DigitalPaper strana 2 z 3

A lélektan, a történelem és az irodalom különleges találkozásának dokumentuma ez a könyv. A lélektané, amely az ember megismerését tûzi ki célul (és eközben folyamatos önreflexióra készteti és önismerettel ajándékozza meg), a történelemé, amely idõbe, térbe, társadalmi és kulturális kontextusba ágyazza az embert, és az irodalomé, amely a maga sajátos útján az emberi lélekbe tud hatolni. E három terület gyümölcsözõ dialógusából születettek a könyv számos elméleti kérdést tárgyaló és gyakorlati példát bemutató fejezetei. A Pszichobiográfia és irodalom címû munka számot tarthat mindazok figyelmére, akik általában a lélektan, az irodalom vagy a történelem iránt érdeklõdnek, továbbá mindazokéra, akiket az irodalompszichológia, a pszichobiográfia, a huszadik század elsõ felének magyar irodalma, valamint e tudományterületek kapcsolódási lehetõségei érdekelnek. A könyv az egyetemi oktatás számára (mind magyar, mind pszichológia szakon) hiánypótló szakirodalomnak tekinthetõ. A szerzõ irodalomtörténész és pszichológus, munkássága e két tudomány határterületeinek kutatására irányul. Interdiszciplináris szemléletmódja jelen könyvét is átszövi, éppúgy, mint az a törekvése, hogy mindkét tudományterület képviselõit megszólítsa, együttgondolkodásra és vitára ösztönözze.

"Mintha egy bédekkert tartanék a kezemben, csak éppen ez a könyv nem az utazóknak segít idegen városok, országok látványosságai között eligazodni. Az interjúkötetben különböző nemzetiségű nők – nagyon is hasonló sorssal –, mélyen őszinte vallomásai adnak útravalót, eligazítást, erőt ahhoz, hogy ha már egy fiatal lány úgy dönt, nem a szülőhazájában alapít családot, s távol az otthontól kezdi el felnőtt életét, akkor mire, kire számíthat, hogyan vészelheti át a kezdeti nehéz időszakot. A könyvet elolvasva, jól felvértezve, bátrabban vághat neki az Újvilágnak, az új életnek." Endrei Judit

A kötet a szerző utóbbi években született értekező prózai írásait (irodalmi tárgyú esszéit, kritikáit, alkalmi szövegeit) gyűjti egybe. A könyv kísérleteket és ajánlatokat ad közre: első részében klasszikus és jelenkori költők, írók, gondolkodók életművéhez közelítő esszék szerepelnek; ezt követően bírálatok sorakoznak – kortárs verseskönyvekről, magyar és világirodalmi prózakötetekről, a szórakoztató irodalom néhány fontos darabjáról, értekező prózai, illetve spirituális jellegű kiadványokról, végül két drámai alkotásról. A kötetet művelődéstörténeti-valláslélektani esszé zárja. A megolvasások, elemzések és értelmezések műkedvelő derűje remélhetően az olvasót is arra ösztönzi majd, hogy marsi horizonton tájékozódva találjon kiutat a kulturális önismeret Ray Bradbury megírta zsákutcáiból. A Marsbéli krónikák egy szereplője jellemzi így a földi műélvezet módszertanát: „A művészet olyasmi volt, amit a család eldugott a bolond fiú padlásszobájában. A művészet olyasmi volt, amit vasárnap szedtek vallással keverve”.

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete az informatikus könyvtáros mesterképzés keretében oktatja az összehasonlító könyvtártudomány c. kurzust. A tárgy legfontosabb feladata, hogy a hallgatók megismerjék a különböző országok könyvtárügyének fejlődését, az abban meglévő hasonlóságokat és különbözőségeket. Ennek során részletesen megismerik a közkönyvtárak fejlődésének a világ országainak könyvtárügyére ható két nagy irányzatát: a public library, valamint a népkönyvtári típusú fejlődési folyamatokat. A tantárgy célja, hogy a hallgatók megismerjék a két fejlődési út sajátosságaiból adódó, máig ható könyvtárügyi, könyvtárpolitikai folyamatokat, továbbá azokat az ismérveket, amelyek a könyvtártudomány kialakulásában, értelmezési folyamataiban és alkalmazásában kimutathatók. A kötetben azokat a tanulmányokat jelentettük meg, amelyek témájukban illeszkednek a tantárgy tematikájához, illetve amelyek ennek a képzésnek a hatására születtek az intézet oktatóinak és hallgatóinak tollából. A kötet megjelentetésének több fontos célkitűzése van. Egyrészt tankönyvet, segédanyagot szeretnénk adni a leendő hallgatók kezébe, illetve publikációs lehetőséget biztosítani a legkiválóbbak számára, ezzel is szolgálva a tehetséggondozás ügyét. Másrészt ajándékul szánjuk a kurzus ihletőjének, hogy lássa munkája gyümölcsét, illetve bemutassuk szakmai műhelyünk eredményeit. Végül, de nem utolsó sorban az egész magyar könyvtáros szakmai közönségnek és minden érdeklődőnek szeretnénk bemutatni néhány érdekes és tanulságos példát a nagyvilágból, ezzel is gazdagítva látókörüket, perspektíváikat, segítve a szakma fejlődését. Ez utóbbi tekintetben kötetünk hiánypótló a magyar könyvpiacon, reményeink szerint sokak érdeklődését felkelti nemcsak a könyvtáros szakma képviselőiét , és hozzájárul a könyvtárakról a társadalomban kialakult kép árnyaltabbá tételéhez.

Those who like Nature can find exciting stories in this book about hunting. The author collected his experiences beginning from his childhood, when he first got in closer contact with hunting and shared it with the reader in the way, that they can feel the ?pulse? of the time and feel the smell of the corn fields, the moorland and reeds, the rivers and creeks where his hunting took place. For the lovers of exotic experiences he also describes how they prepared to hunt for Siberian foxes and what devices they used in the polar cold to get the GAZ 69 car go. When reading the book you can face your own thoughts and emotions, everyday happiness and sorrows as they are reflected by the writer. You can also get to know quite a lot of people, from California to the world of the mysterious Taiga, and of course the Hungarian way of life as it is indicated in their hunting habits. A kind of proximity between the faithful companion of the people, the dogs, and their owners is also expressed by Laslo, who describes in an amazing way how the four legged fellows react to human feelings, concerns and their everyday lives. So, if you really want to get closer to the Nature and intend to understand more about yourself and the behavior of your mates, this book is written for you. Read it and have real pleasure.

The Romani people have historically lived on the margins of Western society. Educational access on all levels for the Romani people has been particularly problematic throughout Central and Eastern Europe. Numerous studies have documented that Romani children underachieve and fail to complete school at rates significantly higher than the non-Romani population. One bright spot in the education of Roma is the work of the Gandhi School in Pécs, Hungary. The Gandhi School has been working to improve the future of Romani children in Hungary since 1994 and has numerous success stories to share. This current work by Renáta Anna Dezsõ is an important piece that helps to explain the education condition of Romani students and document the work of the Gandhi School. It is a substantial addition to the literature in English on this topic and will be a useful resource to a variety of educators, researchers and policy makers interested in Romani education.

A Lumiére-örökség címû könyv a szerzõ 1990-tõl 2006-ig vezetett filmes naplójának eredményeként jött létre, amelynek egyes darabjait korábban filmkritikák formájában publikálta. Ebbõl a nyersanyagból formálódott és bõvült ez a könyv, amely több mint négyszáz film bemutatását, elemzését és értelmezését tartalmazza, személyes nézõpontból, de tárgyi hitellel. A kétkötetes munka akár kézikönyvként, filmes enciklopédiaként is szolgálhat, ám sajátos "filmregényként" is olvasható, melybõl kirajzolódik az ezredforduló filmmûvészetének gazdag körképe, irányzatai, stílusváltozatai, fontos rendezõinek munkássága. A szerzõ figyelme a magyar és az európai, valamint az amerikai film mellett kiterjed a kevésbé közismert iráni és távol-keleti alkotásokra is. A történeti visszapillantások a filmmûvészet alakulástörténetének horizontjába helyezik az egyes elemzéseket. Az olvasmányos formában megírt mû egyaránt számíthat diákok, tanárok és a filmmûvészet híveinek érdeklõdésére, de mindazok haszonnal forgathatják, akik kíváncsiak az ezredforduló egyik legfontosabb mûvészeti ágának újabb eredményeire.

A Dunagőzhajózási Társaság (DGT), amely a szó pozitív értelmében vett multinacionális nagyvállalatnak is tekinthetõ, korai közép-európai integrációs tényezõnek számított mintegy 120 éves története idõszakában, 1829-es alapításától 1938-ig, az Anschlussig. Története során mindig a nagyvállalati gazdasági, működési racionalitást igyekezett szem elõtt tartani, hiszen csak így tudott fennmaradni a konkurenciaharcban. Ebben a rendszerben a gazdasági eredményesség prioritása mellett természetes helye volt a munkásjóléti intézkedéseknek, a munkáslakás építéseknek, a vállalati iskolaügynek, az egészségügynek és az egészségbiztosításnak, a mûvelõdési és kulturális egyesületeknek, a munkavállalók lelki gondozásának, minden érintett felekezet támogatásával, valamint a jótékonykodás és a közéleti, politikai befolyásolás különböző formáinak.

Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a kalocsai egyházmegye létrejötte, jogállása és székhelyének kiválasztása, majd a kettõs székhely kialakulása. A szerzõ nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, hanem az episzkopális egyházszervezet 1009-es kibõvítésének keretében jött létre és megalakulásának kezdetétõl fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két évtizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektõl alapjaiban eltérõ eredményre jutott a kalocsai egyházmegye korai történetét illetõen. Kalocsát 1009-ben ugyan eredendõen érsekségként alapították meg, de több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki tartománnyal, így saját suffraganeus püspökökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség volt, fõpapja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az egységes magyar egyháztartományt az 1161 õszén megkötött konkordátum keretében osztották fel, és ekkor kapott Kalocsa is önálló érseki provinciát. Koszta László (1962) a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének vezetõje. Fõ kutatási területe a középkori magyar egyháztörténelem és az összehasonlító egyháztörténet, de emellett várostörténettel, helytörténettel, forráskiadással és történeti segédtudományokkal is foglalkozik. Számos hazai és külhoni folyóirat szerkesztõbizottságának tagja, több önálló és társzerzõs kötete jelent meg Magyarországon és külföldön. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a százat.

Kevés gimnázium van az országban, amely olyan sokszor szerepelt volna a média fókuszában, mint a pécsi Gandhi Gimnázium. Pedig még nem is tekint oly hosszú múltra vissza, hisz kapuit nincs húsz éve, hogy megnyitotta 1994 februárjában. Bár egy iskola életében húsz év nem számít nagy idõnek, mégis mérföldkõ ennek az intézménynek az elindítása, hisz nem csak Magyarország, de Európa elsõ, érettségit adó cigány/roma gimnáziumává vált. Számos vizsgálat, tanulmány, szakdolgozat született már a magyarországi cigány tanulókról, így a Gandhi Gimnázium tanulóiról is, ám eleddig ez az elsõ olyan átfogó munka, amely rekonstruálja egy olyan iskola létrejöttének és mûködésének elsõ másfél évtizedes történetét, mely nem csupán Magyarországon, de határainkon túl is modell értékû intézménynek számít a cigányság középfokú nemzetiségi oktatásában. Különösen fontos, hogy nem csupán a Gandhi Gimnázium történetét, valamint az oktatáspolitika középfokú cigány nemzetiségi oktatási intézményekre vonatkozó fõbb jellemzõit ismerhetjük meg, de a rendszerváltozás idõszakát is, amely az oktatáspolitikában ? a Gandhi mellett ? számos más új kezdeményezésnek is teret adott.

A bûnbak az emberiség közösségi identitásteremtésének terméke, egyszersmind cselekvésinspiráló elem. Úgy szerves része a földi civilizáció egészének, hogy ahhoz hasonlóan idõvel maga is változik. A dolog történeti bája-borzalma leginkább idõtlenségében ragadható meg: a bûnbakkeresõ (és találó) gondolkodás nemhogy töretlenül, hanem szerteágazóan és megizmosodva él tovább a modern társadalomszervezés egymást követõ idõszakaiban is. A földi modernizáció idõ- és térbeli különbözõsége a bûnbakképzés elburjánzó sokféleségével "gazdagította a történelmet", s lassan ide sorolható a - posztmodern - közéleti "karaktergyilkosság" is. A bûnbak a civilizáció hajnalától kezdõdõen tetten érhetõ elõítéletes gondolkodás (egyik) korai idoljaként született, hogy azután mindent túlélve az egyre inkább racionális öntudatú modern közértelmesség közepette is töretlenül, idõnként tobzódva, virágozzék. Kötetünk negyven tanulmánya a bûnbakképzés eseteinek sorát eleveníti fel a középkortól a rendszerváltásig, Magyarország és a nagyvilág történetébõl, Ukrajnától Németországon, Franciaországon és Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Az olvasó épp úgy találkozhat bûnbakként személyekkel, társadalmi csoportokkal, mint a nagybirtokkal és szobrokkal. S a konkrét esetek értelmezéséhez történeti és pszichológiai útmutatót is kaphat.

Jelen könyv az etika elméleti kérdéseit, az etika történetének európai vonulatában található típusokat, irányzatokat, filozófusoktól és nem filozófus írástudók tollából származó anyagokat igyekszik bemutatni ? vázlatosan. Az etika tanárának talán a legnehezebb a dolga akkor, amikor elkötelezõdés nélkül, s befolyásolástól mentesen közvetíti a legkülönfélébb korszakok, gondolkodók, iskolák, filozófiai irányzatok eszméit. A kötetet azok az általános iskolában tanító pedagógusok is haszonnal forgathatják, akik komolyan veszik a háttértanulmányokat, és történetileg és tematikusan is tájékozódni akarnak az órák anyagának tudományos alapjairól. Az etika a filozófiai diszciplína részeként biztosítékot ad a történeti tájékozódásra, a különbözõ iskolák és irányzatok megjelenítésére, és természetes úton mutatja meg a korszakok szerinti eltéréseket, miközben nem kényszeríti ki a velük való azonosulást a diákokból, és fõleg nem a végletes elkötelezõdést. A tudományosság színvonala és fenntartása a tökéletes garancia, hogy egyetlen tanár se kövesse el azt a hibát, hogy a saját ízlését, neveltetését, eszméit, meggyõzõdéseit adja át a diákoknak, mert ezt sem a sajátságos hivatása, sem a tantárgy jellege nem engedi meg. Bármilyen iskolatípusban, vagy bármilyen korú gyereknek etikát tanítani óriási felelõsség. A tanár szempontjából elengedhetetlen a magas színvonalú felkészültség. Ez a felkészültség pedig a tudományterületnek megfelelõ kell legyen, jelesül a filozófiai diszciplína gyakorlati részének követelményeit kell hordozza. A tudományos színvonalból és az elkötelezetlen követelményekbõl nem vehet vissza az a tény, hogy ezt a tárgyat milyen iskolai szinten (akár általános iskolai elsõ osztályosoknak) tanítják. Jelen kötet nemcsak történeti és szakterületi fogalmi szinten kívánja segíteni az etikatanárokat, hanem példát is akar adni a különbözõ korok cselekményeinek, emberi relációinak, egyéni és közösségi konfliktusainak megértéséhez. Mindig könnyebb helyzetben van a tanár akkor, ha rendelkezik klasszikus példával és több szempontból is elemzett irodalommal az aktuális téma megvilágításához. A kötetet a közoktatásban erkölcstant tanító tanároknak, a középszintû iskolák etika oktatóinak ajánljuk, valamint a Bologna-típusú bölcsészképzés BA-ban tanuló hallgatknak szánjuk a tanulmányaik kezdeti id&otil

A trónöröklés kérdésének manapság kevés országban van aktualitása Európában, minthogy a 20. század a monarchiák hanyatlását hozta. A koraújkorban azonban éppen a monarchikus államforma volt az általános, a trónutódlást pedig alapvetõen meghatározta az, hogy miként gondolkodtak egy-egy országban a politikai hatalomról. Oroszország mindig is különlegesnek számított, mindkét tekintetben. A 17. század elejétõl idõrõl-idõre álcárok léptek fel, az oroszok számára pedig a cári hatalom sokkal többet jelentett annál, mint amit a 17. századi királyok elõszeretettel hangoztattak: nevezetesen, hogy hatalmukat Istentõl kapták. Miben állt a 16-17. századi cári ideológia lényege, és milyen változásokat hozott a "reformer cár", Nagy Péter uralkodása a trónöröklés és a hatalomfelfogás terén? Milyen eszközökkel kommunikálta ezeket Péter az alattvalók felé? Ezekre a kérdésekre ad választ a szerzõ legújabb könyvében. Sashalmi Endre (1964) a Pécsi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Történeti Tanszékének professzora, kutatási területe a koraújkori európai államfejlõdés és politikai gondolkodás, különös tekintettel Oroszországra. E témákban számos tanulmányt publikált magyar nyelven illetve külföldön is. Két legutóbbi könyve, A nyugat-európai államfejlõdés vázlata (2006), valamint a Font Mártával társszerzõként jegyzett Állam, hatalom, ideológia. Tanulmányok az orosz történelem sajátosságairól (2007) címû kötete szintén ezeket a kérdéseket tárgyalta.

A hellénizmus konkrét hatását, megnyilvánulási formáit csak az utóbbi évtizedekben megkezdett, és napjainkban is folyó közel- és közép-keleti ásatások, valamint az epigráfiai kutatások alapján kezdjük megismerni. A Közel- és Közép-Kelet népei ebben az időszakban annak a hellénisztikus államnak a fennhatósága, vagy legalábbis ellenőrzése alá tartoztak, amely a Seleukida-dinasztia uralma alatt állt. A szerző egyrészt ennek a hellénisztikus államnak a kialakulását, szervezeti felépítését és a fennmaradásért folytatott küzdelmét vázolja fel, másrészt összefoglalja azokat a főleg tárgyi emlékeken alapuló kutatási eredményeket, amelyek egyértelműen bizonyítják a hellén közösségek és intézmények jelenlétét az Ókori Kelet térségében. Hegyi Dolores 1934-ben született Kalocsán. 1952-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi karán, ahol 1956-ban szerzett görög–latin–történelem szakos tanári oklevelet. A főszakok mellett speciális kollégiumként óperzsa filológiai tanulmányokat is folytatott. Kandidátusi disszertációját 1966-ban védte meg A kis-ázsiai görögség keleti kapcsolatai és a perzsa hódítás címmel. 1965-től az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékének oktatója, 1993-tól a PPKE Bölcsészetudományi Karán is tart előadásokat. 1998 óta nyugalmazott egyetemi tanár. 2009-ig külső előadó az ELTE BTK Ókortörténeti Tanszékén. Kutatási területei: az antik görögség keleti kapcsolatai, a görög vallástörténet, különös tekintettel a görög kultuszok préhellén előzményeire.

Pécs több mint két évezredes múltra visszatekintõ története régóta foglalkoztatja a kutatókat, ennek ellenére a város évezredeket átívelõ morfológiai, topográfiai fejlõdését bemutató összefoglaló munka mindezidáig még nem született. A Magyar Várostörténeti Atlasz program keretében néhány éve megkezdett kutatásoknak többek között éppen az a célja, hogy e hiátust megszüntessék. A Pécs Várostörténeti Atlasz e kutatásokra szervezett munkacsoportjának tagjai az eddig elvégzett kutatásaik eredményeit adják közre e kötet hasábjain. A munka természetesen e tanulmánykötet megjelenésével még korántsem tekinthetõ lezártnak, hiszen a vállalkozás végsõ célja a település topográfiai változásait bemutató, magyar és angol nyelvû, tematikus térképekkel, a városról készült reprodukciókkal, valamint részletes adattárral ellátott várostörténeti atlasz elkészítése. Pécs több mint két évezredes múltra visszatekintõ története régóta foglalkoztatja a kutatókat, ennek ellenére a város évezredeket átívelõ morfológiai, topográfiai fejlõdését bemutató összefoglaló munka mindezidáig még nem született. A Magyar Várostörténeti Atlasz program keretében néhány éve megkezdett kutatásoknak többek között éppen az a célja, hogy e hiátust megszüntessék. A Pécs Várostörténeti Atlasz e kutatásokra szervezett munkacsoportjának tagjai az eddig elvégzett kutatásaik eredményeit adják közre e kötet hasábjain. A munka természetesen e tanulmánykötet megjelenésével még korántsem tekinthetõ lezártnak, hiszen a vállalkozás végsõ célja a település topográfiai változásait bemutató, magyar és angol nyelvû, tematikus térképekkel, a városról készült reprodukciókkal, valamint részletes adattárral ellátott várostörténeti atlasz elkészítése.

Ma az a bölcs, aki hallgat Németh Lászlóról, nem az, aki beszél. Bálint Ágnes mégis arra vállalkozik, hogy új diskurzust indít a huszadik század e megkerülhetetlen személyiségérõl. Pszichobiográfiát ír, ami egyesíti a történelem, az irodalomtörténet és a modern pszichológia eszköztárát abból a célból, hogy hiteles rekonstrukciót készítsen hõsérõl. Úgy véli, hogy az ily módon animált, újra lélekkel felruházott alak képessé válik arra, hogy magáért beszéljen. A könyv a családi örökség részletes lélektani elemzésébõl kiindulva mutatja be a gyermek Németh László fejlõdését, majd a Télemakhosz-sorsú ifjú hosszas bolyongását a serdülõkor útvesztõjében, végül a fiatal író elsõ szárnypróbálgatásait. Részletesen elemzi Németh László gyermekkori fantáziajátékát, a családi tudattalanban rejtõzõ "fantom" révén átélt ifjúkori neurotikus problémáit, és a Babitscsal vívott szimbolikus ödipális küzdelmeket. A mû a harmincas évek elején saját mûvészi útjára lépõ Németh László bemutatásával zárul. A pszichohistorikus elkötelezettségû szerzõ vallja, hogy - mûvész és mûve elválaszthatatlanul feltételezik egymást. A kreativitás genezisét kutatja az életút során, s a mûvek lélektani értelmezése révén mutat rá az élet és az alkotás egymást kölcsönösen meghatározó voltára. Úgy véli, azáltal, hogy új perspektívába állítja az írót és alkotásait, egyúttal új válaszok keresésére ösztönzi az irodalomtörténeti kutatást is. A könyv egyszerre szól az irodalomtudomány és a pszichológia szakmai közönségéhez, és olvasmányos stílusa, világos gondolatvezetése révén a szélesebb, érdeklõdõ nagyközönséghez.