Tarandus Kiadó strana 6 z 7

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően. Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák-magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?

A bánsági születésű, erdélyi irodalomtörténész Abafi mintegy fél évszázadon keresztül publikálta azóta kánonikussá vált műveit, tagja volt a kor valamennyi fontos irodalmi társaságának, hovatovább a nevéhez fűződik a Szilágyi Sándor által megálmodott Nemzeti Könyvtár köteteinek kiadása is, a 19. század derekától kezdődően. Az ok prózai volt: a kiegyezés után az osztrák-magyar szimbiózis kulturális vetületeként megindult a magyar irodalmi és történelmi, tágabb értelemben kultúr- és művelődéstörténeti munkák kiadása, sőt mecénások is akadtak bőven e misszióhoz. Az irodalmi anekdoták szerint maga Abafi is teljes vagyonát erre szánta, magyarán szellemiekben mérte a hatalmat, nem pedig vagyonban. A kultúra megannyi területén tevékenykedő Abafi Kazinczy-kutatásai során merült el a szabadkőművesség rejtelmeiben, később a Festetichek kapcsolatait kutatta a dégi szabadkőműves könyvtárban, s először kiadta tanulmánykötetben kutatásai eredményeit, majd ezt követően ásta bele magát a szabadkőműves hagyományba: jelen esetben a páholyok történetébe méghozzá úgy, hogy mindkét vonulatot (angol és francia, mai szóhasználattal angolszász és latin) bemutatja a szerveződő közép-európai páholyok kapcsán. A könyv kétszáz évnyi magyar történelem spirituális hátterének interpretációja, ami által világossá válik az olvasó számára számos ismert esemény menete: Kazinczy lázadása, Bessenyei bécsi tevékenysége, a teljes Martinovics-mozgalom szellemi háttere, a 19. század eleji európai és magyar történelmi összekapcsolódások érintkezései, az országgyűlések belső mechanizmusa, a forrongó Európa szellemi csapdái Napoleóntól a Bourbon-restauráción keresztül egészen a század közepi forradalmakig. Magyar viszonylatban természetesen szerepel valamennyi páholytag felsorolása is a kötet végén, melyből végképp megérthetjük, milyen szálak mozgatták az időszak magyar prominenseit. És egyáltalán: kik voltak ők?

Kötetünkbe Kosztolányi Dezsőnek azokat a tanulmányait, esszéit gyűjtöttük egybe, amelyek klasszikus magyar költők, elbeszélők, drámaírók műveivel foglalkoznak, nagyokkal és kisebbekkel egyaránt - Balassi Bálinttól Makai Emilig. Pázmány Péter, a magyar próza atyjának műveiben a hév és az a lendület foglalkoztatja, amely évszázadokig példaképe lesz minden magyar írónak; Kazinczy Ferencről ki meri mondani: Nincs remekműve. Élete a remekmű.; fiatalosan lelkesedik első tárcaírónkért, az Ázsia szélén élő Mikes Kelemenért; Vörösmartyt azzal jellemzi, hogy költészetét nem lehet egyetlen hangszerhez hasonlítani, úgy szól, mint egy hatalmas zenekar; Arany Jánosról kilenc tanulmányt ír, Dantéval és Shakespeare-rel egy sorban említi és folytathatnánk a sort. Páratlan leleménnyel talál rá a vizsgált életmű lényeges mozzanataira, az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult titkairól mindig érzékletesen beszél, jelzői megvilágítanak egy-egy verset vagy regényt felejthetetlenül, tanulmányainak szerkezete mindig tiszta, világos, nyelve gazdag, elegáns, előadásmódja természetes. Ebben a kötetben csaknem negyven magyar íróról, költőről írt tanulmányait kapja kézhez az olvasó - a legnagyobbak, Balassi, Csokonai, Katona József, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Madách, Eötvös, Kemény, Jókai, Mikszáth mellett a kisebbek Gvadányi József, Virág Benedek, Gyulai Pál, Vargha Gyula, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő és mások portréi sorakoznak. Némi túlzással azt mondhatjuk: egy kis magyar irodalomtörténet vázát olvashatjuk ebben a gyűjteményben. Szerkesztő-válogató: Réz Pál.

Az ötrészes Útirajzok két, leginkább izgalmas része (Az Északi-tenger és a Münchentől Génuáig) jelenik meg az irodalmi útikönyvek között Benedek Marcell csodálatos fordításában. Heine 1824 és 1831 között utazta be Európát, majd vetette papírra élményeit. A romantika Európájának valós tükre a napló, benne a szellem örök jogairól elmélkedik, s a világot keresztes pókként dogmáival rabságban tartó egyház uralma és a nemesség üres dölyfje ellen lázad. A szabadság eszményének híve, írása politikai-esztétikai hitvallás is egyben, melynek hatása lángként futott keresztül a korabeli Európán, Párizstól Magyarországig, Itáliától Írországig. A leírásokat nevezhetnénk akár naplónak is, hiszen bennük elsősorban az élmények sorakoznak, a megismert tájak és emberek plasztikus leírásai, ugyanakkor az írói fotográfia mindvégig kiegészül a lejegyző emlékeivel, gyerek- és ifjúkori képeivel. A retrospektív láttatás valamint a kor- és kórkritika kettőse sajátos lüktetést ad a beszámolónak, nem véletlen, hogy az irodalomtörténészek szerint Heine írása fontos állomás az életműben, egyáltalán az alkotói tevékenységében; benne már megfogalmazódik a szabadságvágy, a forradalom várománya, a haladást dicsőítő elvárás, egyszóval mindazon szellemiség, amely miatt Heine már 1831-ben Párizsba emigrált, miután írásait Németországban nemkívánatossá tették.

Dante Alighieri Isteni Színjátékát Babits Mihály "a világirodalom legnagyobb költeményének", Jorge Luis Borges "a valaha írt legnagyobb irodalmi műnek" nevezte. A Szent Poéma a világirodalom azon remekművei közé tartozik, amelyeket sokkal többen ismernek távolról, hallomásból, halványuló ... Folytatás ›› iskolai emlékekből, mint közelről, személyesen, olvasmányélmény alapján. Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő új, nagyszerű Pokol-fordítása formailag hűséges és tartalmilag pontos magyarításban, ugyanakkor ihletett költői szépséggel hozza közelebb a mai olvasókhoz a magasságaiban és mélységeiben páratlan, örök-egyetemes értékű dantei poézist. A Baranyi-Dante régóta várt megjelenése ünnepi eseménye a hazai könyvkiadásnak, műfordítás-irodalomnak és dantisztikának. (Madarász Imre) A(z) Pokol (Könyv) szerzője Alighieri Dante.

1786 szeptemberében, a francia forradalom előestéjén indult útnak Goethe a régen vágyott Itália felé, Dante hazájába, ahol végül két éven át bolyong. Feljegyzéseit saját kezűleg rendezte egységes egésszé 1813-ban. Az első két részt az utazással egykorú napló- és levélnyersanyagából Goethe többé-kevésbé folyamatos művé alakította, beleillesztett számos levelet és levélrészletet, a harmadik részt viszont inkább meghagyta eredeti formájában. Az összefoglaló „tudósítások”, naplójegyzetszerű részletek közé illesztette a római karneválról szóló „néprajzi tanulmányt”, ezáltal - és a szerkesztésnek a szándékos hevenyészettsége okán - megadva a műnek a sajátosan közvetlen, feszélyezettségtől mentes, helyenként szinte vallomásszerű, még legelvontabb művészetelméleti elmélkedéseiben is bizalmas, mondhatni „parlando” jellegét. A kötetből az emberélet teljes gazdagsága bontakozik ki, az ott szerzett belátások és felismerések kortalanná emelik a művet, üzenetei és meglátásai egy egész korszakra kiterjesztették hatásukat, mi több, mintául szolgáltak az utókornak. Ez nem kevés történelmi távlatot és hatóerőt ad a kivételes munkának. Az útirajzban nemcsak Goethe élete lüktet: benne a közelebbi, római és távolabbi, weimari környezete is megelevenedik. Goethe nemcsak elmond, nemcsak leír, nemcsak beszámol széles tudással és éles szemmel, hanem élete teljessége is benne él a műben. Fordította Rónay György.

A Jóskönyv az egyik ősi jóslási forma bemutatására vállalkozik, mely négyszáz éve még igen ismert és népszerű jövendölési módszer volt, de az inkvizíció elől a babonaság álarca mögé rejtették. A rejtett tudás azonban nem szűnt meg létezni, a kávé- és teazaccjóslás újra feléledt, és a tarot, a rúna, az asztrológia mellett elfoglalta a neki járó helyet. "Csanyigáné Berta Margit könyve a török kávézaccból történő jóslásról több szempontból is mérföldkő, úttörő munka a hasonló jellegű művek között. Ő ugyanis az első, aki publikusan is felfedi, hogy a kávézaccjóslás folyamán a látnok nem csupán a csészében kirajzolódó árnyfigurákból, azaz a sziluettekből jósol, hanem - felismerve a csésze falán kirajzolódó geomancia-jeleket is - az elfogyasztott kávé zaccvilágának üzenetébe a jóval absztraktabb jelzéseket is bele kell szőnie tolmácsként" - írja a kötet bevezetőjében Dr. Kazanlár Aminollah Emil. A szakkönyv 25-25 elemzést közöl, melyek vonatkozásait ki-ki maga döntse el, mennyire illik rá, azonban egy biztos: az eredmények az asztrológia és a Tarot-lapok üzenetének új megközelítésű és vitathatatlan következtetései.

A Jóskönyv az egyik ősi jóslási forma bemutatására vállalkozik, mely négyszáz éve még igen ismert és népszerű jövendölési módszer volt, de az inkvizíció elől a babonaság álarca mögé rejtették. A rejtett tudás azonban nem szűnt meg létezni, a kávé- és teazaccjóslás újra feléledt, és a tarot, a rúna, az asztrológia mellett elfoglalta a neki járó helyet. "Csanyigáné Berta Margit könyve a török kávézaccból történő jóslásról több szempontból is mérföldkő, úttörő munka a hasonló jellegű művek között. Ő ugyanis az első, aki publikusan is felfedi, hogy a kávézaccjóslás folyamán a látnok nem csupán a csészében kirajzolódó árnyfigurákból, azaz a sziluettekből jósol, hanem - felismerve a csésze falán kirajzolódó geomancia-jeleket is - az elfogyasztott kávé zaccvilágának üzenetébe a jóval absztraktabb jelzéseket is bele kell szőnie tolmácsként" - írja a kötet bevezetőjében Dr. Kazanlár Aminollah Emil. A szakkönyv 25-25 elemzést közöl, melyek vonatkozásait ki-ki maga döntse el, mennyire illik rá, azonban egy biztos: az eredmények az asztrológia és a Tarot-lapok üzenetének új megközelítésű és vitathatatlan következtetései.

Az ember ősidők óta keresi a helyét a világban, hiszen szeretnénk tudni, honnan jövünk, hová tartunk, miért olyan a világ, amilyen. Vajon megismerhető-e a végső valóság, vagy az emberi tudás korlátozott? A kérdésekre tudomány, vallás és filozófia igyekszik választ adni, azonban a válaszaik olykor gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Ellentmondások vannak a vallások között, a filozófiák között, és a tudomány különféle szakterületei között is. Ámde ha egymásnak logikailag ellentmondó elméletek egyszerre bizonyulhatnak igaznak, felvethető a kérdés, hogy létezik-e egyedüli abszolút igazság. Az sem zárható ki, hogy a probléma a gondolkodásmódunkban van, és a valóság nem hajlandó engedelmeskedni az emberi ész megszokott logikájának. Ezt a kérdést az ősi hindu bölcsek már évezredekkel ezelőtt felvetették és arra a következtetésre jutottak, hogy ha valamit spekulatív okoskodással be lehet bizonyítani, akkor azt ugyanilyen módon meg is lehet cáfolni. Mivel sok jel mutat arra, hogy a valóság nem nagyon igyekszik igazodni a racionális emberi ész elvárásaihoz, ezért ha a valóságot tényleg meg akarjuk ismerni, érdemes lehet azt - megkövesedett előítéleteinket félretéve - különböző nézőpontokból szemügyre venni, és az így megszerezhető ismereteinket integrálni. Ha így teszünk, felismerhetjük, hogy a különféle világmagyarázatok választéka olyan, mint egyfajta svédasztal, amelyről kedvünkre mazsolázhatunk.

Az ember ősidők óta keresi a helyét a világban, hiszen szeretnénk tudni, honnan jövünk, hová tartunk, miért olyan a világ, amilyen. Vajon megismerhető-e a végső valóság, vagy az emberi tudás korlátozott? A kérdésekre tudomány, vallás és filozófia igyekszik választ adni, azonban a válaszaik olykor gyökeresen ellentmondanak egymásnak. Ellentmondások vannak a vallások között, a filozófiák között, és a tudomány különféle szakterületei között is. Ámde ha egymásnak logikailag ellentmondó elméletek egyszerre bizonyulhatnak igaznak, felvethető a kérdés, hogy létezik-e egyedüli abszolút igazság. Az sem zárható ki, hogy a probléma a gondolkodásmódunkban van, és a valóság nem hajlandó engedelmeskedni az emberi ész megszokott logikájának. Ezt a kérdést az ősi hindu bölcsek már évezredekkel ezelőtt felvetették és arra a következtetésre jutottak, hogy ha valamit spekulatív okoskodással be lehet bizonyítani, akkor azt ugyanilyen módon meg is lehet cáfolni. Mivel sok jel mutat arra, hogy a valóság nem nagyon igyekszik igazodni a racionális emberi ész elvárásaihoz, ezért ha a valóságot tényleg meg akarjuk ismerni, érdemes lehet azt - megkövesedett előítéleteinket félretéve - különböző nézőpontokból szemügyre venni, és az így megszerezhető ismereteinket integrálni. Ha így teszünk, felismerhetjük, hogy a különféle világmagyarázatok választéka olyan, mint egyfajta svédasztal, amelyről kedvünkre mazsolázhatunk.

Az erdélyi származású Gaál Mózes (1836-1936) az áthagyományozott mondai töredékek és történelmi, művelődéstörténeti tények valamint a krónikák és gesták tiszteletben tartása mellett írói szabadsággal ismerteti a magyar mitológiát. A majd félszáz történet időrendben halad a történelmi korral, a teremtésmondáktól a hunok adomáin és hőstörténetein át varázslatos meseszál vezet egészen a honfoglalás koráig, Géza fejedelem időszakáig. Az írói hitvallás nemes küldetésre vall: "Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit, kezébe nem kerülnek az ifjúságnak... (...) Megfesteni képét nagy-régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet; összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom."

Gaál Mózes (1836-1936) kora ifjúsági irodalmának népszerű művelője volt, számos történelmi tárgyú művet írt konzervatív szellemben, a humánum jegyében. Szépirodalmi formában szinte az egész magyar történelmet feldolgozta. A "Magyar nők" történelmünk sorsfordító esztendeit mutatja be, ezúttal női sorsokon keresztül: a kora középkori európai viszonyokba beilleszkedni próbáló magyarság történetétől kezdve az Árpád-kor, majd az Anjouk intrikái mellett egészen Mátyás korának ábrázolásáig, illetőleg az azt követő török kor viszontagságainak izgalmas visszaadásáig. A kortörténeti utazás utolsó fejezete a Wesselényiek törekvésein keresztül a magyar és császári viszontagságokba engednek bepillantást. Ahogy a szerző fogalmaz: "Lelki nagy kívánság szülte ezt a munkát. Sok ideje forgattam elmémben, meg-meghánytorgattam: lesz-e, aki vélem megtegye az utat, bejárja az avart, s virágot keressen a sok százados sírhalmokon, virágot, mely tetsző a szemnek; virágot, melynek mérges a gyökere, bódító az illata. Meghallgatják-e sajátságos történeteimet, melyek annyira különböznek a mai édeskés-savanykás, ideget bolygató történetektől?"

Tizenéves fiataloknak íródott Kövesi Péter új könyve, amely a szerző szerint meglehetősen szemtelen és tiszteletlen - vagyis éppen olyan, mint a megcélzott korosztály, akik most kezdik keresni önmagukat, helyüket a felnőttek világában. A felnőttek, szülők, tanárok elsősorban azt várják a tinédzsertől, hogy jó gyerek legyen. Pedig ő már nem gyerek, legalábbis nem annak érzi magát. És egyáltalán, mit jelent, és hogyan is kell jónak lenni? Mint Nyilas Misi vagy mint a kis Nemecsek Ernő, aki bele is halt abba, hogy jó legyen? Ezek a magatartásminták mára idejétmúltak lettek. "Légy jó mindhalálig" - tanácsolja az író -, "de ne vidd túlzásba!" Hogyan lehet valaki önmaga a sztárok és reklámok által manipulált, hazug világban? Hogyan lehet boldog és sikeres az ember az amerikai álomgyárak közhelyes sikerreceptjei nélkül is? Őszintén, szókimondó stílusban van szó a divatról, a drogozásról, piáról és cigiről, mindenféle függőségről - és persze a szexről is -, természetesen nem az osztályfőnöki órák és az idejétmúlt "felvilágosító" könyvek stílusában, hanem arról és úgy, ahogyan ezekkel a kérdésekkel egy tinédzser "élesben" találkozik. Tabuk és mellébeszélés nélkül, a legkényesebb témákról is lehet, sőt kell is beszélni! A szerző elismert gyógyító, lelki segítő és tanító, akinek könyvei mellett mintegy húsz éve jelennek meg írásai hazai szak- és napilapokban.

Ez a könyv a széles nagyközönség részére íródott. A Szerző a tudomány határterületén barangol, a "homályos zónában", a ma még megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek birodalmában. Merész célkitűzése mégis az, hogy magyarázatot adjon e jelenségekre. A kötetből kiderül, hogy hit és tudomány, materializmus és idealizmus 2500 éves vitája a jón bölcselők óta álvita volt, csupán a lét különböző dimenzióit írták le. A vallások, az idealista filozófiák a szuperfolyékony kvantumvákuumban zajló, ezért számunkra csak korlátozottan vagy egyáltalán nem észlelhető folyamatokat taglalták, míg a materializmus és a természettudományok a szuperfolyékonyságát elvesztő, kölcsönhatásra képessé vált anyag valóságát. Mindezek a kérdések most már egy paradigmarendszerben vizsgálhatók, mégpedig a modern természettudomány (kvantumfizika) paradigmarendszerében. A könyv izgalmas áttekintést ad az emberiség nagy mítoszairól, a parajelenségekről, megpróbálva ezek természettudományos magyarázatát adni. Foglalkozik az alapvető kölcsönhatásokkal, a rejtélyes "Dirac-tengerrel", az alvás kérdésével, a végtelen titokzatos világával, és keresi létünk értelmét, ha létezik egyáltalán ilyesmi. A Szerző senkit nem akar meggyőzni. Nem azt állítja, hogy a dolgok így vannak, hanem hogy így is lehetnek. Mottója: "Szeresd azt, aki az igazságot keresi! De óvakodj attól, aki már megtalálta!"

Tarot és asztrológia: két, egymással összefüggő jövendölési technika, melyek részletes elemzésére vállalkozik a kötet. Aki mélyebben kutatja a témát, gyorsan felismeri, hogy az asztrológia nem ismer jó vagy rossz aspektusokat, viszont eléggé komplex rendszer, és a tarot-lapok mögött is sokkal több rejtezik, mint amit első pillanatban sejtünk. Mi köti össze ezt a két jóslási technikát? Mindkettő szimbólumokat jelenít meg, amelyek újabb és újabb kérdéseket vetnek fel. Értelmezést igényelnek, és meg kell őket magyarázni. A horoszkópjelek absztrakt jelzései képként és figuraként értelmezendők. Már az egyes szimbólumok elnevezése is azt mutatja, hogy itt archetípusokról van szó, melyek belső pszichikai képet mutatnak. A tarot-lapok zseniális alkotásai - jelentésüket először le kell fordítani! - ugyanis nem absztrakt szimbólumokban mutatkoznak meg, hanem kész képek, amelyek a belső életünket mutatják meg. Ehhez a tarot egyszerűen segítség és kiegészítés. Itt is rajzok és szimbólumok sokasága mutatkozik, amelyeket az asztrológiához hasonlatosan értelmezni kell. A gyakorlatban a két rendszer ideálisan egészíti ki egymást. Néhány tarot-lapnál az a benyomásunk, hogy közvetlenül az asztrológiai szimbólumot látjuk. De ez sem fedi mindig pontosan egymást. A hasonlóság az asztrológiai jelek és a tarot-képek között elég nagy, hogy az összefüggést felismerjük, másrészt olyan különbségek is felfedezhetők, hogy minden egyes alkalommal új felvetéseket tehessünk. A szerző Ernst Ott a Német Asztrológiai Szövetség (DAV) auditált asztrológusa, a Svájci Asztrológiai Szövetség (SAB) tagja, a Tarot Szövetség alapítója. Az asztrológia humanisztikus és pszichológiai irányát képviseli, hangsúlyozza, hogy az asztrológia és a tarot gyakorlati hasznuk mellett régi, európai kulturális örökséget is jelentenek. Kötete egyszerre kézikönyv és művelődéstörténeti esszé, amelyet bátran ajánlunk a témával most ismerkedők számára is.

"Kövesi Péter a szellemiség világában segít eligazodni kezdő és haladó útonjáróknak egyaránt. Az író, tanító, gyógyító a magyar spirituális élet ismert alakja. Tanfolyamain, előadásain ezrek vettek már részt, megjelenő cikkeit sokan olvassák, idézik. Legújabb művét a Vízöntő korról, a Vízöntő kor emberének írta. Segít feldolgozni eleink szellemi örökségét Atlantisztól Hamvas Béláig, tisztábban látni a mágia-misztika, vagy éppen a szellemi hierarchiák, angyali rendek világát. Olyan népszerű témákról ír, mint az újjászületés, a mesterek és tanítványok, a titkos társaságok, a szellemi tanítások, a beavatások, a meditációk ereje. Segít megérteni "A Gyűrűk Ura", "A Da Vinci-kód" rejtett üzeneteit, Jézus valódi alakját és Saint-Germain gróf rejtélyes személyiségét. Szól szenvedélyeinkről, szenvedéseinkről, a gyógyításról, a gyógyulásról, valamint a magyarságtudat és őstörténetünk vitatott kérdéseiről." (a Kiadó)