Adamo Books Kiadó strana 4 z 41

1908. június 30-án Szibéria középső részén, Angara és a Jenyiszej folyók között egy kozmikus katasztrófa játszódott le. Az égből egy hatalmas tűzgömb érkezett, átrepült a tajga fölött, majd felrobbant. A tajga fáit 2200 négyzetkilométeres területen tarolta le – ez csaknem ötször akkora, mint Budapest – és ott minden élet megszűnt. Mi történt? A világ tudósai előbb meteoritra, aztán üstökössel történt ütközésre gyanakodtak, de felmerült a nukleáris robbanás gyanúja is. A kutatásoknak kezdettől fogva volt egy nyugtalanító szála: vajon az eseményekhez nem volt-e köze valamilyen földön kívüli civilizációnak? A dokumentumkötetben a szerző a tőle megszokott stílusban és módon boncolgatja az eseményeket, leleplezi a titkokat és az olvasókkal együtt kerül egyre újabb és újabb rejtélyek elé.

A könyv nem regény, hanem erős idegzetű olvasóknak való dokumentumkötet. Minden idők egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosáról szól, aki Magyarország legnagyobb földesurának özvegye volt. Hatalmas birtokán kínzókamrákat készíttetett, és százával ölette meg áldozatait. Véreskezű szörnyeteg, könyörtelen tömeggyilkos…? Vagy csak egy szerencsétlen asszony, akinek tudatát a kicsapongó és elmebajos ősök terhelték meg?

Magyar nyelven még nem olvashattunk arról, hogyan neveli ki az öngyilkos terroristákat egy Al-Kaidához tartozó iszlám terrorszervezet. Kik azok, akik a szálakat a háttérben mozgatják? Mi indítja őket arra, hogy mindent kockára téve, sokszor életüket is feláldozva, a „hitetlenek” ellen tömeggyilkosságokat kövessenek el? Ugyanakkor arról is olvashatunk, hogy a terroristák ellen hogyan veszik fel a harcot azok, akik maguk is majdnem olyan megszállottak, mint ellenfeleik. Akik egyre inkább profik. A történet szerelmi szála éppen egy antiterrorista rendőrnő és arab barátja között szövődik. Omar megtalálja-e helyét az európai társadalomban, vagy őt is magával rántja a terrorizmus halált hozó örvénye? Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében…

A múltban és a jövőben játszódó fantasztikus regények és novellák mestere, Nemere István ezúttal olyan űrhajót talált ki, amellyel merész utasai elkalandozhatnak a múltba és a jövőbe egyaránt. A tér- és időjármű azonban szerencsétlenül jár és utasainak egy része odavész. Ám nem mindenki pusztul el, és az időhajó új világokról hoz hírt, megváltoztatva utasainak életét is. Az „Időhajó” az utóbbi évek egyik legizgalmasabb regénye, amelyben már megtaláljuk korunk merészebb fizikusainak feltételezéseit is. Az időutazás igenis lehetséges, mondja a tudomány, és Nemere hősei útra kelnek, hogy ezt bebizonyítsák – akár az életük árán is.

Vajon tudunk-e mindent a magyar történelem különös eseteiről? Egy királyunk nyomtalan eltűnéséről, méreggel és más eszközökkel küzdő trónkövetelőkről, némelyik uralkodónk furcsa haláláról, homályos összeesküvésekről? Ebben a könyvben történelmünk első ötszáz évének efféle eseményeiről találunk pontos beszámolókat.

"A történtek után Dius úgy érezte, szüksége van egy kis időre, amit egyedül tölthet, egy olyan helyen, ami valamelyest emlékezteti az otthonára, vagy legalábbis annak a nyugalmára. Egyetlen ilyen hely volt, ami megfelelt erre a célra, még pedig, a legközelebbi templom. A napnak ebben a szakában zárva tartott ajtók egyszerre megnyíltak előtte, belépett, mire az ajtók újra bezárultak mögötte, elrejtve őt a kíváncsi tekintetek elől. Hálás szívvel lépett előre, majd lerogyott, az oltárral szemben. Sérült szárnyait kiterjesztette, miközben hálát adott az Úrnak. Ezután szemügyre vette a sérüléseit. Nem festettek túl jól, a szárnyain a robbanás hatására több, kisebb-nagyobb lyuk is keletkezett, amik angyali mivoltának köszönhetően már gyógyulásnak indultak, ám ettől függetlenül elég fájdalmasnak bizonyultak. - Ó, hogy gyűlölöm ezt a helyet most! - mondta ki hangosan is, amit pillanatnyilag érzett." Dius angyal. Nem akármilyen. Védelmező. Hűsége megkérdőjelezhetetlen. Minden gonosszal szembeni harc vezetője. Egyetlen gyenge pontja van, az emberiség iránti megvetése. És ez a gyengeség az, ami miatt az emberek közé küldték. Egy olyan nőt kell megvédenie, aki az első perctől megvetéssel tekint rá. Ez az egy dolog van, ami közös bennük. Egyikük sem szívleli a másikat, mivel nem ismerik egymást, csupán látszatra ítélnek. Mégis, az idő múlásával, és az események nem várt fordulatával, olyan kapcsolat alakul ki angyal és ember között, amire nem számítottak. Érzelmeik mélyen, belülről kötik össze őket. Így veszik fel a harcot a sötétből jövő, világot elpusztítani készülő gonosszal.

14 évvel ezelőtt a szerző ezt a témát egy vékony kis könyvben már körüljárta. De azóta annyi minden történt! Már nemcsak a két régi ellenfél - az Egyház és Darwin híveinek - érveit kell ütköztetnie, itt egy harmadik elmélet is: az intelligens tervezés. Nem is sejtjük, hány ezer sebből vérzik a darwini evolúciós elmélet, amely valójában csak egy bizonyítatlan dogma. De vajon igazuk van-e ellenfeleinek? Roppant izgalmas olvasmány, valóságos intellektuális "krimi", ahogyan a szerző próbálja kinyomozni az igazságot.

Elül, mint egyetlen mozgató ereje a járműnek, egy szokatlanul óriási, húsz láb magas, harminc láb hosszú s megfelelő termetes elefánt lépdelt nyugodtan és rejtelmesen. Ormánya fölfelé görbítve úgy emelkedett, mint egy kürtő, nyílásával a levegőbe. Aranyozott agyarai, mint két fenyegető sarló, álltak ki hatalmas állkapcsából. Zöldes-fekete testét élénk színekkel tarkázott gazdag szőnyeg borította, arany és ezüst fonalakkal áttörve s dúsan rojtozva. Hátán, a hindu pagodák modorában kupolázott tornyocskát cipelt, melynek óriás domború lencsékből készült üvegablakai a gőzhajókéra emlékeztettek.

Részlet a könyvből: – Bet! – Beth! – Besz! – Betsey! – Betty! Igy hangzottak a nevek, melyek szép sorjában eredtek az Ilonavár pompás terméből a mi különös szokása volt Sam testvérnek és Sib testvérnek, mikor falusi házuk vezetőjét szólitották. Az Erzsébet névnek eme családias megröviditései azonban ép oly hatás nélkül hangzottak el e pillanatban, akár csak teljes nevén szólitotta volna valaki azok viselőjét. Megjelent ellenben a szalon ajtajában Patridge intendáns, skót sapkáját kezében tartva. Patridge két barátságos arczu urhoz intézte szavait, kik a nagy ablak mélyedésében ültek, mely három festett táblájával a ház homlokzatából kiszögellett. - Az urak Besz asszonyt hivták, mondá, Besz asszony azonban nincs itthon. – Hát hol van, Patridge? – Miss Campbellt kiséri, ki a parkban sétálgat. Az urak egyikének intésére Patridge méltósággal visszavonult. Sam és Sib testvérek – tulajdonképen Sámuel és Sebestyén – Miss Campbell nagybátyái voltak. Régi nemzetségü, a felvidék ősi családjából származó skótok, együttesen százhuszévesek, mindössze tizenöt havi korkülönbséggel az idősb Sam és fiatalabb Sib közt...

Ha valamely utazás bajjal kezdődik, rendszerint szerencsétlenül szokott végződni is. Ennek a gyakori tapasztalatnak igazságát bizonyára elismerte volna az a négy művész, akiknek hangszerei szanaszét hevertek a földön. A kocsi ugyanis, amelybe az utolsó vasúti állomásnál kénytelen-kelletlen be kellett szállniuk, éppen az imént fordult fel az út kanyarulatánál.

A ?háromárbocos, ötszáz tonnás Saint-Enoch nevű francia cetvadász hajó Bourcart kapitány vezényletével kifut Le Havre kikötőjéből, hogy a Csendes-óceánon bálnára vadásszon. A derék kapitány és az összeszokott legénység bizakodó, gazdag zsákmányt remélnek. Az általános jókedélyben egyetlen ember nem osztozik, Cabidoulin mester, a hajókádár, aki szentül meg van győződve arról, hogy a Saint-Enochnak ez lesz az utolsó útja, mert mindenképp el fog pusztulni legénységével együtt a matrózlegendákból ismert szörnyeteg, az óriási tengeri kígyó áldozataként.; A czetvadászokban láthatatlan főszereplő lesz a borzalmas teremtmény. Bourcart és derűs legénysége egyre lehangoltabb, tanácstalanabb lesz az út során: alig-alig tudnak néhány bálnát elejteni, a cetek egyszerűen eltűntek, s ha néhányra rá is találnak, azok már mind rémisztő sebekkel borított tetemek csupán. Bourcart és az öreg tengeri medvék tanácstalanok, el sem tudják képzelni, hová tűnhettek a cetek. Egyre több jel utal arra, hogy a borzalmas tengeri szörny garázdálkodása elől menekülhettek északra. A Saint-Enoch is utánuk indul, ám Kamcsatka partjainál szörnyű élmények várnak rájuk: a szemük láttára pusztul el – érthetetlen módon – a velük rivalizáló angol hajó, a Repton, majd a Saint-Enoch ott fut zátonyra, ahol ilyet a térképek nem jeleznek. Az igazi meglepetés akkor éri a derék francia cethalászokat, amikor a „zátony” őrült iramban észak felé sodorja őket, magával ragadva a megrongálódott hajót a tehetetlen és kétségbeesett legénységgel együtt. Végül a Saint-Enoch egy jégmező szélére sodródik, s az emberek szánokon vágnak neki a végtelen hómezőnek. A Saint-Enoch katasztrófája ugyanolyan megmagyarázhatatlan, mint a Repton pusztulása volt. Egyedül a kádármester biztos a válaszban: a tengeri kígyó okozta a vesztüket. ; Vernének ez a magyar fordításban csaknem ismeretlen regénye igazi hajóskaland, vérbeli tengerésztörténet pusztító viharokkal, izgalmas cetvadászattal, tengerbe esett matrózt támadó cápákkal. Az 1902-es Franklin kiadás reprintjének külön értékei Roux rajzai, amelyek híven visszaadják – a minden Verne olvasónak és fiatalnak kedvére való kötet – utánozhatatlan hangulatát.

Részlet a kötetből: – Hány óra? – kérdezte Hansen asszony, kiverve a hamut pipájából, melynek utolsó füstkarikája a padmaly sötét gerendáin foszlott szét. – Nyolc felé jár, anyám – felelt Hulda. – Nem valószínű, hogy az éj folyamán utasok érkeznek; az idő nagyon rossz. – Én sem hiszem, hogy jöjjön valaki. A szobáink minden eshetőségre rendben vannak, és én okvetlenül meghallom, ha valaki szólit kívülről. – A bátyád még nem jött vissza? – Még nem.– Nem jelezte, hogy ma még visszatér? – Nem anyám. Joél a Tinn-tóra vitt egy utast és amennyiben meglehetősen későn kelt útra, nem hinném, hogy holnap előtt visszakerül Dalba. – Igy hát Moelben tölti az éjt? – Valószinüleg, hacsak Bambiéba nem megy, hogy meglátogassa Helmboe bérlőt. – És a leányát...? - Na, igen, Sigridet is, az én legjobb barátnőmet, akit testvérként szeretek! – felelt mosolyogva a fiatal leány. – Ugy hát zárd be az ajtót, Hulda. Menjünk aludni. – Csak nincs megint bajod, anyuskám?

Utólag nem is gondolnánk, milyen sok rejtélyt hagyott maga után az elmúlt század. Az orosz cárok vagy Mata Hari esete éppen olyan, igazából máig feltáratlan titkok, mint a „Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak” nevezett katonai puccs igazi háttere vagy a „fáraók átkának” története. De a mai olvasók, hacsak nem nagyon idősek, nem emlékezhetnek a glozeli tudományos botrányra, és roppant keveset tudhatnak az afrikai dogonokat övező hatalmas rejtélyről. A második világháború egyik merényletgyanús halála, vagy az, hogy az atomkémek hogyan lopták el a nukleáris fegyverek titkát Moszkva számára – kevesek előtt ismert ma is. Az űrkorszak hajnalának gigantikus csalása is sokak előtt titok máig, aminthogy senki sem látta még át a Kennedy-gyilkosság rejtelmeit sem. Ami Kínában történt a hetvenes évek elején, az éppen úgy ismeretlen a legtöbb magyar olvasónak, mint az előző pápa meggyilkolása a Vatikán falai között.

A szerző regényeiben a rendkívüli helyzetekbe került főhősök mindig emberfeletti teljesítményekre képesek – így van ez a gyémántokért harcoló különleges csapat esetében is. A titkosszolgálatokkal és egy egzotikus ország katonáival is szembeszáll az az öt férfi és egy nő, akik otthon az utolsó pillanatban menekültek el a hadbíróság elől. Amikor már nyomon vannak, az sem állíthatja meg őket, hogy talán áruló van a soraikban… Izgalmas cselekmény, pergő események, kemény helytállás – íme a regény rövid tartalma.

A "Bumeráng-akció"-ból megismert magán-antiterrorista különítmény ezúttal Anglia és Franciaország között a Csatorna-alagútban kerül bevetésre, ahová a megnyitás napján terroristák fészkelték be magukat…

A könyv a magyarság sokat vitatott kezdeteiről, származásáról, vándorlásairól és letelepedéséről szól. A szerző igyekszik leszámolni a hiteltelen, „tudományos” vagy annak látszó eredet-történetekkel és legendákkal. Hiteles krónikások, régészeti adatok és más kutatások fényében, röviden és élvezetes stílusban ismerteti őseink hosszú vándorlását.