Adamo Books Kiadó strana 6 z 41

A múltban és a jövőben játszódó fantasztikus regények és novellák mestere, Nemere István ezúttal olyan űrhajót talált ki, amellyel merész utasai elkalandozhatnak a múltba és a jövőbe egyaránt. A tér- és időjármű azonban szerencsétlenül jár és utasainak egy része odavész. Ám nem mindenki pusztul el, és az időhajó új világokról hoz hírt, megváltoztatva utasainak életét is. Az „Időhajó” az utóbbi évek egyik legizgalmasabb regénye, amelyben már megtaláljuk korunk merészebb fizikusainak feltételezéseit is. Az időutazás igenis lehetséges, mondja a tudomány, és Nemere hősei útra kelnek, hogy ezt bebizonyítsák – akár az életük árán is.

"A történtek után Dius úgy érezte, szüksége van egy kis időre, amit egyedül tölthet, egy olyan helyen, ami valamelyest emlékezteti az otthonára, vagy legalábbis annak a nyugalmára. Egyetlen ilyen hely volt, ami megfelelt erre a célra, még pedig, a legközelebbi templom. A napnak ebben a szakában zárva tartott ajtók egyszerre megnyíltak előtte, belépett, mire az ajtók újra bezárultak mögötte, elrejtve őt a kíváncsi tekintetek elől. Hálás szívvel lépett előre, majd lerogyott, az oltárral szemben. Sérült szárnyait kiterjesztette, miközben hálát adott az Úrnak. Ezután szemügyre vette a sérüléseit. Nem festettek túl jól, a szárnyain a robbanás hatására több, kisebb-nagyobb lyuk is keletkezett, amik angyali mivoltának köszönhetően már gyógyulásnak indultak, ám ettől függetlenül elég fájdalmasnak bizonyultak. - Ó, hogy gyűlölöm ezt a helyet most! - mondta ki hangosan is, amit pillanatnyilag érzett." Dius angyal. Nem akármilyen. Védelmező. Hűsége megkérdőjelezhetetlen. Minden gonosszal szembeni harc vezetője. Egyetlen gyenge pontja van, az emberiség iránti megvetése. És ez a gyengeség az, ami miatt az emberek közé küldték. Egy olyan nőt kell megvédenie, aki az első perctől megvetéssel tekint rá. Ez az egy dolog van, ami közös bennük. Egyikük sem szívleli a másikat, mivel nem ismerik egymást, csupán látszatra ítélnek. Mégis, az idő múlásával, és az események nem várt fordulatával, olyan kapcsolat alakul ki angyal és ember között, amire nem számítottak. Érzelmeik mélyen, belülről kötik össze őket. Így veszik fel a harcot a sötétből jövő, világot elpusztítani készülő gonosszal.

14 évvel ezelőtt a szerző ezt a témát egy vékony kis könyvben már körüljárta. De azóta annyi minden történt! Már nemcsak a két régi ellenfél - az Egyház és Darwin híveinek - érveit kell ütköztetnie, itt egy harmadik elmélet is: az intelligens tervezés. Nem is sejtjük, hány ezer sebből vérzik a darwini evolúciós elmélet, amely valójában csak egy bizonyítatlan dogma. De vajon igazuk van-e ellenfeleinek? Roppant izgalmas olvasmány, valóságos intellektuális "krimi", ahogyan a szerző próbálja kinyomozni az igazságot.

A sci-fi magyar klasszikusa új regényében azt feszegeti: mi lenne, ha a Földet napjainkban Idegenek szállnák meg? Olyan könyörtelen, vérszomjas hódítók, akik miután lerabolták saját bolygójukat valahol az Univerzumban, most a földi vízre, levegőre és aranyunkra vetnek szemet, hogy ezek segítségével regenerálják otthonukat. A hódítók egyetlen nap alatt megszállják az egész Földet, elvágják az áram- és energiaforrásokat. A Föld lakosságának egy részét kiirtják és megkezdik a sajátos zsákmány begyűjtését. Fogy a levegőnk, a vizünk, és semmit sem tehetünk, hogy megvédjük magunkat? Úgy, hogy megszakadt a kapcsolat az országok, a földrészek, a szervezetek és intézmények között, az emberek magukra maradva néznek szembe az éhséggel, betegségekkel, a kipusztulás nagyon is valós rémképével? A regény lapjain megelevenednek a mai politikai szereplők, látjuk, hogyan reagál az amerikai elnök, a német kancellárasszony, a francia elnök. De felbukkannak egyszerű, ám hősies nők és férfiak mind az öt világrészben, ők próbálnak tenni valamit a megszállók ellen, akiknek vannak aljas földi segítőik is. Lehet, hogy a világűrben akadnak barátai a Földnek? Onnan is érkezik segítség? A könyv egyik főszereplője Greg, a fiatal, zseniális fizikus, aki egy titokzatos nő segítségével hetek alatt megalkotja a proton-fegyvert. Ez az emberiség egyetlen reménye: ha bevetik az Idegenek ellen, talán megmenekül a Föld és világunk megszabadul a kozmikus rablóktól?

Csáth Géza elbeszélései.

Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen. A Lord

"Harmincöt éves korában elhatározta, hogy megházasodik. Sokat rágódott rajta, törte a fejét, hogy jó lesz-e, vagy rossz lesz-e. Félt, hogy nevetni fognak rajta. Azért, hogy egyáltalán egy ilyen csúnya, zárkózott, hideg ember házasságra, szerelmeskedésre gondol. És borzadt a gondolattól, hogy a felesége meg fogja csalni. Hiszen annyi a szép férfi, annyi a kedves, meleg hangú, forró szájú, erős és fiatal legény. Mondom, sokat töprengett Schmith, de mégis elhatározta magát..." (részlet a műből)

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Ebbe a könyvbe van mögirva mitsoda sok veszödelöm környéközött bennünket mikor Durbints sógorral, Börtsökkel mög Kátsa tzigánynyal szárazon és vizön Amerikába igyeköztünk oszt a puszta szigetöt is möglaktuk irtam én magam az salyát kezemmel Göre Gábor biró ur.   –   Gárdonyi Géza Göre Gábor bíró úr álnéven írt műve.  

Már majdnem minden együtt volt a bűntényhez: a tettesek, a hatalmas örökség és az áldozat. Csak egy holttest hiányzott. Viszont gyilkosság hulla nélkül még a technika mai fejlettsége mellett is szinte elképzelhetetlen." Így a három tettes - "az örökké vidám, gyönyörű Jojo" valamint két testvére, Henry és Bob - kénytelenek voltak kitalálni a "drót", azaz a holttest nélküli gyilkosságot, hogy hozzájuthassanak fukar nagybátyjuk vagyonához. Sikerül is eltüntetni a nagybácsit a színről - eltűnését öngyilkosságnak álcázva. A három ál-gyilkos öröme azonban hamarosan ürömre fordul: a felbontott végrendelet kellemetlen meglepetéseket tartalmaz, ráadásul bácsikájuk tetemét megtalálják egy közeli tengeröbölben. Így menekülniük kell számos kalandot és megpróbáltatást átvészelve...

Az ?Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a „géppé válásnak” pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a „keresztény kurzus” mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által „felfedezett” módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, „élő” figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Több, mint huszonöt esztendővel ezelőtt, 1930-ban jelent meg először a Zsivajgó természet, a Révai kiadásában: a bibliofil kis könyvritkaság, szinte fellelhetetlen. Kosztolányi ebben a kötetében játékosan, olykor tréfásan, máskor költői gondolatokat közölve virágokat, állatokat, lepkéket, fákat, rovarokat, bogarakat, ásványokat, drágaköveket szólaltat meg, hogy találóan és politikusan jellemezve tárgyát egyben a maga ars poeticájáról és világszemléletéről valljon. Hol versben, hol prózában szólal meg, de a műfajtól függetlenül mindig a játékos költészet, a magával ragadó líraiság hangján. Kiemelkedő ciklusa a kötetnek a „gyümölcsös-kosár”, lírai miniatűrök tökéletes foglalata.

„Sovány, halvány fiatalember bandukolt a Körúton, kopottan, a rongyos barna ruhájában, az utolsó ruhában, melyet földi életében viselt. Üres kezekkel ment kifelé ebből a városból. Oda, ahova igyekezett, csak az életét vitte. Pusztán arra volt szüksége. Arra is csak azért, hogy kioltsa."

Tartalom: Két világ Ligeti zene Mária Komédia A csillagász fia A kövér bíró Mese a tengerről és a szegény emberről Ozsonna Néhány levél a „Zöld napló”-ból Április bolondja Kártya A vörös szék Valaki áll a küszöbön…

Kosztolányi ?korai költészetének legsikerültebb kötete az 1910-ben megjelent A szegény kisgyermek panaszai, mellyel lírájának leggazdagabb forrása fakadt föl: az örök gyermek egyszerű érzékeléseiből eredő, eleven hangulatiság, a homályos ösztönök és bizonytalan félelmek szorongása, a rideg felnőtt világtól a gyermekkor emlékeibe való visszahúzódás vágya, az ártatlanság hamva. Vagyis ahogy maga írja a ciklus nyitó versében: „cikázva lobban sok-sok ferde kép / és lát, ahogy nem látott sose még” (Mint aki a sínek közé esett). Ehhez az életérzéshez és látáshoz társul az impresszionisták pillanatrögzítő szándéka, a sugallatok megérzékítése, a metaforikus jelbeszéd, a szimbolizmus jelentéstöbblete. A költő így idézi föl gyermeksége emlékeit és egykori – immár örök – önmagát, és eközben úgy tesz, mintha véletlenül talált volna rájuk, elérzékenyül az idő múlásán, és mellérendeléssel sorolja egymás után tétova emlékeit, melyeknek végül teljesen odaadja magát (A doktor bácsi; Már néha gondolok a szerelemre; Mostan színes tintákról álmodom stb.). A tétova állapotrajzokban passzív örömmel a költő titkokat sejt meg, és ügyel arra, hogy ezek mások számára is sokat mondóak, fontosak és érthetőek legyenek. Ezért szinte átvilágítja, irizáló-remegő fénybe állítja eleven élményként ható hajdani emlékeit (A délutánoktól mindig futottam; Jaj, az estét úgy szeretem; Mi van még itt?; Milyen lehet az élet ott kívül? stb.). A századelő magyar költészetének különös színfoltját jelentő és ritka értéket megtestesítő ciklus.

„A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Őfensége azonban nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt.” Lacroix főhadnagy megszökik hogy eltűnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az őket üldöző gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltűnt barát és egy „bújkáló” oázis rejtélyére egyaránt fény derül…