Adamo Books Kiadó strana 18 z 40

„Nem álom volt tehát a csók, hanem valóság? Csak nekem akart énekelni! Ezután pedig már csak »otthon« akar énekelni! Akkor hát Old Shatterhand sem csupán a medvebarlangba való, hanem képes lehet törékeny lényekkel is megfelelően bánni, vagy legalábbis rokonszenvet kelteni bennük?” Karl May nemcsak indiántörténeteiről híres, hanem számos vidám elbeszélést is írt a német kisvárosok múlt századi világáról. Ezekből három olvasható a kötetben. A címadó novella főszereplőjének van egy eladósorban lévő szépséges leánya. A történet arról szól, hogyan ígéri oda a lánya kezét a pénztárnok az öregedő fűszeresnek egy almásderesért. Szerencsére terve meghiúsul, és a lány a fiatal, nyalka katona párja lesz. A törzsasztalnál című írás rövid történet arról, hogy a szegény kovácslegény milyen viszontagságok árán nyeri el Engel pékmester gazdag leányának, Lenkának a kezét. A Két szív, ha elszakad szintén szerelmi történet, azonban ezúttal nem happy enddel végződik. Vidám, romantikus, kissé naiv történetek.

„Felnőtt férfiak két fiú és egy fegyvertelen nő ellen! Az életükre törnek. Miféle gazfickók ezek? Elhatároztam, hogy a fiatalok segítségére sietek. Visszasiettem lovamhoz, és nyeregbe szálltam. Mindkét puskámat kivettem tokjából, a medveölőt vállamra akasztottam, a Henry karabélyt pedig kézbe vettem.” Old Shatterhand lerongyolódva, gyalog érkezik meg Guayamas kikötővárosba, ahol megtudja, hogy bizonyos Harry Melton, cégéres gazember német és lengyel bevándorlókat szegődtet valamilyen mexikói nagybirtokra. A dolog gyanús, Old Shatterhand tehát honfitársaival tart, és lám, útközben titokzatos merénylők el akarják tenni láb alól. Szerencsére megmenekül, és közben három mimbrényó-apacs indiánt is kiszabadít az ellenséges juma-törzsbeliek karmai közül. Ekkor vérfagyasztó kalandok valóságos tömege zúdul hősünkre, ő azonban derekasan kivágja magát minden kutyaszorítóból, különösen, amikor nagyszerű barátja, a híres Winnetou is beleavatkozik a küzdelembe… Az „Ördögi gaztett” alcímet viselő első kötet arról szól, hogy Old Shatterhand leleplezi Harry Melton ördögi szándékait. Az aljas gonosztevő ugyanis német bevándorlókat csábított Mexikóba, hogy a hegyek közt rejlő higanybánya poklában kiuzsorázza erejüket, és aztán könyörtelenül elpusztítsa őket. Old Shatterhandnek nincs más választása: meg kell mentenie védtelen honfitársait. A szerencsétlenek nyomába ered. Útközben kiszabadítja Erős Bölény mimbrényó főnök gyerekeit is a biztos halálból, aztán a két talpraesett kölyköt maga mellé veszi, és beavatja őket a vadnyugati hadművészet magasabb rendű mesterfogásaiba. Sikerül-e becserkésznie Winnetou apacs főnök segítségével a roppant szirthegyet? Kibékíti-e a már régóta hadilábon álló mimbrényó és juma törzseket? Harcosi rangot és nevet szerez-e magának a két indián fiú a vérfagyasztóan izgalmas kalandok és párbajok során? Győz-e az emberi jóakarat, tisztesség, erény, bátorság és szellemesség a rosszindulat, elvakult erőszak, pöffeszkedés és ostobaság ellen? Erről szól ez a förgetegesen pergő cselekményű, lenyűgözően izgalmas, érdekes és mulatságos regény.

„Felnőtt férfiak két fiú és egy fegyvertelen nő ellen! Az életükre törnek. Miféle gazfickók ezek? Elhatároztam, hogy a fiatalok segítségére sietek. Visszasiettem lovamhoz, és nyeregbe szálltam. Mindkét puskámat kivettem tokjából, a medveölőt vállamra akasztottam, a Henry karabélyt pedig kézbe vettem.” Old Shatterhand lerongyolódva, gyalog érkezik meg Guayamas kikötővárosba, ahol megtudja, hogy bizonyos Harry Melton, cégéres gazember német és lengyel bevándorlókat szegődtet valamilyen mexikói nagybirtokra. A dolog gyanús, Old Shatterhand tehát honfitársaival tart, és lám, útközben titokzatos merénylők el akarják tenni láb alól. Szerencsére megmenekül, és közben három mimbrényó-apacs indiánt is kiszabadít az ellenséges juma-törzsbeliek karmai közül. Ekkor vérfagyasztó kalandok valóságos tömege zúdul hősünkre, ő azonban derekasan kivágja magát minden kutyaszorítóból, különösen, amikor nagyszerű barátja, a híres Winnetou is beleavatkozik a küzdelembe… Az „Ördögi gaztett” alcímet viselő első kötet arról szól, hogy Old Shatterhand leleplezi Harry Melton ördögi szándékait. Az aljas gonosztevő ugyanis német bevándorlókat csábított Mexikóba, hogy a hegyek közt rejlő higanybánya poklában kiuzsorázza erejüket, és aztán könyörtelenül elpusztítsa őket. Old Shatterhandnek nincs más választása: meg kell mentenie védtelen honfitársait. A szerencsétlenek nyomába ered. Útközben kiszabadítja Erős Bölény mimbrényó főnök gyerekeit is a biztos halálból, aztán a két talpraesett kölyköt maga mellé veszi, és beavatja őket a vadnyugati hadművészet magasabb rendű mesterfogásaiba. Sikerül-e becserkésznie Winnetou apacs főnök segítségével a roppant szirthegyet? Kibékíti-e a már régóta hadilábon álló mimbrényó és juma törzseket? Harcosi rangot és nevet szerez-e magának a két indián fiú a vérfagyasztóan izgalmas kalandok és párbajok során? Győz-e az emberi jóakarat, tisztesség, erény, bátorság és szellemesség a rosszindulat, elvakult erőszak, pöffeszkedés és ostobaság ellen? Erről szól ez a förgetegesen pergő cselekményű, lenyűgözően izgalmas, érdekes és mulatságos regény.

Sejtettem, hogy Mübarek, a szent ember máris áskálódott ellenünk, és nemhiába. Ismerve azonban a török jogszokást, és tudva, hogy Osztromdzsánál kezdődik a szkipetárok birodalma, akik csak egy törvényt ismernek, az erősebb jogát, elhatároztuk: mi sem hagyjuk majd magunkat!…

Az igazság rettenthetetlen bajnoka, a vasöklű, nagyszívű és bölcs Jaguár apó Dél-Amerika pampáin és égbe nyúló hegyei között jár e regény lapjain kicsi, de mindenre elszánt csapatával, hogy a jókat megoltalmazza, és az elvetemült orgyilkosokat megbüntesse. Az inka öröksége, az utolsó perui uralkodó mesés kincsei titkukkal a kalandorok sokaságát vonzzák, de egyetlen méltó örököse, a szelíd és bölcs inka unoka inkább az enyészetnek adja őket, mintsem hogy az emberi gonoszság és kapzsiság újabb démonait szabadítsák fel. – A népszerű író egyik legfordulatosabb és legjobban komponált regényét Szinnai Tivadar átdolgozása formálta korszerű, érdekes olvasmánnyá, Csergezán Pál illusztrációi pedig a cselekmény izgalmas pillanatait elvenítik meg.

A May-regények megszokott színhelyén vagyunk, rövidesen az is kiderül, hogy sorra megérkeznek a korábbi regényekből jól ismert szereplők: Old Shatterhand és Winnetou, Bicegő Frank, Sam Hawkins és mások. A történet magva szélhámosság: egy bankárra rá akarnak sózni egy állítólagos olajlelőhelyet. A csalás majdnem sikerül, de csak majdnem, hiszen közbelép Old Shatterhand, a nagy igazságtevő. Két indián törzs és egy kivándorló társaság is érdekes szerepet játszik a történetben. Az izgalmas regényt Szinnai Tivadar átdolgozásában olvashatjuk.

„Gondoljuk el, ha egy ilyen arannyal telt üreg valamely hegyi folyó medrében van, amely folyót a jégmezők táplálnak. A lyuk telve van a súlyuk folytán leülepedett aranydarabokkal és szemcsékkel. Hogy az aranyat megkaparinthassuk, le kell vetkőzni és a jéghideg víz mélyére bukni. Addig kell ezt folytatni, míg az üreg kiürült.” Old Shatterhand a vadnyugat híres vadásza ezúttal egy kisvárosba, Westonba tart, hogy ott várja meg hű társa Winnetou apacs törzsfőnök érkezését. Itt találkoznak Mr. Watter-el, ki a hegyek között páratlan aranykincsre bukkant. Sajnos az aranyról tud a kegyetlen és ravasz „prayer-man”, ki nyomában van és csapdát állít. Old Shatterhand azonnal honfitársa segítségére siet, ezzel komoly életveszélybe sodorja magát, mert megkezdődik a hajsza az aranyért! A „prayer-man” szövetkezik a bosszúvágyó vérindián főnökkel Peteh-el ki mindenáron kínzócölöphöz akarja köttetni barátainkat. A csapda tökéletes, csak éppen Winnetou-val nem számol…

Ebben a könyvben egy bolondos szobatudós, az indián nyelvek megszállottt kutatója. Neve az azték hadisten, Huitzilopochtli nevének mókás eltorzítása- és ezzel máris elárultuk a meglepetést. Azt, hogy Karl May ezúttal új oldaláról mutatkozik be az olvasónak. Egy csokorra való kacagtatóan vidám elbeszélést gyűjtöttük össze. Ebben a kötetben indián nincs, de van nevetés. Nem is kevés.

„Nem messze attól a helytől, ahol a patak kilép a sziklák közül, mély lyuk van a medrébe vájva. A víz ereje elég nagy volt, hogy a könnyű aranyport átsodorja rajta; a nagy szemek és nuggetek azonban beleestek a lyukba, amint elérkeztek ehhez a bemélyedéshez. Így ment ez a folyamat évszázadokon, sőt évezredeken át…” A gonosz „prayer man” galádul szövi hálóját Mr. Watter kirablására társával, a bosszúvágyó vérindián törzsfőnökkel. Rövid tűzharc után barátaink, Old Shatterhand és Winnetou az ellenséges indiánok fogságába esnek. Peteh, a vérindiánok törzsfőnöke, mindenáron a kínzócölöphöz akarja köttetni Old Shatterhandot. Old Shatterhand és Peteh végzetes párbajt vívnak… A küzdelem végeredménye: Az istenek ítélete. Végül a mindenre elszánt rablóbanda egy utolsó kísérletet tesz a víz alatt rejlő kincs megszerzésére…

Jeff Dansher természetfotós, aki titokzatos életforma után kutat a rengetegben, de tervei meghiúsulnak. Ám megmenti egy autóbaleset áldozatát, egy indián totemfaragó művészt, akivel jó barátságba kerül. E férfi később kulcsa lesz az elképesztő históriának… Eltelik négy év. Danshert váratlanul megkeresik e-mailben: hogy azok a bizonyos erdei nyomok, amik a kutatómunkáját inspirálták, most ismét feltűntek. A fotós mindent egy lapra tesz és nekivág Washington államnak, hogy megtalálja a titkos lényt – és önmagát. Sikerül-e a terve, hogy megfejtse a titokzatos erdei életforma titkát? Legyőzheti az élősködő, korrupt és aljas árulót, akik a maga hasznánál nem ismer magasabb érdeket? Meghátrál-e, amikor a hihetetlen kaland már átalakul egy olyan versenyfutássá az idővel, ahol a legkevesebb veszteség a saját élete… A misztikus kalandregény Michael Mansfield egyik legizgalmasabb írása, amely nemcsak szórakoztat, de egyben önmagunkat is szembesíti a lelkiismeret hangjaival.

A polihisztorként is ismert szépíró Móra Ferenc halála után összeállított kötet 1923 és 1934 között különböző lapokban megjelent cikkeinek gyűjteménye. Megírási módját és témáját tekintve egyaránt gazdag változatosságot mutat, de címéből következően mind a tudomány tárházából merít, a nyelvészettől, a pedagógián át egészen a botanikáig roppant széles skálán. Mint ő maga bevallja, amolyan „félbemaradt egzisztencia”, ifjúkorában mindenbe belekapott, de semminek sem járt a végére, így belőle csak kettő válhatott: író vagy múzeumigazgató. S valóban mind a kettő lett, s csapódott az irodalom és a tudomány partjai közt hol az egyik, hol a másik felé, véglegesen egyiken se kötött ki. Örök kíváncsiság hajtja, s a fáradsággal összehordott ténykupacot imponálóan sokszínű, szuggesztív nyelvi formában rögtön igyekszik megosztani olvasóival. Akár egy olasz érmekatalógusban fellelt magyar nevű énekesnő száz év előtti viszontagságos élettörténetét nyomozza, akár az 1875-ös esztendőről szóló statisztikai kimutatás még felvágatlan füzetének lapozgatására vetemedik – minden, mások számára érdektelennek tűnő, szürke adathalmazt élettel telivé varázsolja.

A harangvirágok éppen delet harangoztak az erdőben, mikor Csalavér anyó az asztalra tette a pecsenyéstálat és szíves szeretettel ebédhez tessékelte a familiát.

A múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.

Híre menvén a tót nép közt a mindentudó csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona terjedt el, hogy Gerge uram megkente szemeit a Szent György-napja előtt talált száz esztendős gyík májával, azokkal az emberi testen keresztül belát a szívekbe.

Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című kisregénye egy részletesen kidolgozott anekdota köré épül: miszerint a gazdag és különcködő úr a törvényes örökösök kijátszásával a vagyonát szeretett nevelt fiára akarja hagyni. Az esernyő nyelébe rejtett kincs ugyan eltűnik, ám a mű mégis boldogsággal zárul, hiszen a legnagyobb kincs az életben a szerelem.

A ??Nemzetes uraimék, Mikszáth első kisregénye 1884-ben jelent meg. A nemrég feltűnt író eddigi írásaitól eltérően határozott léptekkel közeledik a realizmushoz, kora társadalmi valóságának felismeréséhez. Ez a valóság, minden csalóka látszat ellenére is, lesújtó. Az ország iparosodik, de ugyanakkor mindinkább kibontakoznak a kapitalista állam társadalmi ellentmondásai. Nehéz annak a jóakaratú kortársnak a helyzete, aki őszintén keresi a feleletet az ellentmondásokra. Mikszáth még nem veszi észre, hogy a kiegyezésig helytálló köznemesség lassan a történelem országútjának szélére került, s azt a tévhitet táplálja magában, hogy ez a réteg még alkalmas a reformkorban élenjáró szerepének megismétlésére. Majd csak a munkásmozgalom eszméi és gyakorlata teremtik meg a feltételt, hogy az írók világosan felismerjék a társadalmi képletet. Ennek a félreismerésnek megfelelően a nagyerejű Mácsik, a Nemzetes uraimék főalakja nem az önmagát túlélt, hanem e méltatlanul mellőzött, jobb sorsra érdemes társadalmi rétegnek a jellegzetes képviselője.