Typotex Kiadó strana 9 z 18

A Második Élet Központjában az emberi agyak folyadékkal teli tartályban úszkálnak, maguk mögött hagyva a romlandó testet. De ez nemcsak jutalom lehet, hanem éppenséggel büntetés is. Viszont szabadulásra is van remény. Ha a bűnös elme segít egy bűntettet felgöngyölíteni, testet ... Folytatás ›› nyerhet magának. Sőt a hatékonyság kedvéért már a bűnüldözés során is beköltözhet egy fiatal lányhoz, Rikához. Rika azonban öngyilkosságra készül: apja öngyilkosságát szeretné megbosszulni a Második Élet Központjában nyugvó apai agy színe előtt. A Rikában vendégeskedő bűnöző azonban Rika életéért kezd küzdeni, s ezzel megkezdődik az elmében vívott csata a jó és a rossz oldal között. A regény a tudat ragyogó fénye és a tudatalatti homályos alagútjai közötti utazás kalandját kínálja. A török szerző a lélek mélységei elé tart tükröt ezzel a regényével. Sajátos nézőpontból: egy gimnazista lány agyából elemzi az egyéni és társadalmi erőszak hatásait, a fantasztikus irodalom lehetőségeivel figyelmeztet világunk egyre megszokottabbá váló kegyetlenségére és igazságtalanságra. A(z) Rika agyában (Könyv) szerzője Levent Mete.

Ki nem álmodott még arról, hogy saját országát igazgassa? Az álomból sokkal könnyebben válhat valóság, mint képzelnénk. A Kezdő diktátorok kézikönyve feltárja előttünk az összes olyan trükköt és fogást, melyet az egykori és jelenlegi diktátorok bevetettek, hogy megszerezzék az első helyet és meg is tartsák azt. Tíz pofon egyszerű lépésben te is megtanulhatod, hogyan kell választásokat nyerni, személyi kultuszt építeni, divatot és építészeti stílusirányzatot teremteni, egyáltalán hogyan kell a luxusban megmártózni, élet-halál ura lenni. Olyan mesterektől tanulhatunk, mint François "Papa Doc" Duvalier, Moammer Kadhafi, Nicolae Ceausescu, Szaparmurat "Türkménbasi" Nyijazov vagy Robert Mugabe. Ez a könyv az elmúlt évek legviccesebb politikai szatírája, mely 2012-ben jelent meg Norvégiában, ahol a világon a legerősebb a demokrácia. A szerző a világ legkülöncebb vezetőinek vérfagyasztó és mulatságos történeteivel szórakoztatja az olvasót, s közben gyarapodnak történelmi, politikai ismereteink is.

"- De mielőtt - mondta kicsit ünnepélyesen Holmes - mondom, mielőtt elmegyek, szeretnék előhozakodni valamivel. Pontosabban két dologgal. Van egy feladvány, amelyet eddig még nem tudtam megoldani. - És gondolja, hogy akkor majd én szolgáltatom a rejtély kulcsát, - feleltem nem kis öngúnnyal. - Azt hiszem - mondta elgondolkozva Holmes - ezt a feladatot senki sem tudja megoldani. - Nos, abban sem vagyok biztos, hogy van-e egyáltalán kellően körülhatárolható megoldása. Mert a megoldás, ha mégis van, ott lelhető több dolog találkozási pontján. Sakk, logika, filozófia, lingvisztika, szemantika - és jog. - Hát ez bizony elképesztő kombináció - válaszoltam. - Kérem, mutassa meg."

Amikor véget ér a kilencedik szimfónia, az örömittas közönség mindig ovációval reagál. Ez így volt 1824. május 7-én is, és ma sincs másképp. Ez a Beethoven által gondosan kifundált dramaturgiának az eredménye, amelynek egyik legfontosabb eleme a finálé rendkívül önkényes kezdete. Az ember hallja, ahogy nőttön-nő a lelkesedés és amikor "az egész világ csókját" skandálják - már mondatok szinte nem is, csak szavak hangzanak el -, mindenkit magával ragad az összetartozás érzése és a földi boldogság, és mindenki lerázza magáról a félelem, a kényszer és a demagógia láncait. Ez a lelkileg megkínzott ember, akinek életében nem sok örömteli pillanat adatott meg, így tette ki a felkiáltójelet a magány felett aratott győzelmet hirdető filozófiai és zenei kiáltvány végére. Megrázóan tragikus, hogy még azt sem vette észre, milyen óriási sikert aratott vele. Jan Caeyers karmester, zenetudós, és remek elbeszélő, aki Beethoven egy olyan életrajzát beszéli el nekünk, amely beavat az élettörténet titkaiba is. Beethoven életrajza széles olvasóközönség számára tartogat kultúrtörténeti és zenetörténeti izgalmakat.

1791. december 5. éjszakáján minden idők egyik legzseniálisabb zeneszerzője az ágyában haldoklik, és élete utolsó művét nem tudja már befejezni... Másnap idegen emberek közt, idegen helyen, furcsa ruhákba öltöztetve ébred. Sajnos nem indul jól a napja, nem találja se a helyét, se az idejét. Lehet, hogy ez a pokol tornáca, de az is lehet, hogy a paradicsom. Csak egyetlen magyarázata lehetséges: ez egy isteni küldetés, be kell fejezni a Requiemjét. De ehhez meg kell találnia a közös hangot a tojotákkal és siemensekkel,az óriásférgekkel, a fülmelegítőkkel, hogy a jumbó bögréről ne is beszéljünk. Jöjjön most a klasszikus kérdés: Vajon sikerül neki?

Amikor a reneszánsz fénykorának három legnagyobb alakját sorolják fel, Leonardo da Vinci és Michelangelo után hagyományosan Raffaello következik, a grácia és a harmónia eszményi mestere. Különösen azért magasztalják, mert a legkomplexebb narratívákat és filozófiai fogalmakat is képes figurálisan ábrázolni. Művészetének értékelésekor azonban kevesebb figyelmet szentelnek arra az átütő erejű készségére, amellyel a vallásos érzület bemutatására képes. A Raffaello látomásai két tanulmányát Arasse 20 év különbséggel írta, az első a képben a látnok és a látomás viszonyát vizsgálja, míg a Sixtusi Madonna esetén a mű egésze tekinthető látomásnak, ahol a látnok maga a néző, aki Raffaello szerint az oltár előtt álló hívő. Képet nézni Daniel Arasse segítségével mindig a "figuratív gondolat" avagy a "figuratív szövedék" megfejtésének kalandja. Jelen kötet immár a negyedik, amely a kiadó gondozásában eljut az olvasókhoz.

A cím a Kommunista kiáltvány híres kezdőmondatát veszi kölcsön, felcserélhetővé téve a kapitalista szellemet egykori és "kísérteties" ellenpárjával: "Kísértet járja be a világot - a kapitalizmus kísértete." A politikai gazdaságtan kezdetektől fogva némi rokonságot mutat a természetfeletti tanokkal, hiszen láthatatlan kezekkel és egyéb rejtélyes okokkal magyarázza a gazdasági eseményeket. Ez bizonyára a folyamatok titokzatosságának köszönhető: a körforgásban részt vevő tárgyak és jelek kísérteties módon önálló életre kelnek, piaci mechanizmusokká válnak. Különösen érvényes ez a modern pénzgazdaság mozgásaira és struktúráira. Bár a pénzügyi piacokat tekinthetjük olyan intézményeknek, amelyek meghatározó befolyást gyakorolnak az emberiség jólétére, mégis homályos marad, mi zajlik rajtuk voltaképpen. Mindenesetre arról nincs megegyezés, hogy a sokat emlegetett kapitalista "szellem" vajon megbízhatóan és racionálisan vagy egészen őrült módon működik-e. Szembesülnünk kell azzal a kényes körülménnyel, hogy az elmúlt háromszáz év közgazdasági tudása maga teremtette meg azokat a gazdasági tényeket, amelyeket megmagyarázni hivatott, és ezekben mind ott van a "tőke szelleme".

A cím a Kommunista kiáltvány híres kezdőmondatát veszi kölcsön, felcserélhetővé téve a kapitalista szellemet egykori és "kísérteties" ellenpárjával: "Kísértet járja be a világot - a kapitalizmus kísértete." A politikai gazdaságtan kezdetektől fogva némi rokonságot mutat a természetfeletti tanokkal, hiszen láthatatlan kezekkel és egyéb rejtélyes okokkal magyarázza a gazdasági eseményeket. Ez bizonyára a folyamatok titokzatosságának köszönhető: a körforgásban részt vevő tárgyak és jelek kísérteties módon önálló életre kelnek, piaci mechanizmusokká válnak. Különösen érvényes ez a modern pénzgazdaság mozgásaira és struktúráira. Bár a pénzügyi piacokat tekinthetjük olyan intézményeknek, amelyek meghatározó befolyást gyakorolnak az emberiség jólétére, mégis homályos marad, mi zajlik rajtuk voltaképpen. Mindenesetre arról nincs megegyezés, hogy a sokat emlegetett kapitalista "szellem" vajon megbízhatóan és racionálisan vagy egészen őrült módon működik-e. Szembesülnünk kell azzal a kényes körülménnyel, hogy az elmúlt háromszáz év közgazdasági tudása maga teremtette meg azokat a gazdasági tényeket, amelyeket megmagyarázni hivatott, és ezekben mind ott van a "tőke szelleme".

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világba a gonosz megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol "minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között.

"Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. Ami vagyok, amit gondolok és teszek, csaknem minden, ami velem történt, egy matematikai bizonyítás egyértelműségével vezethető le. Különös, szorongató érzés rendeltetést betölteni. Azt mondják, egyéni kezdeményezésekkel is befolyásolhatók az események, és ebben természetesen van is igazság. Mint a komponálás esetében: a szerző szimfóniája minden hangjáért megküzd, hogy végül -az utolsó akkordhoz érve- felismerje, csakis azokat a hangokat írhatta le és csakis abban a sorrendben. A dolgok menetének elkerülhetetlensége nem csökkenti az érdemeket, mert csak utólag lehet kiiktatni a felesleges hangokat, és csakis ő írhatta le, ami ott áll. Így van ez az életemmel is." Ennek a mesés művészkarriernek ismert a története. De ezidáig magánéletéről, fiatalkori álmairól, a barátkozásra való nyitottságáról nem sokat tudtunk. Ma különösen sokatmondó az a konokság, amellyel "békét akart hozni az emberiségnek": nem tágított attól az illúziótól, hogy a népeket zenével ki lehet békíteni egymással.

"Nincs szükség drága laboratóriumi munkára vagy kifinomult megfigyelési technikákra ahhoz, hogy meglássuk, meghalljuk, kiszagoljuk a magatartásunk mögött rejlő evolúciót. Szó sincs róla! Ha valaki azt hiszi, hogy a magatartásbiológiai és evolúciós biológiai jelenségek megfigyeléséhez laboratóriumra van szükség, válassza ki az első embert, aki a látómezejébe kerül... kivétel nélkül mindannyian a nap huszonnégy órájában a magatartásbiológia tökéletes példái vagyunk." "Az evolúciós elmélet nemcsak tudományos fogódzót kínál, hanem abban is segít, hogy az ember meg tudja válaszolni az élet értelmére vonatkozó kérdéseket." Mark Nelissen (Universiteit Antewerpen) biológusként tekint a világra, és bármerre néz, minden az evolúciót juttatja az eszébe, majd a laikus olvasó számára meglepő következtetésekre jut. Rendkívüli humorral, ugyanakkor tudományos alapossággal írja meg azokat a mindennapi történeteket, melyekben az evolúció elmélete ott leselkedik körülöttünk minden sarkon. Az utcán és a boltokban, az újságokban és e-mailekben: Charles Darwin felbukkan mindenhol.

A tizennyolc éves Zuzanna Klajn egy napon csomagot kap "a síron túlról", régen elhunyt apja örökségét. A megörökölt dolgok és a kapott információk azt sejtetik, hogy az apja nem halt meg, hanem eltűnt, és ennek köze van annak a tudományos intézetnek a titokzatos tevékenységéhez, amelynek apja dolgozott. E regényben Dukaj előremegy néhány évtizedet a jövőbe, de az előre látott valóság teljesen különbözik a miénktől. A cselekmény nincs eseményekkel zsúfolva (úgy tűnhet, mintha csak játszadozna a thriller és a sci-fi konvencióival); ami most jobban érdekli, az az: milyen irányba tart civilizációnk. Vezethet-e egy hirtelen előreugrás a megsemmisüléshez? Vajon egy ember, aki saját tudatát egy virtuális világba "írja át", továbbra is ember marad? Íme néhány a kérdések közül, melyeket Dukaj jelen történetében nekünk szegez.

Világunk adatokban és számokban. Tények a legkülönbözőbb területekről: földrajz, népesség, demográfia, üzleti élet, pénzügyek és kereskedelem, szállítás, turizmus és környezet, társadalom, kultúra és bűnözés. "A világ számokban 2012" című zsebkönyv valódi kincsesbánya, mely a benne foglalt tényadatokkal nem csupán informál, de szórakoztat is. A könyvben megtalálhat minden adatot a leggyorsabban növekvő gazdaságokról, az egyes országok ökológiai lábnyomáról, a házárak változásáról, az elhízottak arányáról, a Nobel-díjasokról és az Oscar nyerteseiről, vagy éppen arról, hogy melyik országban élnek a legtovább, és melyikben a legrövidebb ideig.

Mi szól a le­me­zen? Fodor Géza egyik olyan ze­ne­kri­ti­ká­já­nak a címe ez, ame­lyik­ ki­vé­te­le­sen nem ope­rát ele­mez, hanem a Bee­tho­ven-szim­fó­ni­ák össz­ki­adá­sát (Fe­ren­csik János ve­zény­le­té­vel). De min­dig az ér­de­kel­te, hogy mi az, amit a tech­ni­ka adta kon­zerv köz­ve­tí­te­ni tud, mi az, ami ere­den­dő­en a kö­zön­ség ele­ven­ rész­vé­te­lét igény­lő, szín­pa­di elő­adás­ra szánt mű­vek­ből a ma­gá­nyos le­mez­hall­ga­tó szá­má­ra meg­szó­lal? Ma már jó­sze­ri­vel min­den fel­vé­tel meg­sze­rez­he­tő - ha nem a hanglemezboltban, akkor az in­ter­ne­ten. De ho­gyan vá­lo­gas­sunk a ha­tal­mas kí­ná­lat­ból? Igé­nyes ope­ra­ra­jon­gó alig­ha talál Fodor Gé­zá­nál jobb ka­la­uzt az el­iga­zodás­hoz - őnála, akit min­dig is az opera ér­de­kelt a leg­job­ban, és aki­nél talán senki sem ér­tett job­ban az ope­rá­hoz. Ezek az írá­sok nem­csak az elő­adá­sok­ról, hanem a mű­vek­ről, a szer­zők­ről és ál­ta­lá­ban ­az opera tör­té­ne­té­ről is szól­nak. Mind­eze­ken túl és leg­fő­kép­pen pedig arról: ho­gyan hall­gas­sunk-néz­zünk ope­rát. Az ol­va­só könnyebb tá­jé­ko­zó­dá­sa ked­vé­ért az írá­sok címe alatt a művek címe, a rög­zí­tés mód­ja (LP, CD, videó vagy DVD), a fel­vé­tel ki­adó­ja, év­szá­ma is közlésre került. A to­váb­bi rész­le­tek­ről a disz­kog­rá­fia tá­jé­koz­tat. A(z) Mi szól a lemezen? Könyv szerzője Fodor Géza.

Brodsky, a Nobel-díjas költő élete nemcsak kész regény, Bolse Vita a nagy Bolsevikiában, ahol meghurcolták, elmegyógyintézetbe zárták, fogva tartották, el- és kiutasították, hanem egy szabad ember igaz története. Ő maga nem szerette, ha bátor ellenszegülését méltatták, és nem ellenállónak, hanem költőnek tartotta magát. Ebben bizonyos volt. És a bizonyosság elégséges volt a belső szabadsághoz. "A nyelv számomra sohasem a szabadsághoz vezető út volt. Az igazság az, hogy sosem éreztem magam úgy, mint akit megfosztottak a szabadságától. Mindig tökéletesen szabadnak éreztem magam. (...) Tudtam, hogy lobbanékony természetem van, és azt is tudtam, hogy erős vagyok és konok. Megpróbáltam kifejleszteni magamban valamit, ami valószínűleg kicsi volt, de nagyon kemény, a kívülről jövő hihetetlen nagy nyomással arányos." Brodsky életéről szóló könyvek és interjúkötetek közül kiemelkedő a svéd Bengt Jangfeldt írása, mert ő úgy tudta kérdezni Brodskyt, hogy nem kapott kitérő válaszokat.

Lewis Carroll különös figurája volt a 19. századi Anglia kulturális életének. Az irodalmi nonszensz feltalálója, a szójátékok, a szórakoztató feladványok mestere, Alíz Csodaországban és Tükörországban tett látogatásának világhírű szerzője mindemellett jeles matematikus volt. Viktória királynőt olyannyira elvarázsolta az Alíz Csodaországban, hogy a szerző következő művére már előre bejelentette igényét: e következő a determinánsokról írt értekezés volt - szól afáma. A Gubancmese hőseinek története könnyebb-nehezebb feladványokba torkollik; a hétköznapi valóságos és a képzeletet felülmúló lehetetlen gubancolódik össze vidám szójátékokkal. Ráérős, viktoriánus ritmusban telik az idő. Egy hajdanvolt újság (Monthly Packet) tárcarovatával és hajdanvolt olvasók megoldásaival múlathatjuk a magunk idejét.