Najnovšie - Svetová beletria strana 9 z 451

Jednoduchosť aj krása letných dní, jednoduchosť a krása rozhovorov zároveň. To spája Kniha leta, ktorá je nádherným poetickým dielom o dvojici vnučky Sofie a jej starej mamy. Na odľahlom ostrove, kde sú odkázané len na seba a prírodné elementy, stará mama a Sofia objavujú viac ako len okolité prostredie. Rozprávajú sa, uvažujú, hádajú, chodia na dobrodružné výpravy. Sú to chvíle plné slobody a objavovania. Kniha je doplnená ilustráciami autorky.

Syn sedliaka Algot Olsson sa v istom okamihu rozhodne, že v záujme obyvateľov smalandskej oblasti Värend, a pre ich potešenie, zvládne lukratívne umenie pálenia domácej pálenky. Jeho odhodlanie podchvíľou naráža na plány zadlženého a bezohľadného grófa Bielkegrena, na jeho manželku a dcéru, ktoré sa zaujímajú len o arabské plnokrvníky a krásne topánky, a takisto na jeho nepodareného syna. Keď gróf a Algotov syn opojení alkoholom dospejú k záveru, že práve pijatika prináša zisk, pre Algota a jeho spoločníkov sa stanú ľahkou korisťou. Teraz si s urodzenými šľachticmi môžu vyrovnať účty a poriadne ich ošklbať. A to všetko pred zrakom prekvapeného a rozhnevaného švédskeho kráľa Oskara I.

Még egy grófnak is szüksége van hűséges barátokra, és Archibald Fielding-Burton, Harcourt grófja szerencsésnek tartja magát, amiért neki kettő is van. Az éves kirándulás, amelyre Archie a legjobb barátaival, Simonnal és Effie-vel szokott elutazni, szent helyet foglal el mindegyikük naptárában. Idén Archie különösen vágyik rá, hogy elszabaduljon, mígnem sürgős levél érkezik a család egy régi barátjától, aki azért könyörög, hogy Archie segítsen megelőzni egy fenyegető botrányt. A kaland hirtelen női útitársakkal bővül, mivel meg kell menteniük Archie gyerekkori barátait, Clementine és Olive Morgant. Ez... bonyolítja a dolgokat. A felnőtt Clementine, bár ugyanolyan őszinte és üdítő, mint amilyenre Archie emlékszik, mégis különbözik attól a vad, szeles lánytól, akit ismert. Bonyolult és meglepő… és makacsul ellenzi a házasságot, amit Archie – olyan okokból, amelyeket nem is mer túl alaposan megvizsgálni – egyre bosszantóbbnak talál. Aztán Clem illetlen és igazán elragadó ajánlatot tesz, arra kérve a férfit, hogy mutassa meg neki a hitvesi ágy örömeit, mielőtt megállapodik a vénleányi élet mellett. És miféle úriember lenne, ha visszautasítana egy hölgyet?

Az „Az új kezdetek versei” lírai gyűjteménye olyan mélyen személyes, mégis univerzális témákat érint, mint a megújulás, a belső béke keresése és a szeretet iránti vágy. A versek az emberi érzelmek legkülönbözőbb árnyalatait jelenítik meg, ame­lyek közt helyet kap a remény és a csalódás, az összetartozás és a magány, valamint a hit és a bizonytalanság. A költő megérintő őszinteséggel tárja elénk az újrakezdés és a lelki szabadság iránti vágyát, miközben arra bátorítja az olvasót, hogy merjen nyitni a változás felé, és fedezze fel az élet értelmét az apró csodákban és a mindennapok megélt pillanataiban.A kötet gazdag érzelmi világával mély betekintést nyújt abba, ahogyan az egyén feldolgozza a saját életútján elért tapasztalatokat és kudarcokat, mi­közben új célokat tűz ki és elkötelezetten küzd értük. A versek így nemcsak a költő önkifejezését szolgálják, hanem közös alapot adnak minden olvasónak, aki a lélek szabadságát, a belső harmó­niát és az emberi kapcsolatokat keresi.

A Tisza-parti kocsmában egy fiatal férfi, Lehel békésen tölti idejét, ami­kor egy sebesült zsivány érkezik, és felkavarja az események nyugodt folyását. Kalandra hívja Lehelt egy rejtélyes barlangba, ahol sötét erők, halálos veszélyek leselkednek és szembesülniük kell a kapzsiság démo­nával.De vajon képes lesz-e Lehel és a zsi­vány felülkerekedni a szörnyetegen, vagy ők is odavesznek, mint annyi más kalandor?

Memoáry čínského námezdního dělníka Chu An-jen vystřídal mnoho námezdních prací po celé Číně. Pracoval jako pomocník na benzinové pumpě. Dělal ostrahu. Prodával zmrzlinu. Vedl prodejnu s oblečením. Překládal balíky v logistickém centru. Doručoval zásilky. V nesnesitelném vedru i v mraze, s chronicky narušeným spánkem, hladový, s nejistotou na každém kroku i před sebou. Všechno to byly strašné práce — ale zároveň pro něj paradoxně představovaly prostor svobody uprostřed čínské společnosti, posedlé kariérou a úspěchem. Chu An-jen mohl pozorovat lidi kolem sebe, poznávat jejich osudy a psát osobní kroniku čínské pracovní síly z téměř nevídané perspektivy: sám sebe i své kolegy zachycuje s románovým citem pro detail, aniž by ze zřetele ztrácel kontext současné Číny, v níž se všechny ty drsné příběhy odehrávají.

Violet Powell huszonkét éves, fiatal nő Maine állam egyik kisvárosából. Éppen most engedik ki a börtönből, miután huszonkét hónapot ült ittas vezetés által okozott halálos balesetért, amelyben meghalt egy helyi óvónő. Harriet Larson nyugdíjas angoltanárnő, a börtön könyvklubját vezeti elítélt nőknek, eközben az üresfészek-szindróma nyugtalanító kilátásaival néz szembe.  Frank Daigle nyugdíjas gépész, aki még mindig nem tudta feldolgozni a Violet által megölt feleségével töltött házasságának bonyodalmait.  Amikor egy reggel egy portlandi könyvesboltban ők hárman találkoznak egymással, mindhármuk élete megváltozik.  A Szeretni annyi, mint kíméletlenül őszinte és mélységesen reményteli történet arról, hogyan lehet elengedni a bűntudatot és megragadni a második esélyt. Monica Wood a könyveire jellemző empátiával, szellemességgel, jóindulattal és mély megértéssel világítja meg a sorsfordító döntéseket, és a jótetteket, amelyek miatt érdemes élni.

Citadela, posledná zo Saint-Exupéryho siedmich kníh, predstavuje zavŕšenie jeho románového diela. Nejde však o tradičný román s jasnou fabulou a sujetom, ale o súhrn a obraz autorovho celoživotného poznania vyjadreného impozantným spôsobom. Do myšlienky preniká silný lyrizmus a myšlienka zas oživuje poéziu naliehavosťou a pravdivosťou. Unikátne exupéryovské spojenie reflexívnej a lyrickej zložky umožňuje prienik do podstaty ľudského sveta. Citadela tak nadobudla charakter masívneho sloja, v ktorom je uložené poznanie, nevyhnutné pre humanistický rozvoj civilizácie. Zároveň ide o vzrušujúcu objaviteľskú cestu k človeku, ktorý hľadá a nakoniec aj nachádza zmysel svojho života. Podľa autorových vlastných slov predstavuje knihu života, do ktorej vyústili všetky základné témy z jeho predchádzajúcich diel. Citadela je zároveň jedinečným dielom so stále živým posolstvom pre nás i pre ďalšie generácie.

A XIX. és XX. század fordulóján járunk. Panama párás levegőjében a változás feszültsége vibrál. Egy letűnő és egy születőben lévő korszak határán állunk, a senki földjén. Ahol ma még talajt érzünk a lábunk alatt, ahol ma még hegyek vonulnak büszkén, holnapra eltűnik minden, és a víz veszi át a hatalmat: két összeömlő óceán hullámai mossák el a múltat.Ez a gyönyörű és kissé ijesztő kép adja Cristina Henríquez egyszerre nagyszabású és bensőséges hangulatú regényének hátterét. Az író visszafogott eszközökkel ragadja meg a Panama-csatorna építésének feszített tempóban zajló, hatalmas tömegeket megmozgató, egyszerre felemelő és embertelenül kegyetlen munkálatait.A Panama-csatorna az emberiség történetének egyik, ha nem a legnagyobb mérnöki teljesítménye, ám a felépítéséről szóló nagyszabású regény a gazdasági, politikai nézőpont helyett elsősorban a történet emberi oldalára helyezi a hangsúlyt, azokra a történelemkönyvek lapjain meg sem említett szereplőkre, akiknek a mindennapi életéről, a sorsáról, a megélhetésért, a boldogságért, a szeretetért, az érvényesülésért a vívott küzdelméről nem sokat tudtunk mind ez idáig.A Panama - Átjáró a végtelenbe című regényben egy távoli korszak és világ ölt testet: emberek, tervek, álmok, sikerek és kudarcok vonulnak előttünk, és olyan mesés gazdagsággal kavarognak a sorsok, hogy nem is a történelem néz vissza ránk e bámulatos regény lapjairól, hanem maga az élet.

1930 telén egy eldugott kis tatár faluban Zulejka végzi mindennapos munkáját, mindenben engedelmeskedve idős, a kegyetlenségig szigorú férjének. Megismerték már az új, "kommunista" rendszer minden borzalmát, éheztek, tűrték a megaláztatást mint parasztok és mint tatárok - de ha fogcsikorgatva is, mindig összeszedték magukat. Tehát "kulákok". Most újra a "vörös hordát" várják rettegve... és az újabb csapás minden eddiginél pusztítóbb.Zulejkát kitelepítettek százaival együtt marhavagonban indítják el a mindenkori száműzöttek útján Szibéria felé. Egyszerű parasztemberek, leningrádi értelmiségiek, "néhai uraságok" és köztörvényes bűnözők, muszlimok és keresztények, pogányok és ateisták, oroszok, tatárok, németek, csuvasok gyűlnek össze az Angara partján, ahol napról napra kell kiharcolniuk élethez való jogukat a tajgával és a könyörtelen államhatalommal szemben.Zulejka az elképzelhetetlenül zord körülmények között, ott, ahová Allah keze talán nem is ér el, hiába imádkozik hozzá, jóformán rabszolgasorban tengődve találja meg igazi női énjét: szerelmes lesz, anya, vadász... szabad ember, egyenrangú a férfiakkal."Guzel Jahina regénye kétségtelenül női regény. A nők erejéről és gyengeségéről mesél, az anyaság szentségéről - nem egy angol gyerekszoba díszletei közé helyezve, hanem egy munkatelep, egy pokoli rezervátum világába, amely a világtörténelem egyik legnagyobb gonosztevőjének elméjében született meg."Ljudmila Ulickaja

Egy súlyos bajokkal küszködő társadalom képét festi meg új könyvében a szerző, szerencsére akkora adag humorral, ami megóvja az olvasót a depressziótól.A gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények a perifériára szorulnak, akciós parizert és olcsó kekszet vásárolnak. Így van ez Acélvárosban is, ahol úgy kell összetarhálni a következő sör árát, és a gumi mindig újrafutózott, sőt sokszor már az autó is elúszott. De miféle őrült bosszúvágy sarkallja a térség nagyvállalkozóját, a kekszkirályt, hogy hajléktalanná és munkanélkülivé tegye Berki Bélát, az egykori szépreményű gyógyszerkutatót, aki egy városszéli vityillóban húzza meg magát érettségi előtt álló fiával, és közterületesként keresi szűkös kenyerét? Ráadásul a feleségét is elcsaklizza. Pedig a szárnyaló szellemű, bár néha irritáló kisember csupán arra vágyik, hogy békén hagyják. Csakhogy nem hagyják. Vajon mi történik a világ rendjével, ha a főhősnek váratlan és bizarr segítőtársai támadnak, és közösen elkötnek egy kiselejtezett IFA-t? És mit segít, ha az egykori gyógyszerész dietetikussá képezte át magát, és ismeri a toxikus nápolyiszelet összes gyomorforgató összetevőjét?Hegedűs Péter új regényében egy apa-fiú kapcsolat megindító mélyelemzéséhez napjaink társadalmának vitriolos kritikája adja a hátteret. Igenis, a szerző látleletet vesz fel Magyarországról. A diagnózis gyászos - csak jókora adag akasztófahumorral lehet elviselni. S hogy van-e még remény? Úgy tűnik, a közteres szakik mindenre elszánt asztaltársasága képes olyan gyógymóddal előrukkolni, ami megkeseríti a kekszkirály szájízét, és megédesíti Berki, a kétségbeesetten kapálózó kis-nagyember életét. A kilátások pedig lehetnek bármily borúsak, az Olvasó kedélyét egészen biztosan felderíti az egész regényt beragyogó, sziporkázó nyelvi leleményesség.

A regény hőse, Haňt'a egy zúzdában dolgozik. Harmincöt éve műszakról műszakra egy zajos hidraulikus préssel vegyes papírárut semmisít meg. Bármit, ami odakerül: mindenféle kartonhulladékot, csomagolópapírt és persze sok-sok könyvet, újságot, folyóiratot, művészeti nyomatot és plakátot. Ha maga is gép lenne, csinálhatná mindezt oda sem pillantva, de Haňt'a nem gép, ő beleolvas, belenéz a halálra ítélt papírokba, aztán csak ámul a rengeteg okosságon, szépségen, amit az emberi tudás és képzelet teremteni képes, és mellette - mi mást is tehetne? - vadul vedeli a sört, hogy legyen ereje elvégezni a munkáját. 1977-ben, hét hosszú és nehéz esztendő után, ismét megjelenhettek Hrabal művei. No, nem az összes, csak azok, amelyeket a cenzúra arra alkalmasnak talált. A Túlságosan zajos magány azonban nem szerepelt közöttük. Hrabal egyik legsodróbb, legmélyebb és azóta is egyik legismertebb műve 1976-ban íródott, és bár nagy sebességgel terjedt kézről kézre szamizdatban, a korabeli csehszlovák kultúrpolitika kiszolgálói nem voltak annyira ostobák, hogy ne értsék meg elsőre Haňt’a példázatát az irodalom erejéről, a gondolat hatalmáról és elpusztíthatatlanságáról, végső soron a cenzúra örök kudarcáról, ostoba és hiábavaló embertelenségéről.

Két ?középiskolás szerelmének történetével kezdődik Murakami legújabb regénye. Banális kezdés? Ne számítsunk szokványos folytatásra!Egy nap eltűnik a lány, és hiánya annyira gyötri az idővel középkorúvá érő férfit, hogy elhatározza, bármi áron bejut a különös városba, amelynek létezéséről még a lány mesélt neki. A várost titokzatos, tán képzelt fal veszi körül, mögötte unikornisok barangolnak az emberek és tőlük elszakadó árnyékuk között, és a kapuőr dönti el, ki léphet be vagy ki. Itt él a lány, ki semmit sem öregedett, és nem ismeri fel a történetet elbeszélő egykori szerelmét. A férfi álomolvasó lesz a fal mögé zárt városban, míg a való életben megérzéseire hallgatva elköltözik Tokióból, és egy isten háta mögötti helyen főkönyvtárosnak áll. Ahogy telik az idő, egyre bizonytalanabbá válik a kétféle világot és a kettőt elválasztó, kiszámíthatatlan falakat illetően, de találkozik egy nagyon furcsa, sárga tengeralattjárós pulcsit viselő fiúval, aki talán segíthet abban, hogy meglássa, mi hiányzott neki mindvégig.

Miért pont Shakespeare? Miért írnak erről a pasasról már több száz éve? Miért nem tudunk szabadulni tőle? Miért nem lehet megunni? Miért kell még egy könyvet írni róla? - teszi fel kérdéseit a szerző, aki 33 évvel a legutóbbi, a teljes shakespeare-i pályát áttekintő magyar nyelvű szakkönyv megjelenése után ad mindezekre - igencsak időszerű - tudományos és rendkívül szórakoztató válaszokat monográfiaigényű könyvében. Ráadásul női kutatóként, aki így nemcsak az elmúlt bő harminc év kutatási eredményeivel tudja kiegészíteni eddigi ismereteinket! Pikli Natália a sok évszázados, egyre csak táguló Shakespeare-univerzum bemutatását és elemzését a nemzetközi és magyar tudomány legfrissebb eredményei alapján végzi: áttekinti a drámaírói pályát, feltárva a színdarabok belső, sajátos működési mechanizmusát, nem megfeledkezve a 16-17. századforduló Angliájának kulturális környezetéről. Ami viszont még különlegessebbé teszi ezt a "Shakespeare-bibliát", az a 20-21. századi filmekre és színházi előadásokra vetett pillantása, személyes érdeklődése és problémaérzékenysége, a kivételesen lendületes és szellemes nyelvezete. Mert a tudomány mögött ott az ember, és vele sokkal izgalmasabb (elkerülhetetlenül) újraolvasni Shakespeare műveit - minden korban és minden időkre.

A tizenhat éves Sofia éles nyelvű blogger, aki minden iskolatársáról könyörtelenül megírja a véleményét, és szereti, ha övé az utolsó szó. Nem csoda, hogy elképed, amikor új padtársa egyszer csak a fejéhez vágja: "Olyan vagy, mint egy négyzetgyök szám nélkül!"Sofia kezdetben megelégszik azzal, hogy a Négyzetgyök csúfnevet adja a csodabogár fiúnak, aki rendszerint szótlanságba burkolódzik és gumiszalaggal átkötött füzetekbe írogat. Később azonban kíváncsiságból, majd valódi megszállottságtól hajtva követni kezdi a fiút a rendületlenül zuhogó esőben. Végül egy egész iskolát érintő tragédia kell hozzá, hogy Sofia megfejtse rejtélyes padtársa titkát, és ezzel együtt önmagát is jobban megismerje.Kamaszokról szóló regény - nem csak kamaszoknak."Egyedi stílusú, önreflexív és minden erőlködés nélkül fiatalos regény."Alessandro Mari (1980) olasz író, fordított ifjúsági regényeket, dolgozott kiadói lektorként, országos napilapok kulturális rovatainak munkatársaként és televíziós műsorvezetőként. 2015 óta az Alessandro Baricco által alapított torinói Holden Íróiskola (Scuola Holden) tanára. 2011-ben az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának olasz résztvevője volt Nagyon is emberi remény című regényével, amely 2016-ban magyarul is megjelent.

Megrendítő és diadalmas történet arról, hogyan változtathatja meg az életet a szerelem, a barátság és a kitartás.Jundzse alexitímiával (az agya mélyén két mandula formájú neuronnal) született, ami miatt nehezen éli át saját és mások érzelmeit, haragját vagy félelmét. Nincsenek barátai, de szerető édesanyjának és nagyanyjának köszönhetően elégedett, biztonságos életet él. Az édesanyja antikváriuma felett lévő lakásukban színes cetlik igazítják el Jundzsét: mikor kell mosolyognia, köszönetet mondania vagy éppen nevetnie.Ám karácsony estéjén, Jundzse tizenhatodik születésnapján hirtelen minden megváltozik. Megmagyarázhatatlan erőszak töri darabokra az addigi megszokott világát, és egyik pillanatról a másikra egyedül találja magát. A veszteséggel küzdve először a néma magányt választja, de aztán megérkezik az iskolájába a problémás tinédzser, Gon, és kettejük között különleges kötődés bontakozik ki.Ahogy Jundzse nyitni kezd a világ és egyik osztálytársnője felé, valami lassan megváltozik benne. Amikor pedig Gon váratlanul életveszélyes helyzetbe kerül, Jundzse kiléphet gondosan megteremtett komfortzónájából, hogy önmaga számára is meglepő módon, egyszer csak hős legyen belőle.

Szerelem és halál, háború és üzlet, árulás és gyilkosság - e szavakkal lehetne röviden összefoglalni Pierre Lemaitre regényének cselekményét, amelynek színtere három egymástól igencsak távol eső város: Bejrút, Saigon és Párizs.A nagyvilágban szétszóródó Pelletier család tagjainak élete 1948-ban néhány hónap alatt döntő fordulatot vesz. A háború dúlta Indokínában eltűnt szerelmét kereső Étienne véletlenül egy elképesztő pénzügyi botrány nyomaira bukkan. Fivérének, François-nak egy brutális gyilkossági ügy teremt lehetőséget arra, hogy a továbbtanulás helyett egy párizsi napilap munkatársa legyen. A szintén Párizsban élő harmadik Pelletier fiú, Jean házsártos feleségén kívül saját démonaival is küzd, miközben a család egyetlen lánygyermeke, Héléne úgy dönt, hogy elhagyja a bejrúti szülői házat.Amikor aztán a körülmények kényszerítő ereje folytán az idős Pelletier házaspár is Párizsba érkezik, fény derül egy olyan titokra, amely közvetlenül összekapcsolja a regényt a szerző néhány éve megjelent, Viszontlátásra odafönt című könyvével.Pelletier asszony ismét megtorpant.- Indokínába?! De hát ott dúl a háború!Étienne már vagy ezerszer elmagyarázta neki, hogy igen, persze, háború van, de azért ez így nem egészen igaz. Hogyan tudná megértetni vele?- Az nem igazi háború, mama, nevezzük inkább konfliktusnak.- Az olyan konfliktust, amelyben halomra hullanak az emberek, háborúnak hívják.Pierre Lemaitre (1951, Párizs) francia író. Pályája első felében bűnügyi regényeket, később bűnügyi elemekkel átszőtt szépirodalmi regényeket, mozifilm-, tévéfilm- és tévésorozat-forgatókönyveket írt. Első megjelent könyvétől kezdve jelentős kritikai és közönségsikernek örvend. Számos irodalmi díjjal kitüntették, Viszontlátásra odafönt (2015) című regényéért elnyerte a rangos Goncourt-díjat.A regény alapján azonos címmel, 2017-ben film is készült Albert Dupontel rendezésében.

BÓDIS KRISZTA (1967) író, pszichológus, filmes. Létrehozta a Van Helyed Alapítvány-t, fölépítette és vezeti a Van Helyed Rendszer-t, amelyben intézményeket és komplex szolgáltatásokat működtetnek annak érdekében, hogy a mélyszegénység újratermelődését megakadályozzák. Társadalmi aktivitását alkotásközpontú szemlélet és módszertan jellemzi. Nemzetközi figyelmet keltő tevékenysége elismeréseképpen háromszor ítélték neki a Tolerancia-, kétszer az Emberség díjat, 2010-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban Raoul Wallenberg-díjjal tüntették ki. Tüdős Klára életéről szóló Istenhegy trilógiájának első kötete, a Kisasszonyképző 2022-ben, második kötete, a Korzón a pokolba 2023-ban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, a Kapszula Könyvtár sorozatában pedig Kemény vaj című regénye, amely egy a társadalom legkiszolgáltatottabb, legszegényebb, leginkább kirekesztett rétegéből származó fiatal lány felnövéstörténete.

1996 egy késő novemberi napján ereszkedik a Gatwick repülőtér leszállópályájára Saleh Omar gépe. Az idős férfi az Indiai-óceán távoli szigetéről, az eltérő kultúrák évszázados találkozóhelyéről, Zanzibárról érkezett, hamisított útlevéllel és álnéven, a táskájában pedig legféltettebb kincse, egy tömjénnel teli mahagóniládika. Korábban bútorüzlete és háza volt, férj volt és apa, ám most csak menedéket keres csendes magányába zárkózva. Mivel úgy tűnik, nem beszél angolul, kirendelnek mellé egy tolmácsot, az egyetemi oktató, költő Latif Mahmudot, aki szintén Zanzibárról származik. Amikor Saleh és Latif találkozik egy angol tengerparti kisvárosban, kiderül, a múltjuk nagyon is szorosan egymáshoz köti őket. Visszaemlékezéseik során feltárul családjaik ellenségeskedéssel terhes, szövevényes története, melyben szerelem, árulás, csábítás és birtoklásvágy egyaránt szerepet játszott. A háttérben pedig egy gyarmati uralom alól felszabadult nép küzdelmes sorsát is végigkövethetjük a Nobel-díjas Abdulrazak Gurnah saját élettapasztalatait is felszínre hívó, magával ragadó regényében.