Najnovšie - Svetová beletria strana 31 z 451

William Somerset Maugham Színház című regényének főszereplője Julia Lambert, a tehetséges, szép, korosodó sztár, a harmincas évek nagy színésznője. Baráti körében és munkahelyén, a színházban senki nem kételkedik abban, hogy boldog és hűséges házasságban él színész férjével, Michaellel. Egy napon azonban egy fiatal férfi jelenik meg a színen, akibe Julia menthetetlenül beleszeret, és viszonyt kezd vele. Maugham regényében mesterien tárja fel a női lélek rejtelmeit, miközben mindvégig fenntartja a feszültséget.  

Elsősorban ?a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő vagy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva. Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.

Amikor a nyugdíjas Grace Winters, az egykori matematikatanár egy ezer éve nem látott barátjától megörököl egy lerobbant ibizai házat, úrrá lesz rajta a kíváncsiság. Fogja magát, és egy csak oda szóló repülőjeggyel, bármiféle útikalauz vagy terv nélkül elutazik a földközi-tengeri szigetre.Grace a dimbes-dombos Ibizát bebarangolva igyekszik minél többet megtudni néhai barátja életéről és haláláról, ám olyan különös történet kezd körvonalazódni előtte, amilyennel még a legmerészebb álmaiban sem találkozott. Az igazság, amelyet megismer, képtelenségnek tűnik, és csak akkor kezdhet vele valamit, ha előbb sikerül kibékülnie a saját múltjával.A világhírű Matt Haig (Éjfél Könyvtár, Ha megáll az idő) kalandos új regényében a remény erejéről és az újrakezdéssel járó lehetőségekről mesél, amelyek akár a feje tetejére is állíthatják egy ember életét.

Lutter Imre Bánffy- és Radnóti-díjas művész, akit sokan, sokféleképp ismernek – a tévéképernyőről, versmondásairól, tömegeket vonzó kulturális megmozdulásairól –, szerzőként, szerkesztőként több tucat könyvet jegyez, saját verseinek ez a második gyűjteménye. Más, mint az előző, a Jelenlét, mégis egyfajta folyatása annak. Az emberi érzések, a fizikai és a szellemi jóllét együttállása, vagy épp feloldhatatlannak tűnő ellentmondása mozgatja írásait. Innen a cím, s innen a belső fejezetek tagolása. Ha az Olvasó úgy dönt, hogy szembenéz magával és a világgal, akkor itt az idő és lehetőség elmélyedni a versekben. Mert akár a teljes kötetben, akár versenként is, belátható közelségbe kerül az univerzum, és beláthatatlan távolságba a vágy. Vagy épp fordítva. Test és tudat. És e két szó között ott az élet, a szerelem, a gondolat, a felismerések, a kárhozat és a felelősség. Mindeközben csak egy valami biztos: „A dolgok változnak. A vers örök.”

A délelőtti program után a ház délután elegánsan eklektikus berendezésű, kellemesen fényezett, de ha kell, kellemesen árnyas is. Tehát árnyékolástechnikailag megfelelő. Csendes és élénk. Élénk és nyugodt. A jövevény eleinte zavarban van. Mégiscsak begurult ide a melankólia sötét golyója a folytatásnak hitt irányból. Aztán nagyítólencsén át láthattunk egy ölelkezést egy távoli ház emeleti lakásában. Közben meg elszabadult az ajándékpokol: sorjáznak a jobbnál jobb versek, mégsem árt meg a jóból a sok.Láng Orsolya új kötetében bizalmasának fogadja az olvasót, és megmutatja, milyen, amikor apró balladák képei keverednek emberközi kapcsolatok jeleneteivel, ahogy az anyanyelvünk között az idegen szavak. Olyan természetesen, hogy ha valaki mögöttünk kellően lágy akcentussal ejti ki egy sziget fővárosának a nevét, közel kerülünk a nagybetűs Költészethez. Mi a siker titka, ha nem ez?Mohácsi Balázs

A költészet: megismerés, menekítés, elengedés és hatalom. Olyan vállalás, amely képes megváltoztatni a világot, felhívás az utazásra, lelki gyakorlat, a függetlenedés, a belső megszabadulás metódusa is. Minden vers egyedi és megismételhetetlen. A stílus pedig maga a személyiség, amely egyben kiindulópont is. Amikor a költő manírossá válik, abban a pillanatban megszűnik költőnek lenni. Dancs Szabolcs olyan karakteres alkotó, akiben ott pulzál a költészet mint a megnyilatkozás természetes tere. A költészet az a „hely”, ahol még minden lehetséges. Dancs szövegei magával ragadják az olvasót, és elemi tapasztalatokban gazdag, intuitív szabadversei, életképei széles horizontokat „kínálnak”. A résen át költeményeit egyszerre jellemzi a mozgalmasság és a mindenre kiterjedő, radnótis figyelem: „figyeld a résen át a tájat, / a nyers vidék fényeit, foltját: / kapcsold a végső hírcsatornád – / figyeld, a táj ahogy kifárad…” De az eltévedt világ őszinte féltése is ott lüktet soraiban: „…ma a világ vénáját tapintva keresed / a lelkiismeret / iramló rezdüléseit, miközben százzal, / majd a száz, végül az ezer / többszöröseivel / emelkedik hírenként / az embertelenség / éberen lüktető pulzusa”.A kötetet szimbolikusan lezáró fiatalkori színmű, A vén cserépkályha hagyatéka egy szórakoztatóan szellemes alkotás.Szegedi-Szabó Béla

Memphis, 1939.A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik...Dél-Karolina, napjainkban.Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.

1942-t írunk, a dél-olaszországi Torában mozdulatlanságba dermedt az idő: a helyi parasztok számára ez a világvégi kis falu mindennek a kezdete és a vége. Az itt élők mindent tudnak a földművelésről és az állatokról, de szinte semmit sem az emberekről...A tizenöt éves disznópásztor, Davide látszólag nem különbözik tőlük, mégis kívülálló: meg akar tanulni írni-olvasni. A fiú egyetlen szövetségese a faluban Teresa, a kötélverő lánya, aki művelt, eltökélt és merész: mindenképpen maga mögött akarja tudni a vidéki kilátástalanságot. Folyton azt hajtogatja, hogy egy nap elhagyja Torát, és Davide pontosan tudja, hogy így is lesz.A helyiek szűkös élete váratlanul felbolydul, amikor a fasiszta hatóságok Nápolyból harminchat zsidót rendelnek ki munkaszolgálatra, hogy segítsenek a mezőgazdaságban. Közöttük van a törékeny Nicolas és az apja, aki titokban iskolát szervez a szállásukon. Davide, Teresa és Nicolas a háborúnak köszönhetik, hogy találkoznak, ám ugyanez a háború örökre megpecsételi a sorsukat, és teljesen átrendezi a világukat is.A füzettolvaj a maga egyszerű, mégis a szív legmélyéig hatoló elbeszélésmódjával a legjobb kortárs olasz regényekhez hasonlítható. Akik szeretik Elena Ferrante vagy Donatella Di Pietrantonio prózáját, Gianni Solla regényében sem fognak csalódni."Don Mariano egy pillanatra lehunyta a szemét, mintha imádkozna.- Mindannyian tudtuk, hogy nem lesz annak jó vége, haideküldik őket.- Kiket? - adtam az értetlent.- Ebben a faluban derék népek laknak. Nem lett volna jobb Nápolyban tartani őket, egy akkora városban? Csak meg lehetett volna oldani valahogy. Én nem nagyon ismerem avilágot, nekem elég Isten szava, az teljesen eltölt, szerintem ők is derék emberek, mint mi. Nem látok semmi különbséget.- Mi történt?- Állatok vannak a faluban, de nem olyanok, amilyenekre te vigyázol. Egyesek abban lelik örömüket, hogy másokat bántanak, mert belekeseredtek az életbe, és csoportosan esnekneki egy vagy két embernek.A mondatai telibe találtak.- Az éjszaka megverték őket.- Lehet tudni, ki volt?- Nem. Bárki lehetett a faluból. Csak boldogtalanok bántanak boldogtalanokat."

Az istenek nemzetségének egyetlen halandó tagja, Medusza a legfiatalabb a gorgók közül. A nővéreivel ellentétben ő megtapasztalja az idő múlását, a változást, a gyengeséget és a sebezhetőséget. Halandó élete olyan sürgető érzéssel tölti el, amelyet a családja soha nem fog megismerni. Amikor Poszeidón megbecsteleníti őt Athéné templomában, az istennő éktelen haragra gerjed a szentély megsértése miatt, és a fiatal nőn áll bosszút a tengeristen tettéért. Medusza hajkoronáját tekergő kígyók váltják fel, és egyetlen pillantása bármely élőlényt kővé változtat, ezért magányra és önkéntes vakságra kárhoztatja magát. Mindeközben Perszeusz elindul egy végzetes küldetésre, hogy mindenen és mindenkin átgázolva elhozza az elátkozott gorgó fejét... A Women’s Prize for Fiction 2023 hosszú listájáról az Ezer hajó, a Kirké és a Klütaimnésztra rajongóinak. „Gyönyörű és megindító.” – Neil Gaiman. „Haynes mestere a szakmájának. Sikerül életet lehelnie a legősibb történeteinkbe.” – Telegraph. „Egyszerre metszően modern, mégis tele van régi bölcsességgel. A Medusza pillantása briliáns és lebilincselően olvasmányos kötet.” – The Guardian. „Egy jól ismert mítosz lendületes újramesélése, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon, hogyan tükrözik a legendák a társadalom hiedelmeit, és hogyan alakítják mindezeket az elbeszélők.” – Washington Post. „Haynes Medusza mítoszát az áldozatok megszégyenítésének történetévé alakítja át ebben az éles hangú újragondolásban. […] Remekül érzékelteti Medusza sürgető létét halandó nőként a bosszúálló istenek között.” – Publishers Weekly. 

A Vattacukor tizenegy elbeszélését - játszódjanak azok a mai Budapesten, a 80-as vagy az 50-es évek vidéki Magyarországán vagy a cári Oroszország távoli vidékein, íródjanak egyes szám első vagy harmadik személyben, legyenek hosszabbak vagy rövidebbek - egy fontos tartalmi elem és egy szintén lényeges formai megoldás köti össze: a novellák zöme a különböző életszemléletek összeütközéseivel és a családi viszonyokkal foglalkozik, a szülő-gyermek kapcsolat nehézségeivel, kivált amikor már a gyermek is felnőtt, illetve a családon belüli egyedüllét eseteivel, az elmagányosodás stációival. Azzal az állapottal, amikor az emlékek és az álmok maradnak elérhető közelségben, vagy épp azok lesznek a kapaszkodók. Ugyanakkor Rakovszky Zsuzsa epikájában nemcsak az az izgalmas, mi történik, hanem az is, hogy arról hogyan szerzünk tudomást. A Vattacukorban az olvasó legtöbbször közvetítőkön keresztül értesül a történtekről: a jó szándékú takarítónő a férjének meséli el egy idős hölgy felzaklató kálváriáját, egy baráti társaság tagjai egymással osztják meg barátnőjük halálának körülményeit, a nyugdíjas szovjet belügyi tiszt a bolgár tengerparton avatja be az ott nyaraló magyar fiatalembert rettenetes gyerekkorába. Mindegyik esetben közvetett közvetlenségben leszünk részesei a történeteknek: ettől a látszólagos távolságtól pedig még inkább érezhetjük azt, hogy mindez akár velünk is megtörténhetett volna.

TűKépek, történetek a havasok élővilágáról és népéről.

Passiójáték.

Minden a gyerekkoromban kezdődött, amikor velem együtt nőtt és cseperedett a külön világom. Hamar rájöttem, hogy ez a titok, csak az enyém, és nagyon kevés embernek beszéltem róla. Ez olyan, mint egy lelki búvóhely, egy titkos fiók, ahova szinte minden belefér, és ha megtelik, akkor kiengedek belőle valamennyit. Egy darabig csak a számítógépem mappájában pihentek az írások. Sok álmatlan éjszakát okozott, hogy magammal vigyem-e a mennyországba ezeket a történeteket, vagy osszam meg a kedves olvasókkal. Majd Önök eldöntik, hogy jól tettem-e? Mindenesetre vérszemet kaptam, és már gyűjtöm a következő kötetre valót. A novellák egy része megtörtént velem, olykor kitaláltam, esetleg elcsíptem a buszon pár mondatot, ami megmozgatta a fantáziámat, és különböző megkereséseket is kaptam: na, ezt írd meg! A novellák nagy része különböző fordulatokat tartogat, garantálom, hogy nem fog unatkozni az olvasó. Köszönet Sövegjártó Áron színésznek, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a kötet megszülessen!

Különleges helyszínt, Lappföldet és különös embereket, az őslakos számikat választja első regénye főszereplőjéül Tina Harnesk.Az idős Máriddja nemrég tudta meg, hogy már nem sok ideje van hátra. Az asszony mindent megtesz, hogy férje, a lassan demenciába süllyedő Bierra elől eltitkolja az igazságot. A számi családokban hagyományosan az idősekről a fiatalok gondoskodnak, nekik azonban nem született gyerekük. Máriddja unokaöccsét mindketten rajongva szerették, de a fiú eltűnt az életükből.A regény másik történetszála Kaj és Mimmi sorsáról szól, akik orvosokként igyekeznek beilleszkedni a közösség életébe, és új barátságokat kötni. Ám az élet Kajnak is tartozik némi magyarázattal: vajon miért nincsenek róla kisgyerekkori történetek, fényképek, és hogyan kerülhetett egy doboz kézimunka édesanyja hagyatékába?A nagyszerű humorral elmesélt történet szálai összefonódnak, és az események mögött lassan kibontakozik a számi nép megrendítő múltja. Tina Harnesk érzékletesen mutatja be, mit jelent szeretni és veszíteni családon belül. Regénye 2023-ban, Svédországban elnyerte az Év Könyve díjat.

A 49 után emigrációba kényszerült magyar politikusok politikai szerepéről szól a könyv.

Politikai tárgyú költészetünekt elemzi, a kezdetektől a kortársakig.

"Ha az ember rájönne, hogy a világmindenség is képes szeretni és szenvedni, akkor megbékélne a sorsával." "A Sziszüphosz mítoszának központi témája, hogy indokolt és szükséges arról gondolkodni, vajon van-e értelme az életnek, tehát indokolt szembenézni az öngyilkosság problémájával is. A válasz, mely fel-felsejlik az ellentmondások alól, a következő: az öngyilkosság akkor sem indokolt, ha az ember nem hisz Istenben. E könyv, melyet tizenöt éve, 1940-ben, a francia és európai katasztrófa idején írtam, azt állítja, hogy még a nihilizmus korlátain belül is fellelhetők a nihilizmus meghaladásának eszközei. Minden könyvemben, amelyet azóta írtam, ebbe az irányba próbáltam továbbhaladni. Bár a Sziszüphosz mítosza a halál kérdéseit veti fel, előttem egyértelmű meghívásként jelenik meg, hogy a sivatag kellős közepén is éljek és alkossak." (Albert Camus előszavából az 1955-ös amerikai kiadáshoz).

"Szabadságot akartam, és nem tudtam, hogy a szabadság boldogsággal vagy boldogtalansággal jár-e. Az ember mindig a szabadságot választja, nem?" Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Főszereplője megszenvedi az elveszett illúziókat, és végigjárja az érzelmek iskoláját. Sehol sincs igazán otthon, de sehol nem teljesen idegen, legyen épp közösségjobbító vidéki egyetemista, London könyvtáraiban és éjszakáiban elmerülő színházkutató vagy a jóléti társadalomra közép-európai tekintettel rácsodálkozó oslói raktáros. A Várni a 29-esre lendületes és töprengő, erotikus és intellektuális, költői és dokumentarista, sziporkázóan humoros és metszően fájdalmas, spontán és szisztematikus könyv, amelyről egyszerre juthat eszünkbe Knausgard, Nádas és az amerikai minimalizmus. Sodró erejű szöveg sodródásról és önalakításról, arról, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek-e, és vajon mennyi elég a boldogsághoz. A 2010-es években eszmélkedő kritikus értelmiségi nemzedék közérzetrajza, ám elsősorban mégis egy kiváló fiatal férfi felszabadult és felszabadító regénye, amelynek minden mondatát áthatja az autonóm létezés vágya. Görföl Balázs

Tompa Andrea új regénye négy ember összefonódó és szétváló sorsát követi végig. Egy széki asszony, egy kolozsvári leány, valamint egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi szólal meg a könyvben. Miközben kénytelenek szembesülni az életüket közvetlenül befolyásoló történelmi korszakkal, egy szerelmi háromszögbe is belebonyolódnak. Az ötvenes évek Kolozsvárján a város lakói a mind fojtogatóbb diktatúra kiszámíthatatlan fordulatainak kiszolgáltatva élik hétköznapjaikat. Van, akit magas pozícióba juttat a párt, van, akit börtönbe, az átmeneti enyhülés hónapjainak pedig egy csapásra véget vet az 56-os magyar forradalom. Milyen életút választható ebben a félelemtől terhes történelmi korszakban? S mi történik a belső értékekkel, a vágyakkal? - Tompa Andrea monumentális regényének talált hősei akarva-akaratlanul megütköznek ezekkel a szorongató kérdésekkel. A Fejtől s lábtól szerzőjének elbeszélői tehetsége új könyvében is magával ragadja az olvasót.