Park Kiadó strana 41 z 46

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. Közben pedig anya... "nehezített terepen". Erről szól a könyv. "Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek "jó" megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó. Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn." (a Szerző)

A kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat. 2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a "néger Rimbaud", de a műve által keltett botrány miatt eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén. Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához.

Évszázadokig úgy tartották, hogy az agy képtelen meggyógyulni. Norman Doidge kanadai pszichiáter első könyvében (A változó agy) ezt az állítást megingatva leírta a neuroplaszticitás jelenségét: agyunk a szellemi tapasztalatokra válaszul képes megváltoztatni szerkezetét és működését. A Hogyan gyógyul az agy? azt mutatja be, miképpen zajlik a neuroplasztikus gyógyulás lenyűgöző folyamata. Olvashatunk páciensekről, akiknél sikerült enyhíteni a krónikus fájdalmakat, akik súlyos szélütés után nemcsak beszéd- és járásképességüket nyerték vissza, de teljes életet élhetnek. Autisztikus spektrumzavarral, tanulási nehézségekkel vagy figyelemhiányos zavarral élő gyermekekről hallunk, akiknek az élete a neuroplasztikus technikáknak köszönhetően normálissá vált; sclerosis multiplexben, Parkinson-kórban vagy központi bénulásban szenvedőkről, akiknek látványosan javultak a tüneteik. A konkrét esetleírásokban gazdag könyv új reményt adhat minden érintettnek.

Theo Byrne asztrobiológus, aki a Földön kívüli élet jeleit kutatja a világűrben, felesége halála óta egyedül neveli kilencéves fiát. A melegszívű és kedves Robin rajong a természetért, az állatokért, a növényekért, de rendkívül furcsa gyerek. Ki akarják rúgni az iskolából, mert behúzott az egyik osztálytársának. Theo nem szeretné, ha egyre zaklatottabb fiát pszichoaktív szerekkel kezelnék. Tudomást szerez egy kísérleti szakaszban lévő, neurofeedback nevű technikáról, amelynek segítségével Robin megtanulhat jobban uralkodni az érzelmein - az eljárás részben az anyja agyáról rögzített működésmintákra szoktatja a fiút. A szárnyaló természetleírások, a távoli világok fájdalmas látomásai és a szenvedélyes szeretettel teli apa-fiú viszony ábrázolása Powers legbensőségesebb regényévé teszik a Rémületet, melyben mindvégig ott bujkál a kérdés: Hogyan mondjuk el a gyerekeinknek az igazat erről a gyönyörű, de veszélyeztetett bolygóról?

A kötet elnyerte a Francia Akadémia Regény Nagydíját és szerepelt a Goncourt-díj rövidlistáján is. A "Kreml mágusának" hívták. A titokzatos Vagyim Baranov színházi rendező, majd televíziós valóságshow-k producere volt, mielőtt a Cárnak nevezett Putyin szürke eminenciása lett. Miután lemondott politikai tanácsadói posztjáról, számos legenda terjedt róla, ám senki nem tudta megmondani, mi az igaz, és mi a hamis ezekben. Mígnem egy éjszaka elmondta történetét e könyv elbeszélőjének... A Kreml mágusa az orosz hatalom központjába vezeti el az olvasót, ahol az udvaroncok és az oligarchák állandó háborút vívnak egymással. Vagyim, a rezsim fő spin doctora az egész országot politikai színházzá változtatja, ahol egyetlen valóság létezik: a Cár kívánságainak végrehajtása. De Vagyim nem csupán egy újabb nagyravágyó szereplő a többiek mellett Putyin környezetében; miután belesodródott annak a rendszernek a legsötétebb machinációiba, amelynek kiépítésében ő maga fontos szerepet játszott, ez a farkasok közé tévedt költő mindent megtesz azért, hogy kiléphessen belőle. A Kreml mágusa a csecsen háborútól a szocsi téli olimpián keresztül az ukrajnai válságig a mai Oroszország regénye, amely a Putyin-korszak kulisszatitkainak feltárása mellett a hatalom természetéről szóló reflexiókkal is lebilincseli az olvasót.

Szerelem és rivalizálás, bűntudat és vezeklés - nyers közvetlenséggel, lakonikus humorral és megkapó könnyedséggel. A sikeres jelmeztervező, Doro; az érzékeny családanya, Yella; a légiesen modern, de gyökértelen Amelie; a racionális kémikus, Helen - négy testvér, akik cseppet sem hasonlítanak egymásra. És akik az anyjuk hívására, minden ellenérzésük dacára egyként útra kelnek a holland faluba, Bergenbe. A csodás partra, ahol gyermekkoruk nyarait töltötték - és ahova sohasem akartak visszatérni. Itt veszítették el az apjukat. Mi viszi rá mégis az anyjukat, hogy ide szervezzen családi találkozót? Mi az a hír, amit képtelen máshol megosztani? És miért a nagy titkolózás? De nem csak az anyának van titkolnivalója - ahogy sorban bomlanak ki az újabb és újabb rejtélyek, már az is megkérdőjeleződik, kik voltak ők, és most kicsodák. Monika Peetz a Keddi nők után új sorozatba kezd: a Nyári nővérek első regényében együttérzőn mutatja be Yella zűrzavaros világát. A sorozat későbbi kötetei tovább mesélik a nővérek történetét. "Mit kell tenned, ha eltévedsz? Ezer különböző válasz is adódik. Az egyik, hogy menj vissza az utolsó ismert helyre."

A múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket. Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után - és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla. Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.

„Az etióp futók miért kelnek fel hajnali háromkor, hogy felfussanak a hegyre? Miért lesz jobb futó, aki kimegy a terepre a hiénák közé? És miért teszi kevésbé unalmassá, sokkal inkább életre szóló kalanddá a futást, ha az ember kreatívan és veszélyesen közelít hozzá? Ha van kedved, gyere velem a sötét erdőbe, és megmutatom.” „Crawley jó iramot diktál, és izgalmas ösvényeken vezet át minket Etiópia történelmén, gasztronómiáján, futóterepeken és hiedelmeken, egy nem futó is örömét lelheti az olvasásban. Aki pedig fut, biztosan kedvet kap ahhoz, hogy puha erdőtalajon, látszólag céltalanul kerülgessen fákat.” – Fehér János, telex.hu Michael Crawley 2.20 alatt futja a maratont. Hosszútávfutó-karrierjének hátat fordított, antropológus lett, és Etiópiába költözött, hogy megismerje a helyi hosszútávfutók edzési szokásait, életmódját, álmait és barátságait. Profi futókkal élt és edzett több mint egy éven át, hogy megfejtse sikerük titkát és megörökítse emberfeletti munkájukat. A Felhők felett futni azonban a sikernél jóval többről szól: tükröt tart a nyugati versenysport világának és módszereinek, és bemutat egy másik, közösségibb szemléletmódot. Páratlanul izgalmas betekintés egy ismeretlen világba, egyben önismereti utazás bárkinek, aki húzott már futócipőt azért, hogy változtasson az életén. „Etiópiában úgy vélik, hogy az energiát angyalok és démonok uralják, és boszorkánydoktorok segíthetnek megszerezni egy másik futó erejét. Egy névtelen futó azt mondta nekem az erdőben, teljesen komolyan, hogy 25.32 alatt fogja lefutni a 10 000 métert – ami csaknem egy teljes perccel jobb, mint a jelenlegi világcsúcs. Ez az a hely, ahol az Entoto levegőjének köszönhetően én is 2.08 alatt fogom lefutni a maratont. Egyszóval ez az a hely, ahol a varázslat és az őrület kéz a kézben jár, és ahol az emberek még tudják, mit jelent álmodni.” Nem csak futóknak!

Új, átdolgozott kiadás Születés, szex és halál - minden, ami az élet szempontjából lényeges. DAILY TELEGRAPH David Attenborough nagy sikerű könyv- és filmsorozatának harmadik, átdolgozott zárókötete az állatok viselkedésével, a zoológia egyik legizgalmasabb területével foglalkozik. Az első kötet, az Élet a Földön középpontjában az állatok evolúciója állt, a második, Az élő bolygó pedig azt vizsgálta, hogyan alkalmazkodnak az állatok a különböző élőhelyekhez. Az élet erőpróbái csupa dráma és akció - a ragadozók elleni küzdelem, a táplálékszerzés, a viaskodás a vetélytársakkal, a párválasztás, a párzás megannyi viszontagsága. Miközben minden állat arra törekszik, hogy átörökítse a génjeit a következő nemzedék számára, nehézségek sokaságával szembesül. A kihívásokra adott válaszok változatosak, néha egészen meghökkentőek - és az ember számára meglehetősen ismerősek, hiszen mi magunk is hasonló erőpróbáknak vagyunk kitéve. "A baglyok fiókái a ragadozó madarak többségéhez hasonlóan nem egyszerre kelnek ki; az első jelentősen erősebb és mohóbb lehet a későbbieknél. Amikor a szülők megérkeznek a táplálékkal a fészekhez, ez a fióka félrelöki a kisebbeket, és elsőként jut az ennivalóhoz. Ha ebben az időszakban bőséges a zsákmány, minden fióka jóllakhat, de mostohább körülmények között a legkisebb éhen marad, és hamarosan elpusztul; csenevész kis testét a többiek azonnal felfalják, így nem vész kárba a hús."

Irvin D. Yalom több mint ötvenévnyi praktizálás után összegyűjtötte leghasznosabbnak bizonyult terápiás módszereit, hogy ekképp járuljon hozzá pályakezdő kollégái szakmai fejlődéséhez. Nyíltan és szinte zavarba ejtően tárja elénk saját kétségeit, botladozásait éppúgy, mint briliáns megoldásait. Eszmefuttatásai a laikus olvasó számára is érthetőek, sok az esetleírás, a gyakorlati tanács. Az írásokon átsüt emberszeretete, empátiája, toleranciája, hitelessége és bölcsessége. A legkényesebb kérdésektől sem zárkózik el; saját haláláról vagy az élet értelméről ugyanolyan tárgyilagosan ír, mint a páciens és a terapeuta kapcsolatának buktatóiról vagy a szexuális kapcsolat létesítésének tilalmáról. A sokat tanult és sokat megélt terapeuta lényegesen többet enged meg magának a páciens-terapeuta viszonyban, mint tapasztalatlanabb kollégái. Laza és magabiztos, dörzsölt és érzékeny. Tanácsait pácienseknek és terapeutáknak egyaránt érdemes megfontolni.

Egy rejtőzködő indián törzs, néhány szuperatléta és minden idők legnagyobb ultrafutó versenyének története. Egy egyszerű kérdéssel kezdődött minden: Miért fáj a lábam? A válasz után kutatva Christopher McDougall elképesztően izgalmas emberekkel találkozott, és hihetetlen atlétikai teljesítményeknek volt szemtanúja. A rejtélyes Caballo Blanco közvetítésével megismerte a világ legfantasztikusabb ultrafutóit, a Mexikóban élő tarahumara indiánokat, és közelebbi kapcsolatba kerülve velük rádöbbent, hogy mindaz, amit a nyugati világ a futásról tud, téveszméken nyugszik. McDougall útja a Harvard high-tech laboratóriumaiból Észak-Amerika napsütötte völgyein és hófödte csúcsain át vezetett a Réz-kanyonba. Elbeszélésmódja egyszerre személyes és tudományos; az egyéni sorsok pontos és empatikus leírása mellett ismerteti a tudomány aktuális állását is az emberi fiziológiáról, táplálkozásról, az evolúcióról. A Futni születtünk nem csupán a szellemünket mozgatja meg, hanem a testünket is arra ösztönzi, hogy tegyük próbára a lábunkat, és lássuk be: mindannyian futni születtünk.