Typotex Kiadó strana 7 z 16

Darwin monumentális műve, A fajok eredete másfél évszázad alatt semmit sem veszített időszerűségéből. Ma éppúgy lelkes ünneplés és heves ellenzés veszi körül, mint megjelenése idején, 1859-ben. A művelt ember könyvespolcának szinte kötelező darabjaként még mindig az élő természettudományos műveltség fontos része, de a tudományt és az evolúciót elutasítók figyelmét is joggal vonja magára. Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló személetű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv "...egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet egészében elutasítók pedig ma egyaránt e Darwin által felállított lánc elemeit vizsgálgatják. Más szóval A fajok eredete kétféle értelemben is modern mű: mind ismeretközlő funkcióját tekintve, mind pedig abban, hogy felmutatja, vagy számos esetben előre megsejti azokat a gondolati fordulópontokat, amelyek az evolúció kérdését a mai napig olyan izgalmassá és továbbgondolásra is érdemessé teszik. A pszichológia, a filozófia, az ismeretelmélet, a szociológia, a nyelvészet és még számos más tudományterület frontvonalán ma sikerrel hasznosítják Darwin örökségét. Az egyetemes tudomány- és eszmetörténet e klasszikus művét Kampis György új fordításában és bevezető tanulmányával kapja kézhez az olvasó.

"Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kicsi ház, lakott abban egy apró emberke. Pipacskának hívták, mert az arcocskája mindig piros volt. Zöld süveget viselt. A mi emberkénk, Pipacska, Nagy Varázsló szeretett volna lenni. Csillagokkal díszített ezüst süvegre vágyott. De hogyan lehet valakiből varázsló? Ezt bizony Pipacska már nem tudta, és nem is volt senki, akitől megkérdezhette volna. Ezért aztán elhatározta, hogy pajtásokat keres magának. Hiszen a jó pajtás mindig segít, ha kell." A nagy keresés közben rálelt a színes építőkockákra, s ahogy "egyik kockát a másikra rakta, a kockák egyszer csak felugrottak. Lett belőlük valami, se nem csikó, se csacsi - Kockapaci." Így kezdődik a két barát története, akik a mese folyamán csuda kalandokba keverednek, s még csudább teremtményeket ismernek meg: felhőelefántokat és felhőzsiráfokat, Nyuszi Gyuszit és Elefánt Elemért, vagy éppen a Zöldszakállú Manót, s közben persze megküzdenek a gonosz Pókhas Pállal. Az egyes fejezetek rövidek, frappánsak, a kísérő kérdések már a 3-4 éveseket is elgondolkodtatják, az esti közös meseolvasás pedig lebilincselő fejlesztőjátékká válik.

,,Nincsenek elveszett léptek..." Így kezdődik a Párizs történelmébe és történetébe bevezető, ínyenceknek szóló útikalauz. Első lépésben például azt mutatja be, hogy a többi nagyváros amőbaszerű terjeszkedésével szemben Párizs mindig újabb és újabb koncepciók szerint szervezte koncentrikus körökbe önmagát. Akár egy hagyma rétegei: felfejthető, és így korszakolható. Haussmann báró (,,Napóleon buldózere") pedig kíméletlenül felszántotta a várost, hogy kialakítsa bulvárjait - az anekdota szerint azt is figyelembe vette, hogyan juthat el a leggyorsabban a szeretőjéhez. A könyv első része negyedről negyedre haladva részletgazdag élőképet ad a város utcáiról és tereiről, remek kalandokat tartogatva azoknak, akik ismerik Párizst, és azoknak, akik kerülik a turistatömegeket. A második rész a forradalmak Párizsát mutatja be, mintegy barikádtérképet adva kezünkbe, amellyel a nagy francia forradalomtól az 1968-as lázadásokig nyomon követhetjük az események helyszíneit. A harmadik rész egy jól ismert párizsi típus, a ,,kószálók" által leírt várost mutatja be, Rousseau, Balzac és Baudelaire városát, hiszen a ,,séta tengődés csupán; a csatangolás: élet." De Párizsról szóló könyv művészek nélkül nem lehetséges! Így még Manet, Degas, valamint a századforduló fotósai - mondjuk André Kertész - Párizsából is ízelítőt kapunk. A kötet zárlatát pedig Laplace inspirálja.

Ez a könyv kérdésekre épül: tizenegy kérdés, amelyekre mindig egy egész történettel felel a szerző. Kiderül például, miért gabalyodik össze folyton a fülhallgatózsinór, vagy hogy honnét származnak a kövek. A könyv végére azonban nemcsak ezekre a kérdésekre kap választ az olvasó, hanem arról is fogalmat alkothat, hogyan dolgozik a fizika. Olyan elképzelések bukkannak majd fel, mint az időutazás, az univerzum építőkövei, a csillagok működése, a fekete lyukak, az ősrobbanás, a láthatatlanság, a lebegő gördeszkák, a gőzgépek, a hőmérséklet, az elektromosság és sok minden más is. Mindegyik valamilyen hétköznapi kérdés kapcsán, elsősorban a laikus olvasókat megszólítva. Kis kérdések és nagy válaszok történetek képletek helyett.

A kreatív felnőtt színező 50 illusztráció segítségével mutatja be a Kárpát-medence jellegzetes motívumait, melyek a nagyszentmiklósi aranykincs elemeiről és nomád viseleti tárgyakról származnak. A motívumgyűjtemény egyúttal kiváló betekintést enged a korszak szimbolikus hitvilágába; valóságos állatalakok, pl. kecske, sas, szarvas mellett mondabeli fantázialények: griff, szárnyas oroszlán, valamint az eget és a földet összekapcsoló életfa motívuma is feltűnik. Merülj el az ősi minták varázslatos világában, keltsd életre kedvenc színeiddel, tudd meg róluk a legfontosabb információkat! A perforáció mellett kivághatod és be is keretezheted az általad létrehozott egyedi képeket. Nemcsak jó szórakozás, ajándéknak is kiváló!

Isten? Haza? Becsület? Morfium! 1939, Varsó, a német megszállás első heteiben. Konstanty Willemann varsói polgár, egy német arisztokrata és egy asszimilált sziléziai asszony gyermeke, akit nemigen foglalkoztatnak a hazafias jelszavak, a hős katonák vérével megszentelt hagyományok. Egy cinikus gazember, egy bonviván, egy romlott morfinista. Hűtlen férj és rossz apa. Konstanty kelletlenül vesz részt a szeptemberi hadjáratban, a vereséget követően is akarata ellenére lesz tagja egy földalatti ellenálló szervezetnek. Nem akar se lengyel, se német lenni... Nem akar semmit, csak egy újabb adag morfiumot, és tovább élni a világfi és szoknyabolond életét. A történelem elől azonban nincs menekvés. Szczepan Twardoch olyan antihőst alkotott, akit szeretünk, akinek szurkolunk, annak ellenére, hogy szégyentelen és megátalkodott. Akinek Varsó kiégett utcáin tett minden lépését egy különös hang kíséri, egy rejtélyes erő, mely a múltat és a jövőt is ismeri. S hogy ez egy gépezeté, mely a világ feletti uralmat bírja, vagy a Sátáné, talán a címben szereplő drog suttogja a gonosz varázslatokat hősünk fülébe? Twardoch egy embert mutat meg nekünk, akit felkapott a történelem forgószele, akit rabul ejtettek saját ösztönei, valakit, akinek több szégyenletes vonása van, mint jó. Talán mert a világ is éppen ilyen.

A ?40-es és ?50-es évek Csehszlovákiáját idéző, ám szüntelenül a jelen felé irányuló finn regény játékossága egyből magával ragadja az olvasót. Egy filmforgatás kellős közepén találjuk magunkat. A rendező forgatókönyv nélkül dolgozik, ellenben a film kronologikusan készül, így a színészek mindennapi életüket élik, s ezzel egyszersmind az általuk játszott karakterek életét is folyamatosan alakítják. Vajon művészi értelemben valóságosabbá válnak az eképpen eljátszott szerepek, vagy a szerep kilép a műből és valósággá lesz? Egy biztos, a határ a valós és kitalált szereplők között, a színész hús-vér személyében elmosódni látszik. A regény e két "világ" közötti dialógusra helyezi a hangsúlyt, az életre pedig részletek és történetek gyűjteményeként tekint, amelyben történelem és jelen szédületes párbeszédet folytat egymással.

Az energiáról gondolkodni - szerteágazó hatása miatt - globális rálátást indokolna, nem csupán a természettudományok és a technológia szempontjából, hanem geopolitikailag is, továbbá az emberi tudás és viselkedés, valamint a világ sok más problémájának ismeretét. A témakör megkívánná, hogy a közvélemény, főként pedig a döntéshozók megismerjék és megértsék az energia fontosabb összefüggéseit - írja bevezetőjében a szerző. Szergényi István, a kiváló energetikai szakember szíve utolsó dobbanásáig a magyar energiapolitika szüntelen jobbítását kívánta szolgálni. Eközben tudományos érdeklődése és irodalmi tevékenysége egyre inkább kiterjedt a rendszerezés, a mind bonyolultabb világenergetika megértése, valamint a szintézis keresésének irányába. Ebben a témakörben alkotott maradandót, a könyv olvasója e munka eredményeit ismerheti meg. Dr. Szergényi István (1933-2014) a kémiai tudományok kandidátusa PhD fokozatot szerzett vegyészmérnök, valamint a BME tiszteletbeli tanára volt. A '90-es évek első felében az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Energiastratégiai Főosztályát vezette. Több mint száz szakmai publikációt jegyzett. MTA-bizottságok tagjaként és az ENSZ EGB Energia Bizottságának elnökeként is dolgozott.

John Martin Fischer a kortárs amerikai filozófia jeles alakja, akinek gondolkodói beállítódása röviden az analitikus egzisztencializmus egyik változataként írható le. Kötetünk alapja a párhuzamosan készült német kiadás, amely Fischer fő témáiról szóló esszégyűjtemény. Célunk, hogy a magyar közönség számára hozzáférhetővé tegyük egy olyan mai amerikai filozófus gondolatvilágának központi elemeit, amelyben az európai tradíciók időszerű kérdésfeltevései összekapcsolódnak a tengerentúli analitikus szellemiség vitáival. Ám Fischer írásaiban a legösszetettebb elemző helyzet sem homályosítja el azt a meggyőződést, hogy a filozófia végső soron a normál életről szól. Nem elvont tézis számára, hogy mi, emberek, mint személyek autonóm, önmeghatározó módon létezünk és cselekszünk. A szabadság mindenekelőtt önkifejezés, a felelősség magunkra vétele; a cselekvő alanynak magatartása kezdeményezőjének kell lennie, hogy morálisan felelős legyen. Fischer érveinek pontossága, a kifejtés árnyaltsága és a finom önirónia további indok amellett, hogy a magyar olvasó megismerkedjen a jelenkori filozófiai diszkussziók ezen változatával. John Martin Fischer a magyar kötetet apai nagyapja, Fischer Márton emlékére ajánlja, aki Auschwitzban vesztette életét.

A Csók és matekban a matematika nagy felfedezéseinek története egy kalandos sorsú fiatalember – a szerző – élettörténetével fonódik egybe. Edward Frenkel a matematika megismertetésének elkötelezett híve. Az a véleménye, hogy matematikai tudás hiányában egyre kevésbé érthetjük a világot, és ez a tény eleve korlátozza a szabadságunkat. A közelmúlt gazdasági-pénzügyi válságainak okait is arra vezeti vissza, hogy a közgazdászok alkalmazták ugyan, de nem értették a matematikai módszereket. Mindezen problémák a matematikaoktatásban gyökereznek, mivel annak módszertana oly felszínes és sekélyes, mintha csak Picasso művei helyett festett kerítéseket nézegetnénk. A könyv címét az az óhaj ihlette, hogy betemesse azt a szakadékot, mely az emberek matematikához, illetve szerelemhez fűződő viszonya között tátong. Frenkel tehetsége ugyan már középiskolás korában is ismert volt, a 80-as évek antiszemita Szovjetuniójának elitegyetemére mégsem jutott be. Így a gorbacsovi fordulatot követően szinte elsőként emigrált az Egyesült Államokba, ahol gyakorlatilag azonnal katedrát kapott a Harvardon. Matematikusként az ún. Langlands-programon dolgozva tett szert nemzetközi elismerésre. A Csók és matek 2015-ben megkapta az Amerikai Matematikai Társulat Euler-könyvdíját.