Typotex Kiadó strana 3 z 16

"Mennyire van hozzászokva a versengéshez és a fizikai munkához?" - kérdezte. "Versenyfutó vagyok" - válaszoltam. A nő csücsörített vékony ajkaival. A munka az enyém volt. Mirja Tervo több mint egy éven át dolgozott egy New York-i luxus cipőszalonban, ahol a legolcsóbb magas sarkú 500 dollárba kerül. Személyes hangú könyvében fellebbenti a fátylat a luxus cipőüzlet kulisszatitkairól és a cipőeladók mindennapjairól, amelyhez a kifinomult parfümillat éppúgy hozzátartozik, mint a lábszag, az izzadságtól nedves harisnya és a fölösleges lábujjak. Tervo a cipőszalon életét a már mindent látott cipőeladó cinizmusával, egyben az etnográfus nyílt érdeklődésével vizsgálja. Mi is a magas sarkú cipő? Vajon közlekedési eszköz, státuszszimbólum vagy a szexuális vonzerő mérőműszere? Mit mesélnek a meggörbült lábujjak tulajdonosukról és a cipődivat változásairól? Az 1971-ben született Mirja Tervo végzettségét tekintve etnográfus, és az utóbbi hat évben az Egyesült Államokban élt. Tervo meg van győződve róla, hogy ő az egyetlen nő, aki az alaszkai tundrákon úgy ment át autójával, hogy Manolo Blahnik és Christian Louboutin tervezte cipők voltak vele.

Brodsky, a Nobel-díjas költő élete nemcsak kész regény, Bolse Vita a nagy Bolsevikiában, ahol meghurcolták, elmegyógyintézetbe zárták, fogva tartották, el- és kiutasították, hanem egy szabad ember igaz története. Ő maga nem szerette, ha bátor ellenszegülését méltatták, és nem ellenállónak, hanem költőnek tartotta magát. Ebben bizonyos volt. És a bizonyosság elégséges volt a belső szabadsághoz. "A nyelv számomra sohasem a szabadsághoz vezető út volt. Az igazság az, hogy sosem éreztem magam úgy, mint akit megfosztottak a szabadságától. Mindig tökéletesen szabadnak éreztem magam. (...) Tudtam, hogy lobbanékony természetem van, és azt is tudtam, hogy erős vagyok és konok. Megpróbáltam kifejleszteni magamban valamit, ami valószínűleg kicsi volt, de nagyon kemény, a kívülről jövő hihetetlen nagy nyomással arányos." Brodsky életéről szóló könyvek és interjúkötetek közül kiemelkedő a svéd Bengt Jangfeldt írása, mert ő úgy tudta kérdezni Brodskyt, hogy nem kapott kitérő válaszokat.

A Sagrada Família érzékennyé tesz, felemel, szakralitás árad belőle. Ugyanakkor igen emberi közeg is, az érzékelhető szereteté, amely megérteti velünk Isten Fia megtestesülésének nagyságát. Gaudí nem érzeteket kelt, hanem újrateremti a természetet és az embert, hívő lélek, aki kőbe mintázza az evangéliumot. Egy ég felé emelkedő és karjait anyaként mindenki felé kitáró épületben nem lehet semmi felesleges vagy nehézkes. A szerzőt követve megismerhetjük Gaudít, s megérthetjük szándékait. Gaudí fő műve, Spanyolország leglátogatottabb turisztikai látványossága a ma már bazilikává szentelt Sagrada Família, befejezetlen építészeti csoda. Az ügyfelemnek nem sietős - viccelődött Gaudí, és valóban, az optimista tervek szerint Gaudí halálának centenáriumára, 2026-ra elkészül. Gaudí életének utolsó évtizedeiben minden kreatív energiáját ennek a munkának szentelte, szakrális, organikus és mesebeli álma a jövő temploma, amelyben az anyag tisztán, a maga asztrális görbületében tárulkozik majd ki, s ekkor majd a világ végre megsejtheti a Paradicsom alakzatát. Gaudí nem primer érzelmeket kelt, hanem újrateremti a természet, az ember, a hívő lélek viszonyát, kőbe mintázza az evangéliumot. Gaudí nem pusztán egy óriási templomot tervezett, hanem a béke látomását. A katalán szerzőt követve felkészülhetünk a zarándoklatra a Szent Család engesztelő templomába, Európa legnagyobb bazilikájába. Armand Puig I Tarrech (1953) katolikus pap, a barcelonai Katalán Teológiai Fakultás professzora, több egyháztörténeti könyv népszerű szerzője.

"Alapvetően az emberek mindig is egyformák." - Nem egészen. - válaszolja Diamond. A különbségek sokrétűek, másképp számolunk, másképp választunk férjet/feleséget, neveljük gyermekeinket, ápoljuk szüleinket, a veszélyre másképp reagálunk, mást eszünk, nem beszélve arról, hogy milyen különbségek vannak a társadalmi, szociális szokásokban. Az ipari államokban heterogén populáció él egymás mellett, és még sorolhatnánk. De a modern társadalmak viszonylag újak, ha arra gondolunk, hogy az 60 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első proto-humán fajok. A tradicionális társadalmak sok szempontból bepillantást nyújtanak abba a világba, ahogy tegnapig, több tízezer éven át éltek az emberek. Ez a hosszan tartó életmód pedig beépült biológiai lényünkbe, zsigereinkbe. Diamond nem másodkézből, vagy hallomásból ismeri a tradicionális társadalmakat. 40 éven keresztül járt vissza Új-Guineába, ahol leginkább érintetlenül maradtak a hagyományos életformák, és ismeri az ausztrál, a polinéz, az afrikai és az amazonasi indián törzsek világát. Posztindusztriális megfelelési kényszereink közepette, és szorongva a jövő turbulens eseményeitől, nem tehetünk jobbat, minthogy Diamondot olvasunk, és levonjuk a magunk környezetében alkalmazható konzekvenciákat.

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűn kiemelt szerepet kapott az ókori világban, ahol a gonosz megtestesüléseként tekintették, és a zsidó-keresztény kultúrkörben az erkölcstelenség megfékezésének egyik alappillére lett. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Egy dolog biztos: vétekről és bűnről ismét időszerű beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan szemlélettel vizsgálják, amely távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg kifejlődtek. Kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket, melyek az emberiség azon képességét fejezik ki, amellyel különbséget teszünk jó és rossz között.

Szent Pál alakjának korszerűsége az utóbbi évtizedek filozófusainak és művészeinek egyaránt kiindulópontjává vált, mai mondanivalójuk veretes hivatkozási alapjává. Szent Pál bár apostol, de nem tanítvány, nem beszéli el a Jézus-történetet, csak egyet állít: Jézus feltámadt és megváltott minket. Amiképpen az akkorit, azonképpen a mait, amiképpen a zsidókat, azonképpen a görögöket. "Meg kell magyaráznunk, miért tulajdonítunk ennek a távolinak filozófiai közelséget, a valós ilyen mesei megerőszakolása miért szolgál közvetítésként számunkra, amikor itt és most az egyetemes helyreállításáról van szó a maga tisztán világi mivoltában." "Ami minket illet, egy olyan szinguláris összefüggés ragad meg Pál művében, amely formálisan leválasztható a meséről és igazából Pál leleménye: egy olyan összefüggés, amely átjárást nyit egy, az alanyra vonatkozó kijelentés és egy, a törvényre vonatkozó kérdés között. Mondjuk úgy, Pál azt kutatja, milyen törvény strukturálhat egy alanyt, aki minden identitástól megfosztva egy olyan eseményen függ, amelynek egyetlen "bizonyítéka" éppen az, hogy egy alany állítja."

Érdekes jelenség, hogy az emberek általában elítélik az agressziót, a tömegfogyasztásra szánt média mégis tele van ilyen cselekedetekkel. Ennek nem az az oka, hogy fajunk annyira szereti az agressziót, hanem éppen ellenkezőleg: rendkívül érzékeny annak különböző megnyilvánulásaira. Még a képernyő előtt is aktiválódnak biológiai ösztönei, szurkol az agresszió áldozatáért, vagy éppen ellenkezőleg, a jogosnak ítélt támadás miatt az agresszorral érez együtt. Ezt az érzékenységet használják ki a média írói, szerkesztői a figyelem felkeltésére. Az emberi agresszió az állatokhoz viszonyítva rendkívül ritkán előforduló jelenség. Ha a kedves olvasó elgondolkozik azon, hogy egész eddigi életében hány esetben látott személyesen is gyilkosságot, nagyobb verekedést vagy csak akár egy pofon csattanását, valószínűleg nagyon alacsony szám fog kijönni, pedig iszonyúan zsúfolt társadalomban élünk. Ha, mondjuk, egy városi autóbuszt 150 felnőtt, egymást nem ismerő csimpánzzal töltenének meg, a végállomásra valószínűleg már egyik sem érkezne meg élve. Ilyen mértékű zsúfoltságot nem lennének képesek agresszió nélkül elviselni, és ekkora tömegben agressziójuk tömegverekedéssé és gyilkossággá fajulna. Sokan úgy érzik, éppen a média hatására, hogy állandó agresszív fenyegetettségben élnek, és életünk tele van agresszióval. Ez azonban csak látszat, a média csalása. Az ember az egyik legbékésebb állat, az agressziós cselekedetek száma naponta, egy főre számítva egészen biztosan az embernél a legalacsonyabb a primáták között.

Ha a kedves olvasó kinyitja ezt a könyvet, már nehezen fogja letenni, mert bárhol is ütötte fel, érdekesebbnél érdekesebb magyarázatokat talál az amúgy jól ismert, sokat emlegetett civilizációs betegségekre, elhajlásokra, amelyeket megszaladási jelenségek néven foglal össze a tudományos irodalom. A kitűnő magyar szerzőgárda az emberiség evolúciós fejlődésének régvolt nyomai és a mai laboratóriumi, illetve szociológiai kutatások eredményei alapján ébreszt rá arra, hogy az evolúciósan hasznos tendenciákat hogyan fordítjuk magunk ellen.

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintették, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol "minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között. A bu­ja­ság min­de­nek­előtt a meg­is­me­rés szen­ve­dé­lye is, a szó leg­tá­gabb ér­tel­mé­ben. Ezért al­kot­hat­ja egy nyílt és sza­bad­el­vű tár­sa­da­lom mag­ját, mely nem tűri meg­szi­lár­dult dog­mák egyet­len cso­port­ját sem. Így a könyv lap­ja­in a bu­ja­ság tet­tes­tár­sa­i­ként a leg­vá­rat­la­nabb sze­mé­lyek tűn­het­nek fel: Dante, Shakes­peare, Gi­or­da­no Bruno, Mo­zart, Bunuel... De vi­tat­ha­tat­la­nul a fő­sze­rep­lő min­dig egy marad: Don Gi­o­van­ni, aki újra egy örö­kös útra hív a bu­ja­sá­gon mint ha­tal­mon, mint él­ve­ze­ten, mint ha­zug­sá­gon és min­de­nek­előtt mint sza­bad­sá­gon ke­resztül.

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintették, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol "minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között. Neki miért igen, és nekem miért nem? - kérdezi magától az ember, lapos pillantásokat vetve a másikra. Lucifer bűne, aki az embert irigyli. Káiné, aki Ábelre féltékeny, Jágóé, aki Othello irigye, de a gonosz királynéé is, aki Hófehérke miatt gyötrődik. Az ókortól a modern, demokratikus társadalmakig, ahol az irigység ideális táptalajra talál, a tündérmeséktől a mai sajtóközleményekig a szerző végigvezet bennünket e gyönyörmentes és sokszor könyörtelen szenvedély metamorfózisán.