Adamo Books Kiadó strana 10 z 41

A könyv a Légy jó mindhalálig folytatása. Bemutatja az érettségire készülő Nyilas Mihályt, de tizenkilenc társát is - a földbirtokos fiút, a gazdag zsidó és a szegény zsidó fiút, a parasztfiút, a jövendő bankárt, hadbírót, matematikust és hősi halottat -, akik tizenöt-húsz év múlva a jövő középosztályát fogják alkotni.

A zseniális „Agy” ötszázmillió eurót raboltat el embereivel, akik sohasem látták őt. Kézről kézre adják a drága szállítmányt de akinek köze volt a zsákmányhoz, annak élete hajszálon függ. Nem maradhat élő tanú, és nem maradhat nyom, amely a rendőrséget elvezetné az „Agyhoz”… Hát a legtöbbjük odaveszik. Szembeszállhatnak-e a láthatatlan, ismeretlen ellenséggel az EURPOL nyomozói, vagy egy asszony, meg a lánya? A regény filmszerűen pergő eseményei miatt a könyv letehetetlen. Tömény izgalom, amihez foghatót ritkán olvashatunk. És még az utolsó lapokon is többször "megfordul” a sztori…

„Móricz Zsigmond a legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója. S ez a józan, bátor, bölcs, néha-néha szinte koldus őszinteségű író, ez a kemény, kálvinista, magyar fiú olykor olyan titkos izgalmakat kelt s olyan végtelenségeket tárít föl akaratlan vagy nagyon akart szimbólumaival, mint senki eddig. S a történetei. Rosszmájú s elrontott ember olykor kimondaná már róla, hogy írójuk a tyukodi Maupassant, mikor egy legoriginálisabb, senkihez nem hasonlító művészet hirtelen közbeszól: óvakodjunk nagy irodalmi nevekkel tréfálkozva játszani ütősdit. Ez a falu, ez a magyarság, ez a népiesség, ez az élet átélő látása, ez a művészet, a Móricz Zsigmondé. Századok ős érzései s a mai európai magyar művész-ember differenciáltsága házasodtak benne össze. Móricz egy-két olyan típust ad a magyar parasztról, hogy tapsolva kérjük – a többit. Móricz Zsigmond egyedül fölér egy forradalmi szabad csapattal.” (Ady Endre)

Móricz Zsigmond novellái, elbeszélései. TARTALOM ÉJJELI SZÁLLÁS A LÓFIÓ MÁRI NÉNI A DEBRECENI CSORDÁS KÉZFOGÓ LESZ CSATA A PEREGRINUS KI A TANYÁRA! A NEMES KOCSIS A VIZIT FÜSTI FECSKÉK VERA A VÉGEK JULIJA A VÉGVACSORA (I.II.)

Móricz a saját családja körében remek nőalakok sokaságát figyelhette meg: ennek az irodalmi és teátrumi divatokon túlmutató dzsentritörténetnek a megírásához az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül. Maga a cselekmény egy Kós Károlynál, a híres építésznél tett 1914-es farsangi látogatásra épül. Témájával, ábrázolásmódjával üde, idilli színfoltja ennek a korszaknak: az író bölcs derűjét, a férfi-nő kapcsolat évődő, játékos oldalát, a házastársi pozícióharc rivalizáló erőpróbáját a kellő távolságtartással mutatja be. Letűnt világot idéz meg a nagy mulató, duhaj ifjú földesúr figurája – aki háromnapos ünneppel üli meg a neve napját, és akivel már a cigányok sem bírják az iramot –, de van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni.

Mira 34 éves, amikor az orvosa közli vele, hogy csak hetek kérdése – és soha többet nem vállalhat gyermeket, nem eshet teherbe. Kész a képlet. De ki legyen a gyerek apja? Egy akárki? Vagy forduljon spermabankba? Csak reménykedik, hogy a szerelem mégis utoléri és segít megoldani a képletet…

Móricz ?Zsigmond „fáradt”, „lassú” éveinek termékeként tartja számon az irodalomtörténet a Rab oroszlánt. Valóban nem tartozik a legkiemelkedőbb, legérettebb remekek közé, de kétségkívül jó regény, amely iránt az is fokozhatja az érdeklődést, hogy talán e művében vallott legmélyebben, legőszintébben első feleségével való konfliktusairól, a Janka-házasság belső pokláról, amely végül is az asszony öngyilkosságába torkollott. A regény persze objektiváltan, idegen szereplőkbe vetítve adja üzenetét, az önéletrajzi, vallomásos jelleg azonban félreismerhetelen. A főhős, Vágrándy tanácsos vidéki dzsentriszármazék, aki csendeskén, a rangot tartva, mégis szűkösködő anyagi körülmények közt él feleségével a fővárosban. Gyerekük nincs, életüket a férfi hivatalba járása és az otthoni mindennapok töltik ki; úgy tűnik fel, így lesz ez már kései öregségükig. A tanácsos hivatali szobájába azonban a miniszter ideiglenesen beköltöztet egy ifjú hölgyet, akinek valamiféle felmérést kellene elkészítenie – persze a tanácsos úr segítségével. Az üde, „modern”, felszabadult fiatal nő megbolondítja Vágrándyt. Nem történik ugyan semmi, de az idősödő férfi nem tudja eltitkolni szenvedelmét odahaza, az asszony pedig – korábban a szelídség, alázat, feleség-úrinői méltóság megtestesítője – vad hisztérikává, fúriává válik. A házaspár veszekedésekkel, kibékülésekkel, tettlegességgel, öngyilkossági kísérletekkel pokolivá tett napokat-heteket él át. Egész életük felfordul, és e változások fényében Vágrándy arra is rádöbben, hogy a környezete hasonló emberi tragédiákkal van aláaknázva, hogy sorsa miben sem különbözik sógoráétól, hivataltársaiétól. A leányt végül elveszi egy Vágrándy-korú államtitkár, a házaspár „kibékül”, ám a korábbi harmonikus élet már sohasem térhet vissza. A kölcsönösen adott-kapott sebeket immáron életük végéig hordozniuk kell. Az emberi drámán túl a regény mint a húszas évek Budapestjének, a miniszteriális hivatali életnek hű tükre is figyelmet érdemel.

Magda mindig divattervező akart lenni. De mekkora esélye volt erre egy árvaházban felnőtt lánynak, akit senki sem támogat, a szakmában ismeretlen, bár tehetséges? Sok csalódás éri, míg végre megkapaszkodhat. Történetünk kezdetén ígéretes karrier elé néz. Ezt azonban saját makacssága és mások ostobasága megbuktatja. Alaposan megalázzák, vesztes helyzetbe hozzák, nem lát kiutat – bár az mindig létezik. Hát Magda a semmiből kezdi. Csak a tehetségére, a kitartására, az ügyességére, a bátorságára számíthat. Nincs könnyű dolga, míg üzletileg is talpon marad, sőt szárnyalni kezd, és több nagy csalódás után a szerelem is rátalál.

Ez egy jubileumi könyv. Melissa Moretti 1998 és 2011 között megjelent műveinek sorában ez az ötvenedik. „Miután Paul átjött a Teverén, már egyenes és akadálytalan útja volt a palotáig. Messziről látta, hogy a második emeleten meg a földszinten is égnek a lámpák, pedig ott ilyenkor általában sötétség honolt. Pietro kint állt a járdán, és amikor a közeledő Paul jelzett neki a fényszóróval, rohant kinyitni a kaput. Az udvaron már állt egy idegen kocsi, nyilván az orvosé. És ott volt Anna is. Ugyan sápadt volt és kialvatlan, mégis tetszett most Paulnak. Olyan nőies volt. A meleg levegő körülölelte mindkettejüket, amikor a férfi kiszállt. Lassan ment a hátsó ajtóhoz, megkerülve a járművet, közben nem vette le a szemét Annáról. Aki szintén őt nézte, és ő is hallgatott. Mégis úgy érezhették mindketten, hogy mondtak valamit egymásnak.

Hol voltak már a betyárok, s hol a betyárromantika, amikor Móricz Zsigmond megírta egyik legnagyobb regényét Rózsa Sándorról. Miért volt szüksége éppen Rózsa Sándor alakjára Móricznak, aki – Ady szavaival élve – „nemcsak temeszteni, hanem támasztani” jött irodalmunkba? Azért, mert a negyvenes évek elejére egy másfajta betyárvilág kezdődött a háborúra készülő Magyarországon, ahol a szegényparasztság olyan kisemmizett volt, mit a szegedi puszták jobbágyai száz évvel ezelőtt. Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a néma, a legázolt népből ugrik elő, hogy üssön, s hogy odakiáltsa Szeged város urainak, a Pruksa doktoroknak, kimetszett pandúroknak: „A szögény is ember!” Az író mesélő kedve talán ebben a regényében csap a legmagasabbra. Varázslatos erővel örökíti meg a természetet, az embert, a népet, s csodálatos, égő színekkel festett tájak, nádasok, mezők keretezik a regény nagyszerűen mintázott alakját.

Ebben a történetben az olvasó megismerkedhet az üdítőital-gyártás rejtelmeivel, hiszen főhősei ebből élnek. De az eseményeket személyes tragédiák és örömök is átszövik. Leona, az italgyári menedzser tartja el mozgássérült húgát, amikor hamis vádak alapján elbocsátják. Miképpen lesz képes ismét talpra állni, sőt megtalálni azt a fajta boldogságot, amely nagyon ritkán köszönt be egyszerre négy ember életébe? A „ritka, mint a fehér holló” példázata itt többszörösen igazolódik, míg két nő és két férfi sok nehézség után együtt találja meg nemcsak a szerelmet, de a boldogulás útját is.

Dickens egyik leghíresebb regényének gyerekhőse, a kis Olivér árvaházban nevelkedik, ahonnan megszökik, és egy tolvajbanda veszi védőszárnyai alá. Rengeteg viszontagság és hányattatás után végre örökbefogadja egy jószívű család, és véget vet a kisfiú testi és lelki szenvedéseinek. A regényből már számos film, sőt musical is készült, ám egyik sem pótolhatja az igazi olvasmányélményt, az érzelmektől fűtött író tárgyilagos leírását London XIX. század eleji dologházairól, a kisemmizettek és vámszedőik életéről.

Nara Vernoni a nagyvárosban hagyta egész múltját és minden bánatát. Tettekre készen érkezik a határmenti kisvárosba, hogy természetgyógyászként praktizáljon. Senkit sem ismer, eleinte azt sem tudja, hol keressen szövetségeseket. De az események felpörögnek, amikor nem tűrve a rossza bánásmódot, a város több tekintélyes emberét a bíróság elé viszi. Közben a fiatalasszony különleges adottságai és tudása révén nem hagyományos módokon gyógyítja betegeit – sokakban ez is ellenérzéseket ébreszt. Ám hamar kiderül, kik a barátok, kikre számíthat, és hamarosan már ő is valaki lesz a városban. Bár először tévúton jár, az igazi szerelem sem megy el mellette.

1923-ban a Nemzeti Színházban tartott Shakespeare-ciklus előadásai voltak ihletői e Móricz-írásoknak, de nem alkalmi színikritikák születtek a színjáték, a színházi élmény hatására. Móricz Zsigmond írásai egy összefüggő Shakespeare-kép színeit, távlatait fogják egybe, egyidejűleg vallanak a nagy angol drámaíró költői világáról, hozzák emberközelbe a tragédiák és vígjátékok hőseit, s ugyanakkor személyes vallomások: hogyan s miképpen érinti meg az angol drámaíró 16. századi világa a 20. századi magyar elbeszélő óriás szellemét. Zseniális szellemek párbeszéde a kilenc tanulmány, korok találkozási, ízelítő abból, miképpen lehet egyénien olvasni és értelmezni, miképpen lehet saját kincsünkké tenni a klasszikus nagyságok életművét. Móricz Zsigmond remek idegenvezető a múltban: kezét fogva mindig a jelenben sétálunk.

Európában találkoznak ők ketten. A helybeli végzős, egyetemista lány és az egzotikus országból jött fiatalember, aki nem akárki a hazájában. A féktelen szerelem kibontakozása ugyan nyugtalanító jelekkel jár, de az ösztönök egymás karjaiba dobják a szereplőket. A férfi kész feleségül venni a lányt és elviszi hazájába – ahol azonban a szülők ellenállásán megtörni látszik a fiatalember akarata. Vagy ez csak a látszat? Hamarosan tragikus esemény fordít meg mindent és hoz veszélyt a fiatal hölgy életére.

Egyszer nagy hír riasztotta fel az iskolát s olyan zenebona kerekedett rá, hogy csengett a fülünk belé. Új csikóst fogadott a falu, Rojtos nevűt s azt suttogták róla, azelőtt igazándi betyár volt az Alföldön. A fia velünk fog járni az iskolába. Hő! nagyobb újság volt ez, mintha egy hercegfiú pottyant volna közénk. Herceg akárki lehet, akit a király azzá tesz, de betyár! Az nem. Betyárkodás dicsőség, büszkeség, hősiesség. Lázban volt az egész iskola s a hátulsó sorokban sugdolózó csoportokban mesélték a vén Rojtos rémes hőstetteit... borzongott tőlük a hátam, de azért csak meghallgattam. Mindennap jött valami csodahír a Rojtos-fiúról: pányvát vet a szilaj csikóra; a rigó nem fütyül pompásabban nála, kalapjánál mint a zászló leng az árvalányhaj; fekete szűre van, piros virágos, hetyke szűre. Egyszerre divat lett a fütty is, az árvalányhaj is, a fekete szűr is. Még nekem is megígérték otthon, hogy a kovácshoz viszik a füttyömet, reszelje le a hegyit s még én is kaptam fekete szűrt a tarcali vásárról.