E-knihy - Fejtóny, rozhovory, reportáže strana 17 z 22

Szeptemberben indult az ATV-n a Húzós ötödik évada Rónai Egonnal, és most itt van a korábbi adásokból összeállított ötödik Húzós-könyv! Legalább olyan izgalmas, tanulságos és szórakoztató olvasmány, mint a korábbiak. A paletta is rendkívül színes, „megszólal” benne csillagász, filmrendező, író, orvosprofesszor, politikus, sportoló, színész, rádiós és televíziós műsorvezető, üzletember, valamint zenész. Kedves Olvasó, jó szórakozást! Bajnai Gordon: „Ennek az országnak az egyik legnagyobb baja az, hogy a politika olyan mélységig beleásta magát az életünkbe, a barátságba, a családba, a munkahelyi kapcsolatokba, a sportba, a kultúrába, hogy a mi életünk szól a politikáról, ahelyett – ahogy egy normális országban –, hogy a politika szólna a mi életünkről.” Bródy János: „…néha az az érzésem, hogy nincs is olyan nagyon messze az a birka ország, amiről a legutóbb írtam.” Gálvölgyi János: „…egy kazettám eljutott Benny Hillhez, akitől kaptam egy levelet, és kaptam harminc darab dedikált fényképet, többek között ilyet: „Szeretett mesteremnek, Gálvölgyi Jánosnak! Benny Hill” Kint van a szobám falán.” Gerendai Károly: „Ma Magyarországon az már gazdag embernek számít, aki hó végén nem küszködik napi pénzügyi problémákkal. [...] Én mindig is arra vágytam, hogy […] megengedhessek magamnak sok mindent… Ráadásul vitatkozom ezzel „a pénz nem boldogít” mondással, mert nekem az a véleményem, a pénz arra van, hogy boldogítson. Az egy másik kérdés, hogy önmagában csak ez nem elegendő a boldogsághoz.” Gundel Takács Gábor: „Ha az ember tudja, milyen a legkisebb pontnak lenni, és ezt nem felejti el, akkor ember tud maradni később is. […] De híresnek lenni, meg ismertnek lenni, azért az, bizonyos emberi szempontból, akár csapda is lehet. És akár maga alá is temetheti az embert.” Kaáli Nagy Géza: „…a meddőség egy betegség, egy népbetegség. [...] Ezek a gyermektelen párok kegyetlen lelkiállapotban vannak amiatt, hogy nem lehet gyerekük, szenvednek. Na, most ezekben az egyébként is küszködő emberekben, legyenek hívők vagy nem hívők, bűntudatot ébreszteni, minimálisan szólva, nem szerencsés dolog.” Karinthy Márton: „…életem meghatározó figurája volt apám. Olyan valaki, akivel mind szembesülni, mind harcolni, mind legyőzni, mind túlhaladni, mind egyáltalán túlélni, az mind program volt. Elég erős egyéniség volt, ahogy mindig mondta, nemcsak a nagyapád van itt szellemében, hanem én is itt vagyok élősúlyban.” Pásztory Dóra: „Egyszerűen idegesített, hogy van, amit nem tudok megcsinálni, és magamnak akartam bebizonyítani, hogy márpedig meg tudom csinál

A kötet anyaga válogatás az ATV-n is sugárzott KrizShow című talkshaw beszélgetéseiből. A népszerű újságíró, televíziós műsorvezető sikerekről és kudarcokról, munkáról és magánéletről faggatja ismert vendégeit. A könnyű anekdotázás és az őszinte vallomások eredményeként elsöprő győzelmek és csúfos bukások történeteit ismerhetjük meg.

Az itt szereplő aktivisták életének és munkájának egytől egyig az elhivatottság, a teherbírás, az önkritika, az együttérzés, a szolidaritás és egy jobb világba vetett hit az alapjai. Mindannyian tudatos érdekvédők: tudják, hogy miért küzdenek, és azt is, hogy ezt hogyan szeretnék elérni. A legtöbben másokkal együtt, közösségben dolgoznak, mert anyaként nagyon jól ismerik az odafigyelés, az együttműködés és a türelem szükségességét és erejét.Azt reméljük, hogy a kötet inspiráció lehet azoknak a nőknek és partnereiknek, akik egyszerre nevelnek gyerekeket és végeznek közéleti munkát, illetve hasznos fogódzó lehet azok számára, akiket foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de tartanak az anyaság elszigetelő hatásától.A könyv reményeink szerint azok számára is példákat mutat, akik maguk kiváltságos helyzetben vannak és szeretnék jobban megérteni a közéleti szerepvállalásban akadályozott társaikat, hogy ezáltal empatikusabban, szolidaritással, partneri alapon tudjanak viszonyulni hozzájuk és velük együtt küzdhessenek egy igazságos társadalomért. Interjúalanyok:Badzsó Istvánné AngélaBaranyi KrisztinaBende Anna és Kovács VeraBolba MártaCsordás AnettDánielné Tóth BeátaDömösi EmeseFazakas PálmaHoffmann KrisztaHorváth-Kertész NoémiKeszler VikiLaborczi DóraPeksa KamaSeres BarbaraSzilvásy ZsuzsannaVárnai Anna Fotók: Csoszó GabriellaBorítókép: Krasznahorkai EmmaAz interjúkat készítette: Gimes Dóra, Csengei Andrea, Dósa Mariann és Udvarhelyi Tessza

„Dési János könyve éppúgy felidézi a régi és szerencsére velünk élő, alkotó nagyok emlékeit – Vitrayét, Friderikuszét, Szegváriét, és a sor még hosszan folytatható lenne –, mint a valamikori, elsüllyedt „kicsikéit”, a sajtó napszámosaiét, akikre már csak pár porosodó újságévfolyam és néhány tréfás anekdota emlékezik.Mik ezek az írások? Szórakoztató, vidám történetek, egyfelől. Móka és kacagás – egy egyáltalán nem vidám korból. Másfelől azonban kiadnak egy korrajzot a sajtónak arról a porladó korszakáról, amikor még nem létezett internet, Facebook. A hírekért, a riportokért meg kellett küzdeni, el kellett utazni, közel kellett menni – nem lehetett csak úgy összelopkodni az anyagot.S érdekes módon közben mégiscsak maradt idő fergeteges ugratásokra (hogyan hitessük el a kollégával, hogy mindjárt kilövik az űrbe), és az emlékezetes történetekből a szerkesztőségi mindennapok állandó tartozékává váló elbeszélések lettek. S ezek így, most kerülnek a nagyközönség elé.Ilyenek voltunk? Ilyenek is.Ráadásul elolvasni mindezt egyszerűbb, biztonságosabb és főképpen szórakoztatóbb, mint átélni. Bár – sokszor az is különös élmény volt…” Vágó István

"Máte malý výber: zabudnúť a mlčať, alebo zblázniť sa a kričať" Afganistan je jedno z najhorúcejších miest na mape sveta. A nie je to len podnebím. Svetlana Alexijevič, držiteľka Nobelovej ceny za literatúru venovala Afganistanu jednu zo svojich kníh. Presnejšie – desiatim rokom sovietskej intervencie a krvavej sovietsko-afganskej vojny. Od knihy ku knihe sa Svetlana Alexijevič zaoberá jediným – zmenšuje veľké dejiny až na rozmery malého človeka. Vojna, impérium, tisícky mŕtvych – všetko sú to až príliš nepredstaviteľné veci. Ale chorľavý chlapec so samopalom, ktorý nemá rád popravy, to je už čosi skutočné. A rovnako aj vojačikovia s jazvami na tvári i matky, ktoré po smrti detí zaživa zomreli medzi zbierkami známok, fotografiami, nikdy neoblečenými vecami. Po prvom vydaní knihy Zinkoví chlapci sa na Svetlanu Alexijevič spustila vlna súdnych sporov, ktoré proti nej viedli hrdinovia tejto knihy. Skutočne je pravda až taká neznesiteľná? Aj tá vlastná? V tejto knihe sa nedozviete, prečo Sovieti intervenovali do Afganistanu. Pochopíte však, aká nezmyselná je každá vojna, keď z nej prilietajú lietadlá plné zinkových sarkofágov.

Aká veľká je moc, ktorá sa ukrýva v rukách Vladimira Putina? A ako ďaleko sú tie ruky schopné dosiahnuť? Je to človek, ktorého sa máme právom báť? Ruský novinár Michail Zygar napísal knihu Všetci mocní Kremľa, v ktorej sa rozhodol neustále sa opakujúce otázky okolo Kremľa a Putina analyzovať do hĺbky. Kniha sa rýchlo stala ruským bestsellerom. Zygar sa veľa pýta – a pýta sa hlavne mocných a najmocnejších. Z informácií z prvej ruky komponuje obraz premeny, ktorou počas „putinovskej“ éry prešla nielen ruská spoločnosť, ale aj samotný neobmedzený vládca Vladimir Vladimirovič Putin. Ako sa z niekdajšieho reformátora stal nepriateľ Západu a majster propagandy? A kam to celé smeruje? Otázok je v Rusku priveľa a ani kniha Michaila Zygara Všetci mocní Kremľa neponúka univerzálne odpovede. Istotne však môže pomôcť pri orientácii v spletitých labyrintoch politiky súčasného Ruska.

Prvá kniha zo zákulisia Smeru je príbehom Roberta Fica a jeho strany z pohľadu investigatívneho novinára, ktorý odhalil viaceré dôležité kauzy. Usilovný študent a aktívny zväzák Fico na sebe tvrdo pracoval, aby sa raz dostal medzi elitu. Dnes už trojnásobný premiér však spravil hneď na začiatku osudovú chybu. Spojil sa s vplyvnými oligarchami, ktorí zbohatli za Mečiara. Podnikatelia, čo založili svoj biznismodel na obchodovaní so štátom, zainvestovali a vyplatilo sa. Vďaka túžbe byť na vrchole za každú cenu sa stal Fico ich vazalom a dlžníkom. Mecenáši jeho strany pretlačili svojich ľudí do vlády, parlamentu aj strategických podnikov. Ich firmy ovládli zdravotníctvo, energetiku, dopravu, obranu či IT sektor. Biznis dokonca začali robiť samotní politici Smeru. Robili to bez škrupúľ, pretože sa mohli spoľahnúť na kľúčových ľudí vo vedení polície a prokuratúry. Správali sa, akoby boli navždy nedotknuteľní. Predstavitelia zlatej mládeže s veksláckymi spôsobmi, ktorí sa prezentovali ako ctihodní občania. V skutočnosti poznali len tri slová: peniaze, známosti a beztrestnosť. Vo vzduchu však cítiť, že sa niečo zlomilo. Politická garnitúra, ktorá v koalícii s obchodníkmi v pozadí uniesla štát, si uvedomuje, že zašla priďaleko. Aj preto sa množia pokusy o diskreditáciu politických protivníkov a kritických novinárov. A eliminujú sa policajti a prokurátori, ktorí chceli poctivo vyšetriť podozrenia z konšpiračných bytov a luxusných rezidencií. Studená vojna za zmenila na otvorený spôsob boja. Bez zábran a pravidiel. Zdá sa, že niekomu ide o všetko.

Utečenecká kríza nie je slovným spojením, ktoré sa týka výhradne dnešných dní. Aj naši predkovia z východu rakúsko-uhorskej monarchie boli na sklonku devätnásteho storočia súčasťou exodu obrovských rozmerov. A zároveň boli výhodným obchodným artiklom pre špekulantov, prevádzačov, agentov a podvodníkov každého druhu. Na Spiši, v Bukovine, ale najmä v Haliči, v najbiednejších krajoch Rakúsko-Uhorska zostávali prázdne domy, zatiaľ čo podpalubia lodí smerujúcich do Ameriky boli prepchaté utečencami, ktorí v neľudských podmienkach snívali svoj sen o lepšom živote. Martin Pollack v knihe Americký cisár presne a do hĺbky popisuje nástroje a fungovanie obchodu, v ktorom obyčajný človek hrá iba úlohu oklamaného a okradnutého. Namiešal do nej množstvo historických faktov a podporil ich silnými príbehmi konkrétnych ľudí. Americký cisár je dôležité čítanie nielen o predvojnovom období, ale aj o dnešku, vo výbornom preklade Michala Hvoreckého.

Slovensko očami JaponcaKniha japonského novinára žijúceho na Slovensku so slovenskou manželkou Oľgou Belešovou prináša autentický pohľad cudzinca na kultúrne rozdiely medzi Slovenskom a Japonskom. Tvorí ju výber článkov, ktoré viac ako desať rokov publikoval v denníku SME a neskôr v týždenníku TV OKO. Kniha je nielen spoločenskou sondou, ale aj príbehom človeka, ktorý si zvyká na úplne novú životnú situáciu. Vtipné aj poučné čítanie dopĺňa autor vlastnými ilustráciami. Z knihy sa napríklad dozviete, že čistenie uší chápu Japonci ako príjemnú partnerskú činnosť. Je to dôverný obrad dvoch ľudí, ktorých spája láska. Alebo tiež fakt, že chodiť po dome v topánkach je v Japonsku hrubá neslušnosť. Robia to iba zlodeji. A bez čoho sa žiadny Japonec na rozdiel od Slováka nezaobíde? Je to hanko. Malá, okrúhla osobná pečiatka s priezviskom, ktorú nosia všade so sebou. Používajú ju pri uzatváraní akejkoľvek zmluvy – pracovnej alebo aj v poisťovni, či v banke. Rovnako, keď si idú prenajať byt, či kúpiť auto... Masahiko vo svojej knihe píše, že verí, že raz príde deň, keď pochopí Hviezdoslavove básne. Až vtedy vraj bude môcť povedať, že pozná Slovensko.

Nezabudnuteľné reportáže o krajine po občianskej vojne! V rámci edície Prekliati reportéri prinášame knihu reportáží z Bosny W. L. Tochmana Akoby si kameň jedla. Autor bol za knihu zaradený medzi finalistov literárnej ceny Nike a taktiež na ocenenie Prix Témoin du Monde, ktoré udeľuje Radio France International. Tento prvý preklad Tochmanovho diela do slovenčiny rozširuje počet jazykov, do ktorých bol preložený na dvanásť. Bosna, roky deväťdesiate. Vojna, etnická nenávisť, smrť, masové exekúcie, koncentračné tábory. Desiatky reportérov a televíznych štábov z celého sveta vyrážajú na Balkán, aby mohli podať svedectvo o zverstvách páchaných v rozpadajúcej sa Juhoslávií. Z médií presakujú znepokojujúce obrazy, zaznievajú hlasy katov i obetí, slová expertov i politikov. Každá vojna sa však jedného dňa končí. Novinári odchádzajú, experti miznú v informačnom šume, pozornosť médií sa obracia k iným vojnám, k iným nešťastiam. Čo sa deje v krajine, ktorou štyri roky zmietala vojna? Ako sa so stratou blízkych vyrovnávajú tí, čo prežili? Čo cítia a o čom premýšľajú? Kde hľadajú svojich mŕtvych? A ako ich nachádzajú? To sú otázky, na ktoré sa pokúša priniesť odpoveď kniha poľského reportéra Wojciecha Tochmana, ktorý sa o osudy ľudí žijúcich v Bosne zaujímal nielen počas vojny, ale aj po nej. V roku 1999 sa vracia na miesto činu, pozoruje pri práci antropologičku Ewu Klonowskú, ktorá zbiera a skladá pozostatky ľudských tiel vykopaných z masovch hrobov a na základe DNA identifikuje obete. Rozpráva sa s tými, čo prežili a z rozprávania o kostiach, ktoré patria ich blízkym, rekonštruuje vojnové osudy jednotlivcov i celých rodín, živých aj mŕtvych. Prostým jazykom rozpráva o veciach tragických, neskutočných, strašných. Jeho svedectvo núti zamyslieť sa nad hrôzami vojny, dvojznačnosťou ľudskej prirodzenosti a hlbokou ľudskou potrebou pochovať a oplakať svojich mŕtvych.

V rámci edície „Prekliati reportéri” prinášame knihu reportáží Pawła Smoleńského o jednom konflikte a dvoch krajinách. Je ešte možné dosiahnuť mier na území Palestíny a Izraela, v Jeruzaleme, v Pásme Gazy a na Západnom brehu Jordánu? Paweł Smoleński sa opäť vydáva na tie najcitlivejšie miesta, pozerá na neustále sa predlžujúci múr, číta o ďalších samovražedných útokoch, počúva o nenávisti. Snaží sa pochopiť, i keď si je vedomý, že čokoľvek pochopiť bude nekonečne zložité. “Ja som to nerozmotal. Podľa mňa sa to nedá rozmotať z niekoľkých dôvodov. V prvom rade preto, že ako v každom konflikte je situácia šialene dynamická, človek „antihrdina“ sa môže v priebehu dňa, týždňa zmeniť na hrdinu. Mne sa zdá, že trochu už rozumiem, možno aj viac než len trochu, ale zdá sa mi to každý druhý pondelok, každý tretí štvrtok, ale už v utorok alebo v stredu vôbec ničomu nerozumiem. V nedeľu sa snažím nerozmýšľať.” “Počas dlhých rozhovorov s Pawłom Smoleńským som sa musel neustále pasovať s najzaujímavejšími otázkami o Blízkom východe, aké som kedykoľvek dostal. Mohlo by sa zdať, že aby niekto tak hlboko pochopil tento divný a paradoxný región, nemôže byť z Poľska, alebo prinajmenšom by mal byť viac opálený než on. Ale nie, jeho otázky, priamočiarosť a dôvtip sú dôkazom, že reportér, ktorý sa zaoberá politickými otázkami, jednoducho musí byť zvedavý, poctivý a dostatočne tvrdohlavý, aby sa nedal zmiasť frázami, ktoré počuje, keď hľadá zložitejšie a nejednoznačné odpovede.”

Je Ukrajina umelý štát? Prečo je Rusko také veľké? Je jeho zahraničná politika racionálna a prečo vsadili len na vývoz ropy a plynu? Na tieto a mnohé ďalšie otázky odpovedá Alexander Duleba, ktorý za posledné roky patrí k najcitovanejším slovenským analytikom. V knižnom rozhovore sa venuje dejinám, migračným vlnám, vzniku aj fungovaniu štátov. Sústredí sa najmä na vývoj v Rusku a na Ukrajine, ale neobchádza ani ďalšie postsovietske štáty. Opisuje ich moderné dejiny, dnešné problémy a protirečivý vzťah k Európe, do ktorej napriek všetkým výhradám podľa neho patria.

A kötet alapjául szolgáló interjúkat készítette és a bevezető fejezetet írta Paulinyi Tamás. A könyvben – nyilván a teljesség igénye nélkül – hazánk spirituális tanítóit szólaltatjuk meg életükről, létüket, munkásságukat meghatározó szemléletükről kérdezve őket. Megtudjuk, mit tekintenek pályafutásukban kiemelkedően fontosnak, és mi volt az a pillanat, amely meghatározta a spiritualitáshoz fűződő viszonyukat. Megismerhetjük véleményüket a sorsszerűségről, a véletlenekről, és az előző életekről, valamint gondolataikat az emberiség jelen helyzetéről és lehetséges jövőjéről. Végül pedig legbensőbb céljaikról olvashatunk és üzeneteket kapunk arról, hogy hogyan teheti az ember boldoggá és teljessé az életét… A könyvben megszólalnak: A. J. Christian, Bagdi Bella, Balogh Béla, Barkó Judit, Daubner Béla, Domján László, Egedi Kovács Melinda, Feldmár András, Héjjas István, Kalo Jenő, Kövesi Péter, Laár András, Müller Péter, Rákos Péter

A ?harag és a büszkeség című könyvével Oriana Fallaci tízéves csendet tört meg. Azt a csendet, amelyben manhattani otthonában a szeptember 11-ei apokalipszis pillanatáig élt. Most fülsüketítő zajjal törte meg ezt a csendet. Európában e könyv évtizedek óta nem tapasztalt felzúdulást váltott ki. Vitákat, veszekedéseket, szócsatákat, szenvedélyes dicséreteket, vad támadásokat. Olaszországban, ahol több mint egymillió példány kelt el, a mai napig a könyveladási listák élmezőnyében áll. Több százezren vették meg, és bestseller lett Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is. Közismert bátorságával Oriana Fallaci az iszlám terrorizmus által előtérbe tolt kérdéseket feszegeti: az iszlám világ és a nyugati világ közötti ellentétet, sőt – véleménye szerint – összeférhetetlenséget, a Dzsihád világméretű realitását és az erre adandó válasz hiányát, a Nyugat nemtörődömségét. Fallaci brutálisan nyers szókimondásával és őszinteségével sorolja megalkuvás nélküli vádpontjait és szenvedélyes érveit, és leplezi le azokat a kényelmetlen igazságokat, amelyekről mindnyájan tudunk, de egyikünk sem meri kimondani azokat. Könyörtelen logikával és szárnyaló értelemmel veszi védelmébe kultúránkat, és ítéli el vakságunkat, süketségünket, mazochizmusunkat, kényelemszeretetünket és a politikailag korrekt arroganciánkat. Minderről Fallaci modern Kasszandraként, egy próféta szavainak költői ihletettségével ír könyv hosszúságúvá nőtt nyílt levelében, amelynek mindnyájan címzettjei vagyunk. A könyvet egy drámai hangú bevezető is gazdagítja, amelyben Oriana Fallaci leírja, miként született és formálódott A harag és a büszkeség, amit ő maga „a kicsiny könyvem”-nek nevez. Ebben az előhangban az írónő felidézi rendkívüli életútjának néhány epizódját, feltárja elszigetelődésének okait, elvárásait és megmásíthatatlan döntéseit. Nem véletlen, hogy a Fallaci által „kicsiny könyv”-nek nevezett írás remekmű, lelkiismeretünket felrázó könyv, ugyanakkor egy lélek portréja is. Az írónőé. E könyv nyomot fog hagyni, akár egy tüske, amely értelmünkbe és szívünkbe fúródott.

A kötet célja, hogy olyan embereket mutasson be, akik annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy megtapasztalták az elnyomást és kirekesztettséget, közéleti, aktivista vagy érdekvédő szerepet vállaltak és vállalnak.A könyv inspirációként kíván szolgálni azok számára, akik nehéz körülmények között élnek vagy valamilyen hátrányt szenvednek a magyar társadalomban, és modellt kíván mutatni arra, hogy hogyan képesek a legnehezebb körülmények között élő emberek is teljes jogú, másokért aktívan cselekvő állampolgárként élni. Mindenkiben ott szunnyad az érdekvédő, csak merni kell előcsalogatni magunkból!A kötet azoknak is szól, akik bár maguk nem tapasztaltak meg elnyomást vagy kirekesztettséget, és akár még részt is vesznek a közéletben, nehezen tudják elképzelni, hogy hátrányos helyzetű emberek közösségi vezetőkké váljanak.A kötetben tizenöt portré olvasható olyan aktivistákról és érdekvédőkről, akik saját hátrányaikból kovácsoltak erőt. Ők mind egy igazságosabb társadalomért dolgoznak, és azért, hogy a hozzájuk hasonló emberek helyzete javuljon: Balog Gyula, Bandor Bea, Csécsei Ilona, Csonka József, Erdős Jánosné Csurika, Fekete Gy. Viktor, Kalányos Zsolt, Mussa Kilam, Kiss Csaba, Lakatosné Zsefle Zsuzsanna, Márkus József, Márton Gábor Csaba, Nagy Szilvia, Oravecz Lizanka, Velenczei Ágnes.A kötet szerkesztői: Dósa Mariann és Udvarhelyi TesszaA kötetben szereplő fotókat Csoszó Gabriella készítette.Kiadó: Közélet Iskolája és Napvilág Kiadó

Újabb különleges világba nyerhetnek betekintést azok, akik Kordos Szabolccsal tartanak ezen a kontinenseken átívelő utazáson. A hatalmas sikerűűLuxushotel, Hungary szerzőjének új könyvében elárulják titkaikat a magánrepülőgépeken dolgozó magyar légiutas-kísérők, valamint megszólalnak a diszkont- és a hagyományos légitársaságok sokat látott alkalmazottai. Megosztják a szerzővel – így az olvasóval is – történeteiket a földi kiszolgáló személyzet tagjai és a mindent elnyelő gyomrú tehergépek magányos pilótái. Szeretné tudni, miért éri meg 20 millió forintot költeni egyetlen repülőútra, ha mindössze négy percet tölt a helyszínen az ember? Kíváncsi rá, hogyan reagált a magyar legénység egy máig titokban tartott gépeltérítési kísérletre? Megismerné, milyen körülmények között élnek a pilóták és a légiutas-kísérők a Közel-Keleten? Mi az igazság a Mile High Clubról? Ha érdeklik a mindennapok 10 kilométerrel a föld felett, és a repülőtéri élet valósága, akkor az Airport, Hungaryt örömmel forgatja majd.

Jürgen Todenhöfer a német Parlament CDU/CSU frakciójának egykori képviselője, fegyverkezés-ellenőrzési és fejlesztési segélyekkel foglalkozó szakember az egyetlen nyugati állampolgár, aki hivatalosan ellátogathatott az Iszlám Állam területére, és onnan épségben, és egészben hazajuthatott. Todenhöfer tavalyelőtt (2014-ben)!! hosszú előkészítés után magától a kalifától szerzett menlevelet, és tíz napot töltött a kalifátus világtól elzárt határai mögött. Abban a világban, ahonnan szinte semmi sem szivárog ki, és amelyet, ma már, ha csak tehetik, messze elkerülnek a nyugati újságírók. A bátor és egyedülálló tudósítás betekintést enged a „Gonosz birodalmába”, az Iszlám Állam által ellenőrzött Moszul és az ott élő, állig felfegyverzett dzsihádisták, a világ legveszélyesebb terroristáinak és szélsőséges szervezeteinek mindennapi életébe. Drámai riport a félelmetes fekete hatalomról, amelynek egyetlen célja Európa és a Nyugat elpusztítása. Az életveszélyes küldetését könyvbe foglaló szerző szerint az Iszlám Állam nem csak kegyetlenségben és brutalitásában, de szervezettségben is jócskán felülmúlja mindazt, amit a nyugati világ gondol róluk, és a világ még soha nem látott ennél veszélyesebb terrorszervezetet. Todenhöfer szerint az Iszlám Állam jelenség azonban csak helyben érthető meg. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán esélyünk legyen védekezni és legyőzni, először meg kell ismernünk azt. A mélyreható, igényes és sokszor megrázó magyarázat pontosan ebben segít bennünket. Abban, hogy megértsük az Iszlám Állam születésének okait, a hozzá csatlakozó szélsőséges iszlamista fiatalok indítékait, vezetőinek világképét, és a nyugati vezetők felelősségét a kialakult helyzetben.

Az „Iszlám Állam” 2014-es brutális hódító hadjáratát követően immár több mint ötmillió embert és egy Nagy-Britannia nagyságú területet tart ellenőrzése alatt. Christoph Reuter, a Spiegel tudósítója könyvében bemutatja az dzsihádisták felemelkedéséhez vezető precíz tervezőmunkát és elénk tárja a terror gyökereit a széteső Irakban, a polgárháborús Szíriában és az egész régió szétágazó konfliktusaiban, amelyeket a terror stratégái hatékonyan fordítottak a saját javukra. Az ISIS, az „Iszlám Állam” jóval több, mint a világ legveszedelmesebb terrorszervezete. Az ISIS hatalom, amely eddig soha nem látott pontossággal tervezi meg és hajtja végre hadmozdulatait, köt meg és bont fel gátlástalanul szövetségeket, s mindezt a maga szempontjából hibátlan propagandával támasztja alá. A dzsihádisták sokszor hangoztatott elvakult hite csak egy azon eszközök sorában, amelyeket az ISIS felhasznál hatalmának növelésére.

Weiler Katalin megalkuvást nem tűrően, éveken át készített beszélgetéseket a Széchenyi-díjas Ferge Zsuzsával, ennek eredményeként születhetett meg ez a memoárnak és korrajznak is beillő életút-beszélgetés. A Nem cserélek elveket című könyv nem csak a híres szociológus portréját nyújtja, hanem a magánemberét is. Ferge Zsuzsa kendőzetlen nyíltsággal vall szerteágazó családjáról, zsidó származásáról, identitásáról, világszemléletéről. És csak azt követően beszél politikáról és szakmáról, a benne állandóan munkálkodó jobbítási szándékról, miután a II. világháború előtti, alatti és utáni évekről, férjéről, testvéreiről, barátairól mesélt. Weiler Katalin fotókkal kísért, olvasmányos könyvéből egy rendkívüli széles látókörű, bölcs ember portréja bontakozik ki.