Najnovšie - Fejtóny, rozhovory, reportáže strana 23 z 27

Miliardy dolárov z iránskej ropy putovali dlhé roky na roztopašné zbrojenie a luxusný život šacha Rezu Pahlavího. Niekedy až detsky naivný prístup panovníka tejto obrovskej a mocnej krajiny k vládnutiu by bol možno aj vtipný, keby ruka v ruke s jeho túžbou po silnej krajine nešiel aj krutý teror a väznice plné mučených odporcov. Irán bol štátom, ktorý patril „kráľovi kráľov“ a niekoľkým jeho najbližším dvoranom. Štát plný korupcie a bezohľadnosti so všemocnou tajnou políciou však nemohol vydržať dlho. Ryszard Kapuściński v knihe Šachinšach s chirurgickou presnosťou popisuje, ako samoľúbosť iránskeho vládcu doviedla Irán krok za krokom až k revolúcii. Kapuściński popisuje mechanizmy a fungovanie nielen tejto revolúcie, ale využíva aj skúsenosti z iných nepokojných krajín, v ktorých sa počas svojej reportérskej kariéry stal svedkom štátnych prevratov – skúma príčiny i dôsledky revolúcií, ktoré sa na seba častokrát veľmi podobajú. V knihe Šachinšach našiel opäť svojský a osobitý kľúč k rozprávaniu a čitateľ tak dostane okrem poznania aj skvostný literárny zážitok. Kniha vychádza vo výbornom preklade Karola Chmela. Ešte v ten istý týždeň som odletel do Teheránu, kde už bola revolúcia v plnom prúde – prvé manifestácie, prvé výstrely, prvé obete, zmätok, aký svet v tom čase nikde inde neprežíval. Táto revolúcia bola pre médiá veľmi atraktívna, stala sa témou titulných strán veľkých novín na celom svete. Nikto nemal poňatia, čo to predznamenáva a ako sa to všetko skončí. Neobmedzil som sa len na sledovanie aktuálnych udalostí, študoval som tiež knihy o Islame. Mojím zámerom bolo opísať ľudí, ich mentalitu i spôsob vnímania sveta. Skúsenosti ma naučili, že z každého miesta našej planéty vyzerá svet trochu inak. Obyvateľ Európy vidí svet inými očami ako Afričan. Bez neustále sa opakujúcich pokusov vniknúť a pochopiť inú percepciu cítenia a opisovania, zostane pre nás svet navždy neznámy. Ryszard Kapuściński

Utečenecká kríza nie je slovným spojením, ktoré sa týka výhradne dnešných dní. Aj naši predkovia z východu rakúsko-uhorskej monarchie boli na sklonku devätnásteho storočia súčasťou exodu obrovských rozmerov. A zároveň boli výhodným obchodným artiklom pre špekulantov, prevádzačov, agentov a podvodníkov každého druhu. Na Spiši, v Bukovine, ale najmä v Haliči, v najbiednejších krajoch Rakúsko-Uhorska zostávali prázdne domy, zatiaľ čo podpalubia lodí smerujúcich do Ameriky boli prepchaté utečencami, ktorí v neľudských podmienkach snívali svoj sen o lepšom živote. Martin Pollack v knihe Americký cisár presne a do hĺbky popisuje nástroje a fungovanie obchodu, v ktorom obyčajný človek hrá iba úlohu oklamaného a okradnutého. Namiešal do nej množstvo historických faktov a podporil ich silnými príbehmi konkrétnych ľudí. Americký cisár je dôležité čítanie nielen o predvojnovom období, ale aj o dnešku, vo výbornom preklade Michala Hvoreckého.

Slovensko očami JaponcaKniha japonského novinára žijúceho na Slovensku so slovenskou manželkou Oľgou Belešovou prináša autentický pohľad cudzinca na kultúrne rozdiely medzi Slovenskom a Japonskom. Tvorí ju výber článkov, ktoré viac ako desať rokov publikoval v denníku SME a neskôr v týždenníku TV OKO. Kniha je nielen spoločenskou sondou, ale aj príbehom človeka, ktorý si zvyká na úplne novú životnú situáciu. Vtipné aj poučné čítanie dopĺňa autor vlastnými ilustráciami. Z knihy sa napríklad dozviete, že čistenie uší chápu Japonci ako príjemnú partnerskú činnosť. Je to dôverný obrad dvoch ľudí, ktorých spája láska. Alebo tiež fakt, že chodiť po dome v topánkach je v Japonsku hrubá neslušnosť. Robia to iba zlodeji. A bez čoho sa žiadny Japonec na rozdiel od Slováka nezaobíde? Je to hanko. Malá, okrúhla osobná pečiatka s priezviskom, ktorú nosia všade so sebou. Používajú ju pri uzatváraní akejkoľvek zmluvy – pracovnej alebo aj v poisťovni, či v banke. Rovnako, keď si idú prenajať byt, či kúpiť auto... Masahiko vo svojej knihe píše, že verí, že raz príde deň, keď pochopí Hviezdoslavove básne. Až vtedy vraj bude môcť povedať, že pozná Slovensko.

Nezabudnuteľné reportáže o krajine po občianskej vojne! V rámci edície Prekliati reportéri prinášame knihu reportáží z Bosny W. L. Tochmana Akoby si kameň jedla. Autor bol za knihu zaradený medzi finalistov literárnej ceny Nike a taktiež na ocenenie Prix Témoin du Monde, ktoré udeľuje Radio France International. Tento prvý preklad Tochmanovho diela do slovenčiny rozširuje počet jazykov, do ktorých bol preložený na dvanásť. Bosna, roky deväťdesiate. Vojna, etnická nenávisť, smrť, masové exekúcie, koncentračné tábory. Desiatky reportérov a televíznych štábov z celého sveta vyrážajú na Balkán, aby mohli podať svedectvo o zverstvách páchaných v rozpadajúcej sa Juhoslávií. Z médií presakujú znepokojujúce obrazy, zaznievajú hlasy katov i obetí, slová expertov i politikov. Každá vojna sa však jedného dňa končí. Novinári odchádzajú, experti miznú v informačnom šume, pozornosť médií sa obracia k iným vojnám, k iným nešťastiam. Čo sa deje v krajine, ktorou štyri roky zmietala vojna? Ako sa so stratou blízkych vyrovnávajú tí, čo prežili? Čo cítia a o čom premýšľajú? Kde hľadajú svojich mŕtvych? A ako ich nachádzajú? To sú otázky, na ktoré sa pokúša priniesť odpoveď kniha poľského reportéra Wojciecha Tochmana, ktorý sa o osudy ľudí žijúcich v Bosne zaujímal nielen počas vojny, ale aj po nej. V roku 1999 sa vracia na miesto činu, pozoruje pri práci antropologičku Ewu Klonowskú, ktorá zbiera a skladá pozostatky ľudských tiel vykopaných z masovch hrobov a na základe DNA identifikuje obete. Rozpráva sa s tými, čo prežili a z rozprávania o kostiach, ktoré patria ich blízkym, rekonštruuje vojnové osudy jednotlivcov i celých rodín, živých aj mŕtvych. Prostým jazykom rozpráva o veciach tragických, neskutočných, strašných. Jeho svedectvo núti zamyslieť sa nad hrôzami vojny, dvojznačnosťou ľudskej prirodzenosti a hlbokou ľudskou potrebou pochovať a oplakať svojich mŕtvych.

V rámci edície „Prekliati reportéri” prinášame knihu reportáží Pawła Smoleńského o jednom konflikte a dvoch krajinách. Je ešte možné dosiahnuť mier na území Palestíny a Izraela, v Jeruzaleme, v Pásme Gazy a na Západnom brehu Jordánu? Paweł Smoleński sa opäť vydáva na tie najcitlivejšie miesta, pozerá na neustále sa predlžujúci múr, číta o ďalších samovražedných útokoch, počúva o nenávisti. Snaží sa pochopiť, i keď si je vedomý, že čokoľvek pochopiť bude nekonečne zložité. “Ja som to nerozmotal. Podľa mňa sa to nedá rozmotať z niekoľkých dôvodov. V prvom rade preto, že ako v každom konflikte je situácia šialene dynamická, človek „antihrdina“ sa môže v priebehu dňa, týždňa zmeniť na hrdinu. Mne sa zdá, že trochu už rozumiem, možno aj viac než len trochu, ale zdá sa mi to každý druhý pondelok, každý tretí štvrtok, ale už v utorok alebo v stredu vôbec ničomu nerozumiem. V nedeľu sa snažím nerozmýšľať.” “Počas dlhých rozhovorov s Pawłom Smoleńským som sa musel neustále pasovať s najzaujímavejšími otázkami o Blízkom východe, aké som kedykoľvek dostal. Mohlo by sa zdať, že aby niekto tak hlboko pochopil tento divný a paradoxný región, nemôže byť z Poľska, alebo prinajmenšom by mal byť viac opálený než on. Ale nie, jeho otázky, priamočiarosť a dôvtip sú dôkazom, že reportér, ktorý sa zaoberá politickými otázkami, jednoducho musí byť zvedavý, poctivý a dostatočne tvrdohlavý, aby sa nedal zmiasť frázami, ktoré počuje, keď hľadá zložitejšie a nejednoznačné odpovede.”

Je Ukrajina umelý štát? Prečo je Rusko také veľké? Je jeho zahraničná politika racionálna a prečo vsadili len na vývoz ropy a plynu? Na tieto a mnohé ďalšie otázky odpovedá Alexander Duleba, ktorý za posledné roky patrí k najcitovanejším slovenským analytikom. V knižnom rozhovore sa venuje dejinám, migračným vlnám, vzniku aj fungovaniu štátov. Sústredí sa najmä na vývoj v Rusku a na Ukrajine, ale neobchádza ani ďalšie postsovietske štáty. Opisuje ich moderné dejiny, dnešné problémy a protirečivý vzťah k Európe, do ktorej napriek všetkým výhradám podľa neho patria.

A kötet alapjául szolgáló interjúkat készítette és a bevezető fejezetet írta Paulinyi Tamás. A könyvben – nyilván a teljesség igénye nélkül – hazánk spirituális tanítóit szólaltatjuk meg életükről, létüket, munkásságukat meghatározó szemléletükről kérdezve őket. Megtudjuk, mit tekintenek pályafutásukban kiemelkedően fontosnak, és mi volt az a pillanat, amely meghatározta a spiritualitáshoz fűződő viszonyukat. Megismerhetjük véleményüket a sorsszerűségről, a véletlenekről, és az előző életekről, valamint gondolataikat az emberiség jelen helyzetéről és lehetséges jövőjéről. Végül pedig legbensőbb céljaikról olvashatunk és üzeneteket kapunk arról, hogy hogyan teheti az ember boldoggá és teljessé az életét… A könyvben megszólalnak: A. J. Christian, Bagdi Bella, Balogh Béla, Barkó Judit, Daubner Béla, Domján László, Egedi Kovács Melinda, Feldmár András, Héjjas István, Kalo Jenő, Kövesi Péter, Laár András, Müller Péter, Rákos Péter

„Ha kicsit is fontosak vagyunk magunknak (én például nagyon!), kell, hogy tudjunk az ebben a kötetben taglalt betegségekről. S ha ráadásul Rangos Kati kérdezi a szakértő orvosokat, garantáltan meg is értjük, miért fontos mindezekről tudnunk." - Friderikusz Sándor. Rangos Katalin első kötete válogatás a szerző Klubrádiónak készített orvosinterjúiból. Gyerekként, ha meghallottam, hogy szüleim Kőhidai doktor bácsi kihívását tervezgetik, képzeletben egy speciális vegyszerrel spricceltem tele a szobát, mely arra volt hivatott, hogy ők felejtsék el az orvos kirendelését. Ezt a varázslást néha siker koronázta, néha nem, mindenesetre egész életemben féltem a tűtől, a kórházszagtól, és nem utolsósorban a betegségektől. Aztán úgy alakult, hogy egyre többet beszélgettem a rádióban orvosokkal, és elképedve értesültem egy csomó újdonságról. Műfül? Lenyelhető kamerakapszula? Kis „sámfák" az érben? Székletátültetés? Rájöttem, hogy mindez nem csak engem érdekelhet. Így született meg ez a könyv.Mert ha már elkerülhetetlen, hogy olykor ágynak dőljük, legalább legyünk képzett betegek. A szerző pályájának korábbi szakaszát a Magyar Rádiónál és Televíziónál töltötte, riportergyakornokként kezdte, kuratóriumi elnökként fejezte be több évtizedes újságírói tevékenységét a közszolgálatban, 2010-ben. Azóta Szabad Sáv címmel napi műsort szerkeszt és vezet a már említett Klubrádióban.Több mint húsz éve tanít a Színművészeti Egyetemen televíziós műsorkészítőknek szerkesztést és riporteri gyakorlatot. „Rangos Kati nemcsak képzett beteg, de igazi gyógyító. Bármikor kezébe adom a lelkem. Mert empatikus, ugyanakkor nem fél használni szikeéles nyelvét, ha arra van szükség. Így működik munka közben is. Ezért élmény őt hallgatni, olvasni." - Krizsó Szilvia.

„Csak addig hátrálhatunk, ameddig lehet - de addig muszáj." Bán Zsófia esszéiben a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan „sötét foltjait", miközben önértékük elvitathatatlan. Ami nincs jelen az emlékezetben, amiről az legszívesebben újra meg újra megfeledkezne: a hiány itt a főszereplő, képekben elbeszélve. Filmek, fotók, képzőművészet és irodalom a témája mindegyik szövegnek, és persze bennük a 20. és a 21. század nagy botrányai.

A közömbösség, az erőszak, a gyűlölet és a gyilkolás órái tényleg súlyosak és hosszúak. Ha összeadnánk őket, akkor sötét évszázadok jönnének ki. Ha ellenben a szerelem rövid óráit és fénylő pillanatait is össze tudnánk adni, akkor ez talán egy még hatalmasabb időt tenne ki, valószínűleg évezredeket, s így azután mégis pozitív lehetne a mérlegünk. Ezt halálosan komolyan gondolom. NÁDAS PÉTER A szerző három esszében, az 1989-ben tartott előadás mellett egy hosszú bevezető és egy ugyancsak terjedelmes jegyzet formájában járja körül a szerelem és szexus, a nemi szerep és az azzal kapcsolatos társadalmi elvárások viszonyának mentális és nyelvi vetületeit, mitikus és antik előzményeit..

A kötet célja, hogy olyan embereket mutasson be, akik annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy megtapasztalták az elnyomást és kirekesztettséget, közéleti, aktivista vagy érdekvédő szerepet vállaltak és vállalnak.A könyv inspirációként kíván szolgálni azok számára, akik nehéz körülmények között élnek vagy valamilyen hátrányt szenvednek a magyar társadalomban, és modellt kíván mutatni arra, hogy hogyan képesek a legnehezebb körülmények között élő emberek is teljes jogú, másokért aktívan cselekvő állampolgárként élni. Mindenkiben ott szunnyad az érdekvédő, csak merni kell előcsalogatni magunkból!A kötet azoknak is szól, akik bár maguk nem tapasztaltak meg elnyomást vagy kirekesztettséget, és akár még részt is vesznek a közéletben, nehezen tudják elképzelni, hogy hátrányos helyzetű emberek közösségi vezetőkké váljanak.A kötetben tizenöt portré olvasható olyan aktivistákról és érdekvédőkről, akik saját hátrányaikból kovácsoltak erőt. Ők mind egy igazságosabb társadalomért dolgoznak, és azért, hogy a hozzájuk hasonló emberek helyzete javuljon: Balog Gyula, Bandor Bea, Csécsei Ilona, Csonka József, Erdős Jánosné Csurika, Fekete Gy. Viktor, Kalányos Zsolt, Mussa Kilam, Kiss Csaba, Lakatosné Zsefle Zsuzsanna, Márkus József, Márton Gábor Csaba, Nagy Szilvia, Oravecz Lizanka, Velenczei Ágnes.A kötet szerkesztői: Dósa Mariann és Udvarhelyi TesszaA kötetben szereplő fotókat Csoszó Gabriella készítette.Kiadó: Közélet Iskolája és Napvilág Kiadó

A ?harag és a büszkeség című könyvével Oriana Fallaci tízéves csendet tört meg. Azt a csendet, amelyben manhattani otthonában a szeptember 11-ei apokalipszis pillanatáig élt. Most fülsüketítő zajjal törte meg ezt a csendet. Európában e könyv évtizedek óta nem tapasztalt felzúdulást váltott ki. Vitákat, veszekedéseket, szócsatákat, szenvedélyes dicséreteket, vad támadásokat. Olaszországban, ahol több mint egymillió példány kelt el, a mai napig a könyveladási listák élmezőnyében áll. Több százezren vették meg, és bestseller lett Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is. Közismert bátorságával Oriana Fallaci az iszlám terrorizmus által előtérbe tolt kérdéseket feszegeti: az iszlám világ és a nyugati világ közötti ellentétet, sőt – véleménye szerint – összeférhetetlenséget, a Dzsihád világméretű realitását és az erre adandó válasz hiányát, a Nyugat nemtörődömségét. Fallaci brutálisan nyers szókimondásával és őszinteségével sorolja megalkuvás nélküli vádpontjait és szenvedélyes érveit, és leplezi le azokat a kényelmetlen igazságokat, amelyekről mindnyájan tudunk, de egyikünk sem meri kimondani azokat. Könyörtelen logikával és szárnyaló értelemmel veszi védelmébe kultúránkat, és ítéli el vakságunkat, süketségünket, mazochizmusunkat, kényelemszeretetünket és a politikailag korrekt arroganciánkat. Minderről Fallaci modern Kasszandraként, egy próféta szavainak költői ihletettségével ír könyv hosszúságúvá nőtt nyílt levelében, amelynek mindnyájan címzettjei vagyunk. A könyvet egy drámai hangú bevezető is gazdagítja, amelyben Oriana Fallaci leírja, miként született és formálódott A harag és a büszkeség, amit ő maga „a kicsiny könyvem”-nek nevez. Ebben az előhangban az írónő felidézi rendkívüli életútjának néhány epizódját, feltárja elszigetelődésének okait, elvárásait és megmásíthatatlan döntéseit. Nem véletlen, hogy a Fallaci által „kicsiny könyv”-nek nevezett írás remekmű, lelkiismeretünket felrázó könyv, ugyanakkor egy lélek portréja is. Az írónőé. E könyv nyomot fog hagyni, akár egy tüske, amely értelmünkbe és szívünkbe fúródott.

A kötet válogatás Márai Sándor műveiből, naplóiból, cikkeiből és a Szabad Európa Rádióban elhangzott jegyzeteiből. Üzenetét talán így fogalmazhatnánk meg: Márai Sándor, a fantasztikusan érzékeny publicista 1945-ben megjósolta 1956-ot. A SZER-ben 1954 és 1957 között Ulysses, Candidus, illetve saját néven felolvasott jegyzetei mellett más cikkei, naplóbejegyzései, versei mind azt bizonyítják: az író hitt az igazságot szolgáltató sorsban - és azt, hogy mennyire együtt élt hazájával az emigrációban is. Márai mindent tudott - csak megalkudni nem. Jelen kötet a 10 évvel ezelőtti első kiadáshoz képest újabb, 1956-tal foglalkozó írásokkal gazdagodott, melyek most először látnak napvilágot.

Jürgen Todenhöfer a német Parlament CDU/CSU frakciójának egykori képviselője, fegyverkezés-ellenőrzési és fejlesztési segélyekkel foglalkozó szakember az egyetlen nyugati állampolgár, aki hivatalosan ellátogathatott az Iszlám Állam területére, és onnan épségben, és egészben hazajuthatott. Todenhöfer tavalyelőtt (2014-ben)!! hosszú előkészítés után magától a kalifától szerzett menlevelet, és tíz napot töltött a kalifátus világtól elzárt határai mögött. Abban a világban, ahonnan szinte semmi sem szivárog ki, és amelyet, ma már, ha csak tehetik, messze elkerülnek a nyugati újságírók. A bátor és egyedülálló tudósítás betekintést enged a „Gonosz birodalmába”, az Iszlám Állam által ellenőrzött Moszul és az ott élő, állig felfegyverzett dzsihádisták, a világ legveszélyesebb terroristáinak és szélsőséges szervezeteinek mindennapi életébe. Drámai riport a félelmetes fekete hatalomról, amelynek egyetlen célja Európa és a Nyugat elpusztítása. Az életveszélyes küldetését könyvbe foglaló szerző szerint az Iszlám Állam nem csak kegyetlenségben és brutalitásában, de szervezettségben is jócskán felülmúlja mindazt, amit a nyugati világ gondol róluk, és a világ még soha nem látott ennél veszélyesebb terrorszervezetet. Todenhöfer szerint az Iszlám Állam jelenség azonban csak helyben érthető meg. Ahhoz pedig, hogy egyáltalán esélyünk legyen védekezni és legyőzni, először meg kell ismernünk azt. A mélyreható, igényes és sokszor megrázó magyarázat pontosan ebben segít bennünket. Abban, hogy megértsük az Iszlám Állam születésének okait, a hozzá csatlakozó szélsőséges iszlamista fiatalok indítékait, vezetőinek világképét, és a nyugati vezetők felelősségét a kialakult helyzetben.

Az „Iszlám Állam” 2014-es brutális hódító hadjáratát követően immár több mint ötmillió embert és egy Nagy-Britannia nagyságú területet tart ellenőrzése alatt. Christoph Reuter, a Spiegel tudósítója könyvében bemutatja az dzsihádisták felemelkedéséhez vezető precíz tervezőmunkát és elénk tárja a terror gyökereit a széteső Irakban, a polgárháborús Szíriában és az egész régió szétágazó konfliktusaiban, amelyeket a terror stratégái hatékonyan fordítottak a saját javukra. Az ISIS, az „Iszlám Állam” jóval több, mint a világ legveszedelmesebb terrorszervezete. Az ISIS hatalom, amely eddig soha nem látott pontossággal tervezi meg és hajtja végre hadmozdulatait, köt meg és bont fel gátlástalanul szövetségeket, s mindezt a maga szempontjából hibátlan propagandával támasztja alá. A dzsihádisták sokszor hangoztatott elvakult hite csak egy azon eszközök sorában, amelyeket az ISIS felhasznál hatalmának növelésére.

Újabb különleges világba nyerhetnek betekintést azok, akik Kordos Szabolccsal tartanak ezen a kontinenseken átívelő utazáson. A hatalmas sikerűűLuxushotel, Hungary szerzőjének új könyvében elárulják titkaikat a magánrepülőgépeken dolgozó magyar légiutas-kísérők, valamint megszólalnak a diszkont- és a hagyományos légitársaságok sokat látott alkalmazottai. Megosztják a szerzővel – így az olvasóval is – történeteiket a földi kiszolgáló személyzet tagjai és a mindent elnyelő gyomrú tehergépek magányos pilótái. Szeretné tudni, miért éri meg 20 millió forintot költeni egyetlen repülőútra, ha mindössze négy percet tölt a helyszínen az ember? Kíváncsi rá, hogyan reagált a magyar legénység egy máig titokban tartott gépeltérítési kísérletre? Megismerné, milyen körülmények között élnek a pilóták és a légiutas-kísérők a Közel-Keleten? Mi az igazság a Mile High Clubról? Ha érdeklik a mindennapok 10 kilométerrel a föld felett, és a repülőtéri élet valósága, akkor az Airport, Hungaryt örömmel forgatja majd.

Weiler Katalin megalkuvást nem tűrően, éveken át készített beszélgetéseket a Széchenyi-díjas Ferge Zsuzsával, ennek eredményeként születhetett meg ez a memoárnak és korrajznak is beillő életút-beszélgetés. A Nem cserélek elveket című könyv nem csak a híres szociológus portréját nyújtja, hanem a magánemberét is. Ferge Zsuzsa kendőzetlen nyíltsággal vall szerteágazó családjáról, zsidó származásáról, identitásáról, világszemléletéről. És csak azt követően beszél politikáról és szakmáról, a benne állandóan munkálkodó jobbítási szándékról, miután a II. világháború előtti, alatti és utáni évekről, férjéről, testvéreiről, barátairól mesélt. Weiler Katalin fotókkal kísért, olvasmányos könyvéből egy rendkívüli széles látókörű, bölcs ember portréja bontakozik ki.

„Nem múlik el nap úgy, hogy ne töltene el mérhetetlen bűntudat - számtalan dolog miatt, amit nem tettem meg Dylanért... Gyakran gondolok az én origamizó Napsugaramra... Szerettem egy csésze teával leülni mellé, és nézni, ahogy jár a keze, mint a motolla, és egy papírlapból békát, medvét, ollós rákot varázsol. Mindig ámultam, hogy pár hajtástól teljesen átváltozik a sima papír, és új jelentést kap. És csak csodáltam a kész művet, a bonyolult hajtások számomra megfejthetetlen, kiismerhetetlen rendszerét. Columbine után valami nagyon hasonlót éreztem. Ki-be fordítgattam, amit tudni véltem magamról, a fiamról, a családomról, és hol rémmé változott a fiú, hol a rém vissza fiúvá." Sue Klebold annak a középiskolás fiúnak az édesanyja, aki másodmagával gyilkolt 1999. április 20-án a Columbine Gimnáziumban. Ez volt az első iskolai mészárlás, mely megrendítette a világot. Előtte Sue „csak" egy átlagos kertvárosi anyuka volt, az elmúlt tizenöt évben viszont kizárólag azzal foglalkozott, hogy megértse, mi vezethetett a szörnyűséghez, választ keresett arra, hogy a családnak mekkora felelőssége volt abban, ami történt. Nem bénította meg a gyász és a bűntudat, sőt szenvedélyes és céltudatos aktivista lett. Ezzel a könyvvel sem az a célja, hogy mentséget találjon a saját felelősségére, hanem hogy segítsen nekünk, szülőknek abban, hogy ne követhessük el azokat a hibákat, amelyek az ő tragédiájukhoz vezettek. A könyvből származó szerzői jogdíjbevételek is jótékony célokat szolgálnak: kutatásra és mentális problémákkal foglalkozó szervezetek támogatására fordítják.

A Süddeutsche Zeitung oknyomozó újságírója, Bastian Obermayer egy este névtelen e-mailt kap: „Helló. Érdeklik adatok? Szívesen megosztom." Hamarosan olyan mennyiségű információ zúdul rá, amire ő és kollégája, Frederik Obermaier álmában se gondolt volna. A panamai Mossack Fonseca ügyvédi iroda által kezelt több százezer postafiókcég adatairól van szó, melyek bepillantást engednek egy eddig láthatatlan, párhuzamos világba, ahol milliárdokat csempésznek és rejtegetnek: óriáskonszernek, európai miniszterelnökök, a világ számos diktátora, sejkek, királyok, drogbárók, titkos ügynökök, FIFA-hivatalnokok, szupergazdagok és hírességek lopott vagyonát, feketepénzeit. Nyolcvan ország 400 újságírója dolgozik az anyaggal a legnagyobb titoktartás közepette, hogy aztán 2016 tavaszán megjelenhessen a Panama-iratok, mely fényt derít arra, hogyan rejt el hihetetlen vagyonokat egy szűk elit, amely úgy gondolja, senkinek nem tartozik felelősséggel. A Panama-iratok minden idők legnagyobb kiszivárogtatásának története.