Adamo Books Kiadó strana 9 z 41

Gárdonyi ?kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb kötete először 1927-ben jelent meg. „Mindenki utazik, akinek hűs, leveles otthona nincsen, no meg akinek ideje, erszénye engedi. Mindig jólesik a lelkemnek, mikor fiatal embereket látok úton, akár vasúton, akár országúton. Ezek azért utaznak, hogy lássanak. Föl vannak szerelve földképpel, messzelátóval, kalauzkönyvvel, jegyzőkönyvvel s a szemükben az élet szeretete mosolyog. De vajon van-e köztük csak egy is, akit akár a szülők, akár a mesterek megtanítottak volna látni? Mert más a nézés, meg más a látás. Nézni mindegyike tud. Látni nem. S bizony az utazók közül nem mindig az tér a tapasztalatok legtöbb kincsével haza, aki a távolból leghamarabb megmondta, hogy a toronyóra mennyi időt mutat, hanem sokszor az a vaksi útitárs, amelyik szemüveg nélkül még az ajtón is alig tud kimenni.” Gárdonyi úti naplója Erdélybe, Bukarestbe, Konstantinápolyba, Velencébe, Madridba, Dél-Amerikába, Afrikába kalauzolja olvasóit, de ne várjunk tőle puszta leírásokat: e műben ugyanis az elemző-vizsgálódó író a történetek és események mögöttes tartalmára hívja föl a figyelmet, legyen az egy vasúti fülkében elhangzott párbeszéd, egy vonatjegy kálváriája, egy magyar vendéglő Sztambulban, avagy éppen a Szent Anna-tavat megidéző mendemondák valósága. Vagyis nem „néz”. Hanem „lát”. Az „Amiket az útleíró elhallgat” olyan bédekker, amelyet sem korábban, sem azóta nem írt meg más magyar író.

Az Aranymorzsák Gárdonyi Gézának kortársairól szóló írása.

Megjegyzem, nagyságos asszony, a Markó nem is olyan rossz hely egy férjnek. Vilma a könnyein át, nevetve bökte ezt ki. Oly hirtelen változik a hangulata, s oly könnyen mond furcsát, hogy Emma nem is tudta komolyan venni, csak mosolygott rajta. – Na igen, – folytatta Vilma – legalább, ha hazajönnek, megbecsülik a feleségüket… Kérem ez az én uram, ez már nem tudta mit csináljon… Szegénynek semmi se volt jó… Elkényeztetik őket a vendéglőkben, ott az étlap, tizenöt-húszféle sült, tészta, előétel, minden csoda. Erdélyi fatányéros, meg lacipecsenye… Kérem, ne gondolja, hogy én hibás vagyok aban, hogy… differenciák voltak az elszámolásaiban… Á, nem is került arra sor… Persze, ilyenkor az egész világ követ dob az asszonyra, hogy ő szédítette el az arcát, s rá költötte a pénzt… Énrám ugyan nem költött, hacsak másra nem. Ezt persze sose lehet tudni…

Igaz történetek szellemi fogyatékos uralkodókról, takarítónőből lett cárnéról, főrangú kamaszok kényszerházasságáról, szexmániás királyokról… Felséges szerelmek és botrányos frigyek, ezerszer megátkozott házasságok - a fenséges hölgyek és urak kapcsolatainak az eddigitől eltérő bemutatását vállalta most a szerző. 12 igaz történet az előttünk élőkről, akik az uralkodás mellett olykor megjárták a házasélet poklait.

TARTALOM ELSŐ FEJEZET amelyből kiviláglik, hogy egy elkövetett baklövés az embert újabbakra sodorja. Vagy az is, hogy a meg nem fontolt erényes cselekedetet az ember megfontolt rossz tettekkel igyekszik jóvátenni. MÁSODIK FEJEZET amelyben az élet furcsa hajszája jelenik meg. Ha a sors valakire ráveti magát, akkor annak nem hagy békét. És ez a hajsza addig tart, míg csak bírja az áldozat. Már akár jó az, ami történik vele, akár rossz. HARMADIK FEJEZET melyben kiderül, hogy az életben a legnehezebb az a rövid korszak, mikor a fiatal lélek a család, az iskola és a saját rabságából az önálló gondolkozásra és a szabadságra érik

Elkezdődik ?a kihallgatás. Az igazságtalan, sokszor nevetséges vádak zuhataga között Misi már-már összeomlik. De amikor apját, az ácsot is felemlegetik rossz példaként, és a debreceni kollégiumi hagyományokra hivatkozva gonosztevőnek nevezik, kitör és kijelenti, hogy ő nem akar debreceni diák lenni tovább. Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egy kiváló író kiváló regénye. Nem tesz jót neki, hogy háziolvasmány, pedig Nyilas Misi példája nem is olyan távoli, ma is belerendül a világ, ha egy tiszta és becsületes gyermeknek csalódást okoz a felnőttek világa. Ez a csalódás és megrendült bizalom azonban újjáépíti a gyermeki lelket, s még ha – a szövegből kiérezhetően – nem is oldódik föl soha igazán, mégis új távlatokat nyit épp elkezdődött életében: az emberiség tanítója, a jóság apostola szeretne lenni, az édesanyjától kapott tanítást akarja továbbadni. Nemes cél, mely legalábbis Móricz esetében megvalósult. Ugyanis kitűnő irodalomtörténészeink szerint a mű életrajzi ihletésű. A szerző a kommün összeomlásakor a nemzeti katasztrófák után érzett mély válságát fejezte ki; fájdalmában, csalódottságában menekülésképpen írta meg saját életérzését gyermeki szívbe ágyazva. A debreceni református kollégium akkoriban a nemzeti nevelés fellegvárának számított. Nagy, komor, négyszögletű épület, a szegény sorból származó Nyilas Misi fél tőle, de büszke is rá. A megrázó történet végén azonban dacos eltökéltséggel ismételgeti, hogy nem akar többé debreceni diák lenni. A szülői ház áldott emlékével, érzékeny lélekkel és határtalan bizalommal érkezik az alig tizenegy éves kisfiú a Református Kollégiumba. A fizikailag gyenge, ám önérzetében erős diák azokat a lépcsőket járja, melyeket korábban Csokonai, Kölcsey és Arany János, akikre rajongó csodálattal gondol. Szellemi képességei az osztály legjobbjai közé emelik, ám tapasztalnia kell, hogy a tanárokat a tanulók származása is befolyásolja az értékelésben. Jól ismert helyzet. Amikor szorosabb kapcsolatba kerül a debreceni felnőtt világgal, útravalója, a gyermeki hit, bizalom és az emberek iránt érzett tisztelet, fokozatosan szertefoszlik. Egy lutricédula ellopása mellett a felnőttek csalással, hazugsággal vádolják, jóllehet épp a felnőttek dúlják szét az ő bizalmát. Erkölcsi tartása szemünk előtt formálódik: jóhiszeműségéért keservesen megfizet. Érdemes-e ottmaradnia a patinás kollégiumban? Nyilas Misi fogalma mindannyiunk számára a lelki tisztaság, mely végső soron a pénzzel áll szemben. Nem csak az irodalomból ismerjük ezt az alapkonfliktust. A pénz ritkán kerül ki vesztesként, még ha a lélek tisztaságával is áll szemben, mely a regény címének bibliai idézetében (Jelenések könyve) összegződik.

El kell-e ítélni egy asszonyt, mert hagyja magát elcsábítani a lánya fiújától? Ki a hibás, ha ez a sajátos szerelmi, vagy inkább csak szexuális háromszög drámaian összeomlik? Tilda Cotti a nagyvárosban társkereső irodát vezet. Partnereket, leendő menyasszonyokat és vőlegényeket közvetít egymás felé, sokan általa találják meg párjukat, az asszony az ő életútjukat irányítja. Csak éppen saját magának nem talál párt. De aztán ennek is eljön az ideje, a megaláztatások után érte is eljön valaki, akinek egy ünnepélyes pillanatban kimondhatja: Asszonyod leszek…

Móricz Zsigmond összes költeménye.

Helga Cortesi életvidám fiatal nő, fontos állást tölt be, közben szingliként éli az életét. Ám egyszer csak rettenetes baleset történik vele. Attól kezdve mennyi remény marad a magányos és most már végtaghiányos nő számára? Ugyan akad egy férfi, aki átsegíti a kezdeti nehézségeken, ám megelégelve a zűrös alak különös és sötétnek tetsző ügyeit, maga küldi el. A következő hónapok története ez a könyv. Helga legyőzi az akadályokat, és ha nagyon nehezen is, de visszaszerzi régi életét és szerelmét.

Mit ?tehet egy szegény fiatal író, ha családjának pénzre, kisfiának cipőre van szüksége? Ír – a saját gyerekének. Ezt tette Móricz is 1906-ban. Ekkor jelent meg ugyanis ez a regénye először újsághasábokon folytatásokban. De nemcsak a honorárium, s siker is elmaradt. A bűbájos gyerektörténet több mint harminc évig várt a sárguló lapok fogságában, mígnem 1938-ban ismét az író kezébe került. Újraolvasásakor meghalt kisfia jut eszébe, az ő emlékére jelenteti meg regény alakban. A poétikus történet kis főhőse, Gabi gyerek a nagyapa parókiáján nyaral Galamboson, a Tisza mellett. Itt csöppen bele valóságosan is és képletesen is a tengerbe – a végtelen rónaságot elárasztó, tengerré dagadó árvíz kellős közepén. Szíve választottja, a kis piros szoknyás parasztlányka, Zsuzsika is a víz foglya. Neki akar imponálni, amikor is bátran útra kél a bajbajutottak segítségére siető öreg Bucsi bácsival csónakon. A sors megjutalmazza: ő menti ki az árból a magas fára menekült Zsuzsikát. De jaj, a kislányt más fiú várja a parton – Miska, a szerelmese. Hősünknek csak az ár sodorta hervadt pipacsok maradnak, amelyeket a „magyar tenger” egy kis szárazulatán szedett makrancos ideáljának.

A kisvárosi újságírónő egy nagy visszaélés nyomaira bukkan. Eleinte senki sem akar vele szóba állni, aztán megjelenik egy férfi, akit ugyanaz a téma érdekel. Róla kiderül: nem az, akinek mondja magát. A szerelem mégis fellángol, de a sors még tartogat számukra néhány meglepetést. Mi történt 15 évvel előbb egy környezetvédelmi beruházáson? Mit érez a fiatal nő, amikor szembetalálkozik szerelme igazi kilétével?

Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a magyar irodalom egyik legtökéletesebben megformált paraszti alakja, a megtaposott, elnémított nép legjobb tulajdonságainak megtestesítője, a népi vágyak összesítője egy személyben, valóságos mesehős bátor igazságtevő, hibátlan férfi, gáncstalan gavallér. Ezért számíthat mindig a nép támogatására, ha másra nem, hát cinkos hallgatására. És ezért szólnak róla népdalok, ezért dicsőítik minden tettét, eszményítik alakját. Lelkesítő, ihlető népi hős, s az író mesélő kedve is talán ebben a regényben bontakozik ki a legszebben. Varázslatosan örökíti meg a természetet, csodálatosan szép csínekkel festett tájakon, vad nádasokban, végeláthatatlan mezőkön bonyolódik az izgalmas, eseményekben, kalandokban gazdag cselekmény. S minden alakját utolérhetetlen művészettel mintázza meg, a hős betyárvezért éppúgy, mint az esett szegényparasztot, a furfangos polgárparasztot éppúgy, mint a finomkodó urat vagy a bárdolatlan dzsentrit.

Ella egy autókölcsönzőben dolgozik. Ismeretlen tattesek, talán balkáni profi autótolvaj maffia tagjai sorban lopják el a drágább kocsikat, és a jóképű rendőrhadnagy először éppen őt gyanúsítja azzal, hogy a banditáknak dolgozik… Ám miközben a rendőrök nyomoznak, Ella úgy véli, megtalálta azt a férfit, akivel le fogja élni az életét. Csak hát ezt a férfival is tudatni kell… Néhány vidám és egy tragikus esemény aztán helyükre teszi a dolgokat. Az, ami először csak egy futó kalandnak tűnt, mély és igaz szerelemmé lesz. Ahol mindkét félnek el kell dönteni, merre menjen tovább az élete. Ella tudja a választ, ésnme habozik akkor sem, amikor a sors kemény próba elé állítja.

A ?híres betyárvezér ebben a kötetben már abszolút ura és parancsolója egy rettegett, néma éjszakai seregnek, az elnyomott jobbágyok valósággal istenítik, tőle várják a szabadulást, a vármegye és Szeged város urai pedig még a nevét is csak félve és suttogva ejtik ki. Inkább eposz ez a Mórciz-mű, mint történelmi regény: nem annyira Rózsa Sándorról szól, mint inkább a Rózsa Sándorokat termő jobbágysorsról meg arról, hogyan morajlott föl a nagy paraszti tenger a szabadságharc eseményei közben, és arról, mit értett meg a nép negyvennyolc forrongásából, de arról is, hogyan látta ezt a fölmorajló pusztai-paraszti tengert Kossuth, hogyan Petőfi, hogyan az arisztokrácia, hogyan a nemesség és a városi polgárság. Móricz Zsigmond Rózsa Sándor alakjával világít be a népi sors áthatolhatatlan sötétségébe, annak a Rózsa Sándornak az alakjával, aki a szabadságharc első hónapjaiban alkalmat kap, hogy betyárvirtusát törvényesítse. És Móricz ebben a helyzetben tudja legjobban megmutatni, hogy Rózsa Sándor nem egyszerűen híres betyár; több annál: pusztai király, zsarnok és jótevő egy személyben. A regény így lett színes, fordulatos, kalandokban és izgalmakban bővelkedő eposz: a szabadságharc tökéletes körképe – és vád is a magyar végzett ellen.

A Sárarany egyes fejezeteit 1909-ben kezdte el közölni a Nyugat című folyóirat. A cím már előrevetíti a témát, az írói szándék szerint arra utal, hogy civilizálatlan körülmények között a tehetség elsikkad, ""sárként használódik el az emberi élet útján"". A helyszín Kiskara, egy csinos kis alföldi magyar falu. Alig száz házból áll. Móricz szerint a falu népe éppen úgy tele van tehetséggel, mint bármely más társadalmi réteg, de a nép emberének tehetsége, az akkori viszonyok közt, nem juthat felszínre, és nem alakulhat át cselekvő energiává.

Menekülttábor valahol egy Földközi-tengeri szigeten. A parti őrség tengerészei süllyedő bárkákról mentik a tengeren érkező menekülőket. Így kerül a gyűjtőtáborba Amba, az afrikai nő, aki rettenetes dolgokon ment keresztül, mielőtt idáig eljutott. A táborban szolgál Manuel, a mentős. Elég meglátnia a fekete asszonyt, hogy attól kezdve megváltozzon az ő élete is. Korunk nagy társadalmi problémáját boncolgatja a szerző a rá jellemző módon. Itt arról ír, hogyan teljesedik ki egy szerelem két annyira különböző ember között, és hogyan fogadja ezt a környezetük? Az olvasó mindemellett sok érdekeset megtudhat a menekültekről, migránsokról és azokról, akik a segítségnyújtásnak szentelik életüket.