Najnovšie - Fejtóny, rozhovory, reportáže strana 17 z 27

A televízió első könnyűzenei műsorai (KKK, Tapsifüles, Egymillió fontos hangjegy, Pulzus), azok története és kulisszatitkai, és persze megelevenedik a Kádár-korszak is, a hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig. Plusz: Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Vágó István interjú, Módos Péterrel és a műsorokkal kapcsolatos emlékeik felidézése.

„A rózsaszín a kedvenc színem. Régebben mindig azt mondtam, hogy a fekete, mert az menőbb, de valójában a rózsaszín minden árnyalatát imádom. Ha veszek valami kiegészítőt, szinte mindig rózsaszínt választok. Rendszeresen olvasom a Vogue-t, és ezt nem iróniának szánom, bár talán annak tűnik. A szeptemberi kiadást egyszer még a Twitterre is feltettem." Roxane Gay humoros, éleslátó írásai végigkísérik a színes bőrű nő útját, az utóbbi évek kulturális mérföldkövei mentén kalauzolva az olvasót, és kommentálják a feminizmus mai állását (például az abortusz kérdésében). Esszéiből egy rendkívül éleslátó nő portréja rajzolódik ki, aki arra törekszik, hogy megértse önmagát, a társadalmat, amelyben él és a kultúrát, amelyben szocializálódunk.

Koronavírus, COVID-19, világjárvány/pandémia, karantén, maszk, szkafander, távolságtartás, kijárási korlátozás, részleges vagy teljes lezárás (lockdown), PCR-teszt, szerológiai teszt, antigén gyorsteszt, alapbetegség, lélegeztetogép, immunitás, nyájimmunitás, vakcina ? errol szól az életünk a szinte egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozott világban.Baji Anikó a járvány magyarországi elso hullámáról vezetett Egy triage naplója ? Harc a láthatatlan ellenséggel blogja alig néhány hete jelent meg könyv alakban. Az a napló elsosorban még a járvánnyal kapcsolatos félelmekrol, várakozásokról szólt, hiszen az elso hullám viszonylag enyhén érintette hazánkat.A folytatás egészen más olvasmány. A szeptemberben nekilendülo második hullám ránk rúgta az ajtót, már szinte minden a COVID-ról szól. A betegség beleette magát az életünkbe, az egészségügyi dolgozók pedig erejükön felül küzdenek a rájuk szakadó betegáradattal.A továbbra is a frontvonalban dolgozó Baji Anikó naplóját még írja az élet, a járvány; most a szeptember-október hónapokról szóló feljegyzéseket adjuk az olvasó kezébe. Akiket érdekel, hogy miként zajlik egy sürgosségi osztály munkája a koronavírus-vészhelyzetben, és szívesen látna néhány emberi arcot a járványról közölt szikár számadatok mögött, azok számára kihagyhatatlan olvasmány!

Szeretné tudni, milyen érzés egy fantomjárattal repülni koronavírus-járvány idején? Kíváncsi a magánrepülőgépeken szolgálatot teljesítő stewardessek mindennapjaira, a fapados légitársaságok személyzetének kalandjaira, a tehergépek magányos és az utasszállítók körülrajongott pilótáinak valós történeteire? A hatalmas sikerű Hungary-sorozat szerzőjének könyvében a légi közlekedés kulisszatitkai tárulnak fel – természetesen a magyarok szemszögéből. Kordos Szabolcs kontinenseken átívelő utazásra repíti olvasóit, a szórakoztató riportkönyvben repülőtéri dolgozók, légiutas-kísérők és pilóták mesélik el, hogy milyen a valóság tízezer méter magasságban. Az Airport, Hungary 2016-ban jelent meg először, a sokszoros utánnyomás ellenére ma már alig lehet hozzáférni, minden példánya elkelt. Amit most, kedves Olvasó, a kezében tart, az a vadonatúj második, további sztorikkal és megszólalókkal bővített kiadás, amely a 2020-as pandémia idején készült. Csatolják be biztonsági övüket, felszállunk!

"Vajon ma mivel és főleg hogyan lehet nagy cégeket és nagy vagyont felhalmozni? Hazánk és korunk „aranyembere” meg tudja őrizni arcát és személyiségét? Gyermekei büszkén vállalják, vállalhatják édesanyjukat vagy édesapjukat? Netán folytatják azt, amit elkezdett?    A magyar újkapitalizmus alig több mint három évtizede egy sor rossz és nagyon rossz példát mutatott – gyors, látványos sikereket, melyeket előbb vagy utóbb csúfos bukás követett.    De az „üstökösök” mellett állócsillagok is megjelentek a magyar gazdaság egén. Olyanok, akikre ma is felnézünk, akiknek pályaívét már üzleti iskolákban is tanítják.     Őket, pontosabban őket is szólaltattam meg az elmúlt években készült interjúkban.    Példájukkal azt szeretném bebizonyítani, vagy legalábbis bemutatni, hogy most, ebben a korrupcióval, paternalizmussal átitatott és urambátyám légkörben működő magyar gazdaságban is lehet sikert elérni. A siker így is bárki számára kézzelfogható, akiben van tehetség, elhivatottság, kitartás és persze kurázsi."   Gattyán György, évente sokmilliárd adót fizet, miért szállt rá mégis az APEH? Demján Sándor szinte mindig nyert, az orosz lottón milliárdokat - veszített Őszintén bevallja: remekül értett vagyona elvesztéséhez Somody Imre Cukorka árusból ingatlanmogul - van ilyen: Futó Péter Sportközpontot épített egykori iskolájának a milliárdos Wáberer György Egy nő, akire a férfiak is felnéznek. Kósa Erika  Műkörömből milliárdokat? Lehetséges! Jákob Zoltán megcsinálta. A pékkirály, Palásti József soha nem nyugszik. Megint kitalált valami újat!

Yvonne Hofstetter, a mesterséges intelligencia szakértője, minden politika iránt érdeklődőnek megmutatja, hogyan ássa alá a digitalizáció a korábban stabil hatalmi viszonyokat, hogyan szítja az újabb fegyverkezéstől való félelmet és teszi a világ történéseit kiszámíthatatlanná. A 21. században a biztonság rendkívül veszélyeztetett, a béke pedig, amiben élünk, törékeny. A digitális forradalom stratégiai kihasználása lehetővé teszi ugyanis a világ geopolitikai újrarendezését: az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország és Kína egymással harcol a dominanciáért, Európa pedig keresi a nagyhatalmak között a szerepét. Régen a védelmen alapult az államok közötti stratégiai egyensúly, ma azonban az offenzíva kerül előtérbe. Egy hálózati kapcsolatokba rendeződött világban megsemmisítő fegyverré válik a kód. Segítségével érzékeny adatok kémlelhetők ki, kritikus infrastruktúrák szabotálhatók el, a lakosságot pedig kamuhírekkel lehet hergelni - anélkül, hogy hivatalos hadüzenet történt volna. A szerző az eseményeket és a világpolitikát masszívan befolyásoló konkrét példákkal illusztrálja a fenyegető helyzetet. Yvonne Hofstetter 1966-ban született Frankfurt am Mainban. Jogász, 1999 és 2019 között a Big Data kiértékelésére szakosodott Teramark Technologies GmbH ügyvezetője volt. Ma elsősorban könyvekben és előadásokban hívja fel a digitalizáció veszélyeire a figyelmet. 2019-ben tagjává választotta a londoni Chatham House Demokrácia és Technológia Bizottsága.

Meglepő, de igaz: a Dumaszínház Magyarország leglátogatottabb színháza! Döbbenetes érdeklődés mutatkozik előadásai iránt, melyekre alig lehet jegyet kapni, csak az elmúlt évben közel 400 ezren nézték meg a műsorait! Az országban száz fölött van az előadóhelyek száma, még Budapesten is négy állandó helyszínen lépnek fel a humoristák, könnyedén megtöltenek hatalmas sportcsarnokokat, és láthatjuk őket a televízióban is nap mint nap.  De kik ők valójában? Honnan jöttek, miképpen kerültek a mulattatás színpadaira, mit gondolnak a világról, az őket körülvevő rajongásról, szeretetről, és persze arról, hogy valójában mi a humor? A Mikrofonbálványok című interjúkötetben a 36 legjobb magyar stand-upossal folytatott beszélgetések olvashatók, melyeket Trencsényi Zoltán újságíró készített, aki több évig dolgozott a Dumaszínház kommunikációs csapatában, nem mellékesen ő a Dumaszínház névadója. A pergő és könnyed párbeszédek segítségével alaposabban megismerhetjük a humoristákat; garantáljuk, hogy ennek során az olvasónak számos meglepetésben lesz része. És igen: a könyv végére kiderül az is, hogy mi a humor, de a válasz egyelőre maradjon titok, tőlünk aztán végképp ne várja senki, hogy előre lelőjük a poént…  

„Minden történet alapja a valóság, a tapasztalat. Amikor a kezedben tartott kötet mesélője, Fanni röviden megosztotta velem, mennyi szörnyűségen kellett átesnie gyerekkorában, azonnal éreztem, elérkezett az idő, hogy a saját viszolygásommal szembenézve nyissak az igaz történetek felé. Mert ennek a lánynak a pokla akkor kaphat értelmet, ha a lehető legtöbb ember tanul belőle. Legyen szó a párválasztásról, a kötelességvállalásról, az elfojtott titokról, vagy akár a szülő-gyermek viszonyról, Fanni sztorija szerintem senkit sem hagy hidegen. Azt hiszem, a kész szöveget visszaolvasva még maga a mesélő is kapott új, a feldolgozást talán elősegítő nézőpontokat” – Lakatos Levente

Kuncze Gábor közismert humorával elevenít fel számos történetet az elmúlt harminc évből, miközben kitér a jelen visszásságaira is, elemzi-értékeli pártja tevékenységét, sorsát, azoknak a miniszterelnököknek a munkáját és személyiségét, akikkel együtt dolgozott, illetve a rendszerváltás nagy- és kisszerűségét.

Soha ehhez hasonló könyv nem jelent meg – nem csak Magyarországon, hanem sehol a világon. És nem is fog. Nem csak azért, mert talán megszabadulunk a járványtól, esetleg annak következményeitől, hanem mert ilyen hitelesen és felelősséggel gondolkodó szerzői gárda nem hozható még egyszer össze egy kötetben. A legkiválóbb magyar gondolkodók sokasága keresi napjaink nehéz kérdéseire a választ gazdasági, politikai, történeti elemzéseken keresztül, vagy éppen személyes tapasztalatuk alapján kifejezve reményeiket, aggodalmaikat. A 44 szerző között olvashatjuk történészek, politológusok, filozófusok, közgazdászok, írók elgondolkodtató történelmi visszatekintéseit, elemzéseit, vízióit. A szerzők között találjuk többek között Romsics Ignácot, Spiró Györgyöt, Csepeli Györgyöt, Bod Péter Ákost, Háy Jánost, Péterfy Gergelyt, Gábor Györgyöt, Bálint gazdát, Lengyel Lászlót, Várszegi Asztrikot, Ferge Zsuzsát, Vámos Miklóst, Markó Bélát, Tompa Andreát, Végel Lászlót, Ungváry Rudolfot, Lányi Andrást. Milyen világ vár ránk a koronavírus-járvány után? Milyen gazdasági, politikai és társadalmi változásokat idéz elő a járvány? Hogyan befolyásolja személyes életünket és kapcsolatainkat a bezártság, az egymástól való kényszerű távolságtartás? Hogy jutottunk ide? És mit tehetünk, hogy csökkentsük egy hasonló világjárvány kialakulásának lehetőségét? A kötet segít az olvasónak fogódzót találni egy olyan időben, amikor kérdésessé válik és megváltozik mindaz, amihez hozzászoktunk. Fogódzót ahhoz, hogy képet alkothassunk arról, milyen lehet a világ a vírus után, és milyen világot szeretnénk magunknak és az elkövetkező nemzedékeknek.

Spiró György új könyve egy hosszabb és két rövidebb esszét tartalmaz, amelyek felfűzhetők az 1969-1989-2019-es évszámokra. A címadó esszé önéletrajzi történet, személyes visszaemlékezés az Eötvös Collegiumra, amelynek Spiró György is tagja volt a hatvanas évek második felében. Az írásból megismerjük a kollégium belső szokásait, rítusait, mindennapjait. Spiró a rá jellemző módon nemcsak felidézi a korabeli eseményeket, hanem elemzi is azokat: kik és miképpen találkoztak akkor a Ménesi úton? Honnan érkeztek a népiek és az urbánusok, hol volt az a hely - szellemi és fizikai értelemben -, ahol együtt lehettek, és milyen életutak - kelepcék, zsákutcák - vártak rájuk a továbbiakban? Mintha az Álmodtam neked novelláinak személyességét vegyítenénk a Tavaszi tárlat keserű történelmi antropológiájával - így lesz ez a mesteresszé portré és tablókép egyszerre. A két rövidebb esszé közül az egyik 1989-cel, a másik pedig a jelen és a jövő politikai-társadalmi kilátásaival foglalkozik.

„Tizenöt ?éve már, hogy édesanyám életének kereke körbefordult, a vég és kezdet összeért. (…) Hogy mindkettőnk lelke megnyugodjon, hogy – tisztán lássuk azt, hogy nincs más bilincs rajtunk, mint az, amit önmagunk rakunk fel magunkra –, leveleket írok neki, pontosan negyvenkét napra szólót, útravalóul, mert a régi halottaskönyvek szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy anyám lelke és én, az evilági lánya, a vélt és valós sérelmeket jóvátegyük, hogy ne érezzük azok terhét, hogy megnyugodjunk, és hogy legyen időnk ahhoz, hogy valamennyiből gyönyörű emléket alkossunk.” Eszterhai Katalin új könyve negyvenkét, az édesanyjához írt levelet tartalmaz. Negyvenkét levelet, amelyet a szerző sosem küldött el, hiszen már nem volt kinek és hová küldeni. Egyfajta halottaskönyv ez, amely másfél évtized után vállalkozik arra a feladatra, hogy végigkísérje az eltávozott lelkét a haláltól a kölcsönös elengedésig és megnyugvásig. Megkésett gyászmunka? Eszterhai Katalin könyve arra tanítja az olvasót, hogy sosem késő egymáshoz fordulni, és elmondani azt, amit még el kell mondani. Sosincs túl késő a szeretethez.

A ?COVID-19 világjárvány az ismert hatásain túl egy új műfajt is életre hívott: a karanténnaplót. És talán a legismertebb magyar karanténnapló éppen az, amit az olvasó a kezében tart.   Baji Anikó sürgősségi triage (osztályozó nővér) az általa létrehozott, több mint 60 ezer ember által követett AKUT Szakasz oldalon tette közzé naplófeljegyzéseit. Ez a karanténnapló azonban nem kényszerű bezártságról és hómofiszról szól, hanem a koronavírus (a mindent elárasztó, mégis a mai napig rejtélyes és isme-retlen koriviri) elleni harc frontvonalában végzett mindennapi kemény munkáról.  Vajon mi lesz, ha a járvány ránk rúgja majd az ajtót? Elképzelhető egyáltalán, hogy nálunk is úgy elszabadulnak az események, mint Észak-Olaszországban, Bergamóban? Meddig lehet élni személyes, napi kapcsolatok, nagycsaládi ünnepi étkezések, érintés és ölelés nélkül? És meddig érdemes?  Ez a könyv a tavaszi, első hullám naplóbejegyzéseit foglalja kötetbe. A folytatást, az őszi második hullámot és a naplóját már írja az élet.

A moszkvai szerzőt, Danyiil Turovszkijt valaha szintén vonzotta a hekkerség, ám végül az egyik legnépszerűbb orosz internetes hírportál, a Medúza újságírója lett. Könyvében azoknak a szovjet gyerekeknek a történetét meséli el, akik kamaszkorukban az utolsó pénzükből vették meg a népszerű Hekker című folyóiratot, felnőve pedig milliókat keresnek azzal, hogy különböző weboldalakat törnek fel. Van köztük olyan, aki éppen sokévnyi börtönbüntetését tölti egy amerikai cellában, de olyan is, aki megmaradt fehér hekkernek, és nagyvállalatok számítógépes védelmi rendszerének kidolgozásában segít. Turovszkij könyve azt igyekszik megértetni velünk, hogy a számítógép és az okostelefon nem a barátunk - inkább a leggyengébb láncszemei személyes adataink védelmének.A hekkerség történetének ebben a kisenciklopédiájában a szerző nemcsak az első orosz hekkerek viselkedés-lélektanát tanulmányozza, hanem a mai Oroszország kiberbűnözőit és a velük szembeszállókat is. Turovszkij könyvéből az is kiderül, vajon miért éppen a szabaddá váló kilencvenes években alakult ki az orosz hekker mint jelenség. Danyiil Turovszkij újságíró, szerkesztő, tudósító. Moszkvában született 1990-ben. Pályafutása során olyan jelentős orosz internetes lapoknál dolgozott, mint a Lenta.ru vagy a Medúza. 2015-ben az Iszlám Államról írott cikksorozatát a brit The Guardian is átvette, s ezért a munkájáért az angol GQ folyóirat Az év újságírója-díjjal tüntette ki. Az orosz hekkerek történetéről írott kötete 2019-ben jelent meg Moszkvában.

„Keď som v lese, nič iné neexistuje,“ hovorí Erik Baláž, ekológ, filmár, aktivista a presvedčivý obhajca divokej prírody. Láska k prírode výrazne formovala Erikov profesionálny aj osobný život. Prostredníctvom svojich unikátnych filmov, kníh a videí sa mu podarilo nadchnúť pre divokú prírodu tisícky ľudí. Zároveň ale na vlastnej koži zažil, aké je to byť persona non grata pre určité záujmové skupiny. Táto kniha rozhovorov približuje Erikov osobný príbeh, jeho postupný vývoj od mládenca stopujúceho vlkov cez mladého ochranára či filmára z núdze až po aktivistu a politika. A umožňuje nám pozrieť sa na prírodu, tak ako ju vidí a pozná Erik. Kto s kým v lese komunikuje? Ako by vyzerala divočina v nížinách? Dokáže človek svojimi zásahmi prírode pomôcť? Je vôbec možné s prírodou hospodáriť spôsobom, ktorý je dlhodobo udržateľný? Odpovede na tieto a ďalšie otázky ponúka Erik jazykom zrozumiteľným a pútavým aj pre laika.

Jak a v čem se proměnil prostor svobody v naší zemi v uplynulých třiceti letech? V jakém stavu se nachází svoboda jak společenská, tak osobní? Kniha dvanácti rozhovorů s významnými osobnostmi veřejného života předkládá reflexi „prostoru svobody“ v současné české společnosti. Všichni účastníci rozhovorů mají blízký vztah k procesu demokratizace našeho státu, někteří se na něm přímo podíleli. Disidenti a politici Luboš Dobrovský a Petr Pithart a novinář a spisovatel Aleš Palán patřili k signatářům Charty 77. Ústavní právník Jan Kysela zastupuje novou generaci nekomunistických právníků, jako odborník a pedagog se zasazuje o dodržování ústavy a ústavních zvyklostí. Profesor historie a mezinárodních vztahů Igor Lukeš se zaměřuje na dějiny a politiku střední a východní Evropy 20. století. Šimon Pánek, spoluzakladatel humanitární organizace Člověk v tísni, byl coby studentský aktivista během sametové revoluce vůdcem několika stávek proti režimu. Politický komentátor Jiří Pehe pracoval jako ředitel Politického odboru Kanceláře prezidenta republiky Václava Havla a ve svých textech se dlouhodobě zaměřuje na politický vývoj ve střední Evropě. Spisovatel Mark Slouka zachytil příběhy českých politických emigrantů, k nimž náležel i jeho otec, novinář a politolog Zdenek Slouka. Americký historik Timothy Snyder je autorem knih Krvavé země a Černá zem, věnovaných stalinskému i nacistickému teroru ve východoevropských zemích. Dokumentaristka Olga Sommerová v řadě svých filmů mapuje léta politické perzekuce. Přírodovědec a kněz Marek Orko Vácha se specializuje na otázky lékařské a environmentální etiky, píše knihy o morálce, víře, svobodě jednotlivce i společnosti. Michael Žantovský patřil k zakládajícím členům Občanského fóra, působil jako poradce prezidenta Václava Havla a dnes je ředitelem Knihovny Václava Havla. Rozhovory vznikly u příležitosti 30. výročí listopadových událostí roku 1989 a založení nakladatelství PROSTOR. Autory rozhovorů jsou novináři Eva Bobůrková, Jiří Leschtina, Petr Placák a Petr Vizina.

V knize Raději zešílet v divočině přinesl spisovatel Aleš Palán rozhovory s šumavskými samotáři. Zaznamenal jedinečné příběhy lidí, kteří žijí skryti v maringotkách a na horských samotách, někteří zcela bez identity. Výpovědi solitérů z nejrozsáhlejšího českého pohoří zaznamenaly mezi čtenáři nebývalý ohlas, titul se stal bestsellerem a v anketě Lidových novin získal ocenění Kniha roku. Aleš Palán i fotograf Jan Šibík ovšem jezdí na Šumavu dál. Výsledkem jejich návštěv je kniha Návrat do divočiny. Jan Šibík v ní spolu se svou partnerkou fotografkou Danielou Matulovou přináší nové fotky, Aleš Palán pak své zamyšlení nad tím, co mu tři roky se samotáři daly, čím ho tito lidé nejvíc oslovili a proč je má tak rád. Zveřejňuje také příběhy, které se do knihy Raději zešílet v divočině nedostaly. Formáty EPUB a MOBI neobsahujú fotografie.

Krajiny bývalej Juhoslávie sú opäť spolu – v novej reportážnej knihe Andreja Bána! Na Balkánskom polostrove nie je zaujímavé len naše povestné „slovenské more“. Je to komplikovaný mnohosten, ktorého národnostné vrenie dlho držalo pod pokrievkou len zvláštne čaro maršala Josipa Broza Tita. Jeho smrť v roku 1981 znamenala začiatok konca jedného veľkého impéria, ktoré nám je v mnohých ohľadoch mentálne bližšie, ako oveľa väčšie impérium – Sovietsky zväz. Balkánsky sud prachu v deväťdesiatych rokoch ožil a ukázal nám svoju odvrátenú tvár – nepochopiteľné bratovražedné vojny, ktoré sa odohrali doslova pred našimi očami. Ako je možné, že rôzne národy tak dlho nažívali spolu v jednej krajine a svoje dávne bratské a susedské vzťahy napokon utopili krvi? Reportér Andrej Bán jazdí na Balkán už od roku 1993 ako reportér a fotograf, neskôr aj ako humanitárny pracovník. Nepridáva sa k žiadnej z bojujúcich strán – v centre jeho záujmu vždy stoja obyčajní ľudia, ľudia trpiaci, ľudia manipulovateľní, ľudia, ktorým bolo ublížené. V Srbsku, v Bosne a Hercegovine, v Chorvátsku i v Kosove. Sú to však aj migranti, ktorí sa cez Balkán len pokúšajú prejsť na ceste za lepším životom, no viaznu v ňom ako v pohyblivých pieskoch. Balkán, jeho krajiny i dejiny sú fascinujúce. Niekedy sa nám zdajú celkom blízke, inokedy je mentálna priepasť prihlboká a nastáva nepochopenie. Túto priepasť nám pomáha prekonať Andrej Bán vo svojej reportážnej knihe Trochu oheň, trochu voda. Balkánske krajiny v nej sleduje od začiatku rozpadu pevných hraníc impéria až po súčasnosť, kedy hraničné čiary rýchlo blednú a už takmer nevedno, ktoré sú skutočné, a ktoré iba vymyslené.

Dialóg medzi ľuďmi s úplne odlišnými názormi sa často nezaobíde bez obviňovania, zosmiešňovania či vzájomných útokov. Konzervatívci nerozumejú, prečo liberáli premýšľajú tak, ako premýšľajú, a liberáli nechápu konzervatívcov o nič viac o dialóg sa však snaží málokto. Kniha rozhovorov skúseného novinára a autora stoviek rozhovorov, liberála Karola Sudora s matematikom a bývalým politikom, konzervatívcom Vladimírom Palkom je tak ojedinelým počinom. V rozhovore sa dotýkajú všeobecnejších výbušných tém, ktoré slovenskú spoločnosť čím ďalej, tým viac rozdeľujú Istanbulský dohovor, interrupcie, eutanázie či vzťah katolíckej cirkvi k Jozefovi Tisovi. Sudor je mimoriadne dobre pripravený a Palko úprimne a z odstupu odpovedá aj na nepríjemné otázky týkajúce sa vtedajších káuz. Cez osobnejšie rozhovory o živote v socializme, o sviečkovej manifestácii až po pôsobenie vo vrcholovej politike sa snaží Karol Sudor pochopiť zmýšľanie kresťanského konzervatívca, prostredie, v ktorom vyrastal a ktoré ho formovalo, jeho vnútorný svet, dilemy, trápenia a výzvy. To, prečo má niekto z môjho pohľadu zvláštne, nepochopiteľné názory, musí mať predsa svoje dôvody, vraví Karol Sudor. A možno mi trochu pomáhate, aby som pochopil sám seba. Nikdy by som nepovedal, že raz budem takéto veci vykladať práve liberálovi. Ale je to inšpirujúce. Myslím si, že sme sa v našom rozhovore dosť natrápili, aj sme vzájomne zápasili, aj sme si v niečom porozumeli. Vladimír Palko