Adamo Books Kiadó strana 10 z 41

Pillangó. A szép és csapodár szerető jelképe – meg a reménytelen szerelemé Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika elemi erővel fellobbanó, társadalmi konvenciókkal szembeszálló szerelmének története a szerző meghatározása szerint „idill”. Móricz könnyű kézzel, napok alatt írta meg a korántsem idilli helyzetet, amelyben két felfogás áll szöges ellentétben egymással: a nagy alföldi mezőváros peremén boldogulni megtanult öregeké, és a fiataloké. Jóska és Zsuzsika szülei a már kialkudott, érvényes szokáshoz kötődnek, ők akarják megszabni a „ki kivel házasodjék” törvényét, melynek alapja az anyagi biztonság. Minden eszközzel próbálják megakadályozni a fiatalok egybekelését. Jóska és Zsuzsika a szív, a szerelem jogán a lehetséges, a vágyott világ fölépítésére törekednek. A boldogságért azonban nemcsak szüleikkel, hanem egymással, egymásért is meg kell küzdeniük.

Isabella Denizt gyermekkorában az anyja kitette egy templom elé – ennyit tudunk róla. Árvaházakban nőtt fel, de huszonkét évesen elhatározza: megkeresi a szüleit. Hónapokig tartó nyomozás és hajsza során találkozik álmai férfiával is, de valami elriasztja tőle… És miközben lassan üzletasszonnyá válik, egy régi és tragikus szerelem története bontakozik ki a szeme előtt. Amelynek egyik okozója, de résztvevője is pár napos korában – ő maga volt…

Kopjáss ?István egy nap arra ébred, hogy megválasztották Zsarátnok főügyészének. Kultúrtanácsnokként – más szóval utolsó senkiként – dolgozott addig a városházán, s most, hogy a jó szerencséje és a forgandó véletlen ilyen magas pozícióba juttatta, minden szebbnek tetszik körülötte: egyszeriben a felesége is vonzó szépasszonnyá válik, a városban mindenki előre köszön és gratulál neki, s kínban született frázisát – hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – mélyenszántó bölcsességként ismételgeti boldog- boldogtalan. Kopjáss, ez a se okos, se buta, de a maga módján tisztességes és idealista gondolkodású ember nagy reményekkel vág neki új munkájának: a törvényesség őre lesz a városban, s kitartó munkával – ha a polgároknak mindig elmondják, mire költik a pénzüket – talán még azt is el lehet érni, hogy a magyar ember szívesen fizesse az adót, s önzetlen örömmel szemlélje a köz boldogulását. A hatalom édességét azonban hamarosan megkeserítik az innen-onnan előbukkanó rokonok, akik most mind Kopjáss pénzét s befolyását lesik, s még inkább az új főügyész előtt lassanként feltáruló igazság: a kéz-kezet-mos panamázások kibogozhatatlan szövedéke. Móricz először 1930-ban, majd átdolgozott formában 1932-ben megjelent regénye azóta klasszikus példázattá vált, amely örökérvényűen mutatja be a hatalom mámorát s az aljasító körülmények közé került egyszerű ember vergődését. Bár a Rokonok csak egy pillanatkép az 1920-as évek végének Magyarországáról, a kórképet ma is hátborzongatóan pontosnak érezhetjük. Kötetünkben a regény mellett a belőle készült színpadi művet is közöljük: a komor hangulatot Móricz itt derűs elemek sokaságával oldja fel, s a regényben sodró realizmussal ábrázolt gondolatot itt pörgő, komikus jelenetekkel, lenyűgöző dramaturgiai profizmussal közvetíti, bizonyítva, hogy a színpadi műfajnak is újító, nagy mestere volt.

Két leánytestvér az élet viharában. Nem szövetségesek, bár nagy baj esetén az egyik ott van a másik mellett. De nemegyszer ellenfelek is, különösen, ha ugyanaz a férfi kell nekik. A küzdelem olykor élet-halálra megy, és csakugyan akad olyan áldozat, aki búcsút vesz az élettől. Az egyik Alexa, a híres énekesnő, koncertkirálynő, tinik bálványa, fél Európa az ő dalait hallgatja – de milyen ember a magánéletben? Hogyan bánik a férfiakkal? És ott van a másik testvér, Ella, aki sokszor szembekerül híres húgával, de a végén megszerzi a szerelmet, az igazit, és semmi kincsért nem engedi kicsúszni a kezéből.

Zita egy baleset után kórházban tér magához, és megtudja, hogy egész addigi világa összeomlott. Nincs már férje, otthona, munkája – magára maradt, nincstelen nő lett harmincöt évesen. Hogy életben maradjon, alkalmi munkákat vállal, de ha nem talál, kénytelen koldulni is. Megalázó helyzetekbe is kerül, de mindig győz élni akarása, alkalmazkodó képessége. Sőt, nagy bajában még másoknak is segít. Amikor már azt hiszi, nincs kiút, egy rejtélyes férfi üldözni kezdi, ő pedig városról városra menekül és bujkál. De a regény végére megszerzi mindazt, amit máskor, máshol, mások hibájából elveszített.

Kötetünk ?Móricz Zsigmondot, a novellaírót és az izgalmas riportok íróját kívánja bemutatni. Szeretné megéreztetni: milyen csodálatos, gazdag világ történeteinek, teremtményeinek, igazságkereső szenvedélyének bő világa. Móricznak, az elbeszélőnek gazdagságát kis novelláiban figyelhetjük meg legjobban. Nagy gyüjtő ő, mohó feljegyző, betelhetetlen figyelő – megejti egy figura, belékapcsolódik egy beszélgetésbe, hall egy csattanó történetkét, beletéved szorongató vagy vidám helyzetekbe: mindent felszív – a lépesméz kamrácskái telnek így meg mézzel. Talán a háborús rajzokkal, a gyors vázlatokkal tűnik el a novellák szigorú, drámai kompozíciója. Ekkor kereszteződik a riport és a novella, s második korszakában, majd még inkább a harmadikban döntő számmal a riportból kihajtó, tökéletes elevenségű, leleplező erejű rajz lép a szigorúbb novellaszerkezet helyébe. Móricz Zsigmond mindig tékozló volt: amit tyűjt, azt ő azonnal továbbadja – a pillanatot kapjuk így tőle, a tetten ért történést, a gyors ceruzavázlatot, a helyzetjelentést, sokszor csak dokumentumnak látszó adatot, valójában ekkor is jellemző, sűrített, kort megvilágosító figurát és helyzetet.\"" (Illés Endre)

1853-ban jelent meg az idősebb Dumas hatalmas életművének egyik szórakoztató darabja, a kisemberekről, nagy időkről szóló Ange Pitou. Sok Dumas-műhöz hasonlóan ez is történelmi regény a maga módján, az ancien régime utolsó napjaival kezdődik, és a francia királyi pár bebörtönzése előtt fejeződik be. A sorsdöntő eseményeket Dumas a mindenkori kalandregényszerzők kedvelt módszerével ábrázolja: képzeletbeli kisemberek mikrosorsával, látszólagos véletlenekkel veszi körül, ragyogtatja fel a többé-kevésbé ismert történet részleteit, de azért megszerezve olvasóinak azt az örömet, hogy beléphetnek vele a francia királyné hálószobájába is. Romantikus, heroikus, felemelő és hátborzongató, másfelől humoros, kalandos, naiv bájú jelenetek sorozata ez a kellemes regény, s csemegéül még mély életismerettel is szolgál. „ A politikában nincs abszolút bűn: az ember aszerint jó vagy gonosz, hogy sérti-e azoknak az érdekeit, akik megítélik” – jegyzi meg például Dumas derült bölcsességgel.

A ?mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni… Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen… Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is.” – Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.

Novellák Móricz Zsigmondtól.

Kira ?Condort nő létére egy komphajó kapitánya a majdnem tengernyi Öbölben. Az asszony nagyon szereti ezt a félig-meddig tengeri életmódot, nap mint nap viszi hajóját, gyomrában autókkal, buszokkal, kamionokkal kikötőből kikötőbe. Egy nap hatalmas vihar tör ki, és teszi mozgásképtelenné a hajóját. A következő órákban drámai helyzet alakul ki az Öböl kellős közepén. Viharos szél sodorja a hajót a partok, a pusztító zátonyok felé… Nem csak a hajót, a legénységét, de elsősorban több száz utasát kell kimenteni. A feladatot megoldja, mégis bűnbaknak kiáltják ki és elbocsátják. A negyvenéves elvált nőt azonban nem olyan fából faragták, hogy hátat fordítson a hajózásnak, és másik szakmát keressen magának. Kira nem adja fel, hiszen nem tud másképpen, nem a vízen élni. Vesszőfutása során sokféle emberrel találkozik, körülötte üzleti, szakmai és személyes ügyek keverednek és ütköznek, míg ő a bíróságon próbálja kiharcolni az igazát. Ahogyan megtalálja végül is a kései, de szép szerelmet, úgy megtalálja az utat egy hajóra is.

1928-ban, a Forró mezők születése idején Móricz sokat kereső és mégis állandó anyagi gondokkal küzdő író. A megnövekedett család egyre súlyosabb anyagi terheket ró rá. Talán azért is fordul a hirtelen nagyon divatossá lett detektívregény műfaja felé. Gyorsan, egyszerű eszközökkel pénzt keresni, s egyúttal megmutatni, hogy ez az új műfaj sem idegen a számára – mindez vonzhatta és izgathatta képzeletét. De ahogy nekikezdett, zsenialitása az irodalomalatti műfajból egyszerre irodalmi és eredendően magyar alkotást formált. Az izgalmas bűnügyi történetből izgalmas társadalomrajz kerekedett, amelyben a nyár azért oly kietlen, azért fed mindent ujjnyi vastagon a szürke, szomorú por, mert Móricz még felcsillanni sem látja annak a reményét, hogy másképpen is lehetne élni. Illúziói végképp szétfoszlottak, az úri osztályban a továbbjutás lehetőségének már szikráját sem látja.

Vernének ?ez a kései műve kaland regénybe oltott krimi, s persze múltszázadian és vernegyulásan tanulságos történet is: a testvéri szeretet és az igazság diadalának dicsérete. A távoli, egzotikus helyszíneken pergő cselekmény rémdrámára emlékeztető eseménysora egy új-zélandi kikötői kocsmában indul, ahol Flig Balt fedélzetmester és Vin Mod kormányos sűrű poháremelgetések között aljas tervet főznek ki a James Cook nevű vitorlás megszerzésére, melynek első lépéseként a derék Gibson kapitányt kéne eltenni láb alól. A lebujban mulatozó söpredék között nem soká kell keresgélniük vállalkozó szellemű és kalózkodásra hajló társak után, s már csak az alkalmat lesik az újdonsült cimborák a zendülés kitöréséhez. Az alkalmat azonban késlelteti egy hajótörés két életben maradobtjának – a címszereplőknek – a megmentése a talpig becsületes holland testvérpár jelenléte ugyanis rontja az összeesküvés esélyeit a Csendes-óceánon hajózó James Cookon. Az idegfeszítő várakozás után a tasmániai Port-Praslinban mégis végrehajtják gaztettüket az összeesküvés vezetői: a két testvér elveszettnek hitt tőrével meggyilkolják a kapitányt, majd a fegyvert Kip Károly és Péter poggyászába csempészik, ahol a nyomozó hatóság rá is bukkan, s mint cáfolhatatlan bűnjelet használja föl a tárgyaláson, ahol a testvéreket életfogytig tartó kényszermunkára ítélik. Innét kezdődik a történetben a testvéri összetartozás és az igazság mindenkori fényre kerülésének apoteózisa. A rettenetes körülmények és a nem kevésbé elrettentő rabtársak között híven őrzik a hollandok egymás hitét és becsületét, s a megpróbáltatások ellenére sem adják föl a reményt, hogy kiderül az ártatlanságuk. Verne egy, a korban divatozó természettudományi tévhittel oldja meg a csaknem rosszul végződő történet tragikumát. A századvégen Amerikában elterjedt hiedelem szerint a halott szemének recehártyája fényképezőgépként őrzi az élet utolsó pillanatában látott képet. Amikor a kapitányról készült utolsó fényképet barátja és üzlettársa, Hawkis úr kinagyítja, döbbenten fedezi fel a halott nyitott szemében a valódi gyilkosok képmását. Az izgalmakban bővelkedő történet természetesen kitűnő alkalom az író számára, hogy számos tudnivalót közöljön Ausztrália és Óceánia természetrajzáról, népeiről, kereskedelmi életéről, a gyarmatosítás históriájáról, miközben szörnyű viharok tombolnak, emberevő pápuák támadn

A közmondásos „csúnya nő”, a már majdnem-vénlány Vanda, akit eddig senki sem szeretett, váratlanul találkozik egy jóképű és gazdag vállalkozóval. A férfi udvarolni kezd, szerelmet vall, magához édesgeti a lányt. Már-már úgy tűnik, minden sínen van és Vanda megtalálta az annyira várt boldogságát, amikor valami rettenetes szörnyűség, egy aljas összeesküvés kezd kibontakozni, és a lány megérti, miféle gonosz erők játékszere lett. Egyedül mit sem tehet, de szerencsére akadnak segítői…

Megjegyzem, nagyságos asszony, a Markó nem is olyan rossz hely egy férjnek. Vilma a könnyein át, nevetve bökte ezt ki. Oly hirtelen változik a hangulata, s oly könnyen mond furcsát, hogy Emma nem is tudta komolyan venni, csak mosolygott rajta. – Na igen, – folytatta Vilma – legalább, ha hazajönnek, megbecsülik a feleségüket… Kérem ez az én uram, ez már nem tudta mit csináljon… Szegénynek semmi se volt jó… Elkényeztetik őket a vendéglőkben, ott az étlap, tizenöt-húszféle sült, tészta, előétel, minden csoda. Erdélyi fatányéros, meg lacipecsenye… Kérem, ne gondolja, hogy én hibás vagyok aban, hogy… differenciák voltak az elszámolásaiban… Á, nem is került arra sor… Persze, ilyenkor az egész világ követ dob az asszonyra, hogy ő szédítette el az arcát, s rá költötte a pénzt… Énrám ugyan nem költött, hacsak másra nem. Ezt persze sose lehet tudni…

Igaz történetek szellemi fogyatékos uralkodókról, takarítónőből lett cárnéról, főrangú kamaszok kényszerházasságáról, szexmániás királyokról… Felséges szerelmek és botrányos frigyek, ezerszer megátkozott házasságok - a fenséges hölgyek és urak kapcsolatainak az eddigitől eltérő bemutatását vállalta most a szerző. 12 igaz történet az előttünk élőkről, akik az uralkodás mellett olykor megjárták a házasélet poklait.

TARTALOM ELSŐ FEJEZET amelyből kiviláglik, hogy egy elkövetett baklövés az embert újabbakra sodorja. Vagy az is, hogy a meg nem fontolt erényes cselekedetet az ember megfontolt rossz tettekkel igyekszik jóvátenni. MÁSODIK FEJEZET amelyben az élet furcsa hajszája jelenik meg. Ha a sors valakire ráveti magát, akkor annak nem hagy békét. És ez a hajsza addig tart, míg csak bírja az áldozat. Már akár jó az, ami történik vele, akár rossz. HARMADIK FEJEZET melyben kiderül, hogy az életben a legnehezebb az a rövid korszak, mikor a fiatal lélek a család, az iskola és a saját rabságából az önálló gondolkozásra és a szabadságra érik