DigitalPaper

A könyv a Mohácsi Izraelita Hitközség 1944-es tragikus történetének állít emléket. Az olvasó számára megeleveníti egy hajdan virágzó hitközség drámai históriáját. A hiánypótló munka részletes betekintést ad az 1944-es esztendő jogfosztó intézkedéseinek pergőtüzébe, az olvasó gondolatban végigkísérheti a mohácsi zsidókat a deportálásig vezető szomorú útjukon. Olvasását azoknak ajánljuk, akik szívesen idézik meg a múltat, és szeretnék megismerni, hogy mit jelentett a zsidósors Mohácson 1944-ben. Jól használható szakirodalom a terület kutatóinak, hallgatóknak, alkalmazható az oktatásban, és eredményesen forgathatják a történelmet szerető olvasók is.

A könyv témaválasztása úttörő, Itália rendkívül izgalmas, sokszínű és tanulságos nevelésügyi örökségét hozza közel az olvasóhoz. Megelevenednek huszadik századi úttörő pedagógusok, iskolateremtők, akik radikálisan új pedagógiai rendszert alkottak. A könyv bepillantást ad a két háború közti Olaszország nevelési elképzeléseibe is és a kurrens „Csiga-Pedagógia” elveibe. Olvasását azoknak ajánljuk, akiket érdekel a napfényes Itália történelme és pedagógiai kultúrája, jól használható szakirodalom a neveléstudomány művelőinek, kutatóknak, hallgatóknak, eredményesen lapozhatják gyakorló pedagógusok és a történelmet szerető olvasók is.

Nyerges András esszéiről: Kiválóan megírt, izgalmas, szellemes szövegek, nagyon aktuálisak és akkora tudás, áttekintő képesség és kutatómunka van mögöttük, hogy le a kalappal! Nyergest a tények izgatják, az adatokhoz ragaszkodik, mindahhoz, ami régi szövegekből kiolvasható. Amit művel, az nem történettudomány, de hát sebaj. A laikusoknak: nekünk, olvasóknak, tökéletesen megfelel. Ahhoz, hogy valaki Nyerges hívévé váljon, bizonyára osztoznia kell vele bizonyos alapvető értékekben, pl. ilyenekben: a szélsőjobb s a diktatúra elfogadhatatlan, a sajtónak és a szólásnak szabadnak kell lennie, a rasszizmus minden formája tűrhetetlen. Ha ez megvan, akkor már csak Nyerges elegáns stílusát és pontos érvelését kell követni ez sem eshet nehezünkre. Kálmán C. György, 2006

„... az elkövetőnek ne essen semmi bántódása ezt megelőzően; bizony, így gondoskodott előrelátóan egész polgári közösségünk kegyességéről [tiszta­ságáról]. Hogy is van ez? Nem lehet előre tudni – ez valamennyiünkre érvényes –, ki válhat közülünk gyilkossá.” (Demosthenes: Aristokratés ellen, 25.) Ma inkább ezt a kijelentést fogadnánk el: bárki áldozattá válhat közülünk. Valóban olyan különleges Démosthenés fenti állítása? Nem törekedtek volna a gyilkosok megbüntetésére a klasszikus Athénben? A gyilkos valóban elmenekülhetett a büntetés elől? A kötetben választ találunk ezekre a kérdésekre, s Démosthenés – rendkívüli forrásértékű – beszédét tanulmányozva tájékozódhatunk az athéni katonapolitika céljairól és buktatóiról a Kr. e. 4. század derekán: polgárrá avatott zsoldosvezér, üres (csak evezősökkel elküldött) hadihajók, nagyratörő tervek görög szövetségesekkel, thrák királyokkal, perzsa helytartókkal, hűséges és hűtlen szövetségesekkel, ellenségből lett barátokkal. S nem utolsó sorban szónoki fogásokkal, rágalmazással, az athéni nép dicséretével és szidalmazásával – kizárólag a haza érdekben.

Jelen kötet központi témája mind a drámatörténetben, mind a színházi előadásban izgalmas kérdést állít előtérbe. A hiány, csonkítás, kihúzás, elhallgatás érinti a drámák esetében a szöveg megrövidítését, aminek lehetnek gyakorlati okai (az előadás hossza), de épp így szerepet játszhat benne a cenzúra, vagy a rendezői koncepció. A színpadi hiányhoz sorolható például a néma szereplők jelenléte (a megszólalás hiánya) vagy a testcsonkítás színrevitelének megoldásai, de épp így a kulturális átírások során bekövetkező csonkítások, kihagyások, az eredeti műben szereplő sajátosságok megváltoztatásai. Kötetünk – alapvetően időrendileg tagolt fejezetekbe rendezett – tanulmányai egyszerre rajzolnak meg egy történeti ívet az antik görög drámától a közelmúlt magyar irodalmáig, és ugyanakkor a hiány drámai és színházi témájának szerteágazó voltát is reprezentálják. Teszik ezt azzal, hogy beemelik az elemzésbe a jelelméletnek a színházi reprezentációra vonatkoztatható nézeteit, vizsgálják a színházi súgópéldányok szövegváltozatait, nyomon követik az adaptációk során az eredeti színpadi műhöz képest végrehajtott változtatásokat, feltárják az instrukció (illetve annak értelmezése) és a színházi gyakorlat között feszülő feszültséget, megmutatják a hiánynak a tradícióképzésben betöltött szerepét, vagy rávilágítanak a néma gyásznak, a kommunikáció hiányának az egyszerre teátrális és felforgató erejére.

Nagy Lajos 1370-1382 között kormányozta Lengyelországot, és tizenkét éves uralma nem hagyott jó emléket a lengyel nemzeti emlékezetben. A legtöbb vád azért érte és éri a mai napig, hogy csak másodrangúnak tekintette lengyel koronáját, valamint hogy lányai trónöröklése érdekében ?aláásta? a 14. században jól mûködõ lengyel állam gazdasági alapjait, s így akaratlanul is a Lengyel Királyság koraújkori hanyatlásának elõidézõjévé vált. Jelen könyv a korszak forrásait elemezve mutatja be az uralkodó belpolitikai intézkedéseit Krakkóban, így a trónöröklést, az adókérdést és a király viszonyát a lengyel elitekhez.

?Lehetséges-e monolit rendszer? Tudniillik a valóságban. Mert emberek képzeletében igen. Olyanokéban, akik megálmodnak és mûködtetni próbálnak monolit rendszereket. És olyanokéban, akik azok (szükségszerû) felbomlása után ? politikai érdekbõl ? szeretnék annak láttatni ? másokkal is. Politikai híveikkel és azzá megnyerni kívánt emberekkel. S fõként: az adott korszakokat személyes élmények révén nem ismerõ ifjúsággal. Pedig maga a tény, hogy valamennyi eddigi monolit(nak hitt) rendszer ? elõbb vagy utóbb ? megszûnt, mást bizonyít. Éppen azért bomlott fel, dõlt össze minden ilyen konstrukció, mert a valóságban egyik sem volt monolit. Nem csak a rendszer egésze. Az az egyeduralkodó párt sem, melyben alapját és (egyik) legfõbb eszközét látták ?megtervezõik?.? Kötetünk szerzõje ? az 1980?1990-es években politikai szerepeket is vállalt kutató ? levéltári és sajtóforrások feltárásán túl saját élményei és tapasztalatai alapján, vizsgálta tárgyát, s ? azt ?belülrõl? is látva, kritikusan elemezve ? ad képet Magyarország 1945 utáni történetének néhány részkérdésérõl. A tanulmányok és közölt források tematikája a rendszer struktúrájának és mûködési mechanizmusának ? szerkezeti ábrákkal is illusztrált ? áttekintésétõl a magyarországi németek 1945 utáni sorsának okain, az 1956-os forradalom jellemzésén át az állampárton (MSZMP) belül megjelenõ különbözõ nézetekig, s azoknak a rendszerváltás jellegére gyakorolt hatásáig terjed. Az olvasó épp úgy találhat köztük országos áttekintést, mint pécsi-baranyai történések részletes leírását. Vonyó József (1945) címzetes egyetemi tanár, a Janus Pannonius majd a Pécsi Tudományegyetem oktatójaként Magyarország 20. századi történetét tárgyaló kurzusokat tartott. Jelentõs részük a két világháború közötti, illetve a pártállam idõszakának politikai intézményrendszerét vizsgálta ? abból kiindulva, hogy az események csak annak a rendszernek a pontos ismeretében értelmezhetõk reálisan, melynek keretében zajlottak. Egyes tanulmányai e kurzusok tapasztalatai alapján készültek, nem egy esetben a hallgatók kérdései, problémafelvetései által inspirálva.

A lélektan, a történelem és az irodalom különleges találkozásának dokumentuma ez a könyv. A lélektané, amely az ember megismerését tûzi ki célul (és eközben folyamatos önreflexióra készteti és önismerettel ajándékozza meg), a történelemé, amely idõbe, térbe, társadalmi és kulturális kontextusba ágyazza az embert, és az irodalomé, amely a maga sajátos útján az emberi lélekbe tud hatolni. E három terület gyümölcsözõ dialógusából születettek a könyv számos elméleti kérdést tárgyaló és gyakorlati példát bemutató fejezetei. A Pszichobiográfia és irodalom címû munka számot tarthat mindazok figyelmére, akik általában a lélektan, az irodalom vagy a történelem iránt érdeklõdnek, továbbá mindazokéra, akiket az irodalompszichológia, a pszichobiográfia, a huszadik század elsõ felének magyar irodalma, valamint e tudományterületek kapcsolódási lehetõségei érdekelnek. A könyv az egyetemi oktatás számára (mind magyar, mind pszichológia szakon) hiánypótló szakirodalomnak tekinthetõ. A szerzõ irodalomtörténész és pszichológus, munkássága e két tudomány határterületeinek kutatására irányul. Interdiszciplináris szemléletmódja jelen könyvét is átszövi, éppúgy, mint az a törekvése, hogy mindkét tudományterület képviselõit megszólítsa, együttgondolkodásra és vitára ösztönözze.

"Mintha egy bédekkert tartanék a kezemben, csak éppen ez a könyv nem az utazóknak segít idegen városok, országok látványosságai között eligazodni. Az interjúkötetben különböző nemzetiségű nők – nagyon is hasonló sorssal –, mélyen őszinte vallomásai adnak útravalót, eligazítást, erőt ahhoz, hogy ha már egy fiatal lány úgy dönt, nem a szülőhazájában alapít családot, s távol az otthontól kezdi el felnőtt életét, akkor mire, kire számíthat, hogyan vészelheti át a kezdeti nehéz időszakot. A könyvet elolvasva, jól felvértezve, bátrabban vághat neki az Újvilágnak, az új életnek." Endrei Judit

A kötet a szerző utóbbi években született értekező prózai írásait (irodalmi tárgyú esszéit, kritikáit, alkalmi szövegeit) gyűjti egybe. A könyv kísérleteket és ajánlatokat ad közre: első részében klasszikus és jelenkori költők, írók, gondolkodók életművéhez közelítő esszék szerepelnek; ezt követően bírálatok sorakoznak – kortárs verseskönyvekről, magyar és világirodalmi prózakötetekről, a szórakoztató irodalom néhány fontos darabjáról, értekező prózai, illetve spirituális jellegű kiadványokról, végül két drámai alkotásról. A kötetet művelődéstörténeti-valláslélektani esszé zárja. A megolvasások, elemzések és értelmezések műkedvelő derűje remélhetően az olvasót is arra ösztönzi majd, hogy marsi horizonton tájékozódva találjon kiutat a kulturális önismeret Ray Bradbury megírta zsákutcáiból. A Marsbéli krónikák egy szereplője jellemzi így a földi műélvezet módszertanát: „A művészet olyasmi volt, amit a család eldugott a bolond fiú padlásszobájában. A művészet olyasmi volt, amit vasárnap szedtek vallással keverve”.

A Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtár- és Információtudományi Intézete az informatikus könyvtáros mesterképzés keretében oktatja az összehasonlító könyvtártudomány c. kurzust. A tárgy legfontosabb feladata, hogy a hallgatók megismerjék a különböző országok könyvtárügyének fejlődését, az abban meglévő hasonlóságokat és különbözőségeket. Ennek során részletesen megismerik a közkönyvtárak fejlődésének a világ országainak könyvtárügyére ható két nagy irányzatát: a public library, valamint a népkönyvtári típusú fejlődési folyamatokat. A tantárgy célja, hogy a hallgatók megismerjék a két fejlődési út sajátosságaiból adódó, máig ható könyvtárügyi, könyvtárpolitikai folyamatokat, továbbá azokat az ismérveket, amelyek a könyvtártudomány kialakulásában, értelmezési folyamataiban és alkalmazásában kimutathatók. A kötetben azokat a tanulmányokat jelentettük meg, amelyek témájukban illeszkednek a tantárgy tematikájához, illetve amelyek ennek a képzésnek a hatására születtek az intézet oktatóinak és hallgatóinak tollából. A kötet megjelentetésének több fontos célkitűzése van. Egyrészt tankönyvet, segédanyagot szeretnénk adni a leendő hallgatók kezébe, illetve publikációs lehetőséget biztosítani a legkiválóbbak számára, ezzel is szolgálva a tehetséggondozás ügyét. Másrészt ajándékul szánjuk a kurzus ihletőjének, hogy lássa munkája gyümölcsét, illetve bemutassuk szakmai műhelyünk eredményeit. Végül, de nem utolsó sorban az egész magyar könyvtáros szakmai közönségnek és minden érdeklődőnek szeretnénk bemutatni néhány érdekes és tanulságos példát a nagyvilágból, ezzel is gazdagítva látókörüket, perspektíváikat, segítve a szakma fejlődését. Ez utóbbi tekintetben kötetünk hiánypótló a magyar könyvpiacon, reményeink szerint sokak érdeklődését felkelti nemcsak a könyvtáros szakma képviselőiét , és hozzájárul a könyvtárakról a társadalomban kialakult kép árnyaltabbá tételéhez.

Those who like Nature can find exciting stories in this book about hunting. The author collected his experiences beginning from his childhood, when he first got in closer contact with hunting and shared it with the reader in the way, that they can feel the ?pulse? of the time and feel the smell of the corn fields, the moorland and reeds, the rivers and creeks where his hunting took place. For the lovers of exotic experiences he also describes how they prepared to hunt for Siberian foxes and what devices they used in the polar cold to get the GAZ 69 car go. When reading the book you can face your own thoughts and emotions, everyday happiness and sorrows as they are reflected by the writer. You can also get to know quite a lot of people, from California to the world of the mysterious Taiga, and of course the Hungarian way of life as it is indicated in their hunting habits. A kind of proximity between the faithful companion of the people, the dogs, and their owners is also expressed by Laslo, who describes in an amazing way how the four legged fellows react to human feelings, concerns and their everyday lives. So, if you really want to get closer to the Nature and intend to understand more about yourself and the behavior of your mates, this book is written for you. Read it and have real pleasure.

Ezt a kötetet nem emlékkönyvnek terveztük, hanem tisztelgõ, születésnapi ajándéknak. A kötet szerzõit eredetileg tehát arra kértük föl, hogy saját kutatási területükrõl hozzanak valami ajándékot tiszteletük kifejezéseként. Már a tartalomjegyzékbõl is kiderül, hogy az itt közölt tanulmányok az irodalomtudomány legkülönfélébb területeirõl származnak. Az egyetlen dolog, ami összefûzi az írásokat, az Rohonyi Zoltán személye, illetõleg, sajnos, már csak az emléke. A szerzõk ugyanis vagy kollégái, vagy pályatársai, vagy tanítványai voltak Rohonyi Zoltánnak. A kötet címe (Elõzetes kérdések) az õ egyik jellegzetes, A romantikus korszakküszöb címû könyvében használt kifejezése. Tanulmányaiban, mielõtt rátért a tárgyalt mûvek értelmezésére, elõbb mindig az interpretáció kereteit, fogalmait igyekezett tisztázni: ezeket nevezte elõzetes kérdéseknek. Kötetünkben a tisztelgõ tanulmányokat egy, a hagyatékból elõkerült Rohonyi-írás követi, amely híven fejezi ki szakmai hitvallását, kutatói ars poeticáját. A gyûjteményt mûveinek bibliográfiája zárja, amely egy sajnálatos módon immár befejezett életmû szikár adatait tartalmazza.

Aligha tagadható, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos fogalmakat, a pénzügyi élethez kapcsolódó eseményeket nem tudjuk a mindennapjainkból kizárni. Elegendõ bekapcsolnunk a televíziót vagy a rádiót, kezünkbe venni egy újságot, és máris a tõzsdei hírekrõl, a valutaárfolyamokról, vagy esetleg vonzó befektetési lehetõségekrõl hallunk, illetve olvasunk. A pénzügyek mindennapi életünk fontos részévé váltak, hiszen míg egyesek banki szolgáltatásokat vesznek igénybe, mások éppen a befektetési piacon próbálnak szerencsét, megint mások pedig a biztosítók vagy nyugdíjpénztárak szolgáltatásait tanulmányozzák. A pénzügyekkel és a pénzügyi szolgáltatásokkal minden korosztály és minden társadalmi csoport rendszeresen találkozik. A szolgáltatások óriásivá duzzadt kínálatában ennek ellenére a legtöbb ember alig, vagy egyáltalán nem tud eligazodni. Kötetünkben szeretnénk segítséget nyújtani, hogy a fiatal korosztály tagjai idejekorán megfelelõ pénzügyi alapismeretekre tehessenek szert.

Dr. Orsós Anna a hazai cigány/roma nyelvszociológiai kutatások egyik vezető alakja. Ugyanakkor a beás nyelv leírásának és tanításának is kulcsszereplője. Doktori disszertációját a nyelvoktatás, nyelvtanárképzés kérdéseire fókuszálva a beás nyelv megőrzésének lehetőségéről írta. Habilitációs dolgozata ennek a témának a továbbfejlesztése. Az első rendszerező beás nyelvleírást, a beás nyelvkönyvet Orsós Anna írta, amely 1994-ben jelent meg. A 2002-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének keretein belül működő Cigány Nyelvi Kutatócsoport tagjaként a beás nyelvre vonatkozó leíró nyelvészeti, antropológiai nyelvészeti, szociolingvisztikai és nyelvpedagógiai kutatásokat végzett, illetve Kálmán László nyelvésszel együtt 2009-ben publikálta a Beás nyelvtan című kötetet, amely leíró nyelvtani, hangtani, alaktani változásokat rögzítő, rendszerezett nyelvtan. 1997-től eredményesen tanít a felsőoktatásban is beás nyelvet, és – többek között – szociolingvisztikát, a kétnyelvűséggel kapcsolatos kurzusokat és nyelvpolitikát. Kiváló előadókészségével tanítványok sokaságát indította el a pályán. Éppen a szükséges intézményesüléshez járul hozzá Orsós Anna munkája, amelyben a beás nyelv leírásán, a nyelvhasználó közösség szociolingvisztikai vizsgálatán túl arról is átfogó képet kapunk, hogy ebben a kérdésben is milyen nagy feladatok előtt áll a hazai oktatásirányítás. Ha jog az anyanyelvi oktatás, akkor egy magát demokratikusnak valló társadalomban meg kell teremteni a jogérvényesítés elemi feltételeit

Napjainkban a két világháború közötti Magyarország politikusai közül Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István, Teleki Pál és Gömbös Gyula mellett valószínűleg Klebelsberg Kuno kerül a legtöbbször szóba a magyar sajtóban és közbeszédben. A vele való – sajnos inkább felszínes – foglalkozásnak igazi reneszánszát éljük. Az utóbbi években számos intézményt is elneveztek róla, szinte kultikus figurává vált, ám kultusza nemegyszer gyakori és fölösleges túlzásokba esik. Az elmúlt évtizedekben sokan elemezték munkásságát, többnyire azonban csak részletkérdésekre koncentráltak. 1942 után első ízben jelen kötet tesz kísérletet az egész életpálya összefoglalására, megmutatva: mi az, ami pályafutásáról és annak nagyszerű teljesítményeiről – s néhány megvalósítatlan vagy torzóban maradt tervéről – viszonylag már ismert, feltárt és tudományosan is megalapozott eredményeket hozott. Ám egyben kijelöli a Klebelsbergre vonatkozó kutatások újabb irányát is: nevezetesen a vallás- és közoktatásügyi minisztersége előtti, már későbbi önmagát építő, eddig kevésbé ismert életszakasz jelentőségét. „Bízom benne, hogy a szándékaim szerint olvasmányos stílusú, ám kellő szakmai háttérrel és alázattal bíró, Klebelsberg számos írásából és azok visszhangjaiból gyakran idéző könyvemmel hozzájárulhatok ahhoz, hogy hősöm alakját a jövőben megérdemelten tiszteljék, hiszen valódi államférfiként igazán rászolgált erre. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy megpróbáljuk őt és munkásságát tárgyilagosan értékelni, és ne félistenként, hanem emberként, politikusként tekintsünk rá. Bármennyire kiváló, mégis esendő emberként olykor ő is vétett hibákat, néha rosszul ismerte fel saját és országa lehetőségeit. Mindez azonban semmit sem von le nagyságából, sőt inkább erősíti azt, hiszen ezáltal tudunk közelebb kerülni hozzá.” Ujváry Gábor