Typotex Kiadó strana 14 z 16

A Cool it úttörő kezdeményezés: a benne felkínált új perspektívák, amelyek az ember és a környezet igényein egyaránt alapulnak, meg fogják változtatni a globális felmelegedésről folytatott vitákat. Lomborg azt állítja, hogy a globális felmelegedést megállítani kívánó körülményes és sok billió dolláros mentőakciók inkább alapulnak érzelmi, mint szigorúan tudományos feltételezéseken, és a hatásuk az elkövetkezendő évszázadokat tekintve teljesen elenyésző lesz. Ha inkább a malária és az AIDS ellen harcolnánk, és elérnénk, hogy a világon mindenütt lehessen biztonságos ivóvízhez jutni, mindezek a globális felmelegedés elleni harc töredékébe kerülnének, több millió ember életét mentenék meg, ráadásul az eredményeket már a mi generációnk is élvezhetné. Lomborg fölveti a kérdést, miért képes a klímaváltozás témája elnyomni a racionális dialógust és az értelmes véleménykülönbség lehetőségét. Cool it című könyve korunk egyik legtöbbet vitatott és legnagyobb hatású műve. A magyar kiadást kiegészítették a könyvben szereplő rövidítések jegyzékével és az adatsorokkal, hogy az Olvasók könnyebben megtalálhassák, ill. felidézhessék a meglepő számokat.

Van Egy nő. Dora Kaprálová olvasta. Tán megszerette. Aztán viszonyuk lett. 66 napos. Ezeken a napokon ez a nő felírta a lapra: Van egy férfi (vagy nyelv, vagy valami más). Közük lett egymáshoz. Így egyszerre minden más lett. Az irodalom sorsa már csak ilyen, variációk végtelen stafétája. Az egyik férfi adja a másiknak a stafétát, és aztán mind bekerülnek a kötetbe. Vagy talán csak egy férfi, ez a több alakban létező és megfoghatatlan...Semmi analízis, pszicho- vagy szociodráma. Életképek. Nagyot mondunk: maga a szerelem. A viszony. A köz. Dora Kaprálová 1975-ben született Brünnben. Dramaturg és forgatókönyvíró szakon végzett. Irodalomkritikus, publicista, dráma- és prózaíró, dokumentumfilm készítő. Néhány évig rendszeresen írt glosszákat és recenziókat a Mladá Fronta számára. Számos rádiós dokumentumműsor szerzője. 2007 óta Berlinben él családjával.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

Miért mesél történeteket, költ verseket, zenél és fest az ember egyedülállóan a föld élőlényei között? Miért érez ellenállhatatlan motivációt mindezekre a tevékenységekre? A művészi alkotás és befogadás kérdései mindig is foglalkoztatták a gondolkodókat, így számos magyarázat ... Folytatás ›› született már a poétikai és esztétikai problémákról való gondolkodás kezdete óta. Némelyek az isteni sugallatban, mások a társadalmi küldetésben vagy a kiválasztott egyének esztétikai és szellemi erejének megnyilvánulásában határozták meg a művészetek eredetét. Jelen kötet a kérdésre adott legújabb, a metafizikai gondolkodástól immár teljes mértékben elszakadt és a naturalizmus jegyében született válaszokat mutatja be. Az ember szellemiségét biológiájában, annak összetettségében kereső szerzők a történetmesélés, rímfaragás, éneklés és képi ábrázolás képességét és az ezekre való hajlamot evolúciós vívmánynak, és így az ember veleszületett, biológiai adottságának tekintik. A kötet a nemzetközi szakirodalom legelismertebb teoretikusainak írásaiból válogatott szöveggyűjtemény. A(z) A művészet eredete (Könyv) szerzője .

A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, szakralitás árad belőle. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk Isten Fia megtestesülésének nagyságát. Gaudí nem érzeteket kelt, hanem újrateremti a természetet és az embert, hívő lélek, aki kőbe mintázza az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő és karjait anyaként mindenki felé kitáró épületben nem lehet semmi felesleges vagy nehézkes. A szerzőt követve megismerhetjük Gaudít, s megérthetjük szándékait. Gaudí fő műve, Spanyolország leglátogatottabb turisztikai látványossága a ma már bazilikává szentelt Sagrada Família, befejezetlen építészeti csoda. Az ügyfelemnek nem sietős - viccelődött Gaudí, és valóban, az optimista tervek szerint Gaudí halálának centenáriumára, 2026-ra elkészül. Gaudí életének utolsó évtizedeiben minden kreatív energiáját ennek a munkának szentelte, szakrális, organikus és mesebeli álma a jövő temploma, amelyben az anyag tisztán, a maga asztrális görbületében tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a Paradicsom alakzatát. Gaudí nem primer érzelmeket kelt, hanem újrateremti a természet, az ember, a hívő lélek viszonyát, kőbe mintázza az evangéliumot. Gaudí nem pusztán egy óriási templomot tervezett, hanem a béke látomását. A katalán szerzőt követve felkészülhetünk a zarándoklatra a Szent Család engesztelő templomába, Európa legnagyobb bazilikájába. Armand Puig I Tarrech (1953) katolikus pap, a barcelonai Katalán Teológiai Fakultás professzora, több egyháztörténeti könyv népszerű szerzője.

India szubkontinens. Területe nem sokkal kisebb Európáénál, történelme szerény becslések szerint is három és fél évezredes, maga az indológia is több évszázados múltra visszatekintő tudományág. Indiát teljességében leírni lehetetlen, bemutatni viszont elkerülhetetlen. Világszerte felfokozott az érdeklődés a gazdaságilag is fokozatosan erősödő ország iránt. Miközben a hatalmas ázsiai kultúrák egyikeként India jelen van a maga értékeivel Európában és Magyarországon is, magyarul alig-alig jelent meg vele kapcsolatban komolyan vehető szöveg. Ez a mű kézikönyvként kíván szolgálni a magyar nyelvű érdeklődők számára. Elsősorban a történelmen keresztül mutatja be a jelenkori Indiát, ugyanis kevés olyan kultúra létezik világunkban, ahol a múlt akkora intenzitással szövi át meg át a jelent, mint Indiáét. Ennek egyik aspektusa, hogy bizonyos politikai erők kifejezett célja az indiai történe- lem átírása egy újfajta "nemzetépítés" érdekében, amely az eddig ismert múltat e politikai cél szolgálatába állítja. Gáthy Vera, miközben az 1967-es középiskolai angoltanári diploma megszerzése felé haladt az ELTE-n, történelmet is hallgatott, továbbá négy évig hindí nyelvet tanult. 1972-ben egyetemi doktori címet szerzett újkori egyetemes történetből. 1981-ben politikai szociológiai témakörben megszerezte a szociológiai tudományok kandidátusa címet. Az egyetem elvégzése után 1982-ig a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, majd annak jogutódjánál, a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályán dolgozott. a Szociológiai Kutatóintézetben 1982-től 1990 végéig modernizációs kutatási programokat koordinált, illetve az Intézet OTKA támogatással folyó könyves és kiadványi tevékenységét vezette, miközben húsz kötetet gondozott, szerkesztett. 1966-tól 1990-ig valamennyi beosztásában munkája mellett, illetve később kutatóként főfoglalkozásban a modern India (brit gyarmatosítástól napjainkig) társadalomtörténetével és szociológiájával foglalkozott és e témakörben publikált. A Társadalomkutatás folyóirat társszerkesztője volt. Jelen kötet kiadói munkálatainak idején hunyt el.

A szeretett apa halott, lánya pedig a gyászolók között sürgölődik, teát kínál a siratóknak, s közben a lelkében kavargó érzések valódi természetén elmélkedik, melyek ugyan elmondhatatlanok, de nem kifejezhetetlenek, és bár ép ésszel felfogni nem lehet őket, nagyon is átérezhetők. Ehhez azonban először meg kell találnia a megfelelő nyelvezetet. Ez lehet akár egy egyszerű, lineáris elbeszélésforma, de akár a szürreális szabadversek határait súroló tudatfolyam is. Vagy egyszerre mindkettő. A török írónő műve a gyász feldolgozhatatlan mélységeibe kalauzolja olvasóit. A hét és fél, egymással hol lazábban, hol szorosabban összefüggő (jobb szó híján) novellában a gyász és a veszteség míves irodalmi szöveggé alakulását figyelhetjük meg. A Hah! egy fájdalmas, a lélek mélyéből felszakadó, szűnni nem akaró, de végül melankóliává szelídülő hatalmas sóhaj, mely miközben megpróbálja a veszteség felett érzett kínt szavakba önteni, eleddig járatlan irodalmi területeket tár fel.

A kémia nem egyszerű tudomány - de lehet róla érdekesen írni. Braun Tibor vegyészprofesszor új kötetéből a kémia legkorszerűbb területeit ismerhetjük meg, és nemcsak olyan elméleti kérdésekről tudunk meg részleteket, mint a "hangolható" ionos folyadékok vagy a fullerénkutatás paradoxonjai, de a kémia technológiai felhasználásának új lehetőségeibe is bepillantást nyerünk. Talán már a közeli jövőben űrlifttel hagyhatjuk el a Földet, szobahőmérsékleten működő szupravezetőket alkalmazhatunk, vagy a szintetikus biológia segítségével átprogramozhatjuk az élőlényeket. A Rossini-burger megszületése mellett arról is értesülünk, hogy a kémia manapság már sejttenyésztett szintetikus húst és molekulánként felépített mesterséges bort is képes előállítani - ha nem is olyan ínycsiklandót, mint a hagyományos. És talán meglepő, de a kémikusok is játszanak. Persze, kissé másként... Ha teniszeznek, elemzik a játékszer bonyolult vegyi összetevőit, a LEGO-kockákat pedig kissé átalakítják, hogy újfajta kísérletekhez használhassák őket. Végezetül a tudománymetriáról is szó esik, és a szerző az alapkutatások napjainkban jellemző visszaszorítása miatti aggodalmait sem hallgatja el.