Typotex Kiadó strana 12 z 16

Túlnőtt-e Elvis önmagán, meg tudja-e állítani a költészet a halált, ildomos-e egy idegen férfi után loholni a fagyos hegyoldalban, hűtlenség-e, ha az ember egyszerre két nőt szeret, hatalmasabb-e az éjszaka, mint a világ összes napja, lehet-e egy nagyapának szerelmi bánata és ha igen, érdekelne-e egyáltalán valakit? Meg lehet-e békélni a múlttal? A halaknak nincs lábuk folytatása a következő nap története. A behavazott Keflavikban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek távolléte után Dániából Izlandra hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá valami sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózott délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről beszél. A mindenséghez mérhető költői lezárása a Jon Kalman Stefansson egy évszázadon átívelő, egy kelet-izlandi halászfalutól egészen napjainkig tartó családregény-ciklusának.

A kémia nem egyszerű tudomány - de lehet róla érdekesen írni. Braun Tibor vegyészprofesszor új kötetéből a kémia legkorszerűbb területeit ismerhetjük meg, és nemcsak olyan elméleti kérdésekről tudunk meg részleteket, mint a "hangolható" ionos folyadékok vagy a fullerénkutatás paradoxonjai, de a kémia technológiai felhasználásának új lehetőségeibe is bepillantást nyerünk. Talán már a közeli jövőben űrlifttel hagyhatjuk el a Földet, szobahőmérsékleten működő szupravezetőket alkalmazhatunk, vagy a szintetikus biológia segítségével átprogramozhatjuk az élőlényeket. A Rossini-burger megszületése mellett arról is értesülünk, hogy a kémia manapság már sejttenyésztett szintetikus húst és molekulánként felépített mesterséges bort is képes előállítani - ha nem is olyan ínycsiklandót, mint a hagyományos. És talán meglepő, de a kémikusok is játszanak. Persze, kissé másként... Ha teniszeznek, elemzik a játékszer bonyolult vegyi összetevőit, a LEGO-kockákat pedig kissé átalakítják, hogy újfajta kísérletekhez használhassák őket. Végezetül a tudománymetriáról is szó esik, és a szerző az alapkutatások napjainkban jellemző visszaszorítása miatti aggodalmait sem hallgatja el.

Sok családfakutatónak akár kilenc-tíz generációra visszamenően sikerült dokumentálnia a felmenőit. Az új DNS-technika azonban még nagyobb távlatokat nyit. Karin Bojs elhatározta, hogy a DNS-elemzések segítségével az őskori emberekkel való rokonságát fogja feltárni. Több száz tudományos tanulmányt dolgozott fel, a világ legnevesebb kutatóival készített interjúkat, és számos országba utazott el, hogy kövesse a múltba vezető nyomokat. A kőkorszaktól egészen napjainkig ívelő munkájában elénk tárja azokat az összefüggéseket, amelyek a töredékeket átfogó és izgalmas képpé olvasztják egybe - az európai emberek genetikai örökségének történetévé. Szó esik benne a neandervölgyiekről, a mai Németország és Franciaország területén élt furulyázó barlanglakókról, a neolitikus kultúráról, a Közel-Kelet korai földműveseiről, de a vikingekről is. A szerző által leírt történelem a mi történetünk. Rokonok vagyunk, hiszen valamikor, valahol élt egy közös ősanyánk és ősapánk, "Ádám" és "Éva" létezett, és a DNS-szálak mindannyiunkat összekötnek.

Isten, ha rátekint Erik Wahlström könyvére, azt mondhatja: ez így jó. Hiszen ő nemcsak Ábrahám, Izsák és Jákob istene, hanem Wahlströmé is. Végtelen humorérzékével pedig még remekül is szórakozik, amiképp mi is, egyszerű olvasók, a magunk istenképével. Az Ó- és Újszövetség legdrámaibb fordulatait a három arkangyal, Gábriel, Mihály és Rafael baráti-munkatársi szemszögéből követhetjük ezúttal végig, a teremtéstől napjainkig. A jókötésű Mihály fegyverek fejlesztésében invenciózus, Gábriel közvetítői megbízatásán túl a fúvós hangszerekhez vonzódik, míg Rafael elsősorban filozofál és közvetít. A helyszín a menny, ahol az eredeti díszlet lassan-lassan az aktuális földi dizájnhoz alkalmazkodik, a műsor a Földön megy, de a jól ismert bibliai történetek új megvilágításba kerülnek. Az események indítékai nemcsak emberileg válnak érthetővé, nemcsak lényegre törően olvashatjuk más stílusban a nagy narratívát, de még a szociológia, pszichológia és minden más tudomány ismert arzenálja is felsejlik a háttérben. A hatalmas lendülettel - hisz magával a teremtés aktusával - induló könyv kiemelkedő értéke, hogy sosem ül le, sőt még a befejezés is meglepően csattanós.

Életünknek manapság kevés olyan területe van, amelyet annyi ellentmondásos információ terhel, mint az étrendünk: együnk sok húst, ne együnk sok húst, a teljes kiőrlésű gabonák egészségesek, a teljes kiőrlésű gabonák katasztrofálisak, csak bizonyos élelmiszereket szabad fogyasztanunk, mindent ehetünk, de mértékkel, és így tovább. A különböző kultúrák évszázados konyhái a bonyolult biológiai igények és a környezet által finomhangolt evolúció eredményei. Mit tehetünk az egészségünkért a tömegélelmiszerek korában? Stephen Le kanadai biológiai antropológus könyve elődeink táplálkozási stratégiáit feltáró nagy ívű történeti áttekintés, a világ különböző földrészein élő embereket és az ottani ételfogyasztási szokásokat bemutató szórakoztató útirajz, aktuális tudományos kutatás és meggyőző életmód-tanácsadó egyszerre.

A nyári nappalokat követő végtelen téli éjszakákon különös dolgok történnek egy átlagosnak mondható nyugat-izlandi falucskában: a Kötöttárugyár igazgatója, miután egy éjszaka latinul álmodik, az örökkévalóságra szegezi tekintetét, és lemond a földi boldogságról, egy politikust elnyel a sötétség, a helyi gazdabolt raktárában pedig, amely egy régi bűntett helyszínén épült, mintha kísértet járna. Az egymáshoz lazán kapcsolódó történetek füzérében a szürke hétköznapok izgalmai az emberi esendőség iránti költői érzékenységgel, fülledt erotikával, könyörtelen humorral és szívszorító tragikummal tárulnak fel az olvasó előtt, miközben a vágy sötét sikátoraiban tévelygő helyiek olyan örök kérdésekkel szembesülnek, mint az emberiség sorsa vagy az élet értelme.

„Ray­mond Smullyan képes arra, hogy a ma­te­ma­ti­ka leg­abszt­rak­tabb té­má­it konk­rét és bű­bá­jos ké­pek­ben tárja az ol­va­só elé. A Csú­fo­l­óri­gó a kom­bi­na­to­ri­kus lo­gi­ka alap­ja­it olyan tré­fás fo­gal­ma­kon ke­resz­tül hozza közel az ol­va­só­hoz, mint a Gö­del-er­dő, az in­verz po­szá­ta, a dup­lán csú­fo­ló­dó rigó, a fan­tasz­ti­kus madár, a ma­dár­szo­cio­ló­gus vagy éppen a me­ta-ma­dár­szo­cio­ló­gus.” „Ha nem Smullyan­nek, akkor ugyan kinek jut­ha­tott volna eszé­be, hogy a kom­bi­na­to­ri­kus lo­gi­kát, amely je­len­leg a szá­mí­tás­tu­do­mány­ban és a mes­ter­sé­ges in­tel­li­gen­cia ku­ta­tá­sá­ban is a ku­ta­tás hom­lok­te­ré­ben áll, ma­da­ra­kat meg­szó­lal­tat­va ma­gya­ráz­za el? A leg­jobb az egész­ben, hogy az ol­va­só­nak nem kell is­mer­nie a mo­dern lo­gi­kát ahhoz, hogy meg­ért­se, miről is éne­kel­nek ezek az okos ma­da­rak.” „Smullyan fi­gye­lem­re méltó le­le­mé­nyes­ség­gel, báj­jal és »ör­dö­gi« hátsó szán­dék­kel ve­ze­ti az óvat­lan ol­va­sót az erdő mé­lyé­re, egé­szen addig, amíg az or­ni­to­ló­gi­ai lo­gi­ka le­he­tet­len­né teszi szá­má­ra, hogy lássa a ma­da­rak­tól a fákat. És mi­cso­da ma­da­rak­tól! Bár­csak Smullyan min­den ér­ve­lést ilyen él­ve­ze­tés­sé tenne!” - Dana Scott

Az előjogok vadászata, a másokon való átgázolás vagy a számító kihasználás elítélendő tettek, ám nagyon is érthető érdekek vezérlik őket, enyhébb változataik kulcsszerepet játszanak sok köznapi antiszociális cselekedetben. A kegyetlenség vagy nyílt önimádat ritka jelenségek, míg a társadalmi normákat megszegő hazudozás, csalás vagy megszégyenítés sokkal gyakoribbak. Az úgynevezett Sötét Triád személyiségkoncepció e "mindennapos" szabálysértő viselkedésformákhoz kötődő vonásokra, az átlagemberekben is jelen lévő "sötét oldalra" hívja fel a figyelmet. Az egyéni életúton és érzelmi-értelmi módosulásokon túl az evolúciós folyamatok szintjén is vizsgálandó, mi hajtja énünket, hogy képes legyen az együttélést sértő döntésekre anélkül, hogy átlépné a kiközösítés határát. Fontos megértenünk, hogy általános elutasítása ellenére miért maradhatott fenn a Sötét Hármas. A kötetben a törvény általi büntetést vagy pszichiátriai kezelést követelő klinikai dimenziókba is betekintünk.

Mit kezdjünk a szeretteink halála után ránk maradt örökséggel? Az elbeszélő egy nap az édesanyja által felhalmozott rengeteg holmi között találja magát. A könyvek, bútorok, lakberendezési tárgyak sokaságának válogatása közben felsejlenek a múlt kesernyés vagy mulatságos emlékei, amelyek révén átgondolja az édesanyjához fűződő kapcsolatát, és egyben a saját helyét a világban. A szülők generációjának, a háború utáni gyerekek "gondtalanságra programozott" nemzedékének nagyon is súlyos örökséggel kellett szembenézniük, különösen, ha zsidó családba születtek: a szocialista Lengyelországban uralkodó elhallgatáspolitika, majd az újra fellángoló antiszemita hullám sajátosan csalárd beszéd- és viselkedésmódra nevelte az embereket. A volt pszichológus, anya, feleség és nagymama szókimondó őszinteségével, megingathatatlan tartásával, határozott ízlésével és öntörvényűségével vette fel a harcot a rendszerszintű hazugságokkal és önbecsapásokkal, s közben észrevétlenül is örökül hagyta fiának, milyen hangot üssön meg a packázó hivatalnokokkal, a porszívóügynökökkel és a giccses közhelyeket puffogtató tömegemberekkel.

Sokféle parazita van - jó és rossz egyaránt Környezetünk változásai mindig is befolyásolták az ember és a paraziták együttélését. Az orvostudomány fejlődésének segítségével néhány kínzónktól már megszabadultunk, de újabb, nagy arányú változások elé nézünk. A klímaváltozás során a korábban leginkább a trópusokon előforduló élősködők világszerte elterjedhetnek, és a dengue-lázhoz hasonló betegségek nemsokára Európát is fenyegethetik. Az erdőirtások miatt az emberek és az állatok egyre inkább közelebb kerülnek egymáshoz, és egyre több vírust adhatnak át egymásnak. Minél többször történik meg ez, annál valószínűbb, hogy valamelyik közülük ránk specializálódik. Ezeket a folyamatokat kizárólag a saját, emberi nézőpontunkból nem érthetjük meg a maguk mélységében. A Végtelen paraziták egy ismeretlen világot tár fel előttünk: a bélférgek, a vírusok és a baktériumok perspektívájából tekint az életünkre.

Horst Bredekamp - a Humboldt Egyetem professzora, az úgynevezett Warnke-iskola meghatározó tagja - 2007-ben tartott Adorno-előadásaira épülő kötetében a művészettörténet-elmélet és nyelvértelmezés olyan áthatását mutatja meg, amellyel minden előzetes osztályozás nélkül a kép(ek) eltérő-variábilis kifejezőerejét vizsgálja. Különbséget tesz sematikus, szubsztitutív és intrinzikus aktus között, s ennek alapján tárgyalja a különböző korok képalkotását és egyben a hatáskiváltás módozatait. Az első marokkövektől a mai transzgenikus biomunkákig ívelő elemzésekben kiterjesztett képfogalmat használ, a mesterségesen létrehozott tárgyak tág körével foglalkozik, hogy megértesse és egyetemessé tegye a képi aktus működését. Az átfogó igényű összegző mű annak feltárása, hogy az egymással érintkező és/vagy egymásra felelő képtechnikák milyen eszközöket használnak ahhoz, hogy az ember számára valamit megjelenítsenek.

Ez a regény egy norvég középosztálybeli család története a századfordulótól napjainkig: Cecil Enger családjáé. Szerető közelségben, mégis ironikus távolságtartással mutatja be őket. A családtagoknak fel kell számolniuk a régi családi otthont, mert anyán elhatalmasodott az Alzheimer-kór. Egy gondosan összekészített papírköteg azonban megússza a nagy selejtezést. Ezek anya karácsonyi ajándéklistái. Pontosan részletezi bennük, hogy mit vásárolt, mit készített, kinek mit adott és kitől mit kapott a család, ily módon lesznek a listák a szülők, testvérek, nagynénik közötti családi saga vezérfonalává. Megismerjük anya útját, szeretett személyiségének drámai felmorzsolódását a betegség évei alatt, a bánatot és keserűséget, melyet mindennek a feldolgozása hozott magával, hogy végül ez a nagyon személyes regény megszülethessen. Nemcsak letehetetlen olvasmány hanem, mivel a szerző újságíró jól megírt társadalmi és politikai mikrotörténelem Norvégiáról, s egyben kivételes antropológiai vizsgálódás is az ajándékozás mibenlétéről.

Byung-Chul Han új könyve vendégszövegekkel sűrűn átszőtt esszé, amely félúton kerti naplóba fordul. A globális digitális zaj ellenében a növényekkel járó munka csendbe merülő testi tapasztalatát, földközeli örömeit vázolja fel. A kiindulópont a szerző három éven keresztül ápolt berlini hobbikertje, így a nagyvárosi gondolkodó őszinte rácsodálkozásai szervezik a kötetet, és ágaznak szét irodalmi, zenetörténeti és esztétikai asszociációin át botanikai kalandozásokká. Han e művében nem természetfilozófiai kutatásokat végez, hanem mindenekelőtt érző ember, aki korunkról kritikusan töprengve az instant kielégülés és a kiégés társadalmával szemben az elidőzés, a Földhöz való óvó visszafordulás, a transzcendencia nagyon is kézzel fogható élményét kínálja a kertművelés költőien realisztikus leírásaiban.