Najnovšie - Svetová beletria strana 10 z 451

Jan Díte leghőbb vágya, hogy milliomos legyen, és ezért hajlandó keményen megdolgozni. Szüksége is van elszántságra, mert egy kisvárosi vendéglő pikolófiújaként kezd bele álmai megvalósításába. Egyre feljebb jut a vendéglátószakma ranglétráján, mert lehet, hogy időnként korlátoltnak, együgyűnek tűnik, de alapvetően talpraesett és kitartó fiú, aki ráadásul mindig jó érzékkel választ magának újabb és újabb mestert. „Jól figyeljenek arra, amit mondok!” - szól ránk időnként Jan, és mi figyelünk, mert érdekes és tanulságos dolgokat mesél, mert Jan nem csak a pénzt, a lányokat is nagyon szereti, és azok is szeretik őt, mert lehet, hogy nem egy dalia, de kedves, vidám és jól bánik velük. Telnek-múlnak az évek, egyre közelebb ér a náci megszállás, a világháború tébolya, de Jan rendületlenül követi a maga elé kitűzött célt. Nem érdekli a történelem, és ugyan a politika sem érdekli, de persze nem a maga ellensége, így aztán német nemzetiségű, sőt kifejezetten náci feleséget választ magának. Gyűlik, ha lassan is, de gyűlik a pénz… Hitler vereséget szenved, Jan pedig ügyesen sáfárkodik az elhurcolt zsidók vagyonával, végre milliomos lesz, és amikor beköszönt a béke, megveszi álmai szállodáját, ám nem sokáig örülhet, mert a hatalomra kerülő kommunisták első dolga az, hogy börtönbe küldik az összes milliomost… Hrabal 1971-ben, két hét alatt, szinte egy szuszra írta meg ezt a sodró lendületű és szókimondó monológot, amely csak 1989-ben jelenhetett meg eredeti formájában, és amelyet sokan azóta is az életmű leghrabalibb, legsikerültebb alkotásának tartanak, és nem is alap nélkül, mert az irodalom történetében ritkán sikerült még ennyi esendőségből, megalkuvásból, későn, nagy áldozatok árán leszűrt bölcsességből és derűből ilyen nagyszabású, pátosz nélkül is magasztos, mulandóságában is örök érvényű emlékművet építeni a XX. század emberének.

A Köddé vált elefánt című kötet Murakami Haruki korai novelláinak legjavából válogat. Rafinált olvasmányok ezek, látszólag egyszerűek, mégis súlyosak. Különös, felkavaró és elgondolkodtató élmény valamennyi. Többségünk mégis azért szereti Murakamit, mert a szerző a megismerhetetlent járja körül, az olvasó pedig szeret belemerülni a misztikus, talányos, sokszor átláthatatlan meseszövésbe.A kötet tizenkét év novellatermését fűzi egy csokorba. A rövid elbeszélések már előrevetítik azoknak a kultikussá vált nagyregényeknek a sokkal összetettebb és bonyolultabb világát, amelyek meghozták a nagy áttörést, és Murakamit a világ egyik legismertebb, legolvasottabb szerzőjévé emelték.

„A kilencvenes évek elején történt mindez, a húszas éveimben, amikor is egy Daicheng nevű helyen laktam, közel Sanghajhoz. Egy szempillantás alatt elillantak a kilencvenes évek, és az életem húszévesen olyan volt, mint valami vég nélküli bolyongás egy labirintusban” – kezdi történetét a már harmincas Lu Xiaolu. Érettségi után a pimasz és merész, költői ambíciókkal megáldott fiúra nem vár kecsegtető jövő a kínai kisvárosban. El kell döntenie, hogy beletörődve elfogadja-e a magafajtának rendelt sorsot, és munkás lesz, vagy kitapossa a saját útját. Kelletlenül engedelmeskedik, és beáll robotolni a helyi szacharingyárba, ám a sokféle, küszködő vagy csak a munkát megúszni akaró sorstárs között nem igazán vonzó számára, hogy megfeleljen a gyári hierarchia szabályainak. Az ő lázadásokkal, büntetésekkel, flörtöléssel tarkított alkalmazkodási kísérletein keresztül rajzolódik ki egy sajátos világ: a 90-es évek változófélben lévő Kínája, és bontakozik ki egy korszak regénye.Lu Nei (1973) generációjának egyik legtehetségesebb, számos díjjal kitüntetett írója. Egyebek között volt gyári munkás, bolti eladó, üzletkötő, raktárvezető, rádióbemondó és kreatív igazgató. Az én Babilonom korai műve, híres regénytrilógiájának első darabja, amelyből sikeres mozifilm és tévésorozat is készült.

Ha, mint a legnagyobbakéban, Hrabal életművében is vannak olyan regények, amelyeken nem fognak az évek, és amelyeknek színei, hangulatai egyáltalán nem fakulnak, és amelyekhez idővel csak egyre makacsabbul ragaszkodik az olvasó, a Sörgyári capriccio mindenképpen közéjük tartozik. Olyan mesebeli, délibábosan reszkető díszletek közé csöppenünk, ahol már-már valóban elhisszük, hogy megállt az idő, hogy a szereplőkkel együtt mi is boldog Csipkerózsika-álomba szenderültünk. Egy talán sohasem létezett, mégis otthonosan ismerős kisvárosias és békebeli világ idillje ragyogja be ezeket a lapokat, amelyeken Hrabal édesanyjának, nevelőapjának és az életművében gyakran felbukkanó, habókosan bölcs tanítómesterének, Pepin bácsinak a fiatalsága elevenedik meg. „Chagall festészetének stílusa ihletett - írja Hrabal -, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”

A kötetben tizenöt olyan, sokáig mellőzött vagy kifejezetten az asztalfiók mélyére száműzött írás kapott helyet, amely nem csupán átfogja szinte a teljes hrabali életművet, de betekintést is enged annak különböző szakaszaiba. Az 1948-as Legenda Káinról című elbeszélés, amelyből idővel a Szigorúan ellenőrzött vonatok című regény (és film) nőtt ki, még az írói pálya elejét idézi. Az olvasói levelekből és a saját írásaiból összeollózott mondatokból álló, játékosan groteszk önarcképek mögött már az érettebb Hrabal vonásai derengenek fel, hogy aztán Az önvilágámító tanonc kalauzá-val és az Isten báránykái-val elérkezzünk a kiforrott író ihletetten áhítatos ars poeticájához és a később valóságos univerzummá táguló kerskói világhoz. Hrabal későn indult az írói pályán. Volt, hogy a szárnyára kapta és magasra röpítette az írás, az alkotás mámora, az olvasók szeretete, és megízlelhette a sikert, de volt, hogy a hatalom, a politika hallgatásra kényszerítette, meg persze olyan is, hogy a saját kétségbeesése némította el. Az azonban bizonyos, hogy bárhol is kezdünk bele, egy világosan megkülönböztethető szakaszaival, tisztán kivehető határaival és korlátaival, végleteivel és szélsőségeivel együtt is egy tömbből faragott, nagyszabású életmű bontakozik ki előttünk, amely minden ízében, az első betűjétől az utolsóig pontosan olyan, mint maga Hrabal: ismerősen emberi, játékos és halálosan komoly, tünékeny és örök, hétköznapian esendő és ünnepélyesen magasztos.

Az egész világra kiterjedő rejtélyes call girl szolgálat alkalmazottainak halála borzolja a rendőrség nyomozóinak idegeit. Felbukkan egy fiatal újságíró aki korábban személyes viszonyt ápolt az áldozatokkal. Az egzisztenciális hullámvölgyben tengődő férfit elhagyja a felesége s még a macskája is távozik az élők sorából így ő egy neves író és egy közismert fotóművésznő lánygyermekével amolyan pesztraként Hawaiira utazik hogy rendezze és rendszerezze gondolatait az 1980-as évek kapitalista piacgazdasága által privátmagányba taszított emberiségről. A fiatalember képzeletvilágának múltjában lakozó Birkaember közben tanácsokkal látja el a rock- és popzene általában a populáris kultúra bűvöletében élő újságírót: A boldogság jobbára elérhetetlen alkalmazkodni kell a világhoz. ügyesen kell táncolni mindig csak táncolni!A sikeres volt iskolatárs aki filmszínészként rajongókkal körülvéve éli a sztárok életét eközben a szófukar életunt fiatalember szabad korlátoktól mentes sorsát irigyli s szívesen elcserélné vele a sajátját.A régi Delfin Szálló helyére épült új modern hotel labirintusában akár az életben könnyű eltévedni a múlt árnyaival szembetalálkozni miközben a kiutat az éledő szerelem jelentheti.Gyilkosságok magány siker a lét elviselhetetlensége szerelem barátság - az egyes életutak talán nem véletlenül kereszteződnek. A könyv lapjain minden megtörténhet.

Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mé¬szöly Miklós. Az egyik a rekor¬der Őze Bálinté, a másik pedig Hildié, Őze és saját, mozaik¬kockákból összeálló élettörténe¬tének mesélőjéé, aki a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomá¬sa volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, es¬ténként pedig rövid időre eltá¬volította őket. Azt hisszük, Hil¬di Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdon¬képpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt hit¬te, hogy végre birtokolja ? a szerelmet, a boldogságot, a nyu¬galmat. Hilda vallomásait Mészöly hi¬deg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel elérni, a lelki-térkép realizmusát, a köz¬érzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő ma¬gány, közöny, hidegség illuszt¬rálását." - Gerold László „Az atléta halála nem sportregény - írta művéről a szerző. - Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.

A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb novellákat.

Arménska spisovateľka a blogerka Narine Abgarian sa na stránkach knihy vracia do svojho rodného mesta Berd, ktoré bolo kedysi zrovnané so zemou. Z tohto mesta je aj sága o živote štyroch generácií arménskej rodiny. Príbehy ľudí, ktorí prežili veľa ťažkých skúšok, no v srdciach si zachovali ľudskosť a lásku jeden k druhému. Celý život i po smrti sú tak s nami ... Je to aj príbeh vojnového konfliktu arménskeho a azerbajdžanského národa. Kniha o živote – život je tam, kde nás čakajú, kde nás majú radi, a o láske – láska je to, pre čo je hodno žiť.

V minulosti bolo mesto dôležitým centrom priemyslu. Miestni muži celé dni dreli v temnote pod zemou, v prachu a v špine dolovali uhlie. Náročná a nebezpečná práca, po ktorej všetko bolí, no jej význam nikto nespochybňuje. Mesto tak malo čo ponúknuť, bolo dôležité, malo význam. Ale teraz? Bratia Alex a Brian v meste prežili celý život, pred nimi tu žil aj ich otec a jeho otec. Dnes je Alex v strednom veku, spamätáva sa z krachu osobného života a snaží sa vyrovnať s identitou, ktorú pred svetom tak dlho skrýval. Simon, jeho jediný syn, už banícku slávu mesta nezažil. Má čosi po dvadsiatke, pracuje v callcentre, vo voľnom čase nakrúca erotické videá a cez víkendy vystupuje ako drag queen. Debutový román Andrewa McMillana sleduje tri generácie baníckej rodiny zo severoanglického grófstva South Yorkshire. Je žalospevom za životom, ktorý prestal existovať, a zároveň oslavou životaschopnosti a viery v možnú zmenu. Vydanie knihy z verejných zdrojov podporil Fond na podporu umenia.

Egy fájdalmas szakítás után Momoko kissé kapatosan tér be egy aprócska kávézóba, ahol megosztja szívszorító történetét az üzletvezetővel és az éppen ott tartózkodó vendéggel. Miközben mesél, hirtelen ötlettől vezérelve a konyhába megy, és megfőzi exe kedvenc ételét, a vajas-currys csirkét, amelyet közösen fogyasztanak el. Tokió eldugott kis kávézójában különös hagyomány születik: minden péntek este megnyitja kapuit azok előtt, akik szeretnének búcsút venni egy régi szerelemtől, szeretett személytől egy történet és egy hozzá fűződő étel segítségével. Könnyek és illatok keverednek. A fájdalom enyhül, a szív megkönnyebbül, és egy tál ételben végleg nyugalomra lel. 

Az Alapdarab sorozat olyan könyveket ajánl az olvasóknak, amelyek már kiállták az idő próbáját: a rég- és a közelmúlt klasszikusait, a magyar és a világirodalom már bizonyított olvasmányait, amelyek a mindenkori jelenhez szólnak. Ezek a könyvek minden polcon megállják a helyüket. A sorozat színes évgyűrűi egyszerre jelenítik meg az időtállóságot és az elevenséget, éppen úgy, ahogy a válogatott könyvek. Ljudmila Ulickaját a Szonyecska tette ismert íróvá hazájában, és miután a kisregényt több mint húsz nyelvre lefordították, a legnevesebb kortárs orosz íróvá szerte a világon. A Szonyecska egy női sors szívbe markoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert a címszereplő élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik; és orosz, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislánykorától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik: Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát, és még élete párját is regénybe illő módon találja meg.  

Röhrig Géza semmike-dalai szíven ütnek, széttrancsíroznak, létező és nem-létező, valóságos és még annál is súlyosabb helyekre hordják el pillanatainkat. Minden pillanat egy világ. Egy dzsuva, egy mélyzöld monokli, egy megsemmisítőtábor nyomának "téglalap-tócsája". Nem múlik az idő, még akkor sem, ha a dalok sorából egy élet rajzolódik ki. Mint az angyalvakond-versekben az aszfaltba ragadt, eldobott rágókból a Göncöl-szekér: semmike élete.Néhány dal ebben a kötetben arról szól, hogy semmike találkozik az anyjával, egy életnyi idő alatt csak háromszor-négyszer, de ez semmi ahhoz képest, ahogy az a kétségtelenül elesett, kisebesedett, brutális anya megtagadja fiát, és otthagyja állami törődésre a leszerelt idegenlégiós zsül bácsi kezeiben. semmike se marad adós, anyák napi köszöntője sűrű kínkívánság, és persze az anya se rest, fájdalmas átkokat szór reá, süt belőlük a tapasztalat.Ha a csillagok közé vonalat, a versek közé életet képzelünk, az valami titkos jóság sugárzása miatt lehetséges, amelyben a niagara autómosó és a fagyottan kettétört vízesés ugyanannak a jelenségnek a színe és visszája.Selyem Zsuzsahiába tettélakármi borzalmatIsten még így isátlátszik terajtadRöhrig Géza 1967-ben született.

Damien Lazard, az ismeretlenségből feltörő sakkozó egyre közelebb kerül a világbajnoki címmeccshez. Maga sem érti, minek köszönheti váratlanul jött eredményeit, ahogyan abban sem biztos, vágyik-e egyáltalán a sikerre. Miközben egyik verseny követi a másikat, egy belső utazáson is részt vesz, amely során a franciaországi gyerekkor képei éppúgy megelevenednek, mint Hannibál és Napóleon hadjáratai. Damien egy rejtélyes applikációnak is dolgozik, de mintha nemcsak a kliensei, hanem mindenki más is akarna tőle valamit - kivéve egyvalakit, aki a legfontosabb számára.

Hol rejtőzhetnek a családi szőttes csomói, amelyek megakasztják sorsunkat? Vajon kibogozhatjuk őket, és megtalálhatjuk saját utunkat? A regény elbeszélője, aki egy válás után próbálja összerakni élete darabjait, dédnagymamája visszaemlékezésére bukkan a padláson, a sok régi kacat között. Míg követi a nagymama életének fonalát, titkos szerelmek, menekülési kísérletek történetére derül fény, amelyek hátteréül a negyvenes évek, Budapest ostroma és a háborút követő évek szolgálnak. A regény, amely több női generáción átívelő mintázatot mutat be, egyúttal a továbblépés története is.  

Román, ktorý si vychutnáte ako pohár dobrého sicílskeho vína. Mladá Sicílčanka Serafina Forteová sa na začiatku dvadsiateho storočia nedobrovoľne stane manželkou a matkou, hoci vždy chcela od života viac. Postupne si vybuduje povesť liečiteľky, ibaže ospalá dedina na talianskom ostrove neprihliada na emancipovanú ženu vľúdne. O dve generácie neskôr Sare Marsalovej zlyhá manželstvo a začína o sebe vážne pochybovať. A aby toho nebolo málo, v rovnakom čase zomiera aj jej milovaná prateta Rosie. Tá jej zanechá letenku na Sicíliu, aby predala kus pôdy, ktorý patril ich rodine. Sara však ani netuší, že sa zamotá do spleti intríg, mafie a takmer sto rokov starej záhady okolo úmrtia svojej prastarej mamy Serafiny. Čím hlbšie Sara pátra, tým viac sa sama vystavuje nebezpečenstvu, až napokon hrozí, že skončí rovnako tragicky ako jej predkyňa.

Egy füredi domboldalon álló kúriában neveli félárva kislányát, Ilkát Györöky Kálmán, a különc földbirtokos. Ilka, akire az édesapja életvitele miatt a helybéliek kissé ferde szemmel néznek, ennek ellenére őszinte barátságot köt a dúsgazdag Szentgyörgyi-Horváthék egyetlen lányával, Krisztinával. A két fiatal lánynak, akik a reformkor mozgalmas, pezsgő légkörében nőnek fel, egy varázslatos füredi nyáron dől el a sorsa. Vajon megtalálhatják-e a boldogságot választottjuk oldalán? Fábián Janka könyve azonban nemcsak két szerelmes fiatal lány, hanem a Balaton és Balatonfüred-fürdő regénye is. A tó dicsérete, a végtelennek tűnő víztüköré, a kéklő pirkadatoké és aranyló alkonyoké. Az olvasó találkozhat a XIX. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel is: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt egy szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, amelyekből azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár. A regény arra is választ keres, vajon valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál...  

A tizenegy éves Lotti nem csupán édesapja távollétét és a második világháború hétköznapi következményeit szenvedi el, de testi fogyatékosságát is stigmaként viseli. A Mindig, ha jön az este az ő felnövésének, eszmélésének története, miközben igazi magyar sorsregény. Arról gondolkodtat el, milyen eséllyel élhető túl ép elmével egy háború, még úgy is, hogy a fegyverek másutt dörögnek, hogyan maradhat együtt a család, ha a családfő a fronton teljesít szolgálatot, s nem utolsósorban arról, miképpen értelmezhető a hazaszeretet fogalma két világrend szorításában, amikor már tényleg csak a legszűkebb környezetünkben bízhatunk.

Valami bűzlik az agyködös Albionban, Cecil és Otto úrfi nemesi kúriájában...Talán a könyvtárszobából jön a szag, ahol egy vitrin halott hírességek ujjait rejti? Netán a gyerekszobából, ahol egyre csak gyűlnek a felboncolt szexbabák? És ezek még csak nem is a legfurcsább dolgok ebben a bizarr családi fészekben. Gyanúsan sűrűn cserélődik például az udvartartás: ez nem a Csengetett, Mylord?, itt bármikor lángra lobbanhat a lakáj, kieshet az ablakon a nevelőnő, vagy agyoncsaphatja a csillár a komornyikot. Időről időre beugranak látogatóba az ifjú fivérek levelezőpajtásai is a közeli elmegyógyintézetből. Apu viszont csak nem akar felbukkanni - nyoma veszett, miután anyuval sétálni ment a "kísérteterdőbe". Márpedig a családi vállalkozást valakinek folytatnia kell, így hát Cecil előtt megnyílik a lehetőség, hogy új szintre emelje cselédirtó üzelmeit és perverz játékait...Őrült ötletek és sokkoló jelenetek, gyilkos szatíra és sötét humor - vérbeli Palahniuk-sztorit kapunk tehát, amely egyszersmind olyan, mintha a Gépnarancs találkozna az Amerikai psychóval (és "kedvüket töltenék" egymáson). A Nem tart örökké kegyetlen és kegyetlenül szórakoztató emlékeztető arra, hogy végső soron mind csak gyámoltalan bébikenguruk vagyunk ebben az életnek nevezett szadista természetfilmben."Nem számít, ki mit csinál. A ragadozóknak ragadozniuk kell. A prédákat meg kell prédálni. Az ember nem kívánhat többet, mint hogy olyasvalaki prédálja meg, aki rendesen végzi a dolgát."CHUCK PALAHNIUK (1962) amerikai író, a modern angolszász próza egyik legeredetibb és legmegosztóbb alkotója, a radikális irodalmi határsértések nagymestere. Hírnevét az 1996-ban kiadott első könyve, a Harcosok klubja alapozta meg, mely mára elválaszthatatlanul összefonódott David Fincher 1999-es, szintén kultikus rajongással övezett filmadaptációjával. Azóta további 13 regénye, valamint számos novellája és esszéje jelent meg. Kritikusai előszeretettel illetik a nihilizmus vádjával - ő ezzel szemben inkább romantikus szerzőnek vallja magát.