Typotex Kiadó strana 13 z 16

Darwin monumentális műve, A fajok eredete másfél évszázad alatt semmit sem veszített időszerűségéből. Ma éppúgy lelkes ünneplés és heves ellenzés veszi körül, mint megjelenése idején, 1859-ben. A művelt ember könyvespolcának szinte kötelező darabjaként még mindig az élő természettudományos műveltség fontos része, de a tudományt és az evolúciót elutasítók figyelmét is joggal vonja magára. Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló személetű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv "...egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet egészében elutasítók pedig ma egyaránt e Darwin által felállított lánc elemeit vizsgálgatják. Más szóval A fajok eredete kétféle értelemben is modern mű: mind ismeretközlő funkcióját tekintve, mind pedig abban, hogy felmutatja, vagy számos esetben előre megsejti azokat a gondolati fordulópontokat, amelyek az evolúció kérdését a mai napig olyan izgalmassá és továbbgondolásra is érdemessé teszik. A pszichológia, a filozófia, az ismeretelmélet, a szociológia, a nyelvészet és még számos más tudományterület frontvonalán ma sikerrel hasznosítják Darwin örökségét. Az egyetemes tudomány- és eszmetörténet e klasszikus művét Kampis György új fordításában és bevezető tanulmányával kapja kézhez az olvasó.

Albert Einstein utolsó éveit Princetonban töltötte. Itt talált rá hűséges sétapartnerére, egy nála sokkal fiatalabb és elegánsabb férfira. A küllemre nagyon is eltérő két embert mi kötötte össze? Einstein a relativitáselmélettel forgatta fel a fizikai világról alkotott hétköznapi fogalmainkat, a fiatalabb férfi, Kurt Gödel a matematika absztrakt világával kapcsolatos felfogásunkra hatott hasonlóképpen - mindketten olyan különleges zsenik voltak, akiknek úttörő elméletei a tudományos és a filozófiai látásmódot is egyaránt átalakították. Jim Holt (New York Times) esszéiben részben az ő, részben a hozzájuk mérhető tudósok lélegzetelállító gondolatait magyarázza el, miközben címlapokra emelt vagy éppen elfeledett életrajzi részletekbe kínál betekintést. Emmy Noether fizikustól kezdve a számítástechnikai úttörő Alan Turingon át a fraktálok felfedezőjéig, Benoit Mandelbrotig olyan személyiségeket ismerhetünk meg, akik döntő befolyást gyakoroltak arra, ahogyan a világra tekintünk, ahogyan a tudásunkra szert teszünk, sőt még arra is, ahogyan életünket vezetjük. Merész, gondolatébresztő szövegek... Történetek valódi emberekről és a valaha kigondolt legbonyolultabb matematikai, fizikai és filozófiai elméleteikről. Nature A legújabb kori gondolatok elegáns története... Holt a teológiáról és a kozmológiáról ügyesen tud váltani a költészetre, emlékeztetve arra, hogy a specializáció modern találmány. The New York Times

Az iszlám világ válsága hosszú ideje elhúzódó folyamat, ám a külvilág számára csak az elmúlt évtizedekben vált láthatóvá. Az iszlám nevében folytatott terrorizmus csak egy a sok válságjel közül, bár kétségkívül a legtragikusabb. Kötetünk arra vállalkozik, hogy feltárja az okokat, azok társadalmi, politikai és gazdasági összefüggéseit, és megismertesse, milyen válaszok születtek ezekre az iszlám világán belül. A válaszok sokrétűek, a liberális felfogástól az egész világ ellen dzsihádot hirdető irányzatig terjednek, ám közös bennük, hogy mindegyik a saját nézetét látja az egyetlen helyes megoldásnak. A belső ellentmondásokat pedig tovább feszíti a lokális konfliktusokba beavatkozó nyugati külpolitika, mely önérdekét érvényesíti a muszlim országokban, ámde tanácstalan, amikor a konfliktus a saját területén is megjelenik. Jelen kötet az iszlamizmus érveléseit, okfejtéseit és módszereit mutatja be igen árnyaltan, az egyes irányzatok iszlámtudományi és elméleti alapjaira is kitérve, így egy átfogó eszmetörténetet nyújt e radikális gondolatok geneziséről. Ugyanakkor kiemeli a problémakör geostratégiai vonatkozásait is, hiszen az iszlamizmus megjelenése egyáltalán nem a véletlen műve. Az események mögötti összefüggések bemutatásával a kötet jelentősen hozzájárul az egyre bonyolultabbá váló modern világunk jobb megértéséhez. Jany János Kelet-kutató és jogtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi- és Politikatudományi Intézetének vezetője. Kutatási területe az ázsiai jogrendszerek történeti és összehasonlító vizsgálata, különös tekintettel a közel-keleti hagyományokra (perzsa, zsidó, iszlám jog), valamint az iszlám jog- és politikaelméletre.

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűn kiemelt szerepet kapott az ókori világban, ahol a gonosz megtestesüléseként tekintették, és a zsidó-keresztény kultúrkörben az erkölcstelenség megfékezésének egyik alappillére lett. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Egy dolog biztos: vétekről és bűnről ismét időszerű beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan szemlélettel vizsgálják, amely távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg kifejlődtek. Kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket, melyek az emberiség azon képességét fejezik ki, amellyel különbséget teszünk jó és rossz között.

Az itáliai reneszánszról előbb jutnak eszünkbe festmények és szobrok, mintsem írók, költők, filozófusok. Mit tudunk egyáltalán a humanistákról? Batkin először is tipologizálja számunkra a fennmaradt reneszánsz töredékeket, elemzi a meghatározó kulturális csoportot, a humanistákat, ... Folytatás ›› az új gondolkodás kiváltotta életsílust, a kereszténységhez és antikvitáshoz való új viszonyt, majd, mutatis mutandis, egy reneszánsz dialógust beiktatva felveti a kérdést, talán elsősorban Burckhardtnak: van-e értelme bármiféle korszakolásnak. A zárszó mégiscsak a képzőművészeté, Raffaello Athéni iskolájának elemezése. Ő így fogalmaz: "Szintézisül a reneszánsz egészének azaz ellentmondásos törekvése szolgált, hogy spiritualizálja az érzékit és testiessé tegye a szellemit, istenítse az embert és leszállítsa a földre az istenit, felmagasztosítsa a földi, természeti létet - és meggyőződjék immanenciájáról; összeegyeztesse a szellem határtalan diadalát és a test szabad örömét, más szóval: a szublimáltat és a köznapit, a mitologizmust és a demitologizációt; a fantasztikumot és a realizmust, az ég magasát és a test alsórendűségét, a kozmikus rendet és a szabad akaratot, a naturalizmust és az etikus pátoszt, az istenfélő jámborságot és a szekularizációt, a kereszténységet és az antikvitást..." Leonyid Batkin, aki életének nagy részét "szovjet emberként" volt kénytelen leélni, aki nem jutott el sosem Itáliába, a könyvtárban, az itáliai auktorok társaságában talált menedéket, és vált az Orosz Egyetem Bölcseleti karának emblematikus professzorává, generációk tanárává. A peresztrojka idején Jurij Afanaszjevvel együtt alapítója volt a Demokratikus Oroszország mozgalomnak. A(z) Az itáliai reneszánsz (Könyv) szerzője Leonyid Batkin.

A kémia nem egyszerű tudomány - de lehet róla érthetően beszélni. Azt is be lehet vallani, hogy néha maguk a tudósok sem ismerik fel kollégájuk cikkének nagyszerűségét. A leírt csoda így aztán Csipkerózsika-álmába merül, a királyfi csókjáig. John Turkevich már 1951-ben ismertette, hogyan lebegtethetők arany nanorészecskék folyadékokban. Ám eredménye csak 46 év alvás után ébredt fel: ekkor kezdtek arany nanorészecskéket alkalmazni daganatok kimutatására és gyógyszerek célba juttatására. A kémikusok segítségére gyakran egészen különleges területeken van szükség. A nyomozók például nehezen boldogultak volna nélkülük, amikor 2006-ban Londonban polóniummal gyilkolták meg a KGB-FSZB egykori tisztjét, Alekszandr Litvinyenkót. Braun Tibor vegyészprofesszor, a tudományos ismeretek terjesztésének elkötelezett híve, humorral fűszerezve mutatja be a kémikusok munkáját, olyan kérdéseket megválaszolva, mint hogy elődeink miért is puhították a nyereg alatt a húst, mit evett Ötzi utoljára, de még arra is fény derül, hogy a tudásszomját csillapítani vágyó olvasó milyen kémiai összetevőjű illatokat élvezhet könyvlapozgatás közben.

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség - ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világba a gonosz megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol "minden elmegy", ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között.