Najnovšie - Fejtóny, rozhovory, reportáže strana 21 z 27

Štefan Hríb sa pýta troch pozoruhodných kňazov: Marek Orko Vácha, Karel Satoria, Tomáš Halík Štefan Hríb viedol tri provokujúce rozhovory o Bohu a svete okolo nás. V tejto knihe nájdete prekvapujúce odpovede na otázky, ktoré položil inak, než sme zvyknutí. Aj preto je to dobrodružné čítanie. Kde sa stratil Boh Marek Vácha o tom, ako hľadať Boha v kráse prírody a jej zákonov, o Božom mlčaní a komunikácii s ním, a takisto o základnej otázke: Akého príbehu som súčasťou? Bože, kde si? Karel Satoria o tom, ako si uvedomil, že je schopný len zbožných fráz, a tak odišiel hľadať Boha do ticha trapistického kláštora, a tiež o svojom mystickom zážitku. O islame a spoločnom Bohu Tomáš Halík o tom, že treba mať odvahu hľadať pravdu aj v islame a iných náboženstvách a o hlbokej spiritualite, ktorá si vyžaduje zbaviť sa strachu z cudzieho. Štefan Hríb o knihe: Tieto rozhovory sú to najhlbšie, čo som za posledné roky zažil. Marek Orko Vácha, Karel Satoria a Tomáš Halík vo mne dlho doznievali a všetci traja niečím jemne zahýbali. Ale pozor, nie je to intelektuálska kniha. Traja kňazi tu neodhaľujú svoje pevné názory, ale našu krehkú realitu. Preto mi nasvietili Boha trochu inak, než je to bežné v kostoloch či sekulárnych arénach. Je to iný Boh a aj iný svet, než na aký sme si zvykli. Je nádejnejší a omnoho krajší.

Miliardy dolarů z íránské ropy léta putovaly na bláznivé zbrojení a luxusní život šáha Rezáa Pahlavího. Někdy až dětsky naivní přístup panovníka této obrovské a mocné země k vládnutí by byl možná i úsměvný, kdyby ruku v ruce s jeho touhou po bohaté a silné zemi nekráčel krutý teror a vězení plná mučených odpůrců. Ryszard Kapuściński s chirurgickou přesností popisuje, jak samolibost „krále králů“ dovedla krok za krokem Írán až k revoluci. I proto kniha není jen „o Íránu“ a „o šáhovi“, ale především o mechanismu revoluce kdekoli na světě, o jejích příčinách i důsledcích. Kapuściński vychází ze zkušeností i z jiných revolucí zmítaných zemí, ve kterých se ocitl během své reportérské kariéry. Otec polské školy reportáže v knize Šáhinšáh opět našel pozoruhodný vypravěčský klíč a čtenářům se tak dostane nejen poznání, ale i výjimečného literárního zážitku. Kniha Šáhinšáh vychází v překladu Dušana Provazníka a Heleny Stachové. Jde o prvé kompletní české vydání

Příběh o Bosně. A taky o kostech, které hledají svá jména i tváře. Kostech z masových hrobů, z hlubokých jeskyň i ze studní. Kostech zavražděných. Bosna, léta devadesátá. Zemi, jen málo vzdálenou, ničí válka, etnická nenávist a masové vraždy jak z období druhé světové války. Reportéři všech světových médií jsou v první linii a o vraždění informují v přímém přenosu. Po válce však odsud všichni odešli a nezůstal nikdo, kdo by informoval o těch, kteří bosenské peklo přežili, kteří ztratili všechny blízké. Wojciech Tochman to udělal. Na Bosnu, v níž po roce 1995 zavládl mír, hledí optikou opuštěných matek a dětí i očima lékařů, kteří chtějí vrátit jména všem bezejmenným kostem. Útlá, ale nesmírně silná kniha Jako bys jedla kámen vychází v překladu Lenky Kuhar Daňhelové.

„Chcel som napísať knižku o mechanizme diktatúry, o tom, aká je moc vo svojej podstate demoralizujúca, skorumpovaná a deformujúca,“ povedal o svojej knižke Cisár majster reportážneho žánru Ryszard Kapuściński. Autokratickí vládcovia, revolúcie, neznáme a vzdialené krajiny. To všetko spája knihy Ryszarda Kapuścińského, ktorý bol vždy v správnom čase na správnom mieste. Jeho kniha Cisár, to je na jednej strane vynikajúca reportážna sonda do hĺbky Etiópie pod neobmedzenou vládou cisára Hajle Sillaseho, a na strane druhej je to mimoriadne kvalitná próza prešpikovaná satirou a iróniou, ktoré sú Ryszardovi Kapuścińskému vlastné v každej jeho knihe. Etiópia v knihe Cisár je však najmä nadčasovou metaforou fungovania totalitných štátov po celom svete. Včerajších. Dnešných. A celkom iste aj tých zajtrajších.

Nadia Murad Irakban egy jazídi közösségben nőtt fel, és arról ábrándozott, hogy egy napon szépségszalont nyit. 2014 augusztusában ennek az álomnak az Iszlám Állam katonái vetettek véget: a falu lakóit lemészárolták, a fiatal lányokat pedig - köztük a 21 éves Nadiát - elhurcolták szexrabszolgának. A lebilincselő memoár amellett, hogy bemutatja, kik is a jazídik, és hogyan váltak a radikális iszlám céltáblájává, megrázó képet fest az erőszak pszichológiájáról, és elmeséli Nadia ellenállásának, valamint szökésének történetét. Az Iszlám Állam ugyan megkínozta és rabszolgaságba taszította őt, megtörni és elhallgattatni azonban nem tudták. Nadia Murad nem némult el, sőt a hangja erősebbé vált és messzebbre hallatszik, mint valaha.

Esterházy Péter cikkeiből tizenöt év után jelenik meg újabb kötet, Az olvasó országa. A 2003 és 2016 között keletkezett írások a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, akár a szigorú figyelem soha nem leegyszerűsítő élével, akár az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétűségével; szellemmel és eleganciával. Publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek: Esterházy jellegzetes műfajai hétköznapjainkról és ünnepeinkről adnak hírt - és arról, hogy e kettő mindig és mindenekelőtt: munka.

Kovácsy Zsombor ismeri az egészségügyet orvosként, jogászként és menedzsment-szakemberként - sőt néha vele is előfordul, hogy beteg lesz. Ebben a könyvben leginkább ez utóbbi nézőpontból igyekszik szemlélni a rendszert, hogy segítséget nyújtson mindenkinek, aki tájékozódni szeretne saját vagy hozzátartozója betegségéről, vagy csak általában érdekli a gyógyítás világa. Az egészségügyet rejtélyes útvesztőként feltérképezve a könyv olyan kérdéseket érint, mint a hálapénz, a magánegészségügy, a betegjogok, a külföldi orvosi ellátás, a gyógyszerek és más gyógytermékek, a várólisták, a műhibaperek, a sajtóban közölt egészségügyi hírek értéke vagy az orvoslás jövője. A kézikönyvként is használható kötetet (amely szórakoztató, helyenként provokatív stílusban ad hasznos ismereteket az olvasónak) Grafitember karikatúrái és a médiából is jól ismert szerző mobilalkalmazással azonnal elindítható rövid videókommentárjai (LivePrint) teszik még színesebbé.

A Luxushotel, Hungary nagy sikerű szerzője ezúttal a hazai gazdagok és hatalmasok éjszakai útjait követi a budai magánpartiktól a VIP-termeken át egészen a belvárosi szállodai lakosztályokig. Hogyan élnek valójában a magyar elit tagjai, hol szórakoznak, és mire költik a pénzüket? Milyen titkos, zártkörű klubok üzemelnek a város szívében? Mi történik a pesti éjszaka bugyraiban, ahol a pénz egyáltalán nem számít? Kordos Szabolcs könyve egy szinte ismeretlen környezetbe, a hazai társadalom legfelső rétegeinek életébe enged betekintést. Megszólalnak maguk az aranyifjak, valamint a luxusipar napszámosai, hogy egy egészen különleges szemszögből mutassák be a XXI. század Magyarországát.

Mindenkinek, aki szül, s akinek "Az élet egyre kisebb szakaszokból áll: idejük öt-, három- vagy egyperces, aztán már csak egybefolyó fájás minden." Mindenkinek, aki nagymama "Ez az új baba még csak egy üres lap. Most kezd rajzolni a lapra, és együtt fogjuk majd kiszínezni azt a képet, amit ő mutat magáról, és amilyennek én látom őt. Most ő csak egy magzatmázas, bölcsen békés arc." Mindenkinek, akinek a gyereke kórházban van "Hol voltál, amikor hívtalak? Mondtam neked, anyu, gyere értem, menjünk már haza, te meg nem is válaszoltál. Miért? Miért mentél el?" Mindenkinek, "Én úgy szeretem a Jéza Krisztát. Megvédeném, nem engedném, hogy a gazdagok megfeszítsék. Ugye ő azt akarta, hogy ne legyenek szegények?" Egyszóval mindenkinek, "aki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja"… Bárkinek, aki tud olvasni, és a betűk mögött meglátja az üzenetet, rá tud csodálkozni arra, hogy bármilyen tragédia, sanyarúság, kétségbeejtő kilátástalanság alatt, mellett, közben is megcsillan a remény, ami segíti a lelki túlélést.

Mihez kezdenénk, ha holnaptól ezer évig élhetnénk? Hogyan ad értelmet az ember saját pillanatnyi létének a földi élet végtelen folyamatában? Értelmezhető-e evolúciós szempontból a kultúra és a morál? Hogyan okoz tragédiát a legjobb emberi szándék is? Miért vágyakozunk mindig máshová, és miért keressük a kapcsolatot földön kívüli fajokkal, ha még a delfinekkel sem tudtunk egy jót beszélgetni? Csányi Vilmos etológus és Géczi János író párbeszéde nem mindennapi intellektuális utazásra csalja el az olvasót. Két Homo sapiens próbál átlépni az emberi megismerés korlátain. Két barát beszélget életről és halálról, alkotásról és kudarcról, apaságról és önmagunk becsapásáról. Arról, ami fontos, és arról, amit sohasem érthetünk meg. „Mindig utálom, amikor az életemről kérdeznek" - mondja az interjú alanya. A kérdésekre adott válaszok azonban lépésről lépésre nemcsak a tudós elfogulatlan ítéleteit, de egy kivételes ember kivételes életének személyes fordulópontjait és meghatározó felismeréseit is felfedik az olvasó előtt.

A hetvenedik életévét betöltött Csepeli György Ferenczi Borbálával folytatott beszélgetései során feleleveníti élete meghatározó pillanatait. „Soha nem tudtam eldönteni biztosan, mi is akarok lenni. Nem volt egy erős szervezőelv vagy vezérfonál, amit követtem volna. Ilyen értelemben nem volt életstratégiám. Lehetőségeket kaptam a sorstól, amelyeket igyekeztem jól kihasználni. A tudomány az életem fontos része, de legalább ilyen erős a publicisztikai és a tudományos ismeretterjesztő munkám is. Azt hiszem, mindig is hatni akartam. Nem volt elég, hogy csak cikkeket és tanulmányokat irkálok. Valószínűleg ezért kóboroltam el a politika irányába is. A kommunizmus alatt nem mehettem volna a politika felé, de amikor lehetőség nyílt rá, megragadtam ezt a lehetőséget is. Soha nem tudtam eldönteni azt sem, hogy külföldön vagy itthon akarok élni. Állandóan pattogtam a két pólus között, mint egy pingponglabda. Tulajdonképpen mindig Fabrizio del Dongónak gondoltam magam, aki tudja, hogy mi a jó és az igaz, de nem tudja, hogy mikor hol van, s valamiképp mégis megmarad az eredeti értékei vonzásában. Őt is a sors hányta ide-oda. Végül Fabrizio del Dongónak lett egy élete, ami persze nem volt érdektelen élet, mint ahogy az enyém sem az. De nem mondhatom, hogy lett volna egy egységes terv, ami engem belülről vezérelt volna. Ez persze kívülről nem látszik, nem látható, de én belülről jól látom ezt a szétesettséget. Kívülről az látszik, hogy írtam 22 könyvet, körülbelül 300 cikket, bejártam rengeteg egyetemet, előadtam számtalan konferencián. Kívülről rendben van a karrierem. De belülről nekem ez olyan, mint egy sajt, ami tele van lyukakkal.” A beszélgetésekből kiderül, hogy Csepeli Györgynek sikerült-e kihoznia a saját képességeiből és adottságaiból a maximumot. „… a képességek és lehetőségek felismerése és kihasználása csak egy tényező. A szerencse jön először. Az én életem összes meghatározó pontján ott volt a szerencse. Ilyen szempontból a szerencse fia vagyok. Az én életemben mindig a véletlenek voltak a meghatározók. Más kérdés, hogy ezek szerencsés véletlenek voltak. Ha egy jelszót lehet mondani, akkor ez a Sors bona, nihil aliud. Jó szerencse, semmi más.”

Nemes Nagy Ágnes költői és esszéírói életművét kiegészíti és értelmezi az a félszáznál is több interjú és beszélgetés, amelyeket 1966 és 1990 között készített. Mindazt, amiről verseiben oly kivételes nyelvi sűrítettséggel, tanulmányaiban oly éles tisztánlátással beszél, itt az élő hang közvetlenségével, könnyedén társalogva mondja el olvasóinak. De az interjúk nem csak saját művészetébe és gondolkodásmódjába vezetnek be. A huszadik század második felében Nemes Nagy Ágnes azon kevesek közé tartozott, akik a nőket képviselték a nyilvánosság előtt. Ő maga is tudatában volt társadalmi szerepének, és sok újságíró, szerkesztő is észrevette ezt, s folyamatosan teret adtak véleményének. A kötet, amely Nemes Nagy Ágnes valamennyi ismert, nyomtatásban megjelent interjúját közli, így valóságos szellemi bédekker. Egy nagy költő kalauza a világban való eligazodáshoz.

Anna Politkovszkaját, az egyik legbátrabb orosz újságírót 2006 őszén bérgyilkos lőtte le Moszkvában. Közvetlenül a halála előtt fejezte be mellbevágó, ,,testközeli"" feljegyzéseit a putyini Oroszország erőszakos, korrupt valóságáról. A szerző szenvedélyes, mégis tárgyilagos krónikáját nyújtja a szabadság elvesztésének, a 2003. decemberi parlamenti választásoktól 2005 zord nyaráig, amikor az ország még nem ocsúdott föl egészen a beszláni iskolai túszdráma sokkjából. Lépésről lépésre követi nyomon az új önkényuralom kiépülésének folyamatát, amelynek működtetésében a meggyilkolt újságírók, összevert és bebörtönzött ellenzékiek mellett legalább ekkora szerep jut a demokratikus díszleteknek, a Kreml által finanszírozott álellenzéknek és az elvtelen, profitéhes oligarcháknak. A politikán kívül és alatt pedig fel-felhangzik a kiábrándult és megnyomorított átlagemberek tömegeinek hangja, akik a szabadság ígéretének futó felvillanása után ismét hosszú időre elvesztették a reményt, hogy hazájuk egyszer végre az ő érdekeiket szolgálhatja. Az Orosz napló ugyanakkor több a közelmúlt történelmének egyszerű elbeszélésénél. Figyelmeztetésül és intésül is szolgál a populizmus és az álhírek világában, amelyben a szabadság új ellenségei szorgalmasan tanulnak egymástól. A putyini hatalmi eszközök vírusként terjednek a világban, és ha nem ismerjük fel őket időben, sikerre is vannak ítélve. Politkovszkaja könyve nem orosz történet, hanem egyetemes lecke a szabadság törékenységéről - igazságát pedig saját tragikus halála nyomatékosítja. Fordította: Szieberth Ádám

Kiválóságok, akik a kultúrában, a tudományban, az üzleti világban mardandót alkottak. Bálint György, Bródy János, Csányi Vilmos, Egyed Ákos, Jordán Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Vitray Tamás kapták meg 2017-ben a Hazám-díjat. Olyan alkotó egyéniségek, akikről egyenként is érdemes könyvet írni. Van már ilyen. Lesz még ilyen. A könyv Őket, az alkotó egyéniségeket mutatja be egy-egy portréinterjúban. Aktuális gondolataikat, érzelmeiket, hitvallásukat, pályaívüket, fontos és tanulságoktól sem mentes életrajzi történeteiket, humorukat és bölcsességüket ismerhetik meg az olvasók. A XXI. Századi Társaság rangos kitüntetését minden év novemberében a magyar szellemi élet hét kiválósága veheti át értékőrző és értékteremtő életművük elismeréseként. A díj a feledés elleni emlékezést valamint példát adó értékeink megbecsülését szolgálja ezzel a könyvvel együtt. Hagyományteremtő módon a díjazottakkal készített életinterjúkat 2005-től kötet formájában jelenteti meg a Kossuth Kiadó.

A könyv címe a Rolling Stones azonos című, világhíres slágerére utal. Igen, nem fenékig tejföl az élet. A szerző beszélgetőtársa Kutassi József „megbukott”, és újra és újraéledő „életművész” – na, meg önmaga. Beszélgetésük során megváltják ugyan a világot többször is – de minek. Getnó. Hogyan kezdi megtalálni önmagát, majd hogyan veszíti el, és hogyan találja meg újra és újra azt az életformát, amely túllendíti a reményvesztettségen. Mennyit kell vállalkozni, és várni az élettől, hogy végre… Na, mi is történjen meg végre? Hát ez az! Kutassi és Horváth miért rabjai a saját maguk teremtette körülményeknek? Azért, mert másokkal közösen teremtették, vagy mert a megfelelő helyen nem voltak elég erősek. Kell-e, lehet-e szakítani? De kivel, mivel is?!

Az évtizedek óta eltitkolt zaklatási ügyek napfényre kerülése nem csupán felkavarta, de el is gondolkodtatta a közvéleményt. Az eddig néma áldozatok szerte a világon, így Magyarországon is a nyilvánosság elé álltak személyes történetükkel, és megszólalásra kényszerítették az elkövetőket és a cinkosokat is. A szexuális abúzus mindennapos beszédtémává vált. Nehéz feldolgozni és megérteni a szexuális visszaélés és erőszak működésmódját. Mit jelent egyáltalán a szexuális zaklatás, miért robbant ki épp most ennyi botrány, és miért nem álltak elő eddig az áldozatok? Mi a különbség egy ízléstelen bók és a szexuális zaklatás között, és a történtek után ki lehet-e még egyáltalán fejezni, ha a másik tetszik nekünk? Kovács Bálint, az Index újságírója áldozattal, elkövetővel, terapeutával, bíróval és jogvédővel egyaránt beszélt, hogy megírhassa a zaklatás természetrajzát. Könyve számtalan szempontot megvilágít, provokatív és elgondolkodtató.

Šest příběhů, šest rozhovorů, šest tváří. Nakolik je postižení nebo nemoc skutečnou překážkou plnohodnotného mateřství? S čím vším je třeba počítat, když se hendikepovaná žena rozhodne mít dítě? Autorka formou rozhovorů s hendikepovanými ženami a jejich muži zkoumá vztah mezi hendikepem a mateřstvím. Zaměřuje se na okamžik rozhodnutí se pro mateřství a na změnu, kterou narození dítěte do života obou partnerů přináší. Všímá si, jak se mateřstvím proměňuje vnímání vlastního zdravotního omezení a nakolik mateřská role vtahuje do veřejného prostoru. Knihu doprovázejí fotografie Věry Koubové.

Uverili. A rozhodli sa. Opustili rodinu i domov a odišli do Sýrie, aby bojovali na strane ISIS za svojho boha a za svoju vieru. Dve sestry. Ešte takmer deti. Asne Seierstad, autorka fenomenálneho dokumentárneho románu Jeden z nás o nórskom teroristovi Andersovi Breivikovi prichádza s novou strhujúcou knihou. Dve sestry, Nórky somálskeho pôvodu, devätnásťročná Ayan a šestnásťročná Leila, žijú so svojou rodinou v nórskom Osle. Až kým jedného dňa nezmiznú v sieti teroristickej organizácie ISIS. Prečo sa dievčatá zradikalizovali? A aký to má vplyv na ich rodinu i najbližšie okolie? Čo bude s otcom, ktorý sa rozhodol priviesť dcéry späť a jeho život sa prevrátil úplne naruby? Kniha Asne Seierstad Dve sestry je hĺbkovou sondou pod povrch života dvoch dievčat, ktoré vo svojich životoch vykonali zásadné rozhodnutie a rozhodli sa bojovať. Kto sú? A prečo sa rozhodli práve takto? Asne Seierstad sa pýta ich rodičov i priateľov, pretože im chce porozumieť. A veľmi dobre vie, že odpoveď vôbec nemusí byť príjemná.

„Když se do bílé polevy dostane byť jen jedna kapička jiné barvy, už nikdy nebude sněhobílá. S lidmi je to stejné.“ Takto učí královna Ku-klux-klanu malé děti, jak správně připravit vánoční dort. Co je to vlastně Ku-klux-klan a jak je vůbec možné, že myšlenky nepatřící do 21. století jsou stále živé a v rozkvětu? Děsivé obrazy hořících pochodní a bílých hábitů totiž nepocházejí ze středověku, jsou poselstvím dneška. Odpověď hledá polská reportérka Katarzyna Surmiak-Domańska přímo na sjezdu Ku-klux-klanu ve státě Arkansas, kde tuhle extremistickou organizaci prozkoumala zblízka. Protože právě tady se tahle „bílá organizace“ před sto padesáti lety zrodila, tady vycházely pohlednice připomínající lynče Afroameričanů a tady i dnes můžete v lesích potkat postavy s pochodněmi zahalené do bílých kukel. Kniha Katarzyny Surmiak-Domańské Ku-Klux-Klan. Tady bydlí láska se dostala do finále prestižní polské literární ceny Nike.