Tinta Könyvkiadó strana 6 z 7

A Lexikográfiai füzetek 8. számában közölt tanulmányok és ismertetések a magyar és a szomszédos országok többségi nyelvei (szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén, burgenlandi német) kétnyelvű szótárírásának történetét és mai helyzetét mutatják be. Előzményként meg kell említeni, hogy az anyag jelentős része az MTA Nyelvtudományi Intézetében 2015. november 23-án az MTA I. Osztálya keretein belül működő Szótári Munkabizottság által megszervezett 10. ?Szótárnap? alkalmával lezajlott konferencia előadásainak írott változata. A konferencián szereplő felkért előadók áttekintették az adott nyelvpár szótárainak történetét, ill. leírták a jelenlegi helyzetet, kitérve a legjobban hiányzó területekre vagy műfajokra, továbbá az adott ország szótárkiadási nehézségeire. E konferencia anyagán túl szerepelnek azonban a kötetben további írások is, amelyek speciálisabb témákat dolgoznak fel, és amelyek bizonyos részletek feltárásával gazdagítják az átfogóbb jellegű tanulmányok tartalmát. Ebbe a körbe az egy-egy konkrét szótárról vagy szótáríróról szóló tanulmányok tartoznak, melyekben a kimondottan lexikográfiai szempontok mellett történelmi vagy életrajzi vonatkozások is feltárulnak. Ezen írások körében igyekeztünk a legutóbbi időkben publikált kétnyelvű szótárak bemutatásának is teret szentelni.

Nemzeti kultúránk legfőbb hordozója a magyar nyelv. Több évezredes története sokakat érdekel. A magyar nyelvtörténet kézikönyve közérthető módon foglalja össze az eddigi vizsgálatok megállapításait, kiegészítve őket a legújabb kutatások eredményeivel. A kötet a magyar nyelv három és fél ezer éves történetét a következő öt nagy korszakra bontva tárgyalja: ősmagyar kor; ómagyar kor; középmagyar kor; újmagyar kor és az újabb magyar kor. A kézikönyvben az elméleti kérdések felvetése (a nyelvi változás mikéntje, a változás és a nyelvtörténet kapcsolatának mibenléte) és tisztázása után az érdeklődők részletes képet kapnak a legfontosabb magyar nyelvemlékekről, valamint a magyar helyesírás és hangjelölés történetéről. A magyar nyelv történetét a következő nagy fejezetekre bontva mutatják be a szerzők: ? Nyelvtantörténet: hangtörténet, morfématörténet, szófajtörténet, mondattörténet, szövegtörténet. ? Lexikatörténet: szókészlettörténet, szójelentés-történet, tulajdonnév-történet. ? Nyelvváltozat-történet: nyelvjárástörténet, szaknyelvtörténet, köznyelvtörténet. A korábbi nyelvtörténeti munkákhoz képest újdonság a magyar nyelvközösség történetének bemutatása történeti-művelődéstörténeti áttekintésben, tárgyalva a Kárpát-medence etnikai változását is. A Mellékletben kapott helyet a Nyelvtörténeti szakszó-tár, a Bibliográfia és a Tárgymutató. A kötet végén 30 színes tábla, térkép található. A magyar nyelvtörténet kézikönyvének szerves előzménye a szerzőgárdától 2003-ban megjelent Magyar nyelvtörténet című monográfia. Az előzményhez képest a jelen kötet új szerkezetű, és annak ellenére, hogy kisebb terjedelmű, több új részt is tartalmaz. Új fejezet ismerteti a nyelvemlékeket és a tulajdonnevek történetét, s ugyancsak újak a nyelvjárások, a szaknyelvek és a köznyelv történetét tárgyaló fejezetek. A magyar nyelvtörténet kézikönyvének legtöbb szerzője mögött több évtizedes nyelvtörténeti kutatási tapasztalat és egyetemi oktatómunka áll. A kötet széles szakmai összefogás eredményeképpen született meg. A kiadvány, mint címe is mutatja, egyrészről kézikönyv, amelyben a magyar nyelv történetének egy-egy felvetődő kérdésére szakszerű eligazító feleletet kap az érdeklődő, másrészről érdekfeszítő olvasmány, mely a magyar nyelv történetét mozgató nyelvi változásokat mutatja be.

A füzetben 32 hímzésminta színes képe és azok vonalrajzos, kiszínezetlen párja található. A kifestő végén mindegyik hímzésmintáról rövid leírás szerepel. Kiadványok a vizuális kultúra fejlesztéséhez sorozat tagja.

A kifestőkönyv székely motívumokat mutat be. Leggyakoribb díszítőelem a rózsa, a búzavirág, a tulipán és a szegfű. Állatalakok közül a madár, a kecske és a szarvas jelenik meg legtöbbször a díszített tárgyakon. A kifestőkönyv 32 színes motívumot közöl, valamint ezek kiszínezetlen, vonalas rajzát is. A füzet végén rövid leírás ismerteti az egyes motívumok jellemzőit. Kiadványok a vizuális kultúra fejlesztéséhez sorozat 8. tagja.

A füzetben 48 lepke színes képe található a világ minden tájáról, és a velük szembeni oldalon mindegyik vonalrajzos, kiszínezetlen párja található. A kifestő végén mindegyik lepkéről rövid leírás olvasható.

A kötet szerzője, Márki Sándor (1853-1925) korának neves történésze, a kolozsvári, majd a szegedi egyetem professzora. Kutatásainak eredményét számos monográfiában foglalta össze. Könyvet írt többek között a magyar középkorról, Dózsa Györgyről, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történetéről. Az 1900-as évek elején a Történelmi Társulat kérésére írta meg II. Rákóczi Ferenc életrajzát és szabadságharcának hiteles történetét. A fejedelemről szóló háromkötetes tudományos monográfia Budapesten 1907 és 1910 között jelent meg. A Szent István Társulat felkérésére Márki Sándor a korábbi három kötetből kiindulva a nagyközönség számára egy kötetben foglalta össze II. Rákóczi Ferenc életét és történelmi jelentőségét. A szerző halálának évében, 1925-ben megjelent kötet a történelmi eseményeket a legpontosabban követve, olvasmányos formában adja közre II. Rákóczi Ferenc fordulatokban gazdag életét. Ír a fejedelem gyerekkoráról, ismerteti küzdelmeit, győztes és vesztes csatáit, elemzi a szabadságharc bukásához vezető okokat. Megírja a francia udvarban töltött időt és a rodostói száműzetés szomorú éveit. A kötet népszerű volt a két háború között a magyar történelem iránt érdeklődők körében.

Mindenki ismeri az Aki másnak vermet ás, maga esik bele vagy az Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér szemléletes közmondásokat. Ugyanígy senki előtt nem ismeretlenek a következő szólások sem: Egyik kutya, másik eb vagy Több is veszett Mohácsnál. A legismertebb 100-150 közmondást sokan használják is beszédjük színesítésére. Azonban a leggyakoribbak mellett számos olyan közmondás is van a magyar nyelvben, amelyeknek jelentése nem mindenki számára világos. Kötetünk 3000 közmondás és szójárás pontos jelentését adja meg. Így amellett, hogy behatóan megismerjük nyelvünknek ezeket a "virágait", azt is elérhetjük, hogy csak olyankor használhatjuk valamelyiket, amikor az pontosan az adott beszédhelyzethez illik.

A Mihályi tájszó- és névtár múltbeli és friss gyűjtések Mihályira vonatkozó adatainak a tömegét foglalja magában. Az első tulajdonnévi adatok 1198-ból valók, az utolsó tájszó 2022-ben került a könyvbe (a különbség 824 év). Tájszavak, személynevek (család- és keresztnevek), földrajzi nevek (falurész- és utcanevek, dűlőnevek), háziállatok nevei, névcsúfolók, Mihályi fő nevezetességének, a Dőry-kastélynak a története is olvasható a kötetben. Térképek és képek, középületek és emlékművek bemutatása, valamint egy rövid falutörténet segítenek az eligazodásban. A tájszótár korszerűsített nyelvjárási lexikográfiai elvek alapján készült, s több tudnivalót is következetesen közöl a szócikkekben (milyen tájszótípus, mikor jegyezték föl, kihalt vagy ma is él; mezőgazdasági szó vagy más; stb.). Egy-egy néprajzilag is érdekes tájszó részletesebb bemutatást kapott (pl. bohócjárás, hanyiszéna, rábaköziperec). A Mihályi tájszó- és névtár a nyelvtudomány és a néprajz, valamint a művelődéstörténet, helytörténet művelőin kívül minden érdeklődőnek érdekes olvasmányul kínálkozik. Ha tallózik benne, megtalálja az Olvasó, ami a legjobban érdekli. A könyvet némi túlzással akár Mihályi lexikonnak is nevezhetnénk, amelyben Rábaközről természetszerűleg gyakran esik szó. Kiss Jenő a rábaközi Mihályiban született (1943) és nevelkedett. 1966 óta az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének a tanára, 2018-tól emeritus professzorként. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke, Széchenyi-díjas, Mihályi község díszpolgára. Nyelvész, fő kutatási területei a dialektológia, a szociolingvisztika, a nyelvtörténet és a nyelvtudomány-történet. Nyelvjárástani kutatásának központjában szülőfaluja nyelvének a vizsgálata áll. Ennek a nyelvjárásnak gyermekkora óta birtokában van. Nyelvészeti gyűjtéseit otthonos terepen, rokonai, barátai, ismerősei körében végezte és végzi.