Tarandus Kiadó strana 5 z 7

Versailles-t mindenki ismeri, az is, aki nem járt ott - szokták mondani. De még ha valaki bejárja is a hatalmas palotát, megáll Le Brun képei előtt, leül a Le Notre tervezte parkban, akkor se tudja úgy maga elé képzelni a hajdan volt udvari életet, mintha kezébe veszi Saint-Simon herceg emlékiratait. XIV. Lajos uralkodásának második fele és az orléans-i herceg régensségének időszaka elevenedik meg ezeken a lapokon. A krónikás Saint-Simon jelentős szerepet játszott Franciaország bel- és külpolitikájában, kivette részét az udvar belső hatalmi harcaiból és intrikáiból; emlékirataiban leplezetlenül szól mindenről és mindenkiről: a Napkirályról és Madame de Maintenonról, az orléans-i hercegről és a kalandor természetű Dubous bíborosról, II. Rákóczi Ferencről és V. Fülöp spanyol királyról, Law bankárról és Racine-ról, szentekről és gazemberekről, diplomáciai sikerekről és kudarcokról, a spanyol konyháról és az enyhén szólva furcsa francia menyegzői szokásokról. Műve kora udvari életének enciklopédiája: történészek számára is becses beszámolók, mulatságos és jellegzetes pletykák, anekdoták, arcképek gyűjteménye.

Aline Ohanesian első regénye kiugró sikert hozott számára, több díjra jelölték, számos nyelvre lefordították, és a kritikusok szerint új, egyéni hangot hozott az amerikai irodalomba. Műve többrétegű: felfedezhető benne a manapság oly népszerű privát történelem, de egyben családtörténet is egy generációkon átívelő tragédia és egy gyönyörű, szenvedélyes szerelem története. Az emlékek száz év múlva is ott rejlenek az ételeink illatában, a gyermekeink mondókáiban, minden lélegzetvételünkben vallja az író. Mindkét főhőse felejthetetlen, erős karakter. A török Orhan, aki sokáig Németországban élt és dolgozott, nem foglalkozik a múlttal. Miután a nagyapja, Kemal meghal, rá száll a tarka szőnyegeket, kilimeket gyártó vállalkozása, az anatóliai házukat azonban egy ismeretlen nő örökli. Orhan repülőgépre ül, hogy felkeresse Amerikában a rejtélyes, kilencven éves Szedát, és kiderítse, milyen szerepet játszhatott Kemal életében. A kaliforniai idősek otthona, ahol az örmény származású asszony él, különös hely. Az öreg hölgy eleinte bizalmatlanul fogadja a török fiatalembert, de ahogy telik az idő, egyre több részletre derül fény a két család elfeledett és szövevényes kapcsolatáról. Feltárulnak előttünk a történelem sötét lapjai: az I. világháború és az örmény népirtás borzalmai. Orhan nap mint nap közelebb kerül egy mélyre temetett titokhoz, mely alapjaiban változtatja meg viszonyát a múlthoz, sőt mi több, befolyásolja az egész család jelenét és jövőjét is Aline Ohanesian maga is örmény menekültek leszármazottja, nagyszülei túlélve az I. világháborús népirtást fiatalon találkoztak egy misszionáriusok által fenntartott árvaházban. Miután családot alapítottak, kivándoroltak az Egyesült Államokba, hogy egy szabad és demokratikus országban élhessenek. Az írónő beleszületett népének hagyományaiba, és már korán megismerkedett a 20. századi örmény történelemmel. Kilencéves volt, amikor nagymamája titokban elmesélte neki családja megrendítő történetét, melyet soha többé nem osztott meg senki mással. Ez az emlékeiben élő hang, ezek a mondatok késztették arra Ohanesiant, hogy megírja első regényét. Történelmi kutatásokat végzett, elolvasta és meghallgatta azoknak a túlélőknek a beszámolóját, akiknek sikerült megmenekülniük, amikor majd másfél millió honfitársukat elpusztították. Nem én választottam ezt a történetet, hanem az választott engem mondta az írónő egyik interjújában, majd hozzátette: Amit megosztottam az olvasóimmal, azt a saját fiaim elől sem fogom eltitkolni. Egy nyitott könyv és az olvasó szíve között mindössze 15-20 centiméternyi távolság van. Ám ezen az úton nagyon sok minden történhet. Hiszek abban, hogy egy regény képes megváltoztatni az emberi gondolkodást. (Aline Ohanesian) Az Orhan öröksége figyelemre méltó, felejthetetlen regény a szerelemről és a túlélésről. Finoman egyensúlyoz a háború borzalmainak ábrázolása és egy varázslatos családi történet elmesélése között. (Publishers Weekly) Regény formájában megírt sirató, olyan elbeszélés, melynek ereje végig magával ragad. (New York Times Review of Books) Az Orhan öröksége egyaránt szól azokhoz az olvasókhoz, akiket érdekelnek a történelem sötét lapjai, és azokhoz, akik szeretnek csendesen elmélázni egy sokáig rejtve maradt, titkos családi vagy szerelmi történeten. (Los Angeles Review of Books) Díjak, jelölések: 2015 - Barnes & Noble díj jelölés 2015 - Amazon Top 20

Ma a magyar történelemben, de főleg az őstörténet-kutatásban két, egymásnak tökéletesen ellentmondó szemlélet hadakozik egymással. Az egyik a hivatalos, akadémikus történettudomány, amely szerint az Urál környéki őshazából származó kis finnugor népecske vagyunk, akik primitív és pogány idegenként érkeztek a X. században a Kárpát-medencébe, a művelt Európába. A másik megközelítés szerint mi vagyunk az emberiség ős-népe, minden nép és nyelv (az antiszemiták szerint a héber kivételével) tőlünk ered, valaha belaktuk az egész Földet, királyságunk volt az elsüllyedt Mu kontinensén és Atlantiszon, magyarok voltak Egyiptom fáraói, de legalábbis a Kárpát-medence volt az őshazánk (egyesek szerint egymillió éve!). Nos, hol az igazság? Ebben a könyvben a magyar történelem és művelődéstörténet néhány különösen érdekes témájáról elmélkedik a szerző - dogmák, tabuk, túlzások és fantazmagóriák nélkül. Sarkalatos, sokat vitatott kérdések ezek. A szerző célja, hogy eligazítsa az olvasót a történelmi tévelygések útvesztőjében, s teszi mindezt politikától, elfogultságoktól mentesen. Kövesi Péter azt vallja: ,,Ha létezik olyan, hogy magyar lélek, magyar lelkiség - márpedig véleményem szerint létezik -, akkor attól mi sem áll távolabb, mint az agresszív gyűlöletkeltés, amivel sajnos mostanság túlságosan is sokat találkozunk." Kövesi Péter 1952-ben született Debrecenben. Eredeti foglalkozása fotós, alkalmazott grafikus és kiállításrendező, de tanult történelem-népművelés szakon is. Mindezek mellett kamaszkorától foglalkozik ezotériával, spiritualitással, filozófiával és lélektannal. Elsősorban az a keleti tudás érdekli, amely a mai nyugati ember életét teljesebbé és egészségesebbé teheti. Rengeteg cikket és tanulmányt publikált napi- és szaklapokban. 2006-ban jelent meg Időkapu című kötete a reinkarnációs és korregressziós terápiákról, 2010-ben Ráadás címmel verseit adta közre. A Tarandus Kiadónál megjelent könyvei: Utazások Ezotériában (2011), A Pilis-összeesküvés (2011), Nem leszek nemecsek! (2012), A Vaskorona (2014). A csodaszarvas nyomában eredetileg 2012-ben jelent meg, a jelenlegi a második, szövegét tekintve változatlan, formátumában azonban megújult kiadás.

Az ember ősidők óta keresi a helyét a világban, hiszen szeretnénk tudni, honnan jövünk, hová tartunk, miért olyan a világ, amilyen. Vajon megismerhető-e a végső valóság, vagy az emberi tudás korlátozott? A kérdésekre tudomány, vallás és filozófia igyekszik választ adni, azonban a válaszaik olykor gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Ellentmondások vannak a vallások között, a filozófiák között, és a tudomány különféle szakterületei között is. Ámde ha egymásnak logikailag ellentmondó elméletek egyszerre bizonyulhatnak igaznak, felvethető a kérdés, hogy létezik-e egyedüli abszolút igazság. Az sem zárható ki, hogy a probléma a gondolkodásmódunkban van, és a valóság nem hajlandó engedelmeskedni az emberi ész megszokott logikájának. Ezt a kérdést az ősi hindu bölcsek már évezredekkel ezelőtt felvetették és arra a következtetésre jutottak, hogy ha valamit spekulatív okoskodással be lehet bizonyítani, akkor azt ugyanilyen módon meg is lehet cáfolni. Mivel sok jel mutat arra, hogy a valóság nem nagyon igyekszik igazodni a racionális emberi ész elvárásaihoz, ezért ha a valóságot tényleg meg akarjuk ismerni, érdemes lehet azt - megkövesedett előítéleteinket félretéve - különböző nézőpontokból szemügyre venni, és az így megszerezhető ismereteinket integrálni. Ha így teszünk, felismerhetjük, hogy a különféle világmagyarázatok választéka olyan, mint egyfajta svédasztal, amelyről kedvünkre mazsolázhatunk.

"Kövesi Péter a szellemiség világában segít eligazodni kezdő és haladó útonjáróknak egyaránt. Az író, tanító, gyógyító a magyar spirituális élet ismert alakja. Tanfolyamain, előadásain ezrek vettek már részt, megjelenő cikkeit sokan olvassák, idézik. Legújabb művét a Vízöntő korról, a Vízöntő kor emberének írta. Segít feldolgozni eleink szellemi örökségét Atlantisztól Hamvas Béláig, tisztábban látni a mágia-misztika, vagy éppen a szellemi hierarchiák, angyali rendek világát. Olyan népszerű témákról ír, mint az újjászületés, a mesterek és tanítványok, a titkos társaságok, a szellemi tanítások, a beavatások, a meditációk ereje. Segít megérteni "A Gyűrűk Ura", "A Da Vinci-kód" rejtett üzeneteit, Jézus valódi alakját és Saint-Germain gróf rejtélyes személyiségét. Szól szenvedélyeinkről, szenvedéseinkről, a gyógyításról, a gyógyulásról, valamint a magyarságtudat és őstörténetünk vitatott kérdéseiről." (a Kiadó)

A tanulmánygyűjteményben elsősorban lélektani jellegű írások sorakoznak, de közös jellemzőjük, hogy kívül esnek a pszichológia hagyományos megközelítésein, vagyis nem pszichológiakönyvvel állunk szemben, hanem olyan ezoterikus írásokkal, melyek tematikájuknál fogva számos értelemben a ma elfogadott tudományos világszemlélettel is szembemennek. A pszi világa avagy a parapszichológia az ismeretlennel szembesít, ugyanakkor a jelenségek és csodák jó része immáron kísérletileg is bizonyított: a kettősség szintézisében Paulinyi Tamás vallja: nem ismeretelméleti kérdésekről van szó, ezek a mindennapok életszemléletére vannak hatással, hiszen a sorsról, az erkölcsről, az életről és a halálról alkotott fogalmaink létünk minőségére is kihatnak - értékrendünkön és döntéseinken keresztül. Az egybegyűjtött írások a spirituális bölcsességeket integrálják a tudományos parapszichológia mai ismereteivel. László Ervin filozófus szavaival: „Azok a jelenségek, amelyeket könyvében Paulinyi Tamás vizsgál, valóban nem illenek sem a tudomány uralkodó felfogásába, sem a józan ész világának fogalmába, viszont érthetővé tehetők a tudomány egy másik, különböző paradigmáján keresztül; egy új, másfajta látásmóddal. Hogy mi jellemzi ezt a látásmódot, azt általános terminusokban is megfogalmazhatjuk. Elsődleges jellemzője az univerzum egy olyan dimenziójának feltételezése, mely valóságos, bár közvetlenül nem figyelhető meg: - ami „rejtve van” az ismert észlelési módok elől. Tény, hogy így nem tűnik olyan valóságosnak, mint az észlelhető dimenziók, mégis annál valóságosabb: - ez képezi az alapját a megfigyelhető Univerzumnak, a tapasztalt jelenségek ennek a dimenziónak a manifesztációi, megtestesülései.”

A szerző írásai filozófiai létkérdésekre adott válaszok gazdag gyűjteménye, amelyek közérthető formában tárják elénk a világ rejtettebb összefüggéseit. A széleskörű műveltség kincsestára, melyben tükröződik a huszadik század végén született, modern ember kulturális sokszínűsége, szinkretizmusa.

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően. Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák-magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?

Az iráni uralkodóház titkai, avagy az iráni sah unokaöccsének elképesztő sorsa. A kuriózum könyv 2011 őszén jelent meg Franciaországban, a szerző szülőhazájában. Az 1941-ben, Párizsban francia anyától és egy ott állomásozó német katonaorvostól született Christian nagyon is későn szerez csak tudomást az eredendő "bűnről", amelynek létezését köszönheti. Mikor ötéves lesz, sugárzóan szép anyja feleségül megy az iráni sah öccséhez, Ali-Reza Pahlavi herceghez, a császári hadsereg századosához. Ali-Reza saját gyermekeként ismeri el Christiant, aki így a perzsa korona potenciális várományosa lesz... Tízéves korában a "kis fritzképű francia fattyú" családjával Párizsból Teheránba költözik, ahol a sah udvarában alaposan belekóstol a keleti kényelembe, és a perzsa főváros kozmopolita aranyifjúságának életét éli egészen az 1979-es iszlám forradalomig... A memoár, amelyet az olvasó a kezében tart, egyszerre kor- és családtörténet, fotó a hidegháborús időkről és bepillantás az iráni uralkodó elit mindennapjaiba. Christian Pahlavi írásában mesterien elegyedik az elegancia és a humor, tanúságtétele segítségével jobban megérthetjük ezt a titokzatos és hermetikusan zárt országot, Iránt. Christian Pahlavi ma Nizzában él, abban a házban, amelyben 1904 tavaszán Jókai Mór utolsó regényét megírta. A ház falán emléktábla áll...

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Jean fiatalkora egyik helyszínén sétálva visszaemlékezik mindarra, ami akkoriban, húsz éve történt: szerelmére, Dannie-ra és az ő titokzatos életére, rejtélyes barátaira. Emlékezésében segítségére van fekete notesza, amelybe mániákusan jegyzeteli az élete során fölbukkanó neveket, helyszíneket, telefonszámokat. Jegyzetei és egy jóakarója dokumentumai segítségével igyekszik összerakni a múlt eseményeit, megérteni, mi miért történt, és hová lett. Ki volt tulajdonképpen Dannie? Mi az őt körüllengő baljós titok nyitja? Kik voltak a barátai, akik valamiféle összeesküvés részeseinek tűntek? Egy egész életnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Jean visszatérhessen a kezdetekhez, és megfejtse az eltűnő emberek és megszűnő dolgok értelmét, hogy a homályba vesző részletek hirtelen világossá váljanak.

A Németországban született Robertet soha nem foglalkoztatta horvát származása, mígnem egy nap találkozik Anával, a szerb egyetemista lánnyal. Szerelme visszavezeti saját családja és egy kettészakított nemzet múltjához, hogy végül eljusson Hágába, Zlatko Simichez, ahhoz a férfihez, akivel a sorsa összeköti. A hágai bíróságon ülve megpróbál képet alkotni magának a férfiről, akiről Ana oly sok szeretettel mesélt. Igyekszik választ kapni a kérdéseire: Simic tényleg elkövette-e azt az ördögi bűntettet, amely miatt most háborús bűnösként áll a bíróság előtt? Hogyan férhet össze ez az aljas tett az imádott apa, anglisztikaprofesszor és elismert Shakespeare-kutató alakjával? És ami ennél sokkal lényegbevágóbb: Vajon a szülők bűnei átszállnak-e a következő generációra? És vajon legyűrhetik-e a múlt terhei a szerelmet?

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Szól a telefon. Jean Daragane hosszas hezitálás után fölveszi. Egy ismeretlen férfihang közli vele, hogy megtalálta elhagyott telefonos noteszát, és visszaadná. A másnapi találkozón a férfi, Gilles Ottolini bevallja, hogy végiglapozta a noteszt, és s zeretne információt kérni az abban szereplő Guy Torstelről, akinek a nevével egy régi gyilkosság kapcsán találkozott, amelyről könyvet szeretne írni. Ám Daragane nem emlékszik Torstelre. Következő nap Ottolini barátnője átad Daragane-nak egy dosszié t a gyilkosságról összegyűjtött anyag fénymásolatával. A lapokat olvasgatva lassanként emlékek merülnek föl a múlt ködéből, és Daragane felidézi gyermekkorának azt az időszakát, amelyben Torstel csupán mellékszereplő volt, ám most, hogy végigtekint a z életén, mégiscsak kulcsfigurának bizonyul. Miért van az, hogy bizonyos emberek, akiknek a létezéséről sem tudunk, akikkel csak egyszer találkozunk, és nem látjuk őket soha többé, a háttérben meghúzódva ilyen fontos szerepet játszanak az életünkben? Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l'Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díj at, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért , 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.

Jean fiatalkora egyik helyszínén sétálva visszaemlékezik mindarra, ami akkoriban, húsz éve történt: szerelmére, Dannie-ra és az ő titokzatos életére, rejtélyes barátaira. Emlékezésében segítségére van fekete notesza, amelybe mániákusan jegyzeteli az élete során fölbukkanó neveket, helyszíneket, telefonszámokat. Jegyzetei és egy jóakarója dokumentumai segítségével igyekszik összerakni a múlt eseményeit, megérteni, mi miért történt, és hová lett. Ki volt tulajdonképpen Dannie? Mi az őt körüllengő baljós titok nyitja? Kik voltak a barátai, akik valamiféle összeesküvés részeseinek tűntek? Egy egész életnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Jean visszatérhessen a kezdetekhez, és megfejtse az eltűnő emberek és megszűnő dolgok értelmét, hogy a homályba vesző részletek hirtelen világossá váljanak.