Adamo Books Kiadó strana 17 z 41

Alexandre Dumas legismertebb regénye feledhetetlen olvasmány mindazoknak, akik szeretik a kalandos történeteket. A regény cselekménye XIII. Lajos uralkodása alatt játszódik. Abban a korban, amikor egymást érik a cselszövések, amikor nyom nélkül tunnek el udvaroncok, katonák, gazdag polgárok, mert keresztezték a mindenható Richelieu bíboros útjait. A regény foszereploi, a királyi testorség három tagja és D'Artagnan lovag igazi jó barátok, akik esküvel fogadják, hogy tuzön-vízen keresztül szolgálják szeretett királynéjukat. Richelieu fondorlatos módon meg akarja buktatni a királynét. Ám nem számolt a négy lovaggal?

A Gavallérok című kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.

Nagy ifjúsági írónk 1905-ben ismerkedett meg Szegeden Pósa Lajossal, akinek hatására 1905-től Az Én Újságom című gyermeklapba írt, melyben 1922-ig több mint ezer írása jelent meg. Ifjúsági művei, amelyeknek ihlető anyagát gyermekkori élményei szolgáltatták, a magyar irodalom klasszikusává tették, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy ilyen munkásság mellett 1920-ban megjelentette az első, felnőtteknek szánt verses kötetét, a Könnyes Könyvet is.

Daniel Skagen egy afrikai szigetország szabadságáért vállalja a veszélyes küzdelmet. Ebben talán szerepe lehet egy csinos félvér lánynak is, aki a sziget elnökének a lánya. A küzdelemben hosünk ismét megcsillogtatja erényeit: a halált megveto bátorságot, ravaszságot, erot...

A boldog ember 1932-től a Pesti Napló hasábjain jelent meg folytatásokban, végső alakját 1935-re nyerte el, ekkor adták ki könyv alakban. „Ez a könyv nem regény, ez valóság. Egy magyar földműves életén keresztül a magyar falu képe: nehéz sorsa, apró örömei, nagy nyomorúságai. Az író csak tolmácsa annak a kis világnak, amely önmaga szólal meg a nagy világ előtt: csöndesen, egyszerűen, de rejtett erők viharával csöndje mögött.” – fogalmazta meg Móricz az első kiadáshoz a regény lényegét.

A regény egyik legnagyobb mesterének úgabb remekét tartja kezében az olvasó. Feszültség, szerelem, idegekbe markoló bonyodalom ? ahogy ezt Dumas-tól megszokhattuk. Forradalmi napokban, a francia forradalom legvéresebb napjaiban játszódik a cselekmény. Nincsenek már fényuzo szalonok, hol van már ekkor az arisztokratikus pompa ? s a díszleteknek, szemkápráztató külsoségeknek ez a hiánya annál inkább hangsúlyozza a legfontosabbat, a legcsodálnivalóbbat: Dumasnak, a mesemondónak hihetetlen fantáziáját. A királyfeje már a porba hullott, a királyné, gyermekeivel együtt, a Temple kolostorának foglya. Emberpróbáló ido ez, bérgyilkosok, sikátorokban osonó cselszövok ideje, melyben minden merészség, önfeláldozó elszántság és vakmeroség, de minden embertelen brutalitás is elképzelheto? A tét: sikerül-e megszabadítani a királynét?

A tabáni vendéglők kispolgári milliőjében kezdődik a történet, s ez a színhely a befejezésben visszatér, keretet alkotva Druzsba tanár úr elbeszéléséhez. A Fehér Pávát Jahodovszka asszony vezeti. Vendégeinekkedvence nevelt lánya, Sipsirica. A családias bensőségességet egy rejtélyes előkelőség felbukkanása bolygatja meg, majd Sipsirica eltűnése dúlja föl. „Szóval, jó, víg „spéci” volt, aki díszt és népszerűséget hozott a Pávának. A Páva most élte aranykorát. Mert másrészről a Sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt vállban egy kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg az ember, mi lesz a kis gubóból! Egy-két vonáson ide-oda igazított valamit az utolsó hat-nyolc hónap – nagy piktor az idő –, s a kecses, takaros leánykából rendkívüli szépség lett. Nem mehetett el anélkül az emberek közt, hogy minden szem meg ne akadjon rajta. „Mintha egy szarvas menne végig a Mályva utcán” – mondták a szomszédasszonyok, akik pedig talán sohasem láttak a Mályva utcán eleven szarvast végigmenni…

Vilar, az amerikai magándetektív most egy indián rezervátum némi humorral ábrázolt lakóinak védelmére kel egy mohó szenátor, egyben az USA elnökjelöltjével szemben. Akció akciót követ...

"Részlet a könyvből – A szerelmes levél: A szán sebesen futott előre az ezüst fák alatt. A magyar mező csodálatos volt, végtelenűl véghetetlen; nagy ivben hajlott meg az ut s ereszkedett a lovak előtt egy lendülő szelid lejtő, csak éppen a észem látta a rajzát a távol felé, a hó kéken szikrázott s a fehér fák lila árnyékokat vetettek. Az asszonyka közelebb bujt az urához. Nem volt ez még mozdulat sem, csak érzés; lelkében bujt hozzá. Persze Samu nem vette észre. Nyugodtan ült a nagy farkasbundában, amivel fölszerelve küldték elébük a szánat. – Olyan jól érzem magamat, – szólalt meg később, fiatal férjek büszkeségével, – istenbizony csak cigaretta hiányzik a tökéletes boldogsághoz. Aranka nem nézett rá, mosolygott. Neki istenbizony semmise hiányzott s szinte bosszantotta, hogy Samunak még cigaretta is kell ehhez a paradicsomi boldogsághoz."

Edmond Dantés tengerészt igazságtalan vádak alapján életfogytig tartó fegyhazbüntetesre ítélik a világ legbiztonságosabbnak hitt börtönében. If varából eddig még soha senkinek nem sikerült megszöknie. A rabságban barátságot köt a rejtélyes Faria abbéval, aki tanítványáva fogadja, és egy hatalmas kincs lelohelyének titkát is rábízza. Amikor az abbé meghal, Dantés az egyetlen lehetséges menekülési módot választja: bevarrja magát a papnak szánt halottas zsákba, melyet a mit sem sejto fegyorök a tengerbe vetnek. Egy közeli szigeten ér partot, majd felveszi egy csempészhajó, amely hamarosan kiköt Monte Cristo szigetén?.

A ??századvég-századelő – Jókai mellett – legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar próza legjelentősebb mesterei közé emelik, akinek művei ma is az írót joggal megillető népszerűségnek örvendenek.

„A haramia” igazi újdonság és különlegesség. A Winnetout minden korosztály ismeri és szereti az egész világon. Csak kevesen tudják hogy Karl May eredeti Winnetou-történetei közül ez nem jelent meg immár egy fél évszázad óta. May most sem okoz csalódást! Old Shatterhand és hű barátja Winnetou életveszélyes kalandokba kerülnek a Sziklás-hegység katlanjában és a sivatagban egyaránt. Bosszúra éhes indiánok lelkiismeretlen kalandorok igazi kavalkádja között igazán nem könnyű barátainknak. Egy rablóbandával vívott harc folytán a banditák elrabolják Old Shatterhand Medveölő valamint Winnetou ezüstpuskáját. s ráadásul étlen-szomjan a sivatag közepén kiszolgáltatva a haramiáknak úgy látszik, hogy elveszett a remény… Történetünkben különleges szerepet kap egy titokzatos aranygyűrű, melyre dátum és monogramm is van vésve. Old Shatterhand még nem tudja, hogy milyen fontos lesz ez a látszólag parányi tárgy barátja számára…

Avar Jani, szegény parasztlegény, a századforduló táján betyár-rajtaütéssel ijeszti az urakat. Betör egy grófi házba, kirabolja a jelenlevőket – s közben furcsa, szemérmes szerelem szövődik közte és Dea, a fiatal gróf jegyese között. Avar Jani lázongó nyugtalanságának, a magyar falu döbbenetes nyomorának, az Amerikába kivándorló százezreknek, az arisztokraták üres léha életének és ennek a furcsa szerelemnek regénye a Betyár. „A szegény embernek joga van lopni” – vallotta Móricz, mert a lopásban a társadalmi lázadás kezdetleges és kényszerű formáját látta. A paraszti mélységből szakad ki a regény élő, hús-vér hőse: megint csak a magányos lázadás jelképe, mint a Sárarany vagy a Rózsa Sándor központi alakja. A Betyár Móricz legnépszerűbb könyvei közül való: izgalmas története, a furcsa-romantikus szerelem, a nyomort leíró drámai jelenetek emelik érdekes olvasmánnyá.

Újabb tíz esztendő telt el a Húsz év múlva eseményei óta: 1660-ban járunk, s a négy daliának, a hajdani négy hetyke legénynek bizony deresedik már a haja. A történelem azért változatlanul fantasztikus kalandokba sodorja őket, kivált az örökifjú D'Artagnant, a fiatal, tapasztalatlan XIV. Lajos testőrkapitányát és bizalmi emberét. Mi mindent nem tesz! Trónra segít egy királyt, megment egy jólszervezett puccstól egy másik királyt – csak azokat nem tudja megmenteni, akiket legjobban szeret: Porthost és Bragelonne vicomte-ot. Ki ez a Bragelonne? A négyek szemefénye, dédelgetett kedvence: Athos fia, a hajdani vitézség méltó örököse. Az ő története rövid és fájdalmas: a király szemet vet szerelmére – s ki tudna ellenállni a Napkirálynak? Raoul belehal bánatába. A regény igazi hőse, D'Artagnan pedig megöregedve is fáradhatatlanul folytatja bátor és fortélyos kalandjainak sorát, közben itt-ott bizony borsot törve a magasra jutott és a király elleni cselszövényt bonyolító Aramis orra alá. A regény végére és élete végére pedig elnyeri méltó jutalmát: a marsallbotot.

A humor és a nevetés mindig ott van körülöttünk. És az igazi, a jó humor mellett nem is szabad csak úgy elmenni. Mikszáth Kálmán leírja a humor köznapi előfordulási formáit a 19. századi Magyarországon. Humorista az, aki észleli, értékeli, és élvezi a humort, a természetnek ezt a különös, emberi ajándékát. Az igazi humorista nem feltétlenül a humorából él. Csak él a humorral. A magyar irodalom történetében talán Mikszáth Kálmán az a szerző, aki a legtöbbet tette e „természeti kincs”, a humor közösségi hasznosításának ügyéért.

A harmadik kötet az író 1897-ben született publicisztikai munkáit tartalmazza. Ebben az esztendőben Mikszáth szinte teljes mértékben politikai témákról cikkezett; országgyűlési karcolatait írta, honatyákról rajzolt arcképeket, magáról szólva is "programokat" vázolt. A kötet elsősorban a századvég magyar politikatörténetének nagyszerű, gazdag forrásmunkája, az alapos jegyzetek okán az adott év belpolitikai eseményeinek beható feldolgozása is.