Typotex Kiadó strana 9 z 16

India szubkontinens. Területe nem sokkal kisebb Európáénál, történelme szerény becslések szerint is három és fél évezredes, maga az indológia is több évszázados múltra visszatekintő tudományág. Indiát teljességében leírni lehetetlen, bemutatni viszont elkerülhetetlen. Világszerte felfokozott az érdeklődés a gazdaságilag is fokozatosan erősödő ország iránt. Miközben a hatalmas ázsiai kultúrák egyikeként India jelen van a maga értékeivel Európában és Magyarországon is, magyarul alig-alig jelent meg vele kapcsolatban komolyan vehető szöveg. Ez a mű kézikönyvként kíván szolgálni a magyar nyelvű érdeklődők számára. Elsősorban a történelmen keresztül mutatja be a jelenkori Indiát, ugyanis kevés olyan kultúra létezik világunkban, ahol a múlt akkora intenzitással szövi át meg át a jelent, mint Indiáét. Ennek egyik aspektusa, hogy bizonyos politikai erők kifejezett célja az indiai történe- lem átírása egy újfajta "nemzetépítés" érdekében, amely az eddig ismert múltat e politikai cél szolgálatába állítja. Gáthy Vera, miközben az 1967-es középiskolai angoltanári diploma megszerzése felé haladt az ELTE-n, történelmet is hallgatott, továbbá négy évig hindí nyelvet tanult. 1972-ben egyetemi doktori címet szerzett újkori egyetemes történetből. 1981-ben politikai szociológiai témakörben megszerezte a szociológiai tudományok kandidátusa címet. Az egyetem elvégzése után 1982-ig a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, majd annak jogutódjánál, a Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályán dolgozott. a Szociológiai Kutatóintézetben 1982-től 1990 végéig modernizációs kutatási programokat koordinált, illetve az Intézet OTKA támogatással folyó könyves és kiadványi tevékenységét vezette, miközben húsz kötetet gondozott, szerkesztett. 1966-tól 1990-ig valamennyi beosztásában munkája mellett, illetve később kutatóként főfoglalkozásban a modern India (brit gyarmatosítástól napjainkig) társadalomtörténetével és szociológiájával foglalkozott és e témakörben publikált. A Társadalomkutatás folyóirat társszerkesztője volt. Jelen kötet kiadói munkálatainak idején hunyt el.

A Háborúk, járványok, technikák a világtörténelem egyik alapvető kérdését veti föl: Miért az európai civilizáció hódította meg a világot, miért nem másként alakult a történet? Így is fogalmazhatunk: Miért Pizarro maroknyi csapata győzte le Atahualpa inka fejedelmet és hatalmas hadseregét, miért nem ő kényszerítette térdre I. Károly spanyol királyt (és egyben német-római császárt)? Vagy ahogy az új-guineai Yali a szerző barátja vetette fel: Miért van az, hogy ti fehérek olyan sok árut termeltetek és hoztatok Új-Guineába, míg nekünk feketéknek oly kevés saját árunk van? A provokatív kérdésekre rendhagyó, nagy ívű válasz születik, nemcsak a történelem, hanem a földrajz, a biológia, a régészet, a nyelvészet, a járványtan és az antropológia, valamint a tudomány- és technikatörténet alapján. Mintegy 13 ezer éves időskálán mozogva új összefüggések rajzolódnak ki. Új fejezet Kik a japánok? Az első változatban alig tértem ki rájuk, de az azóta a genetikájukról, nyelvükről, eredetükről ismertté vált sok újdonság arra bátorított, hogy írjak róluk, és úgy tekintsem, hogy ma már ez a fejezet teszi teljessé a kötetet.

Izland legnagyszerűbb írójának költői, mondern családi sagája az egész huszadik századon átível. A regény egyetlen nap története, de ebben a hosszú, fárasztó napban több mint száz év emléke gomolyog. Mikor is kezdődött minden? Amikor a költő-könyvkiadó Ari felbukkan, hogy néhány év dániai távollét után egy hirtelen jött családi ügy miatt visszatérjen abba a jobb napokat látott, apró izlandi városba, ahol felnőtt? Vagy gyermekkorában, a hetvenes években, amikor a sör be volt tiltva, a lemezjátszó hangszóróiból a Pink Floyd dübörgött, a legfőbb munkaadó az amerikai hadsereg volt, és a halgyár igazgatója botrányos halált halt? Vagy még régebben? A nagyapja korában? Honnan és hogyan jutottunk el eddig a napig? Hogyan lett pontosan az, ami éppen van? Miképpen formálódik az ember? A szerző ebben a filozofikus, vitriolos humorú mélabúval átszőtt, önéletrajzi elemeket sem nélkülöző művében próbál meg választ találni a kérdésekre. Jón Kalman Stefánsson mondatai rabul ejtenek, elemi erejűek, mint egy folyó sodrása vagy a hömpölygő felhők a Keflavík fölé boruló, végtelen égbolton.