Typotex Kiadó strana 16 z 18

Daniel Arasse (1944-2003) a Társadalomtudományi Felsőfokú Iskola művészettörténeti és elméleti kutatócsoportjának vezetője, nagy jelentőségű művek szerzője volt. Jellemzésképp legjobb, ha őt idézzük: -Ez nem művészettörténet. -Fogalmazzunk úgy, hogy ez nem szokás a művészettörténetben. De talán ideje lenne, hogy ez megváltozzon. Ha a művészetnek volt története, és ha még mindig van, az a művészek munkájának köszönhető, és részben annak, ahogyan ők nézték a múlt műveit, ahogyan magukévá alakították őket. Ha nem próbálja megérteni ezt a tekintetet, megtalálni egy régi képben azt, ami a későbbi művész tekintetét magára vonhatta, akkor lemond a művészettörténet egy részéről, épp a legművészibbről. Az Urbinói Vénusz esetében ez annál is sajnálatosabb, mert az Olympia hozzájárult a modern festészet születéséhez. És maga, aki művészettörténettel foglalkozik, úgy ítéli meg, hogy ez a kérdés magát nem érinti? Minden további nélkül lemondhat róla, hogy az Urbinói Vénusz kivételes utóéletével foglalkozzék? Pedig része annak, amit maga a festmény "kritikai fogadtatásának" nevez, még akkor is, ha egy festő elemezte, és nem egy író. -Akárhogy is, Manet nekem ad igazat. Ő is egy pin-upot látott a képben, vagy ha magának jobban tetszik, egy kurtizánt, hiszen egy kuncsaftját váró prostituáltat csinált belőle... -Már megint az ikonográfia! De hát nézzen oda a képre! Én a kompozícióról, a térviszonyokról, az alakok és a háttér, a nézők és a szereplők közötti kapcsolatról beszélek! -Erről már mindent elmondtak. -Biztos benne?

Ha a filozófia történetét egy racionális világkép örökös újrarajzolásaként értelmezzük, akkor azt is feltételezzük, hogy a világot gondolati úton csakis képzelőerővel rekonstruálhatjuk. Ezért a cím. A filozófiát magát pedig mindig egy meghatározott kor keretei között gyakorolták, így a gondolkodók saját koruk, saját közegében feltett kérdéseire válaszoltak. Tehát minden korszak nyoma ott van -a filozófusok által közvetítetten- az épp aktuális világképünkön is. Egy-egy gondolkodó korának sajátosságait épp olyan közvetlenül tapasztalta meg, ahogyan a kor levegőjét lélegezte be. Mondhatjuk minden filozófia képet rajzolt saját koráról. Ezért az a különös és gazdag képanyag, amely a szerzők mondandóját illusztrálja és paradox módon még a jelenben való eligazodást is segíti.

Péter Rózsa a 20. századi magyar matematika egyik nagy alakja, 2005-ben lesz 100. évfordulója. Azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozott, akik egyformán kiemelkedőt alkottak kutatóként, pedagógusként, és könyvíróként. Játék a végtelennel című könyvét elsősorban nem-matematikus érdeklődésű intellektuális embereknek szánta, melynek alapja Benedek Marcellel folytatott levelezése volt. Ezért úgy kellett írnia szeretett tárgyáról, hogy a komolyabb előképzettséggel nem rendelkező olvasók is követni tudják, s kedvüket leljék benne. Hogy kísérlete mennyire sikeres volt, az bizonyítja, hogy a számtalan magyar kiadáson túl tizenkét idegen nyelvre is lefordították, s hazánkban generációkkal szerettette meg a matematikát a könyv.

A sorozat e kötete Neumann János tanulmányainak közlésével olyan kérdésköröket is bevon a természetfilozófia gondolatkörébe, amelyek első látásra talán szokatlannak tűnnek. Neumann János rendkívüli tudományos teljesítménye lehetővé teszi a természet, a tudomány és a világ szemlélésének másfajta megközelítését is. Az életmű sokoldalúsága módot ad arra, hogy válogatásunk ne pusztán Neumann fontosabb fizikai gondolatait gyűjtse össze, hanem tartalmazza a matematika jellegzetességeiről, a számítógépek építésének elveiről és alkalmazásának problémáiról, valamint a technika használatának társadalmi következményeiről szóló tanulmányait is.

A kötet ott kezdődik, ahol Edgar Allan Poe befejezte híres-nevezetes művét, a Seherezádé ezerkettedik meséjét. Ebben a mesében Poe teljesen más képet fest Seherezádé végső sorsáról, mint Az ezeregyéjszaka meséi. Nekem azonban van egy jobb változatom - így a szerző: egy fejtörő mese, amely remélem, érdekli Önöket, és jól fognak szórakozni rajta. Az első rész átvezet egy új területre, amelyet "kényszerlogikának" neveznek. Ezután néhány új logikai fejtörő, fortély, játék, gödeli kérdés következik, végül egy-két zavarba ejtő ellentmondással találkozhatnak.

Csernobil. Ez az ukrán kisváros lassan húsz éve fogalom, amelyről szakemberek, politikusok és maga a bizonytalanságnak kitett nagyközönség vitatkozik. Az ott történtek valószínűleg örökre a világtörténelem részévé váltak, akárcsak Pompei vagy Hirosima tragédiája. A szerzők ezúttal szakemberek és nem újságírók, ezért szakszerűen ismertetik a csernobili atomerőmű típushibáit, a súlyos baleset okait és lefolyását, valamint az ahhoz vezető műszaki, társadalmi és politikai okokat, a kibocsátott radioaktív szennyezés földrajzi eloszlását és annak egészségügyi következményeit. Részletesen kitérnek a korabeli és a jelenlegi tájékoztatás ellentmondásaira, a média és a szakemberek felelősségére. A könyv tartalmaz egy mellékletet is az elmúlt hatvan év reaktorbaleseteiről.

"Eckhart mesterről csak nagy, pontosabban szárnyaló szavakkal lehet beszélni. Sőt csak úgy lehet megérteni őt, ha azokat az igazságokat, amelyekről beszél, asszimiláljuk, hozzájuk alakulunk. El lehet róla mondani, hogy amikor olvassuk, inkább ő olvas vagy még inkább ír minket, mintsem mi őt. (...) Eckhart olyan gondolkodó, akit nehéz besorolni a filozófus, a teológus, a lelki vezető, a misztikus kategóriákba, ahogy ez az őt megemészteni akaró terjedelmes irodalom eltérő álláspontjai alapján is látszik. Ő maga elsősorban nem szak filozófusokhoz vagy képzett teológusokhoz akart szólni, hanem az ige potenciális tovább hirdetőihez, minden kereső emberhez." -írja bevezetőjében a fordító, Schneller István. A kötet a mester német nyelvű szövegeiből ad válogatást, részben eddig meg nem jelent prédikációk fordításával, részben régebbi fordítások újraközlésével.

A buddhista közgazdaságtan (buddhist economics) a gazdaság és a gazdasági tevékenységek újfajta megközelítését adja. A ma uralkodó (mainstream) közgazdasági megközelítéssel szemben a vágyak önkéntes korlátozását és mások önzetlen szolgálatát hirdeti, és ezáltal törekszik a béke, az ökológiai fenntarthatóság és a boldogság megvalósítására. Ezek az eszmék első hallásra meghökkentőnek tűnhetnek a fogyasztásorientált és önérdekkövetésre sarkallt nyugati ember számára, azonban a jelenkori ökológiai és pénzügyi válság más megvilágításba helyezi a dolgokat.

A repülés fejlődéséhez mind a mai napig százezrek, sőt milliók adják tehetségüket és munkájukat, de nem teljesen egyforma eredménnyel. Sokan repülőgépgyárakban, repülőtereken vagy kutatóintézetekben dolgozzák végig életüket, esetleg repülőgépek pilót afülkéjében szántják az eget kilométerek tízmillióit hagyva maguk mögött... A történelem azonban csak néhány tucatnyi zseni nevét őrzi meg a (nem túl) hálás utókor számára. Azokét, akik kiemelkedő tehetséggel és elszántsággal megáldva éppen jókor vol tak jó helyen ahhoz, hogy látványosan nagyot lendíthessenek e csodálatos tudomány fejlődésén. Könyvünkben néhány ilyen zsenivel próbálunk megismerkedni.

A Cool it úttörő kezdeményezés: a benne felkínált új perspektívák, amelyek az ember és a környezet igényein egyaránt alapulnak, meg fogják változtatni a globális felmelegedésről folytatott vitákat. Lomborg azt állítja, hogy a globális felmelegedést megállítani kívánó körülményes és sok billió dolláros mentőakciók inkább alapulnak érzelmi, mint szigorúan tudományos feltételezéseken, és a hatásuk az elkövetkezendő évszázadokat tekintve teljesen elenyésző lesz. Ha inkább a malária és az AIDS ellen harcolnánk, és elérnénk, hogy a világon mindenütt lehessen biztonságos ivóvízhez jutni, mindezek a globális felmelegedés elleni harc töredékébe kerülnének, több millió ember életét mentenék meg, ráadásul az eredményeket már a mi generációnk is élvezhetné. Lomborg fölveti a kérdést, miért képes a klímaváltozás témája elnyomni a racionális dialógust és az értelmes véleménykülönbség lehetőségét. Cool it című könyve korunk egyik legtöbbet vitatott és legnagyobb hatású műve. A magyar kiadást kiegészítették a könyvben szereplő rövidítések jegyzékével és az adatsorokkal, hogy az Olvasók könnyebben megtalálhassák, ill. felidézhessék a meglepő számokat.

Berlin manapság Európa egyik legizgalmasabb városa, modern története pedig kínálja a modellszerű és többszempontú megközelítést. Mint későn, ám annál nagyobb lendülettel és igényekkel modernizálódó város, gyors és nagyarányú változásaival, politikai, kulturális és városépítészeti fordulataival sok tekintetben megtestesíti a modern kor szinte minden jellemzőjét és problémáját. Berlin - pozitív és negatív értelemben egyaránt - laboratóriuma volt és maradt az egymásnak feszülő elvek és törekvések v itájának: a változások, sőt átváltozások sora kínálja az eszmék és megvalósulások sikereinek, kudarcainak vagy akár kisiklásainak elemzését. A fiatal építészek, művészettörténészek, esztéták és germanisták írásai Berlin 19. és 20. századi városfejlőd ésének, építészetének és kultúrájának egy-egy fontos metszetét mutatják be. Bár nem lehetett és nem is volt cél egy átfogó történet összeállítása, a tanulmánykötet egésze sokoldalú képet rajzol a városról.

"A profán fertőző. Egyetlen érintés elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett." "A profanáció azt jelenti, hogy megteremtjük a hanyagság e speciális formájának lehetőségét, amely figyelmen kívül hagyja a szent és a profán különválasztását. Sőt, talán nem is hagyja figyelmen kívül, inkább csak sajátos módon próbálja használni." Sajátos módon, mint például a játék, és nem is egyszerűen a játék, hanem a cselekvő játék (ludus) a rítus, a szójáték (jocus) pedig a mítosz paródiájaként. "Itt azonban nem elhanyagolásról vagy gondatlanságról van szó, hiszen a figyelem egyetlen formája sem állhatja ki az összehasonlítást a játszó gyermek odafigyelésével, hanem a használat egy új formájáról, melyet a gyermekek és a filozófusok tanítanak az emberiségnek." Giorgio Agamben mondatainak szépsége és lenyűgöző sokrétegűsége különös csemege azok számára, akiknek a filozofálás, ha csemege is, de mindennapi csemege. Szakértő filozófusok számára pedig egyszerűen megkerülhetetlen.

Egy rejtvény megoldása mindig jóleső örömmel tölti el a rejtvényfejtőt. A számok világa pedig érdekes világ. Például egy kis csűrés-csavarással könnyedén bebizonyítjuk, hogy minden szám érdekes. Tétel: Minden pozitív egész szám érdekes. Bizonyítás: Tegyük fel, hogy nem igaz az állítás. Vegyük a legkisebb nem érdekes egész számot. De hiszen ez érdekes szám, mert ez a legkisebb "nem érdekes"! Ellentmondásra jutottunk. Tehát a tétel igaz. Választottunk egy érdekes számot: a 137-et. Ez lesz a könyv szuperszáma, amelyhez szuper feladatokat tűztünk ki, csak meg kell találni, hogy melyek azok, ha másképp nem, hát az összes megoldásával. Miért éppen ezt a számot választottuk? Nos, különös módon a modern fizikában ez a szám gyakran előfordul. De ebben a könyvben nincs szó a modern fizikáról, csak sok-sok számrejtvényről.

Ötven évvel az űrkorszak kezdete után egyre világosabbá válik, hogy az emberiség jövője elválaszthatatlan a világűrtől – ezért fontos feladat már mai is egyrészt a kozmikus környezetünkből származó veszélyek, másrészt az űrhajózás távlati lehetőségeinek áttekintése. Jövőnk és a kozmosz viszonyának egész sor alapvető kérdése merülhet fel: Mi gátolja jelenleg leginkább az emberiség terjeszkedését a világűrben? Veszélyezteti-e az űrhajózást az űrszemét felszaporodása? Segíthet-e a további lépések megtételében egy űrlift vagy az űrturizmus kifejlődése? Igazi perspektívát jelent-e a NASA tervezett Hold- és Mars-programja? A Földet előbb-utóbb eltaláló kisbolygók és üstökösök elől menekülve el kell-e hagynunk bolygónkat? Vannak-e már reális tervek idegen égitestek lakhatóvá tételére vagy űrvárosok építésére? Találkozhatunk-e ezen az úton idegen eredetű élőlényekkel, és van-e felelősségünk a más égitesteken kialakult természetért? Lesz-e valaha lehetőségünk arra, hogy elhagyva a Naprendszert eljussunk a távoli csillagokig? Lehetséges és kívánatos-e, hogy üzeneteket vagy eszközöket küldjünk feléjük, vagy inkább arra koncentráljunk, hogy megvédjük bolygónkat minden esetleges külső fenyegetéstől? Mostani elképzeléseink szerint milyen következményekkel járhatna a kapcsolatfelvétel egy nálunk sokkal fejlettebb, idegen civilizációval? Ezekre a kérdésekre ezúttal egy űrkutató, illetve egy jövőkutató keres válaszokat – együtt, ám néha eltérően. Ma még messze nincs válasz mindegyikre. Ez azonban nem akadályozhatja meg, hogy megpróbáljuk objektíven és reálisan áttekinteni és megvitatni azokat a problémákat, amelyekkel az emberiségnek a nem túl távoli jövőben várhatólag szembe kell néznie. Dr. Almár Iván — csillagász-űrkutató, a fizikai tudomány doktora, az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke. Dr. Galántai Zoltán ? jövőkutató, a könyv írása idején BME Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszék tanszékvezető-helyettese, az MTA Jövőkutatási Bizottság titkára

Ezt a bevezető színtű sugárzáselméleti és részecskefizikai tankönyvet a klasszikus elektrodinamikai és kvantummechanikai alapismereteket már elsajátított hallgatóknak ajánljuk.

A hatalom a társadalom alapvető energiaforrása, nélküle az emberiség, mint társas lények együttese nem tudja megszervezni önmagát. Állításához Russell, elegánsan kalandozva az emberi civilizációk ötezer éves történetében, tipologizálja a hatalom legfontosabb megnyilvánulási formáit: a papi hatalmat, a királyi hatalmat, a forradalmi hatalmat, a gazdasági hatalmat, a véleményformálók hatalmát és a meggyőződéses hit hatalmát. Ugyanakkor fogalmilag, filozófiailag hatékony elveket fogalmaz meg, vagyis izgalmasan elemzi a hatalomra irányuló emberi ösztön működését, a vezérek és követőik viszonyát, a hatalom viszonyát az erkölcsi elvekhez, az erkölcsfilozófiák hatalmát, az egyén, illetve a hatalmai szervezetek viszonyát, a hatalmai szervezetek biológiáját s végül a hatalom megszelídítésének esetleges lehetőségeit. A könyv még a második világháború előtt íródott, majd az ötvenes években Russell a háború szörnyű tapasztalatainak megfelelően még kritikusabbá fogalmazta át. A rendkívüli erudícióval, igen élvezetes, ugyanakkor tárgyszerű stílusban megírt klasszikus munka filozófiai, civilizációelméleti, politológiai, történettudományi szempontból is gazdagítja olvasóját.