Napkút Kiadó strana 6 z 16

A tizenhatodiktól a tizenkilencedik századik éltek azok a magyar nők és férfiak, akikről ezek a történetek szólnak. Nincs bennük szemernyi kitalálás sem -a szerző régi források, emlékiratok, levelek, krónikák segítségével gyűjtötte be ezt a tíz történetet. Megtudjuk belőlük, hogyan éltek eleink, miféle vágyak mozgatták őket. Hogyan élték mindennapjaikat, milyen véres-izgalmas-végzetes kalandjaik voltak? Némelyik élet - akár egy mai kalandfilmsorozat! Nagy szerelmek, nagy árulások, pártütések és harcok mellett találkozunk olyanokkal is, akik uralkodócsaládokba nősültek be, akik világra szóló botrányokat okoztak, és rejtélyekre, titkokra is fény derül. Hogy mi közünk ma már ezekhez az emberekhez? Hát csak annyi, hogy az őseink voltak, a mi vérünkben is van az ő vérükből. Könnyen lehet: azokban az időkben, az ő helyükben mi is ilyen dolgokat műveltünk volna...

Slawomir Shuty Zwal (Bomlás) című modern regénye 2004-ben jelent meg a W. A. B. "archipelagi"-sorozat kiadásában. Az 1973-ban született író ezzel a művével lett közismert hazája szélesebb olvasóközönsége előtt; több elismerésben is részesült, többek között a népszerű Polityka című hetilap Paszport irodalmi díját is elnyerte. A Zwal gyorsan közkedvelt olvasmány lett, leginkább a fiatalok körében, s így a szerző sajátos stílusa már nem csak az ún. under­ground kultúra jellegzetessége maradt, hanem a lengyel lázadó fiatal irodalom egyik különleges elemévé vált. A regény naplószerű jegyzetek formájában leírt történései egy multinacionális bank ügyfélszolgálatánál dolgozó fiatalember sorsát tárják elénk. Erős, szenvedélyes monológot olvashatunk, amely a multicégek és a mai ember szokásmódjai ellen emel szót, illetve a megaláztatás és tárgyiasság világát veti meg. Teljes művészeti és prózai munkásságát is beleértve Shuty ezzel a könyvével vált igazán a fogyasztói társadalom, illetve a mai gazdasági-politikai helyzet ellenszónokává, a "rendszer" ellen lázadók ikonjává.

"Szekszárdon születtem 1959. október 18-án. A Népszava külső munkatársa voltam 1982-től 89-ig, majd házasságomat követően a Szigetszentmiklósi Újság főszerkesztője, 1989?92 között. Ezt követően, visszatérve szűkebb hazámba, Paksra, a helyi hetilap szerkesztőjeként dolgoztam a TelePaks szerkesztő-ripoteri státus mellett 1995-ig. Azóta 40%-os rokkantnyugdíjas va­gyok. Házasságomból két lánygyermekem született, Anna és Réka. Az 1991-ben született Anna az ELTE asztrofizika szakán tanul, a nyolcadik szemeszterén van túl, Réka lányom az akkor még Őze Áron főigazgatta Pesti Magyar Színháznál segédszínészkedett ez év tavaszáig, de áldott állapota miatt ezt szüneteltetnie kellett, s az eredmény nem maradt el, szeptember 26-án egészséges fiúgyermekkel örvendeztetett meg mindannyiunkat. Végh Benjámin Berzsián névre hallgat, lát és tekint." (Oláh Zoltán)

József Attila, Illyés Gyula, Juhász Gyula és Ferenczi Sándor érzelmi konfliktusai tárulnak föl a kötet négy drámájában. Valachi Anna irodalomtörténész József Attila családi, baráti és nőkapcsolatait elemezve rájött, hogy a költő mozgalmas élete nem csupán "kész regény", hanem sokrétű lélektani nyersanyag is, melyet a színpadi feldolgozás katartikusan közvetíthet. E fölismerés ihlette a Minket, Gyuszi, szeretni kell című "érzelmiháromszög-történetet" és a József Jolán, az édes mostoha című hangjátékot. A Dr. Freud, a házasságközvetítő című színmű - mely egy nősülési problémán keresztül Sigmund Freud és magyar tanítványa apa-fiú konfliktusát jeleníti meg - a tragikomikus elemeket sem nélkülözi. A címadó dráma pedig Juhász Gyula szerencsétlen sorsán keresztül a költő utolsó, titkos szerelmének kilétére derít fényt.

A buffó basszus mint hangfaj és mint operai szerepkör a műfaj kissé mostohán kezelt, s nem is nagyon vizsgált területe. Mivel magánénekesi pályám zömét a vígoperai szerepek töltötték – töltik – ki, úgy éreztem, hogy egy kicsit mélyebbről, belülről látom ezt a néha keserves, mégis érdekes, sőt boldog hivatást. A vígoperák kialakulása, a commedia dell’arte befolyása az opera comicára indítják vizsgálódásomat. Az első intermezzóktól a huszadik századig kísérem végig a műfajt s a szerepkört, leginkább saját tapasztalataim, előadásaim válogatásából. A típusok, melyek specifikusan jellemzik a komikus alakokat szintén e munka részei. A buffó basszus szerepkör más-más előadói stílusai, trendjei is érdekes nézőpontot kínáltak. A hangi adottságok, készségek, a tanulás folyamatai, énektechnikai problémái, megoldásai, színészi megfogalmazásai, mind témát nyújtottak könyvemhez. Mindazonáltal próbáltam közérthetően fogalmazni és mindent a szubjektív látásmódom, élményeim szerint leírni. A második részt előadói pályám édes, keserű, vidám, tragikus, komikus, néha vicces jeleneteiből gyúrtam. Lássuk hát a könnyező-kacagó bohócot!

Guillaume Apollinaire, a szürrealizmus „feltalálója”, a kalligramma névadója kiszámíthatatlan zseni volt. Életútját, költészetét, baráti társaságát és szerelmeit mutatja be a monográfia a legújabb kutatások eredményei, a költő utóbbi években megjelent levelezése, fiatalkori naplója alapján. Noha Franciaországban Apollinaire külföldinek számított, az első világháború kitörésekor befogadó országa iránti szeretete az önkéntesek soraiba vezette. Koponyasérüléséig a fronton is naponta írta verseit és szerelmesleveleit. A huszadik század elejének összes merész újítása jelen van verseiben a kubizmustól a szürrealizmusig. A kor szinte valamennyi költője és festője baráti köréhez tartozott: az általa felfedezett Henri Rousseau, Blaise Cendrars, akinek hatására szüntette meg verseiben a központozást, André Breton, „a szürrealizmus pápája”, Marc Chagall, aki szelíd Zeusznak nevezte Apollinaire-t és a legjobb barát, Pablo Picasso, akivel a Mona Lisa ellopásának gyanújába keveredett, és aki halálos ágyán is költőbarátját emlegette. A barátok mellett szerelmei hagyták a legmélyebb nyomokat Apollinaire életében és költészetében. Az angol nevelőnő, Annie Playden, akibe reménytelenül volt szerelmes, a múzsa és szerető, Marie Laurencin, a szeszélyes és szenvedélyes Louise de Coligny-Châtillon, a háború alatt megismert és elhagyott Madeleine Pages, és akit feleségül vett, Jacqueline Kolb. Marie Laurencinnel történt szakítása után született meg a világirodalom egyik legismertebb verse, A Mirabeau-híd.

Amikor négy évvel ezelőtt hajdani alsó szomszédommal, egy belvárosi erkélyen borozgatva az izlandi útikönyv ötlete megfogant, még mi magunk sem láttuk az irányvonalat, milyen határok mentén kívánjuk kalauzolni reménybeli olvasóinkat. Egy dologban voltunk viszonylag biztosak: útravalóként szeretnénk átadni olyan benyomásokat, amelyeket befogadva az utazás élménye nem korlátozódik majd egy polcon porosodó, rég elfeledett fotóalbumra, hanem egy életen át elkísér, mint tapasztalat. Akkor még nem gondoltuk, hogy ami azon az estén megfogalmazódott, számunkra is egy utazást tartogatott. Alkotómunkánk olyan termékenynek mutatkozott, hogy Svájctól Havannáig meg sem álltunk. Beszámolóink formába öntésekor mindenkor arra hagyatkoztunk, mik azok a hatások, amiket továbbadhatunk. Utazásaink során érzéseket raktáraztunk, hangulatokat ragadtunk magunkhoz és színekben gondolkodtunk. Most azonban, hogy lábunkat Bakuban vetettük meg, az a koncepció ötlött eszünkbe, legyen ez a hely az, ahol helyettünk a csend mesél történeteket. Ahol az elme elcsendesedik, ott láthat színeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy az olvasó magára marad, sokkal inkább azt, hogy szabadságot kap: megtapasztalhatja, milyen, ha tér és idő nem szab korlátokat. Így kívánunk kellemes barangolást egy olyan világban, ahol az ősi szelekben megmártózva feltárul Önök előtt Miért éppen ilyen az élet Azerbajdzsánban?

Völgyi Anna kötete nem egy furcsa ételkülönlegességeket taglaló szakácskönyv, hanem egy szellemes, fiatalosan könnyed, néhol borúlátóan romantikus történet, amely a főhőst kíméletlenül szembesíti a rossz döntéseivel. Csongor elmeséli, hogyan ingázott a város és az agglomeráció, az egyetem és a borozó, költészet és valóság, szerelem és társtalanság között. Megtudjuk, hogy a versek mindent képesek helyrehozni és elrontani. Láthatjuk, hogy múzsának lenni sem könnyű, és egyáltalán: hogy lenni néha nehéz. Vajon a tragédiák közelebb hoznak két embert egymáshoz vagy szétszakítják őket? Milyen ízű a karamellás kétszersült? A regényben ezekre a kérdésekre is választ kapunk. „Vér száguldott a fülemben. Fénykarikák, sodrás. Lehúzott egy örvény. Nehéz voltam, mint egy kődarab, talán megállt a szívem. Hínár csavarodott a lábszáramra, egyre mélyebbre merültem. A víz alatt mintha Bori közeledett volna – megragadta a karom, felfelé indultunk. Sötét hullámok a felszínen, látóhártya-égető napfény, fehér, vizet simítgató karjaink. Bori egyik tincse vízcseppektől fénylő nyakára tapadt, ázott pólója alatt a húsába vágott a melltartópántja. Elfáradtam, az Achilles-inamon felkúszó nyilallások pedig egyre azt sugallták, hogy sok lesz lassan a jóból.”

"Husz János, prágai egyetemi tanár szellemi mozgalma termékeny talajra talál az erdélyi parasztság körében is, annál inkább, mivel a huszitizmus nemcsak vallási, de társadalmi tekintetben is az elavult feudális rend ellen fordul. Az 1437-es erdélyi Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelés, amelyben a kisnemesség is szerepet vállal, az akkori társadalmi ellentétek kiéleződését jelentette; számos, kisebb-nagyobb lázongás jelzi már odáig is az utat. Budai Nagy Antal parasztserege fegyveres harcban győzelmet arat a feudális urakkal vívott küzdelemben, de harca végül elbukik, mint minden felkelés, ha más, befolyásosabb társadalmi réteg nem áll az élére. Az 1437-es erdélyi parasztfelkelés idején már általánossá válik a pénzgazdálkodás. A főpapok a nekik járó tizedet, és a világi, feudális hatalmasságok a nekik járó kilencedet nagyrészt pénzben követelik a jobbágyságtól. Zsigmond király, hogy az udvar fényűző kiadásait egyensúlyban tudja tartani, a pénzrontás eszközéhez folyamodik az 1433-as esztendőben. Lépes György erdélyi püspök, arra számítván, hogy a pénz értéke később visszaáll, három évig megszünteti a papi tized beszedését."