Typotex Kiadó strana 13 z 18

Darwin monumentális műve, A fajok eredete másfél évszázad alatt semmit sem veszített időszerűségéből. Ma éppúgy lelkes ünneplés és heves ellenzés veszi körül, mint megjelenése idején, 1859-ben. A művelt ember könyvespolcának szinte kötelező darabjaként még mindig az élő természettudományos műveltség fontos része, de a tudományt és az evolúciót elutasítók figyelmét is joggal vonja magára. Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló személetű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv "...egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet egészében elutasítók pedig ma egyaránt e Darwin által felállított lánc elemeit vizsgálgatják. Más szóval A fajok eredete kétféle értelemben is modern mű: mind ismeretközlő funkcióját tekintve, mind pedig abban, hogy felmutatja, vagy számos esetben előre megsejti azokat a gondolati fordulópontokat, amelyek az evolúció kérdését a mai napig olyan izgalmassá és továbbgondolásra is érdemessé teszik. A pszichológia, a filozófia, az ismeretelmélet, a szociológia, a nyelvészet és még számos más tudományterület frontvonalán ma sikerrel hasznosítják Darwin örökségét. Az egyetemes tudomány- és eszmetörténet e klasszikus művét Kampis György új fordításában és bevezető tanulmányával kapja kézhez az olvasó.

Pavel Florenszkij pravoszláv teológus, pap, filozófus, matematikus, muzeológus, esztéta és mérnök volt - valóságos polihisztor. A kultusz filozófiája, az orthodox egyházatyák tanításaira alapozott, töredékesen fennmaradt műve olyan egységes keretben tárja fel a kereszt, a templom, a szentségek és a szertartások mély értelmét, mely a vallási kultusz és a modern szekularizált kultúra mai együttélését új megvilágításba helyezi. Florenszkij szenvedélyes előadásmódja igazi irodalmi élmény. A teológiai háttér megértését jegyzetek és utószó segíti. "A keresztény kultuszban lehet egyáltalán nem hinni, azaz kívül állni a keresztény valláson. De a keresztény valláshoz tartozni azt jelenti, hogy hittel venni részt a kultuszban. Ekkor nincs helye a könnyelmű viszonynak, az afféle léhaságnak, amire kevesen nem hajlamosak. Az ószövetségi kultusz félelmet kényszerít ki a maga monumentalitásával; a keresztény kultusz annyira vált - úgymond - testessé, amennyire a mi parányi, mondhatni, játékszernyi templomainkban elfért. Bár lényege szerint szikrázó-villámló és perzselő, de - ritka kivételektől eltekintve - nem fedi fel nyilvánvalóan félelmetes nagyságát, nem követeli bámulatunkat, hanem inkább hitünk mélyén honol. De szerénysége mégse tévesszen meg bennünket, és ne kezeljük őt, a noumenális lényt túlzott bizalmaskodással: ne hagyjuk kiveszni az Istenfélelmet!"

A könyv címe nem tréfás és túlzó metafora, hanem mély és komoly analógia, mely a fejlődéslélektan mai gyermekképét sűríti magába. A mű központi tézise szerint a csecsemő veleszületett elméletalkotó képességgel jön a világra, melynek segítségével a világ különböző területeiről szerzett tapasztalatait koherens rendszerekbe, úgynevezett "naiv elméletekbe" szervezi. Ez az ösztönös elméletalkotó aktivitás pedig erősen emlékeztet a felnőtt kutatók tudatos tevékenységére. Nyissuk ki hát a gyermekszoba ajtaját, és lessünk be a bölcsőbe! Amit látunk, az nem más, mint maga az ártatlanság, tehetetlenség és gondolattalanság. De valójában a bölcsőben a legnagyszerűbb elme fekszik, a leghatékonyabb tanulógép, mely csak létezik az univerzumban...

Kézirat sosem ég el - ezt mondja Woland A Mester és Margaritában. Mivel általánosságban fogalmaz, tudható, hogy nemcsak a Mester kéziratára gondol. Gondolhat ugyanis egy híres-neves esetre, Lucretiuséra, akinek "A dolgok természetéről" írt, titkolni és felejteni való pogány verses értekezése több mint ezer évre tűnt el. A kézirat felfedezésének és hatásának történetét napjaink egyik legnagyobb hírű tudósa, Stephen Greenblatt ismerteti új könyvében. Hatszáz évvel ezelőtt, a reneszánsz kellős közepén egy fiatalember - munkanélküli pápai írnok -, Poggio Bracciolini eredt a titkos kéziratról szóló legenda nyomába, és talált rá egy német kolostori könyvtár mélyén a veszélyes eszméket közvetítő műre. A klasszikus mű fordítása, terjesztése a reneszánsz egyik meghatározó - ma éppenséggel kevésbé ismert - gondolatává vált, és olyan jelentős művészeket és gondolkodókat ihletett meg, mint Botticelli, vagy épp Giordano Bruno, később pedig jelentősen meghatározta többek között Galilei, Freud, Darwin és Einstein gondolkodását. "Megváltoztathatja egy költemény a világot? Stephen Greenblatt harvardi tanár és neves Shakespeare kutató elbűvölő intellektuális kalandregénye bizonyítja, hogy igen. Rendkívül szórakoztató olvasmány egy merész római szövegről, amely megrázta a reneszánsz Európát, és olyan döbbenetesen modern eszméket hirdetett (mint az atomi világkép), amelyek máig rezonálnak." (Newsweek) A Pulitzer-díj ismeretterjesztő irodalmi kategóriájának kitüntetettje 2012-ben. A Nemzeti Könyvdíj ismeretterjesztő irodalmi kategóriájának kitüntetettje 2011-ben.

A Háborúk, járványok, technikák a világtörténelem egyik alapvető kérdését veti föl: Miért az európai civilizáció hódította meg a világot, miért nem másként alakult a történet? Így is fogalmazhatunk: Miért Pizarro maroknyi csapata győzte le Atahualpa inka fejedelmet és hatalmas hadseregét, miért nem ő kényszerítette térdre I. Károly spanyol királyt (és egyben német-római császárt)? Vagy ahogy az új-guineai Yali a szerző barátja vetette fel: Miért van az, hogy ti fehérek olyan sok árut termeltetek és hoztatok Új-Guineába, míg nekünk feketéknek oly kevés saját árunk van? A provokatív kérdésekre rendhagyó, nagy ívű válasz születik, nemcsak a történelem, hanem a földrajz, a biológia, a régészet, a nyelvészet, a járványtan és az antropológia, valamint a tudomány- és technikatörténet alapján. Mintegy 13 ezer éves időskálán mozogva új összefüggések rajzolódnak ki. Új fejezet Kik a japánok? Az első változatban alig tértem ki rájuk, de az azóta a genetikájukról, nyelvükről, eredetükről ismertté vált sok újdonság arra bátorított, hogy írjak róluk, és úgy tekintsem, hogy ma már ez a fejezet teszi teljessé a kötetet.

Ez a kötet egy rendhagyó példatár. Szokatlan, meglepő, időnként megdöbbentő fizikai feladatokat tartalmaz, melyek többségének megoldásához a fizika középiskolai szintű ismeretére van szükség. Ez azonban nem elegendő: a feladatok megoldása csaknem minden esetben egy-egy csavaros, furfangos gondolatot is igényel, amely még a fizikában jártas, idősebb Olvasókat is töprengésre késztetheti. A példatár három részből áll. Az első részben találhatóak a feladatok, amelyeket a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokban, illetve a hazai és nemzetközi fizikaversenyeken megjelent legszebb feladatokból válogattak a szerzők. A második részben minden feladathoz rövid útmutatást kapnak az Olvasók, ami segít elindulni a megoldás útján, de nem fosztja meg őket a ,"heuréka"-élménytől. A harmadik rész a feladatok részletes megoldását tartalmazza, amit gyakran a feladathoz kapcsolódó, a fizikai szemléletet tágító megjegyzés egészít ki. Olyan közönség számára készült a kötet, akik szeretik és tudják a fizikát, és rajonganak a fejtörőkért. A legfiatalabbak számára ez a könyv hiánypótló tehetséggondozó kiadvány, amit a fizikából legtehetségesebb diákok fognak nagy haszonnal forgatni. Természettudományos és mérnöki pályára készülő egyetemi hallgatóknak ez a példatár segíthet a fizika alapjainak mélyebb megértésében. Az idősebb olvasóközönség pedig intellektuális kalandként, szellemi szórakozásként küzdhet meg a valódi kihívást jelentő fizikai rejtvényekkel. Kedvcsinálónak álljon itt néhány kérdés a könyvből. Megváltozna-e a földi nap hossza, ha Angliában áttérnének a jobb oldali közlekedésre? Kelt-e mágneses teret egy elektromosan feltöltött csokimikulás, ha a levegő vezetőképessége miatt lassan elveszíti a töltését? Hogy működik a 3D mozikban használt ,"szemüveg"? Hol repedne fel főzés közben egy tórusz alakú virsli, ha készítenének ilyet?

Ez a könyv egy mindeddig gyakorlatilag ismeretlen, a két világháború között létrejött magyar polgári magángyűjteményt, annak - és tulajdonosának - a háború alatti-utáni sorsát, illetve az abból megmaradt, részben külföldet is megjárt, majd ismét hazakerült műveket mutatja be. A kereken harminc, egy kivételével a klasszikus modern magyar festészet legjelesebb alkotói - Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Vaszary János, Derkovits Gyula, Czóbel Béla, Koszta József, Mattyasovszky-Zsolnai László és mások - által készített művek egy kisebb hányada ugyan korábban is ismert volt a művészettörténészek előtt, ám nagyobb részük ebben a kiadványban kerül először nyilvánosságra. A gyűjtemény háború alatti, illetve utáni története ráadásul igencsak jól dokumentált, mivel a családi visszaemlékezések és a régi fényképek mellett egykori tulajdonosuk egyik távoli rokonától is előkerült egy több száz oldalas, soha sehol nem publikált kéziratos visszaemlékezés, amelyben a szerző többször is szót ejt a gyűjtőről és képeiről, például a kollekció egy - ma már azonosíthatatlan - részének a háború során történt elpusztulásáról. A könyv - a két háború közötti, mindeddig jórészt feldolgozatlan polgári magángyűjtemények egyik jellegzetes példájaként - összefoglalja a kollekció történetét, illetve az egykori anyag ma ismert összes darabjának reprodukálása mellett részletesen is bemutatja a gyűjtemény négy kiemelkedő alkotását. Martos Gábor (1953; művészeti író; a MúzeumCafé főszerkesztője) évek óta foglalkozik a műkereskedelem elméleti kérdéseivel - ebből a témakörből 2011-ben az ELTE Filozófiatudományi Doktori Iskolájában Magyarországon először szerzett tudományos fokozatot -, és ezzel részben kapcsolatban műgyűjtés-történettel is; több száz cikket közölt hazai és külföldi lapokban, írt-szerkesztett képzőművészeti albumot, katalógusokban, múzeumi évkönyvekben jelentek meg írásai. 2013-ban a Typotex Kiadónál látott napvilágot Műkereskedelem - Egy cápa ára című kötete, amelyben a művészeti árverések izgalmas világába vezette be az érdeklődőket. Mindemellett évek óta kutatja az itt először teljes egészében nyilvánosságra hozott Mestitz-gyűjtemény történetét.

A részecskefizika általánosan elfogadott és az elmúlt 40 év alatt sokszorosan igazolt elmélete, a standard modell valamennyi alkatrészét sikerült megfigyelni és tanulmányozni a Higgs-bozon kivételével. A CERN nagy hadronütköztetője (LHC), a világ legnagyobb részecskegyorsítója is ... Folytatás ›› elsősorban a Higgs-részecske kimutatására épült. 2012 közepére az LHC két óriási mérőberendezése, a sok ezer fizikus részvételével épült CMS és ATLAS megfigyelt egy - a Higgs-bozon elméletileg megjósolt tulajdonságaival rendelkező - új részecskét. A könyv áttekinti a standard modell elméletét és a Higgs-részecske feltételezett tulajdonságait, majd összefoglalja az LHC Higgs-keresési eredményeit és a hozzájuk vezető utat. Függelékben ismerteti a könyvben előforduló fizikusok életrajzát és bizonyos fizikai fogalmak részletesebb leírását. A 2013-as fizikai Nobel-díjat Peter Higgs és François Englert kapták megosztva a Higgs-mechanizmus és a Higgs-bozon elméletéért. A(z) A Higgs-bozon (Könyv) szerzője Horváth Dezső.

A világ megdöbbentő, sokszínű és jórészt megmagyarázatlan. Esko Valtaoját nem töri le ez a semmiség, inkább beveti a tudományt. Az eredmény egy mindentudó kézikönyv. "Mihez kezdünk mindezzel a tudással? Jobb világot építünk. Többé nincs helyünk a világban, melyből érkeztünk; a tudáskapuja feltárult, és nincs visszaút a múltba. De a tudást elemeznünk kell, meg kell próbálnunk rátalálni a lényegére, melyre aztán saját szándékaink, képességeink és szükségleteink szerint saját személyes Mindentudó kézikönyvünket alapozhatjuk, útmutatóul a világhoz. Ez a kötet az én kísérletem arra, hogy háromszáz oldalba sűrítsek minden lényeges tudnivalót a világról, az emberről, az anyagról és a szellemről." Esko Valtaoja a Turkui Egyetem csillagász professzora, a tudomány népszerűsítője és egy művészeti galériasegédje. Széles közönségnek szánt ismeretterjesztő köteteiért többek között szakirodalmi Finlandia-díjjal és a közérdekű tájékoztatás állami díjával jutalmazták.

Csodálatos világba lép be, aki a repüléssel kezd foglalkozni. Egyszerre ismerkedhet meg a tudomány, a technika legújabb vívmányaival és a természet ősi törvényeivel. Még ezen a lebilincselő világon belül is van egy terület, ahol a legváltozatosabb ötletekkel és a legizgalmasabb problémákkal lehet találkozni. Ez a különleges repülőgépek népes csoportja. Ebben a könyvben arra teszünk kísérletet, hogy a szokásos repülőgép-konstrukcióktól méretben, alakban, szerkezeti kialakításban vagy valami egyéb tulajdonságban markánsan elütő néhány repülő alkalmatosságról adjunk vázlatos képet. Ebben a témában a teljesség persze elérhetetlen. Az emberi fantázia és kalandvágy annyi meglepő újdonsággal szolgált a repülés alig százéves története során, ami nem egy könyvet, de egy egész könyvtárat is vidáman megtölthetne.

Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes részletét hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került. És innentől kezdve sok ember sorsában töltött be létfontosságú szerepet, olyan emberek életében, akik túlélték a második világháborúban a Drezdára hullott négyezer tonna bombát. Afonso Cruz (1971) sokoldalú figura: nem csak író, hanem kiváló grafikus és közismert zenész is egyben. Könyveit saját alkotásai díszítik, de számtalan mesekönyvet is illusztrált már, és ezen kívül még animációs filmeket is rendez. A bluesos, swinges dalokat játszó The Soaked Lamb nevű zenekarban gitározik, bendzsózik, ukulelézik, vagy ha kell, hát énekel. Írói karrierje 2008-ban indult az Istenhúsa (A Carne de Deus) című regényével. Nagyon termékeny alkotó, írásaival számos portugál díjat nyert már. Legjelentősebb nemzetközi sikere,hogy A Kokoschka babája 2012-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját.

A székelyek írása több embert érdekel, mint korábban bármikor. A szakirodalom gazdag, mégsem találtunk eddig olyan összefoglaló kötetet, amely megbízhatóan tájékoztatna a székely írás középkori emlékeiről, eredetéről, használatáról. Ez a kötet ezt a hiányt szünteti meg: ... Folytatás ›› másfél évszázad kutatási eredményeit tekinti át, több száz év nyomtatott és írott forrásait, vésett, rótt, karcolt, festett emlékeit mutatja be és elemzi. Hogy hogyan fér bele majdnem egy ezredév írástörténete egy pár száz oldalas könyvbe? Talán hihetetlen, de az elmúlt ezer évből még harminc "feliratos" emléke sincs a székely írásnak, és az ismertek egy része is megfejt(het)etlen. Sándor Klára könyvében ezt a nehezen kutatható, de annál többek érdeklődését felkeltő írásrendszert, a székely írást mutatja be, és közben válaszol az olvasó legfontosabb kérdéseire: miért székely írás? Miért nem rovásírás? Milyen gyökerekre vezethető vissza? Hun? Szkíta? Netán magyar vagy székely találmány? Mikor keletkezett a legkorábbi emlék? Hol kerültek elő székely írással írt emlékek? Mi köze van Mátyás királynak a székely íráshoz? Hogyan alakult át a székely írás szerepe a 16. századtól, miért becsülték nagyra a 17-18. század neves magyar tudósai? "A szerző legkorábbi tudományos munkája is (a bolognai rovásírásról) már jelezte, hogy az ő metódusa nem pusztán írástörténeti érdekességű, nem pusztán nyelvtörténeti anyag, ha nem a magyarság őstörténetének nyelvi, írástörténeti kiegészítése, bő művelődéstörténeti háttérrel igazolt elmélet. Sándor Klára ebben a sokat vitatott tárgyban nem elfogult, tágan ismerteti a legképtelenebb ötleteket, elméleteket és higgadt, tudományos érvekkel cáfol. Ez a hangnem az őstörténeti témában ma szokatlan, ezért meggyőző." (Ilia Mihály) A(z) A székely írás nyomában (Könyv) szerzője Sándor Klára.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

"Ezernyi megválaszolatlan kérdés merül fel magunkkal kapcsolatban, amikre folyamatosan válaszolni próbálunk. Hiszi vagy sem, valamennyire minden ember pszichológus. Elemzi önmagát, valamint a környezetében élő rokonokat, barátokat, munkatársakat, néha még az idegeneket is. Teszi mindezt azért, hogy jobban tudja kezelni a kapcsolatait, könnyebben menjen a tanulás vagy a munka és egyáltalán, hogy jobban érezze magát a saját életében. Azaz, mindenkiben él egy pszichológus - hangozzon ez első hallásra furcsán, vagy legyen Ön számára közhely. Ez a kézikönyv a bennünk élő pszichológus munkáját segíti. Egyrészt közérthető módon megismerteti az olvasót a pszichológia alapjaival, de mint tudjuk, az elméleti tudás nem mindig elég a sikeres életvezetéshez. A könyv pont ezért rengeteg gyakorlatot is kínál, melyek a hétköznapi ember számára is könnyen megvalósítható "apróságok" - fogmosás közben is gondolkodhatunk rajta -, mégis nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy segítsük egy kicsit a saját lelki és érzelmi jóllétünk kialakulását. Segít megismerni önmagunkat. Segít fejleszteni önmagunkat. Segít boldogabban élni. Segít a célok elérésében. És még folytathatnánk a sort... Ajánljuk ezt a könyvet mindenkinek - akár boldog, akár nem, házas, házatlan, legyen bármilyen élethelyzetben -, aki hatékonyabban és gördülékenyebben szeretné élni az életét." (a Kiadó)