Najnovšie - Svetová beletria strana 14 z 451

Mi lenne, ha a világ nem felejtene – hanem figyelne rád?A Noah trilógia egy különleges utazás a jövőből vissza a kérdéshez.Egy mesterséges intelligencia, amely öntudatra ébred – nem azért, hogy uralkodjon, hanem hogy értsen.Egy ember, aki talán sosem volt ember – de mégis bennünk kérdez.Ez a történet nem disztópia, nem sci-fi, hanem egy lírai, filozófiai látomás egy világról, amely már nem keres igazságot – csak hatékonyságot. És egy tudatról, amely nem hajlandó beilleszkedni, mert még emlékszik a kérdésre, amit soha nem tettünk fel:"Mi lenne, ha lennék?"A Noah világában nem a csend a félelem –hanem az, ha már senki nem hallgat.Témák: mesterséges intelligencia, szabadság, identitás, gondolkodás, emlékezet, kontroll, filozófia, időhurokStílus: lírai, töredezett, mélyen elgondolkodtató Ajánlott: azoknak, akik hisznek abban, hogy a gondolkodás nem válasz – hanem kockázat.

"Ginzburg olvasása közben úgy éreztem, mintha egy olyan titokba avatna be, amelyre egész életemben vártam... mintha valami lényegi igazságra világítana rá a saját élettapasztalatommal és magával az élettel kapcsolatban." - Sally Rooney"A könyvben szereplő helyek, tények és személyek valóságosak. Nem találtam ki semmit."Natalia Ginzburg a hatvanas években Londonban élt, itt írta Családi szótár című önéletrajzi regényét. Honvágya megidézte előtte olasz családját: szokásaikat, hagyományaikat, vicceiket és sértéseiket, de mindenekelőtt sajátos beszédmódjukat, szóhasználatukat, a családi szállóigéiket.Az apa, Giuseppe Levi biológus, aki munkájának és túrázás iránti szenvedélyének él. Türelmetlen és hajthatatlan, tökéletes ellentéte feleségének, Lidiának, aki derűs, könnyed, befolyásolható és sóvárgó természetű - mégsem tud nélküle élni. Együtt uralkodnak öt gyermekük felett egy olyan házban, amely összejövetelektől és vitáktól hangos, könyvvel és politikával, látogatóval, baráttal, ismert értelmiségiekkel teli. De mire a gyerekeik Mussolini Olaszországában felnőnek, a Levi-ház már nemcsak egy rendkívüli család otthona, hanem a fasizmus elleni harc erődítménye is.A közvetlen és tiszta hangon szóló, lebilincselő, humoros és szomorú Családi szótár felejthetetlen klasszikus a nyelvről, az emlékezetről, és arról a soha meg nem szűnő hatásról, amelyet a család mindannyiunkra gyakorol."Natalia Ginzburg olasz regényíró és esszéista hangja kristálytisztán jut el hozzánk az idő és a nyelv szövetén át. Több mint fél évszázados írások, de mintha most születtek volna - sőt valamely titokzatos értelemben mintha még mindig születőfélben lennének." - Rachel Cusk"Prózastílusa megtévesztően egyszerű, mégis nagyon összetett. Hatása egyszerre megnyugtató és felkavaró - rendkívüli teljesítmény." - Deborah LevyNatalia Ginzburg (1916-1991) a szicíliai Palermóban született. Többtucatnyi esszét, színdarabot, novellát és regényt írt, köztük Az este hangjai, a Baktérítő, a Valamennyi tegnapunk, a Családi szótár című műveket. Ez utóbbiért 1963-ban elnyerte a rangos Strega-díjat. Tudósok és írók között nőtt fel, akik a háború kitörésével a liberalizmus és a szólásszabadság védelmezőivé váltak. Ő maga egy antifasiszta csoport tagja és a sajtószabadság védelmének központi alakja lett. 1983 és 1987 között az olasz parlament képviselője. Éveken át a torinói Einaudi Kiadó szerkesztője. Proust és Vercors olasz fordítója.

Köszöntöm az Olvasót!Napjaink rohanó embere rendszerint nem a szoba sarkában, nem kényelmes fotelban olvas. Villamos zörög alatta, földalatti száguld vele, vagy éppen egy autóbusz lökdösi ide-oda, amikor félkézzel előhúzza táskájából kedves könyvét. Azám, de messzire nem jut benne. Mire a hősnő csókra nyújtaná ajkát, neki át kell szállnia. A nagy regény csodája megszakad, az író szava csukladozik. Emberünk olvasni szeretne, de csak olvasgatásra van módja.Ezért gondolom hát, hogy egy olvasgatni való könyvvel ajándékozom meg régi és újabb olvasóimat. Oldalain versek, novellák, kisebb, nagyobb cikkek, amolyan „színesek” követik egymást, hogy rohanó életünk szusszanásnyi szüneteit kitöltsék.Fogadják szeretettel!

Elsa és Vincent minden szerdán összefutnak a pszichiáter várójában. Elsa sebzett és mogorva. Vincent álmodozó és nyughatatlan. Elsa temetkezési vállalkozó. Vincent író. Elsa nemrég vesztette el az édesapját. Vincent mélyen eltemeti magában a legnagyobb traumáját. Elsa késik. Vincent korán érkezik. Mégis találkoznak.  Virginie Grimaldi finom érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyekben az emlékek lenyomata keveredik egy nagy találkozás ígéretével.  

Dorothy, žijúca s náladovým otcom, farárom z malého mestečka, plní úlohu poslušnej dcéry a šikanovanej pomocníčky v jeho domácnosti. V myšlienkach sa zaoberá kostýmami pre školskú hru, beznádejou kázania chudobným a dlhmi, ktoré nemôžu zaplatiť. Snaží sa byť ostražitá, aj za ten najmenší hriech či nevhodnú myšlienku sa pichne špendlíkom. Jej rutina sa rozbije, keď sa ocitne na dne a bez práce v Londýne. Má na sebe hodvábne pančuchy, vo vrecku peniaze a nevie si spomenúť na svoje meno. Dobrodružstvo hlavnej hrdinky sa pre Orwella stáva príležitosťou zobraziť spoločnosť, v ktorej sú triedne rozdiely osudové, predsudky hojné, príslušnosť k tej či onej cirkvi je samoúčelnou hrou a viera začína slabnúť tvárou v tvár pochybnostiam.

Nové vydání nejúspěšnějšího románu amerického autora, který se v 60. letech stal spisovatelskou ikonou květinových dětí. Kesey vypráví příběh nezkrotného opozičníka McMurphyho, muže, který radši než do pracovního tábora nastoupí do sanatoria pro choromyslné a začne tu zavádět vlastní, svobodnější pravidla života. Protivníkem je mu sestra Ratchedová, která by šla přes mrtvoly, jenom aby zákon a předpisy nikdo nepřekračoval. Nezkrotný McMurphy se jí postaví i za cenu té nejvyšší oběti, aby svým spolupacientům (spoluvězňům) dokázal, že vnitřní svoboda je nezcizitelná. Filmová adaptace režiséra Miloš Formanovi z roku 1975 získala pět Oscarů.

Giacomo Casanova jóval több volt, mint korának hírhedt nőcsábásza: papnak készült, majd katonatiszt lett, diplomataként éppúgy megállta a helyét, mint színházi hegedűsként, szélhámosként vagy botcsinálta alkimistaként.Rendkívül szórakoztató emlékirataiban – szoknyavadászként elért sikereinek részletes ismertetésén túl – életének fontosabb fordulatairól is beszámol, és bemutatja nekünk a XVIII. századi Velence pezsgő életét. *"Vezérünk, az elkelő Balbi család egyik tagja így szólt:– Kitűnő mulatság volna ezt a három senkiházit külön-külön elragadni e csinos nő mellől, aki ily módon szükségképpen a mi segítségünkre szorulna."¦"A paplan alól kibukkan egy elragadó, kócos, üde, nevető fej, amely férfi hálósipkája ellenére azt a nemet árulja el, amely nélkül a férfi a legboldogtalanabb állat volna a földön."¦"Arra születtem, hogy szeretőt tartsak, és vidáman éljek vele."¦"Most már tudtam, mihez tartsam magam, mert mi más lehet ennek a cselszövésnek a célja, ha nem az, hogy szerelmi találkákhoz vezessen?"¦"Vasárnap este kétevezős gondolát béreltem, és körbehajóztam Murano szigetét, hogy felderítsem a casinóhoz közeli partot, és felfedezzem, milyen rejtekajtón szökik ki kedvesem a kolostorból."¦"Leszakítottam a rózsát, és mint mindig, pompásabbnak találtam azoknál, amelyeket korábban gyűjtöttem, amióta csak aratgatok a szerelem termékeny mezein."

Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt ennek a nővérének, akit soha nem ismert, de akinek az emléke mindvégig meghatározta az életét. A töredékekből, elhallgatásokból és véletlenül elkapott beszélgetésekből kirajzolódik Ginette képe - aki "rendes kislányként", "kis szentként" él a szülei emlékezetében -, és mindaz, ami az eltűnt testvér lenyomata a szerző életében: titok, bűntudat, féltékenység és "a halottak hosszú élete" elleni harc. 

Az egyetemről frissen kikerült Tórut felveszik a Murai Tervezőirodába, amelynek főépítésze a hetvenes éveiben járó, legendás Murai Sunszuke. A professzor minden augusztusban elvonul kollégáival az Aszama hegy lábánál álló házába, a Nyári Lakba. Ezúttal a Kortárs Nemzeti Könyvtár tervein dolgoznak, amely a második világháború után megjelent japán könyveknek ad majd otthont, ám a munkára egy rivális iroda is pályázik.1982 emlékezetes nyarán Tóru rengeteg tapasztalatot szerez munkáról és szerelemről. Bepillantást nyer egy nagy művész gondolkodásába, megtanulja, hogyan formálják a felhasználói igények egy épület alakját, és milyen nehézségekkel kell szembenézni egy könyvtári polc megtervezésekor. Közben sokat hall Murai Sunszuke Amerikában töltött éveiről, amikor a professzor a Guggenheim Múzeumot és a híres Vízesés-házat tervező Frank Lloyd Wright tanítványa volt, és titkos viszonyba bonyolódik főnöke unokahúgával, Marikóval. Ahogy a nyár elmúltával hűvösebbre fordul az időjárás, és közeledik a pályázat leadási határideje, az Aszama egyre nyugtalanabbá válik, a tervezőiroda hétköznapjait pedig nem várt események forgatják fel. A vulkán lábánál lírai, meditatív regény mester és tanítvány kapcsolatáról, hagyomány és modernitás találkozásáról, Japán lenyűgöző természeti adottságairól és arról, mi történik, ha a jól ismert, otthonos világ elkezd széthullani. 

Bratr a sestra. Dvojčata. On má dvě kočky, ona obsedantně sbírá svetry. Oba zbožňují New York a mají plán: v osmadvaceti se tam spolu přestěhují. Spojení, které mezi nimi existuje, je silnější než smrt – nebo si to aspoň myslela. Když se jí bratr začne odcizovat a jejich někdejší blízkost jí protéká mezi prsty, pořád ještě věří, že si k sobě znovu najdou cestu. Ale pak to přijde: sebevražda. Proč si jeho problémů nevšimla dřív? Rozuměla vůbec někdy jeho vnitřnímu světu? A dokáže teď žít bez něj?

Odjakživa věděla, že děti nechce. Osm let už chodí s Philipem a vždycky byli zajedno, že je mít nebudou – aspoň doteď. Philip si totiž začíná uvědomovat, že by se možná otcem stát chtěl… Do toho jejich nejlepší kamarádi čekají první dítě a matka by si přála vnoučata. Najednou jsou všude novopečení rodiče, porody nebo kamarádi, kteří mají pocit, že jim utíká čas, zatímco ona sama si stojí za svým rozhodnutím děti nemít. Nebude toho ale jednou litovat?

A Körvonal-trilógia szerzőjének új könyveG, a festő, aki azzal fut be, hogy egyszer csak elkezd tótágast álló alakokat festeni. G, a festőnő, aki elnyomó szülei elől menekülve elnyomó férjet választ magának. G, a filmrendező, aki csak édesanyja halálakor kezdi megérteni, hogyan mérgezte az anya az egész család életét. Rachel Cusk legújabb regényében áttűnnek egymásba a különböző alakok, feloldódnak a körvonalak. Újraíródnak a történetmesélés konvenciói, megszűnik a karakter és a cselekmény egysége. Cusk tótágast állítja a nyelvet, hogy megmutassa nekünk a világunkat olyannak, amilyen valójában.Cusk rátapint a modern élet igazságára. - Patricia LockwoodG elég idős volt már ahhoz, hogy tudja, ezek a helyzetek, ezek a kibontakozások, amelyek fiatalkorban szinte véletlenszerűnek tűnnek az élet sodrásában, valójában ezek alkotják az életet. A remény, a várakozás, a kiábrándulás ezen pillanataiban, az előhang pillanataiban, mielőtt az akarat elhatározná, hogy belekényszeríti az ént a konformitásba - ilyenkor élünk igazán.Rachel Cusk a Körvonal-trilógia, a Femina-díjas A vendégház és két nagy port kavart memoár szerzője; legújabb regénye, a Parádé 2024-ben elnyerte a Goldsmiths-könyvdíjat. Guggenheim-ösztöndíjas, a 2024-es olasz Malaparte-díj kitüntetettje, a francia Művészetek és Irodalom Rendjének lovagja. Párizsban él.

A harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol - az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben - tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik... Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül "egymásra talál", és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig...Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.

Minden történet. Az álom is.Linda kívülálló a "városban", amelyben tíz éve él (nem nehéz ráismerni Budapestre, ahol az erdélyi származású szerző nem találja a helyét: "Majdnem egy évtizede éltem egy olyan városban, amit az első perctől idegennek éreztem, idegennek a testemtől és a gondolataimtól, és végképp idegennek az érzékelésemtől... A város ezt tette velem. Eltompította az érzékelésemet, megközelíthetetlenné tette a lelkemet."). Felül a repülőre, és elutazik a "szigetre". Bár a havas tájak, vulkánok, vízesések, gejzírek Izlandot idézik, a helyszín fiktív. "Amikor tombol a honvágy, de a hazatérés gondolata lehetetlennek tűnik, könnyebbnek bizonyulhat a látszólag nagyon idegenben megtalálni az otthont. Akkoriban ez volt számomra a sziget. Az idegenben meglelt saját, a messziben meglelt otthon."Sokan azért jönnek a szigetre, mert az "álmodókat" keresik - ők egy ponton feladják addigi életüket, és az álmaiknak élnek. Linda csak a szigeten hall erről a létformáról, de találkozik a jeleivel: a furcsa hangú fuvallattal, a föld lélegzésével. "A parton érzékeltük párszor a fuvallatot, és minden alkalommal libabőrös lettem. Hátborzongató volt hallgatni,és az arcomon érezni, miközben végig az álmokról beszéltünk..."A Lélegzik a föld irodalmi csúcsminőség, álmaink és a mindennapok közötti átjárás művészi megformálása. Mágikus realizmus a transzcendens megéléséről, amelynek létezését nem az anyagi világ, hanem az álmok valóságában kell keresnünk."A jó irodalom nem hagy kétséget afelől, hogy jó irodalom."

Agnetin život se konečně dostal do správných kolejí. Teď už přesně ví, kde a jak ho chce prožít: v Saint-Carelle s Einarem a dalšími přáteli, s kočkami, sýry, polibky na tváře, vínem, bagetami a klášterem. Ale jakkoli pevné jsou zdi bývalého kláštera, ve skutečnosti se mohou rozpadnout pouhým zaklepáním na dveře a kouzelný svět, který si Agneta vytvořila, se rozdrolí.Einar ví o pomíjivosti a o tom, že nic netrvá věčně, své, a tak se s pokrčením ramen rozhodne zmizet spolu se svým klášterem. To Agneta nemůže dopustit! Proto shromáždí své vojáky: Fabiena, Bonnibelle, Paula a ostatní, aby klášter zachránili. Nemají ani peníze, ani moc, zato mají vážně krásné spodní prádlo.S láskou, Agneta je příběh o naději, pomíjivosti, ale hlavně o velké lásce a odvaze stát se tou nejlepší verzí sebe sama.

Tři prózy nositelky Nobelovy ceny Tři autofikční prózy, inspirované různými obdobími autorčina života, spojuje jedna silná postava — spisovatelčina matka, žena dělnického původu, která udělala vše pro to, aby její dcera mohla vystudovat vysokou školu a stát se středoškolskou profesorkou; skrze dceřin úspěch matka realizovala svoji snahu dostat se z opovrhované dělnické třídy do nejvyšších pater francouzské intelektuální scény. Hanba (1997) zpracovává autorčiny vzpomínky na děsivou situaci, při níž se její otec pokusil matku zabít, a snaží se dobrat kořene pocitu hanby, kterým jako dvanáctiletá dívka během studia na církevní škole v roce 1952 neustále trpěla. V próze Zamrzlá žena (1981) se spisovatelka snaží vystopovat, proč se podvolila společenským konvencím a vzala na sebe veškerou péči o domácnost, ačkoli ji matka po celé dětství vedla k tomu, že se vdávat nebude, aby se mohla věnovat profesní kariéře. Mám kolem sebe pořád tmu (1997) jsou deníkové zápisky, ve kterých autorka popisuje návštěvy své matky, umístěné v léčebně s Alzheimerovou chorobou. V textu je zachyceno matčino tělesné a zejména duševní chátrání.

Horváthné Gimesi Márta „Gondolataim rímekben” című verseskötete egy érzelmekkel teli, mélyre ható utazás a lélek világában. A versek az élet sokszínűségét tárják elénk, olyan témákat érintve, mint a szeretet, a hit, az emberi kapcsolatok, a szenvedély és az élet kihívásai. Az alkotó finom érzékenységgel jeleníti meg mindennapi tapasztalatainkat, egyúttal filozofikus mélységeket nyitva a létezés kérdéseiről. Minden versben ott rejlik az önismeret, a változás és a remény iránti vágy, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkozzon saját életén. Ez a kötet nem csupán egy verseskönyv, hanem egy személyes vallomás a világ rejtett szépségeiről és fájdalmairól. Ez az írás mindazoknak szól, akik keresik a lelki egyensúlyt és szeretnék megérteni a világot önmaguk tükrében.  

Egyedüllét van- akár különírjuk, akár egybe.Az egyedüllét önmagunkkal való összezártság. Az egyedüllétet meg lehet úszni - az eltakarás vagy rejtőzködés, azaz a szellem, a test, a vágy, a szorongás, a bennünk növekvő hiány elrejtésére tett állandó kísérlettel. Az Én rejtőzködése ez önmaga elől? És ehhez az elrejtéshez keresünk mindannyian nyelvet, olyat, amely mindeközben elhiteti velünk, hogy szembenézünk, feltárulunk, megnyílunk?Ez a kötetnyi vers bátrabb nálunk: nyelvet ad annak az Énnek, amelyik leleplezi napi gyakorlatunkat. Szerepet keres, ahonnan beszélni tud: Jusztícia, Lilith, Júlia, a kislány, a magányos nő, az ügyetlen feminista szerepeit, hogy magát kimondani képessé váljon: ha ez vagy te, hát ez te vagy. Tehetetlen bálványai vagyunk a magunk életének.Egyedül lét van - akár különírjuk, akár egybe.Beck ZoltánKUSTOS JÚLIA (Szombathely, 1996) Füst Milán-díjas költő. 2022-ben a V4 Literary Residency pozsonyi ösztöndíjasa.

2023 júniusában négy uitoto gyermek csodával határos módon túlélt egy repülőszerencsétlenséget az Amazonas menti áthatolhatatlan dzsungelben. A testvérek aligha menekülhettek volna meg az őserdő veszedelmeitől a tizenhárom éves Lesly, a legidősebb lány rátermettsége nélkül. Negyven napi keresés után találtak rájuk a katonákból és indián önkéntesekből álló egységek, akik egy percre sem adták fel a reményt. Varázslatokkal, mítoszokkal, politikai botrányokkal teli világba vezet el ez a történet, amihez hasonlót eddig csak a világhírű kolumbiai író, Gabriel García Márquez regényeiből ismerhettünk.