Tarandus Kiadó

Tizenéves fiataloknak íródott Kövesi Péter új könyve, amely a szerző szerint meglehetősen szemtelen és tiszteletlen - vagyis éppen olyan, mint a megcélzott korosztály, akik most kezdik keresni önmagukat, helyüket a felnőttek világában. A felnőttek, szülők, tanárok elsősorban azt várják a tinédzsertől, hogy jó gyerek legyen. Pedig ő már nem gyerek, legalábbis nem annak érzi magát. És egyáltalán, mit jelent, és hogyan is kell jónak lenni? Mint Nyilas Misi vagy mint a kis Nemecsek Ernő, aki bele is halt abba, hogy jó legyen? Ezek a magatartásminták mára idejétmúltak lettek. "Légy jó mindhalálig" - tanácsolja az író -, "de ne vidd túlzásba!" Hogyan lehet valaki önmaga a sztárok és reklámok által manipulált, hazug világban? Hogyan lehet boldog és sikeres az ember az amerikai álomgyárak közhelyes sikerreceptjei nélkül is? Őszintén, szókimondó stílusban van szó a divatról, a drogozásról, piáról és cigiről, mindenféle függőségről - és persze a szexről is -, természetesen nem az osztályfőnöki órák és az idejétmúlt "felvilágosító" könyvek stílusában, hanem arról és úgy, ahogyan ezekkel a kérdésekkel egy tinédzser "élesben" találkozik. Tabuk és mellébeszélés nélkül, a legkényesebb témákról is lehet, sőt kell is beszélni! A szerző elismert gyógyító, lelki segítő és tanító, akinek könyvei mellett mintegy húsz éve jelennek meg írásai hazai szak- és napilapokban.

Egy régi kastélyban Ansbachban, az őrgrófok kecses reneszánsz kastélyában bolyongok, melyben annyi aranyos terem van, hogy mire végére érek, kifáradok, mint egy távgyaloglástól. Az angolok, akik velünk járják a kastélyt, föl vannak háborodva. Vezetőn k csak németül tud. Ők viszont egy kukkot se tudnak németül. Ezért a vezető úgy igyekszik segíteni magán, hogy továbbra is németül ugyan, de tagoltan és kiabálva beszél az angolok felé, mint a hülyéknek vagy süketeknek szokás, abban a reményben, hogy így talán megértik őt. Ezen mindannyian röhögünk. Svájci terefere . Az emberek roppant becsületesek. Utánam hozzák felöltőmet, melyet elhagytam egy padon. Ha vásárolok valamit, meg se kell olvasnom a pénzemet. Sohase adnak vissza kevesebbet. Ez megn yugtat. De többet se adnak vissza. Ez viszont lever. Az újságokban hirdetést tettem közzé, melyben egy teljesen megbízhatatlan csirkefogót keresek, ki a délutáni órákban kissé szórakoztasson. Itt szeretnék betegeskedni és meghalni. De élni lehetőleg egyebütt. Párizs. Könyvek, mindenütt könyvek. Mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek szüretje. A Szajna-parton vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy frankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet is. Miért? Tal án mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, épp azért, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek. A szerző, Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja. A kötet mű faja szerint útirajz. Mivel a szerző egyszerre volt regényes utazó és profi irodalmár, élményei és akkurátus megfigyelései azonnal írói nyersanyaggá váltak a kezében.

"Alfred de Vigny (1797-1863) izgalmas történelmi regényében a francia birtokarisztokrácia és az erőszakosan központosító abszolút monarchia ütközik össze. A XVII. század harmincas éveiben játszódó történet szereplői: Franciaország és Navarra királya, XIII. Lajos, felesége, Ausztriai Anna és mindenekelőtt a becsvágyó és hatalomra törő, a gyönge királyt befolyásoló Richelieu bíboros, akinek tevékenysége agyafúrt, manipulátor módon ásta alá a francia nemzet fő értékhordozóját, a független nemesi os ztályt, valamint a főhős, az összeesküvő Cinq-Mars, akinek közösségi szerepvállalását nem annyira a politikai eszme, mint inkább lélektani ok, a szerelem motiválja." (a Kiadó)

Valahogy nagy nehezen megtudtam ezeket a meséket. Sokat jártam, sokat hallgatóztam, míg megtudtam, mert kevesen tudják, s azok is titkolják. Pedig nem szabad titkolni azt, ami szép, hanem oda kell sietni mindenkihez és elmondani mindenkinek, csak azé rt, mert szép. Mindezekben a mesékben egy leányka jár. Mondták, hogy Mildinek hívják; én is úgy mondom, Mildi. Elmondom, hogy milyen Ő, akiről annyi furcsa dolgot hallottam." (a Szerző)

A Jóskönyv az egyik ősi jóslási forma bemutatására vállalkozik, mely négyszáz éve még igen ismert és népszerű jövendölési módszer volt, de az inkvizíció elől a babonaság álarca mögé rejtették. A rejtett tudás azonban nem szűnt meg létezni, a kávé- és teazaccjóslás újra feléledt, és a tarot, a rúna, az asztrológia mellett elfoglalta a neki járó helyet. "Csanyigáné Berta Margit könyve a török kávézaccból történő jóslásról több szempontból is mérföldkő, úttörő munka a hasonló jellegű művek között. Ő ugyanis az első, aki publikusan is felfedi, hogy a kávézaccjóslás folyamán a látnok nem csupán a csészében kirajzolódó árnyfigurákból, azaz a sziluettekből jósol, hanem - felismerve a csésze falán kirajzolódó geomancia-jeleket is - az elfogyasztott kávé zaccvilágának üzenetébe a jóval absztraktabb jelzéseket is bele kell szőnie tolmácsként" - írja a kötet bevezetőjében Dr. Kazanlár Aminollah Emil. A szakkönyv 25-25 elemzést közöl, melyek vonatkozásait ki-ki maga döntse el, mennyire illik rá, azonban egy biztos: az eredmények az asztrológia és a Tarot-lapok üzenetének új megközelítésű és vitathatatlan következtetései.

1786 szeptemberében, a francia forradalom előestéjén indult útnak Goethe a régen vágyott Itália felé, Dante hazájába, ahol végül két éven át bolyong. Feljegyzéseit saját kezűleg rendezte egységes egésszé 1813-ban. Az első két részt az utazással egykorú napló- és levélnyersanyagából Goethe többé-kevésbé folyamatos művé alakította, beleillesztett számos levelet és levélrészletet, a harmadik részt viszont inkább meghagyta eredeti formájában. Az összefoglaló „tudósítások”, naplójegyzetszerű részletek közé illesztette a római karneválról szóló „néprajzi tanulmányt”, ezáltal - és a szerkesztésnek a szándékos hevenyészettsége okán - megadva a műnek a sajátosan közvetlen, feszélyezettségtől mentes, helyenként szinte vallomásszerű, még legelvontabb művészetelméleti elmélkedéseiben is bizalmas, mondhatni „parlando” jellegét. A kötetből az emberélet teljes gazdagsága bontakozik ki, az ott szerzett belátások és felismerések kortalanná emelik a művet, üzenetei és meglátásai egy egész korszakra kiterjesztették hatásukat, mi több, mintául szolgáltak az utókornak. Ez nem kevés történelmi távlatot és hatóerőt ad a kivételes munkának. Az útirajzban nemcsak Goethe élete lüktet: benne a közelebbi, római és távolabbi, weimari környezete is megelevenedik. Goethe nemcsak elmond, nemcsak leír, nemcsak beszámol széles tudással és éles szemmel, hanem élete teljessége is benne él a műben. Fordította Rónay György.

Az ötrészes Útirajzok két, leginkább izgalmas része (Az Északi-tenger és a Münchentől Génuáig) jelenik meg az irodalmi útikönyvek között Benedek Marcell csodálatos fordításában. Heine 1824 és 1831 között utazta be Európát, majd vetette papírra élményeit. A romantika Európájának valós tükre a napló, benne a szellem örök jogairól elmélkedik, s a világot keresztes pókként dogmáival rabságban tartó egyház uralma és a nemesség üres dölyfje ellen lázad. A szabadság eszményének híve, írása politikai-esztétikai hitvallás is egyben, melynek hatása lángként futott keresztül a korabeli Európán, Párizstól Magyarországig, Itáliától Írországig. A leírásokat nevezhetnénk akár naplónak is, hiszen bennük elsősorban az élmények sorakoznak, a megismert tájak és emberek plasztikus leírásai, ugyanakkor az írói fotográfia mindvégig kiegészül a lejegyző emlékeivel, gyerek- és ifjúkori képeivel. A retrospektív láttatás valamint a kor- és kórkritika kettőse sajátos lüktetést ad a beszámolónak, nem véletlen, hogy az irodalomtörténészek szerint Heine írása fontos állomás az életműben, egyáltalán az alkotói tevékenységében; benne már megfogalmazódik a szabadságvágy, a forradalom várománya, a haladást dicsőítő elvárás, egyszóval mindazon szellemiség, amely miatt Heine már 1831-ben Párizsba emigrált, miután írásait Németországban nemkívánatossá tették.

Dante Alighieri Isteni Színjátékát Babits Mihály "a világirodalom legnagyobb költeményének", Jorge Luis Borges "a valaha írt legnagyobb irodalmi műnek" nevezte. A Szent Poéma a világirodalom azon remekművei közé tartozik, amelyeket sokkal többen ismernek távolról, hallomásból, halványuló ... Folytatás ›› iskolai emlékekből, mint közelről, személyesen, olvasmányélmény alapján. Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő új, nagyszerű Pokol-fordítása formailag hűséges és tartalmilag pontos magyarításban, ugyanakkor ihletett költői szépséggel hozza közelebb a mai olvasókhoz a magasságaiban és mélységeiben páratlan, örök-egyetemes értékű dantei poézist. A Baranyi-Dante régóta várt megjelenése ünnepi eseménye a hazai könyvkiadásnak, műfordítás-irodalomnak és dantisztikának. (Madarász Imre) A(z) Pokol (Könyv) szerzője Alighieri Dante.

Kötetünkbe Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, a magyar próza atyjának műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: Nincs remekműve. Élete a remekmű.; fiatalosan lelkesedik első tárcaírónkért, az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben. Szerkesztő-válogató: Réz Pál.

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően. Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák-magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?

Gaál Mózes neve egybeforrt a történelmi művekkel, a magyar múlt eseményeit feldolgozó ifjúsági könyvekkel, azt azonban kevesen tudják, hogy 1901-ben ún. lányregénnyel jelentkezett. A "Szeretet" Gaál egyetlen könyve, melyet bevallottan "serdülő lányoknak" írt, lévén főszereplője egy tizenéves kislány. Megpróbáltatásai, helytállása azonban jócskán túlnőnek a szerzői instrukción, hiszen története egy klasszikusnak nevezhető század eleji szolgálósors, amelyben a szemlélődő lélek újra és újra rácsodálkozik az élet kihívásaira. Fejlődésregény ez a javából, egy idilli vidéki háttérben kibontakozó lélekregény, melyet különlegesen szép nyelvezete tesz egyedivé, ahogy Schöpflin jegyezte meg: "(Gaál) magyar beszéde, enyhe székelyes ízzel, tiszta és világos volt". A cselekmény is mintha alárendelődne a lélek eseményeinek, hiszen Dombháton nem sok minden történik... Erzsike hazajön a városból, mert apja beteg, egyedül viszi a falusi boltot és a kocsmát, de a nyugodalmas hétköznapokat valósággal felforgatja az egyre nehezebb megélhetés terhe, továbbá az ármánykodó rokon, Filkó János feltűnése, aki nem csak Erzsikére vet szemet... Közben megjelennek a Dömények is, a borkereskedők, akiknek Halászék tartoznak, és az egyik Dömény fiúnak is megtetszik Erzsike. A "furcsa idill" azonban kártyavárként omlik össze, amikor meghal Halász Erzsi édesapja, s a gondok az ifjú, törékeny, naiv kislány nyakába szakadnak, Filkó pedig kész megtámadni a végrendeletet is... A korszakkép, az ábrázolás, a vidék és város ellentéte, a gazdagság-szegénység ismert-rögzült perspektívája persze jóval tágabb: egy szelet a magyar századvég szenvedéstörténetének tortájából, melyben Filkó a dzsentripusztulás történelmi tablóképét idézi fel, ahogy Mikszáthnál és Török Gyulánál megszoktuk. Igazi ritkasággal állunk szemben, ami százéves homályból lép ki az olvasók elé.

Magyar írók és költők, hercegek, grófok, zeneszerzők, tudósok, a hatalom birtokosai, kémek és színészek: ki ne lenne kíváncsi arra, hogy a kézírások, levélrészletek és aláírások alapján milyen ember lehetett egyik-másik "híresség"? Vagy fordítva: mennyire árulkodik az írás mindarról, ami a személyiségben lakozik? Csak néhány név kedvcsinálóként a három tucatnyi elemzésből: Léda, Radnóti, Móricz, Márai, Szabó Magda, Báthory Erzsébet, Diana, Casanova, Ulickaja, Freud, Bismarck, Sztálin, Mata Hari, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Latinovits Zoltán... és még folytathatnánk a sort. Forgács Katalin a grafológia eszközeivel enged bepillantást egy-egy jellemrajzba, s csak ígérhetjük: a kötet olyan titkokat fed fel, amelyekről az utókor nem tudott. "Arra törekedtem, hogy a bemutatott személyiségek jellemrajzát teljesebbé tegyem a tudatos és a tudattalan régiójából származó észlelésekkel. Bizonyára színesebb lesz a kép Lédáról, a múzsáról vagy Hillary Clintonról, a külügyminiszterről. Felbukkannak a zsenire jellemző jellegzetességek a Bartók Béla életútját kísérő írásokban. Casanova pedig más beállításba kerül az írásképe alapján. Láthatóvá válnak a híres emberek eddig láthatatlan tulajdonságai az életrajz és az írás összevetésével. Kevés módszerünk van a tudatos és a tudattalan együttes feltérképezésére, a grafotudomány erre kiváló lehetőséget kínál."

Carla Galli neve összefonódik a személyi és üzleti tanácsadással, az NLP-terápiával, az önismereti tréninggel, egyszóval: ma Magyarországon ő az egyik legismertebb és legkeresettebb tanácsadó. Legújabb könyve igazi csemege az útkereső és érdeklődő olvasóknak: nem utasít, nem tanít, nem fáraszt ígéretekkel, csupán mesél és mesél, egyrészt saját életútjáról, másrészt önismereti szakkönyvet írt mindazok számára, akik az épülést, a tudatosságot, a jelen-LÉT-et keresik és kutatják önmagukban. És még nem találták meg. A szerző szavaival: "Mindazzal, amit itt majd olvasol, az a célom, hogy megtaláld azokat a dolgokat, amelyek segítenek neked változtatni mindazon, amin szeretnél. Ha nem tudatosan élsz, az még nem ment fel az alól, ami veled történik, hiába hivatkozol okként másra vagy a körülményekre a sikertelenségedet magyarázva. Ha nem tudod, hogy bizonyos cselekedeteidet mi motiválta, csak sodródni fogsz, és az életednek nem a részese, csak elszenvedője lehetsz. Boldogságunk vagy egészségünk nem csupán velünk született ajándék, hanem meg kell küzdeni érte nap mint nap. A dolgok nem az égi és földi titkok tudásán múlnak, hanem azon, hogyan látunk rá a működésünkre. Meg kell értenünk, hogy mi irányít, mi mozgat, mit irányítunk, és mit mozgatunk." Ha Ön is kíváncsi, mi lakozik Önben, akkor nem fogja kihagyni ezt a könyvet! Könnyed és lebilincselő, igaz és igéző, tükör a tükörben!

Az iráni uralkodóház titkai, avagy az iráni sah unokaöccsének elképesztő sorsa. A kuriózum könyv 2011 őszén jelent meg Franciaországban, a szerző szülőhazájában. Az 1941-ben, Párizsban francia anyától és egy ott állomásozó német katonaorvostól született Christian nagyon is későn szerez csak tudomást az eredendő "bűnről", amelynek létezését köszönheti. Mikor ötéves lesz, sugárzóan szép anyja feleségül megy az iráni sah öccséhez, Ali-Reza Pahlavi herceghez, a császári hadsereg századosához. Ali-Reza saját gyermekeként ismeri el Christiant, aki így a perzsa korona potenciális várományosa lesz... Tízéves korában a "kis fritzképű francia fattyú" családjával Párizsból Teheránba költözik, ahol a sah udvarában alaposan belekóstol a keleti kényelembe, és a perzsa főváros kozmopolita aranyifjúságának életét éli egészen az 1979-es iszlám forradalomig... A memoár, amelyet az olvasó a kezében tart, egyszerre kor- és családtörténet, fotó a hidegháborús időkről és bepillantás az iráni uralkodó elit mindennapjaiba. Christian Pahlavi írásában mesterien elegyedik az elegancia és a humor, tanúságtétele segítségével jobban megérthetjük ezt a titokzatos és hermetikusan zárt országot, Iránt. Christian Pahlavi ma Nizzában él, abban a házban, amelyben 1904 tavaszán Jókai Mór utolsó regényét megírta. A ház falán emléktábla áll...

A világhírű francia író, André Maurois kötete a 19. századi, mágus életű François-René de Chateaubriand páratlanul izgalmas életregénye. A Varázsló, aki fiatalon nomád volt Amerikában és keresztény Jeruzsálemben, később miniszter, a restauráció alatt diplomata Rómában és Londonban, afféle igazi túlélőként mozgott a francia nagypolitika porondján – és ezzel a korabeli európai cirkuszba is belépőt nyert. Ki ez a vidéki fiú, aki előtt meghajlik a hatalom és az irodalmi szalonok fülledt szellemisége? Zseni vagy csak a szerencse fia? Diplomata vagy szélhámos? Lánglelkű író vagy a tettek embere? Katona vagy irodalmár? A hallatlanul izgalmas, krimielemekkel teleszőtt napi karriertörténet hátterében kibontakozik a forrongó Franciaország, a napóleoni idők intrikus időszaka, a Bourbon-restauráció szellemtörténete, a royalizmus visszaállításának gyatra kísérlete és ennek mozgatórúgói, majd a júliusi forradalom kirobbanásának filmszalagszerű története, a forradalomé, amely lángba borította Európát