Napkút Kiadó strana 4 z 16

Az idő mendegélt az ő saját útján, amelyik nem kanyarodik és nem ér véget soha, és Dorka és Botond és Bulcsú is mendegéltek a maguk tudhatóan véges és kanyargós ösvényén. Kisvártatva csatlakozott hozzájuk kicsi Sára, hogy vele együtt hagyják maguk mögött kicsi Bulcsú kartörését, két bárányhimlőt, egy orrmandulaműtétet, tizenegy nyaralást, Dorka vesemedence-gyulladását, négy beiskolázást, három használtautó-vásárlást, egy kutya (Túró) és egy macska (Tejföl) beszerzését és egy költözködést. És volt, hogy az egymásba futó utakon mellettük mendegélt egész Magyarország, együtt haladtak el egy vértelen rendszerváltás, egy halálraítélt és kivégzett miniszterelnök rehabilitása és újratemetése, hat választás, egy ezredforduló, egy NATO és egy Európai Uniós csatlakozási ceremónia, a határon kívül és belül szorult magyarság elvi egyesítéséről tartott népszavazás, Terry Black örökbefogadási pere és egy televíziós könnyűzenei sztárcsináló döntője mellett.

Fazekas István A megvádolt címet adta Béres Józsefről szóló darabjának. Minden bizonnyal nem véletlenül. A kitűnő feltaláló drámai sorsában ugyanis bőven akadnak hamleti pillanatok. A szerző hitelesen, nagy erejű költői indulattal és megszállott tárgyilagossággal mutatja be az emberi méltóságért vívott küzdelmet. Úgy érzem, ez a megrendítő, ám minden kétségbeesést száműzni akaró alkotás arra hivatott, hogy a színpadról szóljon hozzánk vérlázítón a hazugság ellen." (Pozsgay Imre)

A szerző József Attila korai korszakából annak az egyik nagyobb kompozíciónak a vizsgálatára vállalkozik, amelyet a költő 1923 végén két levelében is készülő ciklusként említ. A Tanítások számos textológiai problémát vet fel, így például az egytől tizenötig számozott részekből három hiányzik, s a kéziratok tanúsága szerint lett volna egy 16. rész is, továbbá a komponálás, az ismert részek végleges sorrendje is problematikus; ismerünk olyan verseket ebből az időszakból, amelyek rokonságot mutatnak a ciklussal, mégsem kerültek bele. A ciklusban lévő részek egyikét-másikát a költő önálló versekként publikálta, későbbi köteteibe is fölvette, készített továbbá egy háromrészes ciklus-variánst is Orgonaszó címmel, ámde végül se ez, se a Tanítások nem láttak napvilágot József Attila életében, sőt a halála után megjelent gyűjteményes kötetekben sem, hosszú évtizedekig. Feltételezhető, hogy a Tanításokhoz tartozó lappangó kéziratok is föl fognak bukkanni a későbbiekben. A torzóban maradt ciklus szerepe és jelentősége az életműben mindeddig nem került a kutatások hangsúlyos kérdései közé, többek között expresszionista mivoltáról sem esett annyi szó, amennyi figyelmet egy avantgárd irányzat pregnáns példájaként érdemel, s minthogy a hozzá tartozó epitextusok az elméleti írások zsengéinek tekinthetőek, ebből a szempontból is méltó a figyelemre. A hermeneutikai vizsgálati módszer szabta meg a jelen munka lehetőségeit, így számos kérdés nyitva maradt a Tanítások és az életmű, valamint az expresszionizmus viszonyában, eredménynek tekinthető azonban a pályakezdő évek e jelentős alkotásának első részletes górcső alá vételével a lírai én metamorfózisának három fölfedezett útja, és ezzel a háromféle "mi"-konstrukció megvilágítása, amellyel együtt a ciklus "jóság-tana" is átalakul, továbbá a retorikus verskompozíció gnómájának austini módszer alkalmazásával kiderített szerepe.

Mintha azt akarnák megmutatni e kötet idézetei, mi mindent tud a magyar haiku: leírni és megmagyarázni a világmindenséget, átélni és átadni érzelmeket, gondolatokat – egész világunkat. Megannyi önarckép három-három sorban. Ezek az önarcképek ritkán felhőtlenek: vidámságuk mindig iróniából, paradoxonból fakad. A szétesőnek érzett világban biztonságot nyújt az összefogott, tömör forma, a japán-keleti bölcsesség, az örökkévalóság utáni változatlan vágy – a változatlan örökkévalóság vágya. De, minthogy európai lelkünket nem tudjuk teljesen átadni neki, álarcot öltünk, és mögüle mosolygunk kifelé, abban a hitben, hogy mi kilátunk az álarcon át, de minket nem lehet meglátni mögötte. Öncsalás. Menekülés. Paradoxon, mint ez az egész ezredforduló a technikai robbanással és létünk teljes bizonytalanságával. Menekülés – szecesszió.

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk valamely vagy több magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember keres műveket a majdani színre, aki járatos az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a kinti választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt keresi a nicsak náluk adódó különbségigényével is. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat ugyanakkor s ugyanúgy: a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

Homokláp és csengőfrász

Az őshagyomány szerint a betűknek számérték adatott. A BABICS IMRE név betűinek számértéke összesen 231, ha ezt elosztjuk az abszolút szent számmal, ami a 3, kijön a bűvös 77. S valóban: az utánozhatatlan Gnózis alkotója legújabb kötetében hétmérföldes léptekkel járja be a transzcendencia hetedhét határát, feltárva a lét ember által elmondható teljességét. Önnön sorsán keresztül, kíméletlen társadalomkritikával élve, ám a teremtmények iránti részvéttel és szeretettel méri fel pillantása világunkat egy rozsdás tűtől a galaxisokig, mindezt gondosan csiszolt formában, legtöbbször különleges rímtechnikájú strófákban csillogtatva mesteri tudását.

A király meghajol és gyilkol című kötet számos esszéje önéletrajzi ihletésű, a szerző a gyerekkorát, valamint a romániai diktatúra idején megtapasztaltakat eleveníti fel. Ennek kapcsán felvetődnek az emlékezés, a nyelv és a kimondhatóság kérdései is. A szövegek nyelvezete nemcsak reflexív, hanem rendkívül igényes, letisztult is.

Szertenézni, kitekinteni, belelátni szeretnénk bele egy-egy nemzeti színműirodalom kortárs törekvéseibe. Azzal a reménnyel nézünk szét külföldi drámatájakon, hogy amit a fordítások szövegként kínálnak, utóbb viszontláthassuk valamely vagy több magyar színpadon. Rendre olyan hazai szakember keres műveket a majdani színre, aki járatos az adott irodalom e műfajában is, egyszersmind azonban a kinti választékból lehetőleg az itthon is játszhatót, érthetőt keresi a nicsak náluk adódó különbségigényével is. Dramaturgokat, rendezőket, színidirektorokat szolgál ki szándékaink szerint a sorozat ugyanakkor s ugyanúgy: a drámahíveknek és -barátoknak is nemes olvasmányt, talán irodalmi csemegéket is nyújt egy-egy válogatásunk.

Egy román kisvárosban egy férfi teknősbékákat árul az utcán, két kislány állattemetőt működtet egy kertben, egy pincében pedig egyik éjszaka megfagynak az ott tárolt könyvek. A nyugalmazott biológia-tanárnőt, a Nyugdíjasok Kórusának vezetőjét az Alzheimer-kórra utaló tünetei arra késztetik, hogy a családi múlt elvarratlan szálai nyomába eredjen. A negyvenes évei elejét taposó bérlője - miután már mindenféle munkát kipróbált a csigatenyésztéstől az antikvárium-üzemeltetésig - eldönti, hogy regényírásra adja a fejét. Utóbbi azonban közel sem bizonyul egyszerű vállalkozásnak, a kezdő író az Intelligencia-kifejtő Ügynökséghez fordul segítségért első kötete megjelentetéséhez... Florin Lăzărescu regénye bővelkedik abszurdba hajló helyzetekben, különös szereplőkben, de szívszorító jelenetekben is. A regény nemcsak a közelmúlt Romániájának lehetséges látlelete, hanem mindannyiunk tapasztalataira rezonáló mű, amely olyan alapvető témákat dolgoz fel, mint a család, a betegség, az öregedés vagy a felejtés.

""Sajnos minden lányt kiskorától arra nevelnek, hogy jó lány, jó feleség, jó anya, sőt jó nagymama legyen, aztán amikor az is lesz belőle, a férfiak körülötte bosszankodnak: miért olyan szófogadó kislánya a szüleinek, miért gondol folyton csak a gyerekeire, miért szenteli magát annyira a férjének, miért ájuldozik az unokái láttán... De ha nem ilyen, akkor meg nem jólnevelt, nem gondoskodó, nem odaadó... Hiába, lehetetlen megfelelni ebben a férfi világban." Radosztina A. Angelova írónő regénye az utóbbi évek kortárs bolgár irodalmának egyik kiemelkedő alkotása. A Bécsi lakás nem csupán a császárvárosba kalauzolja el olvasóját, egyúttal a főszereplő, Bianka gondolatain és reflexióin keresztül korunk aktuális társadalmi problémáit is feszegeti. Miközben egyfelől Bécs hétköznapjainak forgatagába vezet el bennünket Angelova, másfelől a női szerepek sokféleségével szembesülő Bianka alakjának megformálásával azt a nőt állítja elénk, aki nem akar választani a sztereotip szerepek közül: néhol szerető, édesanya, lány, vagy éppen kolléganő és ősanya egyszerre. A Bécsi lakás emellett nem utolsó sorban egy kelet-közép-európai szerelmi történet is, annak minden meghittségével és kihívásaival együtt."

Hazájában az egyik legünnepeltebb szerzőnek számító Ilber Ortayli török történész sziporkázó színekkel kelti életre a közelmúlt és az oszmán kori Isztambul mindennapjait, ünnepeit és küzdelmeit, bepillantást nyújtva az 1700 éves metropolisz izgalmas kultúrájának különböző fejezeteibe. Ortayli Isztambul-könyve rendhagyó várostörténeti kalauz is egyben, olvasóját szinte kézenfogva vezeti végig a hosszú, kanyargós isztambuli utcák leporolt történelmén, a város elfeledett zugaiban rejtőző, évszázadok viharait kiállt káprázatos paloták, omladozó faházak, templomok és mecsetek, nyüzsgő piacok és bazárok, kávézók és könyvtárak kavargóan sokszínű világán és titkain. Hatalmas ismeretanyagát lebilincselő könnyedséggel kezelve szellemes, olvasmányos stílusban adja közre művelődéstörténeti, közéleti tűnődéseit az ezerarcú Isztambul teljesen soha meg nem fejthető misztériumáról. A Törökországban számos kiadást megért könyv először jelenik meg magyarul.