Najnovšie - Svetová beletria strana 79 z 453

„Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől.”Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit...

„Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.” - ezzel a csodálatos, mára kultikus mondattal indul A test angyala, ez a minden ízében és elemében romantikus történet, amely műfaja szerint habszódia.Első megjelenésekor szerzőként Sárbogárdi Jolán neve volt feltüntetve a borítón, mára a regény a Parti Nagy Lajos-életmű szerves része, emblematikus darabja. A mai olvasó tehát tudja, hogy mit illetve kit olvas, mégis, akkor jár a legjobban, ha ezt a tudását úgy elfelejti, ahogy Sárbogárdi Jolán a mondaton belüli egyeztetést és hagyja, hogy elmerüljön szügyig a rendszerváltás idején nagy népszerűségnek örvendő Júlia- és Romana-füzetek stílusában, valamint Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelmi históriájában, az édes parfék és a keserű tonikok életvilágában.Mára ugyanis Parti Nagy Lajos remeklése nem csupán stílusbravúr, hanem az akkori álmodozásoknak és vágyakozásoknak a katalógusa, egy hirtelen jött új világ szövegemléke. A test angyala ez a regény és regényparódia immáron a korabeli magyar kisvilág nagybetűs életének jellegzetes pillanatfelvétele is.

1941 decemberében az SS halálbrigádja, az Einsatzgruppe lemészárolja egy kis orosz falu csaknem teljes lakosságát. Két fiatal testvér ugyan életben marad, de a tragédia elválasztja őket egymástól: a kisfiút "árja külseje" miatt a támadók Berlinbe deportálják, ahol német nevelőszülőkhöz kerül, míg húgát egy helyi partizán menti meg és veszi pártfogásába. Több mint húsz évvel később, Nyugat és Kelet geopolitikai csatározásai közepette találkoznak ismét, immáron riválisokként, mit sem sejtve a köztük lévő családi kötelékről: Wolf a CIA, Alina pedig a KGB ügynökeként kap megbízatást ugyanarra a célszemélyre vonatkozóan, aki ráadásul az Einsatzgruppe egykori ezredese... Peter Schmalz regénye bő fél évszázadot átölelő, kontinenseken átívelő nagyszabású kémtörténet, melyben a hidegháborús éra számos meghatározó konfliktusa és alakja megelevenedik: a közel-keleti harcoktól a csecsen háborút kísérő terrorcselekményekig; Hitler kedvenc kommandósától, Otto Skorzenytől egészen a Carlos, a Sakál néven elhíresült szélsőbaloldali merénylőig. A Vérrel szemben egy testvérpár kalandos sorsán keresztül láttatja a XX. század szélsőséges ideológiai és véres katonai megosztottságát, illetve azokat a ma már csak fájdalmas nosztalgiával felidézhető éveket is, amikor úgy tűnt, a tegnap halálos ellenségei szövetségesekké válhatnak a terrorizmus elleni küzdelemben. Az elnök kissé oldalra fordította a fejét, és a testvérekre nézve hamiskásan kacsintott egyet. Kedvelte az ilyen pillanatokat. Ilyenkor érezte leginkább, hogy jóllehet annak idején nem rajongott az ötletért, hogy ennek a hatalmas országnak az elnöke legyen, most mégis kezdi élvezni a dolgot. Nagy hatalom, nagy felelősség, gondolta. És történelmi küldetés! De vajon mi az ő küldetése? Hogy Oroszország és a Nyugat barátságát mozdítsa elő? De vajon meg lehet-e bízni a Nyugatban?

Szokcso tengerparti kisváros Dél-Koreában, az észak-koreai határhoz közel. Az üdülési szezonon kívül néptelen, álmos panzióba egy francia képregényrajzoló érkezik, aki titokzatos személyiségével és szokatlan viselkedésével felkelti a panzióban dolgozó fiatal lány érdeklődését. Különös kapcsolat alakul ki a két idegen között, akik a beszélgetéseik során épp annyit mutatnak meg magukból, hogy elkerüljék a további intimitást. Miközben számos részletet tudunk meg a szokcsói halpiac ízeiről és a koreai ételek elkészítésének technikáiról, a regény csupán félszavakkal, mégis hatásosan érzékelteti a szereplők érzelmeit, a határvidék fenyegetését vagy a dél-koreai szépségkultusz visszásságait. Elisa Shua Dusapin regénye feszült, minden érzékre ható mestermű elhallgatásról, szenvedélyről, kultúrák közötti különbségekről.

A Füveskert vakmerő generációs regény. Szereplői: a rendező, az író, a filozófus, a hekker és Gabi, a nő. Jelenükből és múltjukból, képzelt és józan ábrándjaikból sodródnak egységessé a regény narratív szálai. Kvázi-főhős lévén a rendező személyében és nappalijában futnak össze a történetek, tapasztalatok és flash-élmények, amelyeket egy-egy párbeszéd vagy pszichedelikus tripmaradvány idéz elő. S miközben jószerével el sem hagyjuk a rendező garzonlakásának kanapéját, a szereplőkkel együtt hol bukaresti kocsmák mélyén, hol egy hawaii orchideafarmon, hol disztópikus videojátékokban, hol pedig egy finnországi léggitár-világbajnokságon találjuk magunkat, kívül rekesztve teret és időt. "Mint minden enigmatikus alkotás, tele van ellentmondásokkal, belső feszültséggel." Totth Benedek

„Az életben maradás gyerekkori kalandjáról szól ez a könyv” - ezzel a mondattal foglalta össze önéletrajzi regényét a szerző. A kaland 1944-ben indul Berettyóújfalun. Itt él az ekkor tizenegy éves Konrád György a családjával. A gyerekkor kivételes szigetét fokozatosan árasztja el a történelmi valóság, aztán május közepén a nyilas cukrász feljelentése után szüleit letartóztatja a Gestapo, a magukra maradt gyerekeknek pedig dönteniük kell: maradnak otthon, vagy útra kelnek Budapestre. Az Elutazás és hazatérés egy esztendő személyes krónikája, a felnőtté válás története, a hazavesztés és a hazatalálás regénye, egy polgárgyermek vallomása, és emlékezés az eltüntetett-elpusztított egykoron élőkre. Így lesz Konrád György érettkori remekműve egyszerre gyászmű és az élet könyve. A Magvető e kötet újrakiadásával emlékezik meg Konrád György születésének 90. évfordulójáról.

A Koppenhága-trilógia megjelenésével a dán irodalom egy klasszikusát ismerheti meg a magyar olvasó, a köteteket 2021-ben a The New York Times az év legjobb könyvei közé sorolta. "A gyerekkor hosszú és keskeny, mint egy koporsó, és egyedül nem lehet kijutni belőle." Tove Ditlevsen írásai reneszánszukat élik. Koppenhága-trilógia című memoárjában, amely az 1960-as és 70-es évek fordulóján látott napvilágot, fájdalmas őszinteséggel tárja az olvasó elé legszemélyesebb élményeit, élete legintimebb történéseit. Mesél koppenhágai gyerekkoráról, fiatalságáról, íróvá válásáról, házasságairól és függőségéről. A trilógia első része, a Gyerekkor egy iróniával fűszerezett, érzékeny portré felnőtté válásról, barátságról és költői szárnypróbálgatásról. "Sötét a gyerekkor, és nyüszít, mint egy pincébe zárt, elfelejtett kis állat. Látni, mint a leheletet a hidegben, olykor túl kicsi, olykor túl nagy. Soha nem illik pontosan az emberhez. Csak akkor lehet nyugodtan szemlélni, és úgy beszélni róla, mint egy túlélt betegségről, amikor már levetetted magadról, mint egy inget." Tove Ditlevsen (1917-1976) a 20. századi dán irodalom legeredetibb női hangja. Koppenhága munkásnegyedében, Vesterbróban nőtt fel, első költeményeit 12 évesen írta. Hosszú alkotói pályafutása során több mint harminc verseskötetet, regényt, novellát, gyerekkönyvet és memoárt írt, amelyek középpontjában a szorongás, a traumák és a lelki vívódások állnak. Írásaiban elmosódnak a határok önéletrajz és fikció között, megelőzve ezzel az autofikció olyan kortárs klasszikusait, mint Rachel Cusk és Karl Ove Knausgard. Műveit mintegy harminc nyelvre lefordították. Előkészületben Ifjúkor (2023. ősz) Házasság (2024. tavasz)

Töredékek, levelek, interjúk 1991-2016 Elena Ferrante ezúttal dolgozószobájába hívja olvasóit. Kinyitja íróasztalának fiókjait, és felkínálja annak tartalmát: regénytöredékeket, leveleket, interjúkat. Elmondja, hogy miért a rejtőzködést választotta, kiadja levelezését a könyveit megfilmesítő rendezőkkel, beszél arról, hogy miért olyan nehéz tömör és hiteles válaszokat adni olvasók és újságírók kérdéseire, miért nem szereti az interjúkat. Megosztja gondolatait az alkotói munka örömteli és küzdelmes időszakairól, kiadatlan műveiről. Érinti a pszichoanalízis, a szülőváros, az otthon, az anyaság, a feminizmus, a gyerekkori emlékek, az irodalmi elődök, az ihlet és a képzelőerő kimeríthetetlen témáit. A kötet végén összegyűjtött interjúkban újságírók, irodalmárok és olvasók kérdéseire válaszol. A több mint húsz év írói hordalékából egy szenvedélyes író arcképe bomlik ki. "A női küzdelmek, a női tényirodalom és szépirodalom nélkül nem lennék az, aki ma vagyok - ezeknek köszönhetem a felnőtté válásomat. Regényírói tapasztalataim - akár a kiadatlan, akár a kiadott műveimet tekintem - húsz év után abban a kísérletben csúcsosodtak ki, hogy a nememet érintő dilemmákhoz hiteles elbeszélői hangot találjak. Ám egy ideje egyre erősebb az érzés, hogy ha ápolni szeretnénk narratív hagyományainkat - amelyek mindannyiunkat megilletnek -, a rendelkezésünkre álló elbeszélői technikákból kell merítkeznünk. Be kell bizonyítanunk - épp azért, mert nők vagyunk -, hogy ugyanolyan tágas és életképes világokat tudunk teremteni, mint a nagy elbeszélőelődök, ha nem jobbakat. Felkészülten, a legkifinomultabb eszközökkel felszerelkezve kell leásnunk a másságunk mélységeibe. És mindeközben nem szabad feladnunk a szabadságunkat. A női elbeszélőknek - akárcsak az élet más területein - nem csupán a többi női elbeszélővel kell felvenniük a versenyt, hanem a valaha élt legtehetségesebb szerzőkkel kell megmérkőzniük. Az írónak az a dolga, hogy legjobb tudása szerint elmesélje mindazt, amit tud és érez, jót és rosszat egyaránt. Az írás a lehető legnagyobb eltökéltséget, gátlástalanságot és programszerű engedetlenséget követeli meg." Elena Ferrante az olasz irodalom egyik legnagyobb hatású szerzője, a kortárs világirodalom népszerű, rejtőzködő írója. Regényei zajos sikert aratnak, díjakat nyernek, számos nyelvre fordítják őket. Nápolyban született, ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak, a Nő a sötétben és A felnőttek hazug élete szerzője. Világhírét a Nápolyi regények (2011-2014) című regényfolyamának és az abból készült HBO-sorozatnak köszönheti. Esszékötete Véletlen találatok címen jelent meg.

„Csalóka mű Madách Tragédiája, mert a felszínen a cselekmény jól követhető: Lucifer pimaszsága, a rabszolga halála, Keplerné hűtlensége, az Eszkimó félelme. Az alapkérdés, a mélység is érthető: ha nem tudjuk, miért létezünk, akkor legalább küszködjünk derekasan. De a kettőt összefűző gondolatszövet már nehezen érthető, könnyen elsiklik fölötte olvasó is, rendező is. Mit mond pontosan az ironikus Lucifer, a hímsoviniszta Ádám, és végül az Úr, aki mellébeszél? Ezt kívánjuk kibogozni, az eddigi kiadásoknál jóval alaposabban. E célból Madách eredeti szövegével párhuzamosan, a szemközti könyvoldalon prózai fordítást adunk mai magyar nyelven.” Nádasdy Ádám

Spiró György 1981-ben megjelent, azóta több kiadást is megért, nagysikerű regénye a XVIII-XIX. század fordulójának részekre szabdalt Lengyelországában játszódik. A lengyel nemesség nagy része kollaborál az orosz vagy a német megszállókkal, mások ábrándos forradalmi terveket szövögetnek kényelmes szalonok mélyén - az "átlagemberek" pedig semmi mást nem akarnak, mint életben maradni. Ebben a közegben próbálja meg egyben tartani színházi társulatát Osinski, a színházigazgató. Egyszer csak felbukkan a színházban Boguslawski, az egykor legendás, de immár kiöregedett színész, aki nagyratörő terveivel igyekszik tönkretenni az igazgatót és elfoglalni a helyét. Boguslawski időnként már-már forradalmi hangulatba lovalja a társulatot, nőket csábít el, fiatal tehetségeket patronál, darabot rendez, botrányba fullasztja az előadásokat, miközben egyetlen cél vezérli: saját érvényesülése, valamint a népszerűség és a taps. Egy nap azonban "Az Ikszek" aláírással lesújtó kritikák kezdenek megjelenni róla a lapokban. A cél hamar világos lesz: tönkre akarják tenni Boguslawskit, aki minden kapcsolatát felhasználva is csak annyit tud kideríteni a titokzatos társaságról, hogy "valahonnan nagyon fentről" írják újabb és újabb cikkeiket. Megindul tehát az utolsó küzdelem, ezúttal a túlélésért.

"Veszedelmes és gyönyörű." Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzője  A múlt emlékét Tárá is őrzi valamiképp, Antárá is, de máshogyan. Mindketten állhatatosan nyalogatják az egymástól kapott sebeiket. Tárá zűrös lány volt annak idején. Szerelem nélküli házasságából előbb egy ásramba menekült, aztán egy ideig koldusként tengődött, hogy jómódú szüleit bosszantsa, majd éveken át futott egy toprongyos, hajléktalan művész után - és közben végig ott volt vele a kislánya. Most azonban utolérte a demencia, kétszer ad fizetést a bejárónőnek, és egész éjszakára nyitva felejti a csapot. Antárára vár a feladat, hogy gondoskodjon az anyjáról, aki soha nem gondoskodott róla. Az Égett cukor emlékekről és mítoszokról szól, arról, hogy a saját magunknak mesélt történetek miképp válnak valóságosabbá a tükörképünknél is. Féltékenység, megszállottság, árulás témáit járja körül. Éleslátó szarkazmus szövi át, és arra keresi a választ, hogy vajon mennyire ismerjük a hozzánk legközelebb állókat és végső soron saját magunkat.  "Hazudnék, ha azt állítanám, hogy anyám nyomorúságos állapotában soha nem leltem örömet." Avni Doshi (1982, New Jersey) brit regényíró. Az Égett cukor az első könyve, amely felkerült a Booker- és a Pen Hemingway-díj rövid listájára. Indiában White Cotton címen jelent meg. A szerző jelenleg Dubajban él.

Az egyik legfontosabb kortárs ukrán szerző, Szerhij Zsadan legutóbbi regényét eddig több mint 25 nyelvre fordították le. A diákotthon (2017) még a "felkelésnek" álcázott, korlátozott orosz invázió idején játszódik, három napot beszél el egy tanár életéből, aki elindul, hogy hazavigye unokaöccsét a megszállt területen lévő bentlakásos iskolából.Pásának nemcsak a mindenünnen fenyegető ellenséggel, de a hideggel és a hóval is meg kell küzdenie, útja során pedig nemegyszer kényszerül arra, hogy átlépje a szinte pillanatonként változó fizikai és erkölcsi határokat. A diákotthon a megszállás, a folyamatos félelem, a tehetetlenség és a kitartás regénye. Megmutatja, hogyan válik a valóság hirtelen apokaliptikussá, az ismerős táj pedig halálos veszélyek és váratlan szövetségek földjévé.Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.

Charlotte Wood a Hétvége után újra egy tipikus ausztrál kisvárosba vezet: A gyerekek egy ausztrál család története, amelynek tagjai az évek során eltávolodtak egymástól. Amikor édesapjukat baleset éri, és intenzív osztályra kerül, Mandy és a testvérei hazatérnek, hogy az anyjukkal legyenek a nehéz helyzetben. A kórházban újra felszínre törnek a rég eltemetett sérelmek, és amikor az egyik ápoló felidéz egy sötét epizódot Mandy fiatalkorából, a helyzet hirtelen fenyegetővé válik. A gyerekek sodró lendületű, letehetetlen regény megbocsátásról, felejtésről és emlékezésről. A szerző a Hétvégéhez hasonlóan ebben a könyvében is azt keresi, hogyan alakít - pusztít és formál - bennünket és kapcsolatainkat az idő múlása.

Zarah Winter szerető családba, fényűző körülmények és csodás műkincsek közé született, s egy tökéletes világban ennek megfelelő élet is várt volna rá. Ám hamar meg kell tanulnia, hogy az 1930-as évek Németországában mindennek épp az ellenkezője igaz. De hiába veszik el tőle a családját, az otthonát, a hazáját, sőt még a nevét is, Zarah mindvégig kitart. A legreménytelenebb helyzetekben is hű marad önmagához és szerettei emlékéhez, akikkel élete végén egy különös véletlen folytán közelebbi kapcsolatba kerül, mint Zarah valaha is remélte volna. Náray Tamás regénye egy történelmi korszakokon, generációkon és országhatárokon átívelő, mozgalmas családtörténet, mely egy kivételes asszony sorsán keresztül mesél sikerekről, kudarcokról és a boldogság áráról, amelyet így vagy úgy, de mindenkinek meg kell fizetnie. A Zarah-trilógia kötetei: Zarah, Zarah öröksége, Zarah álma

Olyslaegers regényének fő színtere egy antwerpeni fogadó, ahol kavalkádszerűen elevenedik meg a 16. századi kereskedőváros sokszínű világa. Pápisták és kálvinisták, nyomdászok és humanisták, hidegfejű üzletemberek és eszméiknek élő humanisták, no meg besúgók és provokátorok, művészek, prostituáltak és besorolhatatlan, titokzatos figurák ülnek egymás mellett a mindenki előtt nyitva álló ivószobában. Még a híres magyar polihisztor, Sambucus is megfordul itt a két kutyájával. A történet elbeszélője Beer ('Medve'), a fogadós. Zaklatott lélek, részben azért is, mert már három feleségét elvesztette, s mert olyannyira szívén viseli városa sorsát. A mindenkivel kedélyes vendéglátó józan számítása ellenére nem akar kívülálló maradni; ám akár szerelemben, akár barátságban forrna össze másokkal, újra meg újra az egység hiányával vagy saját kirekesztettségével szembesül. Mígnem egy fedél alatt találja magát egy mindenkinél idegenebb lénnyel - a vadasszonnyal.Beer sorsa elválaszthatatlan a Schelde-parti Antwerpenétől: Olyslaegers kivételes láttató erővel és nagy nyelvi leleménnyel mutatja meg, hogyan lesz úrrá a gazdagságába belekényelmesedett, szabadságára és toleranciájára büszke városon néhány év leforgása alatt a széthúzás, zűrzavar és kiszolgáltatottság, hogyan apad el a folyónak köszönhető termékenység, hogyan özönli el a vér az utcákat. És ami a Védőr olvasóinak ismerős lehet: úgy forgat össze viszonyokat, indítékokat és nézőpontokat, hogy végül ember el nem választja egymástól az árulást és a jótetteket.Antwerpen címerében a város jeleit - a háromtornyú várat és a hat fehér meg piros szerencserózsát, melyek a szabadságokat jelképezik - kettős alak fogja közre: egy vadember és egy vadasszony. Úgy állnak ott, mint jele az egységnek, s szavatolnak a folyóparti város szabadságáért. Történetem a vademberé, akit eljátszottam, s a vadasszonyé, aki csak önmaga maradt, és így vezetett el a szívéig. De velük együtt egy város története is, amely magát szaggatta darabokra, ahol az egység megszülte a szabadságot, majd ez a szabadság felemésztette az egységet, mint ahogy magamról is azt gondoltam, hogy felemésztett a saját iszonyatom.

A szlovén szerző kisprózái elsősorban a turizmus és a migráció tapasztalatait állítják szembe egymással. A történetekben minduntalan az otthonosság és az idegenség, a beilleszkedni és a kitaszítani akarás, a hovatartozás és a kirekesztés érzései találkoznak, amelyek a mi és a mások közötti különbségből, távolságból fakadnak. A töredékesség élményét keltő, mozaikszerűen egymásba illeszkedő írások látszólag a felszínen zajló történéseket - egy menekülttábor hétköznapi gondjait vagy épp a tömegturizmus banális helyzeteit - rögzítik, ám ezek mélyén mindig súlyos egyenlőtlenségek, igazságtalanságok rejlenek. "Lemaić prózája képes az eltűnteket megtalálttá, a némákat hallhatóvá, a láthatatlanokat láthatóvá, a névteleneket ismertté tenni." Borda Réka

A prímszámok magánya sikerszerzőjétőlVannak pillanatok, amikor egyszerre minden megváltozik. Történik valami, és a folyó, amelyben addig lubickoltunk, hirtelen ismeretlen irányba kezd rohanni. A regény főhőse egy érzékeny és kíváncsi fiatalember, aki mindig is megelégedett a természettudományos magyarázatokkal, most mégis megválaszolhatatlan kérdések özönével találja magát szemben. A házassága válságba került, és ahogy szétnéz maga körül, látja, hogy mindenki más is válságban van: tudóstársa, Novelli, aki túl idős és öntelt ahhoz, hogy eligazodjon a #metoo utáni világban; Karol, a pap, aki váratlanul szerelmes lesz; barátja, Giulio, aki éppen elveszíti a fiát. A regényben megidézett válság mégsem csupán egy házaspár vagy egy nemzedék, hanem az általunk ismert egész világ válsága, Tasmania pedig az a vágyott hely, ahol talán megmenekülhetünk. A regény főhőse abban keresi a menekülést, a maga Tasmaniáját, hogy könyvet ír az atombombáról. Küszködve halad, de nem adja fel. Egyfajta ördögűzés ez számára - mert az apokalipszis itt van bennünk, kétségbeesett küszködésünkben és a szív ellenőrizhetetlen mozgásaiban.A langyos vizes fürdőn és a pina coladán alapuló délután négyórai kezelés működött. Újrakezdtük a szexet - ez volt az igazi ok, amiért egészen idáig eljöttünk. Aztán Lorenza hason fekve olvasni kezdett - a bugyiját sem vette vissza -, és nyugodtnak látszott. Én ismét közelíthettem hozzá szabadon, vagy ott maradhattam a közelében, hogy aláhúzogassam a Giuliótól kölcsönkapott könyv legmeggyőzőbb részeit, és így halogassam a vágyat. Hát ilyennek kellene lennie a házaséletnek - gondoltam -, mindig ilyennek: tele ezzel az érzékiséggel. Talán Lorenzának volt igaza: az apasághoz fűződő elvárásaim túlzók voltak, és az idealizálás csapdájába estem. Végtelen sok pár él gyermek nélkül, és semmi sem utal arra, hogy kevésbé lennének kiteljesedve vagy kevésbé volnának boldogok, mint a többiek. És mégis, még az ocean roomban is ott volt kettőnk között a kimerültség érzése - főleg abban, ahogy beszéltünk: mintha már az élvezet közepén is hasadék nyílt volna. A mi saját ózonlyukunk.Paolo Giordano 1982. december 19-én született Torinóban. A Torinói Egyetemen tanult fizikát, majd elméleti részecskefizikából doktorált. Első regénye, A prímszámok magánya több mint egymillió példányban kelt el és harminc nyelvre fordították le. A Tasmania az ötödik regénye.

Titus Maccius Plautus (i. e. 254 körül - i. e. 184 körül) római köztársaságbeli komédiaszerző darabjai a latin irodalom legkorábbi, egészben fennmaradt művei. Vígjátékainak témáját főként a görög újkomédia szerzői szolgáltatták, de az átvett elemeket számos esetben megváltoztatta, és - olykor a kemény társadalombírálat eszközével - időszerűvé tette. Igazi mestere volt a cselekmény megformálásának: darabjai tele vannak meglepetésekkel, furfangos fordulatokkal. A nyelv páratlan mestere volt, és vérbő humorral, kacagtató helyzetekkel teli, harsány komédiái sok későbbi színműíróra (így például Shakespeare-re vagy Moliere-re) is nagy hatással voltak. A valamennyi fennmaradt és hiteles, összesen huszonegy Plautus-vígjáték magyarul egyedül Csiky Gergely 1885-ben megjelent, négykötetes kiadásában olvasható. Ennek a kiadásnak a példányai ma már könyvritkaságnak számítanak. Devecseri Gábor 1977-ben kiadott, kétkötetes fordításgyűjteménye 15 komédiát tartalmaz, a darabokat a 20. század második felének nyelvén megszólaltatva, filológiailag pontos - és a színpadi felhasználás szempontjából is jól használható - szövegeket közölve. A fordításai között ugyanakkor nem szerepel az Epidicus, a Truculentus, A doboz, a Kullancs, Az utazóláda és a Pseudolus című komédia. Kötetünk ezeket a darabokat adja közre (kiegészítve A hetvenkedő katona új fordításával, A hőzöngő katona címmel). Ilyen értelemben hiánypótló vállalkozásról van szó: megjelenésük a hazai klasszika-filológiai fordítások számos fontos adóssága közül egy igen fontosnak a törlesztése. Fordítók: Tordai Éva - Ferenczi Attila - Karsai György - Térey János - Eiler Tamás

Mint oly sok ír regényben, itt is egy katolikus pap áll az események középpontjában. Aki már nem él, mert a legelső jelenetben láthatjuk, ahogy valaki meggyilkolja. És sejthetjük (ha már olvastunk ír regényeket), hogy nem bűntelen. Sőt azt is, hogy szörnyű bűnöket követhetett el, ha szörnyű halállal kellett halnia. Strafford felügyelőnek kell kinyomoznia, ki követhette el a gyilkosságot, de nincs könnyű dolga, mert úgy tűnik, a Ballyglass House-ban mindenki őriz valamilyen titkot, vagy valami okból nem akarja elmondani az igazat. Pedig a gyilkos csak a ház lakói vagy a bejáratosak közül való lehet, mert betörésnek semmi nyoma. És miközben Strafford nyomoz (és tudja, hogy az állam és az egyház vezetése szeretné eltussolni az ügyet), egyre csak esik a hó, és mindent belep: didereg a táj, didereg Strafford, didereg az olvasó a szűnni nem akaró ír havazásban. Mindez akár egy Agatha Christie-regény sztorija is lehetne, és Banville érzékelhető módon az ő jól kitaposott krimiregény-nyomdokain halad. De mégsem egészen. Mert a sztori - a hamis nyomokkal és a megoldással együtt - emlékeztet ugyan Christie regényeire, de a stílus, a jellemábrázolás, a hangulatfestés, a szöveg gyakorta megcsillanó költőisége egészen pazar - mint Banville minden könyvében. Írhat történelmi regényt, mélylélektani prózát vagy krimit, Banville az angol nyelvű irodalom egyik legnagyobb varázslómestere.