Najnovšie - Svetová beletria strana 135 z 453

Paul Auster életmű sorozat Egy öregember ébred egy idegen szobában. Nem tudunk róla semmit, nevezzük Mr. Blanknak. Ő sem tud magáról semmit. Nem tudja, hol van, hogyan került oda. Az asztalon talált maréknyi tárgyból, fényképekből, papírokból próbálja kitalálni, kicsoda és mi történik vele. Mr. Blank kétségbeesetten igyekszik összerakni élete kirakósát, mert sejti, hogy ha ma nem végez, a következő nap kezdheti elölről. A regény Auster írásainak minden jegyét magán viseli: rejtélyes szövegek, amorf identitások, titokzatos múlt. A lecsupaszított történet szinte tanmesének érződik - amelynek tanulsága ránk is érvényes. „Auster az egyik legelegánsabb intellektusú írónk.”THE WASHINGTON POST BOOK WORLD „Tiszteletadás a történetekben rejlő transzcendencia előtt.”BOOKLIST „Auster hihetetlen tehetségesen alkot olyan világokat, melyek egyszerre fantasztikusak és hihetőek.”SAN FRANCISCO CHRONICLE

„Az emberek nem is gondolják, mennyi mindent nem tudnak a másikról, egymásról, rólunk… Nem tudják, hogy csaljuk a férjünket, feleségünket, hogy irigyek vagyunk, nem kedveljük, ha becenéven szólítanak, hogy nem élvezzük az ismerőseink társaságát, hogy megkívánjuk felebarátunk férjét-feleségét. Kész fertő az életünk, mintha a bibliai Szodomában és Gomorában élnénk.” A csúnya Nola saját vágyainak és gyermekkori emlékeinek labirintusában próbálja megtalálni a boldogságot. Felnőttkori élete nem indul jól: viszonzatlanul szerelmes gyermekkora bálványába. Az intézetben nevelkedett Oszkár magához veszi anyját, és megpróbálja drogfüggőségéből kigyógyíttatni. Oszkár életében egymást követik a viszonyok, nem találja az igazit, holott egyetlen elvárása van csak a nőkkel szemben: ne hasonlítsanak az anyjához semmiben. A gyönyörű Emma, Nola barátnője nem a számára megfelelő férfit választja, de nincs ereje szakítani. A három főszereplőnek különös párkapcsolatok, feltáratlan családi titkok és lelki megrázkódtatások között vezet az útja. Az író és a címszereplő felváltva meséli a történetet. Nola naplószerűen, sóvárgások és emlékek útvesztőjében gázolva, ahol minduntalan visszatér a nemiség kérdése. Nola beszámolóját az író kommentáló fejezetei egészítik ki, ő a valós eseményeket mutatja be, és a testi, lelki folyamatokat elemzi. Nola, Emma és Oszkár csalódásokon, kavargó érzelmeken, megdöbbentő felismeréseken, furcsa, vállalhatatlan élethelyzeteken át jut el a normális élethez.  

„A futó férfi fehér, kitárt ingnyaka lobogott a szélben. Minden lépésnél először felemelkedett, mint két szárny, s már-már elrepült, de aztán hűségesen visszasimult a kissé túlságosan is hosszú nyakra, hogy a következő lépésnél elölről kezdje táncát.”Így kezdődik az izgalmas kalandregény, mely a Korona Kiadó általi 2001-es, papíralapú kiadásának minden példánya két hónap leforgása alatt elfogyott. A Küküllő folyó partján magához tér a segesvári csata egy sebesültje. Nem tudja, miképpen került a vízpartra, és azt sem, hogy hívják. Fázik, ezért magára húzza a közelében fekvő halott orosz tiszt egyenruháját. S a személycsere folytán megkezdődik számára a hol különös, hol iszonytató utazás…

A Nobel-díjas J. M. Coetzee Jézus-trilógiájának (Jézus gyermekkora és Jézus iskolái) befejező része. David tízéves fiúvá cseperedett. Van érzéke a labdához, és imád focizni. Nevelőapja, Simón - oldalán Bolívar nevű kutyájukkal - a pálya széléről drukkol neki. David választott anyja, Inés egy butikban eladó. David kíváncsisága az évek alatt sem szunnyad, kérdéseivel sokszor teszi próbára szülei türelmét. Egy nap a közeli árvaház igazgatója, Julió meghívja Davidot és barátait, hogy alakítsanak focicsapatot. A fiú úgy dönt, otthagyja Simónt és Inést, hogy Julió árvaházában lakjon. Egy nap különös kór támadja meg. Senki sem tudja, mitől szenved David, de hozzátartozói rövidesen már az életéért aggódnak. Állapota az egész várost aggasztja, hiszen valóban különleges személy, aki mindenkire mély hatást gyakorol, sorsa pedig önmagán túlmutató jelentőséggel bír. Coetzee a trilógia záródarabjában folytatja felfedezőútját egy emlékek nélküli, ám kérdésekkel teli világban. „- De azért nem felejtettem el mindent, ugye? In diesem Wetter, in diesem Braus - erre például emlékszem, csak arra nem, hogy mit jelent. - Úgy van. Vagy az is lehet, hogy a szavak nem a múltbéli életedből jönnek, hanem mégiscsak a következő életedből, ahogy azt senor Arroyo állította. Ez esetben tévesen mondanánk, hogy a szavak a memoriából, az emlékezetből erednek, hiszen emlékezni csak olyan dolgokra tudunk, amelyek elmúltak. Inkább profecíának, jövendölésnek nevezném a szavaidat. Ez olyan lenne, mintha emlékeznél a jövőre."

Dell Parsons szüleit bankrablás miatt lecsukják, ikertestvére, Berner pedig elszökik otthonról. A család egyik barátja nyújt segítséget a magára maradt fiúnak, amikor átcsempészi őt az USA-ból Kanadába, Saskatchewan tartományba. A kietlen prérin, egy isten háta mögötti, lerobbant kisvárosban Arthur Remlinger várja; egy megnyerő modorú, titokzatos, karizmatikus alak, akinek múltja sötétségbe vész. A férfi hiába bánik a fiúval szinte saját fiaként, lobbanékony, erőszakos természet; Dell úgy érzi, Remlinger mellett ébernek és óvatosnak kell lennie... Charley gnómszerű, izmos, vad indián; zsíros, fekete haját strasszos női csattal tűzi fel, ajkán rózsaszín rúzs, a szeme körül fekete festék nyoma látszik. Ő lesz a fiú gyámja és tanítómestere, aki felkészíti Dellt a feladataira a libavadászattól kezdve a túlélésig. Ford regényének lapjain megelevenednek a kietlen vidék fura figurái: Charley, a különc indián, Florence, a festőnő; bevándorlók, olajmunkások, utazó kereskedők. Dellnek ebbe a közösségbe kell beilleszkednie, itt kell felülkerekednie a megpróbáltatásokon, és megőriznie önmagát. A Kanada elemi erejű regény a határok átlépéséről, a családi kötelékek titokzatos erejéről és az egyedüllétről. Richard Ford visszafogott, letisztult prózája érzékenyen ábrázolja a legnagyobb kalandot: az életet. A Kanada mestermű, Richard Ford pedig az egyik legnagyobb élő amerikai klasszikus.

Az én három fő tevékenységem ebben az életemben: Élek. Olvasok. Írok. Ez valamiféle fontossági sorrend is. Sok tapasztalatot, gondolatot, megfigyelést gyűjtöttem össze, amióta az aranyérmes tevékenységet folytatom. Ezeket próbálom közreadni most. Ugyanakkor tudhatni rólam, hogy soha nem veszem magam túl komolyan. Igyekszem kevesebbet sírni, mint írni. Valamint lehetőleg soha nem félni, inkább élni. Élni arany. Olvasni ezüst. Írni ötvözet. 

A 19. század végén a kairói Ben Ezra zsinagógából egyedülálló dokumentumok gyűjteménye látott napvilágot, köztük egy rejtélyes levél, melyben Moniou rabbija egy prozelita asszony tragikus sorsáról számol be az első keresztes hadjárat időszakában.  Stefan Hertmans ebből a forrásból kiindulva írja meg regényét, amely egyszerre varázsol a középkorba, és vet fel mai erkölcsi kérdéseket. Egy normann származású keresztény nő beleszeret egy zsidó fiatalemberbe, és hátrahagyja egész addigi életét: vagyonát, nemesi nevét, hitbeli meggyőződését. Franciaországot átszelve a fiú családjához, Provence-ba menekülnek üldözőik elől, ám csak ideiglenesen lelnek menedékre - 1095-ben II. Orbán pápa háborút hirdet a Szentföld visszaszerzésére, fellángolnak a régóta izzó vallási ellentétek. A Moniou izraelita közösségét sújtó véres pogrom hatására a lány újabb viszontagságokkal teli utazásra kényszerül: ezúttal Jeruzsálem felé, hogy a keresztes hadakat követve visszaszerezze elrabolt gyermekeit.  Csaknem ezer évvel később az ő útját ismétli meg maga a szerző. Elbeszélésében a két messzi világ egymásra vetül, feltárva mindazt, ami az idők során megváltozott, és láthatóvá téve azt a keveset, ami megmaradt...  A fordult szív magával ragadó történet kiszolgáltatottságról és bátorságról, gyűlöletről és szeretetről - és mindenekelőtt az emlékezés fontosságáról.

1946-ot írunk, amikor Frankel Vera és legjobb barátnője, Bán Edit megérkeznek Nápolyba. A két lány egy Auschwitz felé tartó vonatról szökött meg, s mindenkit elveszítettek a háborúban. Egy amerikai katonatiszt ajánlólevelének köszönhetően Vera az Egyesült Államok nagykövetségén kap munkát, ahol beleszeret Anton Wight kapitányba. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek jobbra fordulni, ám nemcsak Verának és Editnek, de Wight kapitánynak is meg kell birkóznia a háború okozta traumákkal, és a férfi egy nap szó nélkül eltűnik. A két nőnek így ismét újra kell terveznie az életét, és a vágy, hogy végre maguk mögött tudják a múlt szörnyűségeit, Nápolyból előbb New Yorkba, majd Caracasba vezérli őket.Hiába telnek azonban az évek, Vera képtelen elfelejteni a kapitányt...  A remény útjain megrázó és magával ragadó történet, melyet a szerző magyar édesanyjának élete inspirált.

„Egy olyan díjra, mint a Goncourt, soha nem számít az ember. Először is nem azért ír, hogy megkapja, és nem is lehet elképzelni, hogy milyen is az, amikor megkapja” – nyilatkozta Hervé Le Tellier, miután az Anomália 2020-ban elnyerte a Goncourt-díjat. A díj maga nem jár nagy összeggel (jelképesen 10 euró), azonban a díjazott könyv rendszerint elképesztő eladásokat produkál. Nem volt ez másképp Le Tellier könyvével sem, amelyből a megjelenése után bő fél évvel már 1 millió példány kelt el.2021. március 21-én az Air France 006-os Párizs–New York járata 240 utassal a fedélzetén hatalmas viharfelhőbe kerül, egy kicsit megrongálódik, de sikeresen leszáll. Ugyanaz a Boeing–787 ugyanazokkal az utasokkal 106 nap múlva ismét leszáll.Mi történik, ha bekövetkezik a lehetetlen? Mi történik, amikor már nem lehet titokban tartani, ami történt, bár nem történhetett meg, a világ szembesül a felfoghatatlannal, és a regény szereplői szembesülnek önnön duplikátumaikkal?Az ezerarcú regény a gép tizenegy utasának története. Köztük van Blake, a tiszteletre méltó családapa és bérgyilkos, Slimboy, a nigériai popsztár, aki nem akar tovább hazugságban élni, Joanna, az ambiciózus ügyvédnő, akinek saját gyengeségeivel kell szembesülnie és Victor Miesel író, aki az Anomália című regényen dolgozik.Mindannyiuk életét felkavarja a megmagyarázhatatlan esemény, amelyre mindannyian másképp reagálnak. Mindannyian azt hitték, van egy titkos életük. De egyikük sem gondolta, mennyire igaza van. Az Anomália egy virtuóz, fanyar humorral átitatott regény, amelyben megkérdőjeleződnek a valóságról alkotott bizonyosságaink.„Van valami, ami még a tudásnál, az intelligenciánál, a tehetségnél is csodálatosabb: az értetlenség.”

Bevásárlóközpontok szemétlerakói, kórházi mosodák, külvárosi raktárak, elhagyott gyártelepek és papír, papír, papír: Toroczkay András első regényének hőse a harmincas pályatorpanó bölcsész hetente többször is megfordul ebben a világban kora hajnaltól délutánig, gyűjti a papírhulladékot, fürkészi az eget, látszólag lényegtelen dolgokon agyal és hallgatja idősebb kollégáit, amint egész nap beszélnek és beszélnek: zavaros anekdoták, malactréfák, keserű zrikák, összeesküvéselméletek, vezetési és életvezetési jótanácsok folyamatos morajlása. Mindez reciklálva mint a papír. Újabb történetek újabb figurákkal, mintha napjaink Budapestje Hrabal Prágájával lenne határos. Ebben a közegben próbálja kitalálni mihez kezdjen magával a fiú, akit kollégái valamiért Jocónak hívnak, ismeretlen telefonálók pedig mint Süveges Csabát keresik. Ki is ő? Alföldi félárva, aki beteg apjával próbál szót érteni; tisztaságmániás szorongó, aki egész nap lomok között matat. A Boldog emberek egy igazán groteszk és szívszorítóan szép regény téves kapcsolásokról és tétova kapcsolatokról.

A 62 éves szabadalmi mérnök, Elisabeth Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, és az utolsó pillanatban a szomszédjukban élő párt is meghívják. Az este véres katasztrófába torkollik, Elisabethnek pedig döntenie kell: az igazságszolgáltatás oldalára áll, vagy segít eltüntetni a nyomokat. Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét, mi visz rá egy átlagembert az erőszakra, és felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon. Otthonosság vagy hazátlanság, valódi társak vagy társas magány, nosztalgia vagy fájó emlékek? Mindez visszafogottan, eleganciával, akárha a francia sanzonok világába lépnénk. A Babilon a magyar színházakban gyakran játszott Művészet szerzőjének első magyarul megjelenő regénye. A Renaudot-díjas regény főhőse a 62 éves Elisabeth, aki szabadalmi mérnök, és Párizsban él tanár férjével, Pierre-rel. Egy nap tavaszváró partit rendeznek családtagjaikkal és barátaikkal, ahova az utolsó pillanatban a szomszédjukban élő párt is meghívják. Az este véres katasztrófába torkollik, Elisabethnek pedig döntenie kell: az igazságszolgáltatás oldalára áll, vagy segít eltüntetni a nyomokat. Yasmina Reza regénye arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét, mi visz rá egy átlagembert az erőszakra, és felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon. Otthonosság vagy hazátlanság, valódi társak vagy társas magány, nosztalgia vagy fájó emlékek? Mindez visszafogottan, eleganciával, akárha a francia sanzonok világába lépnénk. Yasmina Reza rendkívül sokoldalú alkotó: írt forgatókönyveket, szerepelt nagyjátékfilmekben is, és ő jegyzi Nicolas Sarkozy korábbi francia elnök portrékötetét is. Elsősorban színpadi szerzőként ismerte, így kíváncsian fogott a regény fordításához Kiss Kornélia. „Az első oldalakon Robert Frank amerikai fényképész The Americans című albuma egyik fényképének leírása és a fénykép alapján elinduló gondolatfolyam nekem azonnal megadta a regény alaphangulatát; nagyon szeretem, ha egy író nehéz, sokszor szomorú dolgokról sallangmentesen, egyszerűen, de szívbemarkolóan tud írni, és ha még humora is van, nálam biztosan nyerő lesz! Fordítás közben sokszor eszembe jutott Camus, nemcsak azért, mert Ádám Péterrel újrafordíthattam Az idegent, hanem mert - nekem legalábbis - Camus és Reza stílusa ebben biztosan hasonlít. Egyébként nagyon szeretem a fekete-fehér fényképeket, sokkal erőteljesebbek, mint a színesek, és fordítás közben is folyamatosan az járt a fejemben: hiába fekete-fehér filmtekercsen fotózza végig Reza a történetet ebben a kitalált párizsi városrészben játszódó krimiben(?)/társadalmi szatírában(?)/szomorújátékban(?), mégis mennyi színnel tud játszani... Ironikus, szomorú, elgondolkodtató, olvasmányos, szép szöveg, nagyon francia, nagyon európai; számtalan kisszerűségünkben, ritka nagyvonalúságunkban a Babilonnak mi is szereplői vagyunk. És nézegessen mindenki sok Robert Frank-fényképet!"

A fiatal katalán irodalom legfontosabb szerzője gyönyörű, de nagyon zárt világot mutat be első magyarul megjelenő regényében: a Pireneusok világát, ahol az emberek elszórt hegyi tanyákon élnek, és nemcsak a távolság, de a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. A hegyek között minden pillanatban jelen van a halál és az erőszak, a sziklák a spanyol polgárháborús múlt emlékeit őrzik és visszhangozzák. Egy ilyen elzárt közösségben él Sió, aki a városi életet cseréli férje tanyájára az esküvője után. A nő hamar megtapasztalja, hogy milyen kegyetlen is az élet a magasban: férje villámcsapás áldozata lesz, fia pedig vadászbalesetben hal meg. Sió családjáról, a körülöttük élő emberekről és a velük folyamatos kölcsönhatásban álló természetről szól az Énekelek, s táncot jár a hegy. Irene Sola regénye lírai szépségű történet a velünk élő múltról, a kis közösségeket mozgató hiedelmekről és babonákról, és az időről, amely a hegyekben egészen másképp telik.

Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ.  Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot.  Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát.  A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez.  Miről szól? Egy norvég családapa leveleket, és személyes enciklopédia-bejegyzéseket ír hamarosan megszülető negyedik gyermekének, Annénak, hogy megmutassa neki, milyen különös hely is a világ. Mesél neki egy rakás hétköznapi tárgyról, jelenségről, élőlényről és érzésről, amelyekről, ha kicsit közelebbről vizsgáljuk őket, kiderül, hogy nem is olyan hétköznapiak, mint gondoltuk.  Mikor és hol játszódik? 2013-ban a svédországi Glemmingebróban, és néhány emlékkép erejéig Karl Ove Knausgard norvégiai gyerekkorában.  Kinek ajánljuk? Azoknak, akik kíváncsik rá, hogy mit kell tudnia egy kislánynak a medúzákról, az autókról, az arcokról, a dagerrotípiáról vagy épp a fájdalomról. Apáknak, leendő apáknak, és mindenkinek, akinek tette már fel kisgyerek a kérdést: ez mi? és miért?  Miért olvasd el? Mert kiderül belőle, hogy milyen lenne a világ KOK-filterrel, és újabb rétegeket ad a Harcom-sorozatban megismert norvég családapa karakteréhez.  Ki fordította?  A. Dobos Éva

A Dél még mindig az amerikai polgárháborút nyögi, a felszabadított rabszolgák és az indiánok továbbra sem érezhetik magukat biztonságban.  Winona, a tizenhét éves sziú lány Briscoe ügyvéd titkárnőjeként dolgozik, és Lige Magan dohányfarmján él különc családjával és az egykori rabszolgákkal, a Bouguereau testvérekkel.  Ám hiába a jó munka és a szerető otthon, a rasszista támadások őt és a barátait sem kímélik. Amikor Winonát megerőszakolják, Tennyson Bouguereau-t pedig összeverik, a lány fegyvert ragad, férfiruhát ölt, és csatlakozik a renegátvadászokhoz, hogy bosszút álljon mindenért.  Hamar rájön, hogy még a saját udvarlójában sem bízhat.  Sebastian Barry visszatér a Végtelen napokban bemutatott szereplőihez, és tovább írja Thomas McNulty, John Cole és fogadott lányuk történetét, ám az Egyezer hold nemcsak folytatásként, de önálló regényként is olvasható.

Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer - régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Miközben az örök körforgásról, a halhatatlanságról szóló könyv óriási siker lesz, szembesül azzal, hogy kutyája élete nagyon is véges. De Lulu sosem halhat meg, és Bertram ezért hajlandó mindent megtenni...  Az egyszerre humoros és elégikus kutyatörténet, miközben a kutya-gazdi kapcsolatának apró örömeiről és nagy létkérdéseiről szól, ironikus körképet fest egy jól ismert városról és országról is. Az örök kereső Bertram kalandos távol-keleti útján, messzi északra vezető zarándoklatán, különös gyerekkori emlékein és a Luluval átélt sorsfordító élményén keresztül pedig a történet a felnőtté (nem) válás keserédes, szívszorító meséje lesz.

Lydia Davis legújabb magyarul megjelenő kötetében ismét a banális keveredik az abszurddal, félreértések, szorongások és mániák szervezik a szereplők életét. Davis mindenben meglátja az irodalmat, legyen az az elhunyt hobbijait felsoroló gyászjelentés, a szavak, amelyeket a házunkban lévő tárgyakból hallunk ki használat közben, vagy épp egy nőstény macska nem túl eseménydús élete. A kötet néhány novelláját Davis saját, valamint barátai és családtagjai álmai inspirálták, tizenhárom történet pedig Gustave Flaubert leveleinek felhasználásával készült. Olyanok ezek a novellák, mint a csoki a Kis történet egy kis doboz csokoládéról című történetben: gazdag ízvilágúak, keserűek, édesek és furcsák egyszerre.

Szerettünk volna még egy kötetet együtt elkészíteni, így született meg az Elegendő ok. Kántor Péter a 2017 óta írt versei közül válogatta: múlt, emlékezet, közélet, járvány, betegség - ez a témája a visszafogott hangon megírt verseknek, amelyek nem csak a megjelenés sietőssége miatt nyerik el drámaiságukat. Részlet a kötetből: Kántor Péter: Elegendő ok Mikor írsz már egy verset? Régóta nem írtál. Nem írtam, mert nincs kedvem. Majd ha lesz, írok. De te szeretnéd pénteken kinyitni az ÉS-t, látni benne a nevemet, és olvasni a versem. Elegendő ok ez a versíráshoz? Elméletileg nem, bár talán mégis, elképzelhető. Emlékszem, egyszer megkérdezte tőlem az apám: Mikor írsz megint valamit? Régóta nem írtál. Én pedig hazamentem, és rövidesen írtam egy verset. Ahogy most is. Hogyha pénteken kinyitod az ÉS-t… Legyen ennek a versnek a címe: Elegendő ok. A címzettje pedig legyél te. Ez nem egy szerelmes vers. De kell hozzá valaki, aki fontos. Akinek fontosak vagyunk. Ami a vers témáját illeti, nincs semmilyen témája. Illetve dehogy nincs! Arról szól, hogy mi lehet elegendő ok a versíráshoz.

„Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a várost, csak könnyezve tud beszélni róla” – írja Szerb Antal, ez a könyv pedig épp egy ilyen szerelemről szól, de még inkább azokról a történetekről, amelyeket a szerelemről mesélünk egymásnak és saját magunknak. Egy fékezhetetlen intellektusú, gördeszkás bölcsész és egy rejtélyes, véletlenül idevetődött francia lány a 2010-es évek vibráló, zsúfolt Budapestjén váratlanul egymásba szeret – de hogy közös történetük tündérmese vagy bűnregény lesz-e végül, azt már nem ők döntik el, hanem a város és a folyó szeszélyes istenei. Dunajcsik Mátyás első regénye egyszerre urbanisztikai love story, rendhagyó családtörténet és szédítő utazás a mai, egykor volt és sohasem létezett Budapesten, amelynek épp annyi arca van, mint a rajta keresztül hömpölygő, történelmi és mitikus hordalékokat görgető Dunának.

A huszonnyolc éves Eva magányosan él Brüsszelben: vidéken lakó szüleivel nem beszél, testvéreivel csak néha vált semmitmondó üzeneteket. Egy nap meghívót kap a szülőfalujában tartott megemlékezésre. Úgy dönt, visszatér gyerekkora helyszínére, ahol saját démonjaikkal viaskodó szülei helyett rá maradt, hogy kényszerbetegséggel küzdő kishúgával foglalkozzon. Miközben Eva egy jégtömbbel a csomagtartójában halad célja felé, fokozatosan tárul fel az olvasó előtt egy tizennégy évvel korábbi végzetes nyár története, amikor két barátja, Laurens és Pim veszélyes játékba kezdett a falubeli lányokkal. A fiúk hamarosan elveszítették az irányítást az események fölött, és a játék elfajult... Mit kezdhet egy felnőtt nő a kamaszkori traumáival? Képes-e a sodródás helyett döntéseket hozni, és képes-e jó döntéseket hozni? Szembe tud-e nézni azokkal, akik helyrehozhatatlan károkat okoztak az életében? A Ian McEwanhez is hasonlított Lize Spit bravúrosan montírozza egymásra a múlt és a jelen síkjait, felkavaró és kegyetlen történetet bontva ki, melyben a saját gondjaikkal elfoglalt felnőttek észre sem veszik vagy csak tehetetlenül szemlélik, ahogy gyerekeik élete is kisiklik.