Tarandus Kiadó strana 3 z 7

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

Thérse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül.

1939, Pinang, Malajzia. A tizenhat éves Philip Hutton mindig is számkivetettnek érezte magát. Angol édesapja és kínai édesanyja gyermekeként nem tartozott igazán egyik nemzethez sem. Ezen a nyáron azonban véget ér a magány időszaka: megismer egy japán diplomatát, Hayato Endót, aki mestere lesz, és idővel egyre szorosabbá válik a kapcsolatuk. Philip körbevezeti Endo szant a szigeten, megmutatva mindent, ami fontos és kedves számára, Endo szan pedig bevezeti a fiút a japán kultúra és gondolkodás világába, harcművészetre és a zen buddhizmus világszemléletére tanítja. Az újonnan szerzett tudásnak és barátságnak azonban óriási ára van. Endo szant kötelessége a sajátjaihoz fűzi, amire Philip csak akkor döbben rá, amikor a japánok megszállják Malajziát. A fiatalember kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy mestere, akinek ő feltétlen hűséget és engedelmességet fogadott, olyan titkokat rejteget, amelyek Philip egész világát romba dönthetik. Mindent kockára kell tennie, hogy megmentse azokat, akiket akaratlanul is halálos veszélybe sodort, és hogy fölfedezze, ki is ő valójában, és mire képes. Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él. 2007-ben jelent meg első regénye, az Esőcsináló, amelyet több nyelvre lefordítottak, és jelölték a Man Booker-díjra, az Esti ködök kertje 2012-ben elnyerte a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, 2013-ban pedig a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában.

Valahol elrejtve létezik a serleg, amelybe a hét vezér a vérét csorgatta, és a kés, amellyel sebet ejtettek magukon. Döbbenetes, de tény, hogy a mai génsebészet ezek felhasználásával újraalapíthatná az Árpád-házat. Egy sötét erő zsoldosai mindent bevetnek, hogy megtalálják és saját céljaik érdekében használják fel a magyarok Szent Grálját. Úgy tűnik, senki és semmi nem állhat az útjukba. A Fabiani őrnagy vezette kis csapattal azonban nem számoltak. Az autós üldözések, a motorcsónakos embervadászat, a Szent László-herma elrablása, a magyarok ékírásának megfejtése mind egy célt szolgál a fordulatos regényben: hogy kiderüljön, mire képes az összefogás. Vajon a csalárd érdekek, politikai játszmák vagy a józanul gondolkodó, nagy királyok hagyományai az erősebbek? Fábián György újságíró, szerkesztő, műsorvezető. Győrött a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Budapesten a katonai főiskola elvégzése után az ELTE televíziós újságíró szakán médiaszociológus diplomát szerzett. 1993-tól 2014-ig a Kisalföld napilap újságírója, szerkesztője, szerkesztőségvezetője. Közben évekig a Magyar Televízió és a BMC Rádió műsorvezetője, szerkesztője. Gyerekeknek írt színdarabjait számos vidéki nagyvárosban mutatták be. Újságírói munkájáért több elismerést vehetett át. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

Valahol elrejtve létezik a serleg, amelybe a hét vezér a vérét csorgatta, és a kés, amellyel sebet ejtettek magukon. Döbbenetes, de tény, hogy a mai génsebészet ezek felhasználásával újraalapíthatná az Árpád-házat. Egy sötét erő zsoldosai mindent bevetnek, hogy megtalálják és saját céljaik érdekében használják fel a magyarok Szent Grálját. Úgy tűnik, senki és semmi nem állhat az útjukba. A Fabiani őrnagy vezette kis csapattal azonban nem számoltak. Az autós üldözések, a motorcsónakos embervadászat, a Szent László-herma elrablása, a magyarok ékírásának megfejtése mind egy célt szolgál a fordulatos regényben: hogy kiderüljön, mire képes az összefogás. Vajon a csalárd érdekek, politikai játszmák vagy a józanul gondolkodó, nagy királyok hagyományai az erősebbek? Fábián György újságíró, szerkesztő, műsorvezető. Győrött a Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett. Budapesten a katonai főiskola elvégzése után az ELTE televíziós újságíró szakán médiaszociológus diplomát szerzett. 1993-tól 2014-ig a Kisalföld napilap újságírója, szerkesztője, szerkesztőségvezetője. Közben évekig a Magyar Televízió és a BMC Rádió műsorvezetője, szerkesztője. Gyerekeknek írt színdarabjait számos vidéki nagyvárosban mutatták be. Újságírói munkájáért több elismerést vehetett át. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést.

Ma a magyar történelemben, de főleg az őstörténet-kutatásban két, egymásnak tökéletesen ellentmondó szemlélet hadakozik egymással. Az egyik a hivatalos, akadémikus történettudomány, amely szerint az Urál környéki őshazából származó kis finnugor népecske vagyunk, akik primitív és pogány idegenként érkeztek a X. században a Kárpát-medencébe, a művelt Európába. A másik megközelítés szerint mi vagyunk az emberiség ős-népe, minden nép és nyelv (az antiszemiták szerint a héber kivételével) tőlünk ered, valaha belaktuk az egész Földet, királyságunk volt az elsüllyedt Mu kontinensén és Atlantiszon, magyarok voltak Egyiptom fáraói, de legalábbis a Kárpát-medence volt az őshazánk (egyesek szerint egymillió éve!). Nos, hol az igazság? Ebben a könyvben a magyar történelem és művelődéstörténet néhány különösen érdekes témájáról elmélkedik a szerző - dogmák, tabuk, túlzások és fantazmagóriák nélkül. Sarkalatos, sokat vitatott kérdések ezek. A szerző célja, hogy eligazítsa az olvasót a történelmi tévelygések útvesztőjében, s teszi mindezt politikától, elfogultságoktól mentesen. Kövesi Péter azt vallja: ,,Ha létezik olyan, hogy magyar lélek, magyar lelkiség - márpedig véleményem szerint létezik -, akkor attól mi sem áll távolabb, mint az agresszív gyűlöletkeltés, amivel sajnos mostanság túlságosan is sokat találkozunk." Kövesi Péter 1952-ben született Debrecenben. Eredeti foglalkozása fotós, alkalmazott grafikus és kiállításrendező, de tanult történelem-népművelés szakon is. Mindezek mellett kamaszkorától foglalkozik ezotériával, spiritualitással, filozófiával és lélektannal. Elsősorban az a keleti tudás érdekli, amely a mai nyugati ember életét teljesebbé és egészségesebbé teheti. Rengeteg cikket és tanulmányt publikált napi- és szaklapokban. 2006-ban jelent meg Időkapu című kötete a reinkarnációs és korregressziós terápiákról, 2010-ben Ráadás címmel verseit adta közre. A Tarandus Kiadónál megjelent könyvei: Utazások Ezotériában (2011), A Pilis-összeesküvés (2011), Nem leszek nemecsek! (2012), A Vaskorona (2014). A csodaszarvas nyomában eredetileg 2012-ben jelent meg, a jelenlegi a második, szövegét tekintve változatlan, formátumában azonban megújult kiadás.

Ma a magyar történelemben, de főleg az őstörténet-kutatásban két, egymásnak tökéletesen ellentmondó szemlélet hadakozik egymással. Az egyik a hivatalos, akadémikus történettudomány, amely szerint az Urál környéki őshazából származó kis finnugor népecske vagyunk, akik primitív és pogány idegenként érkeztek a X. században a Kárpát-medencébe, a művelt Európába. A másik megközelítés szerint mi vagyunk az emberiség ős-népe, minden nép és nyelv (az antiszemiták szerint a héber kivételével) tőlünk ered, valaha belaktuk az egész Földet, királyságunk volt az elsüllyedt Mu kontinensén és Atlantiszon, magyarok voltak Egyiptom fáraói, de legalábbis a Kárpát-medence volt az őshazánk (egyesek szerint egymillió éve!). Nos, hol az igazság? Ebben a könyvben a magyar történelem és művelődéstörténet néhány különösen érdekes témájáról elmélkedik a szerző - dogmák, tabuk, túlzások és fantazmagóriák nélkül. Sarkalatos, sokat vitatott kérdések ezek. A szerző célja, hogy eligazítsa az olvasót a történelmi tévelygések útvesztőjében, s teszi mindezt politikától, elfogultságoktól mentesen. Kövesi Péter azt vallja: ,,Ha létezik olyan, hogy magyar lélek, magyar lelkiség - márpedig véleményem szerint létezik -, akkor attól mi sem áll távolabb, mint az agresszív gyűlöletkeltés, amivel sajnos mostanság túlságosan is sokat találkozunk." Kövesi Péter 1952-ben született Debrecenben. Eredeti foglalkozása fotós, alkalmazott grafikus és kiállításrendező, de tanult történelem-népművelés szakon is. Mindezek mellett kamaszkorától foglalkozik ezotériával, spiritualitással, filozófiával és lélektannal. Elsősorban az a keleti tudás érdekli, amely a mai nyugati ember életét teljesebbé és egészségesebbé teheti. Rengeteg cikket és tanulmányt publikált napi- és szaklapokban. 2006-ban jelent meg Időkapu című kötete a reinkarnációs és korregressziós terápiákról, 2010-ben Ráadás címmel verseit adta közre. A Tarandus Kiadónál megjelent könyvei: Utazások Ezotériában (2011), A Pilis-összeesküvés (2011), Nem leszek nemecsek! (2012), A Vaskorona (2014). A csodaszarvas nyomában eredetileg 2012-ben jelent meg, a jelenlegi a második, szövegét tekintve változatlan, formátumában azonban megújult kiadás.

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).

A dokumentumfilmeket készítő, s ezért sokat utazó Jean milánói szállodájában véletlenül értesül arról, hogy a hotelben megszállt francia nő öngyilkosságot követett el. Az újságban megjelent rövid tudósítást elolvasva rádöbben, hogy ismert az elhunytat, Ingridet és férjét, Rigaud-t. Húsz évvel korábban találkozott velük a Cote d'Azurön. A kedves, segítőkész, gondoskodó Ingrid mély benyomást tett Jeanra, aki kíváncsisága most, Párizsba visszatérve arra késztet, hogy megpróbáljon minél többet megtudni a nő életéről, múltjáról. Kideríti, hogyan ismerkedett meg Rigaud-val az akkor tizenhat éves, zsidó származású Ingrid, és 1942 tavaszától hogyan bújkált hamis iratokkal, csak papíron Rigaud feleségeként, utazásukat "nászútnak" beállítva a francia riviérán. Közben Jean is bújkál, mégpedig önmaga, a saját élete és felesége, Annette elől. A férfi megcsömörlött a munkájától, belefáradt az állandó utazgatásba és abba, hogy a felesége épp az egyik legközelebbi barátjának a szeretője. Ezért Párizs egyik külvárosában szobát bérel egy olyan szállodában, amelyben sok évvel korábban a feleségével együtt laktak néhány hétig. Annette sejti, hol kell keresnie a férjét, kapcsolatba lép vele, s megpróbálja rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A regény végén a férfi el is indul hazafelé, de nem tudhatjuk biztosan, hogy végül eljut-e majd az otthonáig... Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place l'Étolie címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját, a Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díjat, a Prix Goncourt-t, a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben a Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért, 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. A Tarandus Kiadónál eddig megjelent kötetei: A Kis Bizsu (2014); Augusztusi vasárnapok (2014); Hogy el ne tévedj (2015).

Andrew Bankson már évek óta magányosan dolgozik terepen, egy új-guineai törzset tanulmányoz kevés sikerrel. Egyre elszigeteltebbé és frusztráltabbá válik, az öngyilkosság gondolata is megkísérti, amikor találkozik régi ismerősével, Schuyler Fenwickkel és feleségével, Nell Stone-nal, a híres antropológussal. Banksont magával ragadja a különleges páros, akiknek lelkesedése és szakmai hozzáértése visszarántja a szakadék pereméről. Sőt! Valósággal lángra lobban a szabad szellemű, éles eszű nő közelségétől, akinek szellemi és testi jelenléte is felvillanyozza, miközben félelemmel vegyes bámulattal tölti el a nyughatatlan, ambiciózus férj barátsága is. Hármuk szenvedélyes és érzéki kapcsolata hamarosan féktelen ámokfutássá mélyül, ami megpecsételi a sorsukat.

Caitlin különleges lány, okos, érett gondolkodású tizenkét éves, aki csodákra fogékony elméjével félig-meddig még a gyermekkor biztonságos burkában él. Édesanyja egyedül neveli, sokat és keményen dolgozik, hogy mindenük meglegyen. Caitlin iskola után mindennap az akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazainduljanak. Ez a legkedvesebb helye a világon. Szereti bámulni a halakat és más vízi élőlényeket, elmerülni ennek a csillogó, biztonságos birodalomnak a mélységében. Egy nap összetalálkozik egy öregemberrel, aki éppúgy bolondul a halakért, mint ő maga. E furcsa barátság azonban sötét titkok nyomára vezeti a kislányt, amitől kapcsolata anyjával rémisztő fordulatot vesz. David Vann Alaszkában született, és mivel első regényét (Legend of a Suicide) nem tudta kiadatni, hajóépítő és kapitány lett belőle. Azóta ez az ominózus kötet már 10 díjat nyert, és 20 nyelvre lefordították. Az Akvárium a legutóbbi könyve. Nem csak regényeket, hanem memoárokat, novellákat és különböző lapokba cikkeket is ír. Nemzetközileg sikeres könyvei 15 díjat nyertek már, köztük a legjobb külföldi regénynek járó elismerést Franciaországban és Spanyolországban, valamint 75 különféle sikerlistán tűntek föl egy tucatnyi országban.

Declan O Donnell kihajózik az óceánra, mert elege van a világból és a többi emberből. Úgy határoz, egyedül száll vízre, önmaga lesz saját egyszemélyes univerzumának középpontja és kapitánya, aki nem tartozik senkihez, és akihez senki sem tartozik. Kénytelen azonban felismerni, hogy a világ nem így működik. Miközben egy titokzatos ellenség üldözőbe veszi, a sors és az óceán seregnyi különös, szórakoztató és veszélyes utast sodor az útjába. A magányos hajó lassan megtelik humorral és szeretettel, veszekedéssel és feszültséggel, no meg madarakkal. Declan kénytelen sorra feladni a maga által hozott szabályokat, csak egyvalamihez ragaszkodik: "Ne hagyd el a hajót!"

Gyerekkorában Rosemarynek be nem állt a szája. Olyan sokat beszélt, hogy szülei sokszor rászóltak, hagyja a locsogást, rukkoljon elő végre a lényeggel: "Halljuk a velejét!" Most azonban már egyetemista, és csak nagyon ritkán fecseg - a családjáról pedig szót sem akar ejteni. Annak idején nagy és boldog családban élt, volt egy vele egykorú nővére, Fern és egy pár évvel idősebb bátyja, Lowell. Történt azonban valami, valami tragikus, titokzatos szörnyűség, ami miatt Fern eltűnt, Lowell élete kisiklott, Rosemary pedig hallgatásba burkolózott. Most azonban elmeséli történetüket. Halljuk a velejét!

Szól a telefon. Jean Daragane hosszas hezitálás után fölveszi. Egy ismeretlen férfihang közli vele, hogy megtalálta elhagyott telefonos noteszát, és visszaadná. A másnapi találkozón a férfi, Gilles Ottolini bevallja, hogy végiglapozta a noteszt, és s zeretne információt kérni az abban szereplő Guy Torstelről, akinek a nevével egy régi gyilkosság kapcsán találkozott, amelyről könyvet szeretne írni. Ám Daragane nem emlékszik Torstelre. Következő nap Ottolini barátnője átad Daragane-nak egy dosszié t a gyilkosságról összegyűjtött anyag fénymásolatával. A lapokat olvasgatva lassanként emlékek merülnek föl a múlt ködéből, és Daragane felidézi gyermekkorának azt az időszakát, amelyben Torstel csupán mellékszereplő volt, ám most, hogy végigtekint a z életén, mégiscsak kulcsfigurának bizonyul. Miért van az, hogy bizonyos emberek, akiknek a létezéséről sem tudunk, akikkel csak egyszer találkozunk, és nem látjuk őket soha többé, a háttérben meghúzódva ilyen fontos szerepet játszanak az életünkben? Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l'Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díj at, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért , 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.

Szól a telefon. Jean Daragane hosszas hezitálás után fölveszi. Egy ismeretlen férfihang közli vele, hogy megtalálta elhagyott telefonos noteszát, és visszaadná. A másnapi találkozón a férfi, Gilles Ottolini bevallja, hogy végiglapozta a noteszt, és s zeretne információt kérni az abban szereplő Guy Torstelről, akinek a nevével egy régi gyilkosság kapcsán találkozott, amelyről könyvet szeretne írni. Ám Daragane nem emlékszik Torstelre. Következő nap Ottolini barátnője átad Daragane-nak egy dosszié t a gyilkosságról összegyűjtött anyag fénymásolatával. A lapokat olvasgatva lassanként emlékek merülnek föl a múlt ködéből, és Daragane felidézi gyermekkorának azt az időszakát, amelyben Torstel csupán mellékszereplő volt, ám most, hogy végigtekint a z életén, mégiscsak kulcsfigurának bizonyul. Miért van az, hogy bizonyos emberek, akiknek a létezéséről sem tudunk, akikkel csak egyszer találkozunk, és nem látjuk őket soha többé, a háttérben meghúzódva ilyen fontos szerepet játszanak az életünkben? Patrick Modiano francia író. Első regénye 1968-ban jelent meg La place de l'Étoile címmel. 1972-ben kapta meg a Francia Akadémia regényeknek járó irodalmi díját Les Boulevards de ceinture című alkotásáért, 1978-ban pedig a legrangosabb francia díj at, a Prix Goncourt-t a Sötét boltok utcájáért. 2002-ben A Kis Bizsuért neki ítélték a Prix Jean-Monnet de Littérature européenne-t, 2010-ben megkapta a rangos Prix Mondial Cino Del Duca nemzetközi irodalmi díjat az Institut de France-tól életművéért , 2012-ben az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját, legutóbb pedig, 2014-ben az irodalmi Nobel-díjat. Hogy el ne tévedj című kötete a legutóbb megjelent írása.

Dr. Elisa Medhus sosem hitt a halál utáni életben. Orvosként egész világnézetét a tudomány határozta meg: azt hitte el, amit érzékszerveivel fel tudott fogni, amit elemző elméjével meg tudott magyarázni. Ám mindez egy csapásra megváltozott fia, Erik halálával. Egy szülő számára gyermeke elvesztése a legnagyobb tragédia a világon, amit szinte lehetetlen feldolgozni. Ateista szemlélete nem adott kapaszkodókat Medhus számára, nem tudta, hová forduljon, honnan várhatna vigasztalást és enyhülést fáj dalmára. Kétségbeesésében elolvasott mindent, amit csak a témáról talált, és végül médiumokhoz fordult, hogy újra kapcsolatot találjon fiával. Így kezdődtek beszélgetéseik, amelyekből először blog, majd könyv született. Bensőséges és megvilágosító e rejű utazás ez a gyász és kételkedés szűk valóságától, a gyógyulás és hit világába. Erik őszintén és bölcsen, ugyanakkor könnyed stílusban beszél tapasztalatairól, s olyan válaszokat ad a lélek természetét, a halált és a túlvilági életet érintő kérdésekre, amelyek megváltoztathatják azt, ahogyan eddig a világ természetéről gondolkodtunk.