Najnovšie - Svetová beletria strana 139 z 453

 9789635860340

A frissen megözvegyült VIII. Henrik, aki egy csecsemőkorú kisfiúval marad magára, rádöbben, hogy ismét meg kell nősülnie, hogy biztosítsa a trónutódlást. A király negyvenhat éves, túlsúlyos és köszvényben szenved. Európa legpartiképesebb hercegnői kereken visszautasítják. Egy kis német hercegségből Kleve-i Anna huszonnégy éves és olyan titka van, amit mindenáron, elkeseredetten meg akar őrizni. Henrik megrendeli a portréját az udvari festőtől, aki a legelőnyösebb szögből festi le a hercegnőt. Henriket elbűvöli a bájos arc, így annál keserűbb a meglepetése, amikor Anna Angliába ér, és szemtől szemben láthatja. Egyesek vonzónak tartják az új királynét, de Henrik tudja, hogy sosem lesz képes szeretni. Lebilincselő történet egy különös királyi frigyről, aminek mégis véget kell vetni. Miközben Henrik kezdi megkedvelni a feleségét és az ágyát is megosztja vele, a figyelmét felkelti a királyné egyik udvarhölgye. Vajon az uralkodó házasságtöréssel vádolja-e meg Annát, ahogy Boleyn Anna királynéval tette, és vérpadra küldi? Vagy elválik tőle és a szégyenbe került asszonyt hazaküldi? Alison Weir új és meglepő szemszögből, Anna királyné, egy reményekkel és álmokkal teli asszony szemén át mutatja be ezt a bámulatos királyi házasságot, egy olyan asszonyéból, aki magányos és félti az életét a királyi udvarban, ahol szinte a partra lépése pillanatától fogva csak elutasításban van része. Hat Tudor-házi királyné. Hat regény. Hat év. Philippa Gregory és a Tudorok rajongóinak kötelező olvasmány. Klévei Anna: egy asszony, akinek egy idegen országban kell helytállnia - a negyedik kötet a VIII. Henrik feleségeiről szóló, hatkötetes regénysorozatból, a világhírű történész és bestseller szerző tollából.

Groteszk, ijesztő, torz, törött világ cserepei. Talán össze lehet illeszteni oket, de a törésvonalak megmaradnak. Fájdalmak, félelmek és sötétség. Van-e kiút a cserepek között botladozva a fény felé? A kötetben felsorakozó novellák mindegyike egy-egy ökölcsapás a gyomorba. Fáj olvasni oket, mint ahogy törött cserépen mezítláb taposni is fáj, ám ha nem indulsz el, nem jutsz sehová. Szembe kell nézni a félelmeiddel, a fájdalmaiddal ahhoz, hogy képes légy legyozni oket. Rá kell lépni arra a cserépre, és félretenni a fájdalmat. Ha rálépsz, kapsz valamit: tapasztalatot, ismeretet a világról és önmagadról, és egy lépéssel máris elorébb leszel. A cserép pedig porrá orlodik a talpad alatt. Nem tud bántani többé.

A XX. ?század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.

A ?Színek és évek egy öregedő asszony, egy hajdani dzsentrilány emlékezésének foglalata. Az egymásba hullámzó emlékek azonban áttörik az idő határait, élővé teszik a múlt példázatát, s egybemosnak történetet, lírát és kommentárt. A regény hősnője – sorsával egyszerre példázza a régi asszonyi élet csendes pusztulását és a süppedő világ erkölcsét, melyet Kaffka Margit gyalázatos tisztességnek nevez. Az az életforma, mely megszabja Pórtelky Magda gondolkodásának, vágyainak és lehetőségeinek határát, a nő számára egyetlen utat hagy: a házasságot. Magda is ősei módjára, megyei ember feleségeként akarja életét berendezni. Amikor azonban egy tragikus véletlen megfosztja férjétől, szembetalálja magát a megváltozott világgal, amely szinte kálváriát járat vele. Második házasságát már azzal a meggondolással kezdi, hogy számára nincs más megoldás, mint egy új férj. Látszólag megint megkapaszkodik tehát, pedig élete süllyedése valójában most kezdődik el. Az emlékvilág falai lassan leomlanak, és durván láthatóvá lesz az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja.

„Elképesztően ?olvasmányos… az év leginkább magával ragadó könyve.” – Sunday Times Bath, a fürdőváros angyala volt. Mindenki az ő keze alatt akart gyógyulásra lelni. De ő biztos volt benne, hogy többre hivatott. 1865-ben járunk, az angliai Bath városában. Egy rendkívüli fiatal nő, név szerint Jane, ápolónőként dolgozik, méghozzá kiválóan, de közben meggyőződése, hogy másra is hivatott, és egy nap eljön az ideje, hogy kibontakoztathassa képességeit. Dilemmában találja magát, vágyai egy addig elképzelhetetlen jövő felé vonzzák. Eközben Borneó vad szigetén egy excentrikus brit „rádzsa”, Sir Ralph Savage filantrópként tevékenykedik, de belső konfliktusba kerül: jelleme törékeny, hajlik a kapzsiságra, ráadásul a bőrén érzi a hatalmas őserdő erőit, amelyek előbb-utóbb legyűrik. Jane változtatni akar korábbi életén, és sorsa összekapcsolódik Sir Ralph vállalkozásával, miközben a történet az egész Földet bejárja, a szűkös angol teaszalonoktól a trópusokig, Dublin nyomortanyáitól a leginkább magamutogató párizsi divatbutikokig.    

Poet Linda Imbler’s ninth collection contains images of the best and the worst of humanity: stories of love, death, justice, betrayal, friendship, sorrow, and courage.  Here are many essential concepts succinctly related in 15 lines or less.  Although the compositions are brief and concise, as one reads the lines, the poet’s really big ideas explode off the page, leaving the reader with those relatable a-ha moments that are so satisfying to the psyche.  There is an array of poetic styles here:  elfchens, Haiku, Nonets, Triolets, Etherees, rhyming poems, and free style poems.  This is a delightful book that will be read and reread by poetry lovers and those for whom contemplation is more than a hobby.

Egy izlandi halászfalu lakói hívnak minket táncba: Valeyri utcáit róva történetenként más-más ablakon leshetünk be, és más-más szemszögből olvashatunk az általában több helybélit is érintő, éppen zajló vagy már elmúlt eseményekről. A kusza szálakból végül izgalmas kép rajzolódik ki…

Ezt a regényt sokáig sem nyomtatni, sem árusítani nem lehetett. A múlt században tiltott gyümölccsé vált ez a nagyszerű, őszinte könyv a kor hálószobáinak, titkos budoárjainak történéseiről, amelyben férfiak és nők cselszövései, praktikái állnak. Az udvarlások és szövevényes testi-lelki kapcsolatok előterében mindvégig ott van a legyőzhetetlen Erósz. Laclos az arisztokrácia erkölcstelen életét vette célba. A francia irodalom e világhírű alkotása Örkény István kitűnő fordításában jelenik meg.

Egy regény a lélek tiszta és sötét oldaláról... Az erős atmoszférájú történelmi fikció főhőse a fiatal Darvulia Anna, akinek szépségére, majd rátermettségére Báthory Erzsébet hamar felfigyel, és az udvarba hívja. Az ambiciózus Anna számára maga a megvalósult álom a grófnő személyi szolgálójává válni, messze a nyomortól és a szolgálók világától. Ahogy a kegyetlen Báthory egyre többet van távol, úgy kerül egyre közelebb a grófnőhöz, és válik igazi szövetségesévé. Legalábbis azt hiszi... amikor a véres grófnő őrülete egyre egyértelműbbé válik, rájön: ő valójában fogoly, nem pedig barát. Anna tudja, csak idő kérdése, és a Vérgrófnő ellene fordul.

Szabó T. Anna ötödik verseskötete kiforrott, rendkívül erős könyv, amelynek hatvanhat versében a költő egyrészt felvillantja mindazt, amit eddigi költészetéből ismerünk és szeretünk, másrészt új hang, új tematika, sőt új formák is megjelennek.

A harmincnyolc éves Adelaida anyja halála után magára marad Caracasban – az anarchia városában, ahol az erőszak szabja meg az élet ritmusát. Miközben a temetés után lakásába zárkózva, magányosan gyászol, az utcán lövések hallatszanak, és az ablakokban kialszik a fény: a Forradalom Fiai újabb zavargást robbantottak ki. Másnap Adelaida megpróbál lisztet szerezni a közeli pékségben. Caracasban az emberek rendszerint hiába állnak sorba a boltokban – csak a kiválasztottak távozhatnak teli szatyrokkal, a fejadagot jóval meghaladó élelemmel. Adelaida sem jár sikerrel, s mikor üres kézzel hazatér, nem tud bejutni az otthonába, mert azt fosztogatók foglalták el. Adelaida a szomszédnője lakásában rejtőzik el, ahol váratlan lehetőség nyílik meg előtte a pokolból való menekülésre: kezébe akad egy irat, melyből kiderül, hogy a szomszéd spanyol útlevélért folyamodott… Karina Sainz Borgo megrázó képet fest az anyját és hazáját is gyászoló nőről; a 21. századi Venezuelában uralkodó korrupcióról, káoszról, erőszakról és arról, milyen áron lehet mindezek árnyékában túlélni a mindennapokat. A Megy le a nap Caracasban több mint húsz nyelven jelent meg.

Amon Göth náci parancsnok unokájának megrázó könyvét Tompa Andrea ajánlásával jelentetjük meg.„Vannak rendkívüli sorsok, amelyek történelmi emlékműként állnak előttünk. Jennifer Teege ilyen ember, története keresztül-kasul fonja a világot és a 20. század nagy sebeit. Könyve hosszú önismereti útjának krónikája, amely már-már démoni elődeihez vezet. Ez a fekete örökbe fogadott nő egyszer csak hatalmas titokra bukkan. Hol máshol, mint a könyvtárban. Hogy ő nem más, mint Amon Göth unokája, a płaszówi láger szadisztikus náci parancsnokának leszármazottja, akit háborús bűnösként kivégeztek.Jennifer Teege olyan német nő, akit a Harmadik Birodalom az összes többi alacsonyabb rendűnek vélt rasszal együtt kivetett volna magából, és egyenesen a gázkamrába küld. Amon Göth lánya, Jennifer anyja is megpróbált megbirkózni a borzalmas örökséggel, gyermekét azonban örökbe adta anélkül, hogy a múltat akár ő, akár az örökbe fogadó szülők feltárták volna a kislány előtt. Amon Göth lánya fekete gyermeket szül, mintha tudat alatt jóvá akarna tenni valamit a pusztításból, amelyre a Harmadik Birodalom épült.Saját sorsának tettestársaként Jennifer Teege vállalja, hogy amit tudni lehet, azt meg akarja tudni. A rémisztő nagyapáról, néma (női) cinkosokról, a hallgatás családi örökségéről. Afrikától a Harmadik Birodalomig, a kortárs Németországtól Izraelig kísérjük a megnyugvás felé vezető úton. A nagy történelmi kataklizmák szétzilálják a családokat, megbontják a nemzedékek közti kommunikációt, a történelmi trauma családivá válik, a tudás mérgező hallgatássá. Teege útja nem csupán önismereti út, de radikális szakítás a hallgatással is.”

„Aki ismeri eddigi könyveimet, bizonyára nem ilyesmire számít. Bár a világon, azt hiszem, valójában kevés meghökkentő dolog történik, a többi valójában hétköznapi téboly.""A történelmi regényeiről ismert író, Ugron Zsolna ebben a kötetben új arcát mutatja meg olvasóinak: összegyűjtött novellái és tárcái a múlt mellett közös jelenünk, sőt lehetséges jövőnk vidékeit is bebarangolják. A mágikus realizmus, az abszurd vagy éppen a tudományos fantasztikum hangján megszólaló írásokban nagy hangsúlyt kapnak a női sorsok és a századokon átívelő, örök női kérdések - a szerző páratlan empátiával képes felrajzolni akár egy múlt századi cselédlány, akár egy képtelenül sokoldalú kutatónő, akár egy egyszerű háziasszony alakját -, de emellett azért férfiak is akadnak (nem is egy!) ezekben a történetekben, akiket hol meghódítani kell, hol legyőzni, hol elviselni, hol egyszerűen csak szeretni.A szövegeket a szerző grafikái kísérik. A reneszánsz kultúrát idéző különös, groteszk, néha kedves, néha ijesztő lények ábrái izgalmas bepillantást nyújtanak Ugron Zsolna műhelyének egyik másik, eddig ismeretlen szegletébe.UGRON ZSOLNA, író, újságíró. 1978-ban született Kolozsváron, Budapesten él. 2010-ben megjelent első regénye, az Úrilányok Erdélyben hónapokig vezette a sikerlistákat. Az Úrasszonyok-trilógia első kötete, az Erdélyi menyegző az utóbbi évek egyik legnépszerűbb magyar regénye volt.

Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel. Onnan kezdve, hogy "Europét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, / fehér rinocérosz rabolta el", egészen odáig, hogy "A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója, az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni." A könyv így lesz műfajok és műnemek határterületeit átlépő verses regény, groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, Ovidius, Rabelais és Karl Kraus találkozása a karneváli állatkertben.

Orosz István (sz. 1951) nemzetközi hírű, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikusművész és - egyelőre, e könyv megjelenéséig - kevésbé ismert író. Képzőművészeti, filmes és irodalmi műveinek, megnyilatkozásainak egy részét álnéven, leggyakrabban mint Utisz jegyzi. Lehetnek, akik egy rendszerváltó plakátjára is emlékeznek, ami ebben az új könyvben is kap némi szerepet. Villanásnyi szerepet egy nagyregényben, amelyhez hasonlót még senki sem írt. Egy festőművész és egy újságírónő szerelméről szól Orosz István könyve, és arról, hogyan írnak és élnek együtt egy könyvet az ötvenes évekről. Egy merényletről, melyet - talán - el akartak követni Rákosi ellen. Meg általában Rákosiról - aki nem is volt mindig Rákosi, bár most már lehetetlen kideríteni, mikor helyettesítette a hasonmása. Sok minden másról is szól a könyv: a rendszerváltás éveiről is, Kádárról is - főleg a nagy bűnéről és még annál is inkább a kínlódásáról miatta -, a kommunizmus illúzióiról és gaztetteiről... Képzőművész nagyregénye - ilyet nem gyakran olvasunk -, és ettől valami lenyűgöző gesamtkunstos grandiózusság árad belőle. De legfőképpen őrületesen abszurd történetek vannak benne a történelmünkről - az ember csak les, hüledezik, és nem érti: hogyhogy eddig nem ismertük ezeket?

Négy ember tölti együtt a karácsonyt egy cornwalli házban. Hárman közülük rokonok, ám látszólag alig van több közük egymáshoz, mint a negyedik vendégnek, akit a véletlen sodort az útjukba. Art természetíró-blogger, aki túl van egy szakításon, ám nem akar egyedül érkezni az anyai házba, ezért magával viszi a buszmegállóban megismert Luxot, és ezer fontot fizet neki, ha három napig a barátnőjének adja ki magát. Anyja, Sophia mindent feláldozott a karrierjéért, nyugdíjas éveit magányosan tölti a hatalmas családi házban, ahová karácsonykor megérkezik a testvére, Iris. A tékozló lány fiatalkorában elhagyta a családját, hogy környezetvédelmi és atomenergia-ellenes aktivista legyen, amit a húga még mindig nem tud megbocsátani neki. Az álbarátnő érkezése felforgatja a család életét, a rég szőnyeg alá söpört konfliktusok felszínre kerülnek, és hosszú évtizedek után a két testvér végre újra elkezd közeledni egymáshoz.  Ali Smith az Évszak-kvartett második részében is a tőle megszokott empátiával és virtuozitással szövi bele egy család életébe a múlt és a jelen problémáit, felidézi a Greenham Common-i női béketábor történetét, tiszteleg Barbara Hepworth és Shakespeare művészete előtt, és a karácsonyi vacsorán olyan nehezen emészthető fogásokat tálal fel, mint a bevándorlás, az álhírek és a Brexit.  A Tél édesbús történet családról, természetről, és arról, hogy mi történik, ha egyre kevesebb lesz körülöttünk a fény.

Négy szabadszájú unokanővér, akik egy családi találkozón vaskos tréfákkal és mulatságos történetekkel szórakoztatják egymást és vendéglátóikat. Egy baráti látogatás, ahol mindenki elbeszél egymás mellett. Egy középkorú nő, aki egy szakítás után egy kis szigeten beszélgetésekbe bocsátkozik különféle férfiakkal. Két bogaras öreg hölgy, akik nyolcvan év ismeretség után különös barátságot kötnek az idősotthonban. Nők, akik ilyen vagy olyan értelemben úton vannak, és szenvedélyesen igyekeznek megfogalmazni a saját történetüket. Lélegző, hús-vér alakok, akiknek szerelmei, szorongásai, csalódásai és ébredései egyszerre ismerősek és idegenek ezekben a hajszálpontos lélektani megfigyelésekkel megírt, az emberi viszonyok kínját fanyar humorral bemutató történetekben. „A szüleinkről beszélgettünk, a gyerekkorunkról beszélgettünk, csak a saját házasságunkról nem beszélgettünk jó darabig. Emlékszem, mennyire részletesen kitárgyaltuk az apáinkat és az anyáinkat, mennyire rosszallóan nyilatkoztunk a házasságaikról, az elhibázott ambícióikról és az ambícióktól való félelmeikről, mennyire könnyen leírtuk őket mint változásra képtelen, reménytelen eseteket. Hogy lehettünk ennyire önhittek.” „Ha Alice Munro valamelyik szereplője belép egy házba, akkor mindjárt azt is megtudjuk, hány szobás a lakás, milyen bútorok vannak benne és hogyan kerültek oda, ha elhúznak egy függönyt, látjuk a mintázatát, érezzük az anyag textúráját. Mindez azonban nem puszta információ, hanem nagyon is fontos építőeleme az elbeszéléseknek. Elsősorban azért, mert az emlékezet nem a nagy képet őrzi, hanem az apró részletekbe kapaszkodik.” Vallasek Júlia, Holmi Négy szabadszájú unokanővér, akik egy családi találkozón vaskos tréfákkal és mulatságos történetekkel szórakoztatják egymást és vendéglátóikat. Egy baráti látogatás, ahol mindenki elbeszél egymás mellett. Egy középkorú nő, aki egy szakítás után egy kis szigeten beszélgetésekbe bocsátkozik különféle férfiakkal. Két bogaras öreg hölgy, akik nyolcvan év ismeretség után különös barátságot kötnek az idősotthonban. Nők, akik ilyen vagy olyan értelemben úton vannak, és szenvedélyesen igyekeznek megfogalmazni a saját történetüket. Lélegző, hús-vér alakok, akiknek szerelmei, szorongásai, csalódásai és ébredései egyszerre ismerősek és idegenek ezekben a hajszálpontos lélektani megfigyelésekkel megírt, az emberi viszonyok kínját fanyar humorral bemutató történetekben. „A szüleinkről beszélgettünk, a gyerekkorunkról beszélgettünk, csak a saját házasságunkról nem beszélgettünk jó darabig. Emlékszem, mennyire részletesen kitárgyaltuk az apáinkat és az anyáinkat, mennyire rosszallóan nyilatkoztunk a házasságaikról, az elhibázott ambícióikról és az ambícióktól való félelmeikről, mennyire könnyen leírtuk őket mint változásra képtelen, reménytelen eseteket. Hogy lehettünk ennyire önhittek.” „Ha Alice Munro valamelyik szereplője belép egy házba, akkor mindjárt azt is megtudjuk, hány szobás a lakás, milyen bútorok vannak benne és hogyan kerültek oda, ha elhúznak egy függönyt, látjuk a mintázatát, érezzük az anyag textúráját. Mindez azonban nem puszta információ, hanem nagyon is fontos építőeleme az elbeszéléseknek. Elsősorban azért, mert az emlékezet nem a nagy képet őrzi, hanem az apró részletekbe kapaszkodik.” Vallasek Júlia, Holmi

Nádasdy Ádám műhelynaplóit olvasva a műfordítás kulisszatitkaiba nyerhetünk betekintést.Hogyan írható újra egy másik nyelven egy irodalmi mű? Máshogy kell-e fordítani az olvasás és a színpadi előadás számára? A műfordítói gyakorlat hogyan írja felül a fordítás természetéről tanult ismereteinket?Miért és hogyan fordítják máshogyan más korok Shakespeare drámáit? Miért volt épp Dante Isteni Színjátéka az első, mai értelemben vett világirodalmi mű?A kötet fejezeteit az a fajta, Nádasdytól megszokott világos, élvezetes előadás jellemzi, amelyben mindig van egy meglepő, ám megvilágító hasonlat.