Najnovšie - Svetová beletria strana 34 z 453

Az élővilágban a szerelem célja és oka az utódnemzés. Ez az ösztönös vágy mozgatja a regény hőseit is.

"- Várj egy percet - mondja. - Miért számít az, hogy hányszor dugtam mással? Vagy hogy kivel? Szóval... ha valaki mással lefekszem, az mióta jelenti azt, hogy... szóval hogy nem vagyok hűséges hozzád?" A vonzás szabályai 1985-ben, egy New Hampshire-i bölcsészkaron játszódik, ahol maga az oktatás leginkább csak zavaró, de végső soron elhanyagolható velejárója a zabolátlan kollégiumi mindennapoknak: a Kokszos Keddek, Szittyós Szerdák és Dögös-Dugós bulik véget nem érő sorozatának. Ebben a miliőben bonyolódnak rövidebb-hosszabb viszonyokba egymással (és még sokakkal) a történet főszereplői: az Európát járó barátja után sóvárgó Lauren, valamint a nyíltan biszexuális Sean és Paul. És miközben hármójuk kapcsolata a vonzalmak kiszámíthatatlan dinamikája szerint hol felbomlik, hol újjáéled, nagy ritkán feltámad bennük valami homályos vágy, amit megfogalmazni és megélni ugyan többnyire képtelenek, de ami mégis túlmutat az élvezetek kényszeres, egyre fásultabb hajszolásán... A vonzás szabályai 1987-ben, alig két évvel azután látott napvilágot, hogy szerzője egy csapásra nemzedékének kultikus írójává avanzsált Nullánál is kevesebb című művével. Páratlan debütálásához hasonlóan Bret Easton Ellis második regénye is megrázó prózai látlelet egy generáció identitásválságáról és nihilbe hajló idilljéről. Ez a szikár, szenvtelen, sötét humorral színezett stílus már előrevetíti a szerző könyörtelen magnum opusát, az Amerikai psychót, amelynek főszereplője, Patrick Bateman egy rövid epizód erejéig itt is színre lép. A regényből 2002-ben sikeres filmfeldolgozás készült Roger Avary, a Ponyvaregény Oscar-díjas társ-forgatókönyvírójának rendezésében.

Gárdonyi híres regénye egy boldogtalan szerelem könnyfacsaróan szép ábrázolása.

Gárdonyi egyik legszebb kisregénye. Hatalmas szenvedélyek: gyűlölet és szerelem sodrában küszködő hősök története.

Vajon Kína veszélyesebb volna, mint Oroszország?Az amritszari Aranytemplom előtt, egy kávéház teraszán lövöldözés tör ki; egy lefátyolozott fiatal nőt elrabolnak, azzal a nővel együtt, aki a segítségére sietett. Tomás Noronha azonnal Indiába utazik, mert a turista, aki a magát Vörös Sárkánynak nevező fiatal nővel eltűnt, nem más, mint a felesége. A híres kriptológus a CIA ügynöke, Charlie Csang segítségével megpróbál a nyomukra bukkanni, de ehhez meg kell fejtenie az üzeneteket, amelyeket Maria Flor hátra hagyott neki. A nyomozás során olyan tényekkel szembesül, amelyekről addig fogalma sem volt: Kína titkos stratégiájával és roppant titokzatos új selyemútjával.Ez a dokumentumokkal alaposan alátámasztott, vérbeli thriller, amelyet a valóság eseményei ihlettek, leleplezi a Kínai Kommunista Párt valódi szándékait a Nyugattal szemben.Dokumentációs alaposságával és kivételes elemzőképességével J. R. dos Santos felidézi a Kínai Birodalom eredetét és azokat az alapokat, amelyekre épült. A Harcosok Királyságát megalapító stratégiáitól az új selyemutakig rávilágít a Párt valódi szándékaira a holnap világával kapcsolatban.

A ?briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.

Mint egy kis hollósereg, úgy húzódik lassan, de mégis zúgva egy csomó feketeruhás ember a felső városrészből a főispáni palota felé. Amint egy-egy ily résztvevő csatlakozik az atillás, süveges, fényes magyarcsizmás (de közbe-közbe egy-egy németnadrágos) tömeghez, a vezér megáll, felüti büszke magyar fejét és mellét verve, néhány haragos szóval elmondja a botrányt, a miniszteri durva önkényt, a megye jogos követelését és az illetőt, miután annak fej¬csóválásaiból és hümgetéseiből meggyőződött igaz hazafiságáról, beosztja a küldöttségbe. - Ezt a megye nem hagyhatja annyiban.

A mese ma sem kopott ruha mondanivalónk testén, nem szószaporító allegória, van ma is olyan lelki tartalom, amit mese alakba - nem másba - kell kerekíteni. Sorra veszem a meséket „A Csend” és a „Muzsikus mese” kivételével, mind születésük perce óta ismerem őket. „Találtam egy mesét” szoktuk mondani Balázs Bélával és ez helyesen van így. A mesék valamiképpen készen vannak, meseországban készen várják felfedezőjüket s ha „emberi alkotójuk” rájuk lel, hamar szavakba bújnak, hogy senki se láthassa őket mezítelenül. De minden mese mindenkié, csak rá kell bukkanni. A kötetben három tökéletes mese van. A „Csend”, „A három hűséges királylány”, „Wan-Hu-Cseng könyve”.

Poe legismertebb művei a közízlésnek akkoriban leginkább megfelelő gótikus irodalom műfajába tartoznak. Leggyakrabban visszatérő témái a halál, annak fizikai jellemzői, a bomlás következményei, az élve temetés, a halottak életre keltése és a gyász. Legtöbb művét a sötét romantika műfajába sorolják, ami a Poe által sem kedvelt transzcendentalizmus ellenében alakult ki.

A vihar (eredetileg angolul The Tempest) William Shakespeare komédiája, melyet feltehetően 1610–11-ben írt, először 1611-ben adták elő. Valószínűleg ez Shakespeare utolsó önálló darabja. A shakespeare-i komédiák középpontjában általában a szerelem vagy a házasság áll. Általában két szinten jelenik meg ez a téma; az egyik a magasabb társadalmi réteghez tartozó szereplők szerelmét jeleníti meg – itt Miranda és Ferdinand –, a másik szál pedig az alacsonyabb rangú szereplők humoros karakteréből adódik (Trinculo és Stephano). A vihar fő témája a szerelem, de megjelenik az élet negatív oldala is; a gonoszság szintén jelen van. Ez azonban nem nyer nagyobb teret, a darab a szereplők békülésével ér véget, és azzal a lehetőséggel, hogy Ferdinand és Miranda szerelme ellensúlyozza apáik ellenségeskedését.

Cristoforo Colombo vagy hagyományos magyaros nevén Kolumbusz Kristóf – portugálul Cristóvao Colombo, spanyolul Cristóbal Colón (Genova, Genovai Köztársaság, 1451. augusztus 25. és október 31. között – Valladolid, Kasztíliai Királyság, 1506. május 20.). Olasz származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában álló utazó, tengerésztiszt, az amerikai kontinens felfedezője. „Milyen kicsinyek a dolgok közelről nézve, milyen lényegtelen apróságokkal kezdődik az újkor, milyen kevéssé tudják a történelemalakító emberek, hogy mit cselekszenek. Columbus és társai hősiesen nekivágnak a még át nem hajózott óceánnak, három karavellával, mai fogalmaink szerint három törékeny bárkával – és ebből lesz Amerika!"

Kedves fiatal barátaim, ti nem szoktatok ujságot olvasni, nem is tudjátok, mennyi szerencsétlenség történik a világon. De ha nagyobbak lesztek és olvastok ujságot is, jusson mindig eszetekbe, hogy úgy, mint a hogy nappalból éjjel, az éjjelből nappal lesz: a szerencsétlenség sem külön magában álló dolog, hanem szerencséből lesz és ismét szerencse is lesz belőle. Csakhogy az ujságok az összefüggést nem tudhatják, mert egy-egy eset mindig magában áll előttük. A nagy szerencsét leírják s nem tudják, mikor lesz forrásává a nagy szerencsétlenségnek, s megírják a szerencsétlenséget s nem láthatják, miből lett, vagy nem lett-e nagy szerencse okozója vagy éppen iskolája.

A Cymbeline, William Shakespeare darabja, amely az ókori Nagy-Britanniában (i.sz. 10–14)[ játszódik, és legendákon alapul, amelyek részét képezték Nagy-Britannia ügye a korai történelmi kelta brit király Cunobeline kapcsán. Bár az Első Folioban tragédiaként szerepel, a modern kritikusok gyakran romantikának vagy akár vígjátéknak minősítik a Cymbeline-t. Az Othellohoz és a Téli meséhez hasonlóan az ártatlanság és a féltékenység témáival foglalkozik.

A neved Ben Schwartzman.Éppen egy könyvesboltban vagy, amely öt perc múlva bezár, és ennek a könyvnek a hátsó borítóját olvasod.Azon tűnődsz, a hátsó borító vajon rólad szól-e. Nos, igen. Valóban.Rólad szól. És csak neked.Bizonytalan helyzetben vagy, barátom.Ha a bolt kirakata felé fordulsz, és az üvegen túlra nézel, meglátod, hogy valaki ott áll az utcán; valaki, aki legalább fél órája követ téged.Nincs idő magyarázkodásra.Ez csak egy hátsó borító, és a könyvesbolt, ahogy korábban már említettem, hamarosan bezár. Fogd ezt a könyvet, vedd meg, tedd a táskádba, és menj egyenesen haza! Ne nézz hátra, de tudd, hogy valaki követ!Menj haza, és olvass el!Lehet, hogy az életed múlik rajta.

Kopárló fák, üres termek, szem alatt hordott Fendi táskák. Régről suttogó istenek a poharak legalján; retkes Air Force 1 White; vérrel kevert porcukor, soha véget nem érő szorongás. Költészet, mi nem vers, mégis egyaránt táplálkozik az antik irodalomból, a slam poetryből, valamint az újhullámos hip-hop éteréből.   #beatre írt sorok #pillangók szárnyait rágta molyok #b*szó cigik #random foltok.  Amikor a Z generációs problémákat és a modern irodalmat egyazon lapokra pakolják ki.

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Aztán sok viszontagságon megy keresztül, míg végül Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. A fiatal rabszolga remény és kétségek között néz fel Emőkére. Ki akar tűnni, fel akar szabadulni, hogy egyenrangú legyen vele, s ezért a hunok oldalán részt vesz a katalaunumi csatában. Nem kíméli magát, de végül is meg kell értenie, hogy a lány Attilát szereti. Nem lehet megérteni az embereket – kesereg. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

Gárdonyi több alteregóban is írt regényeket, ezek közül Göre Gábor falusi bíró az egyik, a maga régies nyelvezetével. Ebben a könyvbenegyszerű parasztemberek stílusával mondja el Göre Gábor bíró úr szemszögéből Göre Martsa lakodalmát, de elmeséli a nagy szöröntsérül históriát és egyéb kedves történeteket is.

Karácsony ?estéjén tizenkét agglegény-barát találkozik egymással, valamennyien a családias ünnep száműzöttjei, nincs hová menniük, egyedül nem akarnak maradni, s ezért együtt vacsoráznak. Utána pedig, hogy eltöltsék az időt, külön-külön mindegyik elmeséli: miért nem nősült meg. A cím szerint valamennyi elbeszélésnek ezt kellene bizonyítani, hogy nősülni nem érdemes, a „hosszúhajú veszedelem”, a nő nem érdemli meg a férfinem figyelmét és fáradozását. Az efféle oktalan általánosítás azonban nem lehetett kedvére az írónak, s ezért nem is törekedett rá. Vannak nők, akik nem érdemlik meg a fenntartás nélküli szeretetet – ez a legtöbb, amit kiolvashatunk az elbeszélések némelyikéből, ki azért, mert zsarnoki módon féltékeny, a másik önző, s ezt látszólagos önzetlenséggel, vagy konok hazugsággal palástolja. A könyvet azonban az teszi igazán kedvessé és feledhetetlenné, hogy a társaság fele minden célzatos él mellőzésével a szépséges első szerelem emlékét idézi fel. Szépséges és fájdalmas emlékek, hiszen a szerelmeseknek nem rajtuk álló okok miatt kellett elszakadni egymástól. A Hosszúhajú veszedelem egységes keretbe fűzött elbeszéléseiből tehát minden emberhez szólóan a nosztalgia, az évtizedeken át elfojtva parázsló fájdalom remegése, az emlékezés és újraélés sajgó gyönyörűsége a költészet és a szerelem örök szépsége sugárzik.

Egy XVI. századi nyelvemlék, a Margit-legen hívta föl Gárdonyi figyelmét IV. Béla király leányának, Margit regényes élettörténetére. A Ráskai Lea másolatában megmaradt legenda föltételezett szerzője Marcellus páter, Margit gyóntatója volt, akivel a regény több jelenlétében mi is találkozhatunk. A 231 lapból álló kódex a Nyulak szigetén, a mai Margitszigeten létesített Domonkos-rendi kolostor híres lakójának életrajzát tartalmazza. Az író szorgalmasan tanulmányozza a kolostori regulákat, a rendház elhelyezkedésének, helyiségeinek rajzát, régi följegyzésekből megismeri Margit apácatársainak nevét, korát, származását. Képzelete azonban túllép a szűkös történelmi adatokon, kitölti a krónika hiátusait, fantáziája rekonstruálja a kolostor és a korabeli Magyarország mindennapjainak életét. Hosszú előkészület után egyetlen év alatt írja meg híres történelmi regényét. Az Isten rabjai első kiadása 1908 áprilisában jelent meg, és azóta az egymást követő nemzedékek kedves olvasmányává lett. „Ez nemességes szent szűz magyari királnak nemes leánya hetet tart vala, az konyhán főz vala az sororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragja vala nagy hidegségnek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegségétől ez gyenge szűznek az o kezének bőre meghasadoz vala, és vér kijű az ő kezéből… Mikoron jutott volna ez szentséges szűz az ő betegségének tizenharmadik napjára, egy szombatnapon, komplétának utánna, első tikszó koron környül állván fráteröknek és sororoknak sokassága Krisztus születetinek utánna ezerkétszázhetvenegy esztendőben, ez szent szűznek kedég huszonkilenc esztendőjében, február havának tizenötöd napján… ez velági országnak birodalmát elhagyta vala” – olvashatjuk a Margit-legendá-ban. Az aszkétaéletű szépséges királyleány legnagyobb tisztelője a kertészfiúból baráttá nevelt Jancsi fráter, aki titkos szerelmét csak el nem küldött levelekben fogalmazhatta meg, féltve nevelgetett liliomait pedig csak Margit holttestére helyezhette. E romantikus vonzalom leheletfinom rezdüléseit és a tatár dúlta Magyarország életét mutatja be Gárdonyi Géza az Isten rabjai-ban, az egyik legjobb magyar történelmi regényben.