Európa Könyvkiadó strana 76 z 143

Ilyen kötetet soha még magyar Christie-olvasó nem tartott a kezében: itt van mind a húsz Miss Marple-novella egyben. Miss Marple, az éles szemű és eszű vénkisasszony első pillantásra szelíd, porcelánkék szemű, kötögető idős hölgynek tűnik. De ha valaki gonosztettre ragadtatná magát, jól teszi, ha előtte körülnéz: nincs-e ott a környéken egy ártalmatlan külsejű, ősz hajú néni. Bár még ennyi elővigyázat is kevés: ha csak elmesélik Miss Marple-nek a megoldhatatlan bűnügyet, ő kibogozza. Húsz novella, húsz bűnügy, húsz könnyű ujjgyakorlat a világ leghíresebb detektívjének, sokórányi felhőtlen szórakozás a vénkisasszony rajongóinak.

Az Európai Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget ... Folytatás ›› nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. A(z) Versek - Csongor és Tünde (Könyv) szerzője Vörösmarty Mihály.

A regény központi hőse özvegy Tarnóczyné, akiben a vallási fanatizmus párosul a birtokszerző szenvedéllyel. Szívtelensége, kegyetlensége, pusztító indulata valóságos szörnyeteggé növeszti. Gyűlölettől fűtött alakja a legnagyobb tragédiák végzetes hőseit idézi. Az eszközeiben ... Folytatás ›› nem válogatós Tarnóczyné ádáz harcot kezd a Mikes család birtokaiért, s emiatt boldogtalanná teszi leányát, Sárát is, aki Mikes János iránt gyulladt szerelemre. A démonivá lett özvegy embertelen szándékai végül önmaga ellen fordulnak. Meggyötört áldozatokon áttipró útja saját pusztulásához, s leánya öngyilkosságához vezet. Az ifjú szerelmesek alakja némileg elnagyoltabb és halványabb Tarnóczyné alakjához képest. A Kemény által végzetszerűnek érzett sors áldozatai mindketten. Mikes János tragikus vétsége, hogy öccse számára elrabolja Tarnóczy Sárát, akiben felismeri rég nem látott szerelmét, mégis lemond róla. Sára tragédiája, hogy úgy hiszi: Mikes János számára rabolják el. A regény bővelkedik a romantikus történetek váratlan fordulataiban: leányrablás, beteljesületlen szerelem, intrikák, párbaj, öngyilkosság, rendkívüli halál szerepel benne. A romantikus hagyományok azonban realista elemzőkészséggel párosulnak. A szerző kivételes lélekábrázoló készsége, a lelki motiválások erőssége ebben a művében is megmutatkozik. A szorongató végzetfilozófia végkicsengésében komorrá teszi ugyan, de kétségtelen művészi értékei a mai olvasót is fogva tartják. A(z) Özvegy és leánya (Könyv) szerzője Kemény Zsigmond.

Primo Levi (1919-1987), a vegyészből lett író mindvégig megmaradt civil szakmájánál is, mely annak idején Auschwitzban az életét mentette meg: általa lett "prominenssé", s így túlélővé egy lágerlaboratóriumban. Levi civilsége és tragikus halála (negyvenkét évvel szabadulása után levetette magát torinói lakásának negyedik emeletéről) baljós választ látszik adni az Auschwitz és az irodalom viszonyát firtató kérdésekre. Primo Levit azonban éppenséggel Auschwitz, a feldolgozás és elmondás kényszere tette íróvá. Első és mindmáig leghíresebb könyve, az Ember ez? megszenvedett életanyagának hátterében, Auschwitz ma már - sajnos - jól ismert közhelyein, az elembertelenített foglyok "önműködő" rendszerén túl az emberi civilizáció legbaljósabb sejtelme: hogy az emberi civilizációnak, a "világnak" ezennel, íme, vége. És ekkor, a világ vége után kezdődik a folytatás, a Fegyvernyugvás. Mert valami folytatás, úgy látszik, mégiscsak van. Négy orosz katona, lóháton. Győztesek és vesztesek nyájként terelt milliói. Végeérhetetlen vonatozások északnak, délnek, keletnek, nyugatnak. A végtelen lassúsággal és vonakodva, de mégiscsak újra testet öltő - valamiféle - szabadság.

Lew Archert, a magányomozót azzal bízza meg egy jól szituált házaspár, hogy kerítse elő tinédzser lányukat, aki nemrég egy gyanús fiatalemberrel - meg a papa lefűrészelt csövű vadászpuskájával távozott hazulról. Hamar kiderül, hogy a lánnyal, Sandyvel nemrég valami rossz dolog történt, s lehet, hogy a bosszúvágy fűti. Archer egykettőre a nyomukra akad, de jutalmul csak néhány ökölcsapást tud begyűjteni, a párocska pedig ismét meglóg. Az egyre fáradtabb, ingerültebb Lew végül két hullába botlik - egy brutálisan agyonvert asszonyba és egy szétlőtt fejű hajdani seriffhelyettesbe. Mindkettőnek köze lehet egy rejtélyes, neve sincs csavargóhoz, aki tizenöt évvel ezelőtt a vonat alatt végezte. Neki pedig kifejezetten köze van egy olyan családi történethez, amely azonnal szembefordít egymással mindenkit, aki csak kapcsolatba kerül vele. De mi köze mindehhez a fiataloknak? Ross Macdonald (1915-1983) Agatha Christie-hez és Raymond Chandlerhez hasonlóan elnyerte az Amerikai Krimiírók Szövetségének Nagymester-díját.

"Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen." "A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a mintaértékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbe lépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életéből még menthető. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos "írjuk meg az életrajzunkat"-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden, az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezőnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok." (a Szerző)

2000 őszétől hónapokig vezette a német bestsellerlistákat Sebastian Haffnernek ez a posztumusz könyve. A könyv 1939-es kézirata a - többek között az Európa Mérleg sorozatában magyarul is kiadott Megjegyzések Hitlerhez, a Churchill és más, alapvető művek szerzőjeként ismert - nagy német történész hagyatékából került elő. A dátumból is látszik, hogy Haffner nem utólag okos, mint annyian mások, hanem angliai emigrációjában az volt már akkor is, amikor a németek többsége megbűvölten vagy tehetetlenül nézte a weimari köztársaság bukását és a nácik előretörését. Ezúttal magántörténelmet, önéletrajzot ír, személyes emlékei az eszméléssel, 1914-gyel kezdődnek, és 1933 nyarával zárulnak. Haffner nem bűvészkedik politológiai, szociológiai és egyéb társadalomtudományi fogalmakkal: egy nagyon érzékeny, élesen látó, megvesztegethetetlenül erkölcsös fiatalember szemével látja a cseppet sem rokonszenves világot. Erkölcse a porosz hivatalnokhagyományokon felnőtt konzervatív ember erkölcse, akinek belső iránytűje akkor is biztosan jelez, ha érdekei több rugalmasságot diktálnának. És akit - mint kifejti - nem az esze, hanem az orra vezet. Haffner leírja, hogyan szánta rá magát az emigrációra, és azt is, hogy mi várt azokra, akik Németországban maradtak. A részletekben a folyamatot felismerő szemtanúként, az érzékelés zsenijeként írja le azt a mocskos és irracionális történetet, amely előtt az emberiség azóta is értetlenül áll. Ma, hetvenöt évvel később sincs egyetlen olyan sora, amelyet a később születettek nagyképűségével tévesnek minősíthetnénk.

Lehet-e csalni a kaszinóban? Természetesen lehet, csak nehéz és akit rajtakapnak, azt kitiltják. Milyen félkarú rablón játszanánk szívesebben? Van olyan, amelyikkel gyakran kis összeget lehet nyerni, és van, amivel ritkán nagyot. És ha a programozó igazán ügyes, hiába figyeljük a gépet, nem jövünk rá, melyik fajta. A vizuális szépség alapja vajon tényleg az aranymetszés? És egyáltalán, mi az az aranymetszés? Bellos egy centivel a kezében ered a nyomába, és meglepő felfedezéseket tesz. Ha hiszik, ha nem, a szorobán, amin golyókat kell tologatni, bizonyos számításoknál gyorsabb, mint a számológép... "Amikor ezt a könyvet írtam, végig az motivált, hogy átadjam a matematikai felfedezések iránti lelkesedésemet és csodálatomat. És hogy megmutassam, milyen viccesek is a matematikusok. A logika királyai vagyunk, ezért különösen fogékonyak vagyunk mindenre, ami nem logikus." Alex Bellos szenvedélyesen szereti a matematikát. Ha vele tartunk Csodaországba, mi is jól fogjuk érezni magunkat. Nagy-Britanniában milliók olvasták lelkesen a könyvet. Olyanok is, akik a középiskola befejezését azzal ünnepelték: - Hurrá, nincs több matekóra!

"Budapesten a Szélkirály! Értesülésünk szerint tegnap este teljes titokban Magyarországra érkezett Francesco Ventoso, a Meteorológiai Világszervezet, a World Meteorological Organization végrehajtó tanácsának egyik prominens tagja, a világ egyik leghíresebb szél- és zivatarkutatója. A svájci székhelyű, csaknem kétszáz országot tömörítő szervezet gyakorlatilag a kezdetektől fogva élénk figyelemmel kíséri a Kárpát-medencében zajló időjárási anomáliát. A szervezet többszöri puhatolózása, majd kifejezett kérése ellenére sem kapott meghívást Budapesttől, annak ellenére, hogy az immár egész világot egyre nagyobb mértékben aggasztó szélcsend kiindulópontja és epicentruma tudvalevőleg a magyar főváros." Hat ember élete gabalyodik össze a tomboló viharban egy margitszigeti eperfa alatt. Hat magányos emberé, akinek története van, és dolga egymással - bár kérdés, hogy kinek, kivel, micsoda. Mintha csak azért sodorta volna őket egymás útjába a szél meg a véletlen, hogy mindezt kiderítsék. A minden oldalról heves és felkavaró kiderítő manőverek háttere a jelen különös időjárási anomáliától sújtott Magyarországa, és ahogy haladunk előre a történetben, ahogy a vihart felváltó szélcsend rátelepszik nemcsak a tüdőkre, de a szívekre is, a háttér lassan előtérbe nyomul, hogy átvegye az irányítást az egyéni sorsok felett: "egyfajta ébredés ez mégiscsak, de nem álomból, hanem valóságból egy másik valóságba, a fények rögtön megváltoznak, ahogy eláll az eső, skandináv típusúak, ők ezt nem tudják, ezt Orsolya tudná, ha ott lenne velük, akkora a csend, amekkorát soha nem hallottak még, és nemcsak csend ez, üresség is, totális elmúlás, visszavonhatatlan élettelenség, halálos semmi, tébolyító süketség..." A Portugál világsikerű szerzőjének második regénye utópia a jelenből, minden aktualitáson túlmutató, igazi téttel.

Nem tudom elzárni: nem egyszerűen bennem van, hanem magam vagyok a ragyogás. - Tudom, mit szeretnél, cukorfalat. Gyere vissza, és megkaphatod. - Száját közelítette Andiéhoz, nyelvével addig simogatva annak felső ajkát, amíg az köddé nem foszlott. A szeme azonban kitartott, s Rose tekintetébe kapcsolódott. - Sabbatha hanti - danolta a kórus. - Lodsam hanti. Cahanna risone hanti. Andi visszajött, kimeredő, fájdalmas szeme köré megképződött az arc, melyet aztán a test is követett. Rose egy pillanatig látta karcsontjait és az ő ujjait szorító ujjakéit, majd ismét rájuk nőtt a hús. Rose újból megcsókolta. Andi még kínjai között is reagált, Rose pedig a fiatalabb nő torkába lehelte saját lényegét. Kell nekem ez a nő. És ami kell nekem, azt meg is kapom. Andi újra lenullázódóban volt, de Rose érezte, hogy küzd ellene, és felülkerekedik. A tüdejébe szívott, jajongó életerőből táplálékot merített, ahelyett hogy megpróbálta volna eltaszítani. Szuflát gyűjtött - most először. A ragyogás folytatásában a gonosz ismét visszatér közénk. A kisfiú, aki annak idején annyi rémséget élt át a Panoráma Szállóban, immár felnőttként, miután kigyógyult alkoholbetegségéből, egy New Hampshire-i hospice-házban dolgozik ápolóként, ahol a betegek Álom doktornak kezdik szólítani. Dan Torrance különleges képessége felnőttkorában is fontos szerephez jut. Régóta kísértő szellemek, az Igaz Kötés nevű baljós, vándorló kompánia és egy Abra nevű, még Danénél is erősebb ragyogással bíró kislány körül bonyolódik a lidérces, borzongató történet.

Ideális Wagner-kalauz. "Michael Tanner kezelhetõ terjedelemben, mégis átfogóan, a tudós megbízhatóságával, ugyanakkor szellemesen, olvasmányosan dolgozta fel hatalmas tárgyát: Wagnert és a zenéjét. Nagy erénye, hogy nem kerüli meg a nehéz kérdéseket, és hogy külön tudja választani az embert és a mûvészt. Wagnerre, az emberre súlyos árnyékot vet az antiszemitizmusa, de nem õ a felelõs Hitler bûneiért. A Harmadik Birodalom kisajátította a zenéjét. Ez a könyv nagyban hozzájárul, hogy a mûvek megszabaduljanak az antiszemitizmus stigmájától. Wagner zenéje minden más zenénél erõsebb mákony - hatása a kábítószeréhez fogható, de annak mellékhatásai nélkül. Újra meg újra meglepõdöm, hogy Wagner milyen sokarcú mûvész, és hogy hányféle emberre hat ugyanolyan intenzitással immár generációk óta. Zenéje sokak számára az élet értelmének egyik szinonimája, a boldogság forrása." (Fischer Ádám)

Hátborzongató pszichológiai krimi egy gyászoló anyáról, aki megtudja, hogy évek óta halottnak hitt gyermeke él. Amikor Geniver Loxley nyolc évvel korábban elveszítette újszülött kislányát, megállt számára a világ, és azóta sem sokat haladt előre. Gent még mindig megviseli, ... Folytatás ›› ha babakocsit toló nőt lát; Beth halála előtt három könyve jelent meg, azóta viszont egy sort sem írt. Egy délelőtt becsenget hozzá egy ismeretlen, és pontosan azt mondja neki, amit mindig is hallani szeretett volna: a kislánya egészségesen született - de azonnal kivitték a műtőből, és bizonyára odaadták egy másik nőnek. Hihetetlen történet, de miért találna ki bárki ilyesmit? Hirtelen rés nyílik Gen biztonságos világának burkán, és tengernyi kérdés zúdul be rajta: Hol van most Beth? Miért nem akar kutatni utána Art? Hogy megkímélje a feleségét az újabb csalódástól? Vagy titkol valamit? Kiben lehet megbízni? Gen nyomozni kezd, hogy megtalálja kislányát. Reménye azonban csakhamar félelembe és paranoiába csap át, mert olyan sötét üzelmek sejlenek föl előtte, amelyek titokban tartásáért valakinek a gyilkosság sem túl nagy ár... Olvasson bele: Részlet a könyvből A(z) Mióta meghaltál (Könyv) szerzője Sophie McKenzie.

Magányos autós utazik a sűrű ködben, a kihalt úton. Amikor árokba csúszik, kénytelen kiszállni, de szerencsére éppen van egy ház a közelben. A házban tolószékében ülő, nyomorék férj várja és a szép, fiatal feleség. A férjnek golyó ütötte lyuk van a halántékán, a feleségnek ... Folytatás ›› pisztoly a kezében. A vendég úgy dönt, segít az asszonynak megúszni tette következményeit. Vagy... várjunk csak... lehet, hogy a nő ártatlan? De akkor ki a gyilkos? Agatha Christie színdarabjából Charles Osborne írt regényt. A(z) A váratlan vendég (Könyv) szerzője Agatha Christie, Charles Osborne.

Az Olaszországban hamar bestsellerré váló "Fehér, mint a tej, piros, mint a vér" méltán hozta meg a nemzetközi sikert is Alessandro D'Aveniának. Az irodalomtanárból lett sztárszerző második regényének hősei ismét kamaszok, és az előző könyv sok motívuma is visszaköszön, de a történet most több síkon játszódik. A szereplők egy család tagjai; ki-ki az élet nehézségeivel, a maga, életkorához illő bajával igyekszik megküzdeni. Az özvegy nagymama gyászos hangulatban süt-főz, a faképnél hagyott lány a férje hűtlensége miatt kesereg. Apjuk távozását az unokák sem tudják feldolgozni, olyannyira, hogy a nagyobbik, a tizennégy éves Margherita egyszer csak gondol egyet: elhatározza, hogy felkutatja az apját. Kilopva hát a család autóját a garázsból, az iskola csodabogár irodalomtanárának homéroszi útmutatói szerint mintegy eposzi elszánással indul hát neki vadóc lelki társával és szerelmével, a hiperokos árva fiúval, Giulióval, hogy megtalálja és hazahozza a tengeren kódorgó Odüsszeuszt. A két kiskorú útját várható és váratlan veszedelmek is keresztezik. Vajon sikerrel járhat-e mégis a romantikus fúga? Van-e kiút a bajból, és jóra fordulhat-e, ami elromlott? Egy bizonyos: a könyv végére minden kiderül. "Úgy morajlott a város, mint egy hatalmas beton csigaház. Margherita és Giulio ég és föld között fülelt ebbe a csillagokig szálló tompa zúgásba, és nem tudta megfejteni, mit üzen. Mi ez az alapzaj? Bánat és öröm, a házak labirintusában, az utcák gombolyagában, az alagsoroktól a tetőterekig az élet teljessége kavarog benne. Azt, hogy pontosan mit mond, senki sem tudja, talán csak az Isten. - Elhatároztam, hogy elmegyek - mondta Margherita. - Veled megyek - felelte Giulio. Hogy hova, azt nem tudta, de biztos volt benne, hogy neki is ott a helye."

Sir Maxim West, a dúsgazdag angol üzletember, majdnem belehal egy rabló támadásába. A lábadozása alatt van ideje végiggondolni az életét - vajon hol tévedt el, miért lett ő az elveszett fiú? A harmincas évek Németországában született, a Westheim-bankház igazgatójának egy szem, imádott gyermekeként, de a nácizmus térhódítása tönkretette a szülők életét. Maximot Angliába menekítették, de ők nem élték túl a zsidóüldözést… Az ötvenes években egyre nagyobb vagyona mellett egyetlen dologra vágyott: hogy feleségül vehesse a gyönyörű Anastasiát, a szőke fehérorosz lányt. De amikor végre létrejön a házasság, a munkamániája gyorsan kikezdi a boldogságukat, és végül el is válnak. Második felesége, a szép színésznő meghal egy balesetben, a harmadik boldogtalanná teszi, barátnője teherbe ejteti magát, hiába nem akar több gyereket a férfi. Az élete reménytelenül összekuszálódik, és ekkor éri a lövés. A kórházban egyszer arra tér magához, hogy ágya körül áll az első és a harmadik felesége, a szeretője, a lánya, és volt nevelőnője, a pótanyja, aki segített kimenteni őt a náci Németországból. Vajon melyikük találja meg az elveszett fiút, melyikük teremt otthont neki?

Trois-Ilets, egy kis falu Martinique szigetén, 1778-ban. A híres karibi jósnő, Eliama kunyhójába két fiatal lány lép be. A jövőjükre kíváncsiak. A látogatók egyikét jól ismeri a jósnő. Marie-Rose Tascher de la Pagerie, a közeli cukornádültetvény urának tizenöt éves leánya ... Folytatás ›› ő. Eliama hosszan fürkészi a felé nyújtott reszkető tenyeret, aztán felemeli a tekintetét, és csodálattal néz a fiatal lányra. - Nemsokára férjhez mész -mondja halkan-, ez a frigy nem lesz boldog, megözvegyülsz, és akkor, akkor több leszel, mint egy királyné! A jósnő igazat mondott. Marie-Rose egy boldogtalan házasság után valóban többre vitte, magasabbra jutott még egy királynénál is. Császárné lett belőle, a franciák első császárnéja, Joséphine néven. A bájos, szeretetre méltó, eszes kreol nő 1796-ban ment feleségül Napóleon Bonaparte, illetve akkor még Napóleon Buonaparte tábornokhoz, akinek ha nem is mindig hű, de ügyes és hatékony segítőtársa volt a hatalomhoz vezető úton. S bár Napóleon 1809-ben elvált tőle, mert Joséphine nem ajándékozhatta meg a várva várt trónörökössel, a franciák császára első hitvesére emlékezve őszintén, szívéből mondta: -Páratlan Joséphine! Minden nő közül őt szerettem a legjobban. Erről a különleges képességű és sorsú, népek-nemzetek történelmét formáló-befolyásoló szépasszonyról szól a kiváló francia történész, André Castelot tudományos igényű, ám vérbeli szépíróhoz méltóan érzékletes, színes, már-már mesébe illő fordulatokban, intimitásokban s eleddig ismeretlen részletekben bővelkedő monográfiája. A(z) Joséphine (Könyv) szerzője André Castelot.