Najnovšie - Svetová beletria strana 78 z 453

Az antik tragédia verses fordítása Babits remeki közé tartozik.

A jómódú Zádor Ica rangon alul házasodik a falu ifjú papjával. Férjét teljesen ki akarja sajátítani, és egyre inkább keveselli. Az ő házasságuk története a regény. 

Csibe, az árva kislány, Móricz örökbe fogadott lánya. Alakját az Árvácska című regényben is megörökítette.

Móricz jobban kedvelte a nagyregények hosszas csekményfonalát, de kisregényei is jelentősek.

A hanyatló dzsentrivilág tehetetlenül nézi, hogyan teszi tönkre gazdaságukat a mozgékonyabb, pénzsóvár bérlők gazdálkodása.

A mese eredetileg nem gyerekműfaj volt, hanem a felnőtteknek szóló csodás, tanulságos történet, amolyan népi mitológia. Móricz mesegyűjteménye is felnőtt olvasóknak szól.

A szerző kilenc korai szellemes, izgalmas művét mutatjuk be az olvasóknak. Mindegyikre egyaránt jellemző, hogy felsejlik benne a később kiteljesedő eredeti rejtői humor, s már jelen van a páratlanul érdekes, izgalmas, romantikus meseszövés. Régi vágya teljesülhet e sorozattal a Rejtő rajongóknak, hiszen e kötetek egy kivételével, közel 50 éve láttak utoljára napvilágot. Mindegyik ma is kellemes élvezetes szórakozást nyújt.

A szerelem kész zűrzavar és váratlan kanyarokat produkál. Az öt novella, öt szerelem története: flörtök, titkos viszonyok, repedező házasságok, az „igazi” keresése… A szereplőknek nehéz racionálisan dönteniük érzelmeik súlya alatt. Hol a boldogság hullámain ringatóznak, hol a mélységekben fuldokolnak. A szerelemért harcolnak, bárhogy is végződjön. A novellák főhőseinek sorsa akár elgondolkodtatnak bennünket, vagy éppen megnevettetnek, de mindenképpen tanulságosak.

Végy egy angol növényt és ültesd el egy bolgár kertben. Ne legyen kitéve a tűző napsugarak hevének, mert ahhoz nem szokott hozzá a ködös Albionban. Néha locsolgasd pálinkával, s ha szükséges, emeld az adagját. Ne ültess a közelébe vele rokon növényeket, csakis helyi, bolgár hervadhatatlanokat. Néhány hónap múlva a mindent semmivé transzformáló Csalafintikusz Bulgarikusz baktérium csodatéteményében lesz részed… – Így szólhatna egy étvágycsináló, amely meghozza a kedvet a 2008-ban megjelent Az angol szomszédhoz. Mihail Vesim több mint ezer tárca, több száz elbeszélés és tucatnyi könyv szerzője. A név írói álnév: visszafelé olvasva derül ki az eredeti: Misev. Apja, Georgi Misev ismert bolgár író. A történet valahol Bulgáriában játszódik egy (a magyar fordításban) Televényes nevű fiktív faluban. A település semmiképp sem szolgált rá erre a bőven termő helyet sejtető névre, mivel az erejük teljében levő lakók nem nagyon törik magukat, hogy munkaviszonyba kerüljenek a földdel. Inkább totózásból és különböző sötét ügyletekből igyekeznek megélni. Ezért aztán a boltban vásárolható paradicsom Törökországból, a sárgarépa Macedóniából származik, a pálinka meg egyenesen Skóciából… Egy szép napon betoppan a faluba egy igazi angol, aki itt vásárol magának házat. Beszerez egy traktort is, hogy felszánthassa az elgazosodott parcellákat. A falusiak gondolatai mindeközben egészen más dolgok – főleg a helyi és a globális seftelések – körül zsonganak… Vajon minek köszönhető, hogy a királynő alattvalója bizonyos idő múltán a The Guardian újságból hajtogat magának sapkát, ócsárolja az angol parlamentet, majd kritikus hangon kezd beszélni a monarchiáról is?… Dióhéjban ennyit Mihail Vesim Az angol szomszéd című regényéről. Mai kelet-európai történet, Televényes akár a legtöbb magyar faluval is behelyettesíthető.

Kertai Csenger könyve az egzisztenciális elveszettség megmutatkozása, feltárulása, keresés és kísérlet, amely össze próbál kapcsolni írásmódokat útkeresésekkel, olyan utak keresésével, amelyek megtartanak a világban és ki is vezetnek belőle, legalábbis irányt mutatnak. Ennyiben kritikus az „irodalmisággal” szemben is. A váltások a szövegben elnémulások és eltűnések, az eltérő megszólalások feltámadások. A szöveg lépten-nyomon megidézi Kierkegaard Vagy-vagyának hangjait, és keresi az ugrást az esztétikaiból az etikai, aztán az etikai­ból a vallási tapasztalat felé. És, mivel az útja nem rajzolódik, nem rajzolódhat ki világosan, szerencsére az sem látszik, merre vezethet tovább. Ez az előnye az elveszettségnek, a lehetőségek ígéretes és nyomasztó, kilátástalan sokasága. Megejtő bátorságról tesz mindez tanúbizonyságot, hangok vesznek el és születnek meg műnemeiben, és megmutatkozik, hogy aki elveszti életét, végül mégis megtalálja azt. Vári György

Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek. Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak. Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben. A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott. A számtalan irodalmi díjjal kitüntetett R. F. Kuang legújabb regénye időszerű és tűéles képet nyújt a modern könyvkiadás kellemetlen oldaláról. A Sárga a megjelenését követően egyből a sikerlistákon nyitott, és komoly párbeszédeket generált, ismételten jelezve, hogy szerzője a kortárs irodalom egyik legerősebb hangja.

A kötetben egybegyűjtött adventi és karácsonyi történeteket Fekete István 1947 és 1969 között, az Új Ember című hetilap felkérésére írta. A sokszor személyes emlékeket felidéző elbeszélések szereplői egyszerű, a természet közelségében élő emberek, akiket az író a maguk esendőségében ábrázol.Hétköznapi "csodatörténetek" ezek a kegyelem ünnepi pillanatairól, amikor a lét egyetemes fájdalmai közepette váratlanul felragyog "a békesség földöntúli fénye". 

Because we are human and a warrior never backs down. Not even when he knows he's headed for total downfall. He sticks to himself and his ideas. This is what it means to be a warrior. If you don't, you betray yourself.

Kemény Zsófi versei kétféle akaratról beszélnek: függetlenedni és elszakadni - és közben valahogy mégis egymásba kapaszkodni, amikor elkerülhetetlenül megérkezik az ár. Hogy szívünkben ugyan megül a penész, de azért úton vagyunk, jövünk. Könnyezve-kacagva lépkedünk az emelkedő vízben. Hogy lehetséges legyen az őszinteség, újra és újra ki kell szolgáltatnunk magunkat, a csalódások árán és a kudarcok ellenére is. Vakon és süketen tapogatózunk a másik után - ez maga a remény. De számíthatunk-e egymásra, mielőtt végleg elmossa az idő az utolsó esélyeket? Kemény Zsófi második verseskötete: a tehetetlenségből kinyújtott kéz.

"Mindenfelé gödrök, mesterséges árkok, teknőszerű mélyedések, ösvények. Mint egy felszaggatott hadszíntér évekkel később. Tulajdonképpen félhetnék is, nincs senki a közelben. Vagy éppen akkor kellene félnem, ha látnék valakit. A táj olyan, hogy ez teljesen mindegy." A Pontos történetek, útközben egy női elbeszélő hangján mesél a hatvanas években tett erdélyi és pannóniai utazásokról. A mű először 1970-ben látott napvilágot, a jelen kiadás az 1989-es bővített, javított változaton alapul. "A regényben Libusként becézett főszereplőben nem nehéz Polcz Alaine alakjára ismernünk, és már a kötet élén álló ajánlás is a szerző feleségének szerepét hangsúlyozza: "Hálával A.-nak, hogy megőrizte ezeket a történeteket". Mészöly ösztönzésére Polcz Alaine az 1960-as évektől kezdődően tudatosan gyűjtötte, magnószalagon rögzítette erdélyi és dunántúli utazásainak eseményeit, a hanganyagot Bernáth Márta gépelte le, Mészöly pedig felesége emlékeire alapozva alkotta meg regényét." - írja a könyv keletkezéstörténetéről utószavában Márjánovics Diána. "A szenvtelenül jegyzett párbeszédekből egyszerre kicsap az emberség, az érzelem melegsége, mely épp azért oly hiteles, mert szinte tapintható és mérhető, mint a kémcső falán kikristályosodó só. A "ponttól pontig" húzott vonalakban mindig ott a két pont egyértelmű kapcsolata, még akkor is, ha maga a világ - úgy, ahogy az író látja - képtelen határozott szabályokat adni általában a vonalak meghúzására. A leírás végsőkig vitt szenvtelensége, mely már-már Robbe-Grillet-vel rokonítja a Pontos történetek, útközben Mészölyét, csak egyik oldala az éremnek; a másik ennek épp az ellenkezője: az ócskapiacon, a vasúti váróteremben vagy a szállodai szoba éjszakai "csendéletében" az önmagára határolt tárgy és az önmagára határolt emberi gesztus a dokumentumok élességével világítja meg egymást. Ez a dokumentum-élességű megvilágítás teremt ritka valóság-atmoszférát a könyv lapjain. Ami felejthetetlen olvasmányélménnyé teszi ezt a talán nem a legkönnyebben olvasható könyvet." - Pályi András (Jelenkor, 1971/2)

"A Szolenoid sok regényből merít, így válik körültekintő kölcsönzések útján született hiperirodalmi művé. Kleist kozmikus kétértelműsége, Kafka bürokratikus terrorja, García Márquez varázslatai és Bruno Schulz labirintusai mind felismerhetők Cărtărescu anekdotáiban, álmaiban és naplóbejegyzéseiben." - The New York TimesA bukaresti 86-os számú iskola irodalomtanára naplót vezet riasztó, szürreális álmairól, és hétköznapi csetlés-botlásáról. Az élete gyökerestül megváltozik, amikor olyan házba költözik, amely alatt egy beépített szolenoid elektromágneses teret hoz létre, aminek hatására a főhős lebegni kezd az ágya felett. A tekercsből városszerte több is akad, és ezekkel együttműködve elképzelhetetlen eseményeket idéz elő.A történet az 1960-80-as évek szocialista Romániájának valóságába ágyazódva - élelmiszerboltok előtt kígyózó sorok, az oktatási rendszer abszurditásai, a családi élet nyomorúsága - bepillantást enged egy gyerekeket gondozó tüdőszanatórium életébe, a halál ellen tiltakozó mozgalom gyűléseibe, az álomfejtők társaságába, valamint a mikroszkóp tárgylemezén élő atkák miniatűr világába.A Szolenoid elbeszélője az önéletírást és a történelmet vegyítve tűnődik az élet és a művészet különféle dimenzióinak lehetséges változásain, miközben a korabeli diktatúra rideg hétköznapjai is könyörtelenül betüremkednek a regény rendkívüli panorámájába.A művészetnek nincs értelme, ha nem menekülés. Ha nem a rablét reménytelenségéből születik. Nem tisztelem a kényelemhez és enyhüléshez vezető művészetet, az olyan regényeket és festményeket, amelyektől a cella elviselhetőbb.

A rossz többnyire férfiak műve. A jót inkább nőknek köszönhetjük. Egy élet a huszadik századi Magyarországon. Egy lányé, nőé, asszonyé. Hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig. Férfitársaim, mondjuk ki, hogy a világ összes nőjébe kapaszkodunk, amikor az anyukánkhoz bújunk, s ugyanilyen alapon a világ összes nőjével szerelmeskedünk, amikor azzal a kiválasztottal. Becsüljük meg. Sose feledjük, hogy ők szülnek minket, és amilyen a sors, általában ők is temetnek el végül. Igazságos ez? Aligha. Jól tesszük, ha komolyan vesszük őket, s odafigyelünk rájuk, nem úgy, ahogyan szoktunk, hanem úgy, ahogyan ők figyelnek ránk, meg a gyerekeinkre. Ezzel a könyvvel igyekeztem továbbadni mindazt, amit nőkről és nőktől tudok, róluk és rólunk. Immár annak is húsz éve, hogy megírtam. Úgy érzem, egyre időszerűbb, sajnos és hálisten.

A testvéri kapcsolatok nehézsége: ketten (hárman, négyen, öten stb.) vagytok, ugyanazoktól a felmenőktől, mégis óriási a különbség. A helyzet bonyolódik, ha más égtájakra sodor benneteket az élet, főleg ha a vasfüggöny két oldalára, össze sem hasonlítható anyagi helyzetbe. A vétkeket, bűnöket és erényeket törli a halál. Kár, hogy erre csak a temetés után döbben rá a túlélő. Hogy a halott mire jön rá, arról nincs megbízható forrásunk.Részlet:A díszes ajtó mögött színházi függöny is zárta a teret, mire abból kikászálódott, a haját összeborzolta a súlyos anyag, az aljában picit megbotlott, szinte odazuhant a nagy ovális asztalhoz, amely körül legalább tucatnyian teáztak és süteményeztek.Na végre! – kiáltotta Vili németül, de nem állt föl. Az öcsém, hölgyeim és uraim, Magyarországnak a Legfőbb Ügyésze! Füsti Tamás látta, hogy Vili nemcsak az összekócolódott haja, hanem a ruházata miatt is szégyenkezik, rajta kívül a többiek mind szmokingban voltak. Sajnálom, ez van, tetszettél volna szólni, hogy elegancia kell – kifújta a levegőt, próbált lehiggadni. Egy tapétázott ajtón át pincérféle emberke oldalazott be, kihúzta a széket Füsti Tamásnak, diszkréten megérdeklődte, hogy kávét vagy teát szeretne. Ő utóbbit kért, ha már egyszer ötórai tea. Jött a következő kérdés: Citrommal vagy tejjel? Legyen tejjel. Az emberke bólogatott, öntött, s odatolta elébe a kerek, emeletes porcelántálcát a sütikkel. Füsti Tamás köszönte szépen. Egy darabig kóstolgatta a parányi édességeket, és itta a teát. Még nem sejtette, hogy többé senki sem szól hozzá a Café Europa különtermében. Megértette a beszédfoszlányokból, Vili és Richard Locke angliai cége autóbuszokat fog szállítani a bécsi tömegközlekedési vállalatnak, előnyös részletfizetéssel. A témát unalmasnak találta. Mindenesetre most először érzékelte, hogy a bátyja olyasmivel foglalkozik, ami valamiféle munkának tekinthető.

„Ezt a könyvet ajánljuk Jane Austen és Louisa May Alcott szerelmeseinek a méltatlanul elfeledett rokon lélek E. M. Forstertől.”Lucy Honeychurch egy jómódú angol család lányaként éli unalmas hétköznapjait, mígnem nagynénjével, Charlotte-tal ellátogatnak Firenzébe. Addigi eseménytelen élete kibillen az egyensúlyából, amikor a Bertolini panzióban, ahol a szobájából pompás kilátás ugyan nem tárul elé, de megismerkedik az extravagáns Eleanor Lavish regényíróval, Mr. Beebe lelkésszel, a kíváncsi Mr. Emersonnal, illetve szenvedélyes és különc fiával, George-dzsal.Lucy és George kalandosan szövődő románca még mielőtt elkezdődhetne, véget is ér, mert a lány hazautazik. Otthon viszont azon kapja magát, hogy az intenzív, különleges olaszországi út után az Edward korabeli Anglia szürkének és örömtelennek bizonyul számára.Amikor Cecil, a fölényeskedő és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegénye viselkedését, míg egy nap George újra felbukkan, és sikeresen Lucy közelébe férkőzik, azonban a lány maga elől is titkolja valódi érzelmeit...