Najnovšie - Beletria strana 493 z 500

Az Újrakezdők negyedik részében ismét a balatoni kisváros sétányára kalauzol bennünket egy izgalmas történet. Zsuzsa, a Lady Lavender pultja mögött idézi fel múltját, egy elveszett szerelmet, és régóta rejtegetett titkok kerülnek napvilágra. Ahogy peregnek a napok, az egykori érzelmek más megvilágításba kerülnek, és hősnőnk eltűnődik: talán rossz helyen kereste a boldogságot? A korzón vaníliás sütemények csábítják egy másik élet felé, de lehet, hogy a múltja nem ereszti. Hidasi Judit regényében a Balaton-part ismét megtelik élettel és izgalommal. A Prosecco Klub tagjai a sétányon élik szinte minden percüket, felbukkan Éva, Nóri és Gabi is. Szerelmi életük pedig természetesen most sem mentes a bonyodalmaktól. A választ sokszor Zsuzsától várják, aki ezúttal azonban saját érzéseivel és döntéseivel kénytelen szembenézni. „Tele van élettel, jókedvvel és újrakezdéssel!” - DontForgetToSmileAndRead „Olvasás közben éreztem az illatokat, az ízeket, hallottam a Balaton hullámait.” - Szavak erdeje „A karakterekkel könnyű azonosulni és megérteni, mi a mozgatórugójuk, mit, miért tesznek.” - ReAd-Blog

J. D. Robb lebilincselő új regényében Eve Dallas hadnagy egy nyugalmazott kolléga gyanús halálának az ügyében nyomoz. Eve Dallas hadnagy épp rég megérdemelt nyaralásáról tér haza, amikor egy halálesethez riasztják. Az áldozat Martin Greenleaf, a Belső Nyomozati Ügyosztály nyugalmazott századosa. Az eset első pillantásra öngyilkosságnak tűnik, de Eve kétségei egyre szaporodnak, ahogy megvizsgálja a helyszínt. Egy nyitva maradt ablak, egy szerető feleség és család, egy túl tökéletes búcsúlevél – Eve ösztönei azt súgják, gyilkosság történt. Végül is Greenleaf sok mocskos zsarut juttatott rács mögé negyvenhét éves szolgálata alatt. Nagyon is lehetséges, hogy megtorlás történt – és Eve addig nem nyugszik, amíg le nem zárja az ügyet.

Jókai varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá. E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán - ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság. 

Bakos Gyöngyi rövidtörténetei napjainkban játszódnak, zömmel Budapesten, de akadnak olyan novellák is, melyekben a hősök Pozsonyba vagy Bécsbe utaznak. Míg más novellistáknál a karakterek vágynak az utazásra, addig Bakos Gyöngyi figurái sokszor inkább csak tervezik az utazást, sakkoznak a variációkkal, mérlegelik a következő lépést, ízlelik a lehetséges megszólalást. Akár azt is, hogy egyáltalán megszólaljanak-e. Hétköznapinak tűnő, mégis furcsává váló élethelyzetekben találkozunk velük: meglátnak egy ismeretlen embert az utcán, találkozóra hívnának valakit, várják a futárt, odaadnak egy könyvet, inget válogatnak. Ezekben a történetekben sokszor az lesz fontos, hogy mit nem árul el az elbeszélő: titkok, elhallgatások vagy éppen félig kimondott szavak lesznek lényegesek. Ahogyan a szerző izgalmas bemutatkozó kötetében (Nyolcszáz utca gyalog, 2020) is titkos főszereplő volt Budapest, úgy a Nixon nem tud lépcsőzni lapjain is nagyon fontos lesz a főváros, ahol ugyanúgy lehetséges a találkozás, mint az elrejtőzés, akár önmagunk elől is. Mindehhez fanyar irónia, hűvös humor és mindezt ellensúlyozó zsigeri empátia társul. 

Aline de Dion Párizsban, fiatal orvosként éli mindennapjait a munka és a családja bűvkörében egészen addig, amíg egy barátnős estén összefut középiskolai barátjával. Attól az estétől fogva élete felborul, férje különös viselkedése új érzelmeket vált ki belőle. Később a vártnál is rosszabbra fordulnak a dolgok, és egyre több titok veszi körül a fiatal nőt. Egy szörnyű baleset után felveszi a harcot a titokzatosság ellen, de nem várt fordulatok következnek be. 

„Olyan, mintha hintán ülnénk, ingázunk, mindig változik a viszonyunk.”Hányszor szerethetünk igazán? Megölheti-e a szívet egy feldolgozhatatlannak hitt veszteség?Patrik lassan két éve temette el Imit. A gyászon szülei és barátai igyekeznek átsegíteni, az ő kedvükért létezik, igyekszik túlélni a hétköznapokat. A tomboló ürességet azonban egyre inkább kezdi kitölteni Márk: a jelenléte, a mosolya, az egész lénye lassanként új jelentést kap Patrik szemében. Tíz év barátság után változik a kép, úgy tűnik, egy viszonzatlan szerelem irányába…A kötet a Falak testvérregénye.

Azt hiszem, az lenne itt a trükk, hogy az ember el tudja hessegetni az önvád érzését. Ez a lényeg. Örökre persze nem tudjuk elhessegetni, mert mindig elkövetünk olyan hibákat, amelyek miatt önvád mardossa az embert, de a legjobbak közülünk képesek elevickélni a hatvanas vagy hetvenes éveikig, és csak akkor adják be a derekukat. Én harminchét évig bírtam...Katie Carr jó ember - legalábbis mindig ezt hitte magáról. Elvégre hű feleség, derék családanya s amellett orvos... Ám egyszer csak megcsalja a férjét, aztán közli vele, hogy válni akar. Nem az új szerelem miatt - ha az szerelem egyáltalán -, hanem mert nem bírja tovább férje állandó cinizmusát, mert a húsz év házasság szép lassan felmorzsolta kapcsolatuk meghittségét, s mert... mert kicsúszott a száján.S ekkor váratlan fordulatot vesznek az események. Nemcsak Katie házasságában, hanem a fejében is minden alaposan összezavarodik, amikor megjelenik a képben a DJ JóHír nevű "hitgyógyító". És amikor a férje az ő hatására egy csapásra megváltozik - az addig mindennel elégedetlenkedő, morcos David most mindenkit meg akar érteni, mindenkit szeretni próbál, sőt...Hát igen, ami ezután következik, az már végképp túlzás egy olyan ember számára is, aki egyébként büszke rá, hogy legjobb tudása szerint segít másokon, és a gyerekeit is e szerint próbálja nevelni.

Egy londoni kispolgár lakásában különös dologra ébrednek: a fürdőkádban egy teljesen meztelen holttest fekszik, orrán aranykeretes cvikkerrel. Az illető kilétét homály fedi, ám a nyomozásba hamar bekapcsolódik a detektívvé avanzsált Lord Peter Wimsey, aki elhatározza, hogy a kezébe veszi a rejtélyes ügyet. A rendőrség azt feltételezi, hogy a holttest az előző este eltűnt bankáré, Sir Reuben Levyé lehet. A londoni pénzember ügyében szerencsére Lord Peter barátja nyomoz, így Wimsey csatlakozik hozzá, és arra a következtetésre jutnak, hogy a két eset valószínűleg nem függ össze egymással. De akkor vajon ki lehetett a kádban talált ismeretlen, és mi történhetett egy jómódú, köztiszteletnek örvendő bankárral, akinek, úgy tudni, nem voltak ellenségei? A megválaszolatlan kérdések látszólag Lord Wimsey csavaros észjárásán is kifognak, ám pár lépéssel így is a rendőrök előtt jár...

Vonnegut harmadik posztumusz novelláskötetét tartja kezében az olvasó. Tizenhat kitűnő történet sorakozik a könyvben. Jobbnál jobbak. És bővelkednek életrajzi elemekben. Egy falusi asszony elhatározza, hogy megkeresi szerelmes levelezőpartnerét. Az ateista lapszerkesztő akaratán kívül lesz a karácsonyi ünnep motorja. A diktafonról dolgozó vidéki gépírólány egy gyilkos szavaitól gyúl szerelemre. A ripacs hőstenort fánküzletével tartja távol az operaszínpadtól saját énektanára. És hát a két festő felejthetetlen párviadala! Csupa döbbenetes írás. Mulattatnak, megrendítenek. 1950 és 1954 között keletkezhettek. Amikor az amerikai emberek a győztes háború után vagyonról és hírnévről, könnyű életről álmodoztak, de kemény falakba ütköztek. Vonnegut abszurd humora és kimeríthetetlen fantáziája már a pályakezdés idején is pontosan jelezte, hogy belőle majdan a földkerekség egyik legragyogóbb és legnépszerűbb gondolkodója lesz."- Normális esetben a mézeshetek elmúltával a férj első és legvadabb álmai köddé válnak - elmélkedett Hoenikker. - Asszonya többé már nem égi tünemény. A férfinak ilyenkor az a nehéz, de vonzóan érdekes feladata, hogy megvizsgálja, voltaképpen kit is vett feleségül.George azonban más utat keresett. Örökre megőrizheti azokat a legelső, vad álmokat, övé maradhatna a mézeshetek előtti nő, ha Jennyben új életre kelti.""Kamaszkorom óta faltam Vonnegut könyveit, de valahogy csak akkor döbbentem rá, milyen erőteljes erkölcsi pedagógia árad belőlük, midőn elolvastam két posztumusz novelláskötetét, A repülő macskát és ezt a gyűjteményt."Dave Eggers

"A nyelv is kés. Fel tudja vágni a világot, és feltárja értelmét, belső működését, titkait, igazságait. Át tud hatolni egyik valóságból a másikba. Felhívja a figyelmet az üres dumára, kinyitja az emberek szemét, szépséget teremt. A nyelv az én késem."2022. augusztus 12-én Salman Rushdie éppen a politikai okokból üldözött írókról készült beszédet tartani New York állam egyik kisvárosában, amikor egy vallási fanatikus merényletet kísérelt meg ellene. Rushdie csodával határos módon túlélte a tizenöt késszúrást, ám maradandó sérüléseket szenvedett, többek között elvesztette jobb szeme világát is.Ennek a traumatikus eseménynek és az utána következő testi-lelki felépülésnek a krónikája a Kés című kötet. A Booker-díjas szerző megkapó őszinteséggel és intimitással beszél a kórházban töltött heteiről, a mindennapokba való visszatérés nehézségeiről, a talpra állás gyötrelmeiről és a szeretet megtartó erejéről. Egyúttal képzeletben párbeszédet is folytat a merénylőjével, s rendületlenül hitet tesz amellett, hogy "a művészet emberi mivoltunk lényegét alkotja, és nem kér különleges védelmet, csak jogot a létezésre"

Arany László legjelesebb népköltészet-gyűjtőink egyike volt. Ennek a munkának a gyümölcse ez a tanulmány.

Talán már zenélni sem képes zenész, lakodalmán veszekedő házaspár, hőlégballon-vállalkozásra készülő férfi, a tudatot megtámadó entitásokról fantazmagóriákat szövő, kleptomániás takarítónő. Alakok Egressy Zoltán egymáshoz lazán kapcsolódó kisprózáiból, melyek egyszerre nyitnak a hétköznapi és a különleges irányába. Ha elsőre valóságosnak hatnak a történetek, egy kis túlzás avagy fokozás elemeli őket; ha pedig eleve elemel minket a mindennapokból a szerző, figyel rá, hogy ne pusztán a szereplők esetenként fals, elrugaszkodott perspektíváját és annak finom paródiáját mutassa meg nekünk, hanem legyen mindennek valamiféle mélyben gyökerező valóságmagja is. Bárkiről és bármiről legyen is szó: Egressy Zoltán rendkívül természetesnek, mindenféle manírtól mentesnek tűnő novelláiban közel megy figuráihoz, és mint egy pszichológus, kiapadhatatlan érdeklődéssel fürkészi gondolkodásmódjukat, önbecsapásaikat, véleménykülönbségeiket, láttatja speciális beszédüket, roncsolt nyelvükkel, fogalmazásbeli sutaságaikkal. Így lesz a Kettesével a lépcsőn a lírai atmoszféra és empátiával átitatott humor emlékezetes ötvözete. "Csöndben, halkan mondani nem ér, hangosan kell magába kürtölnie, három mondat összesen, mi lesz már, el kéne kezdeni, hopp, megérkezett, most csönget fel, jön őt az élethez ragasztani, csak nehogy túl erős anyagot használjon, nagyobb lesz a szakadás fájdalma, beengedi egy gombnyomással, könnyed mozdulat, de milyen komoly döntés, apró semmiségek, felenged, ajtót nyit, befogad, az van, amit akar, de akkor is, ezek a dolgok nem többek a szabadság euforikus, gyönyörű, elernyesztő illúziójánál, ugyanakkor mégiscsak irányítja a saját életét, mindjárt nyílik a lépcsőházban a liftajtó, nincs több idő, szembefordul az előszoba tükrével, szinte kiabálva kezdi, aztán megijed, nehogy kihallatsszon, amit mond."

„A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni.” Így kezdődik Cara története, aki évtizedekkel ezelőtt egyedülálló anyaként, a kisfiával érkezett New York latin-amerikai bevándorlók által lakott negyedébe. Azt hitte, élete végéig a helyi lámpagyárban fog dolgozni, ám ötvenes éveinek közepén váratlanul elveszíti az állását, ami végzetes lehet számára, hiszen tartalékai nincsenek, a munkanélküli segély véges, szerény lakásának bérleti díját pedig fizetnie kell. Állást kellene találnia mielőbb, és ebben hivatott segíteni őt az a kormányprogram, amelynek keretében Cara heti rendszerességgel találkozik egy szociális munkással. A találkozók során Cara, ez a melegszívű, életvidám asszony csak mesél és mesél: küzdelmekkel teli életéről, a barátairól, a családjáról, a bevándorlók apró-cseprőnek tűnő, mégis egész világokat romba dönteni képes ügyeiről, örömökről és bánatokról, arról, milyen az, ha valaki napról napra a társadalom peremén kénytelen egyensúlyozni. Cara áradó mesélőkedve, szeretnivalóan esendő személyisége valósággal magával ragadja az olvasót, aki végig azon izgul, hogy Cara élete és sorsa egyenesbe jöjjön. Angie Cruz elképesztően fontos regényt írt, amelynek minden sora empátiára és emberségre tanít. „Lulú adott egy doboz papír zsebkendőt. Bekapcsolta a rádiót. Bekapcsolta a tűzhelyet is, hogy vacsorát főzzön nekem, és azt mondta, addig maradok, ameddig szeretnék, para desahogarme. Sosem hallotta ezt a szót? Azt mondta, dominicana. Nem ért spanyolul? Ó, csak egy kicsit. Oké. Desahogar: kiszakadni, addig sírni, hogy már egyáltalán ne kelljen sírni. Mindenesetre amikor Fernando elment, Lulú olyasmit tett értem, amit még a húgom, Ángela sem tenne. Amikor Ángela látta, hogy sírok, azt mondta, Bolhából csinálsz elefántot. Megmondom magának, Ángela hideg. De milyen hideg! Pfft! Nem érez irántam semmit. Lulú más. Ő megértette, hogy sírnom kellett, amíg ki nem szakadt, ami bennem volt. Látom, hogy jegyzetel. Mennyi jegyzet. Igaz, írhat rólam könyvet, mert amit én megéltem, annak száz fejezete van.”

Maria Callas minden idők legünnepeltebb operaénekesnője volt. Arisztotélisz Onászisz a világ egyik leggazdagabb embere. Szerelmük úgy indult, mint egy tündérmese. Maria - aki a nácik által megszállt Görögországban nőtt fel, egy olyan anya mellett, aki könyörtelenül kihasználta - nehezen nyílt meg az embereknek. És most életében először úgy érzi, talált egy férfit, aki nem a legendás operadívát látja benne, hanem az elragadó nőt. Onászisz bevezeti őt az elképzelhetetlen gazdagság világába, megismerteti Elizabeth Taylorral, Richard Burtonnel, Windsor hercegével és hercegnéjével...De a tündérmese aztán keserű fordulatot vesz. „Ezt a regényt a hírességek csillogó világáról és egy összetört szívről, az ambíciók és vágyak fergeteges történetéről Daisy Goodwinnak kellett megírnia: ő született erre.” - Lucy Worsley. „Harmincöt éven át csak a művészetnek élt, most pedig csak a szerelemnek, de vajon melyikre van nagyobb szüksége?” 

„A szerelem mindenkit megbolondít egy kicsit, mert a szerelem vagy tétova, vagy letaglózó. Soha nincs rendesen kalibrálva. Mindig túlzás. Nincs precíz iránya, talán Lily is ezért tévelyedett el.” Finn éppen haldokló bátyját látogatja egy New York-i hospice kórházban, amikor aggasztó hírt kap egykori kedveséről, az imádni való és különc Lilyről: a lány öngyilkosságot kísérelt meg a pszichiátrián. Finn elindul, hogy a végére járjon, mi történt, és ezzel különös utazás veszi kezdetét – szédületes road movie a lélek legmélyére, az éjszaka birodalmába, ahol egymás mellett él történelmi múlt és apokaliptikus jövő; szépség és borzalom; gyász és remény. Mindezt egy olyan utánozhatatlan, magas feszültségű nyelven elbeszélve, amely képes magába olvasztani a legkülönfélébb végleteket: tragikumot és komikumot, szentet és profánt, lesújtót és felemelőt. Lorrie Moore könyve nemcsak irodalmi csemege, de hihetetlenül bátor könyv is, egyike azoknak, amelyek a kimondhatatlant kimondhatóvá teszik. Lorrie Moore író, kritikus és esszéíró, napjaink egyik legjelentősebb amerikai szerzője, a Vanderbilt Egyetem professzora. Novelláskötetei számos rangos irodalmi díjat elnyertek; az Otthontalan vagyok, ha nem ez az otthonom az Amerikai Kritikusok Díjában részesült. Magyarul 2016-ban jelent meg a Köszönöm, hogy meghívtál című kötete. 

A török bestseller-szerző első könyve végre magyarul! 1905 szeptembere: Az angol kém, Avinas Pillai megérkezik az izmiri kikötőbe. Nem sejti még, hogy hamarosan olyan szerelemre lobban Edith Lamarck iránt, mely élete végéig elkíséri.1919: A görög lányt, Panajotát szenvedély emészti. Meg sem fordul a fejében, hogy szerelme csatlakozni fog az Ízmirbe bevonult görög hadsereghez, és elmegy harcolni Anatóliába.1926: A nagy izmiri tűzvészből megmenekült Seherezádé némaságba burkolózik. Emlékszik a múltjára, van egy nagy, elmesélésre váró története, egyelőre azonban nem áll készen a beszédre. Edith, Panajota és Seherezádé... A három nőt szoros kötelék fűzi egymáshoz, amiről azonban csak az indiai kémnek van tudomása. A háttér pedig a bornovai levanteiekkel, az európai negyedben élő görögökkel meg a haynotsbeli örményekkel benépesített, elbűvölő, tovatűnt Szmirna. Defne Suman második regényében a régi Ízmirt bebarangolva egy elfeledett világ kapuit tárja fel az olvasó előtt. Rég volt már, amikor egy hajnalon a Bülbül utcai ház kertjében ájultan rám találtak, és megmentettek. Talán egy vagy két éve. Nem tudom. Az idő elveszítette jelentőségét. S bár nem jártam ki elveszett városom rommá lett utcáira, mégis minden elszenvedett fájdalom és veszteség dacára fiatal voltam, és fiatalságom vad erejével kapaszkodtam az életbe, elfogadva, hogy e török család kötelékében, mely habozás nélkül, azonnal a keblére ölelt, immár új névvel folytatódik az életem. Egy múlt nélküli, elárvult, hangtalan, néma Seherezádé lettem. „Életteli, érzékletes és finom.” - Elif Shafak. Defne Suman (1974) Isztambulban született. Török szociológus, regényíró, jógaoktató. Eddig kilenc kötete jelent meg. Jelenleg Athén és Isztambul között él felváltva. Magyarul ez az első regénye. 

Amikor saját fürdőszobájában, véres ruhában, ráadásul egy borotvával a kezében letartóztatják, Paris Peralta azonnal tudja, nagy bajban van. Azonban nem a kádban heverő híres humorista férjének holtteste miatt. Paris jóval inkább attól tart, hogy a hirtelenjében ráirányuló médiafigyelem férje halálánál is sötétebb dolgokat hoz napvilágra feledni kívánt múltjából; olyasmiket, amik még nagyobb bajba sodorják, mint egy gyilkosság vádja. Huszonöt évvel korábban Ruby Reyest, avagy ahogy a médiának köszönhetően mindenki ismerte, a Jégkirálynőt, hasonló gyilkosság miatt ítélték el Kanadában. Reyes azon kevesek egyike, aki pontosan tudja, kicsoda Paris valójában, és váratlan szabadulása után titkainak felfedésével fenyegeti egykori ismerősét. Parisnak nincs más választása: szembe kell néznie az annak idején a sötétben megesett dolgokkal. Elvégre egyetlen rosszabb dolgot tud elképzelni egy gyilkosság vádjánál: két gyilkosság vádját. Jennifer Hillier, a sötét, feszült hangulatú thrillerek kanadai mesterének új regénye az elmúlt évek egyik legnagyobb thrillersikere.

Tessa Ensler imádja a munkáját. A munkásosztályból küzdötte fel magát sikeres védőügyvéddé, és egymás után nyeri az ügyeket, mindegy, kit kell megvédenie. Tessa hisz a törvényben és a rendszerben, vallja, hogy az ártatlanság vélelme mindenki megillet, még a megvádolt erőszaktevőket is.Amikor azonban Tessa maga válik nemi erőszak áldozatává, ugyanaz a rendszer, amelyben olyan magabiztossággal törtetett előre, ellene fordul, és Tessának szembe kell néznie a nyers igazsággal: a törvényt nem az áldozatokra szabták, és ő az, akinek bizonyítania kell, hogy nem hazudik.A Laurence Olivier és Tony-díjas, Magyarországon is bemutatott színdarabból készült regény felejthetetlen és nyers történet, amely kendőzetlenül bemutatja az igazságszolgáltatás rendszere és az áldozatok igazsága közti fájdalmas és feloldhatatlan ellentéteket.

A New York Times bestseller írója, Alison Weir, a Hat Tudor Királynéról szóló sorozat szerzője VIII. Henrik király lányának drámai és szívbe markoló életét tárja elénk, akit becsmérlőn Véres Mária néven emlegettek, és aki öt vérzivataros éven át volt Anglia uralkodónője.A fiatal Henrik király első házasságából született, idősebbik lányt, Mária hercegnőt királynőnek nevelik, amint világossá válik, hogy az anyja, Aragóniai Katalin nem szül több gyermeket. Ám Henrik Boleyn Anna iránti szenvedélye pusztító hatással van a fiatal hercegnő jövőjére, amikor Henrik, aki férfiörököst szeretne nemzeni, elveszi Annát, és a Katalinnal kötött házasságát és a lányát, Máriát törvénytelennek nyilvánítja, és mindkettőjüket száműzi a királyi udvarból. De Annát lefejezik, amikor ő sem tud fiút szülni, és más örökös hiányában Mária visszatérhet az udvarba. Húszévesen hiába várja, hogy férjhez mehessen és gyermekeket szülhessen, bár ugyan ki venné el, ha egyszer fattyú?Mária azonban végül is diadalt arat, és királynő lesz, miután előbb eltávolítja az útból a tizenhét éves trónbitorlót, Lady Jane Grey-t, akit lefejeztet. De minden remény elvész, hogy Mária, Anglia első régenskirálynőjeként vallási türelmet mutat, amikor könyörtelen hadjáratot indít, hogy rákényszerítse a katolikus vallást az angolokra: többszáz protestánst égetnek el máglyán. De miközben a brutalitása örökre ráragasztja a Véres Mária nevet, a lelke mélyén bizonytalan és sebezhető nő, akinek egyéniségét fiatalsága boldogtalansága formálta.Alison Weir remekmívű regényében I. Mária életének és ötéves uralkodásának drámája a gyermekkora sanyargatásától a házasságán át, rejtélyes terhességein keresztül egészen a nevével összefonódó kegyetlenségig kézzel foghatóan, elevenen kel életre.