Adamo Books Kiadó strana 11 z 40

A romantikus vígjátéki fordulatokban bovelkedo mu Shakespeare nyelvi leleményeinek leggazdagabb tárháza. Ki bolond, ki szentimentalista, ki bölcselo a darabban. A roppant fordulatos cselekményszálakat egy céltudatos hosno tartja kézben, bárdolatlan férje megleckéztetésére.

A Szeget szeggel, ez a mufajilag nehezen besorolható színdarab a Hercegrol, aki idolegesen másnak adja át a hatalmat, hogy rendet csináljon az általa szabadon engedett erkölcsu Bécsben, s Angelóról, a helytartóról, aki kérlelhetetlenül ítél el más olyan bunért, melyet maga is elkövet, Shakespeare legtalányosabb muvei közé tartozik. A drámai eszme mesze túlno a korai shakespeare-i vígjáték megszokott keretén, s nem egy helyzetben tragikus mozzanatokkal terhes ? a komédia keseru szájízt hagy. Tragikus összeütközés csíráit rejti a bonyodalom csaknem minden szála# Izabellának választani kell szerzetesi fogadalmával is megszentelt erénye vagy fivére élete között. A választás annál is nehezebb, mert Claudio halálfélelmében könyörög Izabellának, hogy mentse meg az Angelo követelte odaadása árán. De még sokkal inkább tragikus koncepció hoséül illik Angelo, aki hatalma teljes súlyával üldözi a közéletben azt a bunt, amelynek magánéletében maga is áldozatul esik. Az erkölcsi bukás nála is züllésre, zsarnoki kegyetlenségre vezet: mialatt a város rendorségét az erkölcsök védelmére mozgósítja, o maga titkos éji találkára készül, majd törvényszegését gaztettel is megtoldja, Izabellának tett ígéretét megszegve nem vonja vissza a Claudio kivégzésére adott parancsot, tehát bunt bunre halmozva jó elore megtervezi a tett eltitkolásának módját. Ha a Szeget szeggel ezeket a tragikumba forduló bonyodalmakat vígjátékilag feloldja is, a kibontakozásban mindig marad valami fanyar íz. A darab mindig zavarba ejtette a kritikát. Egy 20. századi Shakespeare-kutató a költo e korszakbeli hangulatában helyesen látja meg azt az elszántságot, amely ?vad haraggal tép le minden álcát, s a valóságot a maga rút és visszataszító alakjában mutatja meg?.

Szonettek William Shakespeare tollából.

Szonettek, verses muvek William Shakespeare tollából.

Az álomszeruen meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságtöréssel vádolva küldi a halálba, elobbi csupán Camillo huségének köszönhetoen menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggyozni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a szörnyu látvány ? szerettei holtteste ? ébreszti fel zavaros állapotából. Már késo, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsemot távoli partokon hagyta sorsára. A történetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita ? a csecsemo, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor ? felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a hu Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszeru pásztorlány iránt. Camillo, aki rájön Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a történetet mindvégig mozgató figura nem gördítené a nézotér és a színpad közé az áttetszoség, a látomás, az álomszeruség tüllfüggönyét. És számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Az 1602 körül keletkezett Troilus és Cressida Shakespeare legkeserubb komédiája. Az idealista-tapasztalatlan trójai királyfi, Troilus és a görögökhöz pártolt Calchas lánya, az alig felfoghatóan hutlenné lett Cressida körül forgó szerelmi és harci történet lerántja az ókor nagy küzdelmérol a romantikus mázat. A cinikus Pandarus és a mocskos szájú Thersites kommentárjainak fényében a trójai háború hosi témája komikus béka-egér harccá változik, és az emberi erolködések hiábavalóságára, az eszmények fertozöttségére és az emberek aljasságára mutat rá. Shakespeare cinikus megvetéssel vájkál az államférfiak és nemzeti hosök indítékainak szennyében, gogben, brutalitásban, féltékenységben, a hamis becsületeszmény okozta hiábavaló vérpazarlásban, kicsinyes gyulölködésben és magasztos szavakkal takarózó kéjvágyban. Az ember alantas ösztönök rabja csupán, és gyarlósága megrontja a becsületes eszményeket is.

"Bölcs lesz rögtön, mihelyt megszületett, A Párkák a mellére írják a nevét, S mivel itt az erdoben születik, Merlin Szilveszternek neveztetik."

A ?Magyar Történelem? sorozat újabb, ezúttal a 17-ik század eseményeivel foglalkozó kötete. Nemcsak Erdély a témája, hanem az egész akkori Magyarország és annak uralkodói.

Az osztrák császárné és magyar királyné viharos életét bemutató könyv párhuzamos életrajzként ábrázolja, hogyan közeledik egymáshoz Andrássy Gyula ? a késobbi nagy szerelem ? és egy Luigi Lucheni nevu olasz anarchista merénylo ? a királyné gyilkosa ? sorsa Erzsébetéhez.

A ?magánélet?-sorozat következo darabja ezúttal az egykor nálunk is olyannyira kedvelt latin-amerikai ?szabadsághost? mutatja be. Vagy inkább leplezi le..? Akik elolvassák, már messze nem fogják annyira pozitív hosnek találni Guevarát, mint addig. Az olvasók értesülnek a kubai rendszer kulisszatitkairól és Fidel Castro súlyos buneirol is.

Az osztrák császár és magyar király egyfelol joviális ember, másfelol ijesztoen rideg bürokrata volt. Ám ?Henry Hamilton? a magánembert mutatja be, felhasználva a legutóbbi években napvilágot látott új forrásokat, régi naplókat, visszaemlékezéseket. Ezekbol egy házasságtöro, elkényelmesedett, de néha vakmeroen szerelmes (?) férfi képe bontakozik ki.

Az a nagy háború nem 1945 tavaszán, hanem csak szeptemberben ért véget. Európában már régen béke volt, amikor a Távol-Keleten még dörögtek a fegyverek. A japán hódítás, majd visszavonulás hosszú és véres története, tengeri és légi csaták, atomfelhok a japán városok fölött. Errol nálunk kevesen és keveset tudtak ? eddig.

A regény cselekménye II. Rákóczi György elhamarkodott lengyelországi hadjárata utáni években játszódik. E balsikerű hadművelet következményeként az erdélyi sereg színe-java tatár fogságba került, köztük Damokos Tamás csíki főkapitány és Czirjék Boldizsár székely ezermester is. Az ő szökésével indul meg a cselekmény, mely aztán Damokos Tamás kiszabadítására irányul. Buzdurgán murza ezalatt hiába leste-várta Perekopban, hogy mikor érkezik meg a Damokos Tamás váltságdíja? A szultán tihajájának a leveléből világosan megértette, hogy azonnal hozza ki az úri foglyot Órkapuba; ahogy a tatárok hívják Perekopot (Arany kapu), mert a váltságdíjjal jönnek már Erdélyből. Ő tehát egész kényelemmel odautazott. A kedvenc kadináját is magával vitte, s asszonnyal utazván, elég lassan haladhatott. De még az emberség is azt kívánta, hogy a foglyot nagyon meg ne hajtsa; mert annak nem könnyű lánccal a lábán gyalogolni: azt pedig, hogy egy foglyot szekéren szállítsanak, no ily bolondot még nem hallott senki. Hanem az meg volt engedve a rabnak, hogy annak a szekérnek a saroglyájába kapaszkodjék, amelyen Kalme utazott. Így aztán lopva juttatott neki Kalme egy-egy falatot a szultánkenyérből Buzdurgán uram minden szemfüleskedése mellett is.

Halil Patrona a XVIII. század első felének nevezetes török történelmi alakja volt, aki személyes adottságai és az események összejátszása révén a hatalmas felkelés népvezére lett, s aki reformtervével akarta megújítani Törökországot. Ezt a történelmi eseményt dolgozta föl és tarkította török és általában mohamedán szokások, mesemozzanatok felhasználásával Jókai. A nap a szeráj ablakain keresztül sütött már, a két ulema, ki a szultánnal együtt szokott imádkozni, éppen most távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár oglán (főajtónálló és kulcstartó) sietnek nyitni az ajtókat, melyeken keresztül a padisah öltözködő termébe szokott lépni, ahol már készen várnak reá az udvar legnevezetesebb személyei: a khaszoda basi (főöltöztető), a csohodár, ki a szultán felső köntösét adja fel, a dülbendár, aki a sált köti a derekára, a berber basi, aki fejét megborotválja, az ibrikdár aga, aki megmossa a kezeit, a peskirdzsi basi, aki megtörülgeti, a serbedzsi basi, aki italát tartja készen, és a tirnakdzsi basi, aki körmeit elmetéli. Mindezek a legnagyobb hódolat- és tisztelettel hajolnak a földig, midőn a padisah orcáját megpillantják, ki a számtalan faragott ajtókon keresztül öltöző szobájába lép.

Kapor Ádám kiöregedett váltóőr és élettársa előtt felcsillan a remény: végre bekerülhetnének a városi szegényházba. Már-már úgy látszik, beteljesedik életük nagy vágya, ám egyszeriben fény derül fél évszázada rejtegetett szégyenükre: a példásan élő öreg pár pénz híján annak idején nem tudott összeházasodni. Segítségükre az egész környék megmozdul, mindenki a lagzira, a stólapénzre gyűjt. Sok-sok humoros, torokszorító fordulat után az öregek révbe érhetnek, a játék résztvevői pedig levonhatják a tanulságot: ha egyszer a szegény emberek mind összefoghatnának, az lenne ám az igazi nagy erő! Jókainak ez a kevésbé ismert műve az író új arcát villantja fel. A századfordulón játszódó történet költészete mögött megcsillannak a valóság igazi színei.

Folyóiratban 1857-ben, könyv alakban 1858-ban jelent meg először Az elátkozott család. A regény a 18. században játszódik, a komáromi protestánsok, és katolikusok küzdelméről szól. Az 1756. évi földrengés rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de a katasztrófa elmúltával tüstént le akarja bontatni a templomot, sőt fejszével ő maga vág bele. Malárdy alispánná választásának évfordulóján egy ünnepségen megjelenik egy jóképű fiatalember, aki Kadarkuthy Viktor néven mutatkozik be: megszeretteti magát a családdal, és feleségül veszi Herminát, a szülők szemefényét. Az ifjú férj azonban álnevet viselt; valójában református családból való, apja, Gutai Thádé fölismeri, és magával viszi. Romantikus kalandok, intrikák, és félreértések után a szerelmesek visszatalálnak egymáshoz, az ellenségeskedő apák összebékülnek. Történetük A bártfalvi lévita című regényben folytatódik (Pesti Napló: 1897, könyv alakban: 1899). A valódi, idősebb Kadarkuthy bosszút akar állni a névbitorló Guthay Lőrincen (a később született regényben dzsentris névformát használ az író), aki a Bükkben, Barátfalván él lévitaként – református lelkésztanítóként –, inkognitóban. Keresi, és megtalálja. Amikor már-már élethalál harcra kerülne közöttük a sor, Kadarkuthyt farkasok támadják meg, Lőrinc pedig megmenti, és kibékülnek. Van olyan nézet, hogy Barátfalva mintája Tardona, ahol Jókai rejtőzött a szabadságharc leverése után. – A cselekményben dús, detektívregény típusú regénykettős nem tartozik az életmű fő vonulatába, de izgalmas olvasmány, és stiláris értékei is figyelemre méltók. – Mindenkinek ajánlható.