Najnovšie - Historické romány strana 83 z 93

Ezernégyszáznegyven. A Szent Korona elrablását követően vészterhes idők köszöntenek a Magyar Királyságra. Rövid időn belül két új királyt is megkoronáznak Székesfehérvárott: egy néhány hetes csecsemőt, és a tizenhat esztendős lengyel Ulászlót. Az ország kettészakad, s a pártok között véres polgárháború robban ki.Hunyadi Jánosnak is el kell döntenie, melyik oldalra áll. Ám miközben a magyar főurak egymás ellen kelnek hadra, egymás birtokait prédálják, Murád szultán kihasználva a zűrzavart, hatalmas sereggel indul meg, hogy elfoglalja a Magyarország kapujának tartott Nándorfehérvárt. A bárók nem küldenek felmentő sereget, egyedül Hunyadi siet a szorongatott erőd megsegítésére…

Róma, 1520 X. Leó pápa utasítására egy éve tart a Giovanni da Capistrano ferences atya által állítólagosan végbevitt csodatételek felülvizsgálata. Feltámasztott halottak, hihetetlen gyógyulások és egyéb, józan ésszel megmagyarázhatatlan események sokasága kötődik a harcos szerzetes nevéhez. De vajon valódi csodákról van-e szó? Nagy tekintélyű egyházi méltóságok tanulmányozzák a hatvannégy esztendővel korábban elhunyt pap cselekedeteiről szóló dokumentumokat. Őszentsége határozott elvárása, hogy az egyházi testület mielőbb kimondja: Capistrano atya méltó a katolikus szentek közösségébe. A döntés egyben üzenet, biztatás is volna a török által erősen szorongatott Magyarország népéhez, amely kétségbeejtő helyzetében már valóban csak a csodában reménykedhet. Amikor azonban egy matuzsálemi korú szerzetest vezetnek a bíróság elé, kiderül, hogy még személyesen ismerte Capistrano atyát. S mi több, elkísérte Magyarországra az Úr 1456. esztendejében, midőn a török hadak Nándorfehérvár ostromára készültek… Az agg szerzetes vallomásából megdöbbentő történet körvonalazódik az egyházi bírák számára…

„...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült, fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet. Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.Beléptem hát a történelem sűrűjébe” – ér véget (szakad félbe?) a szöveg, melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát, sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem tudhatott.A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.

The narrative revolves around a Hungarian refugee who arrives in America after the 1956 Hungarian Revolution. Young Attila struggles to make sense of life as an adolescent, but also within his family who are neither Hungarian nor American, but who seem to live in a separatist community of Hungarian-Americans bottled up in a historical and political time warp. Caught between two worlds, his past and his present, Attila's conflict comes to a head when he falls in love with the "wrong" girl. His deep love for Lyudmila pits him against everything his family believes in, his religion, and the call to arms in an unjust war. And the final pages of the novel reveal secrets that explain much of what Attila was really fighting against - and what he was fighting for. This remarkable book keeps the reader fascinated until the very end.

HÁROM FÉRFI Tarquinius, az etruszk harcos és jövendőmondó. Brennus, a gall, Róma egyik rettegett gladiátora. Romulus, a rabszolgafiú, akit eladtak a gladiátoriskolának, s most arról álmodik, hogy bosszút áll önmagáért és ikerhúgáért, Fabioláért. EGY NŐ Fabiola, akit tizenhárom évesen eladtak prostituáltnak, s a Római Köztársaság második leghatalmasabb férfijának a szeretője lesz. Gyűlöli ismeretlen apját, aki anyját megerőszakolta. RÓMA RABSZOLGÁI Sorsuk összefonódik abban az odisszeában, amelyet a politika, a korrupció és az erőszak hajt, és amely az akkor ismert világ végéig vezet. Ott az egykor győzhetetlen római hadsereg maradéka – az Elfeledett légió – szinte esélytelenül száll harcba, és a három férfi találkozik a maga végzetével.

Gróf Eszterházy Richárd, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legagyafúrtabb kémje különösen fontos megbízást kap: ki kell derítenie milyen hadititkokat adott el a birodalom legveszedelmesebb ellenségének a császári és királyi hírszerzés vezetője. A bűnügy felderítésébe Ritter István, budapesti detektívet is bevonják, akire egyedi nyomozási módszerei miatt figyelt fel a császári titkosszolgálat. A különös páros újabb és újabb nyomokat követve megpróbálja megakadályozni a világtörténelem egyik legtragikusabb eseményét. Eközben észre sem veszik, hogy olyan folyamatokat indítanak el, amelyek teljesen megváltoztatják Európa életét... Tarjányi Péter és Dosek Rita új könyvében a XX. század egyik legsúlyosabb következményekkel járó kémjátszmájáról rántja le a leplet. Megváltoztathatja egy eltévedt postai levél az egész világ sorsát? Mennyire védtelen a nemzet, ha csak egyetlen polgára is elárulja? Hogyan formálta át két magyar a történelem menetét?

A ?VÉRES ÉS GYÖNYÖRŰ HUSZADIK SZÁZAD TÖRTÉNETE ÚGY, AHOGY AZT CSAK KEN FOLLETT TUDJA ELMESÉLNI.  Az Évszázad-trilógia öt család – egy amerikai, egy angol, egy walesi, egy német és egy orosz – történetét mutatja be a 20. században.  A harmadik kötet a hidegháború, az 1960-as és az 1980-as évek közötti időszak hatalmas szociális, politikai és gazdasági változásait mutatja be: a polgárjogi mozgalmakat az USA-ban, a politikai gyilkosságokat, a vietnami háború elleni tiltakozásokat, a berlini fal felhúzását és lebontását, az atomcsendegyezményt, a gorbacsovi peresztrojkát és természetesen a rock and roll és a beat nemzedékét.  Rebecca Hoffmann, a Kelet-Berlinben élő Von Ulrich család adoptált gyermeke rájön, hogy egy Stasi-ügynökhöz ment feleségül. A férfinak az volt a feladata, hogy a nagypolgári családot figyelje. Csodával határos módon az asszonynak sikerül átszöknie a falon, és Hamburgban kezd új életet…  George Jakes, a félvér jogász Robert F. Kennedy csapatához kerül az Igazságügyi Minisztériumba, és belecsöppen a polgárjogi mozgalmak kellős közepébe…  Cameron Dewar, a szenátor unokája a republikánusok oldalán a Watergate-ügy egyik ötletadója és kivitelezője lesz…  Gyimka Dvorkin Moszkvában Nyikita Hruscsov személyi titkáraként kezdi politikusi karrierjét, így a leszerelési tárgyalások, a csehszlovákiai bevonulás aktív résztvevője. Újságíró ikertestvére, Tánya révén kapcsolatba kerül a másként gondolkodókkal…  A fantasztikusan eleven történeti háttér előtt a szereplők rengeteg izgalmas világesemény résztvevői, nagyszerű karriert futnak be, magánéletükben azonban sokkal kevésbé sikeresek: gyakran több évtized múltán ismerik fel, hogy ki is az igazi társuk.   Ken Follett sodró lendületű cselekményeken keresztül egy olyan világba vezet bennünket, amelyről azt gondoljuk, hogy ismerjük, hiszen átéltük, s most mégis másképpen látjuk.

A Hétpecsétes titok a 19. századi Londonba kalauzolja az olvasót. A megtörtént eseményeken alapuló történet két hősnője a korabeli nőmozgalmak egyik élharcosa, Emily "Fido" Faithfull, és a jómódban élő, házasságába belefásult szépasszony, Helen Codrington. A két nő hosszú évek után találkozik újra az angol fővárosban, s Fido egyik pillanatról a másikra Helen házassági válságának kellős közepében találja magát. A válság végül botrányos váláshoz vezet, amely nemcsak Helen, de Fido jó hírét is kockára teszi. A viktoriánus Angliában nem nézik jó szemmel sem a házasságtörést, sem a női egyenjogúsági mozgalmakat, s végképp elutasítóak a válással szemben. Amikor pedig felmerül a gyanú, hogy a két asszony viszonya több is lehetett barátságnál, Fidónak nemcsak a társadalom súlyos ítéletével kell szembenéznie, de önmagával is, és mindazzal, amit önálló, független nőként képviselt. Emma Donoghue színes tablót rajzol a korabeli angol társasági élet képmutató világáról, a nőket sújtó megkülönböztetésről, a feminizmus kezdeteiről, nem utolsósorban a pusztító szerelmi szenvedélyről. "Sodró lendületű regény, tele szexualitással, szenvedéllyel és intrikával." (Daily Mail) "Letehetetlen olvasmány, akárcsak a viktoriánus rémregények, amelyeket Fido titokban olvas. Érzékenyen megírt történet két nő félresiklott barátságáról, tanulmány a viktoriánus London szokásairól és erkölcseiről, a nőmozgalom úttörőinek bemutatása és feszült thriller egy házasságtörésről... Magával ragadó történet, kifogástalan történelmi hitelességgel ábrázolva, öröm olvasni." (Sunday Business Post) "Kellemesen harsány Donoghue előző könyveihez, A cafkához és a Life Maskhoz hasonlóan ez a regény is lélektanilag hiteles, sodró lendületű és kifejezetten olvasmányos... A Hétpecsétes titok egyszerre elégíti ki az olvasó igényét a borzongató szórakozásra, amelyre Helen és Fido vágyik, egyúttal az igazság, az elkötelezettség és az árulás józanabb elemzését is adja, amit talán Harry olvasna szívesen. Donoghue bensőséges elbeszélői hangja mindhárom hősével rokonszenvez." (New York Review of Books) "A szerző a történelmi tényeket és a leleményes fikciót ötvözi ügyes és könnyed kézzel: a szereplők hangja az olvasó fülében cseng még jóval azután is, hogy letette a könyvet." (Sunday Telegraph) "A Hétpecsé

A Szökés Auschwitzba egy brit katona igaz története, aki önszántából került az Auschwitz III. néven ismert koncentrációs táborba. Denis Avey 1944 nyarán az Auschwitz melletti E715-ös tábor foglyaként hallotta a szinte felfoghatatlan szóbeszédeket a közelükben zajló szörnyűségekről, és arra a hajmeresztő elhatározásra jutott, hogy a saját szemével akarja látni, mi történik a koncentrációs tábor területén belül. Titokban ruhát cserélt az egyik rabbal, és a munkanap végeztével bevonult a menettel együtt a tábor területére. Megdöbbentő tapasztalatairól hosszú éveken át hallgatott, ám egy rádióinterjú alkalmával előtörtek a régmúlt nyomasztó emlékei. Az újságíró Rob Broomby segítségével Denis Avey megosztja velünk hihetetlen történetét - a történetet, amelyben megismerhetjük egy egyszerű ember rendkívüli vállalkozását, megrendítő morális és fizikai küzdelmét a XX. század legsötétebb korszakában, egy embertelen háborúban. 

A hangulatos történelmi regény bemutatja a magyar történelem tragikus korszakát. A főszereplő Sárffy Ferenc győri várkapitány ifjúságáról, felemelkedéséről, bátor kalandjairól és nagy szerelméről mesél a könyv, miközben fellebbenti a fátylat egy középkori titokról, a királygyilkosságról. Második Lajos nem a Csele patakba fulladt bele, hanem meggyilkolták. A gyilkosság hátterében a hatalomért való harc, a trón megszerzésének vágya húzódik.

A megrázó erejű dokumentum-regény két időszakban játszódik. 1944-ben az Óbudai Téglagyárban kezdődik, majd 1969-ben egy háborús bűnös leleplezésével zárul. Először olvashatunk a hírhedt és rettegett Téglagyár brutális hétköznapjairól, a kínzásokról, a gyilkosságokról, az innen induló halálmenetekről és szökésekről. A főhős megjárja ezt a poklot, szörnyű, borzalmas események tanúja és túlélője. Kalandos úton megszökik, majd huszonöt év múlva újra találkozik rabtartójával a pokol csendőrével, azaz a Téglagyár parancsnokával. Izgalmas, fordulatos nyomozás után leleplezi a bujkáló háborús bűnöst.

Hargitai Péter Amerikai magyar trilógiájának első könyvében egy tizennégy éves lány harcol a budapesti utcán 1956-ban, embert öl, elveszíti apját-anyját, legkedvesebb barátait, végül menekülni kényszerül az országból. Egyszóval: a történelem átgázol az életén, amely sosem lesz többé olyan, mint volt. A második könyv (Millie) hőse egy serdülő magyar fiú Amerikában, aki ugyan nem (minden értelemben) árva, mégis közeli rokona a forradalom lányának,hiszen ő is ’56 után, gyerekfejjel hagyta el az országot, és próbál több-kevesebb sikerrel beilleszkedni. Nincs könnyű dolga: a hatvanas évek minden értelemben próbára teszik, különösen, amikor beleszeret egy amerikai lányba, és ez mindkettőjük családjának heves nemtetszésével találkozik. A helyzet emellett valósággal kikényszeríti a szembenézést: a fiatalember identitásának szinte megválaszolhatatlan kérdéseivel birkózik. A meghasonlottság mellé újabb konfliktusok, kérdések – szerelem, életcél, elhivatottság, küldetés, betegség, születés és halál – társulnak a nagyobb ívű Barbár fantázia, a harmadik könyv lapjain. A történet az ötvenes évek Magyarországán kezdődik, és a nyolcvanas évek közepe táján, Amerikában ér véget, miközben az emigráció tájai egy űrbéli vízióban tágulnak egyetemes metaforává. Nagy Attila önmagán túllépve kísérletezik valahol a művészet és a tudomány fantasztikus határvidékén, ahol feloldódnak a műfajok, egybeér történelem és jelen, csodafegyverré változik az ősi képlet. Gyógy- és ajzószerek, belülről feszítő kételyek, félelmek szárnyán utazva ragadja magával az olvasót is. Hargitai világa egyszerre eredeti és ismerős, egyedülállóan magyar, és egyedülállóan amerikai – de leginkább emberi, és minden fantasztikumával együtt is megindítóan hiteles.

Évszázadokkal ?később, mikor Kubád sahnak, Anusirvan perzsa király atyjának meggyűlt a baja a Kaukázustól északra lakó kazár kagánnal – mindkét fél határvárosok építésére, valamint a régiek megerősítésére szánta el magát –, kiváló fekvéséből adódóan Maghar lett az egyik fontos erődítmény. Azt beszélik, Maghart ettől az időponttól lehetett igazán városnak tekinteni, merthogy ekkor építették falait, ekkor jelentek meg az első kőépítmények, sokak szerint ez volt a város aranykorának kezdete. Akik Kubád korában éltek, már semmit sem tudtak az egykori Jenő törzsről, hajdan virágzó székhelyéről és a déli határában kavargó hatalmas mag-ménesekről. Történetünk idején csak egyszerű nemezjurták álltak a későbbi kőváros helyén, igaz, naponta százezernél is több lovat itattak a folyónál, rovással írtak, s olyan nyelven beszéltek az emberek, mely az idők kezdete óta változatlan és morzsolhatatlan, mint a kaukázusi sziklák, mert ennek a nyelvnek szakrális mivoltából adódóan nem volt szüksége jövevényszavakra, hogy kifejezze akár a legbonyolultabb fogalmakat is – ma már nehéz lenne meggyőzni arról bárkit is, hogy Magharnak ez volt az igazi aranykora.

A IX. század utolsó évtizedében járunk. Egy sebesült szarvas vérnyomát követő vadász három titokzatos regössel találkozik, akik arra kérik, hogy hallgassa meg a történeteiket. A három elbeszélő három egymást követő századot, nézőpontot és stílust jelent, de mondandójuk azonos; egy múltja elől menekülő onogur javas, a kagán koronájának elkészítésére elhivatottságot érző avar ötvös és a tanítói ellen fellázadó és Nagy Károly szolgálatába szegődő magyar táltos elbeszélése nyomán minden képzeletet felülmúló összefüggésekre derül fény a honfoglalást megelőző háromszáz év eltitkolt, elhallgatott magyar történelméből. Fonyódi Tibor történelmi regénytrilógiájának második kötetében három különböző korban élt ember élettörténete elevenedik meg. A szerző olyan színes és eleven tablót fest az Avar Birodalomról, a Karolingok koráról és a IX. századi magyar történelemről, ami garantáltan felejthetetlen élményt nyújt a misztikummal fűszerezett történelmi kalandregények kedvelőinek. Az előzményektől függetlenül is olvasható regény méltó párja a nagy sikert aratott Isten ostorainak.

Nemere István történelmi regénytrilógiájának első kötete az 1380-as években játszódik. Nagy Lajos király már meghalt, kicsi lánya, Mária a Magyar Királyság névleges uralkodója, helyette anyja, Bosnyák Erzsébet vezeti az országot – egyenesen a csőd és pusztulás felé. Bár ott van mellette Garai Miklós nádor, a nagy formátumú politikus, aki itthon és külföldön egyaránt tevékenykedik, élet és halál ura, de a rossz irányba ható folyamatokat ő sem állíthatja meg. Négy párt, négy főnemesi liga vetélkedik egymással. Önjelölt királyok bukkannak fel és buknak el: a fiatal Luxemburgi Zsigmond, a már nem fiatal, esküszegő nápolyi Károly, sőt maga Erzsébet, de talán még Garai is örömmel látná a trónon – önmagát… Zádor fia Zádor egy furcsa fogadás révén lett jobbágy fiából írni-olvasni tudó, latinul is beszélő fiatalember. Miután urától szökni kényszerül, kalandok során át jut el Budára, áll Garai nádor szolgálatába, és lesz bizalmas futárja. Bejárja az országot, számos kalandot él át, közben lassan kiismeri a nagyurak szokásait. Nem paraszt már, de még nem is úr vagy polgár. Becsületessége és hűsége hamarosan mások fölé emeli, azonban őt is érik személyes tragédiák, ő is csak egy falevél a bajban lévő országra lecsapó, sokakat elsöprő viharban. A szerző a valós történelmi tényekhez ragaszkodva beszéli el hősei sorsát, felhasználva az elérhető krónikákat, korabeli leveleket, elemzéseket, történészi munkákat. Fordulatokban gazdag, olvasmányos regénye élethű és hiteles képet fest a XIV. század végi Magyar Királyság történetéről és állapotairól.

Hunyadi János Itáliából hazatérve sem tölthet békés esztendőket birtokán, családja körében. Csehországban van szükség kardjára, a huszita felkelők ellen. A megromlott egészségű, idős Zsigmond király környezetében cseh és magyar pártütők szövik terveiket, akár saját rokonaikat is feláldozva nagyra törő céljaik elérése érdekében. Mindeközben Erdély lángba borul: a Lépes György püspök elviselhetetlen adóterheit nyögő jobbágyok, köznemesek és céhlegények fegyvert ragadnak és igazságot követelnek. A paraszthad véres pusztításba kezd, és félő, hogy a Hunyadi-birtokokat is csak ideig-óráig kíméli. A közelgő uralkodóváltással és a lázadás leverésével elfoglalt főurak között csak néhányan látják, hogy a magyar nemzetnek sürgősen helyre kellene állítania egységét, mert a déli határokon túl a huszitáknál és a jobbágyoknál sokszorta nagyobb veszély ébredezik. A hazáért aggódó kevesek számára egyre nyilvánvalóbb, hogy már csak egyetlen emberbe vethetik reményüket: Hunyadi Jánosba.

Elek Ottó történelmi regénytrilógiája Magyarország történetének egyik legnyomasztóbb, legzűrzavarosabb korszakában játszódik. Buda 1541-es eleste után a három részre szakadt országot, s különösen Erdélyt a török és a német hadak dúlásai nyomorítják. Belviszályok, egymásra fenekedő főurak és a reformáció terjedésével vallási ellentétek nehezítik a magyarság életét, s mint mindig, leginkább a legszegényebbekét.A Tanúság-trilógia a fikció és a tényekkel bizonyítható történelmi környezet határán egyensúlyoz. A szerző remek érzékkel használja a XVII. századi nyelvezetet, gondosan ügyelve arra, hogy ez ne nehezítse a megértést. Kiterjedt kutatómunkája során felhasználta többek között az 1595–96. évi székely felkelés dokumentumait, a reformáció történetét, a magyar reneszánsz irodalmát, a korabeli népszerű költészetet, és a kor történelmét tárgyaló számtalan egyéb forrást.A fikció területére tartoznak a trilógia azon elemei, melyekben a kor és az előző korok hitvilágáról esik szó. A szerző a mindössze metaforikus értelemben megjelenő vámpírhittől kezdve egészen Szent István lándzsájának legendájáig számos művelődéstörténeti kuriózumot illeszt a történet keretébe.A fordulatos, kalandokban bővelkedő, mégis rendkívül hiteles hangvételű és miliőjű trilógia igazi kuriózum a kortárs magyar történelmi regények között. A Tanúság-trilógia első könyvének a főhőse, a miles adolescens, az „ifjú katona” jobbágysorba születik az egyik legtöbbet sanyargatott vidéken, a Tiszántúlon. Hamar árvaságra jut, s nagyapja halála után indul útnak a népmesei szegénylegények módjára, hogy szerencsét próbáljon. Vándorlása során beáll a császári zsoldosok közé, megfordul anabaptisa közösségben, szolgálja Bocskait, de – ha kényszerűségből is – nem riad vissza a parasztok fosztogatásától sem. Az egyik ilyen portya során azonban borzalmas események résztvevőjévé válik, és ez alapjaiban változtatja meg élete további alakulását…

Ramunar, a földműves békés elégedettségben és viszonylagos jólétben műveli Merenré fáraó földjét a Nílus mellett. Fia, Thimun azonban többre hivatottnak érzi magát, és amikor apja eldönti, hogy hozzáadja a szomszéd földműves lányát, az első adandó alkalommal megszökik, hogy a fáraó székvárosában, a közeli Menóferben próbáljon szerencsét. Miközben Thimun egy balzsamozópap segédje és tanítványa, majd maga is mester lesz, a palotában csendes, az alattvalók szeme elől rejtve folyó háború dúl a még szinte gyermek, tehetetlen és erélytelen Merenré fáraó anyjának és húga fiának, az ígéretes Noferkaré hercegnek a támogatói között. A tét óriási: egy világbirodalom trónja, és senki sem válogat az eszközökben… A regény első része már megjelent és szép sikert könyvelhetett el. Most az író megírta a második részét is.Ebben a kötetben mindkét rész benne van.

A tatárjárás (1241–42) Magyarország történelmének egyik legnagyobb pusztítása, nemzeti tragédiaként került be a történetírásba és a köztudatba. A legújabb kutatások ugyanakkor arra is engednek következtetni, hogy a tragédia nem volt olyan nagymértékű, mint eddig hittük. A dúlás után hazatérő IV. Béla bár megfogyatkozott, de semmiképpen sem megtört népet talált a Kárpát-medencében. Magyarország hadereje olyannyira erős maradt, hogy a király a „második honalapítás” mellett agresszív, terjeszkedő külpolitikát, többfrontos hadjáratokat folytatott. Országunk a tatárjárás iszonyata után is a térség meghatározó nagyhatalma maradt. Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regénysorozatában. Történelmi tanulmányainkból tudjuk, hogy II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg 1241-ben kizsarolta a mongolok elől menekülő királyunktól három határszéli megyénket. Nem annyira közismert azonban az, hogy Frigyes, kihasználva a kivérzett ország gyengeségét, 1242 tavaszán lerohanta Pozsony vármegyét. IV. Béla ekkor még Dalmáciában tartózkodott, a megye nem számíthatott külső segítségre. A reménytelen helyzetben lévő Hont-Pázmány Ehellős megyésispán, a hatalmát és övéit féltő nagyúr minden lehetőséget kénytelen kihasználni védekezés közben. Nemtelen, sőt aljas dolgokat is el kell követnie, sok szenvedést bocsátva arra a népre, amelyet meg akar óvni, hogy reménye legyen a győzelemre. Hajnalig imádkozva bánja bűneit, melyeket újra meg újra elkövet, hogy népét megvédje. A regény a mongol kivonulást követő hónapokkal folytatja a szerző előző, Vérszagra gyűl című kötetének történetét. Bene falu élethalálharcának veteránjai, boldogulásukat keresve a Felvidékre mennek, ahol újra harcba kényszerülnek. Ezúttal láncpáncélos, majdnem sebezhetetlen óriásokkal kell viaskodniuk, bár ők csak élni akarnak. Látszólag védtelen embereket is harcba kényszerít szeretteik halála, és újra bebizonyosodik, hogy a „veszett farkasként küzdő parasztok, halászok, pásztorok tettei olykor a csataterek hősi eseményeit is felülmúlják.”