Napkút Kiadó strana 2 z 15

Babics Imre első három, remek kötete után elhallgatott, a nagybetűs irodalmi élet pedig gyorsan leírta. Pedig csak nem publikált, és ismeretlen helyre, a Bakony sűrűjébe költözött. Közben megszerezte és megszenvedte azt a Tudást/Gnózist, ami alkalmassá tette őt a Közvetítő szerepére. Néhány olyan művet ismerünk csak a világ irodalmában, amit nem a szerző írt, csupán médiumként működött közre. Hogy Babics Imre Gnózisa miről szól, azt csak a Jóisten tudja. Talán a világ működésének és szerkezetének megfejtéséről. A teremtés dicséretéről és egyben a létezés kudarcáról. Mindez a kilencvenes évek Magyarországának sebészpontosságú és a legfinomabb humorral átszőtt megfogalmazásában. Akciójelenetek hexameterben. Tömény szocio-metafizikai beavatási mű. Egy kiadó szerencsére rá tudta venni a "szerzőt", hogy műve - sok évnyi fiókbanállás után - szélesebb olvasóközönséghez is eljuthasson. Bátor dolog. Bár a siker biztos. Csak nem a gyors, hanem a hosszú lejáratú érvényességé. És Babics Imre tudta ezt (is). Ezért nem kapkodott. De eljött a Gnózis ideje, megjelenik végre ez a hétköznapi apokalipszist ábrázoló mű. Íme. (Jász Attila)

"Már akkor is egészen bizonytalan voltam abban, hogy tulajdonképpen milyen film is lehet/lehetne ez. Nem magamról. Nem, de magamból. Amit ki tudtam hozni. Azt gyömöszöltem bele ebbe a filmbe. Ez a film kicsit olyan lett, mint amilyen én is vagyok. Kicsit szétszórt, olykor a pátoszra, a patetikára is fogékony, no és persze csapongó. Felületes is olykor. Ha valamihez hasonlítani kellene, talán azt mondhatnám, hogy egészen, de tényleg teljesen olyan, mintha. Tudod már elnézést a megszólításért és a bizalmaskodásért, de, tudod, manapság most már ezekkel a digitális kis fényképezőgépekkel mindenki rögzíthet mozgóképet is. És pont olyan ez a film, mintha valaki állandóan magánál hordta volna a kis fényképezőgépét, esetleg, amikor otthon felejtette, a mobiltelefonjával is rögzített hozzá részleteket. És minden komolyabb tervezgetés, forgatókönyv, dialógusok nélkül. Egyszerűen csak kitette a fényképezőgépet - mozgóképfelvételre állítva - a villamos ablakába, amikor reggel munkába igyekezett, estefelé pedig munkahelyéről hazafelé zötykölődött. Vagy - a statikus képeket halmozva - csak beindította felvételt, és letette a nappali szobában az asztalra."

A breitschwanz az asztrahánprémek legfinomabb változata. Halva született, világra jöttük után nyomban elpusztult vagy egyhetes koruk előtt leölt bárányok bőréből nyerik. Tizenöt nap elteltével a breitschwanz-fázisnak mindenestül vége. Ám némelyik báránynál a változás a hetedik, ... Folytatás ›› némelyiknél a tizedik, némelyiknél meg a tizenötödik napon áll be. Csak ebben jártasak tudják pontosan meghatározni a változás idejét, amikor a bárány leölése nem halasztható tovább. A legfontosabb azonban az, hogy a kisbárányt világra jötte után nyomban el kell különíteni, mielőtt még az anyja végignyaldosná, mert ezáltal kisimulnának selymes szőrének apró fürtjei. Úgy szól a fáma, hogy a karakül juh legfinomabb prémje az anyjuk méhéből kivett bárányoktól nyerhető. A(z) Asztrahánprém (Könyv) szerzője Dragan Velikić.

A népmesék világa más és más, egyedi, és mégis annyira közös világörökségünk része. A horvátországi meséket olvasva lehetőségünk nyílik, hogy mindkét nép nyelvét - a horvát és a magyar - tanulva, átlépve a tér és idő koordinátáit, könnyeden szárnyalhatunk az irracionális mesék világában, míg a mesehőseinkkel együtt el nem jutunk a vágyvilág, illetve aranymennyországba.

A szerző regényét megtörtént eset alapján írta, 2004 tavaszán két 14 éves lány megölte az osztálytársát. Az írónő regényében választ próbál keresni a tragédia okaira.

Az emberi gyarlóság, az árulás, a besúgás független helytől és időtől. Dusan Simko kötetében a helyszín Kassától Prágán és Bécsen át Zürichig változik, s a történelmi pillanat is mindig más - a XIX. század végétől a délszláv háború idejéig -, de a besúgó örök. A könyv szereplői besúgók és "besúgottak", valamint azok távolra sodródott, gyökereiket kereső leszármazottjai. Simko regénye, amelynek hat fejezete önálló novellaként is felfogható, elgondolkodtat a szülőföldtől való elszakadásról, a múlt tisztázásának fontosságáról, emberi kapcsolataink mélységéről vagy épp sekélyességéről. De ami talán a legfontosabb, lebilincselő olvasmány, mely hol fanyar humorral szórakoztatja, hol nyers tárgyilagossággal borzongatja az olvasót.

Tizenhat fejezetben ki-ki felkért szakértője a tágan értelmezett kultúra általunk felosztott egészének, közel arányos terjedelemben fejti ki nagyjából maga választotta módon összefoglalható tudását mindarról, ami e területeken - magyar. Teljesség hát természetesen nem kérhető számon, szubjektív közelítésű, igen, valamennyi szakemberi rálátás, a kiemelések, sorolások mindig bővíthetőek lennének, a létrejött összkép azonban bizonyos fokig új, az esszészerű fogalmazások összessége azt célozza (arra született), hogy e magyar kiadás után idegen nyelvekre fordítva majd az igényesebb külföldi olvasó kezébe kerüljön.

Egy húszéves fiatalember első regényét tartja kezében az olvasó, akit Gustave Flaubert-nak hívnak. Egy Henry nevű vonzó, fiatal csábító érzelmeinek iskoláját beszéli el, aki tanárának feleségét New Yorkba szökteti, majd egy miniszter unokahúgát veszi feleségül. Ám az igazi főszereplő Jules, a nem egészen húszesztendős vidéki költő, aki az előbbihez hasonló karrierről álmodozik, de szükségképpen magasabb rendű igazságok birtokába jut. Ő az érzelmek iskolája mellett kijárja az irodalom iskoláját is. A fiatal Flaubert önarcképe ő. Egy híres francia irodalomtörténész szerint e regény lapjain Flaubert romantikus költészetével találjuk szemben magunkat. Flaubert soha nem adta ki ezt a nagyregényt. Tévedett. De a gondjainkra bízta: fedezzük fel mi, ismerjük meg jobban ifjúságát, fiatalkori művészetét, életét. A gyönyörűen komponált szerelmi történeten túl Gustave Flaubert íróvá érlelődésének is tanúi lehetünk e könyv ismeretében. A regény a Remekírók Retró sorozat első kötete.

Csuda dolog meglesni, hogy régen a szülők és a nagyszülők milyen változatos, meghökkentő és szórakoztató módon emelték be a meséikbe a bibliai ismereteiket. A jelen kötetben ebbe a különleges világba csöppenhetünk bele. Ez a gyűjtemény csupa olyan, magyar nyelvterületről származó meséből áll, amelyben Jézus Krisztus álruhában látogat a földre, rendszerint Szent Péter társaságában. Lenkes Ildikó festőművész bájos rajzokkal illusztrálta ezeket a tanulságos és a népi humorban bővelkedő történeteket, amelyeket szeretettel ajánl kicsiknek és nagyoknak a Napkút Kiadó.

Baley Endre gyerekversei, Vidákovich Sámuel színes illusztrációival.

Tudunk-e még ünnepelni? Van-e igényünk ünnepekre? Ismerjük-e ünnepeinket? Időről időre kiderül, hogy nem lehetünk meg ünnepek nélkül és nem lehetünk meg a hozzájuk tartozó hagyományok nélkül sem, melyeket többnyire elődeinktől kaptunk örökül. A régi szokásokat részben vagy egészben megtartva, megőrizve, magunk is kiegészíthetjük a mai korhoz illő újakkal a jövő nemzedék számára. A könyv célja, hogy röviden leírja azokat a kalendáriumi ünnepeinket, jeles napjainkat, melyeket a XXI. században is számon tartunk. A kis könyv tartalmazza még a jeles napokhoz kapcsolódó időjárás- és termésjóslás gyakran rigmusokba formált változatait. A Lexikon fejezetben pedig olyan fogalmak rövid magyarázata szerepel, melyeknek különösen a hagyományos ünnepekre vonatkozóan van jelentősége. Az Internet világában ma már könnyedén tájékozódhatunk egy-egy ünnepről vagy jeles napról, de itt együtt megtalálhatók a legfontosabb egyházi és világi ünnepek, a hozzájuk kapcsolódó ismeretekkel. A fényképet dr. Karácsony-Molnár Erika készítette a magyar nyelvterület élő és rekonstruált helyi szokásairól néprajzi gyűjtő- és dokumentumfilm készítő útjain.

Hogyan függ össze a szkíták, szarmaták és hunok népessége? A szerző, Szergej Gennájevics Botalov az Orosz Tudományos Akadémia egyik vezető régészeként a Déli-Urálon túli terület, a kazak sztyeppe északnyugati része és az Urál keleti lejtőinek kitűnő ismerője. Ásatásain a különböző korok, a szkíta, a szarmata, a hun, illetve a honfoglalás korabeli magyarnak tartott leletanyag is gazdagon tárul fel. Ugyanakkor történész is, aki a régészeti leletek és szakirodalom mellett otthonosan mozog a történettudomány antik forrásaiban és ezek mai olvasataiban, értékeléseiben is. Az utóbbi évtizedek sok ásatását vezette, több évtizedes kutatómunka után írta meg e könyvet. Újszerű megközelítése a szarmatákkal és a hunokkal kapcsolatban méltán tarthat számot a szakmán kívüli olvasók érdeklődésére is. A honfoglalást megelőző magyarság lakóhelyének közvetlen közeléből, ha nem annak bizonyos részéről előkerült régészeti leletek, kultúrák kapcsolatai, valamint a lehetséges etnokulturális folyamatok a magyar honfoglalást megelőző időszak vizsgálatakor is megkerülhetetlenek. A szerző annak a paradoxonnak a vizsgálatakor, hogy hol vannak a népes alánokat és gótokat legyőző hunok régészeti emlékei, ha a kortársaiknak (késő szarmatáknak, alánoknak, illetve gótoknak) tulajdonított leletek száma az övék sokszorosa, arra a következtésre jut, hogy az eddigi ún. késő szarmata típusnak meghatározott leletek tekintélyes része valójában a közép-ázsiai és európai hunok késő szarmata lakossággal összeolvadt népességének hagyatéka.

A könyv megírását kettős cél vezette. A szélesebb érdeklődő közönség számára a szerző a történeti környezet ismertetésével a X-XII. századnak az uralkodásra vonatkozó eszmerendszerét tekinti át, benne a korona társadalmi jelentőségének bemutatásával - a szakma szűkebb rétege előtt a korona keltezése, valamint a kettős korona összetett programjának értelmezésére vonatkozó új javaslatok közzététele volt a célkitűzés. A könyv első részében azt a kort kívántam bemutatni - írja Eisler János -, amikor a keresztény szakrális király uralkodását Istentől eredőnek tartották, és így a király személye is a szentség szférájába emelkedett. A király koronája az Istentől nyert hatalom jelvénye volt, melyet az Egyház szolgáltatott ki. És mivel a középkor folyamán a transcendentiát az Egyház közvetítette Isten és a földi halandók között, ezzel a koronázás aktusa, liturgiája és tárgyi eszköze szükségképpen beépül a középkori államelmélet és hatalomgyakorlás megkülönböztetett mozzanatai közé. A második rész taglalja a magyar Szent Korona speciális kérdéseit. E fejezetek során a vitatott szakmai kérdések újragondolása a vezérfonal, valamint egyes részletproblémák tárgyalása: koronahasználat, a koronázások kronológiája a Német-római és a Bizánci Császárságban. Ennek fényében elemzi a szerző a fő kérdést: melyik és milyen koronával koronázták királyainkat a XI. század folyamán Szent Istvántól Szent Lászlóig. Az elemzés utal arra, hogy ez a probléma a fenti birodalmakban sem válaszolható meg teljes pontossággal.

11 éve már, hogy Schmidt Éva, a neves néprajzkutató nincs többé köztünk. Különleges volt élete és halála is. Állomásozó kutatóként tizenkét (1991-2003 között) évet töltött Szibériában, ahol szinte maga is hantivá lett. Több nyelvet, illetve nyelvjárást beszélt, ezért közvetlenül saját nyelvükön szólt a vizsgált népek embereihez. Személye valódi legendává vált, nem mindennapi helyet foglal el a magyar tudományos életben. Oda szánt, autentikus élete és az általa kialakított bölcseleti rendszer mitikus magasságba emeli alakját. Végrendeletében hagyatékát húsz évre zárolta, ez tovább fokozza a személye és munkássága iránti nagyfokú érdeklődést. Könyvünkkel, mely filmjeim alapján készült, az ő emléke előtt szeretnénk tisztelegni.

Három kortárs belga színművet tart az olvasó a kezében, három vígjátékot, melyekben a burleszk, a bohózat, a paródia és a tragédia elemei is fellelhetők. A humoros formában megírt színdarabok kíméletlen képet festenek korunk belga társadalmának visszásságairól, a közélet és ... Folytatás ›› a magánélet kereszteződéséről, arról, hogyan hatnak a társadalmi problémák az egyes emberek életére, hiúsítják meg azok céljait, törekvéseit, vágyait. A darabok jellemzően egy nyilvános helyen játszódnak (állomás, kiskocsma, étterem), ahol a szereplők a kényszerű várakozás űrét beszéddel próbálják meg kitölteni. A legtipikusabb szereplő a lecsúszott, tengő-lengő, bőbeszédű, sőt, a verbális láz állapotában színre lépő kisember: számára, mint Seherezádé számára is, a mesélés az egyetlen módja annak, hogy elkerülje a megsemmisülést. Elmondja kudarcát, kudarca miértjét, megpróbálja elmagyarázni, igazolni tetteinek és viselkedésének okait - nem a többi, számára ismeretlen szereplőnek, akiknek mindez teljes mértékben közömbös, hanem saját magának, ennek az önmagában hordozott ideális "én"-nek. Az egyes szereplők vallomásai így nem dialógusok, hanem egymást váltó monológok sora. E vallomások között ellentmondások fedezhetők fel, megjelenik a kétértelműség, a bizonytalanság. A különböző maszkok és paravánok mögé rejtőzött szereplők szavait a szemfényvesztés légköre hatja át. A színművek központi problémája a magány, a bensőséges emberi kapcsolatok lehetetlensége, a párkapcsolatok kudarca. A szereplők kétségbeesetten keresik az általuk elérhetetlennek vélt szerelmet. Az ellenállhatatlan humorral megírt, kívülről nézve nevetséges hősön végig derül az olvasó, miközben frusztrációja és kényszerképzetei miatt szánja is őt. Paul Emond a legsikeresebb francia nyelven alkotó belga regény-, esszé- és drámaírók egyike. Műveit számos nyelvre lefordították, drámáit Európán kívül az Egyesült Államokban és Kanadában is játsszák. Több irodalmi díj birtokosa, a Belga Királyi Nyelvi és Irodalmi Akadémia tagja. A(z) Ebből se lesz szerelem (Könyv) szerzője Paul Emond.

A kortárs török írónő kötete a száműzetés különböző formáit bemutató novellafüzér: az iraki háború, a batmani asszonyok, a kísérleti kutyák és Pippa, Hrant Dink és Sulukule lakosai - azokról szólnak a történetek, akiket otthonukból, hazájukból, testükből vagy lelkükből ... Folytatás ›› száműztek, de - ott van velük és általuk mindig a hazaérés, a belső otthonba térés reményébe vetett hit is. A társadalom szüntelenül felszakított sebeit elfogulatlanul feltáró, akár regényként is olvasható könyv nyelve szokatlan, eredeti. Magával ragad. Ciler Ilhan (1972) elsősorban a rövidebb próza több török és európai díjra is érdemesített mestere, de hazájában műfordítóként s kritikusként is ismert alkotó- és elemző művésze az irodalomnak. "A száműzetés - erőszakkal megnyitott szakadék ember és szülőföldje, személyisége és annak tényleges fészke között: lehetetlen feldolgozni az ebből fakadó bánatot." (Edward Said) A(z) Száműzetés (Könyv) szerzője Ilhan Ciler.