Tarandus Kiadó strana 5 z 11

Kövesi Péter új könyvében A Pilis-összeesküvés szereplőinek legújabb küldetését kísérhetjük figyelemmel. A történet fő szála a világháborús Németországban, a náci uralom éveiben kezdődik. Eisenberg doktor titkos módszer kidolgozásán munkálkodik, amellyel erőszak nélkül változtathatná nemesebbé, magasabb rendűvé akár a legalacsonyabb rendűnek tartott embereket is. Már komoly eredményeket könyvelhet el, amikor is a háború végének közeledtével kénytelen elmenekülni Németországból, kimenekítve a kísérlet dokumentációit, személyes naplóját és a további munkálatokhoz szükséges aranymennyiséget. Buenos Airesben építi fel újra életét és laborját, ahol a legnagyobb titokban tovább dolgozik az emberiség felemelkedésén. Gyanúsan magas életkorban bekövetkező halálakor életművét és életfeladatát is dédunokájára, Vittorióra bízza, aki tovább is viszi az örökséget, ám nem egészen azon az úton, amelyet dédnagyapja elképzelt. Az öntelt aranyifjú saját, önző, világuralmi céljaira akarja fölhasználni mindazt a tudást, amelyhez hozzáfért, miközben nem is sejti, mennyien figyelik ténykedését... Kövesi Péter 1952-ben született Debrecenben. Eredeti foglalkozása: fotós, alkalmazott grafikus és kiállításrendező, de tanult történelem-népművelés szakon is. Mindezek mellett tinédzser korától foglalkozik ezotériával, spiritualitással, filozófiával és lélektannal. Elsősorban az a keleti tudás érdekli, amely a mai nyugati ember életét teljesebbé és egészségesebbé teheti. Legalább száz cikket és tanulmányt publikált már napi- és szaklapokban. 2006-ban jelent meg Időkapu című kötete a reinkarnációs és korregressziós terápiákról, 2010-ben Ráadás címmel verseit adta közre. A Tarandus Kiadónál megjelent könyvei: Utazások Ezotériában és A Pilis-összeesküvés (2011), A csodaszarvas nyomában és Nem leszek Nemecsek! (2012) Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=eYckO6XC488

Robert csöndes történészdiák Berlinben, akit soha nem foglalkoztatott horvát származása, mígnem egy nap találkozik a szerb Anával. Egymásba szeretnek, az idill azonban nem tart sokáig. A gyanú, hogy a lány kettős életet él, csakhamar beigazolódik. Ana apját, a korábbi egyetemi tanárt azzal vádolják, hogy bűnrészesként részt vett szerbiai muszlim családok meggyilkolásában. Robert a hágai bíróságra utazik, hogy nyomon kövesse a büntetőpert – és hogy választ kapjon a kérdéseire: Šimić tényleg elkövette-e azt az ördögi bűntettet, amely miatt most háborús bűnösként áll a bíróság előtt? Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztikaprofesszor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbe vágóbb: Vajon a szülők bűnei átszállnak-e a következő generációra? És vajon legyűrhetik-e a múlt terhei a szerelmet? „Rendkívül higgadt töprengés ez, hogy vajon a szörnyűséges események elválasztják-e vagy épp összekötik az embereket... A regény végén is minden függőben marad, ami a szerző kivételes képességeit mutatja.” Deutschlandradio Kultur „Két életút ütközésének kifinomult, elgondolkodtató regénye.” Neues Deutschland /Nicol Ljubić 1971-ben született Horvátországban, Zágrábban. Görögországban, Svédországban és Oroszországban nevelkedett, majd politológiát tanult Németországban, és a hamburgi Henri-Nannen újságíró-iskola hallgatója volt. Ma Berlinben él, szabadúszó újságíróként és rádiósként dolgozik, 2003 óta tagja a német szociáldemokrata pártnak. Újságírói munkásságát 2005-ben Theodor-Wolff-díjjal jutalmazták. 2002-ben jelent meg első, Mathildas Himmel című regénye, majd négy évre rá önéletrajzi ihletésű kötete, a Heimatroman, amelyben apja, Drago Ljubić életútját írja le a zágrábi autószerelő műhelytől Franciaországon át Németországig, ahol végül repülőgép-szerelő lett. Legutóbbi könyve, a Bonaca 2010-ben jelent meg Németországban (Meeresstille címen), amelyben Ljubić a maga megszokott, nyugodt, elgondolkodó és dokumentarista stílusában egy olyan konfliktust fest elénk, amely nem ért véget a jugoszláv háború idején, hanem ma is tovább él a leszármazottak szívében. A kötetért 2010-ben megkapta a Ver.di-, 2011-ben pedig az Adelbert-von-Chamisso-díjat./ Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=JXs6ntFu9bI

Tarr Bence László esszék, tanulmányok és novellák mellett húsz éve ír verseket, amelyek tárgya gyakran az Istent kereső ember viszonya az élethez, valláshoz, az örökléthez. Versei filozófiai létkérdések mélységes tükrei, melyekben híven mutatkozik a huszadik század végén született, modern ember kulturális sokszínűsége, a klasszikus műveltség és a spirituális hagyomány.   A halmozott rétegeken átsejlik a mitológiai, hermetikus, alkimista és keresztény szimbólumvilág harmonikus egysége. Ezek a versek meditációs formák is, a bennük való elmélyülést segítik Papp Norbert festőművész grafikái. Az önálló értékkel bíró táblarajzok a versek képbe öltött és továbbgondolt másai. Ez a művészeti forma teszi egyedülállóvá azt a barangolást, amelyre a Tarandus Kiadó negyedik könyve készteti az olvasót.

Díjak, jelölések: Folio-díj (2014)Jerwood-díj (2015)The New York Times– Az év legfigyelemreméltóbb könyve (2015) Kirkus ReviewsTop 10 könyv (2015 )A történet főszereplője Vang, a pekingi taxisofőr, aki egy nap különös levelet talál a kocsija szélvédőjén. Nyugtalanító sorok, melyek írója mintha egyre közelebbről figyelné meg őt és a családját. Vang nyomozni kezd a titokzatos, furcsa, de felkavaró levél nyomán, amelyet továbbiak is követnek. Mindegyikből a kínai történelem egy-egy meghatározó, ám véres, szenvedélyes és intrikákkal teli korszaka tárul fel, melyben az egyéni lét már-már kilátástalannak tűnő, folytonos küzdelem. Rokon lelkek találkoznak valami ellenállhatatlan erő hatására, majd törnek egymás életére. Vangot mágnesként vonzzák ezek a több száz éves történetek, és azon kapja magát, hogy nyakig ül egy rejtélyben, melyet ki kellene bogoznia – miközben az ismeretlen leskelődő által mozgatott szálak eltéphetetlen hálója egyre jobban befonja őt is és a családját is. Vajon mi köze lehet egy hétköznapi taxisofőrnek a kegyetlen Csia-csing császár elleni merénylethez, az ópiumháború idején ügyeskedő kisemberekhez, a maoista korszak félelemmel teli légkörében élő gimnazista lányokhoz? Lebilincselő és torokszorító lélekutazásra hív ez a regény még az után is, hogy a végén választ kapunk a kérdéseinkre.

Költözéskor egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozik ki. 1929-ben egy „jó házból való” egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland, Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. Izgató-borzongató hitelességgel bontakozik ki az olvasó előtt az a testi-lelki folyamat, amelynek során valósággal felcserélődnek a nemi szerepek, az eleinte alávetett, kiszolgáltatott nő lassan dominánssá válik a kapcsolatban. Simone a kor mércéjével mérve szégyentelen őszinteséggel, szókimondó bátorsággal vall arról, ahogyan a szeretője, az ő „kis istene” után vágyakozik, és bármi áron, minden módon megpróbálja a férfit magához láncolni, érzékien leírva akár megtörtént, akár elképzelt és vágyott, egyre szenvedélyesebb, egyre perverzebb szeretkezéseiket. Voltaképpen a testiség közös megélésének leírása és állandó tervezgetése e kordokumentumként is olvasható levélregény legfőbb témája. Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, hogy a két világháború közötti, sokak által prűdnek gondolt korszakban milyen mély titkai lehettek egy párkapcsolatnak s milyen módon tudott róluk számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva egy szerelmes nő. Simone és Charles. Ez nem hangzik olyan jól, mint Anastasia és Christian, A szürke ötven árnyalatának angol kiadója mégis azonnal lecsapott a két francia szerető szenvedélyes levelezésére. E. L. James bestsellerével ellentétben ez a szöveg nem fikció: a leveleket egy bizonyos Simone írta nős szeretőjének a húszas évek végén. Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=0tMAgG--RlY    

A magyarok Szent Gráljának nevezik azt a serleget, amelybe a hét vezér a vérét csorgatta. Nem találták meg soha, pedig állítólag létezik, és létezik a kés is, amellyel a törzsek vezetői sebet ejtettek magukon. A serlegről és a késről vett vérrel a mai génsebészet könnyedén királyi vért csorgathat bármely földi halandó testébe, hogy az Árpád-ház leszármazottjaként ne csak a Szent Koronára formálhasson jogot, de egész Magyarországra is. Nem véletlen, hogy egy gonosz erőnek engedve a Felkentek Serege mindent bevet, hogy megtalálja a magyarok Szent Grálját. Minden jel arra mutat, hogy Győrben van a titok kulcsa. A szándék valóra váltásához semmitől sem riadnak vissza. Tervük végrehajtását olyan ördögien eszelték ki, hogy azt sem magyar, sem nemzetközi rendfenntartók nem tudják megakadályozni. A Fabiani őrnagy vezette kis csapattal azonban nem számoltak, amely már bizonyította rátermettségét a Mária-fegyver semlegesítésekor. Ám mindannyiuk tudása és képzettsége is kevés lenne, ha egykor Szent László és Könyves Kálmán nem gondoskodtak volna arról, hogy csak az arra méltók találhassák meg a magyarok Szent Grálját. Az autós üldözések, a motorcsónakos embervadászat, a Szent László-herma elrablása, a helikopteres száguldás Berlinig, a tudomány és a történelem titkainak és a magyarok ékírásának megfejtése mind egy célt szolgál a fordulatos, izgalmas és több idősíkon játszódó regényben: hogy kiderüljön, mire képes az összefogás. Kiderüljön, hogy a csalárd érdekek, hatalmi játszmák, félőrült politikusok vagy a józanul gondolkodó, nagy királyok hagyományai az erősebbek ezredéves távlatokban. Fábián György újságíró, szerkesztő, műsorvezető. Győrött a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Budapesten a katonai főiskola elvégzése után az ELTE televíziós újságírás szakán médiaszociológus diplomát szerzett. 1993-tól 2014-ig a Kisalföld napilap újságírója, szerkesztője, szerkesztőségvezetője. Közben évekig a Magyar Televízió és a BMC Rádió műsorvezetője, szerkesztője. Gyerekeknek írt színdarabjait számos vidéki nagyvárosban mutatták be. Újságírói munkájáért több elismerést vehetett át. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. A Tarandus Kiadónál 2013-ban jelent meg a Mária-fegyver a Győri Apokrif Könyvek első köteteként. Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=uaLNwzq2Fj8

Elisa Medhus ateistaként nevelkedett, és orvosként is az a vélekedés erősödött meg benne, hogy csak az létezik, amit az érzékszerveinkkel felfoghatunk. Így amikor fia, Erik váratlanul meghalt, nem tudta, hová is fordulhatna vigaszért, hogyan találhatna enyhülést fájdalmára. Kétségbeesésében minden létező könyvet felkutatott és elolvasott a témában, szóljon bár kvantumfizikáról vagy halálközeli élményekről, majd különböző médiumokhoz fordult segítségért, hogy kapcsolatot találjon fiával – ami végül legnagyobb döbbenetére sikerült is. A hőn áhított kommunikáció során a személyes ügyek tisztázásán túl számos sokakat érdeklő kérdést föltett fiának, mint például: Milyen érzés a halál? Hová megyünk, miután elhagyjuk a testünket? Milyen helyre kerülnek a lelkek, és mit lehet ott csinálni? Milyen érzés, ha nincs testünk? Érzünk-e azért bármit is, valami testi érzékeléshez hasonló dolgot vagy érzelmeket? Hiányzik-e a testi létezés? Van-e valamiféle anyagi világon túli képessége a léleknek? Kicsoda vagy micsoda Isten? Kik vagy mik vagyunk mi, és miért születünk a földre? A számtalan kérdésre adott számtalan válaszból blog született, s a blogból végül könyv lett. Ez a könyv nem a szomorúságról szól, amelyet szerettünk elvesztése kétségkívül mindannyiunkból kivált – hanem a reményről. Annak az ígéretéről, hogy örökkévaló létezők vagyunk. Arról, hogy „elvesztett” szeretteink nem tűntek el végleg, s hogy kapcsolatunk velük megmaradhat, sőt, akár intenzívebb is lehet, mint életükben volt. Egyszerűen csak nincs testük, ami akár még boldogabbá is teheti őket, hiszen megszabadultak a mentális és fizikai betegségektől és szenvedéstől, a fájdalomtól és az öregkor terheitől. A gyász természetesen mélységes és fájdalmas, húsunkig és csontunkig hatol, összetöri a szívünket. De a képzeletbeli köldökzsinór, amely gyermekünkhöz vagy szülőnkhöz köt, sosem szakad el, bármilyen hosszúra nyúlik is. Mindig kapcsolatban maradunk – és ebben vigaszra találhatunk. „Dr. Elisa Medhus őszinte, mélyen megindító története arra készteti az olvasót, hogy megkérdőjelezze szeretetről, veszteségről és túlvilágról szóló meggyőződéseit.” – Eben Alexander, A mennyország létezik című könyv szerzője  „Amit Erik mond, az megrendítő, informatív és szórakoztató egyszerre. Biztosít minket mindarról, aminek biztos tudására mindig is vágytunk: hogy van élet a halál után, és hogy minden rendben lesz. Szavai segítik elménket a megértésben, és szívünket a gyógyulásban. Köszönjük, Erik.” – Christine Elder, a Broken Blessings szerzője Dr. Elisa Medhus több mint harminc éve dolgozik belgyógyászként. Több díjnyertes gyermeknevelési könyv szerzője (pl.: A jó szülő kézikönyve), és előadásokat, tanfolyamokat tart a nevelés témaköre iránt érdeklődőknek. Húszéves fia, Erik halálát követően kezdte el írni ChannelingErik.com nevű blogját, hogy feldolgozza gyászát. Ebből született meg nagysikerű könyve Fiam és a túlvilág címmel.  

Kate és Violet ikertestvérek, akiknek az élete szoros kapcsolatuk ellenére is nagyon különböző vágányon halad. Mindketten különleges képességgel születtek, amelyet gyerekkorukban azonos mértékben alkalmaztak is: erős megérzés ez, egyfajta természetfeletti tudás emberekkel, helyzetekkel, a jövő történéseivel kapcsolatban. Felnőve azonban nagyon másképpen viszonyulnak különös adottságukhoz: míg Kate minden igyekezetével azon van, hogy elnyomja, és normális, hétköznapi életet éljen, addig Vi a maga teljességében kibontakoztatja, és médiumként keresi kenyerét. Azután egy őszi napon Vi számára nyilvánvalóvá válik egy közelgő földrengés lehetősége, testvére pedig megérzi a katasztrófa pontos dátumát. Olyan információ ez, amelyet nem tarthatnak meg maguknak, hiszen meg kell adni a lehetőséget, hogy az emberek fölkészüljenek a túlélésre. Nagy médianyilvánosságot kap tehát a jóslat, és a feszültség szinte tapinthatóvá válik, ahogy a megjelölt dátumhoz közeledünk. Valóra válik-e a jóslat, és mindent elnyel a föld? Vagy tévedés az egész, és Vi megszégyenül az egész kisváros előtt? És bármelyik lehetőség következik is be, lehetséges-e a túlélés a testvérek és családjuk számára? Curtis Sittenfeld számos nagyszerű könyv szerzője, amelyek közül a The New York Times az American Wife, a The Man of My Dreams és a Prep című regényt a 2005-ös év legjobb tíz kötete közé választotta. A Sisterland 2013-ban a The New York Times bestsellere lett. Sittenfeld írásai több neves újság és magazin lapjain is megjelennek (The New York Times, The Atlantic Monthly, Salon, Allure, Glamour). Könyveit eddig huszonöt nyelvre fordították le. Honlapja: www.curtissittenfeld.com. „Minden regényírót előszeretettel neveznek a történetmesélés mesterének, de Curtis Sittenfeld valóban az is...” The Washington Post „Curtis Sittenfeld az irodalmi élet Ed Nortona. Népszerű, ugyanakkor intellektuális, megközelíthető, ugyanakkor rejtélyes, de legfőképpen nézőpontváltó kaméleon azzal a hátborzongató képességgel, amellyel az iskolázatlan csavargó bőrébe éppúgy bele tud bújni, mint a legpuccosabb dámáéba... Sittenfeld képességei legjavát nyújtja ebben a regényben, amivel óriási feszültséget teremt az egyre növekvő bizonytalanságnak és gyanakvásnak köszönhetően. Pedig ő maga pontosan tudja, mit is hoz a jövő.” Sloane Crosley „Sittenfeld egy sor fontos témát felvonultat a Sisterlandben: szülői lét, faji kérdések, párkapcsolati gondok és a média által minden második héten oly előszeretettel alkalmazott pánikkeltés. A könyv nem is igazán a látnoki képességekről szól: inkább az aggódásról, a bizalomról és arról, hogy miként birkózunk meg az utunkba kerülő nehéz helyzetekkel. Kate jelképes előkészületei a földrengésre – ásványvizet halmoz föl a pincében, és leszedi a falról a képeket, tükröket – szimbolizálják mindannyiunk szánalmas bástyáit, amelyek mögé látszatbiztonságunk érdekében bújunk. Említettem már, mennyire vicces? Merthogy nagyon vicces is.” The Portland Mercury Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=-IHsQA-ckN0

Johann Zauner élete sosem volt könnyű: az első világháború, a kemény napszámos munka, a házasság a sokáig gyermektelen Thereszel, majd a kicsi kora óta önfejű és dacos Afra felnevelése mind kemény próbatételnek bizonyult. Csak a hit jelentett számára kapaszkodót. Amikor Johann a templomban kiállt a meggyőződése mellett, és kimondta, amit a náci hatalomról gondolt, letartóztatták. Szabadulása után hallgatag, magának való lett. Akkor is hallgat, amikor önfejű lánya, Afra terhesen tér vissza a szülői házba. Albert születése után apa és lánya között egyre gyakoribbá válnak a viták, és az aprócska, bajor-erdői faluban egyre hangosabban beszélnek a szegény emberről és rossz hírű leányáról. Aztán egy nap Afrát meggyilkolják, vérbe fagyva fekszik súlyosan sebesült gyermeke mellett a konyha padlóján... Andrea Maria Schenkel tévedhetetlen érzékkel formálja meg szereplőit, és hagyja, hogy maguk meséljenek sorsukról, és arról, amit láttak, átéltek. A lélegzetelállítóan izgalmas krimi olvasása során, a gyilkos nyomát követve egy régmúlt világ látványa tárul elénk.  „Schenkel regényének nyelvezete a lényegre korlátozódik, stilisztikája tömör, aprólékossága lenyűgöző.” Sylvia Staude, Frankfurter Rundschau „Schenkelnek köszönhetően ismét egy gyilkossági ügy kellős közepébe csöppenünk. A puritán, csak a lényegre koncentráló stílus tökéletesen illik a háború utáni időszakban élő, bizonytalan emberek sötét világához.” Günter Keil, Wiesbadener Kurier „Német kiadója A Sikeres Írónak hívja a szerzőt, és ezzel nem is túloznak. Schenkel igazi jelenség az utóbbi évek német irodalmában, s rajongóival együtt remélem, hogy még sokszor találkozhatunk műveivel a polcokon.” Andreas Heimann, Frankfurter Neue Presse Andrea Maria Schenkel 1962-ben született a németországi Regensburg közelében és ma is ott él családjával. Első regénye, a Tannöd, 2006-ban jelent meg, és azonnal óriási sikert aratott mind az anyanyelvén, mind pedig Európa más országaiban. Megkapta többek között a Német Krimi Díjat, valamint a svéd Martin Beck-díjat. A könyvből film is készült, amely magyarul a Fenyvespuszta címet kapta. 2007-ben jelent meg Kalteis című második regénye, amely szintén a Német Krimi-díj nyertese lett, így Schenkel az első olyan szerző, aki két egymást követő évben is nyerni tudott. A Bunker 2009-ben, a Macska és kölyke 2012-ben, legutóbbi kötete, a Täuscher pedig 2013-ban jelent meg Németországban.

A regény Gaál Mózes egyetlen műve, melyet bevallottan „serdülő lányoknak” írt, lévén főszereplője egy tizenéves kislány. Megpróbáltatásai, helytállása azonban jócskán túlnőnek a szerzői instrukción, hiszen története egy klasszikusnak nevezhető századeleji szolgálósors, amelyben a szemlélődő lélek újra és újra rácsodálkozik az élet kihívásaira. 

Az ember ősidők óta keresi a helyét a világban, hiszen szeretnénk tudni, honnan jövünk, hová tartunk, miért olyan a világ, amilyen. Vajon megismerhető-e a végső valóság, vagy az emberi tudás korlátozott? A kérdésekre tudomány, vallás és filozófia igyekszik választ adni, azonban a válaszaik olykor gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Ellentmondások vannak a vallások között, a filozófiák között, és a tudomány különféle szakterületei között is.   Ámde ha egymásnak logikailag ellentmondó elméletek egyszerre bizonyulhatnak igaznak, felvethető a kérdés, hogy létezik-e egyedüli abszolút igazság. Az sem zárható ki, hogy a probléma a gondolkodásmódunkban van, és a valóság nem hajlandó engedelmeskedni az emberi ész megszokott logikájának. Ezt a kérdést az ősi hindu bölcsek már évezredekkel ezelőtt felvetették és arra a következtetésre jutottak, hogy ha valamit spekulatív okoskodással be lehet bizonyítani, akkor azt ugyanilyen módon meg is lehet cáfolni. Mivel sok jel mutat arra, hogy a valóság nem nagyon igyekszik igazodni a racionális emberi ész elvárásaihoz, ezért ha a valóságot tényleg meg akarjuk ismerni, érdemes lehet azt – megkövesedett előítéleteinket félretéve – különböző nézőpontokból szemügyre venni, és az így megszerezhető ismereteinket integrálni. Ha így teszünk, felismerhetjük, hogy a különféle világmagyarázatok választéka olyan, mint egyfajta svédasztal, amelyről kedvünkre mazsolázhatunk. A jelen cikkgyűjtemény szerzője nem kíván választ adni a végső kérdésekre, és nem áll szándékában a százféle elmélet és tanítás mellé egy százegyediket is kitalálni. Helyette bemutatja a szellemi „svédasztal” egy szeletét, hogy az olvasóval együtt gyönyörködhessen az elméletek kavalkádjában, a valóság izgalmas sokszínűségében.   „Héjjas István korszakunk egyik kivételes hazai gondolkodója. Munkásságában világszemléleti szélsőségeket képes integrálni, olyan analógiákat találva a modern tudomány és az ősi keleti bölcseletek között, amik a világ működését egy nagyobb teljességben értelmezik, minden – a valóságra és önmagára kíváncsi – ember számára.” Paulinyi Tamás  író, pszi-kutató 

Egy férfi barangol Párizs utcáin. Ismerős környéken jár – az előtt a ház előtt valamikor napokon át várt egy lányra, aki soha nem bukkant fel. Ott egy kávézó, ahol kora reggelente mindig ugyanazzal a fiatal nővel találkozott. Két sarokkal arrébb egy okkultista irodalmat árusító könyvesbolt, amelyben ő is gyakran megfordult. Az ismerős helyek megannyi emléket idéznek fel egy ködbe vesző, elmosódott múltból. Egy hajdani, a világban elveszetten ődöngő, önmagát kereső fiatalember találkozását hat nővel. Kik voltak ezek a nők, és mit jelentettek a fiú számára? Nem tudni. Csak a címüket és ötüknek a nevét őrzi egy notesz. A hatodik névtelen marad, mert gyilkosságot követett el, és fiú segített neki a fegyver eltüntetésében és a menekülésben. A fiú, aki maga is szüntelen szökésben volt az élete, a valóság elől. Ám ez a hat cím és öt név most, évtizedek elteltével olyan, mint egy irányjelző tábla, amelyet követve az eltűnt idő nyomába eredhet, és feltámaszthatja a múltat. És akkor talán arra is rájön, kicsoda ő valójában.

Egy eldugott kalotaszegi falu a buja titkaival. A jelenben. Meg a múltban. A múltjában. Ami lehetne bármelyik település a maga zárt közösségével és látszólagos nyugalmával. De Petra Erdélyben van, a nagyvárad–kolozsvári főúttól balra, Feketetó és Sztána szomszédságában. Ide látogat éveken át Kolozsvárról Radu, és Öregmama unokája, Ditta. Az egyszerű vizitek azonban nem másról szólnak, mint történetmesélésről, időutazásról a falu hétköznapjaiban, de leginkább a lakosok múltjában, amelyben előbukkannak a buja, erotikus titkok s a kötődések keszekusza szálai. Először lassan, mintha csak egy tájképet ábrázoló festményvásznat vizsgálnánk, majd ahogy közelebb érünk hozzá, egyre gyorsabban, hogy aztán a szálak között valóságos karneválba keveredjünk… Kapkodjuk a fejünket a szédületes iramtól, beszippant, behúz, feldob, majd kivet magából ez az ördögi tánc, aminek a végén tökéletesen másképp fest a festmény. Ahogy Radu is másképp látja Petrát, miután megmerítkezett benne és a petraiak beavatták fülledt titkaikba. Gálanna, Tótjános, Margólili és Hudinella, Hermántibi és Gátipista, a boszorkányos-mézes csábítások és a feketetói vásárok forgataga, a szülői ígérgetésekben fogant jéghideg érdekházasságok elfagyott évtizedeinek sötét titka, a mindig pálinkaszagú háziurak férfiatlan-erőtlen kocsmai szájkaratéja s a mögöttük szeretőt tartó, de pironkodó asszonyságok frivol-erotikus vágyálma, az ösztönök, a vallás, a szokásjog és a kántor asszony vélt nemtudásából kirajzolódó igazság krétaköre… És egy rejtélyes, háromnapos lakodalom, egy ördögi szeánsz, ahol a Holdat is ellopták, egy buja bachanália, egy pokoli dance macabre… Meg egy véres balta fekete hajszálakkal. A Titok, amiről mindenki másképp tud. Valamit. Vagy sehogyan sem… De Öregmama tudja, mi történt akkor és azóta. Meséje lenyűgöző, anekdotáiba furfangosan beleszövi olvasmányait, s bár Petra lakói a dombok ölében elbújt aprócska közösség tagjai, Bulgakov vagy Jack London vagy Conan Doyle nem ismeretlen néhányuknál. Öregmamánál főleg nem… És az Umberto Ecó-i kérdés – Ki a tettes? – megválaszolása ezáltal egyre nehezebbnek tűnik. Pedig az a lakodalom az évszázad szeánsza volt, ahol eggyel kevesebben távoztak, mint jöttek

Díjak, jelölések: •1966 Első Néger Művészeti Fesztivál nagydíja, Dakar •1973 Lotus Irodalmi Díj •2001 Nonino Nemzetközi Irodalmi Díj •2009 Jelölés a Man Booker International Díjra •2012 National Book Kritikusok Díja  •2014 Nicolás Guillén Életműdíj  •2015 Jelölés Nobel-díjra, a legesélyesebb 3 egyike Varázslatos, balladisztikus történet. Angolul is őrzi a gikuju (gikuyu vagy kikuyu) nyelv vélhető tömörségét. Szépségről, szerelemről, az élet völgyéről mesél, miközben feleleveníti a legkegyetlenebb törzsi szokásokat. Nem ítélkezik, érteni segít a sokféleség mélyén az embert, önmagunkat. Kenyában járunk. A soha ki nem száradó Honia-folyó mentén, a zegzugos dombvidéken, ahová a fehér ember még nem merészkedett be. Murungu isten az első férfinak és nőnek adta ezt a termékeny földet, ajándékba. A folyó az élet, itt mártóznak meg lányok és fiúk, a felnőtté avató szertartás, azaz a körülmetélés után. Mert körülmetélik, azaz a fehér ember szerint megcsonkítják a lányokat is. A szent liget és az ősi dombok érintetlenül őrzik a törzsek varázslatait és rítusait. Itt nő fel Waiyaki, a látónak tartott Chege fia és a megtérített Józsué lánya, Nyambura. A dombokon túl pedig ott a síkság, Nairobi városa, és a misszió, ahol elítélik a pogány szokásokat.  Nyambura testvére, Muthoni, elszökik az apjától, és önként veti alá magát a szertartásnak, hogy a törzse szokásai szerint nő lehessen. A seb elfertőződik, Muthoni meghal.  Waiyaki közben a fehér ember tudását sajátítja el, de csak azért, mert apja arra neveli, akkor győzheti le a fehér embert, ha megismeri. Nagy Tanító lesz, iskolákat épít, élni segít. A dombok felélednek és összecsapnak. Harcol egymással hit és meggyőződés, kereszténység és pogányság, az őslakos és az őt saját földjén megadóztató fehér ember. A fiatalok között szerelem szövődik, de az afrikai Rómeó és Júliának sem jut biztatóbb sors, mint az elődeinek. Vagy mégis? „A föld elcsendesült. Két domb állt egymás mellett, sötétségbe burkolózva. A Honia tovább folyt közöttük, végig az élet völgyén, zúgása a sötét csend fölé emelkedett, hogy Kamenóban és Makuyuban is egészen az emberek szívéig hatoljon.” Ngugi wa Thiong’o, kenyai író, költő, drámaíró, publicista, 1938-ban született, James Ngugi néven. Kálvinista missziós iskolákban, majd független anyanyelvi iskolában tanult. Egyetemi tanulmányait Ugandában, és Angliában végezte, közben különböző újságoknak írt. Első regénye, a Weep Not, Child (1964; Búcsú az éjtől, Európa, 1971) elnyerte az Első Néger Művészeti Fesztivál (Dakar, 1966) nagydíját. 1967-től a Nairobi Egyetem tanára. 1977-ben politikai okból letartóztatják. A börtönben, vécépapírra írja első gikuju nyelvű regényét, az Ördög a kereszten-t. Emigrálni kényszerül, de az írást az anyanyelvén (is) folytatja, ma a Kaliforniai Egyetemen az International Center for Writing and Translation intézet vezetője.  2004-ben ismét megpróbál hazatérni, de miután őt és családját is erőszakos támadás éri, visszaköltözik Amerikába. Magyarul eddig két regényét jelentette meg az Európa Kiadó. 2010-ben Nobel-díjra jelölik, csak az utolsó körben előzi meg Mario Vargas Llosa. Rádióadás: https://www.youtube.com/watch?v=zVgMij0bo5U  

A Tarandus kiadó 2020 tavaszán írta ki a Van hangunk novella pályázatot. Olyan műveket vártunk, amelyek a nők társadalmi helyzetéről, a #metoo hatásairól, annak társadalmat érdeklő eseményeiről, folyamatairól szólnak. Több száz nevező közül a zsűri a kötetben szereplő 25 novellát választotta a legjobbnak.A zsűri tagjai: Tallér Edina (író, drámaíró), Hartinger Emese (újságíró, könyvfordító), Miklós Melinda (Nyitottak Vagyunk ügyezető), Baranyai Anikó (író, kiadóvezető), Csabai Márk (író)

Középkorú, ?házas, egyedülálló, elvált, özvegy nőként a 21. században a tökéletes boldogságot keresve komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Könyvem szereplői olyan karakterek, akik a kudarcok, betegségek és nehézségek ellenére kitartóan küzdenek a megváltozott társadalmi elvárások és lehetőségek viharában. A modern technika által kínált ismerkedési lehetőségeket kihasználva Elvira olyan utakra téved, ami egy házas nő életében komoly bonyodalmakat okozhat.Emese a gyerekkori kudarcok hatására gazdag férjet választott, aki mellett azt gondolta, megtalálja mindazt a boldogságot, amit keresett. Fiatalon a pénz volt az egyetlen vonzerő, ami egy erőszakos férfihoz kötötte. Férje halála után pedig megismerkedik a jóképű, titokzatos üzletemberrel, akinek a titkai nagyobbak, mint az egója. Laura két sikertelen házasság, két gyerek és egy idegösszeomlás után Angliába költözik, ahol rátalál a boldogság.