Hľadanie: Druhá svetová vojna
zobraziť:
Emlékeim az angolnáról
"Emlékezetem csupa árny, elmém zavaros."
Szára Fukuhara biológus, anyai ágon cseh, apai ágon japán származású. Jokohamában él, ahol a kihalás szélén álló japán angolnák kutatásával foglalkozik. Kevés barátja közé tartozik Nakadzsima úr - Szára főbérlője, egy díszhalüzlet tulajdonosa -, valamint Miju, a lakótársa, aki egy lépést sem tenne meg a fakardja nélkül, és órákon át társalog Unagival, a díszhalüzletben élő angolnával. Szára nyugodt életét volt osztálytársa, Juka felbukkanása zavarja meg, aki eltűnt újságíró-kollégája után nyomoz. A múltból egymás után kerülnek elő a rég elfeledett események, amelyek a három lányt életre szóló döntések elé állítják.
A Tokióban ébredek szerzőjének új könyve rafinált módon társítja a fantasztikus elemeket a nyomozás motívumával. Csodálatos történet a barátságról, a bátorságról és az emlékezéserejéről.
A szívverések szigete
"A boldogság gyakran hazugsággal kezdődik. És ha ragaszkodunk ahhoz, hogy igaznak higgyük, igazzá is válik."
Súicsi egész életében gondosan ügyelt arra, hogy ne éljen át mély érzelmeket, és ne kötődjön senkihez. Nem bírná a szíve. Ám amikor egy titokzatos gyermek bukkan fel a nemrégiben elhunyt édesanyja házánál, hirtelen minden megváltozik. A férfinak lépésről lépésre szembe kell néznie a múltjában felgyülemlett fájdalommal, a szőnyeg alá söpört, elhallgatott, letagadott bánattal, hogy visszatérhessen az életébe az öröm, a szeretet és a szerelem. Az emlékek felidézésében a segítségére van a csendes és bölcs Szajaka, aki halottakat készít fel a temetési szertartásra; egy "hal-gyerek", aki mintha a tenger fenekéről hozná a felszínre az emlékeket; valamint egy hosszú utazás Tesima szigetére, a Szívverések Archívumába, ahol egy különleges kiállítás keretében több ezer ember szívverését lehet meghallgatni.
Laura Imai Messina, az Amit a szélre bízunk és Az élet rejtett színei szerzője ezúttal is bebizonyítja, hogy bármilyen fájdalmas is a trauma, bármilyen sötét és végtelen a gyász, az élet és a boldogság mindig utat tör magának.
Lesz majd minden
"Úgy van az, hogy az ember gyereke spórul, törekszik, spórul, törekszik, spórul, törekszik, amíg csak bele nem vénül ebbe, ki nem hullik a haja meg a foga, s akkor hirtelen valami könnyebbséget érez a bal bordája alatt" - vallják generációk óta a Nádor vármegyei Égetthalmon tősgyökeres Balogh család tagjai, akiknek annyira a vérükbe ivódik a gyarapodási kényszer, hogy számukra az élet örömeire már csak gondolni is pazarlás.
Világháború, forradalom, tanácsköztársaság vagy gazdasági válság sem tántoríthatja el őket - még a rozsdás boronaszögekből krampácsolt fogsorú fölszegi Hétkórság átka sem! Az évenkénti kikísérés ünnepén az elhalt rokonságukat vendégül látva csak úgy dagad a keblük az előbbre jutásuk felett érzett büszkeségtől; nem számít, ha ketten osztoznak is egy szemen és egy fogon, ha csonka kezűek, netán ténylegesen kígyót melengettek azon a dülledő keblen. A holtak pedig nemcsak falhatnak, vedelhetnek és mulathatnak kedvükre, de a halál némaságából szabadulva a nyelvük is megered: beteljesült vagy csalfa szerelmi kalandozásaikról mesélnek, egykori sérelmeket, vitákat hánytorgatnak fel, de még az is előfordul, hogy békejobbot nyújtanak régi haragosaiknak, vagy nászra kelnek az élőkkel.
A borbély fia
Simon, a fiatal amszterdami fodrász az apjától örökölt szalonban dolgozik, semmi hajlandóságot nem mutatva arra, hogy kedvesnek tűnjön, sőt, még a ZÁRVA-táblát sem fordítja meg mindennap. Egyhangú élete egy csapásra megváltozik, amikor egy csoport szellemi fogyatékos gyerek úszásóráin kezd segédkezni anyjának, majd egy nap hajvágást kér tőle egy szalmaszőke író, aki történetesen egy fodrászról tervez regényt írni. A férfi nemcsak a fodrászkellékek nevére, de Simon apjának történetére is kíváncsi, aki az akkor már várandós feleségét hátrahagyva felszállt egy Gran Canariára tartó repülőgépre, és soha nem tért vissza. Cornelis neve szerepel az 1977-es tenerifei repülőgép-szerencsétlenség áldozatainak listáján – de mi van, ha mégsem halt meg? Simon megszállottként veti bele magát a kutatásba, anyját és nagyapját is bevonva próbálja kibogozni a katasztrófa részleteit és feldolgozni végre az apja hiányát, miközben egyre szenvedélyesebben vágyakozik valaki után, aki képtelen viszonozni az érzéseit. Az író mindeközben szorgalmasan alkot – még az is lehet, hogy amit olvasunk, néhol csak az ő képzeletének szüleménye. A borbély fia fordulatos regény a gyászról, az újrakezdésről, a családi kapcsolatok és a vágy erejéről. Nem csupán az én- és apakeresés, de az alkotás magával ragadó története is, amely elmossa a határt jó és rossz, igaz és hamis, valóság és fikció között. „Az emberek csak úgy csinálnak dolgokat. A dolgok csak megtörténnek. És kész.” „Bakker eddigi legjobb könyve!” – J. M. Coetzee
Tóték - Helikon Zsebkönyvek 89.
A Tóték című kisregény - az Egyperces novellák mellett - Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait ostromolja - nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. ("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: "Kedves Mariska, ha esetleg egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe." vagy ez: "Még senki se szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott."
Az ötös számú vágóhíd - Helikon Zsebkönyvek 49.
Az ötös számú vágóhíd a világirodalom egyik legnagyszerűbb háborúellenes regénye. Főhőse, Billy Pilgrim elszabadul az időben, és zsiráfok meg gyakorlózubbonyos csecsemők, bombák meg ellopott teáskannák társaságában nézi, amint halál és művészet járja szolgálati keringőjét, most, a múltban és mindig, a Földön és a Tralfamador bolygón. Hozzá madarak csicsergik: Nyitni-kék.
"Már jómagam is csupán megvonom a vállam, ha arról értesülök, hogy valaki meghalt. Olyankor elismétlem, amit a tralfamadoriak szoktak mondani a halottakról. Íme, ezt szokták róluk mondani: "Így megy ez."
A kis hazug
Pascale Robert-Diard elismert francia újságíró lebilincselő tárgyalótermi drámája azt vizsgálja, miért hazudott egy tizenéves áldozat a megerőszakolásáról, és hogy milyen könnyen lesz a hátrányos helyzetűekből bűnbak.
A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik.
Mindenki elintézettnek tekinti az ügyet, és továbblép, a húszéves Lisát azonban bűntudat gyötri. A fellebbviteli tárgyalás előtt új ügyvédet keres egy nő személyében. Alice Keridreux elvállalja az ügyet, és karrierje legkockázatosabb tárgyalása elé néz: egy hazug áldozatot kell védenie.
A #metoo-mozgalom és az osztályok közötti egyenlőtlenségek metszéspontjában játszódó regény egy Harper Lee és Georges Simenon nyomdokain haladó bírósági próza, egy szokatlan szembenézés felkavaró története.
Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.
Jótállás az igazságért
Tone Hodnebo Norvégia egyik legjelentősebb kortárs költője. A Jótállás az igazságért versei örvényként vonzzák magukhoz az olvasót, és mutatják meg a szabadulás lehetőségét egy érzelmi megrázkódtatás idején. Hodnebo versei határvonalként húzódnak aközött, amit közvetlenül tapasztalunk, és aközött, amit megpróbálunk elmagyarázni valaki másnak. Megmutatják, hogy mindaz, amiről azt gondoltuk, elveszett, az emlékezet mélyén megtalálható.
Tone Hodnebo (1962) norvég költő, műfordító, szerkesztő. Emily Dickinson és Anne Carson norvég fordítója, költészetét számos irodalmi díjjal ismerték el.
A. Dobos Éva (1955) műfordító. Kortárs norvég irodalmat fordít magyarra, többek között Jon Fosse és Karl Ove Knausgard prózai műveit. Oslóban él. A Magyar Műfordítók Egyesületének tagja.
Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.
A per - Trubadúr Zsebkönyvek 12.
Az expresszionista próza legnagyobb ígérete Franz Kafka (1883–1924) volt; az egyetlen, akinek sikerült száraz humorú rövid novelláiba és töredékekben maradt regényeibe belevinni a világ eredendő kísértetiességét, az ember reménytelen harcát titokzatosan rosszindulatú magasabb hatalmakkal szemben.
Szerb Antal
Mozgókép
Georg Wilhelm Pabst a két világháború közötti filmművészet kiemelkedő alakja. Az osztrák filmrendező Berlinben is aktív, de Hitler hatalomra kerülésének idején épp Franciaországból menekül Hollywoodba. Pabst később visszakényszerül Ausztriába, és bár családjával ellenállni készül a hatalom csábításának, a berlini propagandaminiszter mégis megkísérti ajánlataival.
Hatalom és művészet, egyén és közösség viszonya: Daniel Kehlmann regénye ma is aktuális kérdéseket vizsgál a bravúros történetmesélés erejével.
Könyvesbolt Toszkánában
Alba Donati olaszországi könyvkiadóként mozgalmas életet élt - élvezte a nyüzsgést, a neves nemzetközi szerzők társaságát -, mégis készen állt a változtatásra. Egy nap úgy döntött, visszatér Lucignanába, szülőfalujába a toszkán hegyekben, és nyit egy kis könyvesboltot.
Nem tűnt valószínűnek, hogy Alba boltja sikeres lesz, mégis hamarosan elterjedt a híre nemcsak a környékbeli könyvbarátok között, de szerte Olaszországban. Miután túlélt egy tűzesetet és egy világjárványt, népszerűsége nőttön-nőtt. Elkötelezett olvasók érkeznek távoli vidékekről nézelődni, meginni egy csésze teát abban a biztos tudatban, hogy Alba megtalálja a számukra legmegfelelőbb olvasmányt.
A naplóbejegyzések formájában megírt, inspiráló történet az olvasást, az olvasókat és a könyveseket ünnepli - az irodalmi világ meg nem énekelt hőseit.
Alba Donati költő, könyves szakember az olasz könyvkiadásban dolgozott a legjelentősebb nemzetközi szerzőkkel együttműködésben, mielőtt hazaköltözött Lucignanába, hogy nyisson egy kis könyvesboltot. A Könyvesbolt Toszkánában az első prózakötete.
Bossa nova
Két nő, két újrakezdés.
Szex, hűtlenség, útkeresés.
Janka a feleség, Bori a szerető. Akár barátok is lehetnének, azonban most ellenfelek.
Vagy mégsem?
Bossa nova. Tánc, amely lehetőséget ad, hogy szigorú szabályait tartva a résztvevők egyedi mozdulatokkal meg nem ismételhetővé varázsolják azt. Bori és Janka ezt a táncot járja, két különböző életben. Ellátják a feladataikat, működtetik a családjukat, segítik a gyerekeiket, dolgoznak, miközben mindketten érzik, valami hiányzik nekik. De mi? És nem ez az egyetlen kérdés, amire választ keres a regény.
Hogyan lehet megbirkózni azzal, ha egy napon kiderül, megcsal a férjed? Miért lesz egy negyvenes családanya hűtlen? Mi az, ami hiányzik egy látszólag kerek életből?Angela Murinai könyve két nagyszerű nő fejlődéstörténete. Janka és Bori egy nehéz helyzetben keresi önmaga legjobb verzióját, vigyázva azokra, akiket legjobban szeret.
"Tükröt tart elénk, és amit látunk, azzal mindannyian tudunk azonosulni, és olykor jót derülni rajta."- Pap Éva író
Függés - Koppenhága-trilógia III.
A Koppenhága-trilógiát 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta.
Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia harmadik kötete, a Függés a női lélek belső világába kalauzol el, kendőzetlen nyerseséggel beszél a női-férfi kapcsolatok útvesztőjéről, a kábítószer-függőségről és a leszokás felé vezető út pokláról.
"Ha fölemelem a fejem, fáj a nyakam, de ha leteszem a párnára, megindulnak felém a falak, egyre közelebb jönnek, és elfogy a levegő a kis szobában. Ha leteszem a fejem, állatok nyüzsögnek a takarómon, apró, undorító, csótányszerű bogarak ezrével, a testemen mászkálnak, bekúsznak az orromba, a számba, a fülembe. Ugyanez történik, ha egy pillanatra becsukom a szemem, az állatkák ellepnek, nem lehet megállítani őket. Sikítani akarok, de nem tudom kinyitni a szám. Különben is, lassan kénytelen vagyok belátni, hogy nincs értelme sikítani. Senki sem reagál, senki sem jön oda hozzám."
"Annyi fölösleges szenvedést okoztam neki, és soha nem fogja megérteni, hogy miért."
Most leszállunk innen
A Hallgasd a holtak énekét kétszeres Nemzeti Könyvdíjjal jutalmazott szerzőjétől
New York Times bestseller
"A maiak közül a leginkább szárnyaló tehetségű szerző - egészen egyedülálló" - Entertainment Weekly
"Most leszállunk innen a vak világba!" - kezdé a költő. Babits Mihály fordításában így hangzik az idézet Dante Pokoljából, ahonnan e regény a címét kölcsönzi.
A Most leszállunk innen igazi mestermű, amely az amerikai irodalom klasszikusaként fog bevonulni a köztudatba. Egy lány története, aki rabszolgaként élt az amerikai polgárháborút megelőző években.
Annist egy fehér rabszolgatartó nemzette, aki eladja délre. A hosszú menetelés során a lány édesanyjához kapcsolódó emlékeiben talál vigaszra, illetve a nagymamájáról szóló történetekben, aki harcos volt Afrikában. Annis számára e két nőalakon keresztül nyílik meg a kézzelfogható valóságon túli szellemvilág, amelyben ott van a föld és a víz, mítosz és történelem; ott vannak azok a szellemek, amelyek adnak és nevelnek, és azok, amelyek manipulálnak és elvesznek.
Az alászállás története végeredményben egy újjászületés története, amely során Annis visszavívja a jogot, hogy ő kormányozza saját életét.
Rengeteg állat a vonatból
Simon Bettina igazi költő, abban az értelemben, hogy már első kötetében sem mintákat követett, hanem keresgélt, gyanakodva, ironikusan figyelte saját hangját, és a költészet lényegére kérdezett rá. Második kötetének is ez a tétje: mi a vers?
Erre a látszólag egyszerű kérdésre képtelenül nehéz válaszolni. A szerzőnek tökéletes formaérzéke van, de nem fitogtatja, csak beszél - versben. A sorokba tördelt gondolkodásból mindig vers lesz. Hogyan csinálja?
Nagyon okos is, de ezzel sem kérkedik, csak leírja: "Az igazi zene a tánc." Humora is van, de nem tolakodó, sőt néha át se üt a papíron, tisztán látó tekintetén keresztül megpillantjuk a hétköznapi látványban az abszurdot. Bátorsága sem harsány, hanem csendes és kérlelhetetlen: "Sírni csak gyerekeknek szabad nyilvános helyen, és őrülteknek. De ha jobban belegondolok, nekik sem érdemes." Szorosan szerkesztett kötetét át- meg átjárják az egymásra rímelő motívumok, mégis van valami véletlenszerű könnyedség és keresetlenség az anyagban: valami üdítően nem irodalmi.
Simon Bettina kegyetlen költő is, ettől olyan pontos. Mindenen átlát, mindenre rákérdez. Arra is, érdemes-e egyáltalán írni.
Ilyen verseket igen. Csak ilyeneket érdemes.
Tóth Krisztina
Menetiránynak háttal
"Egész úton azt nézed, / mi mindent hagytál magad mögött" - szólítja meg az Utószezon című vers beszélője Rékai Anett első kötetének olvasóját is. Mintha az elszakadás és a felszabadulás állomásait járhatnánk végig: a kamaszkor lezárását, az önálló élet indulásának fázisait, az újabb illeszkedési kényszerek nehéz és nonszensz szabályait, egy párkapcsolat függő játszmáit és az irodalmi nyilvánosság társas játékait. Rékai Anett a visszájáról látja a dolgokat, a vonat ablakában pedig ott van a tükör lehetősége is. Így lesz egyfajta utazás az egész könyv, váratlan váltókkal, feltételes megállókkal és szabad jelzésekkel.
Ház, délután
A délelőtti program után a ház délután elegánsan eklektikus berendezésű, kellemesen fényezett, de ha kell, kellemesen árnyas is. Tehát árnyékolástechnikailag megfelelő. Csendes és élénk. Élénk és nyugodt. A jövevény eleinte zavarban van. Mégiscsak begurult ide a melankólia sötét golyója a folytatásnak hitt irányból. Aztán nagyítólencsén át láthattunk egy ölelkezést egy távoli ház emeleti lakásában. Közben meg elszabadult az ajándékpokol: sorjáznak a jobbnál jobb versek, mégsem árt meg a jóból a sok.
Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?
Mohácsi Balázs
Árkok az esőben
"Sam és Starkadur a Tunga feletti lejtőn üldögéltek, nézték, ahogy a felhők szitáló esőcseppektől terhesen úsznak tova, hallgatóztak, hogy meghallják a neszt, mikor a felhők kiengedik a záport, aztán sokáig ültek, és nézték az árkokat az esőben. Végül felálltak, levették a csizmájukat, futottak a fűben a házig, hoztak egy termosz kávét és bögréket, két szelet kenyeret sajttal, átgázoltak a kaszálón, varázslatos dolog a fűben mezítláb kávét inni, mialatt az ember fejét veri az eső. Ilyenek az esős napok ezen a vidéken."
Jón Kalman Stefánsson már az első, 1996-ban megjelent prózakötetében is Izland nyugati fjordjainak tájaira vezet bennünket. Lazán összefüggő novellái a helyiek valószerűtlen, a technológia és a csodák határvidékén játszódó hétköznapjait mutatja be. Errefelé eseményszámba megy, ha a horizonton feltűnik egy autó, vagy megérkezik Björn új bálázógépe; a szomszédok távcsövön át követik az elszabadult bikát; a magányosan gyászoló gazda a nappal paripává változó trollasszonnyal hál; vagy ha egy gazda a fjordok csendjének súlya alatt hallani kezdi, ahogy susognak a felhők, mint a száraz széna, és csikorognak, mikor kettészeli őket a hegycsúcs.
Stefánsson cinkos mosollyal el-eltűnődve forgatja kezében a valóság legjellemzőbb kicsiségeit, míg ki nem bomlanak belőlük a mindannyiunknak ismerős fájdalmak és drámák. És akkor megállunk, és mi is feltesszük a kérdést: "van-e szomorúbb, mint az árkok az esőben?"
Elvittük anyát északra
Jana és ikertestvére anyjuk koporsójával az elhunyt végakaratának megfelelően egy zárt, északi, finn közösségbe indulnak. A település toxikus légköre és a szektaként működő szabadegyház úgy tűnik magával rántja Öcsit, aki a szigorú vallási keretektől, a puritán patriarchátustól és az ismeretlen rokonok között várja a múlt lezárásának lehetőségét. Eközben Jana továbbra is a múlt sebeivel küszködve próbál kötődni, szeretni és szeretve lenni. Noha az anya hátrahagyott leveléből sok mélyre temetett titokra fény derül, a minták változatlanok, és úgy tűnik, az erőszak és a függések rendszere mindenhol egyforma.
Az Elvittük anyát északra a szerző nagy sikerű, August-díjjal jutalmazott, Elmentem az öcsémhez című első kötetének folytatása. Karin Smirnoff a senki máséhoz nem hasonlítható prózájának középpontjában továbbra is a zord északi közösség, illetve Jana Kippo alakja áll.