Najnovšie - Humor a satira strana 30 z 31

"A tények durva meghamisítása lenne Petrovics Béla bácsit antialkoholistának nevezni. A nyugalmazott erdőkerülő már kora ifjúságában kamatoztatni tudta kivételes képességeit, így már a második világháborút is gyakorlatilag végigitta. Szomját oltotta bánatában, vedelt örömében, koccintott minden gyermek születésére, és korra, nemre, valamint vallási felekezetre való tekintet nélkül ivott azoknak a lelki üdvéért is, akiket utolsó útjukra kísértek a falu temetőjében. A pohár fenekére nézett akkor is, amikor nem értett valamit, és lássuk be, az ilyesmi bizony gyakori esemény volt az életében. Ez történt azon a szerdai délelőttön is, amikor már jó ideje azzal foglalatoskodott, hogy a csirkeól mellé támassza a kerékpárját. Hol a bicikli dőlt el, hol Béla bácsi, de a siker egyre csak váratott magára. Nem úgy Jani postás, akinek érces hangja hirtelen felverte a fülledt augusztusi csendet: – Adjon az Isten, Béla bátyám! Na vajon mit hoztam én magának?Az öreg kivételesen éppen talpon volt, így Piszkos Fredet meghazudtoló mozgással kacsázni kezdett a kertkapu irányába. Foghegyről csak annyit vetett oda a vörös, hórihorgas kézbesítőnek: – Ugyan mi a ménkűt hozott volna? Ha csak nincs egy új szabály, hogy ettől kezdve már hetente jár a nyugdíj, akkor szokás szerint csekket vagy idézést! – dünnyögte. – De nem! – üvöltött vidáman Jani postás. – A tévétől érkezett levele, itt tessék aláírni! – azzal az öreg orrá alá dugta az ívet, valamint egy felismerhetetlenségig összerágott töltőtollat.Béla bácsi egy árva szó nem sok, annyit sem szólt, és a rubrikának tökéletesen fittyet hányva a szélrózsa minden irányába szórta szét nevének betűit. Soha nem viselte el a korlátokat, legfeljebb csak akkor, amikor a kerékpárját támaszthatta nekik. Ezután egy hanyag mozdulattal útjára engedte Jani postást, majd egy „Na, gyere Morzsi!” felkiáltással fogta a biciklijét, és elindult a Kánaán presszó irányába.

Egy angol ember semmire sem vágyik jobban, mint hogy a napi munkák végeztével betérjen kedvenc pubjába. Egy új törvénynek köszönhetően azonban sorra elkezdik bezárni a kocsmákat országszerte. Patrick Dalroy, az ír tengerészkapitány és Humphrey Pump, a Vén Hajó nevű szesztanya tulajdonosa azonban közösen furfangos tervet eszel ki a rendelkezés kijátszására: az ivót kocsira rakják, és járni kezdik vele a vidéket, egyre komolyabb fejtörést okozva a hatóságoknak. Mindeközben Anglia az uralkodó politikai erők játékszereként a legdrákóibb iszlám szabályozást vezetné be az alkoholfogyasztás visszaszorítására, de a vándorló kocsma egykettőre az ellenállás jelképévé válik, filozófiai magasságokba emelve az ivás hagyományát. Hiszen jól tudjuk: a lé határozza meg a tudatot. Gilbert Keith Chesterton angol író, a jámbor Brown atya és Az ember, aki Csütörtök volt megteremtője olyan hírességeknek szolgált inspirációul, mint az ír politikus Michael Collins, Mahatma Gandhi vagy az argentin Jorge Luis Borges. Ezzel a művével, mely jócskán megelőzte korát, és manapság vált csak igazán aktuálissá, azt a tételt igazolja zseniálisan, miszerint az egyik ember utópiája a másik számára rémálom lehet. „Chesterton minden mondata mögött egy olyan ember áll, aki festeni képes a szavakkal.” – Neil Gaiman „Méltatlanul elfeledett prófétai mű az európai társadalmak iszlamizálódásáról.” – The American Spectator

Ippolit Matvejevics elhunyt anyósa ülogarnitúráját üldözi, pontosabban az egyik székbe rejtett kincset. Önjelölt segítoje, Osztap Bender, a ?nagy kombinátor? egy megnyero szélhámos. Hoseinknek nem szegi kedvét, hogy nem tudni, hová került a 12 szék és melyik is rejti az ékszereket, amelyekre más is vadászik. Kezdetét veszi egy városokon átívelo komikus hajsza a húszas évek Szovjetuniójában, kincsvadászat a régi és az új rendszer különös figuráival, ahol nem csak a történet abszurd, hanem a hátteret adó valóság is. ?Olyan, mintha Rejto Dosztojevszkijt olvasott volna?? ?Ami a legjobban tetszett a könyvben, az az, hogy mennyiféle nagyszeru karaktert felvonultat. És mindet kíméletlenül ki is parodizálja, nagyszeru stílusban. Le a kalappal a szerzok elott.? ?A Tizenkét szék valóban korrajz ? igaz, nem a tényszeruség, inkább az abszurd oldaláról. ? Az eredeti foszereplo saját maga karikatúrájává válik, miközben önjelölt segédje, Bender mint Rejto-karakter meghatározhatatlan közegben lebeg.? ?Fergeteges humora van, és szuper paródia.? (Idézetek a moly.hu-ról. A véleményezo olvasók felhasználónevei sorrendben: pat, prumus, PozAko, ppeva)

Mezi prozaiky zaujímají Zdeněk Rosenbaum a Ladislav Szalai dlouhá léta stabilní postavení: Jsou čtenářsky velmi oblíbeni. Za všechny jmenujme z Rosenbaumovy tvorby knihy Krajina s nábytkem (později úspěšně zfilmováno), Mé svatby a cizí pohřby, či Muž ve vaně, nebo Szalaiovu Cestu do bláznovy zahrady, Zapomenutý vesmír i jeho zatím poslední knihu Bludiště snů, která obsahuje výběr toho nejlepšího z jeho SF tvorby. Také nesmíme zapomenout na jejich předchozí společnou knihu Dvojnásobný dvojník. Autoři zastoupení v knize Tajná společnost sci-fi jsou zcela fiktivní, vymyšlení autory skutečnými, tedy Zdeňkem Rosenbaumem a Ladislavem Szalaiem, jako recese, kterou se nechali napálit i renomovaní kritici. Fota, kromě malého chlapce, pořídil podle „živých předloh“ Rosenbauma a Szalaie profesionální maskér z Barrandova.

Most nekem a Markosról vagy a Nádasról vagy a Markos-nádasról kell ide írnom valamit?! De mit?! Amit a Nádas kihagyott ebből a kötetből?! Akkor ez a kötet négyszer ilyen vastag lenne.A dolgom az volna: döntsek úgy, hogy ami Nádastól olvasható,az egy vidám történet? Hofin kívűl ez a két marha tudott igazán megröhögtetni! Hát akkor nem! Akkor nekem ez nem egy vidám történet!

A szerzőnek immár harmadik regénye a Nőből is megárt a nagymama. A játékos cím mögött - a könnyed női kalandok és a káröröm-vicces nagymamai felsülések mellett - sokkal komolyabb lélektani elemzések sora is rejtőzik: egy valódi női fejlődésregény.Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok.Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak íródott, akik maguk is megélték a női lét különböző stádiumait, akik kíváncsiak lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp unokájuk szempontjaira - és ilyenek a férfiolvasók között is jócskán előfordulnak. A szerző örök témája megmaradt: a nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél.Egy humoros, egyúttal szomorkás nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg igazán: mert ő a csábító és dédelgető, a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is bölcs - az ÖRÖK Éva.A regény szórakoztatóan mesél az együtt élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen kibogozható, de varázslatos szövedékéről.

A könyv a humor klasszikusainak híres anekdotáit gyűjti egybe. Az olvasó is mulathat azokon a történeteken, amelyekkel Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Rejtő Jenő és a többi nagy nevettető szórakoztatta kávéházi törzsasztalának tagjait.

A ?varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban. A Sztrugackij fivérek a hivatali bürokrácia útvesztőinek beható ismeretében kacagtató szatírát írtak az irathalmokba fúló emberi fantázia lázadásáról. A regény most először jelenhet meg csorbítatlanul, teljes egészében, és hányatott keletkezésének krónikáját exkluzív szerzői utószó taglalja.

Najviac štyri riadky a v nich všetko podstatné. Po úspešnej zbierka aforizmov Ale, prichádza Tomáš Ulej s vianočným výberom aforizmov, epigramov a krátkych básni, ktoré napísal za posledných desať rokov. Slová od autora: Keď som v júli 2012 vydal svoju prvú zbierku aforizmov a epigramov (Ale, KK Bagala, 2012), bol som nešťastný, že sa do nej nezmestili všetky. Iba necelá polovica toho, čo som už predtým sám podstatne scenzúroval a preriedil. Vydavateľ mi povedal: odlož si, uverejníš neskôr. Ale ako pribúdali novšie a novšie kúsky, vedel som, že keď príde na rad ďalšia zbierka, už sa k týmto tu nebudem chcieť vracať. Budem chcieť do knihy zaradiť hlavne nové veci. Tak vznikol nápad vydať ešte druhú knihu - elektronickú, z toho, čo som sa posledných desať rokov napísal a nevošlo sa do veľkej zbierky. Držíte ju v rukách. Obsahuje rôzne kúsky. Prvý a druhý aforizmus, ktorý som napísal v živote, zápisky z okrajov zošita slovenčiny na strednej škole, terapie z nešťastných lások. Sú podstatne iné ako to, čo píšem dnes. Mnohé sa mi dodnes páčia, na niektorých už je cítiť patinu doby keď vznikali. Ak sa Vám páči, potešíte ma pekným mailom, príspevkom na mojej Facebook stránke, alebo tým, že si kúpite moju tlačenú knihu. Chcem poďakovať Romanovi Klčovi (www.romanklco.com), že k nej urobil obálku a tiež Petrovi Druskovi (http://druskabooks.com/) za pomoc pri vydávaní knihy pre iBooks. A samozrejme, Vám všetkým, že ste si kúpili. Ale teraz ju už čítajte. S pozdravom, Tomáš Ulej O autorovi: Tomáš Ulej (1987) je novinár, aforista a stĺpčekár. Vyštudoval žurnalistiku na Univerzite Komenského, na vysokej škole v súčasnosti vyučuje predmet Nové médiá. V roku 2006 založil projekt Zlatý fond denníka SME, vďaka ktorému dobrovoľníci z celého Slovenska dostali na internet viac ako 2000 kníh. Roky viedol počítačovú prílohu denníka SME, v súčasnosti do SME pravidelne píše stĺpček Listy z webu. Vo svojich novinárskych textoch sa venuje človeku v obkľúčení informačných technológii. V júli 2012 vydal prvú zbierku aforizmov Ale. Čo hovoria iní: Sú to vzácne vyrovnané texty, ktoré nikdy nejdú pod základnú štylizačnú a myšlienkovú úroveň. ...to najlepšie, čo v oblasti aforizmu bolo u nás v poslednom čase vydané... Daniel Hevier, spisovateľ "Som naozaj veľmi rád, že kde sa vzal, tu sa vzal, objavil sa Tomáš Ulej a pokračuje v tom, čo u nás začali Lasica a Satinský. Tomáš Ulej obohacuje náš tradičný útočiaci humor vtipom a noblesou a názorom. (...) Humor je spravodlivý. Hlúposť sa nedá povedať vtipne. Tomáš Ulej píše veľmi vtipne. Som veľmi rád, že sa budú môcť o tom presvedčiť aj čitatelia jeho debutu." Tomáš Janovic, spisovateľ

A szerző előző könyvében, A Nagy nevettetőkben a klasszikus vígjáték- és kabarészerzők anekdotáit gyűjtötte csokorba. Az új kötet az egykori nagy nevettető komédiások életéről és sztorijairól mesél, a szerző jelmondatának megfelelően: halottról jót vagy rosszat, de az igazat! A legtöbbször személyes emlékeken alapuló történetek főszereplői között megtaláljuk Dayka Margitot, Hofi Gézát, Kabos Gyulát, Kabos Lászlót, Latabár Kálmánt, Márkus Lászlót és Salamon Bélát.

Egy itáliai komédia a 16. századból, egy francia komédia a 18. század elejérõl, egy németül írott vásári bábjáték a 19. század cseh piactereirõl. Három eltérő stílusú, eltérő műfajú, egyaránt szórakoztató mű. Ruzante darabját korábban A csapodár madárka címen játszották és szelídítették meg - az eredeti mű és Fábri Péter fordítása vad és erotikus - erre utal már az új cím is, A csábító pillangó. Marivaux-nak alig néhány műve van magyarra lefordítva, pedig hatalmas életműve Franciaországban ma is része az élő színháznak. A második váratlan szerelem egy özveggyé lett márkiné és egy, előző szerelmét annak zárdába vonulása miatt elvesztett lovag első látásra születő, de nehezen bevallott szerelméről szól. A Brabanti Genovéva, amelynek szerzőjét nem ismerjük, minden szabályt felrúg, amit csak felrúghat. Az egyik pillanatban fergeteges humorát élvezzük, a másikban abszurd szélsőségein lepődünk meg.

Tudja Ön - írja a szerző -, hogy mi köze Béla keresztnevünknek az amazonokhoz? A Beátáknak nomád ősanyáink dekoltázsához? A Mihályoknak a méhpempőhöz? És azt, hogy miként állít emléket Ildikó szavunk az írott történelmi emlékekben legkorábban megörökített állatgyógyító suttogónak? Érdekli, mely neveinket tartották erotikus vonzerejűnek pusztai őseink? Szeretné kiötölni, miképp lehetne gyermekét titokban, de szerfelett határozottan a kiszámítható karriert jelentő borospince-ellenőri hivatás felé terelni? Mindezekre a kérdésekre és még több száz másikra "meggyőző" választ találhat ebben az izgalmas kötetben, amely korábban még soha nem publikált "kutatások" eredményeit gyűjtötte össze a magyar keresztnevek története iránt érdeklődőknek. Elolvasása nélkül ma már épp olyan kockázatos keresztnevet adományozni, mint bekötött szemmel adóbevallást kitölteni. 

Osobitá, víceméně duchovně zacílená cestopisně-biograficky-fejetonisticky optimistická prvotina známého ženského klauna, herečky Jany Paulové, nebyla při svém tištěném vydání kusem v řadě dobových hereckých breptů, ale vpravdě poctivou literaturou o hledání vlastního „já“ na cestách velkým světem i světem autorce těch nejbližších. Knížka se stala nečekaným bestselerem, mj. obdržela Zlatou knihu Carpe diem za 10.000 prodaných výtisků. Vychází s půvabnými barevnými ilustracemi hereččiny dcery Adély Svobodové. Jana Paulová, známá česká herečka

Více než sto vtipů rozdělených do čtyř tematických okruhů: NA RYBÁCH, NA LOVU, NA HOUBÁCH a NA MEZI. Knížka navazuje na svazek vtipů kresleného humoru o vinařích, víně a jeho konzumentech. O Milanu Kocmánkovi se mezi milovníky kresleného humoru už ví, že má svůj osobitý a vyhraněný styl. Jeho texty pod kresbami nezřídka obsahují jemnou ironii. I tím je jeho humor a vtip laskavý a plný touhy po spravedlivějším světě. Milan Kocmánek, český karikaturista a humorista

Roger Brown igazán a szerencse fiának tűnik: ő Norvégia legsikeresebb fejvadásza, gyönyörű feleségével egy pompás házban élnek. Ám a luxus életmódot Roger műkincstolvajként igyekszik bebiztosítani, s „mellékállásában” igen ügyesnek bizonyul. Amikor felesége galériájában megismerkedik valakivel – aki egyrészt tökéletes jelölt az egyik általa kínált magas állásra, másrészt a művészettörténet egyik legkeresettebb képének a tulajdonosa – Roger úgy érzi, élete nagy lehetősége köszöntött rá. Készülni kezd eddigi legmerészebb betörésére. Ám a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek.

„(…) szégyenkezés nélkül ki kell jelentenem, hogy az én kabarém volt a tehetségesebb. Mérhetetlen szerencsém volt, hogy azelőtt sohase láttam külföldi kabarét és megkapóan tájékozatlan voltam az irodalomban. Ízlésemmel, világnézetemmel, mondanivalóimmal és minden gesztusommal ennek az országnak a viszonylataihoz voltam méretezve. Aztán persze az is sokat tett, hogy nekik a kabaré csak egy kis kurta kiruccanás volt a távoli horizontokra nyíló pályafutásukban, nekem pedig a kabaré volt az egyetlen deszkaszál, amelyen a hajótörés után megkapaszkodhattam. Azt ma is kevesen tudják még, hogy a tehetség mindig viszonylagos és az élet álarcosbálján mindig az együgyű jelmezében szokott megjelenni. Nekem műveletlenségemben megvolt az a kényszer szülte bátorságom, hogy ezeket a legrövidebb, legegyenesebb utakat válasszam. Az én kabarém nem volt francia, nem volt német, nem volt irodalmi, sőt nem is volt kabaré.” (részlet)

A Dixi nevű álmessiás fia, Dávid, aki izraeli elnöki kommandóval Pestre jön egy muszlim terror-gyanú miatt, ott találja unokatestvérét, Geo Kozmoszt. Ez a regény a rendőrségen Dixitől elkobzott textus. Kiderül, hogy Szerb Antal volt a rokona és messianista okból ölték meg Rudolf Főherceget anno.

Halálos kacaj veri fel a márgaföldi dzsungel békés csendjét, egy elhagyatott csiki templom oltárán vigyorgó halott heverészik, élok és holtak tunnek el rejtélyes módon, majd megkerülnek, közben mindenki Vigyorina istenno elveszett aranyszobra után kutat, a tigrisek viszont nem eszik meg a tornacipot, csak a gazdáját, Lagzi L. Lókence foga közé beszorul a pipája, késobb valaki mérget kever a kedvenc whiskyjébe, a gyilkos pedig vidáman röhög a markába, míg el nem kapják.

A színtér: Budapest színházi világa az első világháború előtti évektől a harmincas évek derekáig, a társadalmi háttér: ami finoman sejtetve, de az események logikáját,a történet hullámzását determinálva ott húzódik a cselekmény mögött, a Monarchia felbomlásának évei, a háború, az ellenforradalom, a magyar kapitalizmus utolsó időszaka. Apró mozaikokból épül fel, kis jelenetek, történetek, anekdoták ezernyi részletéből alakul ki a regény: élvezetes, szórakoztató olvasmány s egyben dokumentum is, nemcsak a modern magyar színjátszásról, a kor színházi életéről, hanem arról a társadalomról is, amely Kellér hősének különös életpályáját lehetővé tette…