Najnovšie - Biológia, fauna a flóra strana 7 z 7

Vajon a növények intelligensek? A népszerű, szakmailag elismert szerzőpáros izgalmas és szokatlan utazásra hívja az olvasót: a növények lebilincselően izgalmas és évszázadokig ismeretelen világába tekinthetünk be. A kötet megcáfolja a sztereotípiákat, bebizonyítja, hogy a növények csodálatra méltóan intelligens élőlények: az embernél jóval több érzékszervvel rendelkeznek, alszanak, egyéniségük van, kommunikálnak egymással és az állatokkal, stratégiákat alkalmaznak a túlélésük érdekében, társadalmi életet élnek. Képesek döntéseket hozni, tanulni, emlékezni, sőt még a gravitációval is számolnak! Az arisztotelészi dogmák alapján a növényi intelligenciát évszázadok óta tagadják, de mára cáfolhatatlan tudományos kísérletek sora igazolja az ellenkezőjét. És végül jó, ha észben tartjuk, hogy a növények nagyszerűen meglennének az ember nélkül, mi azonban nélkülük nagyon rövid időn belül elpusztulnánk! Stefano Mancuso A Firenzei Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának docense és a Mezőgazdasági Akadémia tagja, a Nemzetközi Növényi Neurobiológiai Laboratórium igazgatója, alapító tagja a Növényi Jelzések és Viselkedések Nemzetközi Társaságának. Számtalan könyvet és 250 tudományos publikációt adott közre nemzetközi folyóiratokban. 2012-ben a La Repubblica folyóirat felvette arra a listára, melyen 20 olyan olasz személyiség szerepel, akik döntően befolyásolják életszemléletünket. Alessandra Viola szabadúszó tudományos újságíró, számtalan újság és folyóirat szerzője. 2007-ben az olasz tudományos újságírókkal együttműködő Armenise-Harvard Alapítványtól ösztöndíjat nyert az év legjobb tudományos cikkéért. 2011-ben ő vezette Genovában az Élő Tudomány Fesztivált. Az olasz közszolgálati televíziónak (RAI) dokumentumfilmeket készít, TV-műsorokat szerkeszt és rajzfilmforgatókönyveket ír.

„A bennünk és rajtunk élő mikroszkopikus élőlények átírják, mit is jelent embernek lenni.” Rob Knight a San Diegó-i Kaliforniai Egyetemen a gyermekgyógyászat, valamint a számítógépes kutatás és tervezés professzora, illetve a Microbiome Initiative igazgatója. Az American Gut Project és az Earth Microbiome Project társalapítója. Brendan Buhler díjnyertes szakújságíró, munkái megjelentek a Los Angeles Times-ban, a California és a Sierra magazinban. Rob Knight munkásságáról írott cikke 2012-ben bekerült a legjobb tudományos írásokat magába foglaló, The Best American Science and Nature Writing gyűjteménybe. „Az emberi test körülbelül 10 billió emberi sejtből áll – miközben mintegy 100 billió mikrobiális sejt is él bennünk és rajtunk. Vagyis, többségében nem is önmagunk vagyunk.” Asztma, elhízás, depresszió és autizmus: csak néhány probléma azok közül, amelyeket talán a bennünk és rajtunk élő parányi élőlények okoznak – és egy nap talán gyógyítanak is. A tudósoknak csupán az elmúlt pár évben sikerült bebizonyítaniuk, milyen döbbenetes hatással van az életünkre a testünkben – különösen a beleinkben – zajló, mikroszkopikus élet. Lehet, hogy ez a tudományos áttörést hozó felfedezés a kulcs számos betegség gyógyításához? Az úttörő munkásságával hírnevet szerző tudós, Rob Knight, és szerzőtársa, a díjnyertes tudományos újságíró, Brendan Buhler a legújabb kutatási eredményeket alapul véve, humorral fűszerezve mutatja be testünk eddig ismeretlen világát.

Konrad Lorenz nemcsak az etológia tudományának megalapozásával lett világhírű, hanem azzal is, hogy különös képessége volt az eredmények, népszerű, olvasmányos bemutatására. A legismertebb ilyen könyve a Salamon király gyűrűje, amelyben sok szó esik a különböző állatok: halak, madarak, rágcsálók, kutyák, majmok otthoni nevelésének és megfigyelésének problémáiról, olvashatunk Lorenz legkedvesebb madarairól, a csókákról is, meg varjakról, hollókról, kakadukról és még sokféle egyéb állatról. Ha egy tudós etológus az állatok szabad, természetes viselkedését akarja megfigyelni a saját házában, sok váratlan eseménnyel kell számolnia. Megtudhatjuk például, milyen barátságosan látogatta idős édesapját 24 kis vadliba, és hogy nyomaikat hogyan őrizte meg a perzsaszőnyeg. A mulatságos, ironikus elbeszélésekben szinte észrevétlen tárul fel az etológia, az állatok viselkedésének tudománya is. Csányi Vilmos

Vajon miként zajlott az első találkozás az ember és a kutya őse között? Honnan ered a kutyák hűsége? Hogyan és mire neveljük kedvencünket? Tud-e hazudni egy eb? Kihez milyen kutya illik? Az állati viselkedés kutatásának úttörője, Konrad Lorenz Ember és kutya című munkájában olyan kérdésekre ad választ, amelyek minden kutyabarátban megfogalmazódnak. Tudományos igényű válaszok ezek, az illusztrálásukra elmesélt szórakoztató és megható történetek azonban a kutyák iránti végtelen szeretetről tanúskodnak. A tanulságos anekdoták a világhírű tudós egykori kedvenceit idézik meg, így Stasi, Susi vagy Bully szinte személyes ismerősünk lesz, miközben a velük történtekből rengeteget tanulhatunk a kutyák viselkedéséről, általában. Hiszen minden egyes kutyában egy egész nemzetség rejlik: „mindannyiszor, amikor csendes, vízparti ösvényeken, poros országutakon vagy a nagyváros aszfaltján nyomon követ, összes érzékével arra ügyelve, hogy el ne veszítsen, ő minden kutya - az első hozzánk szegődött aranysakáltól kezdve ahány csak valaha is gazdája nyomában poroszkált -, a felmérhetetlen mennyiségű hűség és szeretet!" Ez a könyv Konrad Lorenz kétségtelenül legnépszerűbb írása. Amikor írta, még nem volt kutyaetológia, sőt az etológia maga is éppen csak formálódott kezei között, de azok a tulajdonságai, amelyek segítségével e tudományterületet is kialakította, már gyermekkorában megvoltak. Nem különös képességek; „csupán" az állatok szeretete, minden állaté, és szüntelen, aprólékos megfigyelésük. Ezekből lett az etológia, mert Lorenz mindig képes volt arra, hogy néhány éles szemű megfigyelésből szakszerű tudományos elméletet faragjon. Számtalan kutyája volt, és szinte mindent tudott ezekről az állatokról, amit manapság csak sok bonyolult kísérlettel tudunk tudományosan is igazolni. Neki tűnt fel az is, hogy a kutyák sokszor a majmokat is felülmúlják az emberhez kapcsolódó szociális tulajdonságaikban. Ő már sejtette, hogy a kutyák „szőrös gyerekek". Csányi Vilmos

Konrad Lorenz ezzel a könyvével robbant be a viselkedéstudományok harcias világába az ötvenes években. Témája az agresszió, az állatok legfontosabb viselkedés-szabályozó mechanizmusa, melynek működése révén az állatcsoportokban kialakul a rangsor, és lehetővé válik az erőforrások biológiailag optimális elosztását különösebb harcok nélkül. Ezt a biológusok számára könnyen érthető viselkedést járja körbe Lorenz a legkülönbözőbb fajok: halak, madarak, emlősök vizsgálatával, sőt az utolsó oldalakon szó esik arról az emberről, mint az állatfajok egyikéről, akiben szintén működik ez a szabályozó mechanizmus, bár a kultúra korlátai között. Ezt a felismerést nehezen emésztették meg a társadalomtudományok; Lorenz ironikusan meg is jegyezte, hogy a könyvével kapcsolatos reakciók is szépen bizonyítják az emberi agresszió létét és kíméletlenségét. Csányi Vilmos

A ?Galaxis útikalauz-trilógiával és a Dirk Gently-regényekkel Douglas Adams milliókkal szerettette meg az időben és térben való bolyongást. Az Utoljára látható folytatja az utat, de a hely ezúttal a Föld, jelen időben, és minden egyes leírt szó igaz. Csatlakozhatunk a népszerű íróhoz és társához, Mark Carwardine zoológushoz, amint bebarangolják a világot, különleges és veszélyeztetett állatfajok után kutatva. Új-Zélandon meglelik a gyámoltalan, de szeretni való papagájt, a kakapót: „Az ember legszívesebben megölelné és nyugtatgatná, hogy minden rendben lesz, bár tudja, hogy valószínűleg hazudik.” Indonéziában megtalálják az óriási komodói sárkányt: „Négy méternél is hosszabb és majd egy méter magas, ami teljesen rossz méret egy gyíknak.” Felkutatják a vak folyami delfint Kínában, a fe­hér ­orr­szar­vút Zaire-ben és néhány ritka madarat Mauritiuson, a már kihalt híres dodó egykori hazájában. Mindenhol bámulatba ejtő élővilágra bukkannak, de az egyre közelgő és fenyegető pusztulás nyomait is megtalálják. Az Utoljára látható egy túláradóan vidám útleírás és egy szívszaggató helyzetet bemutató természetkönyv egyvelege. Szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány mindenkinek, akit egy csöppet is izgat a Föld élővilágának szépsége és változatossága.

Szabad-e ?az emberi elme, vagy csupán illúzió, hogy képesek vagyunk tudatosan választani és dönteni? Igaz-e, hogy génjeinkbe van kódolva a hűtlenség? Van-e örökletes alapja az agressziónak, a bűnözői magatartásnak, vagy jórészt tanult attitűdökről van szó? Szexuális irányultságunk már a fogantatás pillanatában eldől, vagy a szocializációval alakul ki? Vajon mi határozza meg legerősebben politikai hovatartozásunkat: józan mérlegelésünk, a szülői házban kapott minták és értékek, netán menthetetlenül a genetikai örökségünk rabjai vagyunk? Miből ered a rasszizmus? Miért és milyen eredménnyel harcolnak bennünk szüleink génjei? Eljöhet-e, és ha igen, milyen lesz a mesterséges élet kora?    Izgalmas kérdések, melyek gyakran hétköznapi beszélgetéseinkben is felbukkannak, ám mivel nem tudjuk, mi az igazság, érzéseink, indulataink alapján alakítjuk ki álláspontunkat. De mit mond minderről a tudomány? A laikusok számára, jól érthetően megírt kötet segít sokkal árnyaltabban látni, hogy mi van „kódolva” bennünk, s mi az, amit szabadon alakíthatunk.   Prof. Dr. Boldogkői Zsolt: A Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének professzora és igazgatója. Molekuláris genetikát és sejtbiológiát oktat, elsősorban orvostanhallgatóknak.

Vajta ?Gábor frissen megszerzett kandidatúrával, 1989-ben, 37 évesen hagyta el a patológiát és mondott le az orvosegyetemi oktatásról, hogy emberek helyett állatokkal, tetemek helyett embriókkal foglalkozzék. Lelkes kutatócsoportjával a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban rövid idő alatt létrehozta a régió első lombikborját, és belevágott számos ambiciózus programba (embrióbiopszia, ivarmeghatározás, klónozás). Méltánylásképpen négy év elteltével fegyelmi indításával távolították el munkahelyéről. Egy év állás- és munkanélküliség után elhagyta Magyarországot. Dániában él, ahol az elmúlt tíz év alatt végleges állást, nagydoktori fokozatot és professzori címet kapott, Ausztráliában pedig állampolgárságot szerzett. Több mint húsz országban vett részt kutatásban, megalkotta Afrika első klónozott állatát, tanulmányait mind az öt kontinensen alkalmazzák. Jelenleg Skandinávia egyetlen klónozólaboratóriumának vezetője, és az EU által támogatott, az állatklónozás etikai kérdéseit vizsgáló nemzetközi munkacsoport tagja.

A kötetbeli történetek – legyen szó házi vagy vadlibákról, csókákról, erdei pintyekről vagy kutyákról – mind arról tanúskodnak, hogy Lorenz, az állati viselkedéskutatás úttörője mindig megtalálta a közös nyelvet két és négylábú lakótársaival. "Sírvazokogva, csetlőbotló léptekkel, de elképesztő gyorsasággal totyogott a nyomomban, ráadásul valami olyan elszántsággal, amelynek jelentése egyszerűen félreérthetetlen volt: nem a fehér házi liba, hanem én, egyedül én vagyok a mamája!""Tudom, hogy ha most hazaérkezem a sétámból, a libák ott ácsorognak majd a veranda lépcsőin, és üdvözölnek, hosszan előrenyújtott nyakkal, ami náluk ugyanazt jelenti, mint a kutyáknál a farkcsóválás.""A róka például egyáltalán nem ravaszabb, mint más ragadozók, sőt sokkal butább a farkasnál meg a kutyánál; a galamb biz’ isten nem szelíd, a halról pedig végképp csak hazugságot terjesztenek a szólásmondások: korántsem olyan „halvérű”, mint azt az unalmas emberekről mondják…""Egy zsák bolhát megőrizni gyerekjáték ahhoz képest, amikor az embernek tizennégy csókát kell egy kalitkába begyűjteni.""Minden egyes kutya más és más módszerrel érteti meg magát a gazdájával, sőt egy és ugyanaz a kutya, az adott helyzettől függően, más és más módszert alkalmaz célja eléréséhez."

"A természet Sherlock Holmesa.""A természetben is vannak nonkonformisták. Mi lenne - gondolják egyes növények -, ha ahelyett, hogy megpróbálnék nyerni abban a versenyben, amiben mindenki más is indul, inkább változtatnék a játékon? Mi lenne, ha nem próbálnék a lehető legmagasabbra nőni, hanem igyekeznék a legtöbbet kihozni a rendelkezésemre álló kevéske fényből?"A fák sokat elárulnak magukról, "beszélnek" hozzánk. A tájról, ahol élnek, a vízről, a szélről, az emberekről, az állatokról, az időjárásról és az idő múlásáról. Egész életüket elbeszélik, a jót és a rosszat, ami velük történt. Mindez a szemünk előtt zajlik, csak észre kell vennünk.Mintha együtt kirándulnánk: Tristan Gooley természeti navigátor elmondja, mire figyeljünk, hova nézzünk, a jelekből és a nyomokból mire következtessünk. Mert jelek és nyomok vannak mindenütt: a rügyekben, az ágak formájában, a kéreg színében, a virágokban, még a farönkben is. Nincs két tökéletesen egyforma fa. Minden különbség, sajátos jegy lényeges.Ha megtanulunk látni, szemünk rányílik a természet rejtett csodáira.Tristan Gooley (1973) brit író és természeti navigátor. A világ öt kontinensén vezetett expedíciókat, három kontinensen hegyet mászott, és mind ez idáig ő az egyetlen ember a világon, aki egyedül átszelte az Atlanti-óceánt repülővel és kishajóval egyaránt. Könyveit több mint 20 nyelvre fordították le.