Napkút Kiadó strana 13 z 18

A király meghajol és gyilkol című kötet számos esszéje önéletrajzi ihletésű, a szerző a gyerekkorát, valamint a romániai diktatúra idején megtapasztaltakat eleveníti fel. Ennek kapcsán felvetődnek az emlékezés, a nyelv és a kimondhatóság kérdései is. A szövegek nyelvezete nemcsak reflexív, hanem rendkívül igényes, letisztult is.

Mint az közismert, természeti viszonyaink nem ideálisak a mezőgazdasági termelés számára. Az ország lakossága régen is foglalkozott egyéb kiegészítő tevékenységekkel. Elsődlegesen a mészégetést kívánom megemlíteni. Meszet gyakorlatilag bármilyen időjárási feltételek mellett lehet égetni. Ebben nagyon hasonlít a bányaműveléshez, a trolibuszvezetéshez, a bőröndszagtalanításhoz és a versíráshoz. Az égetés során viszont egyes mészkőtípusok "durrognak". Ebben nem hasonlít a mészégetés az előzőekhez. Összegyűjtöttem tehát a legfűszeresebb, legolajosabb bőröndillatokat. És ez sem igaz. Hiszen végeredményben, mindent összevetve, ezek inkább versek.

Meghökkentő és felkavaró történetfoszlányok egy esküvőjére készülő nő szerelmi életéből, amely mindvégig titokzatos, kifürkészhetetlen marad. Pillanatok és hangulatok szűrődnek át jelenéből és múltjából, miközben el-elhomályosul a valóság és fikció közti határ. És miközben haját rituá­lisan, éjszakába nyúlóan fésülik az asszonyok, nem csupán a menyasszony, de a fésülőnők titkai is feltárulnak előttünk. Zajos, aztán el-elnémuló csevejük néhol nevetésre, elgondolkozásra, máskor pironkodásra készteti az olvasót. Adela ­Greceanu regénye magával ragadó lírai utazás, amely egyszerre játszik a nyelv szabadságával és az olvasó képzelőerejével. Valószerű és abszurd, humor és melankólia fonódik benne össze észrevétlenül, míg kellemesen lebegünk a hétköznapok egyszerűsége és rejtelmei között.

Az őshagyomány szerint a betűknek számérték adatott. A BABICS IMRE név betűinek számértéke összesen 231, ha ezt elosztjuk az abszolút szent számmal, ami a 3, kijön a bűvös 77. S valóban: az utánozhatatlan Gnózis alkotója legújabb kötetében hétmérföldes léptekkel járja be a transzcendencia hetedhét határát, feltárva a lét ember által elmondható teljességét. Önnön sorsán keresztül, kíméletlen társadalomkritikával élve, ám a teremtmények iránti részvéttel és szeretettel méri fel pillantása világunkat egy rozsdás tűtől a galaxisokig, mindezt gondosan csiszolt formában, legtöbbször különleges rímtechnikájú strófákban csillogtatva mesteri tudását.

Az őshagyomány szerint a betűknek számérték adatott. A BABICS IMRE név betűinek számértéke összesen 231, ha ezt elosztjuk az abszolút szent számmal, ami a 3, kijön a bűvös 77. S valóban: az utánozhatatlan Gnózis alkotója legújabb kötetében hétmérföldes léptekkel járja be a transzcendencia hetedhét határát, feltárva a lét ember által elmondható teljességét. Önnön sorsán keresztül, kíméletlen társadalomkritikával élve, ám a teremtmények iránti részvéttel és szeretettel méri fel pillantása világunkat egy rozsdás tűtől a galaxisokig, mindezt gondosan csiszolt formában, legtöbbször különleges rímtechnikájú strófákban csillogtatva mesteri tudását.

Homokláp és csengőfrász

Wiseschdia, Vizejdia, Kisvizésdia. A romániai Bánság nyugati csücskében fekvő falu a központi helyszíne Johann Lippet családregényének, mely a huszadik század második felébe kalauzolja az olvasóit. Anton Lehnert a második világháború végén Romániából Ausztriába menekült, majd ott alapított családjával az ötvenes évek elején tért vissza szülőföldjére, hogy új életet kezdjen. A Lehnert-család életén keresztül nyomon követhetjük a bánsági svábok ötvenes-hatvanas évekbeli küzdelmeit a megélhetésért, a zárt falusi társadalom tragédiákkal, pletykákkal, fel nem dolgozott múlttal terhes hétköznapjait. Az ajtó a hátsó konyhához egyszerre tabló egy családról és közelkép a romániai valóság egy szeletéről – kicsit másképp, mint ahogy eddig magyar olvasóként megszokhattuk. Lippet műve ugyanakkor nemcsak családregény, hanem egyúttal a kitelepedés regénye is. A nyolcvanas évek romániai kisebbség- és falupolitikája következtében ellehetetlenülő bánsági svábok a tömeges kivándorlás mellett döntenek, így a Lehnert-család több tagja is új életet kényszerül kezdeni Németországban. Abban a Németországban, ahol bevándorlóként, emigránsként, a legtöbb esetben idegenként érezték magukat a Romániából érkezett, német kultúrájukat több száz éven keresztül megőrző bánsági svábok . Johann Lippet regénye amellett, hogy egy letűnt kor és kultúra leletmentése, jelenünk Európájának aktuális kérdéseit is feszegeti.

""Sajnos minden lányt kiskorától arra nevelnek, hogy jó lány, jó feleség, jó anya, sőt jó nagymama legyen, aztán amikor az is lesz belőle, a férfiak körülötte bosszankodnak: miért olyan szófogadó kislánya a szüleinek, miért gondol folyton csak a gyerekeire, miért szenteli magát annyira a férjének, miért ájuldozik az unokái láttán... De ha nem ilyen, akkor meg nem jólnevelt, nem gondoskodó, nem odaadó... Hiába, lehetetlen megfelelni ebben a férfi világban." Radosztina A. Angelova írónő regénye az utóbbi évek kortárs bolgár irodalmának egyik kiemelkedő alkotása. A Bécsi lakás nem csupán a császárvárosba kalauzolja el olvasóját, egyúttal a főszereplő, Bianka gondolatain és reflexióin keresztül korunk aktuális társadalmi problémáit is feszegeti. Miközben egyfelől Bécs hétköznapjainak forgatagába vezet el bennünket Angelova, másfelől a női szerepek sokféleségével szembesülő Bianka alakjának megformálásával azt a nőt állítja elénk, aki nem akar választani a sztereotip szerepek közül: néhol szerető, édesanya, lány, vagy éppen kolléganő és ősanya egyszerre. A Bécsi lakás emellett nem utolsó sorban egy kelet-közép-európai szerelmi történet is, annak minden meghittségével és kihívásaival együtt."

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk valamely vagy több magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember keres műveket a majdani színre, aki járatos az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a kinti választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt keresi a nicsak náluk adódó különbségigényével is. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat ugyanakkor s ugyanúgy: a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

A szerző József Attila korai korszakából annak az egyik nagyobb kompozíciónak a vizsgálatára vállalkozik, amelyet a költő 1923 végén két levelében is készülő ciklusként említ. A Tanítások számos textológiai problémát vet fel, így például az egytől tizenötig számozott részekből három hiányzik, s a kéziratok tanúsága szerint lett volna egy 16. rész is, továbbá a komponálás, az ismert részek végleges sorrendje is problematikus; ismerünk olyan verseket ebből az időszakból, amelyek rokonságot mutatnak a ciklussal, mégsem kerültek bele. A ciklusban lévő részek egyikét-másikát a költő önálló versekként publikálta, későbbi köteteibe is fölvette, készített továbbá egy háromrészes ciklus-variánst is Orgonaszó címmel, ámde végül se ez, se a Tanítások nem láttak napvilágot József Attila életében, sőt a halála után megjelent gyűjteményes kötetekben sem, hosszú évtizedekig. Feltételezhető, hogy a Tanításokhoz tartozó lappangó kéziratok is föl fognak bukkanni a későbbiekben. A torzóban maradt ciklus szerepe és jelentősége az életműben mindeddig nem került a kutatások hangsúlyos kérdései közé, többek között expresszionista mivoltáról sem esett annyi szó, amennyi figyelmet egy avantgárd irányzat pregnáns példájaként érdemel, s minthogy a hozzá tartozó epitextusok az elméleti írások zsengéinek tekinthetőek, ebből a szempontból is méltó a figyelemre. A hermeneutikai vizsgálati módszer szabta meg a jelen munka lehetőségeit, így számos kérdés nyitva maradt a Tanítások és az életmű, valamint az expresszionizmus viszonyában, eredménynek tekinthető azonban a pályakezdő évek e jelentős alkotásának első részletes górcső alá vételével a lírai én metamorfózisának három fölfedezett útja, és ezzel a háromféle "mi"-konstrukció megvilágítása, amellyel együtt a ciklus "jóság-tana" is átalakul, továbbá a retorikus verskompozíció gnómájának austini módszer alkalmazásával kiderített szerepe.

"Nagyon ritka, hogy ilyen sokáig tudjunk maradni. Ahhoz már komoly logisztika, komoly előkészületek kellenek. Általában rövid, nyúlfarknyi hétvégekre ugrunk csak haza, rohanás van, mert csak későn lehet elszabadulni a munkából, és aztán meg valamiért mindig sietni kell vissza, iskola a lánynak, egyebek... Valódi felüdülés nekem egy-egy ilyen alkalom. És feltöltődés is egyben. S elképeszt, amikor azt látom, hogy szembe akarnak állítani bennünket: otthon maradottakat és áttelepülteket." (részlet a könyvből)

Vélemények a könyvről a kiadó honlapjáról: "...Bertalan Tivadar könyve maga a megvalósult, együttélő, sziámi ikrekként összenőtt implicit-explicit rend... -...Azt is mondhatnám, Bertalan Isten pedikűröse. Levágja a nagy öreg körmeit s a levágott köröm elkezd ragyogni, és már nem köröm, már Isten implicit rendjétől fénylő öröm..." (Hernádi Gyula író) "...Bertalan Tivadar bizarr, szép álmot rajzol elénk, hogy játékos képzeletének leleményeivel díszítse, gazdagítsa emberi létünk küzdelmekkel és feszültségekkel teli hétköznapjait...-...A művészeknek hol jobban, hol rosszabbul sikerül megvalósítaniuk az interdiszciplináris műalkotás eszményképeit. Bertalan Tivadar esetében egy olyan alkotót ismerhetünk meg, aki ezt az eszményt ábrázolni tudja..." (Legéndy Péter konceptuális művész - művészeti író) "...Bertalan Tivadar nem csak írja és illusztrálja köteteit, de maga is tervezi a könyveket, a borítókat, maga tipografizálja a szöveget. Arra tesz kísérletet, milyen lesz a könyv, ha teljes egészében egyetlen ember műve...-...A kötet képei és a leírt történet egyszerre beavatás a művészi gondolkodásba, az alkotás legbenső titkaiba, ugyanakkor izgalmas, érdekfeszítő, igazi ezredvégi abszurd is..." (Sipos Lajos irodalomtörténész) "...Az elmélet (szellemi alkotás) és a gyakorlati kivitelezés mestere, Bertalan Tivadar egyike a világ legjobb Art Directorainak..." (Jean Delannoy, a francia filmakadémia elnöke) "...Különös, szinte elvarázsoltan összetett jelensége kortárs művészetünknek Bertalan Tivadaré...-...Kitűnő tolla van, amelyet persze egy nagyon erősen gondolkodó agy vezérel...-...Bertalan Tivadar tömören fogalmaz, láttatóan ír s a képtelen helyzetet nagyonis képes valóságosnak érzékeltetnie." (Feledy Balázs művészettörténész) "...Bertalan Tivadar ?extrémséges? víziói hol meghökkentően játékosak, hol hátborzongatóan félelmetesek..." (Osztovits Ágnes író-esztéta) "...Bertalan Tivadar képeit nézve, könyveit olvasva az jut eszembe, mennyire nem véletlen, hogy gazdag anyanyelvünkön a "kép", "képzelet", "képtelenség", "képesség"... s még sorolhatnám, mind egy tőről fakad...-...Festő-rajzoló e igazából Bertalan Tivadar, avagy inkább különleges szarkazmussal, bölcsességgel, gyermeki merészséggel eszmélkedő, "speciális" író?...-...Vajon lesz, lehet e követője, léteznek e netalán többen is, akik nyomába lépnek? Nehéz elképzelni..." (Széles Klára, az irodalomtudományok nagydoktora) "Senki nem tudja jobban, mint Bertalan Tivadar, hogy az élet nem női budoár. A rianások, repedések, horhosok járhatatlan útjait járja, s onnan hoz figyelmeztető üzeneteket." (Hegedűs Imre János író, esszéista)

A haikukötetet a Fibonacci-számok sorozata ihlette; a műegész hatalmas metafora: a szavak kozmikus tű hegyeként tartanak az Egy felé, utána már az absztrakt 0-t csak a csenddel lehet kifejezni...

Egy nagy szerelem, három felvonásban: Pokol, Purgatórium, Paradicsom. A Pokol Magyarország a 70-es években, egy magas rangú pártfunkcionárius és egy ellenzéki lány szerelmi históriája. Mert amint Déry Tibor mondta volt: mindenki mindenkibe beleszerethet... A szerelem kölcsönös ("- Aranyos lány vagy. Egy kicsit bolond... de nagyon örülök, hogy megismertelek!" "- Én meg úgy érzem, ha nem ismertelek volna meg, nem lett volna értelme, hogy megszülettem!"), de a Pokol-ban nincs happy end. Az író nem tud beletörődni szeretett hőseinek kudarcába. Imádkozik hát értük, s imája meghallgatásra talál: a szerelmesek hatvan év múltán életre kelnek újra, s korábbi létezésükről mit sem tudva, tiszta lappal indulnak egymás keresésére a sarkaiból kifordult világ Purgatórium-ában. A magára valamit adó modern író igyekszik elkerülni a boldog végkifejletet, nehogy műve bóvlinak minősüljön (ha nőíróról van szó, lányregénynek). Ám ezúttal hiába az ódzkodás: a Paradicsom-ban nincs más, csak happy ending.

Az idő mendegélt az ő saját útján, amelyik nem kanyarodik és nem ér véget soha, és Dorka és Botond és Bulcsú is mendegéltek a maguk tudhatóan véges és kanyargós ösvényén. Kisvártatva csatlakozott hozzájuk kicsi Sára, hogy vele együtt hagyják maguk mögött kicsi Bulcsú kartörését, két bárányhimlőt, egy orrmandulaműtétet, tizenegy nyaralást, Dorka vesemedence-gyulladását, négy beiskolázást, három használtautó-vásárlást, egy kutya (Túró) és egy macska (Tejföl) beszerzését és egy költözködést. És volt, hogy az egymásba futó utakon mellettük mendegélt egész Magyarország, együtt haladtak el egy vértelen rendszerváltás, egy halálraítélt és kivégzett miniszterelnök rehabilitása és újratemetése, hat választás, egy ezredforduló, egy NATO és egy Európai Uniós csatlakozási ceremónia, a határon kívül és belül szorult magyarság elvi egyesítéséről tartott népszavazás, Terry Black örökbefogadási pere és egy televíziós könnyűzenei sztárcsináló döntője mellett.

Haikukat ír iránytalan vonaton Nem talál haza - s találja meg így olvasóit újra a költő - Tudni kellene a lét grammatikáját Nem kérni Adni