Adamo Books Kiadó strana 8 z 41

Ez a kötet filozofikus versekkel és egy különös önéletrajzi ihletésű, (ugyanakkor a tudományok, a filozófia, és vallástörténeti elmélkedéseket is tartalmazó) kisregénnyel enged bepillantást az író-költőszemléletmódjába. Olyan olvasmány ez a könyv, amely biztosan nyomot hagy az olvasóban.

"Gyönyörű két gyermek. Mind a kettő fitoska és kékszemű és hát rózsaszín bársony-arcú, mint a pékleányok szoktak lenni. Csak éppen hogy vékonykák: kicsi koruk óta mindig fiatalabbaknak látszottak két évvel is, mint amennyik voltak." (részlet a műből)

„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)

A Kosztolányi-stílus feltűnő vonása valami éber kíváncsiság, valami éles fogékonyság, valóságos lesben állás a témák, az élmények, az emberi, állati, növényi sorsok ijesztően izgalmas őserdejében, egyrészt az eszményi újságíró tökéletes szimatja, másrészt a magát feledni vagy tágítani vágyó lélek más, távoli, minél távolibb lelkekben való elmerülése… »a részvét – mint az Édes Anná-ban mondja –, mely egy idegen életet is éppoly végzetesen szükségesnek érez, mint az önmagáét« – ez termi a legmeghatóbb, legemberibb Kosztolányi-műveket…"

Kosztolányi Dezső legismertebb írásai közé tartoznak az Esti Kornél-novellák: „Emlékezetem nem oly régi, mint barátságunk… – írja Kosztolányi Esti Kornél alakjáról. – Mióta az eszemet tudom, közel volt hozzám. Mindig előttem vagy mögöttem, mindig mellettem, vagy ellenem. Imástam vagy utáltam. Közönyös sosem voltam iránta.” Esti Kornél figurája a húszas évek közepén született, aztán egyre nagyobb szerepet kapott Kosztolányi novelláiban, sőt verseibe is belopózott. Ki ez az Esti Kornél, Kosztolányi novelláinak e halhatatlan hőse? A költő alteregója, jobbik vagy rosszabbik énje, akinek alakját megteremtve önmagáról vall: fordulatos, játékos, költői elbeszéléseiben Kosztolányi az emberi élet fonákságait írja meg, mély lírával.

Novák ?Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. „Szép”, mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

A mű a korai publicisztikai írásokat tartalmazó Álom és ólom, a fiatal költő és újságíró 1904 és 1913 között megjelent cikkeinek gyűjteménye, kivétel nélkül olyan írások, amelyek kötetben nem jelentek meg máshol.

Napjainkban az Andokban kilenc fiatal kutató araszol fel az egyik hegyre. Vajon mindnyájukat csak a tudományos kíváncsiság űzi az indián múmiákat rejtő barlangba? Lehet, néhányan nem kutatók elsősorban, hanem az amerikai titkosszolgálat megbízásából Atlantiszba akarnak eljutni? És el is jutnak! Hogyan tudta meg az Egyesült Államok egyik szerve, hogy Atlantisz ma is létezik, a földalatti fejlett világ és a mi huszonegyedik századi világunk között rengeteg szál szövődött, és miért figyeli mindezt oly feszülten Oroszország? Milyen emberek hát azok, akik több tízezer évvel előttünk kezdték a fejlődést és mára hihetetlen messzeségbe jutottak? Miért nem engedi Atlantisz, hogy behatoljunk világába – és mi mindenre képes, hogy ezt megakadályozza? Erről szól az izgalmas kalandregény, amely másféle, nem kevésbé fontos kérdéseket is felvet.

"Talán Tark volt az egyiptomi első ipari kém, amikor sok ezer évvel ezelőtt a fáraó Főníciába küldte őt egy különleges feladattal… Tark, ez a rokonszenves és találékony fiatalember keményen megfizetett érte, sokat szenvedett. Amikor pedig végre sikerült megszöknie az aranybányából, kalandok végtelennek tetsző sorozata vette kezdetét. Tark története a végsőkig kitartó, furfangos és bátor emberről szól. Aki nem adja meg magát sorsának és a legreménytelenebb helyzetekből is ki tud törni. Akit érdekel az ókor, az sok izgalmat talál ebben a könyvben."

Gárdonyi ?kevésbé ismert, ám annál izgalmasabb kötete először 1927-ben jelent meg. „Mindenki utazik, akinek hűs, leveles otthona nincsen, no meg akinek ideje, erszénye engedi. Mindig jólesik a lelkemnek, mikor fiatal embereket látok úton, akár vasúton, akár országúton. Ezek azért utaznak, hogy lássanak. Föl vannak szerelve földképpel, messzelátóval, kalauzkönyvvel, jegyzőkönyvvel s a szemükben az élet szeretete mosolyog. De vajon van-e köztük csak egy is, akit akár a szülők, akár a mesterek megtanítottak volna látni? Mert más a nézés, meg más a látás. Nézni mindegyike tud. Látni nem. S bizony az utazók közül nem mindig az tér a tapasztalatok legtöbb kincsével haza, aki a távolból leghamarabb megmondta, hogy a toronyóra mennyi időt mutat, hanem sokszor az a vaksi útitárs, amelyik szemüveg nélkül még az ajtón is alig tud kimenni.” Gárdonyi úti naplója Erdélybe, Bukarestbe, Konstantinápolyba, Velencébe, Madridba, Dél-Amerikába, Afrikába kalauzolja olvasóit, de ne várjunk tőle puszta leírásokat: e műben ugyanis az elemző-vizsgálódó író a történetek és események mögöttes tartalmára hívja föl a figyelmet, legyen az egy vasúti fülkében elhangzott párbeszéd, egy vonatjegy kálváriája, egy magyar vendéglő Sztambulban, avagy éppen a Szent Anna-tavat megidéző mendemondák valósága. Vagyis nem „néz”. Hanem „lát”. Az „Amiket az útleíró elhallgat” olyan bédekker, amelyet sem korábban, sem azóta nem írt meg más magyar író.

Az Aranymorzsák Gárdonyi Gézának kortársairól szóló írása.

A világ nagy titkosszolgálatainak történetét írja a szerző – a sorozat első darabja éppen az amerikai szolgálat múltja, jelene, sőt várható jövője. Sok érdekes esettel és eddig magyar nyelven soha meg nem jelent információkkal, forrásokkal.

A "Negyedik típusú találkozások" című ismeretterjesztő sorozat első számaként Nemere István az UFO-kérdést boncolgatta. A sorozat tizedik számát ismét Nemere István írta. Az előszóban rögtön megállapítja: az ember több, mint a teste. Biztos benne, hogy létezik valamiféle "lélek", és ezt a vallás, az istenhit teljes kizárásával is próbálja bizonyítani.

A nagy író kezében arannyá válik, amihez hozzányúl. Gárdonyi egy-egy ritka kirándulása a színmű területére páratlan remekművekben jut kifejezésre. Az Annuska vidéki történet. Egyszerű, természetes, vonzó, csupa derű, csupa napsugár és emellett mélyen emberi.

Ez a lelki mélységeket láttató, megrendítő nagy regény még a Gárdonyi-művek sorában is kivételes rangú alkotás! Két férfinek egy leányért folytatott drámai versengésben a magyar realista-regény nagymestere az érzelmeknek és a szenvedélyeknek oly finom elemzését adja, amely egész irodalmunkban úgyszólván páratlan s a nagy nyugati regényírók mesterművei mellé sorakoztatja ezt az írást. Az „Átkozott-józanság”-ot első sorától utolsó soráig forró izgalom fűti.

A titkosszolgálatok-sorozat második darabja. Csak 1954-től, az e néven megalakult szervezet alapításától tárgyalja a témát és nagyon sok, eddig titkos eseményről rántja le a leplet. Még magyar vonatkozású adatokat is talál benne az olvasó. Sok név, sok akció, sok háttér – íme, a “KGB-sztori”.