Ursus Libris strana 5 z 6

Miért képtelenek oly sokan kiszabadulni destruktív kapcsolataikból, életük ördögi köreiből? Miért engedik, hogy kihasználják őket, és miért vallanak makacsul ismétlődően kudarcot a magánéletükben és a karrierjükben? Heinz-Peter Röhr német terapeuta évtizedek óta foglalkozik ilyen problémákkal küzdő emberek gyógyításával. Ebben a könyvében - A libapásztorlány című Grimm-mesét használva vezérfonalként - feltárja a kóros függőség mint pszichés probléma, sőt súlyosabb esetben betegség mögötti rejtett mozgatórugókat. Megmutatja, hogy a bajok gyökerei általában a gyerekkorba nyúlnak vissza, és abban keresendők, hogy az egyik szülő érzelmi nyomás alatt tartja és olyan szerepkörbe kényszeríti a gyermekét, amely meggátolja az egészséges emberi kapcsolatokra, független életre és kiteljesedésre képes, érett psziché kifejlődését. Ez azután súlyos kapcsolati problémákat okoz a felnőttkorban, és gyakran vezet szenvedélybetegségek kialakulásához. Az elemzés mellett a kötet részletes útmutatást is ad ahhoz, hogyan lehet kiszabadulni az ilyen jellegű függőségből, és elszakítani a fogságban tartó érzelmi kötelékeket.

Aki megérti, miről szól a többnyire hiperaktivitással társuló figyelemhiányos zavar tünetegyüttese, utána mindenütt találkozni fog vele. Az eddig szórakozottnak, mániásnak, „pörgősnek” vagy kreatívnak, de kiszámíthatatlannak tartott gyerekek és felnőttek, akikről azt gondoltuk, hogy többre lennének képesek, ha „összeszednék magukat”, akiknek soha nem jön ki a lépés az iskolában vagy a munkájukban, vagy akik a csúcsra jutottak ugyan, de még mindig úgy érzik, hogy valami más irányítja őket vagy szétszórtak – nos, ezek az emberek valójában ezzel a problémával küszködnek. A fenti mondatokkal kezdődik ez az Amerikában több mint kétmillió példányban elkelt mű, amelynek szerzői maguk is az ADHD-nek vagy ADD-nek nevezett figyelemhiányos zavarral viaskodva élték életüket, majd lábaltak ki belőle a betegség felismerése és kezelése után. Művükben számos tipikus emberi sorsot, gyerekekről és felnőttekről szóló esettanulmányt bemutatva hozzák közelebb a problémát az olvasóhoz. Részletes leírásokkal és sok-sok praktikus tanáccsal segítik az érintett felnőtteket éppúgy, mint a gyerekek szüleit, tanárait. A könyv alapjaiban változtathatja meg a figyelemzavaros emberek viselkedéséről alkotott felfogásunkat, és hozzájárul ahhoz, hogy ők is boldogabb, teljesebb életet éljenek.

A kétéves kisgyerek hisztizni kezd a boltban. Az óvodás nem hajlandó reggel felöltözni. Az ötödikes otthon duzzog, pedig elmehetne a barátaival játszani. Miért nehezítik meg a gyerekek oly gyakran szüleik és nevelőik életét? Ez az úttörő jellegű és nagyon gyakorlatias könyv bemutatja, hogy ezek a néha megmagyarázhatatlannak tűnő megnyilvánulások az agy fejlődésének, a személyiség kialakulásának természetes velejárói. A szerzők a legújabb tudományos eredmények alapján felvázolják, hogyan alakul ki a különféle agyterületek közötti egészséges munkamegosztás és harmonikus együttműködés. Tizenkét nevelési technikát ismertetnek, amelyekkel a szülők elősegíthetik mindezt. Elvetik az olyan megközelítéseket, amelyek mindenáron a teljesítményt és a tökéletességet állítják a középpontba, ehelyett olyan módszerekre összepontosítanak, melyekkel a gyerekek jobban önmaguk lehetnek, könnyebben megtalálhatják a helyüket a világban, nagyobb rugalmasságra és több erőre tehetnek szert. Megközelítésük lényege, hogy az összes helyzet - a stresszes, dühös pillanatok éppúgy, mint az örömteli percek - felhasználhatók annak elősegítésére, hogy gyermekeink felelős, gondoskodó, tehetséges személyekké váljanak.

Évek óta vártam arra, hogy kézbe vehessek egy ilyen könyvet. Nem túlzás azt állítani, hogy a Hol van ilyenkor Isten? elolvasása után az ember másként kezdi látni az életét. Richard Leonard már az első lapokon leszögezi, hogy nem tudományos értekezést kíván írni a szenvedés teológiájáról. Könyvében inkább őszinte és szívélyes gesztussal fordul azokhoz, akik életük során megismerték a szenvedést - vagyis mindenkihez. Richard Leonard a barátom, és az egyik legkiválóbb jezsuita, akit ismerek. Művelt, kiváló előadókészséggel van megáldva, együtt érző, jó humora van, ráadásul a rend legaktívabb tagjai közé tartozik. (…) Egyvalamit azonban a legtöbben biztosan nem tudnak róla. Mégpedig azt, hogy a családja testközelből megismerte a szenvedést. A könyve is erről szól. A szenvedés váratlanul, érthetetlenül és hatalmas erővel tört a családjára, s ezután már egyikük sem volt olyan, mint korábban, Richard sem. Aki elolvassa az életének erről az időszakáról kifejtett gondolatait, az sem lesz már olyan, mint azelőtt.

Ebben a rendhagyó könyvben Thomas Keating atya, ciszterci (trappista) szerzetes, korunk egyik neves spirituális tanítója, a középpontba vezető ima gyakorlatának kidolgozója beszélget az Anonim Alkoholisták mozgalom egyik tapasztalt tagjával. A mozgalom tizenkét lépésből álló módszere kapcsán szó esik a mai világban szinte törvényszerűen szerzett lelki sebeinkről, a gyógyulás felé vezető, belátáson alapuló spirituális útról és az önátadás szükségességéről, melynek során feltétel nélkül a kereszténységben Istennek nevezett Felsőbbrendű Erőre bízzuk magunkat. A kötetet Keating atya szellemiségét és tanításait bemutató tanulmány zárja.

Amikor a Hamis Én kifejezést használom, azt az ént értem rajta, amelyet létrehozunk és magunkévá teszünk, hogy megtaláljuk identitásunkat a világban a munkánkat, a hivatásunkat, a vallásunkat, a kultúránkat, a társadalmi helyzetünk elemeit. A hamis itt nem azt jelenti, hogy rossz, hanem csak azt, hogy külső, múlékony, változó. Valamennyiünknek van Hamis Énje szükségünk van rá, hogy élni tudjunk a világban. Az Igaz Én az, aki objektíven vagyunk Istenben. A legtöbb vallási és spirituális hagyomány léleknek nevezi, habár misztikus módon egyben több is annál. Nem saját személyiségünk, választásaink, tapasztalataink révén hozzuk létre, nem lehet előállítani vagy megalkotni. Legbelső lényegünket jelenti. [] Úgy vélem, a halhatatlan gyémánt metaforája fejezi ki legjobban, amiről beszélek: erős, igaz, tiszta, de el van rejtve bennünk. Az Igaz Én az, aki objektíven vagyunk Istenben. A legtöbb vallási és spirituális hagyomány léleknek nevezi, habár misztikus módon egyben több is annál. Nem saját személyiségünk, választásaink, tapasztalataink révén hozzuk létre, nem lehet előállítani vagy megalkotni. Legbelső lényegünket jelenti. [] Úgy vélem, a halhatatlan gyémánt metaforája fejezi ki legjobban, amiről beszélek: erős, igaz, tiszta, de el van rejtve bennünk. (részletek egy Richard Rohrral készített interjúból) Ígérem önöknek, hogy Igaz Énjük felfedezése olyan lesz, mintha hatalmas teher kerülne le a vállukról. Többé nem kell majd építgetniük, védelmezniük és magasztalniuk semmilyen idealizált énképet. Az Igaz Énben élt élet egész egyszerűen sokkal boldogabb létezés, bár a nap huszonnégy órájában soha sincs részünk benne. De innentől fogva bármikor visszatérhetnek ide. (részlet a könyv első fejezetéből)

Hogyan hangolódjunk rá testünk bölcsességére: mit, mikor és legfőképpen hogyan együnk? Hogyan tudatosítsuk az étkezéshez kapcsolódó beidegződött szokásainkat és mintáinkat? Hogyan találjunk rá helyettük az ételekkel való természetes kapcsolatunkra, hogy újra élvezhessük azok ízét, zamatát? Hogyan együnk kevesebbet úgy, hogy közben teljesen elégedettnek érezzük magunkat? Ezekre a kérdésekre tudjuk meg a választ Jan Chozen Bays könyvéből, amely bemutatja a tudatos étkezés módszerének elméleti hátterét, és sok, a mindennapok során alkalmazható gyakorlatot is tartalmaz. A tudatos étkezés során a teljes figyelem az evés folyamatára irányul - az összes ízre, illatra, gondolatra és érzésre, amely felmerül az étkezés során. Akár túlsúlytól, akár evési zavartól szenvedünk, vagy egyszerűen csak jobban szeretnénk élvezni az életet, ez a könyv egyszerű eszközt kínál ahhoz, hogy újra egészséges és örömteli legyen a kapcsolatunk az evéssel.

Miért nem teljesülnek az újévi fogadalmak? Miért fulladnak rendre kudarcba a fogyókúrák? Miért bizonyulunk gyakran képtelennek arra, hogy azzal foglalkozzunk, amivel szándékunkban áll? Hogyan vált korunk emberének egyik legnagyobb problémájává az önkontroll, illetve annak hiánya? Mi voltaképpen az akaraterő? E kérdések megválaszolására nagyon sok, sokszor meglepő eredményeket hozó tudományos vizsgálatot végeztek az elmúlt évtizedekben. Kiderült például, hogy izmainkhoz hasonlóan az akaraterőnk is kimerül, ha túlerőltetjük, ezért ügyesen be kell osztanunk viszont fejleszthető is. A többet ésszel, mint erővel és a rend a lelke mindennek népi bölcsességek szellemében számos tippet kapunk ehhez a könyv lapjain, többek között a határidők betartásával, a tennivalók listájának csökkentésével, a figyelem összpontosítással és a káros szenvedélyektől való megszabadulással kapcsolatban. A szerzők a legfontosabb kutatások leírása és az eredmények elemzése mellett híres emberek élettörténetéből vett példákkal teszik olvasmányossá és közérthetővé mondanivalójukat.

Richard Rohr ebben a művében bemutatja, hogy a jelen pillanat átélését középpontba helyező szemléletmód - amelyet manapság inkább a keleti vallások hangsúlyoznak - a keresztény hagyományban már a kezdetektől fellelhető. Nem csak a nagy misztikusok írásaiban talál számos erre vonatkozó utalást, hanem Jézus szavaiban, Pál apostol leveleiben vagy éppen az Ószövetség könyveiben is. A kötet útmutatásokat ad arra vonatkozóan, hogyan segítheti az imaélet és a kontempláció gyakorlása előrejutásunkat ezen az úton. "A közvetlen kapcsolat a pillanattal a legszabadabb út az isteni egyesüléshez; a mezítelen, védtelen és nem kettős jelenlétnek van legnagyobb esélye találkozni a Valódi Jelenléttel. Számtalan módon körüljárom ezt a témát, mert tudom, hogy legtöbbünkben az ellenállás, az elutasítás vagy az elkerülés számtalan szintje megtalálható, és bonyolult világunkban valamilyen okból nagyon nehéz nagyon egyszerű dolgokat tanítani."

Aminek boldogítania kellene, de nem boldogít Aminek nem volna szabad örömet okoznia, de mégis örömet okoz Egy életen át boldog leszek, ha megtalálom a páromat, gyermekeim születnek, gazdag leszek, és szép szakmai karriert futok be? Nem lehetek boldog, ha egyedül maradok, ha elváltam, ha anyagi gondok szakadnak rám, vagy ha pozitívak lettek a leleteim? Az öregedés és a beteljesületlen álmok szükségszerűen boldogtalansághoz vezetnek? A kötetben Sonja Lyubomirsky tudományos vizsgálatok eredményeit felvonultatva, mégis olvasmányos stílusban, a hétköznapi életből vett sok-sok példán keresztül világít rá arra, hogy ezek a közhiedelemben élő „mítoszok” alapjában véve tévhitek, a hozzájuk kapcsolódó hamis elvárások pedig sok probléma és hibás döntés forrásává válhatnak, megakadályozhatják például azt, hogy rálássunk az életünk negatív fordulataiban rejlő növekedési, megújulási lehetőségekre. Meggyőző érveléssel mutatja be, hogy az életünkkel való tartós megelégedettség és a boldogságérzet alapját nem a körülmények kedvező alakulása biztosítja, hanem a megfelelő tudati és érzelmi beállítottság, és hathatós támogatást nyújt ezek kialakításához.

"A Szent Ignác által kínált út arra irányul, hogy az ember rátaláljon a szabadságra: hogy tudjon szabadon azzá válni, akivé lennie kell; hogy szeressen, és elfogadja mások szeretetét; hogy jó döntéseket hozzon; s hogy megtapasztalja a teremtés szépségét és Isten szeretetének misztériumát." - írja James Martin amerikai jezsuita szerzetes hazájában nagy sikert aratott művének bevezetőjében. Amellett, hogy rövid áttekintést nyújt a jezsuita rend történetéről és lelkiségéről, a "megtalálni Istent mindenben" szentignáci alaptanítás szellemében elsősorban praktikus kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Életvezetési tanácsai a mindennapi élet szinte minden fontos területét lefedik; a munka, a hivatás, a szeretet, a barátság, a szenvedés, az imádság vagy éppen a döntési helyzetek egyaránt helyet kapnak a könyvben. Gyakran humorral és öniróniával fűszerezett mondanivalóját sok-sok példával teszi szemléletessé. Nemcsak a szentek és más szerzetesek életéből merít, hanem saját életútjának válságait, tépelődéseit, felismeréseit, felemelő pillanatait is megosztja az olvasóval.

"Az Ísá-upanisad az egyik legrövidebb upanisad, egyben az egyik legmélyebb jelentésű is. A védikus hagyomány más jelentôs szövegeihez hasonlóan a személyes és társadalmi fejlődés szempontjából is szerves egészként és átfogóan kezeli a spiritualitást, a pszichológiát, az ismeretelméletet és a gyakorlati útmutatást. Nemcsak a kozmikus és személyes tudatosság, az illúzió és a valóság, tudatlanság és tudás mibenlétét magyarázza el, hanem a spiritualitás gyakorlati alkalmazásával és az „utolsó utunkra” való felkészüléssel is foglalkozik. Szvámí Ráma magyarázatából megérthetjük, hogy az élet spirituális és gyakorlati oldalának szükségszerűen összeegyeztethetőnek kell lennie. Mivel az Ísá-upanisad az ősi hagyomány filozófiai és költői szóképeit használja, a nyugati ember számára helyenként nehezen érthető, Szvámí Ráma azonban csodálatosan rávilágít a műben foglalt mélységes meglátásokra."

Miből érzi meg a kutya, hogy gazdája éppen elindult hazafelé? Honnan tudja sok macska már kora reggel, hogy aznapra bejelentették az állatorvoshoz? Hogyan találják meg az állatok a hazavezető utat számukra teljesen ismeretlen területeken is? Hogyan olvasnak gazdájuk ki nem mondott gondolataiban és érzik meg azt, mivel tudnak legjobban a segítségére lenni? Mi teszi lehetővé, hogy előre jelezzék például az epilepsziás rohamokat vagy éppen a földrengéseket? Vajon az emberben is szunnyadnak ilyen képességek? Rupert Sheldrake, a morfogenetikus mezők elméletének megalkotója több ezer, de az állatoknak a tudomány mai állása szerint megmagyarázhatatlan képességeit leíró beszámolót gyűjtött össze, és számos kísérletet is végzett ezen a területen. Ezek közül adja közre a legérdekesebbeket ebben a kötetben, egyben magyarázatot is próbál találni rájuk.

1996-ban bekövetkezett váratlan halála előtt kiadott utolsó művében Henri Nouwen a Szentírás egyik leggyakrabban idézett mondata kapcsán osztja meg gondolatait és érzéseit az olvasóval. Mély spirituális ösztönzést adott neki Jézus kérdése, amelyet tanítványaihoz, Jánoshoz és Jakabhoz intézett. „Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom? Már az, ahogy hagytam ezt a kérdést egyre mélyebbre belém ivódni, nyugtalanságot keltett bennem. De tudtam, hogy el kell kezdenem együtt élni vele. Ez a könyv ennek az együttélésnek a gyümölcse. Az a célja, hogy Jézus kérdése a szívünk mélyéig hatoljon, és ezzel személyes válaszadásra késztessen. Azt a három témát követem, amely azon a bizonyos reggelen fogalmazódott meg a Daybreak közösség kápolnájában: a kehely tartása, felemelése és kiürítése. Ezek lehetővé teszik, hogy feltárjam a lelki horizontokat, amelyeket Jézus kérdése nyit meg előttünk, és meghívjam az olvasót, hogy csatlakozzon hozzám e felfedezőútra.” (Részlet a könyvből)

"Bár a "Mándúkja-upanisad" az összes upanisad közül a legrövidebb, mégis a legnagyobb tiszteletnek örvend, és a legmélyrehatóbb is egyben. Megtanít minket arra, hogyan ismerjük meg a tudat négy állapotát: az ébrenlét, az álmodás és az alvás állapotait, valamint a turíját, a negyedik állapotot, mely túl van ezeken. Mi az ébrenléti állapot? Mi a különbség az álmodás és az ébrenlét között? Miért változik meg, miért torzul el mindent az álomban? Azt mondod, hogy az álom állapota addig igaz, amíg tart. De mi a helyzet az ébrenléttel? Valódibb, mint az álomállapot? Mi voltaképpen a mélyalvás? Miért alszol, miért van szükséged az alvásra? Amikor a mélyalvásban vagy, semmi sem valóságos. De amikor eljutsz a turíjába, akkor felismered, hogy kizárólag a turíja az igazság." (részletek a bevezetésből)

"... arról fogok írni, milyen érzés szembenézni az élet azon szakaszával, amelyről nem szólnak a karriertervek. Beszámolok arról, mit figyeltem meg azoknál az idősebb embereknél, akikkel az egész életemet együtt töltöttem, és akik a legtöbbünk által termékeny éveinknek nevezett kor után is teljes értékű életet élnek. Arról az átmenetről fogok írni, amellyel átlépünk az emberi fejlődés utolsó időszakába, és arról, hogy miként élhetjük meg ezt az időszakot az élet csúcspontjaként... Ideje elenged nünk mind az örök fiatalságról alkotott képzeteinket, mind pedig az öregedéstől való félelmeinket, és felfedezni annak szépségét, mit jelent jól megöregedni. Ideje megértenünk, hogy az élet utolsó szakasza nem azonos az élet hiányával, hanem egy új é letszakasz." - írja a szerző, a maga is élete 70-es éveiben járó Joan Chittister a könyv bevezetőjében.