Tarandus Kiadó strana 2 z 11

Merre is van Ezotéria? Ez a birodalom ott kezdődik, ahol az anyag és a szellem, a csoda és a realitás találkozik. Ott kezdődik, amikor az ember túl tudja magát tenni a kötelezően bevésett dogmákon, elvárásokon és rögeszméken, arról, hogy milyen is a világ – a túlsó határa pedig maga a végtelen, a megvilágosodás. Ezotéria egyszerre van itt és amott, belül és kívül, mindenütt és sehol. Kövesi Péter a szellemiség világában segít eligazodni kezdő és haladó útonjáróknak egyaránt. 

A tanulmánygyűjteményben elsősorban lélektani jellegű írások sorakoznak, de közös jellemzőjük, hogy kívül esnek a pszichológia hagyományos megközelítésein, vagyis nem pszichológiakönyvvel állunk szemben, hanem olyan ezoterikus írásokkal, melyek tematikájuknál fogva számos értelemben a ma elfogadott tudományos világszemlélettel is szembemennek. A pszi világa avagy a parapszichológia az ismeretlennel szembesít, ugyanakkor a jelenségek és csodák jó része immáron kísérletileg is bizonyított: a kettősség szintézisében Paulinyi Tamás vallja: nem ismeretelméleti kérdésekről van szó, ezek a mindennapok életszemléletére vannak hatással, hiszen a sorsról, az erkölcsről, az életről és a  halálról alkotott fogalmaink létünk minőségére is kihatnak – értékrendünkön és döntéseinken keresztül. Az egybegyűjtött írások a spirituális bölcsességeket integrálják a tudományos parapszichológia mai ismereteivel.

Magyar írók és költők, hercegek, grófok, zeneszerzők, tudósok, a hatalom birtokosai, kémek és színészek: ki ne lenne kíváncsi arra, hogy a kézírások, levélrészletek és aláírások alapján milyen ember lehetett egyik-másik „híresség”? Vagy fordítva: mennyire árulkodik az írás mindarról, ami a személyiségben lakozik? Csak néhány név kedvcsinálóként a három tucatnyi elemzésből: Léda, Radnóti, Móricz, Márai, Szabó Magda, Báthory Erzsébet, Diana, Casanova, Ulickaja, Freud, Bismarck, Sztálin, Mata Hari, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Latinovits Zoltán... és még folytathatnánk a sort. Forgách Katalin a grafológia eszközeivel enged bepillantást egy-egy jellemrajzba, s csak ígérhetjük: a kötet olyan titkokat fed fel, amelyekről az utókor nem tudott. „Arra törekedtem, hogy a bemutatott személyiségek jellemrajzát teljesebbé tegyem a tudatos és a tudattalan régiójából származó észlelésekkel. Bizonyára színesebb lesz a kép Lédáról, a múzsáról vagy Hillary Clintonról, a külügyminiszterről. Felbukkannak a zsenire jellemző jellegzetességek a Bartók Béla életútját kísérő írásokban. Casanova pedig más beállításba kerül az írásképe alapján. Láthatóvá válnak a híres emberek eddig láthatatlan tulajdonságai az életrajz és az írás összevetésével. Kevés módszerünk van a tudatos és a tudattalan együttes feltérképezésére, a grafotudomány erre kiváló lehetőséget kínál.”

Az Observer szerint az idei év legjobban várt regénye  Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra. Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon, szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó birodalomnak a mélységében. Egy nap az egyik akváriumnál összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban egy sötét családi titok nyomára vezeti a kislányt, ami olyan irányba lendíti egykor örömteli kapcsolatát anyjával, amely rémisztő következményekkel jár. Az Akvárium aprólékos, finoman kidolgozott, mégis könnyed prózája egy bátor fiatal lány története, akinek szeretetvágya és megbocsátása képes megváltoztatni a körülötte élő, sérüléseikkel bajlódó embereket. Egyszerre könyörtelen és szívbemarkoló, megváltó erejű történet. David Vann Alaszkában született, és mivel első regényét (Legend of a Suicide) nem tudta kiadatni, hajóépítő és kapitány lett belőle. Azóta ez az ominózus kötet már 10 díjat nyert, és 20 nyelvre fordították le. Az Akvárium a legutóbbi könyve. Nem csak regényeket, hanem memoárokat, novellákat és különböző lapokba cikkeket is ír. Nemzetközileg sikeres könyvei 15 díjat nyertek már, köztük a legjobb külföldi regénynek járó elismerést Franciaországban és Spanyolországban, valamint 75 különféle sikerlistán tűntek föl egy tucatnyi országban. „A szerző belebújt egy 12 éves kislány bőrébe, s ez rendkívüli eredményre vezetett. Az Akvárium éppolyan gazdag, mint egy költemény, és éppolyan addiktív, mint egy első osztályú detektívregény.” The Spectator „Filmszerű... Az Akvárium valódi újrakezdés Vann számára, egy teljesen új, autentikus irány kezdete... Kifinomult, benne a felnőtté válás érzékenysége és a ragyogó, sósvízi állatsereglet.” Lydia Millet, The New York Times Book Review Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=DN4uUn6PAh4

„…Istenem, micsoda ez a világ?”A XVII. századi Franciaországban játszódó történetben a becsvágyó és hatalomra törő, a gyönge királyt befolyásoló Richelieu bíboros tevékenysége agyafúrt, manipulátor módon ásta alá a francia nemzet fő értékhordozóját, a független nemesi osztályt. A főhős az összeesküvő Cinq-Mars, akinek közösségi szerepvállalását nem annyira a politikai eszme, mint inkább lélektani ok, a szerelem motiválja. A könyv igényes olvasnivalót nyújt a kor és a műfaj kedvelőinek.

Thérese, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül. Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=h8Cn1ucYHKM

A kortárs szépíró legújabb remekművében két mindenre elszánt, kéjvágyó kalandor mérkőzik meg egymással életre-halálra. Először egy budai orgián hozza őket össze a sors, majd kétezer évet repülnek vissza a múltba, egy azóta letűnt kultúra központjába, a nabateusok lakta Petra városába. Vonzó és ijesztő, szép és rút, kellemes és hátborzongató világba csöppennek, amelyben semmi sem az, aminek látszik, csak a fáklyalángok vöröse valódi…

Boldog Szindbád pokoljárásai önállóságot, ihletettséget, hagyományainkhoz való (valló!) hűséget egyképp mutat. A klasszikusokat tovább kell fejleszteni! Krúdy büszke lenne ilyetén önálló-fejlesztő utódra. Mély és szórakoztató könyv, egy beváltott ígéret megfelelő folytatása, a határ a maga nemében a csillagos ég.” (Tandori Dezső)

Az erdélyi származású Gaál Mózes (1836–1936) az áthagyományozott mondai töredékek és történelmi, művelődéstörténeti tények valamint a krónikák és gesták tiszteletben tartása mellett írói szabadsággal ismerteti a magyar mitológiát. A majd félszáz történet időrendben halad a történelmi korral, a teremtésmondáktól a hunok adomáin és hőstörténetein át varázslatos meseszál vezet egészen a honfoglalás koráig, Géza fejedelem időszakáig. Az írói hitvallás nemes küldetésre vall: „Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit, kezébe nem kerülnek az ifjúságnak… (…) Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet; összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom.”

Elveim egyedüli bírája az ész és a tapasztalat – írta hajdanán Helvétius, korának filozófusa, akinek megítélése, tanainak elfogadása majd száz évet váratott magára. Főművét nyilvánosan elégették, őt magát tanainak visszavonására kényszerítették, miközben egyaránt átkozta ki a Sorbonne, a francia király és az egyház is. Ki ez a férfi, aki könyvelőnek készült, végül költő és gondolkodó lett?  Vajon miben rejlik tanainak lényege, amikor az enciklopédisták is befogadták, nemkülönben a szabadkőművesek? Valóban eretnek tanokat terjesztett? Miért fogadta be II. Frigyes és tagadta ki a francia trónörökös? Valóban Helvétius hirdette először a kultúra jelentőségét a nemzetállamok kapcsán? Mióta ismeri a magyar olvasó Helvétius gondolatait? Megannyi kérdés, amire választ kap az olvasó e rövid és precíz tematikus kiskátéban.

Az emlékírók atyjának lebilincselő naplója! Az újkor legnagyobb történelmi emlékírója, Saint-Simon egyszerre volt irodalmár és közéleti ember, az utókor szerint barokkos nyelvezetével alapjaiban változtatta meg a francia irodalmi ízlést.  Versailles-t  mindeki ismeri, az is, aki nem járt ott – szokták mondani.   De még ha valaki bejárja is a hatalmas palotát, megáll Le Brun képei előtt, leül a Le Notre tervezte parkban, akkor sem tudja úgy maga elé képzelni a hajdan volt udvari életet, mint ha kezébe veszi Saint-Simon herceg emlékiratait. XIV. Lajos uralkodásának második fele és az orléans-i herceg régensségének időszaka elevenedik meg ezeken a lapokon. A krónikás Saint-Simon, jelentős szerepet játszott Franciaország bel- és külpolitikájában, kivette részét az udvar belső hatalmi harcaiból és intrikáiból; emlékirataiban leplezetlenül szól mindenről és mindenkiről: a Napkirályról és Madame de Maintenonról, az orléans-i hercegről és a kalandor természetű Dubois bíborosról, II. Rákóczi Ferencről és V. Fülöp spanyol királyról, Law bankárról és Racine-ról; szentekről és gazemberekről, diplomáciai sikerekről és kudarcokról, a spanyol konyháról és az enyhén szólva furcsa francia menyegzői szokásokról. Műve kora udvari életének enciklopédiája: történészek számára is becses beszámolók, mulatságos és jellegzetes pletykák, anekdoták, arcképek gyűjteménye. Válogatta és fordította Réz Pál.

A reformkor művelődéstörténetének egyik legfontosabb műve a század közepi irodalmi napló. Arany János, amikor akadémikustársa, Erdélyi János halálát   1868 januárjában bejelentette az Akadémián, így emlékezett rá: „Költő, műbíró, bölcsész: e három jelenség összhangzatban fejlett és jutott érettségre nála: mint költő néhány darabjában senki mögött nem  – mint műbíró az egyetemest a nemzetivel kapcsolva mindenkor a jelen színvonalán áll, s tetemes része van benne, hogy költészetünk a hazai föld érintése által megizmosodjék –, mint filozóf éppen hazai bölcsészetünk kisded pantheonjának oszlopait rakja vala, midőn a kérlelhetetlen halál a még csak 54 éves férfiút e hó 23-án oly váratlanul kivágta sorainkból. Legyen áldott emlékezete!” Erdélyi János itt közlésre kerülő úti írásai a hazában és a nagyvilágban tett utazásainak dokumentumai, egy kelet-európai értelmiségi szellemi kalandozásainak, „citoyenné”, európai horizontú polgárrá érésének bizonyítékai. Abban, hogy az író kora legképzettebb és legvilágosabban látó férfiai közé emelkedhetett, nagy szerepe volt ezeknek az utazásoknak. Írói és emberi látókörét nem csak az „élet iskolája”, azaz küzdelmes élete, hanem Nyugat-Európával való megismerkedése is tágította. Hitte, amit ifjúságának mestere, Herder írt 1769-es útinaplójában az utazás hatását méltatva szellemi fejlődésére. Ekkor vált „szobatudósból… a tanult íráskodás tintatartójából… a művészetek és a tudományok szótárából, a papírok és könyvek tárolóhelyéből” tevékeny emberré, reformátorrá.

Az iráni uralkodóház titkai, avagy az iráni sah unokaöccsének elképesztő sorsa. A kuriózum könyv 2011 őszén jelent meg Franciaországban, a szerző szülőhazájában. Az 1941-ben, Párizsban francia anyától és egy ott állomásozó német katonaorvostól született Christian nagyon is későn szerez csak tudomást az eredendő „bűnről”, amelynek létezését köszönheti. Mikor ötéves lesz, sugárzóan szép anyja feleségül megy az iráni sah öccséhez, Ali-Reza Pahlavi herceghez, a császári hadsereg századosához. Ali-Reza saját gyermekeként ismeri el Christiant, aki így a perzsa korona potenciális várományosa lesz… Tízéves korában  a „kis fritzképű francia fattyú” családjával Párizsból Teheránba költözik, ahol a sah udvarában alaposan belekóstol a keleti kényelembe, és a perzsa főváros kozmopolita aranyifjúságának életét éli  egészen az 1979-es iszlám forradalomig... A memoár, amelyet az olvasó a kezében tart, egyszerre kor- és családtörténet, fotó a hidegháborús időkről és bepillantás az iráni uralkodó elit mindennapjaiba. Christian Pahlavi írásában mesterien elegyedik az elegancia és a humor, tanúságtétele segítségével jobban megérthetjük ezt a titokzatos és hermetikusan zárt országot, Iránt. Christian Pahlavi ma Nizzában él, abban a házban, amelyben 1904 tavaszán Jókai Mór utolsó regényét megírta. A ház falán emléktábla áll…

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően.   Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák–magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?

„Egyetlen szó, például a „szeretlek”, egy világot építhet vagy dönthet romba…” A kötet filozófiai létkérdésekre adott válaszok gazdag gyűjteménye, melyek közérthető formában tárják elénk a világ rejtettebb összefüggéseit. A széleskörű műveltség kincsestára, melyben tükröződik a huszadik század végén született modern ember kulturális sokszínűsége. A könyv Tarr Bence László eddigi életművének méltó összegzése.

Tizenéves fiataloknak íródott Kövesi Péter új könyve, amely a szerző szerint meglehetősen szemtelen és tiszteletlen – vagyis éppen olyan, mint a megcélzott korosztály, akik most kezdik keresni önmagukat, helyüket a felnőttek világában.