Tarandus Kiadó

Pályakezdő kozmetikusként kerültem a fővárosba. A budapesti pörgés, a világ elvárásai és a nők közötti létben botorkáltam. A vendégeim mindent elmeséltek, én pedig minden alkalommal magamra öltöttem a végzettség nélküli terapeuta szerepét, hogy egy olyan helyet biztosítsak számukra, ahol önmaguk lehetnek. Egymás bizalmasai lettünk, de a nekik való megfelelés kényszere rövid időn belül átvette az irányítást. Örökös álarcok, meghasonulások jellemezték a hétköznapokat. Az évek alatt szerzett tapasztalataim során ráébredtem: az érzéseinkről beszélni nem szégyen, a sírás nem gyengeség, a bizalom ajándék, másokat húsba vágóan kritizálni felelősség. A számos történetből levont konzekvenciáknak köszönhetően rengeteget tanultam magamról és másokról a szolgáltató szektor falain belül.

Kérdések, amelyekért mi felelünk Mindenki hazudik magának? - teszi fel a kérdést a szerző kötetének előszavában. A könyvet olvasva hamar ráébredünk, nem a válasz itt a lényeg, hiszen azzal mindenki tisztában van, aki nem hazudik (mindig) magának. A nézőpont a HOGYAN-ra koncentrál, az igazi kérdés pedig a MIÉRT. "(...) a nagyi imádott öltözködni, divattervező akart lenni, hogy aztán végül egész életében titkárnőként gürizzen. #lifesucks."-olvasható a kötetnyitó Hessteg című novellában. Félmondatba sűrítve egy egész élet csalódása. Mi hiányzik ahhoz, hogy valóra váltsa álmait, sikerüljön beváltani önmagának tett ígéreteit, és meg tudjon felelni saját elvárásainak egy európai, 21. századi nő? Milyen okok következtében csúsznak bele a hétköznapok a némaságig elhallgatott, elfojtott elégedetlenségbe és boldogtalanságba? Túl sokat vár el magától az ember? Túl komolyan vesszük magunkat? Vagy épp ellenkezőleg? Mások tökéletesnek hitt életét nézegetjük az Instagramon, bárkivel azonnal kapcsolatba léphetünk az interneten, és magunk köré is könnyedén felépíthetünk egy álomszerűen tökéletes kulisszát, amelynek középpontjában örökké fiatal, mosolygós arcképünk virít. Hogyan alakítja személyiségünket az az identitás, amit magunkról építünk fel az online térben, és milyen mentális elváltozásokat okoznak azok az igények, amelyeknek, úgy érezzük, meg kell felelnünk? Ezeket a kérdéseket feszegeti az író debütáló kötetében, de a válaszokat nekünk kell kimondanunk. Manger Adrienn történeteiben mind benne vagyunk. Az elhanyagolt gyerek, csalódott szerető, szorongó apa, anya, de még a magányos, alkoholista öreg néni is mi vagyunk. Az emberi sorsok narrátora pedig kimagasló nyelvi és tartalmi érettségről ad számot. Tallér Edina

A koronavírus okozta bezártság, a család és a lakókörnyezet mindennapos kihívásai, a saját testünkkel folytatott küzdelem sorai ezek. Napló a Covid-időszakról gyerekkori emlékek felvillantásával, napi politikával és hétköznapi, semmitmondó vagy éppen sorsfordító eseményekkel, fikciós elemekkel és lábjegyzetbe tömörített sztorikkal, humorral és testiséggel fűszerezve, melyeket a járványügyi adatok, a futó-, kerékpáros- és egyéb edzések, a napi rutin, a rendszeres alkoholizálás és a megélhetésért való küzdés rendeznek izgalmasan egymás mögé, egymás mellé. A lassú bevezetés és visszaemlékezés fokozatosan hol melankolikusan elmélkedő csermelybe, hol lezúduló cselekvésfolyamba torkollik, szemlélődésen és kívülálláson keresztül válik a konkrét általánossá, a pillanat örök érvényűvé.

Pályakezdő kozmetikusként kerültem a fővárosba. A budapesti pörgés, a világ elvárásai és a nők közötti létben botorkáltam. A vendégeim mindent elmeséltek, én pedig minden alkalommal magamra öltöttem a végzettség nélküli terapeuta szerepét, hogy egy olyan helyet biztosítsak számukra, ahol önmaguk lehetnek. Egymás bizalmasai lettünk, de a nekik való megfelelés kényszere rövid időn belül átvette az irányítást. Örökös álarcok, meghasonulások jellemezték a hétköznapokat. Az évek alatt szerzett tapasztalataim során ráébredtem: az érzéseinkről beszélni nem szégyen, a sírás nem gyengeség, a bizalom ajándék, másokat húsba vágóan kritizálni felelősség. A számos történetből levont konzekvenciáknak köszönhetően rengeteget tanultam magamról és másokról a szolgáltató szektor falain belül.

Az ötvenes évei vége felé járó Éva a mediterrán hangulatú Pécs egyik kis könyves antikváriumának tulajdonosa. Nárcisztikus férjétől való nehéz válása óta mindennapjait főként a boltban gubbasztás, az óriásuszkárjával tett séták, és a felnőtt lányaival való találkozások töltik ki. Lassan felismeri, hogy a depresszió már az ajtaján kopogtat, így egy életvezetési podcast műsor hatására végre erőt vesz magán, és hátrahagyva megfásult életét, leköltözik a tengerhez. Választása egy online szálláskereső oldalon talált horvátországi világítótoronyra esik, amely egy apró lakatlan sziget egyetlen apartmanjaként funkcionál. A bolt irányítását kisebbik lányára, Millire hagyja, akinek régóta dédelgetett álma megreformálni az üzlet arculatát. Éva azt reméli, hogy az elvonulása alatt kifundálhatja, mit is akar csinálni hátralevő éveiben: azaz végleg le kell-e húzza a rolót a könyvesboltban és magánéleti fronton. Egy viharos estén azonban arra kényszerül a szigeten, hogy saját és egy bajba jutott állat bőrét mentve segítséget kérjen a murteri piacon előzőleg megismert, rendkívül bosszantó férfitól, aki hajósként már az ismertségük elején leszerepelt előtte. Vajon a kezdeti kölcsönös ellenszenv és játékos csipkelődés átalakulhat-e bizalmas barátsággá, netán annál többé is? Sikerül-e lezárnia zűrös kapcsolatát a továbbra is ráakaszkodó exférjével, vagy örökre megkeseríti majd minden lépését? Mi lehet a valódi oka, hogy a rámenős Marin látszólag úgy habzsolja az életet a tengernél, mintha az bármikor véget érhetne? És mi lesz az imádott könyvesbolt sorsa, ha a tulajdonosa nem tud választani a régi élete és tengerparti lét hívogató varázsa között?

„Elrontottam. Ezt sokszor elmondom, a tíz-tizenegyedik lépcsőfokig is eljutok vele, közben készakarva a kőlépcső peremébe rúgok, nem érzek fájdalmat, a lábujjamtól induló rezgés egészen a combomig szalad. Jön a forduló. A fordulóban egy tükör függ a lambériák között. Szembefordulok vele. A nadrágom a bakancsomra lóg, vizes az alja, a kabátom nagy rám, a hajam csapzottan lapul a formátlan fejemre, ronda vagyok. A következő lépcsősor néhány fokán elmormolom, hogy aki csúf, az senkinek se kell.”A franciák a hálátlanság korának nevezik a kamaszkort. Ez a regény innen kapta a címét. A kamaszkorról szól, mégpedig a lehető leghitelesebb forrást használva hozzá; egy kamaszlány összezavarodott, zilált lelkét.  

A harmincas író Sam és a hetvenéves tiszteletbeli nagybátyja, az amerikai ex-tengerészgyalogos Bill hathetes road tripre mennek az Egyesült Államok észak-keleti részére.Sam szűk családban nőtt fel, így nem áll tőle távol tiszteletbeli rokonokat avatni. Az egyetemi évei alatt Orbán Józsival, az ismert zenésszel alakít ki apa-lánya kapcsolatot, aki leviszi Samet egy művészklubba, ez pedig örökre megpecsételi a lány sorsát.Amerikában Bill veszi át a már elhunyt Józsi szerepét és igyekszik támogatni Samet, hogy a közelmúltban felhalmozott negatív élményeit hátrahagyva ismét magára találhasson. Így Sam az utazások során a gyerekkori álmai után ered. Órákig sétál New York gigantikus épületei között, felfedezi Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers frontemberének szülővárosát, és találkozik a kultikus Hair Bergerével, Treat Williams-szel, aki Sinatrát énekelve kalauzolja őt végig az amerikai vidéken.Sam megfordul rovarokkal ellepett motelben, vendég nem szerető luxusszállodában, bámulja a naplementét, délibábot és szivárványt, utazik tízezer kilométert, és rengeteg meghökkentő és tanulságos történetet gyűjt, miközben a múltjára, ezen belül a művészvilág napos- és árnyoldalaira, az itt tapasztalt kapcsolati buktatókra, a Nógrád megyében eltöltött gyermekévekre, és általában a magyar és amerikai viszonyokra is reflektál, de útitársáról is számos érdekesség derül ki.  

Alattomos egy dolog a depresszió. Eleinte mindig ráfogod valamire, miért fáj, miért vagy olyan, amilyen. „Ma fáradt vagyok, ma stresszelek a suli miatt.” De mire fogod, amikor egyedül zokogsz egy szobában, amikor semmi baj nincs az életedben? Mire fogod, amikor csak sírsz és sírsz, szinte már fulladsz, de magad sem tudod, miért. Aztán próbálsz jelezni a külvilágnak, hogy baj van, hogy valaki segítsen. De ők mintha meg sem hallanák a néma kiáltásaidat. Mintha megváltoztak volna, és már nem törődnének veled úgy, mint régen. Vagy igazából benned változott meg valami és ők mindig is ilyenek voltak. Aztán elhiteted magaddal, hogy nincs is baj. A többi ember is biztosan ilyen, csak jól leplezik a bajaikat, megtanulod te is elrejteni. Pedig az igazság az, hogy a többi ember nem takar semmit és azzal, hogy elfojtod magadban ezeket az érzelmeket, segélykiáltásokat, kétféle jövő vár rád: vagy bedugnak egy gyönyörű diliházba, ahol teletömnek gyógyszerekkel, vagy a szüleid milliókat költenek a temetésedre. Azt hiszem, velem is ez lett. De tehetek én erről? Ugyan ki vette észre a fájdalmat a szememben? Ki nyújtotta ki a kezét, mikor a szakadék fölött hintáztam? Senki. Mindenki ugyanúgy foglalkozott tovább a saját kis életével. Ugyanúgy elvolt a saját kis világában, és nem vette észre, hogy közben egy másik világ darabokra esik. Nem vette észre senki sem, hogy az én világom romokban áll. A saját világuk túlragyogta az enyém pusztulását.

A lényegtelennek hitt részletek váratlanul nyernek értelmet. Eltépett papírgalacsinok a földredobva. Elmaszatolt vércseppek a konyhakövön. (Macskák hűlt helye az ablakpárkányon.)Nishihara Yoru a lehetetlent kísértve próbál kapcsolatot teremteni börtönben lévő édesanyjával, miközben éjjelente a nyomában járó rejtélyes üldözője elől menekül Budapest kihalt utcáin.(Ki lehet a titokzatos árnyék? Mennyire gonoszak a szándékai?)Yoru festőművész, a képeivel világokat tud megváltoztatni, de ahhoz nincs meg a képessége, hogy a fantáziából teremtett valóságot életre is hívja. Vagy mégis? Ha tényleg mindent odaad önmagából, amit csak adni tud, és minden tehetségét latba veti, akkor talán mégis célhoz érhet.Viszont igazi művet alkotni keserves, nagyon fáj és túl könnyen tönkretesz. Csak akkor éri meg vállalni a kockázatot, ha az, akinek ajándékba készül, elég erős, rendkívüli és lenyűgöző.Más esetben a kísérlet mindkét fél pusztulását okozza. (A halálból pedig csak nagy ritkán van visszatérés.)

A fegyelmezett, de önbizalom hiányos Helga, és a szókimondó, bevállalós Rita találkozása sorsszerű. Meddig megy el Helga, hogy szabadnak érezze magát? Mit és kinek hajlandó megtenni, hogy megszabaduljon a megfelelési kényszerétől? Konzervatív neveltetésével össze tudja-e egyeztetni az egyéjszakás kalandot, a swinger klubot, a szerelmesnek hitt fellángolásokat? Hány kalandon kell edződnie ahhoz, hogy megtalálja önmagában a lányt, aki magabiztosan kezébe veszi a sorsát? A regény az önmagát kereső szingli függetlenségi vágya és a szoros érzelmi kapcsolatéhség között vergődő fiatal lány életét mutatja be izgalmas kalandjaikon keresztül. Vajon elég-e, ha Helga lemásolja egy sikeresnek tűnő ember életét, vagy saját élményein, kudarcain keresztül kell megtalálnia önmagában a magabiztos nőt, aki bebábozódott állapotából alakul át, és válik gyönyörű pillangóvá?

A lényegtelennek hitt részletek a legfontosabbak. Esős úton végigosonó kóbor macskák. Szembejövő idegenek elkapott pillantása. (Ki nem tett pont a mondat végén.)Nishihara Yoru, a fiatal japán lány a napfényes Spanyolországból írja leveleit öccsének, Genkinek, miközben éjjelente a sötét utcákat járja egy múltbeli árnyék lépteit követve. (Miért jár a férfi nyomában ilyen elszántan vajon? Miért akar mindenáron a közelébe jutni?)Yoru életében minden pillanat színlelés: az egyetem, a külföldi ösztöndíj, az utazás. De a művészetben nincs helye tettetésnek. Amikor ecsetet ragad, nem hazudhat önmagának, különben a festménynek nem lesz valódi ereje.Felszínes művet létrehozni könnyű, nem fáj, nem tesz tönkre. De igazi képet alkotni, a részleteket megfigyelve, a láthatatlant észrevéve: az hatalmat ad. Mert benne rejlik a megismerés ereje, a pusztító kiszolgáltatottság és a valódi kapcsolatok minden kegyetlen szépsége.

"Az Utcamesék megrázó, empatikus, ugyanakkor kíméletlen látlelet a hajléktalanok helyzetéről. Kozma Lilla Rita dermesztő közelségből mutatja meg az emberi szenvedés és kiszolgáltatottság hétköznapjait.”    Péterfy Gergely író     „Ha a színházban két sorral előtted ül, vagy ha a profilját nézed a nagy teákkal, egy ízig vérig írónő. Nekem azonban az utcás csajszi, aki a hallgatóimat vezeti be a hajléktalanellátás nem túl meseszerű világába. Valahogy így kell ezt megmutatni, gyönyörűen finoman és hitelesen, Nehéz bevallani, de nekem is újszerű volt. Várom a többit."  Mihály Bulcsú szociális munkás-mesteroktató ELTE TÁTK Szociális Munka Tanszék  

A Tarandus kiadó 2020 tavaszán írta ki a Van hangunk novella pályázatot. Olyan műveket vártunk, amelyek a nők társadalmi helyzetéről, a #metoo hatásairól, annak társadalmat érdeklő eseményeiről, folyamatairól szólnak. Több száz nevező közül a zsűri a kötetben szereplő 25 novellát választotta a legjobbnak. A zsűri tagjai: Tallér Edina (író, drámaíró), Hartinger Emese (újságíró, könyvfordító), Miklós Melinda (Nyitottak Vagyunk ügyezető), Baranyai Anikó (író, kiadóvezető), Csabai Márk (író)

A Tarandus kiadó 2020 tavaszán írta ki a Van hangunk novella pályázatot. Olyan műveket vártunk, amelyek a nők társadalmi helyzetéről, a #metoo hatásairól, annak társadalmat érdeklő eseményeiről, folyamatairól szólnak. Több száz nevező közül a zsűri a kötetben szereplő 25 novellát választotta a legjobbnak.A zsűri tagjai: Tallér Edina (író, drámaíró), Hartinger Emese (újságíró, könyvfordító), Miklós Melinda (Nyitottak Vagyunk ügyezető), Baranyai Anikó (író, kiadóvezető), Csabai Márk (író)

Középkorú, ?házas, egyedülálló, elvált, özvegy nőként a 21. században a tökéletes boldogságot keresve komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Könyvem szereplői olyan karakterek, akik a kudarcok, betegségek és nehézségek ellenére kitartóan küzdenek a megváltozott társadalmi elvárások és lehetőségek viharában. A modern technika által kínált ismerkedési lehetőségeket kihasználva Elvira olyan utakra téved, ami egy házas nő életében komoly bonyodalmakat okozhat.Emese a gyerekkori kudarcok hatására gazdag férjet választott, aki mellett azt gondolta, megtalálja mindazt a boldogságot, amit keresett. Fiatalon a pénz volt az egyetlen vonzerő, ami egy erőszakos férfihoz kötötte. Férje halála után pedig megismerkedik a jóképű, titokzatos üzletemberrel, akinek a titkai nagyobbak, mint az egója. Laura két sikertelen házasság, két gyerek és egy idegösszeomlás után Angliába költözik, ahol rátalál a boldogság.

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).