Európa Könyvkiadó strana 134 z 143

Egy elárvult bicikli meg egy fél pár tornacipő hever az idősek otthonát övező sövény mellett. Hová tűnt Ty Marsall, a tizenhárom éves kisfiú? Csak nem a rettegett Halász ragadta el? French Landing nyugalmas kisváros, nemigen kerül a lapok címoldalára, Ám most felütötte fejét a Gonosz. Kisgyermekek tűnnek el, némelyikük rettenetesen megcsonkított holtteste előkerül, de a többinek örökre nyoma vész. Gilbertson rendőrfőnök kutyaszorítóban van, egy tapodtat sem jut előre az ügy megoldásában, úgyhogy igénybe veszi régi barátja, Jack Sawyer segítségét. Jack a Los Angeles-i rendőrség fiatalon visszavonult sztárnyomozója, s nem mellesleg ő Utazó Jack, az egykori kisfiú, aki tizenkét évesen nagy útra indult: bejárta a Territóriumokat, hogy megtalálja a Talizmánt, melynek segítségével megmentette anyját - és a világot. Most a nyomok a titokzatos Fekete Házhoz vezetnek... Ugyan mit rejt a nyomasztó építmény, hová nyílik a pincelejáró? Miféle tompa dübörgés hallatszik, s mitől zavarodik meg az arra tévedő tudata?Horror, misztikum, borzongás - minden adott, Kedves Olvasó, hogy lélegzet-visszafojtva végigizgulja Stephen King és Péter Straub könyvét, A Talizmán mesteri párregényét.

A világhírű és hazánkban is népszerű, kiváló szépírói adottságokkal megáldott Antonia Fraser ezúttal XIV. Lajosról és a környezetébe tartozó nőkről fest színes és hű portrét. A Napkirály (1638-1715) szerencsés volt a szerelemben, s bámulatosan aktív szerelmi élete csak növelte a világ szemében személyes dicsőségét, amely oly fontos volt számára. Most közelről megismerhetjük azokat, akiknek eddig csak a nevét tudtuk: Marie Mancinit, Louise de La Valliere-t, Montespan márkinét, Madame de Maintenont és Angélique de Fontanges-t - hogy csak a leghíresebbeket említsük. Lajos rendkívül gáláns volt szeretőivel, a szakítás után is törődött velük, bőkezűen elhalmozta őket címekkel, ajándékokkal. Számos törvénytelen gyermekét törvényesítette, magas ranggal látta el, és komoly szerepet juttatott nekik dinasztikus terveiben. Sok szó esik két olyan hölgyről is, a sógornőjéről, Henrietta Annáról, és unokája feleségéről, Savoyai Adélról, akiket nem szerelmi viszony, "csak" mély és gyöngéd emberi kapcsolat fűzött a királyhoz. De feltárulnak előttünk Lajos magánéletének spirituális dimenziói is, mert miközben szabad utat engedett érzékiségének, katolikus uralkodóként, őszintén vallásos emberként megélte a szabadosság valláserkölcsi tilalmának, a nem titkolt egyházi rosszallásnak fájdalmát is.

Figyelem! A könyv a harci NLP technikáinak felhasználásával készült. Based on true story Pelevin az ötödiken: azaz öt elbeszélés, melyek mindegyike a szerző féktelen fantáziájáról tanúskodik - s egyben arról is, hogy a mai Oroszországnak nincs még egy olyan éles szemű és kegyetlen humorú ábrázolója, mint ő. Először is a dúsgazdag oligarchák számára létesített titkos, föld alatti szórakoztató-központba pillanthatunk be. A szigorúan hazafias célokat szolgáló luxuskuplerájban dolgozik Léna, aki társaival együtt meztelen, mozdulatlan kariatidát alakítva várja, hogy megkérjék valamilyen szexuális szolgáltatásra. Majd Dél-Franciaországban utazgató orosz újgazdagokkal együtt élvezzük a helyi bűvész mutatványait, de hirtelen az ókori Egyiptomban találjuk magunkat. S az író bűvésztrükkjei nyomán egyik hátborzongató kalandot a másik után éljük át: megtapasztalhatjuk egy fekvőrendőr aszfaltérzékeinek rezdüléseit, a különlegesen nagy gazdagság által kiváltott megváltozott tudatállapotot, valamint egy arab bérgyilkos kéjes kalandjait a Paradicsomban... S mindezen kalandok mögött ott van annak az új orosz valóságnak a képe, amely leszámolt Pindosztán politikai pigmeusaival, vagyis az Amerikát, a Nyugatot kiszolgáló, az orosz nép egységét megbontó politikusokkal - s innen már egyenes út vezet a földi Paradicsomhoz... már ha egy kariatida le nem harapja a fejünket.

A kötetben az alábbi elbeszélések olvashatók: Az ítélet; Az átváltozás; A fegyencgyarmaton; A falusi tanító; Blumfeld, az öregedő agglegény; Az új ügyvéd; Egy falusi orvos; A kakasülőn; Régi história; A törvény kapujában; Sakálok és arabok; Látogatás a bányában; A szomszéd falu; A császár üzenete; Egy családapa gondja; Tizenegy fiam; Testvérgyilkosság; Álom; Jelentés az Akadémiának; A híd; Gracchus, a vadász; A vödör lovasa; A Kínai Fal építése; Kereszteződés; Prométheusz; Poszeidón; Közösség; Éjszaka; Az elutasítás; A sorozás; A facsiga; Útrakelés; A házaspár; Első bánat; A kicsi nő; Az éhezőművész; Josefine, az énekesnő, avagy Az egerek népe; Az odú.

Jön az e-book. Vége a könyvnek? Alighanem nagyobb veszélyek is fenyegették már. 2000 év cenzorai vélekedtek úgy, hogy a szabad gondolat e mindig "megbízhatatlan" hordozóját és jelképét könyvtárak mélyére száműzve jól el kell zárni; a könyvtárakkal pedig az is gyakran megesett, hogy porig égtek. És a mindenkori lángok sok olyan remekművet is elemészthettek, amelynek ma már a címe is kitörlődött az emberiség emlékezetéből. A kultúra az, ami fennmarad. Akárhogy keresünk-kutatunk, könyvtárainkban és múzeumainkban csak azt találjuk, aminek az idő megkegyelmezett. Két jó barát, két notórius bibliofil: Jean-Claude Carriere és Umberto Eco - egyikük neves színpadi és filmforgatókönyv-szerző, Bunuel és Peter Brook egykori alkotótársa, a másikuk világhírű tudós regényíró - leült, hogy elbeszélgessen közös szenvedélyük tárgyáról, a könyvről. Beszélgetéseik többek között erről: az emlékezetről és az emlékezetből kihagyhatatlan lyukakról, jóvátehetetlen veszteségekről szólnak. Sziporkázó dialógusuk ma, amikor az írott szó hovatovább globális közkinccsé válik, hasznos szempontokat ad a jövő esélyeinek megítéléséhez is. Az eredmény, olvasók és könyvbarátok örömére: mosolygó főhajtás a Gutenberg-galaxis előtt. Talán az e-könyv olvasókban is sikerül nosztalgiát ébresztenie.

"Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!" Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada - 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni -, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, "fennhéjázón öblös" homlokáról, főleg pedig "sajátságosan hegyes" fogairól, amik "kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott". Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír. Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb - élőhalott - segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya... Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

Mrs. Ariadne Oliver Woodleigh Commonban vendégeskedik. A kisvárosban Halloweenkor tinibulit szerveznek: liszttorta-szeletelés, almahorgászás, tűzharapás szerepel a szórakozások között. A tizenhárom éves Joyce Reynolds azzal a meglepő információval áll a híres írónő elé, hogy gyilkosságot látott. Mrs. Oliver hiszi is meg nem is, egészen addig, amíg holtan nem találják a kislányt. Valaki belefojtotta a vödörbe, amiből az almákat kellene kihorgászni. A regényírónő megint jó barátjához, a világhírű kis szürke sejtek tulajdonosához, Hercule Poirot-hoz fordul segítségért. És noha megváltozott a világ azóta, hogy ők először találkoztak, van, ami mindig ugyanolyan marad - Poirot zsenialitása.