Typotex Kiadó strana 2 z 16

"Ezt a könyvet azért írtam, hogy megmutassam: a nyelvtörténet valósága és a mondák igazsága megfér egymás mellett. Összhangba hozható, hogy a magyar nyelv az urálinak (ezen belül finnugornak) nevezett nyelvekkel mutatja a legtöbb közös vonást, hogy a magyarok "török népként" érkeztek a Kárpát-medencébe, s hogy évszázadok óta hun eredetűnek tartják magukat. (...)" (a Szerző)

Világunk adatokban és számokban. Tények a legkülönbözőbb területekről: földrajz, népesség, demográfia, üzleti élet, pénzügyek és kereskedelem, szállítás, turizmus és környezet, társadalom, kultúra és bűnözés. "A világ számokban 2012" című zsebkönyv valódi kincsesbánya, mely a benne foglalt tényadatokkal nem csupán informál, de szórakoztat is. A könyvben megtalálhat minden adatot a leggyorsabban növekvő gazdaságokról, az egyes országok ökológiai lábnyomáról, a házárak változásáról, az elhízottak arányáról, a Nobel-díjasokról és az Oscar nyerteseiről, vagy éppen arról, hogy melyik országban élnek a legtovább, és melyikben a legrövidebb ideig.

A buddhista közgazdaságtan (buddhist economics) a gazdaság és a gazdasági tevékenységek újfajta megközelítését adja. A ma uralkodó (mainstream) közgazdasági megközelítéssel szemben a vágyak önkéntes korlátozását és mások önzetlen szolgálatát hirdeti, és ezáltal törekszik a béke, az ökológiai fenntarthatóság és a boldogság megvalósítására. Ezek az eszmék első hallásra meghökkentőnek tűnhetnek a fogyasztásorientált és önérdekkövetésre sarkallt nyugati ember számára, azonban a jelenkori ökológiai és pénzügyi válság más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Cardano, Euler, Galilei, Gauss, Huygens, Klein, Lagrange, Laplace, Leibniz, Pascal, Penrose, Poincaré, Ramanujan - idegen hangzású nevek a köznapi ember számára, de a matematikát ismerők tudják nagyszerűségüket. Róluk és munkásságukról szól a Simon Gindikin-könyv. A matematikatörténeti irodalomban új színfolt ez a mű, mert az ókori görög és a középkori arab matematika tárgyalása helyett a hozzánk térben, időben és kultúrában közel álló Európa matematikájára tekint, a modern szemlélet kialakulását követi nyomon. A felsorolt matematikusok életét, munkásságát is megismerhetjük. De a könyv legfőbb erénye nem ez, hanem az orosz matematikai iskolára mindig is jellemző gyakorlatias szemléletmód, amely nem egy-egy új matematikai ismeret esszenciáját adja abban a letisztult formában, ahogyan azt ma például az egyetemeken tanítják, hanem a felfedezések hátterét is megvilágítja. Megtudhatjuk, milyen, számunkra sokszor idegennek tűnő problémák foglalkoztatták a matematikusokat az adott korban, s miként vezettek ezek új felismerésekre. A matematika fejlődési útja ugyanis soha nem volt egyenes vonalú, s a kitérők miértje és jelentősége csak úgy érthető, ha az adott kor fogalomrendszerében, elméleti és gyakorlati problémáiban gondolkodunk.

Tudomány és vallásközös témái, ám különböző látásmódjai megannyi társadalmi és privát vita központi témáját adják. E két nagy hagyománnyal rendelkező terület rendszerező összefoglalásaként széles körben, sok fordításban ismert a jelen kötet, mely elsősorban a nyugati kultúrkört ismerteti, így a vallás a keresztény vallás, a tudomány pedig természettudomány. Nem tételez fel az olvasóról előzetes ismereteket, így az érdeklődőnek olvasmányos bevezető, míg BSc kurzusok tankönyveként használható. A vallás- és tudománytörténeti könyv olvasmányos, lényegre törően megírt,jól fordított. Talán nyíltabbak, toleránsabbak, megértőbbek leszünk olvasása által! Adja Isten! Írja az első kiadás recenziójában Keszthelyi Sándor. Alister McGratha molekuláris biológia doktora, az Oxfordi, a Cambridge-i Egyetem és a londoni Kings College teológiaprofesszora, Richard Dawkinsateizmusának világszerte ismert kritikusa.

"Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kicsi ház, lakott abban egy apró emberke. Pipacskának hívták, mert az arcocskája mindig piros volt. Zöld süveget viselt. A mi emberkénk, Pipacska, Nagy Varázsló szeretett volna lenni. Csillagokkal díszített ezüst süvegre vágyott. De hogyan lehet valakiből varázsló? Ezt bizony Pipacska már nem tudta, és nem is volt senki, akitől megkérdezhette volna. Ezért aztán elhatározta, hogy pajtásokat keres magának. Hiszen a jó pajtás mindig segít, ha kell." A nagy keresés közben rálelt a színes építőkockákra, s ahogy "egyik kockát a másikra rakta, a kockák egyszercsak felugrottak. Lett belőlük valami, se nem csikó, se csacsi - Kockapaci." Így kezdődik a két barát története, akik a mese folyamán csuda kalandokba keverednek, s még csudább teremtményeket ismernek meg: felhőelefántokat és felhőzsiráfokat, Nyuszi Gyuszit és Elefánt Elemért, vagy éppen a Zöldszakállú Manót, s közben persze megküzdenek a gonosz Pókhas Pállal. Az egyes fejezetek rövidek, frappánsak, a kísérő kérdések már a 3-4 éveseket is elgondolkodtatják, az esti közös meseolvasás pedig lebilincselő fejlesztőjátékká válik.

A történészek élvezettel elemzik korábbi korok szokásait, a világról alkotott képét. De ha lehet, még izgalmasabb kérdés, hogy annak a kornak milyen a világképe, melyek a fő jellegzetességei, amelyben élünk? A Kapitány-házaspár 2000-ben publikálta azt a -számos felsőoktatási intézmény tananyagába azóta beépült- könyvét, amely a kilencvenes évek világképét elemezte a mindennapi élet olyan mozzanatainak sorravételével, mint a lakások kialakításának módja, a nemi és életkori szerepek, identitások alakulása, a kor tipikus félelmei, az egészség/betegségfelfogás, a gyerekjátékok, az ünnepelési szokások, s olyan korjellemzők összefoglalásával, mint például a különböző történelmi korszakok, kultúrák, művészeti és tömegkommunikációs stílusok divatja. Azóta eltelt egy bő évtized. Ebben az új kötetben a kilencvenes évek bemutatása mellett (ugyanakkora terjedelemben) már az első kétezres évtized fejleményei is helyet kapnak. Az újdonságok özönében mindig nehéz különválasztani, mi az, ami korjellemző, mi az, amit az utókor is a mostani idők jellegzetes vonásaként fog számon tartani. Ebben nyújthat segítséget ez a könyv, amely úgy mutatja be a jelen szokásainak, tárgykínálatának, televíziós műfajainak, sikerfilmjeinek stb. zavarba ejtően hatalmas tömegét, hogy közben azt is kiemeli, hogy melyik miért és miben tekinthető korjellemzőnek, s értelmezni próbálja azt is, miért éppen ezek kerültek előtérbe. A jelenségek egy része ismerős lesz az olvasónak, néhányról talán ezúton hall először; a könyv legfőbb hozadéka azonban az, hogy mindezt együttesében, rendszerként: korunk világképeként tárja az olvasó elé.

Mindenféle gyerek jár a Zebra utcai iskolába. A szülők között van rendőr, bankár, maffiózó, de ide jár az alvilág csavaros eszű ügyvédjének tompa agyú fiacskája is. És persze itt van Juli, akit barátai és ellenségei nem túl találóan csak Szörnyellának neveznek. A gyerekek igazán telibe kapják az életet! Hol mindenféle rablásokba keverednek, hol az iskola körül ólálkodó kábítószerárusok útjait keresztezik. Végül az osztály összetartásának köszönhetően sikerrel veszik fel a harcot a bűnözőkkel. A Kaján Tibor által illusztrált huszonhat csattanós történet mindegyikét egy-egy logikai feladat zárja, ami egyedülállóan észpezsdítővé teszi a könyvet.

Mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik? Ez a kérdés is gyerekkoromból való. Feltartóztathatatlan ágyúgolyón olyan ágyúgolyót értünk, ami mindent feldönt, ami az útjába kerül, mozdíthatatlan oszlopon pedig olyan oszlopot, amit semmi nem tud feldönteni. Szóval mi történik, ha egy feltartóztathatatlan ágyúgolyó egy mozdíthatatlan oszlopnak ütközik? A legeredetibb, legtartalmasabb és legmulatságosabb feladatgyűjtemény, amit valaha is írtak. (Martin Gardner - Scientific American)