DigitalPaper strana 2 z 3

„... az elkövetőnek ne essen semmi bántódása ezt megelőzően; bizony, így gondoskodott előrelátóan egész polgári közösségünk kegyességéről [tiszta­ságáról]. Hogy is van ez? Nem lehet előre tudni – ez valamennyiünkre érvényes –, ki válhat közülünk gyilkossá.” (Demosthenes: Aristokratés ellen, 25.) Ma inkább ezt a kijelentést fogadnánk el: bárki áldozattá válhat közülünk. Valóban olyan különleges Démosthenés fenti állítása? Nem törekedtek volna a gyilkosok megbüntetésére a klasszikus Athénben? A gyilkos valóban elmenekülhetett a büntetés elől? A kötetben választ találunk ezekre a kérdésekre, s Démosthenés – rendkívüli forrásértékű – beszédét tanulmányozva tájékozódhatunk az athéni katonapolitika céljairól és buktatóiról a Kr. e. 4. század derekán: polgárrá avatott zsoldosvezér, üres (csak evezősökkel elküldött) hadihajók, nagyratörő tervek görög szövetségesekkel, thrák királyokkal, perzsa helytartókkal, hűséges és hűtlen szövetségesekkel, ellenségből lett barátokkal. S nem utolsó sorban szónoki fogásokkal, rágalmazással, az athéni nép dicséretével és szidalmazásával – kizárólag a haza érdekben.

A kötet a szerző utóbbi években született értekező prózai írásait (irodalmi tárgyú esszéit, kritikáit, alkalmi szövegeit) gyűjti egybe. A könyv kísérleteket és ajánlatokat ad közre: első részében klasszikus és jelenkori költők, írók, gondolkodók életművéhez közelítő esszék szerepelnek; ezt követően bírálatok sorakoznak – kortárs verseskönyvekről, magyar és világirodalmi prózakötetekről, a szórakoztató irodalom néhány fontos darabjáról, értekező prózai, illetve spirituális jellegű kiadványokról, végül két drámai alkotásról. A kötetet művelődéstörténeti-valláslélektani esszé zárja. A megolvasások, elemzések és értelmezések műkedvelő derűje remélhetően az olvasót is arra ösztönzi majd, hogy marsi horizonton tájékozódva találjon kiutat a kulturális önismeret Ray Bradbury megírta zsákutcáiból. A Marsbéli krónikák egy szereplője jellemzi így a földi műélvezet módszertanát: „A művészet olyasmi volt, amit a család eldugott a bolond fiú padlásszobájában. A művészet olyasmi volt, amit vasárnap szedtek vallással keverve”.

A kötet a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett. Ekkor ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén – a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai intézményekben és a tudományban –, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja. A kötet nem pusztán hagyományos eseménytörténeti összefoglaló, hanem egyrészt a különböző országok párhuzamos fejlődéstörténetét nyújtja, másrészt a politikatörténet mellett az európai gazdaság- és társadalomtörténetet, valamint a kultúra változásait állítja középpontba, s részletesen foglalkozik az egyháznak a korszakban betöltött, kiemelkedő szerepével is. Előtérbe állítja az európai fejlődés eredeti jellegzetességeit, s rámutat azokra a sajátosan európai társadalmi és politikai intézményekre, technikai és kulturális vívmányokra, amelyek az újkorban tovább tökéletesedve az európai kultúra legjellemzőbb sajátosságait és a legjelentősebb hozzájárulást jelentették az egyetemes emberi fejlődéshez.

Amikor Polcz Alaine a macskákról ír, akkor mindig másról is beszél, vagyis a megélt időről, önmagáról a tragikusan nehéz és mégis felemelő élettörténetéről. Ám ahogyan Polcz Alaine mesél, az utánozhatatlan: egyszerűen, pontosan és teli életszeretettel. És derűvel. Igen, a derűje utánozhatatlan.

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete az informatikus könyvtáros mesterképzés keretében oktatja az összehasonlító könyvtártudomány c. kurzust. A tárgy legfontosabb feladata, hogy a hallgatók megismerjék a különböző országok könyvtárügyének fejlődését, az abban meglévő hasonlóságokat és különbözőségeket. Ennek során részletesen megismerik a közkönyvtárak fejlődésének a világ országainak könyvtárügyére ható két nagy irányzatát: a public library, valamint a népkönyvtári típusú fejlődési folyamatokat. A tantárgy célja, hogy a hallgatók megismerjék a két fejlődési út sajátosságaiból adódó, máig ható könyvtárügyi, könyvtárpolitikai folyamatokat, továbbá azokat az ismérveket, amelyek a könyvtártudomány kialakulásában, értelmezési folyamataiban és alkalmazásában kimutathatók. A kötetben azokat a tanulmányokat jelentettük meg, amelyek témájukban illeszkednek a tantárgy tematikájához, illetve amelyek ennek a képzésnek a hatására születtek az intézet oktatóinak és hallgatóinak tollából. A kötet megjelentetésének több fontos célkitűzése van. Egyrészt tankönyvet, segédanyagot szeretnénk adni a leendő hallgatók kezébe, illetve publikációs lehetőséget biztosítani a legkiválóbbak számára, ezzel is szolgálva a tehetséggondozás ügyét. Másrészt ajándékul szánjuk a kurzus ihletőjének, hogy lássa munkája gyümölcsét, illetve bemutassuk szakmai műhelyünk eredményeit. Végül, de nem utolsó sorban az egész magyar könyvtáros szakmai közönségnek és minden érdeklődőnek szeretnénk bemutatni néhány érdekes és tanulságos példát a nagyvilágból, ezzel is gazdagítva látókörüket, perspektíváikat, segítve a szakma fejlődését. Ez utóbbi tekintetben kötetünk hiánypótló a magyar könyvpiacon, reményeink szerint sokak érdeklődését felkelti nemcsak a könyvtáros szakma képviselőiét , és hozzájárul a könyvtárakról a társadalomban kialakult kép árnyaltabbá tételéhez.

A könyv témaválasztása úttörő, Itália rendkívül izgalmas, sokszínű és tanulságos nevelésügyi örökségét hozza közel az olvasóhoz. Megelevenednek huszadik századi úttörő pedagógusok, iskolateremtők, akik radikálisan új pedagógiai rendszert alkottak. A könyv bepillantást ad a két háború közti Olaszország nevelési elképzeléseibe is és a kurrens „Csiga-Pedagógia” elveibe. Olvasását azoknak ajánljuk, akiket érdekel a napfényes Itália történelme és pedagógiai kultúrája, jól használható szakirodalom a neveléstudomány művelőinek, kutatóknak, hallgatóknak, eredményesen lapozhatják gyakorló pedagógusok és a történelmet szerető olvasók is.

A könyv a Mohácsi Izraelita Hitközség 1944-es tragikus történetének állít emléket. Az olvasó számára megeleveníti egy hajdan virágzó hitközség drámai históriáját. A hiánypótló munka részletes betekintést ad az 1944-es esztendő jogfosztó intézkedéseinek pergőtüzébe, az olvasó gondolatban végigkísérheti a mohácsi zsidókat a deportálásig vezető szomorú útjukon. Olvasását azoknak ajánljuk, akik szívesen idézik meg a múltat, és szeretnék megismerni, hogy mit jelentett a zsidósors Mohácson 1944-ben. Jól használható szakirodalom a terület kutatóinak, hallgatóknak, alkalmazható az oktatásban, és eredményesen forgathatják a történelmet szerető olvasók is.

Those who like Nature can find exciting stories in this book about hunting. The author collected his experiences beginning from his childhood, when he first got in closer contact with hunting and shared it with the reader in the way, that they can feel the ?pulse? of the time and feel the smell of the corn fields, the moorland and reeds, the rivers and creeks where his hunting took place. For the lovers of exotic experiences he also describes how they prepared to hunt for Siberian foxes and what devices they used in the polar cold to get the GAZ 69 car go. When reading the book you can face your own thoughts and emotions, everyday happiness and sorrows as they are reflected by the writer. You can also get to know quite a lot of people, from California to the world of the mysterious Taiga, and of course the Hungarian way of life as it is indicated in their hunting habits. A kind of proximity between the faithful companion of the people, the dogs, and their owners is also expressed by Laslo, who describes in an amazing way how the four legged fellows react to human feelings, concerns and their everyday lives. So, if you really want to get closer to the Nature and intend to understand more about yourself and the behavior of your mates, this book is written for you. Read it and have real pleasure.

A kötet a 25 éves a színházi képzés a Pécsi Tudományegyetemen: A magyar színháztudomány kortárs irányai címmel 2012. március 23?24-én Pécsett megrendezett konferencián elhangzott elõadások válogatott, szerkesztett változatait tartalmazzák. A konferencián a kortárs színháztudomány magyar képviselõi tekintették át a szakterület idõszerû kérdéseit. Az elõadók egyik része a hazai színháztudomány meghatározó kutatóinak körébõl került ki, az elõadók másik csoportját pedig a színháztudománnyal foglalkozó doktori iskolai hallgatók adták.

Jelen kötet központi témája mind a drámatörténetben, mind a színházi előadásban izgalmas kérdést állít előtérbe. A hiány, csonkítás, kihúzás, elhallgatás érinti a drámák esetében a szöveg megrövidítését, aminek lehetnek gyakorlati okai (az előadás hossza), de épp így szerepet játszhat benne a cenzúra, vagy a rendezői koncepció. A színpadi hiányhoz sorolható például a néma szereplők jelenléte (a megszólalás hiánya) vagy a testcsonkítás színrevitelének megoldásai, de épp így a kulturális átírások során bekövetkező csonkítások, kihagyások, az eredeti műben szereplő sajátosságok megváltoztatásai. Kötetünk – alapvetően időrendileg tagolt fejezetekbe rendezett – tanulmányai egyszerre rajzolnak meg egy történeti ívet az antik görög drámától a közelmúlt magyar irodalmáig, és ugyanakkor a hiány drámai és színházi témájának szerteágazó voltát is reprezentálják. Teszik ezt azzal, hogy beemelik az elemzésbe a jelelméletnek a színházi reprezentációra vonatkoztatható nézeteit, vizsgálják a színházi súgópéldányok szövegváltozatait, nyomon követik az adaptációk során az eredeti színpadi műhöz képest végrehajtott változtatásokat, feltárják az instrukció (illetve annak értelmezése) és a színházi gyakorlat között feszülő feszültséget, megmutatják a hiánynak a tradícióképzésben betöltött szerepét, vagy rávilágítanak a néma gyásznak, a kommunikáció hiányának az egyszerre teátrális és felforgató erejére.

A Fényes szellõk címû kismonográfia az 1946 nyarától fokozatosan megszaporodó népi kollégiumok létrejöttének, belsõ világának, nemzedékteremtõ mûködésének, majd felszámolásának rövid történetét kínálja az Olvasónak. Mivel a kis kötet több évtizede látott napvilágot, és azóta egy sor kiváló, nagyértékû forrásokat tartalmazó dokumentum-összeállítás, pár esztendõvel ezelõtt pedig egy roppant alapossággal és élvezetesen megírt nagymonográfia is megjelent, jogos lehet a kérdés: mi indokolja a Fényes szellõk digitális közzétételét? Elõször is az a körülmény, hogy a NÉKOSZ-t a likvidálása utáni két évtizedben csaknem a teljes elhallgatás jellemezte. A Fényes szellõk - ismereteim szerint - az elsõ próbálkozás a mozgalomra kent politikai vádak cáfolatára. Persze régóta tudom: a legjobb szándék és igyekezet mellett is csak a felszínt karcolgatta. Mindazonáltal az elsõ lépcsõfok a nyilvánosság elõtti gondolkodás és a tiszta, teljes(ebb) kép megalkotása felé vezetõ úton. Másodszor. Gyakran tapasztalni, hogy az 1948/49 utáni évtizedeket en bloc egybemossák, mellõzve lényeges differenciákat. Idevágó példa. Rákosi uralma idején a kultúrpolitika eligazító kategóriája a támogatás és a tiltás volt. Ezzel szemben a Kádár-érában egy sokatmondó elemmel bõvült a sor: a támogatás és a tiltás közé beemelték a tûrést. Ilyen - tûrt kiadvány - lehetett 1970-ben a szóbanforgó kötet, és késõbb méginkább eltûrtek a hegemón hatalomgyakorlás közepette kritikus hangokat, így a NÉKOSZ-tematikában, és aztán sok egyebet is. Ilyen volt az én írásom ? engedéllyel, állami cég által kinyomtatva, mégis ? tûrt kategóriában. Ezt a helyzetet is érzékelheti az Olvasó, ha megismeri szerény munkámat, s annak történetét az utó- és kiegészítõ fejezetben. Harmadszor. A népi kollégiumi elméleti és gyakorlati konstrukció ? nyugodtan állítható: pedagógiai kincsesbánya. Ma már minden lehetõség (hozzáférhetõ források, emlékezések, feldolgozások) rendelkezésre áll, hogy a jelenben küszködõ pedagógus e hagyományokból is merítsen. De az is nyilvánvaló ? különösen Kardos Lászlónak és Pataki Ferencnek köszönhetõen ?, hogy a népi kollégiumi mozgalom nem csupán szûken vett iskolai, tanügyi pedagógiát képvisel, hanem tágabb társadalompedagógiai szemléletet és gyakorlatot is, középpontjában az értelmiségneveléssel. Ez&e

A Dunagőzhajózási Társaság (DGT), amely a szó pozitív értelmében vett multinacionális nagyvállalatnak is tekinthetõ, korai közép-európai integrációs tényezõnek számított mintegy 120 éves története idõszakában, 1829-es alapításától 1938-ig, az Anschlussig. Története során mindig a nagyvállalati gazdasági, működési racionalitást igyekezett szem elõtt tartani, hiszen csak így tudott fennmaradni a konkurenciaharcban. Ebben a rendszerben a gazdasági eredményesség prioritása mellett természetes helye volt a munkásjóléti intézkedéseknek, a munkáslakás építéseknek, a vállalati iskolaügynek, az egészségügynek és az egészségbiztosításnak, a mûvelõdési és kulturális egyesületeknek, a munkavállalók lelki gondozásának, minden érintett felekezet támogatásával, valamint a jótékonykodás és a közéleti, politikai befolyásolás különböző formáinak.

Jelen könyv az etika elméleti kérdéseit, az etika történetének európai vonulatában található típusokat, irányzatokat, filozófusoktól és nem filozófus írástudók tollából származó anyagokat igyekszik bemutatni ? vázlatosan. Az etika tanárának talán a legnehezebb a dolga akkor, amikor elkötelezõdés nélkül, s befolyásolástól mentesen közvetíti a legkülönfélébb korszakok, gondolkodók, iskolák, filozófiai irányzatok eszméit. A kötetet azok az általános iskolában tanító pedagógusok is haszonnal forgathatják, akik komolyan veszik a háttértanulmányokat, és történetileg és tematikusan is tájékozódni akarnak az órák anyagának tudományos alapjairól. Az etika a filozófiai diszciplína részeként biztosítékot ad a történeti tájékozódásra, a különbözõ iskolák és irányzatok megjelenítésére, és természetes úton mutatja meg a korszakok szerinti eltéréseket, miközben nem kényszeríti ki a velük való azonosulást a diákokból, és fõleg nem a végletes elkötelezõdést. A tudományosság színvonala és fenntartása a tökéletes garancia, hogy egyetlen tanár se kövesse el azt a hibát, hogy a saját ízlését, neveltetését, eszméit, meggyõzõdéseit adja át a diákoknak, mert ezt sem a sajátságos hivatása, sem a tantárgy jellege nem engedi meg. Bármilyen iskolatípusban, vagy bármilyen korú gyereknek etikát tanítani óriási felelõsség. A tanár szempontjából elengedhetetlen a magas színvonalú felkészültség. Ez a felkészültség pedig a tudományterületnek megfelelõ kell legyen, jelesül a filozófiai diszciplína gyakorlati részének követelményeit kell hordozza. A tudományos színvonalból és az elkötelezetlen követelményekbõl nem vehet vissza az a tény, hogy ezt a tárgyat milyen iskolai szinten (akár általános iskolai elsõ osztályosoknak) tanítják. Jelen kötet nemcsak történeti és szakterületi fogalmi szinten kívánja segíteni az etikatanárokat, hanem példát is akar adni a különbözõ korok cselekményeinek, emberi relációinak, egyéni és közösségi konfliktusainak megértéséhez. Mindig könnyebb helyzetben van a tanár akkor, ha rendelkezik klasszikus példával és több szempontból is elemzett irodalommal az aktuális téma megvilágításához. A kötetet a közoktatásban erkölcstant tanító tanároknak, a középszintû iskolák etika oktatóinak ajánljuk, valamint a Bologna-típusú bölcsészképzés BA-ban tanuló hallgatknak szánjuk a tanulmányaik kezdeti id&otil

Pécs több mint két évezredes múltra visszatekintõ története régóta foglalkoztatja a kutatókat, ennek ellenére a város évezredeket átívelõ morfológiai, topográfiai fejlõdését bemutató összefoglaló munka mindezidáig még nem született. A Magyar Várostörténeti Atlasz program keretében néhány éve megkezdett kutatásoknak többek között éppen az a célja, hogy e hiátust megszüntessék. A Pécs Várostörténeti Atlasz e kutatásokra szervezett munkacsoportjának tagjai az eddig elvégzett kutatásaik eredményeit adják közre e kötet hasábjain. A munka természetesen e tanulmánykötet megjelenésével még korántsem tekinthetõ lezártnak, hiszen a vállalkozás végsõ célja a település topográfiai változásait bemutató, magyar és angol nyelvû, tematikus térképekkel, a városról készült reprodukciókkal, valamint részletes adattárral ellátott várostörténeti atlasz elkészítése. Pécs több mint két évezredes múltra visszatekintõ története régóta foglalkoztatja a kutatókat, ennek ellenére a város évezredeket átívelõ morfológiai, topográfiai fejlõdését bemutató összefoglaló munka mindezidáig még nem született. A Magyar Várostörténeti Atlasz program keretében néhány éve megkezdett kutatásoknak többek között éppen az a célja, hogy e hiátust megszüntessék. A Pécs Várostörténeti Atlasz e kutatásokra szervezett munkacsoportjának tagjai az eddig elvégzett kutatásaik eredményeit adják közre e kötet hasábjain. A munka természetesen e tanulmánykötet megjelenésével még korántsem tekinthetõ lezártnak, hiszen a vállalkozás végsõ célja a település topográfiai változásait bemutató, magyar és angol nyelvû, tematikus térképekkel, a városról készült reprodukciókkal, valamint részletes adattárral ellátott várostörténeti atlasz elkészítése.

Több évtizede már, hogy gyakorlom ezt a mesterséget, mármint a szépírást. Meglehetõsen hosszú ideig ugyan csak az íróasztalom számára írogattam, mint azt sok társam teszi ma is, ahogy tapasztalom. Problémájuk kettõs. Egyrészt meg szeretnének bizonyosodni arról, hogy amit írnak az vajon érték, vagy kezdõ tollpróbálgatás csupán? Másrészt keresik a kitörést az íróasztal rabságából, azaz szeretnének megjelenni a nyilvánosság elõtt, remélve, hogy ezzel választ kapnak az elsõ kérdésre is.A mesterségbeli tudás megszerzéséhez szolgál segítségül ez a könyvecske.

A szélsõjobboldali eszmék, melyek képviselõi 20. század elsõ felében Európa-szerte mozgalmakat, pártokat szerveztek, s több országban hosszabb-rövidebb ideig a hatalmat is birtokolták, Magyarország korabeli életében is jelentõs szerepet játszottak. Ezek emléke, ideológiai és politikai hatásai ma is hatnak a magyar társadalom egyes rétegeire. Nemcsak képviselõik, hanem más ? sokszor egymással ellentétes ? politikai irányzatok prominensei, sõt, esetenként hivatásos kutatók is az indokoltnál egységesebbnek képzelik az irányzatot, figyelmen kívül hagyva az egyes elemek közötti különbségeket. Sommás, egyetlen jelzõvel érzékeltetett ítéletükkel nem csekély eltéréseket mutató szervezõdéseket mosnak össze. Nem is beszélve azok eltérõ, gyakran egymásnak ellentmondó értékelésérõl. A kötetünkben közölt tanulmányok, a jobboldali radikalizmus és az azt kifejezõ más fogalmak értelmezésébõl kiindulva, e problémakör néhány elemének tisztázásához kívánnak hozzájárulni. Többek között ahhoz, miben tértek el Gömbös és környezetének nézetei a náluk is radikálisabb politikusokétól. Ha voltak náluk radikálisabb elemek, kivonhatók-e õk ebbõl a körbõl? Másolta-e Gömbös Mussolinit és Hitlert, ahogy azt ma is sokan vallják? Egy rövid írás abba enged betekintést, hogy egy megye (Zala) sajátos gazdasági-társadalmi viszonyai miként eredményezték a szélsõjobboldali mozgalmak országos átlagot meghaladó politikai sikereit. Vonyó József (1945) címzetes egyetemi tanár, több mint két évtizede kutatja a magyarországi szélsõjobboldali mozgalmak történetét, különös tekintettel Gömbös Gyula politikai pályájára, s az általa vezetett mozgalmakra, pártokra. E témakörben született legfontosabb munkái: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja Országos Központjának dokumentumai (1932-1939).