E-knihy - Svetová beletria strana 296 z 328

E ?rendkívül népszerű, ifjúkori regényét 1900-ban írta Krúdy Gyula. Podolin, melynek sajátos levegője Wart Erzsébet és Prihoda Ancsurka, Kavaczky György és Riminszky Kázmér meg az öreg vak trombitás sorsát meghatározza, nagy szerepet játszott Krúdy Gyula életében és műveiben. E szepességi kisvároska nevét ő rajzolta be a magyar irodalom térképére, bár Krúdy Podolinjának kevés köze van a valóságos kisvároshoz, de annál több az álmokhoz, a csodákhoz, elködlő kísértetekhez és tenyeres-talpas cselédlányokhoz, a Krakkói kalaphoz címzett fogadó rejtélyeihez és szépasszonyok őz-bokájához.Podolin Krúdy tollán a múlt, a csodák városa. A regény hősnőjének, a hajdani óráslány, majd műlovarnő, később férfiruhába öltözött várúrnő, végül pedig eleveneket büntető-jutalmazó kísértet, Wart Erzsébetnek az alakja Jókai és Mikszáth romantikáját idézi, de a hangulat, amely végigömlik a regényen, Krúdy műveinek jellegzetes atmoszférája, „az élet álom” költőjének varázslata. A podolini kísértet Krúdy ifjúkori regényei közül a legszebb és legmaradandóbb írás: népszerűségének és halhatatlanságának ez a titka.

Megfogalmaztam ?egy házassági hirdetést, azt hiszem, fel is adom:Keresek egy UFÓt, aki kiválva elfajzott egyedei közül meri vállalni a felelősséget és az érzelmeit. Nem lusta törődni a szeretteivel, a szexualitása érzelmeken alapul, jó a humora és nem hazudozik hobbiból. Nem gondolja azt, hogy a hím ivarszerv különbözteti meg az uralkodót a szolgától, és aki a fent nevezett húscafattal bír, az bármit megtehet. Sem nem anyámasszony katonája, sem nem hímsoviniszta. Ha ezen tulajdonságokkal rendelkezik, már azt sem bánom, ha amúgy zöld! Senki nincs otthon, senki nem hív vissza, mindenki a Holdra utazott. Globális kiürülés a Földön. Csak én ülök itt, mint egy idióta, rágódva a múlton. Szép kis születésnap, szép kis újjászületés. Rajtam még Bridget Jones is röhögne! Még este elmeséltem Jankának, hogy kínomban rászabadultam az internetre, és olyan honlapokat kerestem, ahol nőknek kínálnak szexuális jellegű szolgáltatásokat. Nem találtam. Ez diszkrimináció!

Újabb tíz esztendo telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, bizony deresedik már a haja. A történelem változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja oket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testorkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt ? csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az o története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére ? s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hose, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Az egyik leghíresebb magyar utazó katonának tanult, de 1758-ban otthagyta a császári hadsereget, és Litvániában telepedett le. Részese volt az 1767. évi lengyel nemesi felkelésnek, orosz fogságba került, majd 1770-ben Kamcsatkába számuzték. Szökését követoen sorsa nagyrészt Madagaszkár szigetéhez kötodik, ahol francia megbízásból 1774-ben megalapította a Louisbourg nevu települést, más szóval gyarmatosította az addig független szigetet. A bennszülöttek 1776-ban királyukká választották, de egy francia gyarmati kormányzó intrikája miatt lemondott tisztségérol. Kereskedelmi terveinek támogatóit elobb Magyarországon, majd Ausztriában hiába kereste, így amerikai kereskedok szolgálatába állt Amerikában és így tért vissza Madagaszkárra. Ellensége, Isle de France kormányzója megtámadta Benyovszkyt, aki a franciákkal vívott ütközetben életét vesztette. Kalandjait emlékirataiban örökítette meg, az eredeti francia nyelvu kézirat alapján könyv formában Londonban adták ki, majd ?Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai? címen Jókai Mór fordításában Budapesten is megjelent 1888-ban.

Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerzo. Nagy hatású prédikációs gyujteményeivel a régi magyar próza kiemelkedo és egyik elso képviseloje, elindítója. ?Siralmas énnéköm tetuled megváltom, Áldott Magyarország, toled eltávoznom, Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az Fölföldet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély némötök, Engöm környülvettek az pogán törökök. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engöm eluntattak az magyari urak, Kiízték közolök az egy igaz Istent. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország, Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az o víg kedvében, Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!?

Déryné Széppataki Róza (1793-1872), a díva az elso magyar operaénekesno és a reformkor kulturális színterének egyik meghatározó szereploje. Neve erosen élt és él máig a hazai köztudatban. Alakját nemcsak filmek, irodalmi muvek, hanem az a herendi porcelánfigura is orzi, amely sok háztartás dísze. Öt vehetjük az elso magyar színésznonek, aki dívaként hatása alatt tartott egy egész országot és rabul ejtette a kor férfitársadalmának, köztük a Bánk bán írójának, Katona Józsefnek a szívét. Idos korában írt két kötetes visszaemlékezései, reformkori road movie, amely végigkalauzolja az olvasót a történelmi Magyarországon Székesfehérvártól, Kassán át Kolozsvárig. Hosszú és fáradságos utak kalandjait, kémregényekbe illo színészszöktetéseket, vidéki városokat, a vándorszínész társulatok mindennapjait tárja elénk oszinte, humoros hangvétellel Déryné Széppataki Róza, aki bebizonyította, hogy íróként sem utolsó.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel "termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Consuelo tüneményes tehetségű énekesnő, de életét és a velencei társaságba való befogadását több ellentmondás is nehezíti: spanyol, részben cigány származású, de a velencei stílus hibátlan értője, szerelemgyerek, csúnya leány, akit a tehetség és jóság mégis valósággal gyönyörűvé varázsol, az opera csillogó világa éppúgy vonzza, mint az érzéki szerelem, de fokról-fokra megcsömörlik mindkettőtől, egyre inkább lelki, megnemesült vonzalomra vágyik, s a tetszés és a siker közegéből a jószolgálat és a társadalom-jobbítás övezetébe lép át. Az önéletrajzi ihletésű regény eltávolítva egy történelmi időegység viszonylatába beleszőve a 18. század közepének története. A hősnő Velencéből Csehországba jut, majd Bécsbe, Poroszországba; feltárulnak előtte fejedelmi paloták, paplakok, összeesküvők földalatti rejtekhelyei. Értelme és jósága választatja vele Albert grófot, aki huszita. Férje halála után Rudolstadt grófné lesz, de ez már a könyv második kötetében (Rudolstadt grófné címmel) olvasható.

Illés Endre a modern magyar novella egyik kivételes tehetségű és kultúrájú mestere. Művészetének talán legjellemzőbb vonása az a kutató, racionális értelem, mely nem elégszik meg a felszín ismeretével, hanem minden létezőnek a titkát kutatja, igazságát vagy igazságtalanságát. Ez a kutató, boncoló értelem nem csak a pszichológia titkait vizsgálja könyörtelen éleslátással és lemeztelenítő őszinteséggel, hanem azt is, ami túlmutat az egyéni lét pszichológiáján, tehát a társadalmi okokat, a közösségi létben gyökerező magyarázatot. De ennek a kutató szigorúságnak a látszólagos objektivitása mélyén szeretet és humanizmus húzódik meg az oktató, a minden feladatnak nekigyürkőző emberi értelem és morál iránt.

Szávai Attila 1978.04.12.-én született Vácott. Jelenleg a nógrád megyei Rétságon él. Tanulmányait Vácott, Rákospalotán (Kovács Pál Gimnázium), majd Budapesten végezte (Budapesti Kommunikációs Főiskola – OKJ-s újságíró szak). Tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, alapító tagja a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek. Számos hazai és külföldi lap állandó magyarországi szerzője, több irodalmi díj és szakmai elismerés követi eddigi művészeti munkáját. Elsősorban prózai írásai ismertek, de versei is több szépirodalmi antológiában olvashatóak. Novelláira jellemző az irónia, humor, lírai képek, szatíra, a groteszk és az abszurd. 

Mint ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, ebben a regényben a vörös és fehér a radikális, köztársaságpárti forradalmiságot és az ?ultra? maradiságot, reakciót jelképezi. Stendhal a becsvágyai és szerelmei közt egyen-súlyra nem lelo bankárfiú, Lucien történetén keresztül a polgári társadalom fölött mond ítéletet. Lucien Leuwent megundorodva attól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül is hátat fordított sorsának és korának.

Stendhalnak, ?aki a Vörös és feketével kezdte regényírói pályáját, A pármai kolostor öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de e kevesek közt nagy vetélytársa, Balzac, így nyilatkozott róla: „Stendhal olyan regényt írt, amelynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!… Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat – egy zsarnok udvarát!… Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!… Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!” „A pármai kolostor mindenekelőtt a tizenkilencedik század nagy regénye, a szabadság és a boldogság követelése a szent Szövetség, Európa akkori Atlanti Paktuma korában” – írta róla legutóbb Aragon. A Pármai kolostorban csodálatos egységben találkozik Stendhal társadalmat leleplező kritikai realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról. Stendhalnak ezt a regényét is Illés Endre fordítói művészete hozza közel a magyar olvasóhoz.

?Nyugtalanul, félorülten, hol egészen magamon kívül, hol azonnal készen arra, hogy meghaljak a gyöngeségtol, szegény fejem tele volt ezerféle gondolattal, apám, anyám, testvérem gyilkos lemészárlásával, a csúf bulgár katona szemtelenségével meg késszúrásával, szolgaságommal, szakácsnéságommal, bulgár kapitányommal, csúnya Don Issacharommal, gyalázatos inkvizítorommal, Pangloss doktor felakasztásával, a hármasszólamú Miserere-vel, miközben kegyelmedet fenekelték, és foképpen azzal a csókkal, amelyet egy spanyolfal mögött adtam kegyelmednek azon a napon, amikor utoljára láttuk egymást. Magasztaltam az Úristent, hogy annyi megpróbáltatás után visszavezérelte hozzám. Az öregasszonyt megkértem, legyen gondja kegyelmedre, kísérje ide ebbe a házba, mihelyt lehetséges lesz. Megbízásomnak igen jól eleget tett, megértem hát azt a ki sem mondható örömöt, hogy ismét láthatom, hallhatom és beszélhetek kegyelmedhez. De már rettento éhes lehet, nekem is megjött az étvágyam, eloször is hát vacsorázzunk meg.?

Kedves olvasónk Oscar Wilde, a századforduló nagy ír?angol írójának hat varázslatos novelláját kapja kézhez ebben a kötetben. Ezek közül az elso négy (Az ifjú király, Az infánsno születésnapja, A halászlegény és a lelke, A csillagok fia) mese, a szó klasszikus értelmében, Wilde az egzotikumhoz, a Kelethez, az allegóriához való vonzódásának bájos és érto kézzel megrajzolt gyönyöru lenyomata. A W. H. arcképe izgalmas irodalmi nyomozásba enged bepillantást, amely talán megoldja Shakespeare szonettjeinek legnagyobb rejtélyét. A záró Savile Arthur lord bune pedig immár a Wilde-tól megszokott humoros, csipkelodo szatíra az angol arisztokráciáról: fohose olyan komolyan veszi a tenyerébol megjósolt gyilkosságot, hogy puszta kötelességtudatból igyekszik azt elkövetni.

Petofi Sándor összes költeményei, három kötetben.

Az ?ötvenes évek közepétől adta közre Tatay Sándor ötkötetes családregényét. Az első kötet – Klára (eredetileg A Simeon ház címmel) – 1955-ben, folytatása, A második leány 1956-ban, a Kenyér és virág 1959-ben, A nyugati kapu 1962-ben, Az ítélet napja 1964-ben látott napvilágot. A dunántúli faluban élő Simeon család története – a család széthullásának, az ősi házból kikerülő utolsó generáció tagjainak életsorsa – a század tízes-húszas éveiben játszódik, s történetük mellett az író impozáns, színes és hiteles tablókban vonultatja föl a korszak társadalmi, politikai életét – a hátteret.A Simeon család első kötete – Klára – Tatay Sándor életműsorozatában 1988-ban látott napvilágot. Ez a regény a második kötet; középpontjában Violának, a második lánynak különös történetével. A család kivetette a maga köréből a „megtévedt” gyermeket, aki az 1919-es események bélyegét hordja magán: a kommün előtt egy bányászfalucskában volt tanítónő, ahol belekeveredett az asszonyok háborús ínség miatti tüntetésébe. S mivel a Tanácsköztársaság idején is részt vett a falu, sőt a járás szociális munkájában, s a szociális osztály csoportvezetőjének nevezték ki, a kommün bukása után letartóztatták, megjárta az internálótábort is.Hazatérése után hamarosan férjhez adják egy alkoholista kishivatalnokhoz, s ezzel távol került a szülői háztól, egy alföldi kisvárosba. Itt aztán hamarosan – a véletlen folytán, Viola családi öröksége, egy hegedű révén – a városka társadalmi és politikai életének középpontjába kerülnek, mindaddig, mígnem kiderül, hogy a férj szélhámoskodott: a hegedű nem Stradivari műhelyéből került ki, mint ahogy híresztelte; a botrány kipattanásakor összeomlik a hazugság révén felépített karrier, s a gyenge jellemű férj öngyilkos lesz. A magára maradt özvegy visszatér ismét a szülői házba. A regényt nemcsak fordulatos, izgalmas cselekmény jellemzi, hanem a század húszas éveinek kisvárosáról is hiteles, humoros képet ad Tatay Sándor.

A szerelemben mindig a no választ ? tartja a közhit. De mi történik akkor, ha egy olyan leányról van szó, akinél ? mint a népdalban ? "minden fa tetején, minden fa levelén" szerelem virágzik? Aki ? mint e pikareszk regény Esztere ? egyszerre bolondítja magába az apatini disznókupecet és a finom költot, a királypárti falusi tanítót és a nyugalmazott hóhért, a tyúkidomító esperes-plébánost és a papucs alatt nyögo vendéglost, a puritán etnográfust és a vérbo ifjú fakereskedot? Ragyogó fiatalságával, boszorkányos vonzásával mindenestre felkavarja, átformálja a harmincas évek dunánúli falujának életét. Frigyeket old és köt, kigyógyítja idegbajából a vendéglosnét, ömbizalmat önt az elárvult hóhérba, megkeveri a paplány és a segédlelkész szerelmét. A csiklandós mesét vidám gúny szövi át, de a nagy szerelmi lángok mögött egy pusztulásra érett világ haláltáncának kontúrjai bontakoznak ki.